Vas Népe, 1986. október (31. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
Sportfotó-kiállítás a béke jegyében is küzdelem szépsége Van egy kis tárgy a végtelen űrben, s ez már több mint egy évtizede száguld a maga útján. Ember alkotta szerkezet, törékeny űrszonda, feladata, hogy hírt vigyen rólunk Azoknak, ha léteznek egyáltalán a Tér valamely szegletében. Millió évig is eltarthat az út, e játszmában csak nekünk tényező az idő. A Pioneer szondán apró tárgyak, köztük egy aranylapocska. Rajta egy nő és egy férfi, üdvözlésre emelt karral. Lehet, ezt a jelet nem értik meg sosem. De talán felismerik a test, az emberi test szépségét... Azt a szépséget, amelyet civilizációnk kialakulása óta sokan és sokféleképpen próbáltak megragadni. Festők, közel állnak ahhoz, hogy megörökítsék a tökéletest, a tiszta harmóniát. Igen, ehéhez kell a sport is. Talán a sportfotókban mutatja fel magát leginkább a test és a küzdelem szépsége. Erről újfent meggyőződhettünk nemrég, a fővárosi Vigadóban. Ahol Béke és Sport címmel nyitt kiállítás, a moszkvai Jóakarat-versenyek képeiből. Czika László, lapunk volt munkatársa, jelenleg az MTI fotósa mellett Wéber Lajos (MTI) és Záhonyi Iván (Népsport) szolgáltatta a nemes anyagot. A rockzenészekkel zsúfolt ebédlő szomszédságában, eldugott kis helyen található a kiállítás. Ennek ellenére szépen látogatják. A feketefehér és színes felvételek, a megragadott pillanatok vonzzák a tekintetet. Különösen gazdag Czika László anyaga. A tehetséges fotóriporter láthatóan a „csúcsokat” igyekezett elkapni. A győzelem, vagy vereség fájdalmas pillanatait, a verseny kiélezett helyzeteit. Tehát a küzdelmet, a nemes versengést. Technikailag bravúros megoldású az ökölvívók lefotózása. Felszabadult öröm, szinte hallani az aréna zsongását, miközben a háttérből felsejlik a moszkvai verseny emblémája. Egy másik képén testek fúródnak a vízibe, tökéletesen kidolgozott izomzatú tornászlány úszik a levegőben, arcán összpontosítás. Emberi pillanatok, nagyszerű érzelmek: sikerült megfognia valamit, amit csak így, fotón lehet elmondani a nagyvilágnak. Szimbolikus kép, amikor egy szovjet versenyző a vízben kezet szorít vetélytársával, az amerikaival... A két fiú fáradt, de mintha mondaná: itt és így harcoljunk egymással, a medencében. Békében. Mert hiszen ez volt a versenyek célja. A sportban bizonyítsanak, győzzék le egymást a legjobbak. Az emberi humánum jegyében. „Bravó, Czika László!” — olvastam egy helyütt az emlékkönyvben, de kijárt a dicséret a két kollégának is. Mondhatni, mesterhármas debütált a Vigadóban. Úgy hírlik, a képekkel nemsokára a vasiak is megismerkedhetnek, hiszen utaztatják ezt a valóban szép anyagot. ízelítőül néhány kép Czika Lászlótól. Kozma szobrászok, színészek, filme- Megnyitó a Vigadóban. A kép bal szélén Marat Gramov szovjet sportminiszter. Mellettesek, fotósok. Ez utóbbiak Deák Gábor államtitkár, jobbról a harmadik Czika László, az MTI fotóriportere. Vízprés, „előadja” Gyúró Mónika magyar versenyző. A 4x100-as váltó győztesei. Pintia gyűrűgyakorlata. a kalandorpolitika elemeit is magában hordozó szocialista iparosítás nem számolt az ország tényleges erőforrásaival, különösen a beruházások feszített terve okozott gondot A mezőgazdaság elhanyagolása és a felfokozottan gyors ütem a szocialista átszervezésben, a túlzott iparosítás miatt lecsökkentett fejlesztés, az adminisztratív intézkedések és zaklatások minden vonatkozásban — különösen a beszolgáltatásoknál — zürlesztően hatottak a termelésre. A parasztok által lényegében elhagyott, úgynevezett tartalékföldek az egész szántóterület több mint kilenc százalékát tetteik ki. Mindez az életszínvonal jelentős csökkenését, a lakosság ellátásának romlását, a lakáshelyzet súlyosbodáséit vonta maga után. Az adminisztratív módszerek elharapózása, az önkényeskedés a lakossággal szemben, a törvénytelenségek, az alkotmány semmibevétele az állampolgári jogokat, a személyes szabadságot és biztonságot már-már elviselhetetlen módon veszélyeztette. Szólt a határozat — sajnos csak visszafogottan — a törvénytelenségeknek arról a sötét rendszeréről, amely a koncepciós perekhez vezetett: „Helytelen volt, hogy Rákosi elvtárs közvetlenül utasításokat adott az Államvédelmi Hatóságnak arra, hogy hogyan nyomozzon, kit tartóztasson le, utasítást adott letartóztatottak fizikai bántalmazására, amit a törvény megtilt.” Mindez megnehezítette az igazság felderítését. A határozat a hibák fő forrását a párt kollektív vezetésének hiányában és a káros vezérkedésben jelölte meg, amelyért elsősorban Rákosi Mátyást és a hozzá kapcsolódó vezetői klikket — Gerő Ernőt, Farkas Mihályt és Révai Józsefet — tette felelőssé. A határozat szerint a kollektív vezetés hiánya a pártnak a tömegektől való elszakadásához vezetett, nem reagáltak a lakosság jelzéseire, sőt azokat többnyire az ellenség hangjának minősítették. A párt gazdaságpolitikájának gyökeres változtatását tartották a legfontosabb feladatnak. „Az új gazdaságpolitikai irányvonalnak alapvető célkitűzése: a lakosság s mindenekelőtt a munkásosztály életszínvonalának lényeges és állandó emelése, a dolgozók szociális éskulturális ellátottságának megjavítása, tovább folytatva, lassúbb ütemben a szocialista iparosítás politikáját, amely változatlanul a párt fő irányvonala.” Ezt a célt aztán, részletesen taglalta a határozat, egyes szektorokat, illetve létesítményeket is megemlítve. Különösen behatóan foglalkozott a mezőgazdasággal, és itt nemcsak a termelőszövetkezetek számszerű fejlesztésének lassítását, az önkéntesség elvének érvényesítését, a szövetkezeti demokrácia növelését hangsúlyozta, hanem azt is, hogy jelentős termelési segítséget kell adni az egyénileg gazdálkodó parasztoknak, hogy az érdekeltségük fokozásával a szabadpiacra is árut vihessenek. Arról is szó volt, hogy meg kell szüntetni a kulákok zaklatását, felszámolva a sok középparasztot is sújtókuláklistát. A beruházásokat úgy kell megvalósítani, hogy a mezőgazdaság javára alakuljanak az arányok. Részletes program foglalkozik az életszínvonal, az ellátás, a szociális juttatások, a lakásépítés, a szolgáltatások fejlesztésével. Ugyanígy a törvénytelenségek megszüntetésével és a megrendült törvényesség helyreállításával. A párt kollektív vezetésének létrehozásában a személyes vezetés és a személyi kultusz felszámolása az első, döntő lépés, és ennek megfelelően Rákosi Mátyás kettős funkcióját (pártfőtitkár és miniszterelnök) megszüntették. Miniszterelnökké Nagy Imre megválasztását javasolta a testület az országgyűlésnek. Nagy Imre ugyan a PB tagja volt, sőt miniszterelnök-helyettes (és ebben a minőségben abeszolgáltatások ügyének főnöke), de az előző időkben az agrárpolitikáiban a Rácosi-féle vezetéssel ellenkező nézeteket is hangoztatott, amiért bírálták, szervezeti rendszabályokat is alkalmaztak ellene mindaddig, míg önkritikát gyakorolva nem csatlakozott hozzájuk. . Látható tehát, hogy az 1953. júniusi KV-határozat, bár a kialakult helyzetről és okairól mély elméleti elemzést nem adott, és inkább a napi feladatokból és kényszerűségekből adódó operatív programnak fogható fel, szelemében és hangjában is megfelelt a „politikai megújulás” követelményeinek. Vagyis volt esélye annak, hogy az olyannyira megérett fordulat végbemegy a magyar párt politikájában. Még előzőleg, az MDP Központi Vezetőségének plénuma előkészítéséről a PB-ülésen Révai József így fogalmazott: „Voltak már pártválságok, de más egy illegális párt, és más egy uralkodó párt válsága. A régi válság nem váltott ki országos visszhangot, de ennek elkerülhetetlenül országos visszhangja lesz... Nem szabad félni attól a vihartól, amelyet a pártválság az ország vezetésében előidéz. Elkenve, részletekben, apró-cseprő rendszabályokkal nem lehetne az elkövetett hibákat kiküszöbölni.” Sajnos, amint a továbbiakban látni fogjuk, a hibák gyökeres megszüntetéséhez akkor még nem volt elég ereje (és bátorsága) a pártnak. (Következik: Az új szakasz) Nemes János któber 1. Szerda Másra is fordítható A Sárvári Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban fejezte be a vállalatokat, szövetkezeteket terhelő bírságok vizsgálatát és elemezte azok áthárítását a felelősökre. Az ellenőrzött nyolc vállalatnál a két és fél év alatt 7 326 000 forintot fizettek ki ezen a címen, ugyanakkor a mulasztókra, a bírságokért felelős személyekre mindössze egy helyen, az ikervári mtsz-nél hárítottak át 14 112 forintot. Azt hihetnénk, hogy az érintett vállalatok, szövetkezetek mindent elkövetnek azért, hogy a bírságok keletkezését megelőzzék, rendre és fegyelemre szorítsák dolgozóikat. Sajnos, ez nem így van, és ez elgondolkodtató. A vezetők többsége megelégedett azzal, hogy egyegy ügyet a belső ellenőrrel megvizsgáltatott és a kár keletkezésének körülményeit feltáratta. Az okok ismerete után azonban legtöbbjük nem, vagy nem kielégítően lép tovább. A tett intézkedések mellett nem keresik meg a kárt okozó személyeket, nem állapítják meg mulasztásuk mértékét és nem szankcionálják vétségüket. Ezt jól tükrözi, hogy egyetlen egy esetben sem rendeltek el fegyelmi eljárást vagy szabtak ki büntetést azért, mert valaki hanyag, felületes munkájával a közösséget megkárosította. Eredménye, hogy a mulasztó vagy mulasztók nem érzik felelősségüket, nem változtatnak magatartásukon, a hibák és következményükként a bírságok ismétlődnek. Nem véletlen, hogy ennek nyomán olyan nézet kezd eluralkodni, hogy sorscsapásként, elháríthatatlan eseményként kezelik azt, ha késedelmi kamatot fizetnek, szennyvízbírságot, büntető jellegű felárakat, kötbéreket stb. rónak ki rájuk. Pedig ezek zöme nem objektív körülményekre vezethető vissza. Megtalálható mögöttük a rendetlenség, a felületesség, rendeletek hiányos ismerete, a munkaköri kötelezettségek szabályozatlansága, megszegése, határidők elmulasztása, egyszóval a hanyagság. De hat rá az elnéző magatartás, a látszat-humánum, amivel a bajokat tovább növeljük. A NEB pontosabb munkára, a mulasztókkal szembeni következetes fellépésre szólította fel az érdekelteket. Tette ezt azért, mert a közös vagyont, a társadalmi tulajdont óvni és gyarapítani mindenkinek kötelessége. És azért, mert a pénzeket más célra is fel lehet használni, nem csak büntetés fizetésére. . Pető Istvánné NEB-tag, vizsgálatvezető Cselédkönyv A zsúpos ház hétrétgörnyedt lakója ma is a pitymalattal kelt. Emberöltő vérévé vált szokása, szükség hajtotta kényszer. Ormótlan posztócipőjébe erőltette lábát, majd kiballagott az öreg lugassal védett tyúkudvarba. Magot hintett a korán kárálók elé, aztán nekilátott, hogy sárt dagasszon. Utcafrontban a fehérre meszelt ház, tenyérnyi helyen ledőlt. Itt rándította görcsbe a halál. A temetésre sereglett a hírből ismert rokonság apraja-nagyja. A dédire rög hullt... A kis ház falára sártapasz többé nem került. Egy-két napig „sáskajárás’’ ki-be. Az öreg javak hoci-nesze martalékok lettek. Csak egy színehagyott, szalaggal csomózott könyvecske menekült meg. Valaki a villámütötte szederfa korhadt ágára helyezte. Fürge gyermekujjak csempészték le onnan. Dédi cselédkönyve. Fedelét sárgára mázolta az idő, titkát rejtette a gondos féltés. Vacsora közben előkerül az eddig ingbe bujtatott könyvecske. Vaskos kis ujjak bogozzák, a színehagyott szalag enged a szorításból. A fakó fedél sercegve domborul, majd kinyílik. Négy rubrika tűnik elő. Ügyes, szorgalmas, hűséges, erkölcsös. Harminchat év szolgálata jeles. A rubrikákban aranyat sző az írás. Olvas a kicsi, szeme mohón tapad a bizonyítványra. Fejüket felkapva, egymásra néznek az asztalnál ülők. Méláz a múlton a családfő, aztán monoton hang, szinte csak önmagának: „Egyszerű asszony volt, gazdag sose. Hűsége szivéből fakadt, szorgalma példa, erkölcse fogalom.” Fülel a kicsi, s ahogy apjára néz, a szavak életre kelnek. Dédi dolgos keze megérinti a kicsi szív pit- „varajtaját. E házba belopózott Valaki, Valaki, aki az új nemzedékben tanítványokra lel. (Fehér) vas NÉPE Képzőművészeti világhét (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3