Vas Népe, 1986. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

Vb-ülés napirendjén szerepeltek Egyházasrádóc és társközségei HOGYAN ÉLNEK, mi­ként boldogulnak, milyen gondokkal küzdenek, és milyennek látják jövőjüket Egyházasrádóc és társköz­ségeinek lakói? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések­re kerestek választ leg­utóbb a körmendi városi párt-,végrehaj­tóbizottság tag­jai, amikor vb-ülés napi­rendjére tűzték és megtár­gyalták az egyházasrádóci közigazgatási terület politi­kai, gazdasági és társadalmi helyzetét felvázoló és érté­kelő jelentést. Egyházasrádóc székhely­­község és társközségei — Nemesrempehollós, Rádóc­­kölked, Nagyf­ölked, Ha­­rasztifalu — esete Vas me­gyei viszonylatban bizonyos értelemben akár tipikusnak is mondható. Mármint ab­ban az értelemben, hogy egy nagyobb­­település és négy aprófalu alkot egy ét­len közigazgatási egységet. (Egyházasrádóc 1425, Ne­mesrempehollós 381, Rádóc­­köl­ked 338, Nagyf­ölked 162, Harasztifalu 219 lelket számlál.) Tipikusnak mond­ható az is, hogy az egyes települések nincsenek mesz­­sze egymástól. (A két leg­szélső falu közti távolság is mindössze 11 kilométer.) AMI VISZONT már itte­ni sajátosság:­i az egységes — egyetlen községi közös tanácshoz tartozó — köz­­igazgatási területre mind politikai, mind gazdasági irányítás vonatkozásában kettősség jellemző. Mint­hogy a közigazgatási terü­leten két egymástól függet­len pártszervezet — az egyházasrádóci és a rádóc­­icölkedi­k működik, nincs olyan helyi politikai köz­pont, amely az egész terü­letet átfogná. A gazdasági értelemben vett kettőssé­get pedig nem egyszerűen az jelenti, hogy két gazda­sági központja van a köz­­igazgatási területnek — az egyházasrádóciakat és a nemesrempehomlósiakat tö­mörítő Új Élet Termelő­szövetkezet, valamint a rá­­dóökölkediekből, a nagyköl­­kediekből és a­­harasztifa­­lujakból álló Határvidék Tsz ., hanem az is, hogy érezhető a különbség a két szövetkezet gazdasági ere­je, gazdálkodási szintje és vonzereje között. AZ ÚJ ÉLET Termelőszö­vetkezet jó néhány év óta­­melióráti földeken gazdál­kodhat, ebben a tsz-ben ugyancsak hosszú ideje sta­bil és kiegyensúlyozott a vezetés, jó a munkamorál és a munkafegyelem, maga­sak a termésátlagok, ami így együtt biztos megélhe­tést, növekvő jólétet ered­ményez. Nem mondható el ugyanez a Határvidék Ter­melőszövetkezetről. Ennek területén csak most kez­dődött a melioráció, amely­nek hiánya eddig nehezítet­te például a földek időbeni megmunkálását, a betaka­rítást, az irányítók munká­ját és a magasabb hozamok elérését. A vezetők állandó­an cserélődtek, stabil és egységes vezetésről nem nagyon lehetett beszélni, ennek következtében a munkafegyelem is sok kí­vánnivalót hagyott maga után. Ebben a tsz-ben ed­dig előrelépésről alig­­alig lehetett beszélni. A foglalkoztatási igénye­ket a közigazgatási terü­leten a két termelőszövet­kezet mellett a helyi in­tézmények és áfész-egysé­­gek csak részben elégítik ki, ezért e falvakból sokan Szombathelyre és Kör­mendre járnak dolgozni. (A közigazgatási­­területen az aktív keresők száma 1047, az eljárók száma 488, eb­ből 400 a férfi és 88 a nő.) S NEM CSUPÁN a dol­gozni élt áruk száma magas ezekben a falvakban; sokan el is költöztek erről a terü­letről. Az elmúlt tíz évben ezért a lakosságszám erő­teljes csökkenése volt ta­pasztalható. Örvendetes vi­szont, hogy az utóbbi idő­ben ez a folyamat megáll­ni látszik, a korábban el­költözöttek köz­ül többen visszajöttek, s nem csupán a székijei­yi községb­en, de a társközségekben is felgyor­­sulóban van a lakóházak építése. (Az 1985-ben kiala­kított 15 házhelyből példá­ul 13 már elkelt.) A kereskedelmi ellátás e falvakban jónak mondható, ezt 12 kereskedelmi és ven­déglátó egység teszi lehe­tővé. (Néhány esetben indo­kolt lenne raktárbővítés, il­letve korszerűsítés.) Egy­­házasrádócon szükség len­ne egy olyan kulturált szó­rakozóhelyre, amely a fia­talok igényeit elégítené ki. Gondként kell megemlíteni azt is, hogy nem megfelelő, hét végén pedig kifejezetten megoldatlan a telefonösz­­szeköttetés a területen. Az egészségügyi alapel­látás e falvakban megfele­lő, igény van viszont hely­ben történő fogorvosi ellá­tásra. A tervek szerint ezt az igényt 1987-ben tudják kielégíteni. Az iskola és az óvoda korszerű, a mai követelmé­nyeknek megfelelő, célsze­rűnek látszik viszont az óvodai és iskolai munka, valamint a közművelődés egységes irányítására hi­vatott általános művelődé­si központ létrehozása, ami a közművelődési tevékeny­ség társközségekbe való kisugárzását is felgyorsít­hatná. A KÖRMENDI városi párt-vb mindezen tényeket figyelembe véve az adott közigazgatási területre vo­natkozóan most legfőbb fel­adatként a falvak népesség­­megtartó képességének fej­lesztését jelölte meg. A vb ráirányította a figyelmet olyan tennivalókra is, mint a két termelőszövet­­ezet egyesülése , feltételeinek megteremtése, az ellátás to­vábbi javítása, az itt élő értelmiségiek­­közéletbe való aktívabb bevonása, vagy például a telefonösszekötte­tés jobbá tétele. Ha mindaz megvalósul, amire a vb most felhívta az Egyházasrádócon és társ­községeiben élő kommu­nisták és a helyi vezetők figyelmét, ako­r az a fo­lyamat, ami már elkezdő­dött, nevezetesen a lakos­­ságszám­­stabilizálódása — bizonyosa­n tartóssá válik ma­jd­ Lőrincz Károly A Mezőgazdasági Kiadó hi­ánypótló műveket jelentet meg az év második felében a me­zőgazdasági gépek üzemelteté­sével és javításával foglalko­zó szakembereknek. E köny­vekben a legkorszerűbb mód­szereket gyűjtötték össze, ezek alkalmazása segítheti egyebek között a gépi munkák költsé­geinek csökkentését. A dízelmotorok javítása a gazdaságok műhelyeiben című könyv — Antal Géza és Hor­váth József munkája — a leg­nagyobb igénybevételnek kitett erőgépek motorjának javításá­val és a fődarabok felújításá­val foglalkozik. A nagyüzemek évente mintegy 12 milliárd fo­rintot költenek alkatrészekre, holott a kiadás egy része a régi gépelemek felújításával megtakarítható lenne, és a szállítási-anyagbeszerzési költ­ségek egy részétől is mente­sítené a gazdaságokat. A ki­adó egy másik újdonsága, a Hartmann Vilmos által szer­kesztett alkatrészfelújítási könyv szintén ezzel kapcso­latban ad tanácsot; a kiad­vány ötszázféle alkatrész ja­vításának üzemi megoldását, köztük az úgynevezett mű­­anyagszórásos módszert mu­tatja be. A szakemberek is nehezen igazodnak el , a kenőanyagok világában, és gondot okoz az is, hogy a „csillaggarzsb­an” tárolt gépeiket és tartozékai­kat miként védjék a korrózió­tól. Valasek István a Mező­­gazdasági gépek kenése, kor­rózióvédelme és állagmegőrzé­se című munkájában hasznos tanácsokat ad a nagyüzemi szakembereknek az évente több milliárd forint vesztesé­get okozó korróziós károk csökkentéséhez. A Mezőgazdasági Kiadó Ma újdonság, holnap gyakorlat című sorozatában — amelyben a gyakorlati bevezetésre meg­érett friss kutatási eredmé­nyeket közlik — hamarosan megjelenik Harangozó László és Kertész János Az őszi ka­lászosok gépi szórvavetése cí­mű füzete. Ebben a szerzők bizonyítják: az új módszerrel a búzavetés műveleti költsé­geinek mintegy 30—50 százalé­ka megtakarítható. Csaknem mindegyik modern gépnél alkalmazzák az úgyne­vezett hidrosztatikus meghaj­tást. Az igen pontos javítást és szakszerű használatot igénylő drága hajtóművek üze­meltetésével, felújításával fog­lalkozik Fekete Gyula mérnök könyve, amely a hajtóművek állapotának ellenőrzési mód­jait is ismerteti; a könyv a harmadik negyedévben kerül az üzletekbe. Könyvújdonságok mezőgazdasági gépészeknek külpolitika első száz napja hangsúlyozni kell: talán másképp is alakulhatott volna a francia—amerikai kapcsolatok­­nyitánya, ha nem m­inisz­terel­nöki meg­bízatása huszonhatodik nap­ján állítják ilyen súlyos döntés elé Chirac­ot. És ezért minderről bizonyára többet lehet majd mondani a kétszázha­tvanadik nap után. ÉLÉNKÍTÉS ÉS RENDEZÉS Franciaország határozot­tan igyekszik élénkíteni és tartóssá tenni a kapcsola­tokat azokkal az országok­kal, amelyek valaha, vala­milyen formában francia uralom alatt álltak. Alap­vetően ez magyarázza azt a törekvést, hogy a befo­lyási övezetek megszerzé­séért vívott világméretű küzdelemből Franciaország sem akar kimaradni. Ez természetesen nem új ten­dencia, nem Chirac fejéből pattant ki az ötlet. Chirac viszont éppen olyan fontos­nak tartja, mint a meg­előző kormányzat. Ezért szinte hivatal­ba lépésének másnapján Afrikába, pon­tosabban Elefántcsontpartra utazott demonstrálni, hogy a ha­talomra került francia jobboldal is „elkötelezett híve” a szoros afrikai— francia együttműködésnek. Hasonló összetett célok mozgatták a francia—iráni viszony rendezésének tu­datosan vállalt programját is. Már a szocialista párti kormányzat megpróbált for­dulatot elérni Irán és Fran­ciaország mélypontra hűlt viszonyában. A kisebb dip­lomáciai próbálkozásoknál Chirac többre vállalkozott. Nyíltam közölte: szeretné újrakezdeni a párbeszédet Iránnal, azzal a nagy or­szággal, amelyhez Fran­ciaországot semmiféle el­lenségeskedés sem fűzi. Majd delegációk jöttek, de­legációk mentek s ennek eredményeként az iráni emigráció egy része elhagy­ta Franciaország területét, az irániak pedig hozzá­segítettek az első két fran­cia túsz hazaérkezéséhez. KÜLÖNLEGES KAPCSOLAT Végül, de természetesen nem utolsósorban, a francia külpolitika fontos területe a francia—szovjet együtt­működés. Az ezzel kapcso­latos koncepciót is De Gaulle munkálta ki. Utódai el is fogadták, hogy az amerikai befolyás ellensú­lyozására Franciaország különleges kapcsolatot épít ki a Szovjetunióval. A mindkét fél számára fontos jóviszony csak Mitterrand hatalomra jutásakor rom­lott meg. A szocialista párti elnök az afgán és a lengyel események kapcsán az em­beri jogok bajnokának sze­repében lépett fel , bár Gorbacsov tavaly őszi lá­togatása óta a viszony ja­vult, tulajdonképpen nem olyan jó, mint lehetne. Chirac bemutatkozó par­lamenti beszédében külön kiemelte annak fontossá­gát, hogy Gorbacsov első nyugati útja főtitkárrá választása után Franciaor­szágba vezetett. Ebben ta­lán szerepet játszott az is, hogy az akkor még ellen­zéki vezetőt Gorbacsov fon­tosnak tartotta felkeres­ni. És ennek a francia bel­politika mindkét pólusán tapasztalható értékrendnek a szempontjából is igen fontos Mitterrand elnök jú­liusra tervezett mosz­kvai látogatása. Chirac első száz napja elsősorban a belpolitikai és a gazdasági akciók jegyé­ben telt el. De a jobboldali kormányzat a hatalom meg­ragadásával és megszilár­dításával párhuzamosan a nemzetközi politika terü­letén ás — töb­bé-k kevésbé összhangban a szocialista párti ,köztársasági elnök­kel — természetesen meg­tette az első fontos lépése­ket. Ónody György Derűs pillanatok Mihail Gorbacsov tavaly őszi párizsi lá­togatásakor, a szovjet politikus mellett Mitterrand. 1986. július 1. Kedd 98-02 és társai Nézi az ember a tele­víziót, este fél kilenc. A Nők a pult mögött­ című sorozatban éppen arról van szó, hogy segítsük, szeressük egymást. Jó idő lévén, nyitva az ab­lak, a lakótelep esti nyu­galmát ezúttal nem za­varja senki, semmi. Hir­telen éktelen motorber­regés az ablak alatt. Két perc, három, már tele a lakás a kipufogóból ki­áramló büdösséggel, már a levegő is kék. Kinézek. Lent kifo­gástalan szerelésben, a legmodernebb bukósi­sakban lovagolja meg motorját a nyár „hőse”, a motoros. Szarvasbőr kesztyűs kezével fel­felpörgeti masináját, a kék bűzfelhő már őt is elborította, hiszen ez a ház alig másfél méterre van a másik épülettől, a sikátorban a levegő meg­szorul. Kérdezem a fia­talembert, hogy meg­őrült-e? Méghogy ő? Vegyem tudomásul, hogy csak valamit megnézett. Hogy mi lehet az, nem tudom, mert a zsákutcás sikátorban csak falakat, meg az orvosi rendelő ablakait nézhette. Hosszú perceken át. Kérem, menjen el. Mondanom sem kell, hogy megkap­tam a magamét a 98-0- es rendszámú motoron közlekedőtől... Motorizált világban élünk, de sokan nem köz­lekedési eszköznek hasz­nálják járgányaikat, ha­nem tüntetnek velük. Lehetőleg este, amikor az egész napi munka után a város pihenni szeretne. Akkor kapnak „lóra” ezek a vadmotoro­sok, s minden emberi közösségi normát félre­téve száguldoznak ott, ahol nem kellene. A tíz­emeletes bérházak kö­zösségi helyiségeiben sze­relik, tankolják masi­náikat, nem törődve a tűzrendészeti előírással. A 98-02-es és társai bőrnyergükben úgy ér­zik, hogy övék a város — pedig vagy nyolcvan­ezren lakják! (szakalyi Édes üröm Hosszú út porából kö­pönyeget vett nagyi,­­ s ahogy hirtelen betoppan, az „aprónép” sikongva ugrabugrálja körül, majdhogy­nem agyon­szereti. Végre „élni hagy­ják”, s kacajtól csordult szemük éberen lesi a mozdulatait. Nagyi eltö­rődött kezével kutatva matat, majd a táska al­járól édességet csen elő. White Rabbit! Színes fémdobozban. A cukor­kák papírcsomagban sodoriatva! A megye­­székhelyünk jeles áru­házának édességosztá­lyán vette 120 forintért. Oszthatatlan , öröm tombol, s a víg kis cse­meték prédára lesen rá­vetik magukat. Mohó izgalommal bontogatnák az áttetsző papírt, ám az ragaszkodó. Hogy a sikertelen próbálkozás kudarca kedvüket ne szegje a pöttömnyi ki­csiknek, a család feje és őre, készségesen felajánl­ja politechnikai múltra visszatekintő szolgálta­tásait. Családi titokként számon tartott módsze­reinek bemutatására is­­ sor kerül. Minden hiá­ba! A papír és a cukor meghatóan „sziámis”! Mialatt a családfőn per­manens idegrángás tom­bol, a ház asszonya vi­zet forral. Alighogy „tyúkforrázóvá” melege­dik, egyetlen, elszánt mozdulat s a White Rab­bit máris a forróság ál­dozata. Néhány perc, s csoda történik! A papí­­rocskák ugyan foszlá­­nyosan, de a felszínre törnek, mialatt a cukor­kák „vegyülnek” a víz­zel.­­A picik siralmas szájtátlan lesik a szá­mukra igazságtalan ké­miai változást. Nagyi ezalatt mérgesen dohog. Gyanítom, hogy a White Rabbit szavatossá­ga már a múltta. No de ezt miért a vevőnek kell a saját kárán, elsőként megtudnia!?! Mielőtt az áruház má­sokat is rászedne, így óvom a kicsiket: — Csöppségeim, ne vegyétek! (Fehér) M­cJrc­oSc c/5c Véget ért a Hindiai (2.)­ ­Lakatos Ferenc karikatúrája. | VI­SNEPE 3

Next