Vas Népe, 1986. november (31. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-20 / 273. szám
Ausztria Választások előtt Néhány nappal a vasárnapi osztrák parlamenti választások előtt teljesen bizonytalan, hogy az 1970 óta kormányzó Osztrák Szocialista Párt, az SPÖ megtartja-e viszonylagos többségét, vagy pedig az ellenzékben levő polgári-konzervatív Néppárt (ÖVP) kaphat lehetőséget kormányalakításra. Az SPÖ vezetői szerdán megerősítették, hogy még többségük elvesztése esetén is készek koalícióban kormányozni az ÖVP-vel. A másik nagy párt ugyancsak amellett van, hogy élesszék fel az 1947—66 között már bevált szövetséget. Heinrich Keller, az SPD ■központi titkára szerdán pártja viszonylagos többségét és a Franz Vranitzky kancellár vezette nagykoalíciót jelölte meg pártja hivatalos választási céljának. Vranitzky maga is jelezte, hogy még a többség elvesztése esetén is a közös kormányzás híve, ám nem vállalná az alkancellári posztot egy olyan kormányban, amelyet Alois Mock, az ÖVP elnöke vezet. Kurt Waldheim államfő szerdán a választás jogi kérdéseiről tárgyalt Vranitzkykancellárral. Az államfő adja — a választási eredmények és a belpolitikai helyzet tükrében — a kormányalakítási megbízást. Szükség volna kommunistáikra a parlamentben, hogybeszéljenek olyan kérdésekről, amelyekről más pártok hallgatnak, jelentette ki szerdán Franz Muhri, az Osztrák KP elnöke. A pártnak 1959 óta nincs parlamenti képviselete. 2 EXPRESSZ ★ Ázsiai körútjának első állomására, Bangladesire érkezett II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő eddigi leghosszabb — kéthetes — külföldi útja során hat ázsiai és óceániai országot keres fel. K A chilei hatóságok kivonták a könyvkereskedésekből és elkobozták az „Allende, a meg nem alkuvó demokrata” című könyvet. Az 1973-ban meggyilkolt elnökről szóló művet Moy Toha, az Allende-kormány honvédelmi miniszterének özvegye és Orlando Letelier, a volt washingtoni nagykövet özvegye írta. K A Haitin két napja tartó kormányellenes tüntetések során a katonaság két embert agyonlőtt, négyet pedig megsebesítettek A nicaraguai parlament elfogadta az ország új alkotmánytervezetét, amely jövő januárban lép életbe. Szovjet törvénytervezet a magánmunka szabályozásáról A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka szerdán a két ház, a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésével folytatta munkáját. A szovjet parlament elfogadta az ország társadalmi és gazdasági fejlesztésének jövő évi tervét és a jövő évre szóló állami költségvetést. A negyedik napirendi pont keretében Ivan Gladkij, a Szovjetunió Munkaügyi és Szociális Állami Bizottságának elnöke ismertette az állampolgárok magán-munkatevékenységéről szóló törvény tervezetét. Rámutatott: a tervezet abból indul ki, hogy a magán-munkatevékenység célszerű, s az ilyen tevékenységet össze kell egyeztetni a szocialista gazdálkodás elveivel. A törvénytervezet előkészítése során felhasználták a szocialista országok tapasztalatait, a közvéleménynek a sajtóban megjelent javaslatait, továbbá a tervezet széles körű megvitatása során felmerült észrevételeket. A törvénytervezet a következő elveken alapul: — az állam szabályozza a magán-munkatevékenységet és biztosítja, hogy a társadalom érdekeinek megfelelően használják ki ezt a munkaformát; — fel kell számolni ■ minden olyan megalapozatlan korlátozást, amely akadályozza a társadalmilag hasznos magántevékenységet; — az ilyen tevékenységből származó jövedelmeknek arányban kell lenniük a ráfordított munkával, és összhangban kell lenniük a társadalmi igazságosság elvével. Az elfogadott törvény — a bevezetés előkészítésével kapcsolatos feladatok bonyolultságát figyelembe véve — 1987 májusában lép hatályba. A törvény 29 olyan munkafajtát határoz meg, amely magántevékenység keretében, az egyén vagy a vele együttélő családtagok munkájának felhasználásával végezhető. Ilyen egyebek között a cipő-, ruha-, bútor- és játékkészítés, az ajándéktárgyak és horgászeszközök gyártása. vas NÉPE — Az „iráni kapcsolat” Titkos utazás, kulisszák mögött folytatott megbeszélések, lehallgatott telefonbeszélgetés, újságírói leleplezések — úgy tűnik, minden együtt van egy újabb politikai botrány „kellékeiből”. Azt ugyan még mindig nem lehet látni, meddig dagad, s milyen következményekkel jár az Egyesült Államok iráni fegyverszállításai kapcsán kialakult válság (bár az eset súlyosságát jól érzékeltetik a Schultz külügyminiszter lemondása körüli találgatások és híresztelések), annyi azonban máris világos, hogy a Reagan-adminisztráció képviselőinek — az elnököt is beleértve — kellemetlen kérdésekre kell felkészülni bel- és külföldön egyaránt. Elvégre a jelentések alapján maga Reagan volt az, aki engedélyezte az „iráni kapcsolat” ilyetén létrehozását, azt, hogy a saját maga által elrendelt — s más országoktól oly szigorúan megkövetelt — fegyverszállítási tilalmat teheránnal szemben épp Washington szegje meg. S valószínűleg ez az a pont, ahol a szállítmányok nagysága, esetleges katonai jelentősége vagy elhanyagolhatósága (állítólag csupán alkatrészekről van szó) háttérbe szorul. Sokkal inkább az a lényeges, hogy igazolja lépéseit a Fehér Ház, amely a Libanonban fogva tartott amerikai túszok kiszabadításával indokolja a titkos kezdeményezéseket, miként magyarázza a saját szövetségeseit is meglepő, háttérben folyó diplomáciai húzásokat. A nyilvánosság előtt ugyanis Washington számára Teherán a sah bukása után mindig is mint a „nemzetközi terrorizmus egyik forrása és felelőse” szerepelt, márpedig — ez is fennen hirdetett amerikai álláspont — ilyen körökkel és személyekkel még túszszabadítás ügyében sem szabad (na) alkudozásba bocsátkozni. Mindebből világos, hogy a napok óta gyorsuló ütemben dagadó politikai botrányt az Egyesült Államokban nem annyira törvénysértésnek, mint inkább egyfajta szavahihetőségi válságnak tekintik. Így értékelte az ügyet az USA több közel-keleti szövetségese, és hasonló értelemben nyilatkozott két volt amerikai elnök, Ford és Carter is. Kérdés, hogy az „iráni kapcsolat” keltette hullámok milyen töréseket okoznak a Reagan-adminisztráción belül, s hogy miként lehet lecsendesíteni a beható vizsgálatot követelő kongresszusi bizottságokat. Azt ugyanis az elnök aligha feledheti, hogy a képviselőház után immár a szenátusban is demokratapárti többséggel kell szembenéznie, s a jelek szerint ez aligha könnyíti meg dolgát a közeljövőben... Szegő Gábor Varsói Szerződés Sehőr ! és a tanáicskozás' Szófiában találkozót tartott a Varsói Szerződés tagállamainak szakértői munkacsoportja. A találkozón az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének kérdéseiről volt szó. A résztvevők megvitatták az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésére vonatkozó program megvalósításának különböző aspektusait. Ezt a programot a budapesti tanácskozását követően juttatták el a NATO tagországaihoz, valamennyi európai országhoz. Lengyelország 7 millió szakszervezeti tag „A szocializmusért és a torzulások ellen vívott éles politikai küzdelemben megszületett lengyel szakszervezetek alapvető feladata a munkásérdekek védelme, az ország sorsának meghatározásában való részvétel és felelősség” — szögezi le a szakszervezetek 2. országos kongresszusára kidolgozott programtervezet. A programtervezet egészének szelleme és alapgondolata jól mutatja azt az átalakulást, amin 1982 óta eltelt években a lengyel szakszervezeti mozgalom átment. Az üzemi szakszervezeti csoportokból, tehát alulról újjáépült és immár közel 7 millió tagot számláló lengyel szakszervezetek szakítottak az 1980 előtti időszakot jellemző passzivitással és formalizmussal, de felhagytak az 1980—81-et jellemző felelőtlen, parttalan követelésekkel, s a közös felelősség elutasításán alapuló, az ország alapvető gazdasági és politikai érdekeit veszélyeztető gyakorlattal is. „A szakszervezetek tudatában vannak annak, hogy csak az osztható el, amit előbb megtermeltek és ezért következetesen kiáll a gazdasági reform mellett. A tömegek igényei és a gazdaság objektív lehetőségei közötti összhang megteremtésén fáradozik” — szögezi le a program. Ellenzi egyfelől, hogy a gazdaság megújításának minden terhét a dolgozókra hárítsák, másfelől viszont támogatja a termelés korszerűsítését, a gazdasági szerkezet átalakítását, a takarékosságot a nyersanyagokkal és az energiával. Elvárja, fokozásával teremtse meg a belső piacon a kereslet és a kínálat egyensúlyát, csökkentse a csak jegyre vásárolható áruk körét. Ennek ne legyen egyetlen módja a fogyasztói árak emelése. Annál is inkább, mert — hangzik a szakszervezetek véleménye — halaszthatatlan feladattá vált az infláció megfékezése és a zloty stabilitásának megteremtése. Reagan Reykjavíkról Reagan amerikai elnök kedden estekijelentette, hogy az Egyesült Államok Reykjavíikban előterjesztett leszerelési javaslatai „változatlanul az asztalon vannak” és „nem lát okot arra, hogy a két ország tárgyaló küldöttségei ne ott kezdjék majd újra megbeszéléseiket, ahol azok Reykjavílkban abbamaradtak”. Reagan szerint az izlandi fővárosban „két nap alatt nagyobb mértékben jutottak előre, mint a genfi tárgyaló küldöttségek két éve alatt”. A jelenlegi amerikai célokat az elnök úgy fogalmazta meg, hogy azok a hadászati támadó fegyverek ötvenszázalékos csökkentését, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök „elsöprő” csökkentését, a vegyi fegyverek eltiltását és „a hagyományos fegyverek terén fennálló aránytalanságok megoldását” célozzák. Ez jóval kevesebb, mint amiről Reagan a reykjavíski találkozó után beszélt. Az elnök kijelentéseit éles szovjetellenes kirohanásokkal, az angol parlamentben évekkel ezelőtt elmondott emlékezetes beszédét felidéző kijelentésekkel párosította. 1976 decemberének egy sötét, ködös napján a nyugatnémetközlekedési rendőrség egyik járőre megállított egy gyorshajtót. A kocsi vezetőjét Siegfrid Hangnak hívták, a név a közlekedési rendőröknek nem sokat mondott. De valami mégis gyanús volt, átkutatták hát az autót. Meglepetésükre találtak egy pisztolyt, fegyverviselési engedély nélkül, majd egy nagy rakás rejtjelezett dokumentumot. Az NSZK terroristaellenes hatóságainak már azonnali ismerős volt a név. Haag ügyvéd korábban gyanúba került, mint olyan jogász, aki nemcsak védte a terrorizmus nagy osztagának, a RAF-nak vezetőit, hanem gyaníthatóan maga is aktív tagja volt a szervezetnek. A dokumentumok megfejtésekor kiderült, hogy a szélsőbaloldali terrorszervezet a gazdasági és politikai élet vezető személyiségeinek elrablására ésmeggyilkolására készül. A terroristák dokumentációját, úgy látszik, nem vették elég komolyan, mert fél évvel később, 1977. április 7-én a bűnüldözőket nagy meglepetés érte. Karlsruhéban, a szövetségi államügyészség központjában ezen a napon délelőtt egy motorkerékpár állt meg a piros lámpánál várakozó államügyészségi Mercedes mellett. A motor utasa hirtelen géppisztolyt rántott elő és két sorozatot adott le a kocsiban ülőkre. A sofőr és a mellette ülő biztonsági ember azonnal meghalt. Halálos sebeket kapott a merénylet célpontja, a hátsó ülésen ülő Siegfrid Buback, az NSZK főállamügyésze, a terroristák legfőbb hivatalos üldözője. A hatalmas erővel megindult rendőri nyomozás semmit nem tudott kideríteni. Csak azt tudták,hogy a RAF állt bosszút első számú ellenségén. Három és fél hónappal később, július 30-án a rendőrség még mindig hiába nyomozott Bubacik gyilkosai után, amikor újabb merénylet híre rázta meg a szövetségi köztársaságot. Ezen a szombaton a Frankfurt melletti elegáns kisvárosban, Oberurselben két üő és egy férfi csengetett Jürgen Ponto bankár villájának kapuján. A bankár az egyik legnagyobb nyugatnémet pénzintézet, a Dresdner Bank elnöke, az NSZK pénzügyi életének kulcsfontosságú személyisége volt. A látogatók egyike pedig Susanne Albrecht, akiko- Terroristák 2. Emberrablások Buback főállamügyész és gépkocsija. Papi békegyűlés Szombathelyen Tegnap Szombathelyen, a Hazafias Népfront megyei székházában papi békegyűlést tartottak. A tanácskozáson megjelent Mészáros Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára, Bárdos Deák Béla taná■csos, az Állami Egyházügyi Hivatal főelőadója, Gyergyák Ferenc, a megyei tanács egyházügyi titkára, dr. Páka György püspök, egyházügyi kormányzó, Szabó Géza kanonok, a budapesti Szent István Bazilika plébánosa, az Országos Béketanács katolikus békebizottságának tagja. Dr. Varjas Győző, a Vasmegyei katolikus békabizottság elnöke köszöntötte a résztvevőket. A megnyitó után Réti Ervin újságíró, az Esti Hírlap külpolitikai rovatvezetője tartott tájékoztatót a nemzetközi helyzetről, a békemozgalom erőfeszítéseiről, a szovjet—amerikai viszony alakulásáról. Az előadó elmondta, hogy az utóbbi időben járt Reykjavíkban, Bécsben és Koppenhágában, a legutóbbi béke-világkongresszus színhelyén. Személyes élményei alapján ez utóbbiról részletesen tájékoztatta a résztvevőket. A koppenhágai békevilágkongresszuson 130 ország 2500 küldötte vett részt. A magyar delegáció tagjai felszólalásaikkal elősegítették a kongresszus munkáját. A papi békegyűlésen számos hozzászólás és kérdés hangzott el, élénk érdeklődés nyilvánult meg a nemzetközi helyzet és a békemozgalom időszerű kérdései iránt. Jó kezdeményezésnek tartották például azt, hogy a pápa békevilágnapot, egynapos fegyverszünetet hirdetett meg. A kérdésekre Réti Ervin válaszolt. Bejelentette, hogy január végén magyar békekonferenciát tartanak, ahol megvitatják a békemozgalom időszerű kérdéseit és feladatait. F. L. Fotó: K. Z. A papi békegyűlés résztvevői Réti Ervin tájékoztatóját hallgatják. Csád panasza A csádi nyugatbarát kormány Líbia elleni panaszával foglalkozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának keddi ülése. Csád ENSZ-képviselője azzal vádolta Líbiát, hogy teljes ellenőrzése alá akarja vonni az országot, s hogy líbiai katonák polgári személyeket mészárolnak le. Ali Triki, Líbia ENSZ- képviselője a csádi panaszt olyan kísérletnek minősítette, amellyel megpróbálják elterelni a figyelmet az Egyesült Államok Líba elleni áprilisi agressziójáról. Ez utóbbikérdés a BT szerdai, ülésének napirendjén szerepel. Trilki szerint Franciaország és az Egyesült Államok beavatkozása Csád belügyeibe meghiúsítja az Afrikai Egységszervezetnek a csádi konfliktus megoldására irányuló erőfeszítéseit. 1986. november 20. Csütörtök