Vas Népe, 1986. június (31. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
A NÉPGAZDASÁG fejlődésének, a termelés eredményességének igen fontos feltétele a munkaerővel, a szellemű energiával, a munkaidővel való jobb gazdálkodás, a mimika- és technológiai fegyelem betartása, a termelékenység növelése. A kormány az elmúlt években több intézkedést hozott az ötnapos munkahét — az iparban, az építőiparban és az igazgatásban a 40 órás munkahét — bevezetésére, az alapszabadság emelésére. Az intézkedéseik nyomán a társadalmi munkaidőalap 5—6 százalékkal csökkent. E munkaidőalapcsökkenéssel a központi szervek számoltak. Követelmény volt viszont az állami és gazdálkodó szervek számára — társadalompolitikai céljainkkal összhangban — a csökkentett munkaidőalap megfelelő kihasználása. A főmunkaidő becsülete, kihasználása, a magasabb hatékonysággal szervezett munka azonban nem alakult megfelelően. Számtalan tényező, így például a szervezési, az anyag- és munkaellátási fogyatékosságok mellett a nem megfelelő munkahelyi követelménytámasztás és vezetői felelősség, az állampolgári, illetve a munkafegyelem lazaságai tovább növelték a veszteségforrásokat. Ezért a központi szervek az elmúlt időszakban több intézkedést hoztak a munkaidő védelmére, így a többi között rendelkezéseket hoztak a lakosságot, a dolgozókat érzékenyen érintő szolgáltató szervezetek, üzletek nyitvatartásáról, a hivatalok ügyfélfogadásáról. A központi rendelkezéseket helyi intézkedések követték. Vas Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága májusi ülésén áttekintette, miként alakult a központi és a helyi intézkedések végrehajtása a megye területén működő szolgáltató vállalatoknál, intézményeiknél. A TESTÜLET megállapította, hogy a szolgáltató vállalatok, intézmények többségének — tanácsok, OTP, BM-szervek, üzletek, hibaelhárító és javítást végző szervek, Patyolat slte. — nyitvatartási, ügyfélfogadási rendje az utóbbi három évben a főmunkaidőn túli igénybevételi lehetőségekhez igazodott. A kívánt érdemi eredményt azonban az intézkedések nem hozták meg. Mivel magyarázható ez? Egyrészt azzal, hogy a dolgozók — a munkahelyi vezetők engedélyével, helytelenül értelmezett humánumával, a munkafegyelem erősítését szolgáló intézkedések mellőzésével — a főmunkaidőben intézik hivatali és magánügyeiket még abban az esetben is, ha arra a munkaidőn túli lehetőségek adottak és ismertek. A munkahelyi vezetők nem élnek megfelelően a munkajogi eszközökkel. Másrészt az isigaz és el kell fogadni a munkáltatók és a dolgozók részéről azt a jogos kritikát, hogy nincsenek kellően informálva a megyeszékhely, vagy lakóhelyük területén a nyitvatartási és ügyfélfogadási időkről. Ezért nem fogadható el a szolgáltató szervezetek és intézmények azon véleménye, hogy az alacsony ügyfélforgalom, a szolgáltatásokat igénybevevők kis száma miatt indokolatlan, gazdaságtalan a meghosszabbított nyitvatartás. A központi szervek és a megyei tanács végrehajtó bizottsága a munkaidő védelme, a munkafegyelem javítása érdekében további tennivalókat határoztak meg. A Minisztertanácsnak a közelmúltban megjelent rendelete a fogyasztási, postai, különböző díjbeszedési, lakás-, város- és községgazdálkodási, pénzintézeti, temetkezési, központi távfűtést és melegvízszolgáltatást ellátó szervek részére meghatározta, hogy a hét egyik munkanapján 20 óráig, szombati napokon pedig 13 óráig nyitva kell tartaniuk. A MEGYEI TANÁCS végrehajtó bizottsága az egységes eljárás, a lakosság könnyebb eligazodása érdekében úgy határozott, hogy a meghosszabbított ügyfélfogadási, szolgáltatási nap a megye valamennyi településén szerdára essen. A végrehajtást a vb illetékes osztályain keresztül ellenőrizteti. Külön, felhívta a végrehajtó bizottság a városi és nagyközségi tanácsok figyelmét, hogy a lakosság, a foglalkoztató szervek és a dolgozók kapjanak rendszeres tájékoztatást az előzőektől eltérő idejű ügyfélfogadások, szolgáltatások igénybevételi lehetőségeiről. Fontos, hogy az ügyfélforgalom időbeni megoszlásának tapasztalatait a helyi tanácsok intézkedéseik során hasznosítsák. A megyei tanács végrehajtó bizottsága szükségesnek tartja, hogy a városi és községi tanácsok minden évben értékeljék az ide vonatkozó rendelkezések végrehajtását és szükség szerint, a lakossági igényekhez igazodva a nyitvatartási, ügyfélfogadási időket bátran módosítsák. AZ ELŐTTÜNK ÁLLÓ népgazdasági feladatok eredményesebb végrehajtása érdekében csak úgy tudjuk a társadalmi munkaidőalapot jobban hasznosítani és a munkafegyelmi helyzetet javítani, ha össztársadalmi feladatnak tekintjük ezt. Az előrelépés feltételei megvannak, de az előrelépéshez elengedhetetlen, hogy a társadalmi normák, a központi és helyi rendelkezések betartását fokozottabban számon kérjük, s a közös érdekeinkkel ellentétes magatartást, gyakorlatot megszüntessük. A kialakult helyzet megváltoztatásához elsősorban a munkahelyeken lehet és kell többet tenni a rendelkezésre álló politikai, jogi, gazdaságirányítási eszközöknek az eddiginél fokozottabb igénybevételével, eredményesebb alkalmazásával. Artner Tiborné Vas Megye Tanácsának elnökhelyettese ív,rakkODOi Ami viszont nem tetszik itt, de sajnos az utcaképhez, utcajelenetekhez ez is hozzátartozik: egyre több a pénzüzér. Az idegenekre vadásznak, lecsapnak rájuk, van-e forint, van-e dollár, esetleg német márka? A hivatalos áron jóval felül vásárolják az idegen pénzt, s persze, alkit tudnak, becsapnak, ezért is nagyon kell óvakodni tőlük! Bejártuk Krakkó környékét is. Átutaztunk Nowa Hután, a város ipari negyedén, s kirándultunk a híres-nevezetes wieliczíkai sóbányába. A magyar turisták előtt nem ismeretllen ez a név, aki járt Lengyelországnak ezen a tájékán, az biztos, hogy nem hagyta ki élménygyűjtő útjai sorából. Indulás előtt magyarul jól beszélő lengyel barátunk figyelmeztetett mindenkit, hogy meleg halmit vigyünk magunkkal, mert a sóbányában hűvös van. Száz méternél mélyebben a föld felszíne alatt felejthetetlen képek tárulnak majd elénk, de legyünk óvatosak. A bányamegtekintése némi fáradsággal jár, hiszen sokat kell lépcsőzni, gyalogolni, de mi ez mindahhoz képest, ami a hajdanvolt sóbányászást jelentette, s amely képzeletünkben s a látottak alapján feltámadt bennünk. Az emberi táplálkozás fűszerei közül évezredek óta nem hiányzik a só. Éppen ezért már a legrégibb időkben is bányászták, a föld legmélyebb rétegeiből is felszínre hozták szinte emberfeletti munkával, ötletességgel. Kezdetben vízzel oldották ki a sótartalmú kőzetekből, majd a XIII. századtól itt Wieliczycán is megkezdték az aknás kitermelést. IV. Béla királyunk idejében, amikor legidősebb leányát feleségül vette a lengyel uralkodó, magyar bányászok is dolgoztak itt. Ékekkel, csákányokkal formálták ki egyméteres tömbökké, úgynevezett „bálványokká” a sót, s maguk készítette felvonószerkezetekkel juttatták a felszínre. A só valaha aranyat ért, a királyi haszonvételek, negáliák sorába tartozott s fontos bevételi forrást jelentett. A két-háromórás földalatti séta szántó meseszerűen tárta elénk a sóbánya történetét. Sóból kifaragott szentek, kápolnák, termek sorakoznak egymás után. A Szent Antal-kápoolna után érkeztünk meg a Kinga-kápolnához, s kísérőnk — miután tudja, hogy magyarok vagyunk —, hosszasan meséli a magyar királylány legendáját. E szerint Kinga édesapjától egy erdélyi sóbányát kapott hozományul, amelybe beleejtette a gyűrűjét. S mit tesz isten, akarom mondani a csoda: a bányászok itt, Wieliczkán találták meg a királylány gyűrűjét. A jelenet, amint Kingának visszaadják a gyűrűit, itt látható sóból kifaragva. Érdekesek, izgalmat keltők , sófaragványok, földalatti termek, templomok, azigazi élményt azonban a bányamúzeum nyújtja. Az emberi küzdelem tárgyi bizonyítékai sorakoznak itt, szintte megelevenedik a bánya régi élete. Hogy a képzeletet még jobban össze tudjuk kötni a valósággal, fényképek mutatják, hogy a látott eszközöket miként használták a hajdani bányászok. Kötélbe kapaszkodó, bányászlámpásos alakok működtetik a furcsa, fából készült szerkezetet. Metszetek, könyvek, szerszámok s más dokumentumok szemléltetik a hajdani bányaművelést. Idegenvezetőnk mondja, hogy a második világháború idején a németek repülőgépgyártó üzemet akartak létesíteni a bányában. El is kezdték a munkát, de repülőgép-gyártásra már nem került sor, mert a közelgő szovjet csapatok elűzték őket. A lengyel bányászok — mert sóbányászás ma is folyik — ezekben a termekben szokták megünnerpelni a bányásznapot. Egy nagyobb üregben még teniszpályát is építettek, amelynek aligha van párja a világon. A bánya és a múzeum nagyon sok idegent vonz, az emlékkönyvek Goethe és Balzac nevét is őrzik. Fölfelé gyorsolást emel, megkönnyebbülve szállunk ki a kasból. Olyan élménynyel gazdagodtunk, amelyet soha nem lehet elfelejteni. Pósfai János Fotó: Tőke Ferenc Sóból faragott figurák: Kinga átveszi a megtalált gyűrűt a bányászoktól. 1986. június 2. Hétfő Takarmányadalék a kőolajfeldolalozóból Megkezdődtek a berendezések próbái a Komáromi Kőolajipari Vállalat új állati takarmányadalékot gyártó üzemében. Az új részleg felépítése része annak a programnak, amelynek megvalósításával a komáromi nagyvállalatinál fokozatosan átalakítják a termékszerkezetet. A KKV egyes számú gyáregységében ugyanis — főként az energiaracionalizálás következtében — megszűnt a kőolaj feldolgozás. A vállalat a dolgozók további foglalkoztatására és a meglevő berendezések részbeni hasznosítására döntött a takarmányadalékot gyártó üzem kialakítása melllett. Létrehozására és az évi ezer kilogramm hatóanyag előállítására a Kőbányai Gyógyszerárugyárral kötöttek szerződést. Megállapodtak abban is, hogy az üzemet közösen tartják fenn és ötven-ötven százalékban osztozkodnak majd a nyereségen. Az itt készítendő Vitátor—10 elnevezésű hatóanyag a hízóállatok jobb takarmány-hasznosítását segíti, alkalmazása gazdaságosabbá teszi a hizlalást. A termék iránt máris élénk az érdeklődés, a környék gazdaságai mellett külföldi vevők is jelentkeztek már. A próbaüzem — a gyártási technológiából adódóan — az év végéig tart, s teljes kapacitással 1987 januárjától termel az új komáromi üzem. A kétszázmillió forintos beruházás bonyolult gépeinek, berendezéseinek kezelői azok az egykori főőolajfeldolgozók — csaknem hetvenen —, akik időköziben biológiai termékgyártó szakmunkások lettek. Az új — második, többeknél harmadik — szakma elsajátításához a vállalat igénybe vette az állami átképzési támogatást is. A dolgozók kisebb csoportja egy másik biotechnológiai üzem előkészítésén dolgozik: almasav-gyártó üzemet építenek, három ütemben. Az évi 200 tonna teljesítményű kísérleti üzem kiviteli tervei már készülnek. Védeni időben Mi néha a lázt és nem az okokat akarjuk megszüntetni, hangzott el a megyei tanács művelődési és ifjúsági bizottságának legutóbbi ülésén a gyermekes ifjúságvédelem kapcsán. Azaz: a társadalom leginkább már csak akkor összpontosítja figyelmét a többszörösen hátrányos helyzetű fiatalokra, amikor ténylegesen és halaszthatatlanul be kell avatkozni egy-egy család életébe. Némely esetben úgy, hogy nevelőotthoni elhelyezésről kell gondoskodni, máskor — súlyosabb esetben — pedig úgy, hogy büntetőeljárást kell kezdeményezni. Fölvetődött az a gondolat, hogy olyan nagycsaládosok esetében, ahol az anya, vagy az apa egyedül neveli a gyerekeket, szociális gondozót kellene alkalmazni. Persze, ez ott is elképzelhető, ahol mindkét szülő jelen van, hiszen a segítség nekik is jól jöhet. Mi lenne a feladata a gondozónőnek, a gondozónak? Mindenekelőtt tapintatosan kellene közelednie a család tagjaihoz, hogy az esetleges sértődést megelőzze. S aztán — ott, ahol az indokolt — rendszeres időközönként kimosna, segítene, a gyerekek gondozásában, nevelési tanácsokat adna, ügyes-bajos dolgokat intézne, a hátrányok ledolgozásában valamelyest segíthetne. A család (hacsak nem alkalmatlan eleve a nevelésre) még a problémáival együtt is kedvezőbb nevelési színhely a legkorszerűbben berendezett nevelőotthonnál, állapították meg a szakemberek. Nem utolsósorban: az állam szempontjából anyagilag is kedvezőbb, ha a gyermek a családban nő föl. Persze a javaslat nem gyengíti azt a megállapítást, hogy minden család a társadalom előtt is felelős a gyerekekért. Ugyanakkor néhányan arról is szóltak, hogy az általános iskolának és a szakmunkásképző intézetnek is jobban be kellene töltenie funkcióját. —szenkó — Gemiko Az akupunktúra gyógyászati segédeszközként való felhasználása évezredek óta ismert. E gyógymódhoz hasonló a mágneses terápia, amely az érző idegszálak gátlásán alapszik. Leghatásosabb eszköze a Gemiko, amely hazai szabadalom. Huszonegy apró, korong alakú, öntapadós mágnes alkotja a gyógyírt. A testtel barátságosanviselkedik. Felragasztva a „fehér pöttyöket” a fájdalmas zónáinkra, néhány perc eltelte után ifjonti derűvel tekintünk a világba. Maximum 3 napig lehet viselni egy korongot, utána csere. A „szakleírás” szerint tizenkilenc féle bántalom megszüntetésének orvoslója a Gemiko. Ha például migrén, émelygés és derékzsába kínozza egyidejűleg részvétre érdemes sorstársunkat, tizenöt korongocska kerüla testére. Egy doboz Gemiko kilencvenöt forintba kerül. Ha rossz hetet fog ki a tisztes állampolgár, hetente kétszeri csere szükséges, s egy doboz Gemiko már nem is elég. Óriási előnyük a korongocskáknak, hogy mellékhatásuk nincs, hacsak nem nevezzük mellékhatásnak pénztárcánk „fogyókúráját”. Rágondolni sem merek, mi lenne velem, ha a sors kegyvesztettje lennék, s émelygés, keringési zavar, avagy éppen klimaxos rendellenesség venne szárnya alá? Ez esetben csak korongocskákra kereshetnék! A gyógyító hatásba vetett hitet növeli, hogy a Gemikót az Ofotértben lehet megvásárolni. A dobozban levő útbaigazító női testet ábrázol s azon jelöli a korongrakás helyeit. Elgondolom, mily meglepő erővel hat egy estélyi ruhás hölgy, mikor tánc közben potyognak belőle a korongok. Hajdan zsebkendőt ejtett a földre a hölgy, hogy szíve választottja értesüljön az érzelmi azonosulásról. Ma nincs zsebkendő, de van korong! Fő a fejem! Szinte magam előtt látom a jövő emberét, aki reggeli kávé helyett felhelyezi a maga korongjait, a lámpalázas újsütetű asszonyka a nászágy felé haladva, remegő kézzel rakosgatja pöttyeit, míg a férj idegi zavarokkal küzd. Már nem fő a fejem! Hála a Gemikónak! (Fehér) Mostantól éjszakánként... (Lakatos Ferenc karikatúrája) |