Vas Népe, 1986. november (31. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-20 / 273. szám

Ausztria Választások előtt Néhány nappal a vasárna­pi osztrák parlamenti vá­lasztások előtt teljesen bi­zonytalan, ho­gy az 1970 óta kormányzó Osztrák Szocia­lista Párt, az SPÖ megtart­ja-e viszonylagos többségét, vagy pedig az ellenzékben levő polgári-konzervatív Néppárt (ÖVP) kaphat lehe­tőséget kormányalakításra. Az SPÖ vezetői szerdán megerősítették, hogy még többségük elvesztése esetén is készek koalícióban kormá­nyozni az ÖVP-vel. A másik nagy párt ugyancsak amel­lett van, hogy élesszék fel az 1947—66 között már be­vált szövetséget. Heinrich Keller, az SPD ■központi titkára szerdán pártja viszonylagos többségét és a Franz Vranitzky kan­cellár vezette nagy­koalíciót jelölte meg pártja hivatalos választási céljának. Vra­nitzky maga is jelezte, ho­gy még a többség elvesztése esetén is a közös kormány­zás híve, ám nem vállalná az al­kancellári posztot egy olyan kormányban, amelyet Alois Mock, az ÖVP elnöke vezet. Kurt Waldheim államfő szerdán a választás jogi kér­déseiről tárgyalt Vranitzky­­kancellárral. Az államfő ad­ja — a választási eredmé­nyek és a belpolitikai hely­zet tükrében — a kormány­alakítási megbízást. Szükség volna kommunis­táikra a parlamentben, hogy­­beszéljenek olyan kérdések­ről, amelyekről más pártok hallgatnak, jelentette ki szer­dán Franz Muhri, az Oszt­rák KP elnöke. A pártnak 1959 óta nincs parlamenti képviselete. 2 EXPRESSZ ★ Ázsiai körútjának el­ső állomására, Bangla­desire érkezett II. János Pál pápa. A katolikus egyházfő­­ eddigi leghos­szabb — kéthetes — kül­földi útja során hat ázsiai és óceániai orszá­got keres fel. K­ A chilei hatóságok ki­vonták a könyvkereske­désekből és elkobozták az „Allende, a meg nem alkuvó demokrata” című könyvet. Az 1973-ban meggyilkolt elnökről szó­ló művet Moy Toha, az Allende-kormány honvé­delmi miniszterének öz­vegye és Orlando Lete­­lier, a volt washingtoni nagykövet özvegye írta. K­ A Haitin két napja tartó kormányellenes tüntetések során a kato­naság két embert agyon­lőtt, négyet pedig megse­besítette­k­ A nicaraguai parla­ment elfogadta az ország új alkotmánytervezetét, amely jövő januárban lép életbe. Szovjet törvénytervezet a magánmunka szabályozásáról A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka szer­dán a két ház, a Szövetsé­gi Tanács és a Nemzetiségi Tanács együttes ülésével folytatta munkáját. A szov­jet parlament elfogadta az ország társadalmi és gazda­sági fejlesztésének jövő évi tervét és a jövő évre szóló állami költségve­tést. A negyedik napirendi pont keretében Ivan Glad­kij, a Szovjetunió Munka­ügyi és Szociális Állami Bi­zottságának elnöke ismer­tette az állampolgárok ma­gán-munkatevékenységé­ről szóló törvény tervezetét. Rámutatott: a tervezet ab­ból indul ki, hogy a ma­gán-munkatevékenység cél­szerű, s az ilyen tevékeny­séget össze kell egyeztetni a­­ szocialista gazdálkodás elveivel. A törvénytervezet előkészítése során felhasz­nálták a szocialista orszá­gok tapasztalatait, a köz­véleménynek a sajtóban megjelent javaslatait, to­vábbá a tervezet széles kö­rű megvitatása során felme­rült észrevételeket. A törvénytervezet a kö­vetkező elveken alapul: — az állam szabályozza a magán-munkatevékeny­séget és biztosítja, hogy a társadalom érdekeinek megfelelően használják ki ezt a munkaformát; — fel kell számolni ■ min­den olyan megalapozatlan korlátozást, amely akadá­lyozza a társadalmilag hasz­nos magántevékenységet; — az ilyen tevékenység­ből származó jövedelmek­nek arányban kell lenniük a ráfordított munkával, és összhangban kell lenniük a társadalmi igazságosság el­vével. Az elfogadott törvény — a bevezetés előkészítésével kapcsolatos feladatok bo­nyolultságát figyelembe vé­ve — 1987 májusában lép hatályba. A törvény 29 olyan mun­kafajtát határoz meg, amely magántevékenység kereté­ben, az egyén vagy a vele együttélő családtagok mun­kájának felhasználásával végezhető. Ilyen egyebek között a cipő-, ruha-, bútor- és játékkészítés, az aján­déktárgyak és horgászesz­közök gyártása. vas NÉPE — Az „iráni kapcsolat” Titkos utazás, kulisszák mögött folytatott meg­beszélések, lehallgatott telefonbeszélgetés, újságírói leleplezések — úgy tűnik, minden együtt van egy újabb politikai botrány „kellékeiből”. Azt ugyan még mindig nem lehet látni, meddig dagad, s milyen kö­vetkezményekkel jár az Egyesült Államok iráni fegy­verszállításai kapcsán kialakult válság (bár az eset súlyosságát jól érzékeltetik a Schultz külügyminiszter lemondása körüli találgatások és híresztelések), annyi azonban máris világos, hogy a Reagan-adminisztráció képviselőinek — az elnököt is beleértve — kellemet­len kérdésekre kell felkészülni bel- és külföldön egyaránt. Elvégre a jelentések alapján maga Reagan volt az, aki engedélyezte az „iráni kapcsolat” ilyetén lét­rehozását, azt, hogy a saját maga által elrendelt — s más országoktól oly szigorúan megkövetelt — fegy­verszállítási tilalmat teheránnal szemben épp Wa­shington szegje meg. S valószínűleg ez az a pont, ahol a szállítmányok nagysága, esetleges katonai je­lentősége vagy elhanyagolhatósága (állítólag csupán alkatrészekről van szó) háttérbe szorul. Sokkal in­kább az a lényeges, hogy igazolja lépéseit a Fehér Ház, amely a Libanonban fogva tartott amerikai tú­szok kiszabadításával indokolja a titkos kezdeménye­zéseket, miként magyarázza a saját szövetségeseit is meglepő, háttérben folyó diplomáciai húzásokat. A nyilvánosság előtt ugyanis Washington számá­ra Teherán a sah bukása után mindig is mint a „nemzetközi terrorizmus egyik forrása és felelőse” szerepelt, márpedig — ez is fennen hirdetett amerikai álláspont — ilyen körökkel és személyekkel még túsz­­szabadítás ügyében sem szabad (na) alkudozásba bo­csátkozni. Mindebből világos, hogy a napok óta gyor­suló ütemben dagadó politikai botrányt az Egyesült Államokban nem annyira törvénysértésnek, mint in­kább egyfajta szavahihetőségi válságnak tekintik. Így értékelte az ügyet az USA több közel-keleti szövet­ségese, és hasonló értelemben nyilatkozott két volt amerikai elnök, Ford és Carter is. Kérdés, hogy az „iráni kapcsolat” keltette hul­lámok milyen töréseket okoznak a Reagan-adminiszt­­ráción belül, s hogy miként lehet lecsendesíteni a beható vizsgálatot követelő kongresszusi bizottságo­kat. Azt ugyanis az elnök aligha feledheti, hogy a képviselőház után immár a szenátusban is demokra­tapárti többséggel kell szembenéznie, s a jelek szerint ez aligha könnyíti meg dolgát a közeljövőben... Szegő Gábor Varsói Szerződés S­­ehőr ! és a tan­ái­csk­ozás' Szófiában találkozót tar­tott a Varsói Szerződés tagállamainak szakértői munkacsoportja. A találko­zón az európai fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének kérdéseiről volt szó. A résztvevők megvitatták az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésére vonatkozó program megvalósításának különböző aspektusait. Ezt a programot a budapesti tanácskozását követően juttatták el a NATO tag­országaihoz, valamennyi európai országhoz. Lengyelország 7 millió szakszervezeti tag „A szocializmusért és a torzulások ellen vívott éles politikai küzdelemben meg­született lengyel szakszer­vezetek alapvető feladata a munkásérdekek védelme, az ország sorsának megha­tározásában való részvétel és felelősség” — szögezi le a szakszervezetek 2. orszá­gos kongresszusára kidol­gozott programtervezet. A programtervezet egé­szének szelleme és alapgon­dolata jól mutatja azt az átalakulást, amin 1982 óta eltelt években a lengyel szakszervezeti mozgalom átment. Az üzemi szakszer­vezeti csoportokból, tehát alulról újjáépült és immár közel 7 millió tagot szám­láló lengyel szakszervezetek szakítottak az 1980 előtti időszakot jellemző passzi­vitással és formalizmussal, de felhagytak az 1980—81-et jellemző felelőtlen, part­talan követelésekkel, s a közös felelősség elutasítá­sán alapuló, az ország alap­vető gazdasági és politikai érdekeit veszélyeztető gya­korlattal is. „A szakszervezetek tuda­tában vannak annak, hogy csak az osztható el, amit előbb megtermeltek és ezért következetesen kiáll a gaz­dasági reform mellett. A tö­megek igényei és a gazda­ság objektív lehetőségei közötti összhang megterem­tésén fáradozik” — szöge­zi le a program. Ellenzi egyfelől, hogy a gazdaság megújításának minden ter­hét a dolgozókra hárítsák, másfelől viszont támogatja a termelés korszerűsítését, a gazdasági szerkezet át­alakítását, a takarékosságot a nyersanyagokkal és az energiával. Elvárja, foko­zásával teremtse meg a bel­ső piacon a kereslet és a kínálat egyensúlyát, csök­kentse a csak jegyre vásá­rolható áruk körét. Ennek ne legyen egyetlen módja a fogyasztói árak emelése. Annál is inkább, mert — hangzik a szakszervezetek véleménye — halaszthatat­lan feladattá vált az inflá­ció megfékezése és a zloty stabilitásának megteremté­se. Reagan Reykjavíkról Reagan amerikai elnök kedden este­­kijelentette, hogy az Egyesült Államok Reykjavíikban előterjesztett leszerelési javaslatai „válto­zatlanul az asztal­on vannak” és „nem lát okot arra, hogy a két ország tárgyaló kül­döttségei ne ott kezdjék majd újra megbeszéléseiket, ahol azok Reykjavílkban ab­bamaradtak”. Reagan sze­rint az izlandi fővárosban „két nap alatt nagyobb mér­tékben jutottak előre, mint a genfi tárgyaló küldöttségek két éve alatt”. A jelenlegi amerikai célo­kat az elnök úgy fogalmazta meg, hogy azok a hadászati támadó fegyverek ötvenszá­zalékos csökkentését, a köze­pes hatótávolságú nukleáris eszközök „elsöprő” csökken­tését, a vegyi fegyverek el­tiltását és „a hagyományos fegyverek terén fennálló aránytalanságok megoldását” célozzák. Ez jóval kevesebb, mint amiről Reagan a reyk­­javíski találkozó után be­szélt. Az elnök kijelentéseit éles szovjetellenes kirohanások­kal, az angol parlamentben évekkel ezelőtt elmondott emlékezetes beszédét felidé­ző kijelentésekkel párosítot­ta. 1976 decemberének egy sötét, ködös napján a nyu­gatnémet­­közlekedési rend­őrség egyik járőre megállí­tott egy gyors­hajtót. A kocsi vezetőjét Siegfrid Hangnak hívták, a név a közlekedési rendőröknek nem sokat mondott. De valami mégis gyanús volt, átkutatták hát az autót. Meglepetésükre ta­láltak egy pisztolyt, fegy­verviselési engedély nélkül, majd egy nagy rakás rejt­jelezett dokumentumot. Az NSZK terroristaellenes ha­tóságainak már azonnali is­merős volt a név. Haag ügy­véd korábban gyanúba ke­rült, mint olyan jogász, aki nemcsak védte a terroriz­mus nagy osztagának, a RAF-nak vezetőit, hanem gyaníthatóan maga is aktív tagja volt a szervezetnek. A dokumentumok megfejtése­kor kiderült, hogy a szélső­­baloldali terrorszervezet a gazdasági és politikai élet vezető személyiségeinek el­rablására és­­meggyilkolásá­ra készül. A terroristák dokumen­tációját, úgy látszik, nem vették elég komolyan, mert fél évvel később, 1977. áp­rilis 7-én a bűnüldözőket nagy meglepetés érte. Karls­­ruhéban, a szövetségi ál­lamügyészség központjában ezen a napon délelőtt egy motorkerékpár állt meg a piros lámpánál várakozó ál­lamügyészségi Mercedes mel­lett. A motor utasa hirtelen géppisztolyt rántott elő és két sorozatot adott le a ko­csiban ülőkre. A sofőr és a mellette ülő biztonsági em­ber azonnal meghalt. Halá­los sebeket kapott a merény­let célpontja, a hátsó ülésen ülő Siegfrid Buback, az NSZK főállamügyésze, a ter­roristák legfőbb hivatalos üldözője. A hatalmas erő­vel megindult rendőri nyo­mozás semmit nem tudott kideríteni. Csak azt tudták,­­hogy a RAF állt bosszút el­ső számú ellenségén. Három és fél hónappal később, július 30-án a rend­őrség még mindig hiába nyomozott Bubacik gyilko­sai után, amikor újabb me­rénylet híre rázta meg a szövetségi köztársaságot. Ezen a szombaton a Frank­furt melletti elegáns kisvá­rosban, Oberurselben két ü­ő és egy férfi csengetett Jür­gen Ponto bankár villájá­nak kapuján. A bankár az egyik legnagyobb nyugat­német pénzintézet, a Dresd­ner Bank elnöke, az NSZK pénzügyi életének kulcsfon­tosságú személyisége volt. A látogatók egyike pedig Susanne Albrecht, aki­ko- Terroristák 2. Emberrablások Buback főállamügyész és gépkocsija. Papi békegyűlés Szombathelyen Tegnap Szombathelyen, a Hazafias Népfront megyei székházában papi békegyű­lést tartottak. A tanácskozá­son megjelent Mészáros Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titká­ra, Bárdos Deák Béla taná­­■csos, az Állami Egyházügyi Hivatal főelőadója, Gyer­­gyák Ferenc, a megyei ta­nács egyházügyi titkára, dr. Páka György püspök, egy­házügyi kormányzó, Szabó Géza kanonok, a budapes­ti Szent István Bazilika plé­bánosa, az Országos Béketa­nács katolikus békebizott­ságának tagja. Dr. Varjas Győző, a Vas­­megyei katolikus békabizott­ság elnöke köszöntötte a résztvevőket. A megnyitó után Réti Er­vin újságíró, az Esti Hírlap külpolitikai rovatvezetője tartott tájékoztatót a nem­zetközi helyzetről, a béke­­mozgalom erőfeszítéseiről, a szovjet—amerikai viszony alakulásáról. Az előadó elmondta, hogy az utóbbi időben járt Reyk­javíkban, Bécsben és Kop­penhágában, a legutóbbi bé­ke-világkongresszus színhe­lyén. Személyes élményei alapján ez utóbbiról részle­tesen tájékoztatta a résztve­vőket. A koppenhágai béke­világkongresszuson 130 or­szág 2500 küldötte vett részt. A magyar delegáció tagjai felszólalásaikkal elősegítet­ték a kongresszus munká­ját. A papi békegyűlésen szá­mos hozzászólás és kérdés hangzott el, élénk érdeklő­dés nyilvánult meg a nem­zetközi helyzet és a béke­mozgalom időszerű kérdé­sei iránt. Jó kezdeményezésnek tar­tották például azt, hogy a pápa békevilágnapot, egy­napos fegyverszünetet hir­detett meg. A kérdésekre Réti Ervin válaszolt. Bejelentette, h­ogy január végén magyar béke­konferenciát tartanak, ahol megvitatják a békemozga­lom időszerű kérdéseit és feladatait. F. L. Fotó: K. Z. A papi békegyűlés résztvevői Réti Ervin tájékoztatóját hallgatják. Csád panasza A csádi nyugatbarát kor­mány Líbia­ elleni panaszá­val foglalkozott az ENSZ Biztonsági Tanácsának ked­di ülése. Csád ENSZ-képvi­­selője azzal vádolta Líbiát, hogy teljes ellenőrzése alá akarja vonni az országot, s hogy líbiai katonák polgári személyeket mészárolnak le. Ali Triki, Líbia ENSZ- képviselője a csádi panaszt olyan kísérletnek minősítet­te, amellyel megpróbálják elterelni a figyelmet az Egyesült Államok Líba elle­ni áprilisi agressziójáról. Ez utóbbi­­kérdés a BT szerdai, ülésének napirendjén szere­pel. Trilki szerint Franciaor­szág és az Egyesült Államok beavatkozása Csád belügyei­­be meghiúsítja az Afrikai Egységszervezetnek a csádi konfliktus megoldására irá­nyuló erőfeszítéseit. 1986. november 20. Csütörtök

Next