Vas Népe, 1986. november (31. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-01 / 258. szám
Másodszor is: védnökség! plakett Huszonévesek — ha hajtanak... Őszi újsághír: Húsprogram Védnökségi Plakettet kapott immár második alkalommal a Sárvári Baromfifeldolgozó Vállalat KISZ-szervezete a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól és a KISZ Központi Bizottságától. — Nem álmodsz csirkéikkel? — kérdeztem Agg Fe■renctől, a vállalat 29 éves igiépi darabolójától. Fúj egyet, hiszen néhány pillanattal ezelőtt még a gépénél hajladozott, ősinke testeiket hasított ketté masináljával. Aztán csóválja a fejét, s megszólal: — Nem. Legalábbis ilyenekkel nem ... Ferii minden második hét munkanapjain hajnali négykor ikel. A Sárvártól tíz kilométerre lévő Láncapusztáról jár be. Immár négy éve. Amikor pedig délutános, akkor már éjszakába nyúlik az este, mire hazaér. Azelőtt cipőipari szövetkezetnél dolgozott, még koraibbban az NDK-sban esztergált. Megtanulta, mit jelent a kétkezi munka. Megemlíítettem neki a védnökséget, s azt firtatom, ő, személy szerint, mit tett érte. — Azt csináltam, amit eddig. Óvtam az árut. Azon voltam, hogy minél kisebb legyen a veszteség. Elhallgat. Rám néz. — Nem szeretem, ha valaki nem azt csinálja, amit rábíztak. Szeretem körülöttem a rendet, tisztaságot. Megkövetelem magamtól, de elvárom a munkatársaimtól is a fegyelmezett munkát. Nem tűröm el, hogy dobálózzanak a fejvégekkel, zsírdarabokkal. Az én védnökségeim ebből áll. Persze, nem csupán ebből,hiszen Feri a KISZ-szervezet aktivistája. Tagja az ifjúsgárdánnk, táborozik, vetélkedőket szervez, vasat ■gyűjt, vagy mint legutóbb is, homokozót épít társaival a Petőfi úti óvoda apróságainak. — Miért csinálod mindezt? — faggatom tovább. — Erről nem tudok beszélni ... Fontos nekem és fontosak a jó társaik. Nem szeretem körülöttem az unott fiatalokat Nekem jó érzés, akármit is gondolsz rólam, ha valami olyasmit csinálok, amiért nem fizetnek. Amit csak úgy adok. Feri egyébként betanított munkás, 4700 forintot keres ■havonta. Nyolc általánosa van. ★ Némethné Pálfy Mariann élelmiszeripari főiskolát végzett. Hat éve dolgozik a vállalatnál. Most művezető. Fokonként haladt a ranglétrán amíg e posztig eljutott,kettőt véletlenül sem ugorhatott. Más kérdés, hogy hosszú ideig sehol sem kellett rostakálnia. Minderről így beszélt: — öt hónapig gyakornok voltam. A termelés valamennyi Marsát s az összes általunk készített árut megismertem. Ezután behívatott az igazgató, azt mondta, előrelépésem a termelés területén várható. Nem sokkal később egy igen jó gárda csoportvezetője lettem. Majd a gyes következett, ezután pedig technikusiként dolgoztam. Október elsején nevezték ki a januárban beinduló töltelékáru-üzemegység művezetőjének. Tervez, gépeket vásárol, piacot kutat. Havi 5800-ért. Elképzeléseik szerint az egységben hetente 15 tonna vörösárut, felvágottat, kolbászfélét gyártanak majd. — Erre készültem — mo■solyodük el Mariann. — Most éppen a legjobban dolgozókat kérem meg, tegyenek a munkatársaim. Az új üzemiben magasak a higiéniai követelmények, s alapvető fontosságú a technológiai fegyelem. Mariann tagja a vállalat KISZ-bizottságának, s a sárvári városi tanács végrehajtó bizottságának is. A védnökeségi plakett elnyeréséről ő így vélekedik: ■— A KISZ-bizottság kezdeményezésére három évvel ezelőtt újító csoport alakult, s legfőképpen higiéniai témákban sikerült eredményeiket elérnünk. Az állatokat beszállító teherautók fertőtlenítése és az éjszakai fertőtlenítés se gond ma már. Munkavédelmi újítás is volt: mikeroprocesszoros áramkört állított össze a csoport, s elektromos műszerek hibáit lehet vele megkeresni. Bizonyára ez is sokat nyomott a latban, amikor ismét megkaptuk az elismerést. ■Ar Takács Andrea öt évvel ezelőtt érettségizett, a akkor ,,szegődött el” a vállalatihoz. Az első időszakban baromfihús-feldolgozó volt, utóbb irodai munkát végzett. Most meós, ötezer forintot keres. Egyébként a Radnóti KISZ alapszervezet tagja. — Segítjük az újonnan érkezőket. Először ki-ki ügyetlenebb, s félénk is. Megmutatjuk, mit hogyan kell csinálni. Szeretnénk, ha tudatosodna az újakban is: minden földolgozható nyersanyagra szükség van. Társa, Dani Piroska is egyetértően bólogat. Ő tavaly végezte el a közgazdasági egyetemet Pécsen. Másodéves korától a vállalat ösztöndíjasa volt. Most árelemző, utókalkulátor, tervezési előadó egyszemélyiben. „Erős” négyezer a fizetése. — Te ,is azt csinálod, amire készültél? — Hát, nem is tudom — így a felelet, majd hozzáteszi: — Szakmaiigyakorlatot kell szereznem. S hogy később tesz-e perspektívám? Majd elválik. ★ — Húzóerő a fiatalság — mondja elégedetten a vállalat párttitkára, Szemes Gyula. — Számítunk rájuk. Aztán arról szól, hogy a ■vállalat tavalyi árbevétele 1,7 milliárd forint volt, nyeresége 133 millió. Tőkés exportjuk 16 százalékkal növekedett ■ a korábbi évhez képest. S hogy ez így sikeredett, az a négyszázötven harmincöt éven altul „karneválos” ifjúnak isköszönhető. Lalkiné Kovács Gyöngyvér, a KISZ-bizottség titkáranemcsak a vállalat ifjúsági szervezetének életét irányítja, hanem a KISZ Központi Bizottságának is a tagja. (Tavasszal már bemutattuk őt olvasóinknak.) — Mindkét helyen szeretnék megfelelni — mondja szerényen majd a baromfifeldolgozó száztíz KISZ-tagjáról beszélt. — Ki-ki ismeri a vállalati terveket, s a piaci nehézségeket i is. Tisztában varr azzal: hajtani kell. Érzik ezt a mozgalmon kívül lévő társak és az idősebbek is. ★ A békával, azaz a kézitargoncával készárut szállít a huszonhat éves Tomsics László. Nyolc általánost végzett, s most munka mellett a vállalat baromfihúsfeldolgozó szakmunkásképző tanfolyamára járr, ötezret keres. Két éve van a cégnél. Egykoron már volt itt, visszahúzta a szíve. KISZ- vezetőségi tag, ifjúgarda parancsnokhelyettes. Leginkább ő mozgósítja a fiatalokat társadalmi munkára, s KISZ-taggyűlésekre is. A munkáról így beszél: — Nincs mese, össze kell fogni mindenkinek. Nem mindegy, hogy jön-e újra a kereskedő, az üzletkötő az áruért. A vásárló is igényes ma már. Nekünk is annak kell lennünk. Szenkovits Péter Fotó: Benkő Sándor Lariné Kovács Gyöngyvér, Dani Piroska és Némethné Pálfy Mariann. /' A félkész termékeket Takács Andrea Tomsics László: „A vásárló is igényes mameózza, már.” Csirketestet hasít ketté Agg Ferenc. Sibinger János „Mi még mindig a Royal vagyunk!” Egy közös gazdaság vezetője mesélte, hogy újnak számító három traktoruk közül valamelyik kettő szinte mindig áll, jelentéktelen alkatrész hiánya miatt. Amikor a garanciában vállalt kötelességekre tereltem a szót, csak legyintett, a nincsből a szolgáltató sem tud gépet varázsolni. . Garanciális szempontból két nagy csoportja van az újonnan vásárolt gépeknek, aszerint, hogy idehaza gyártották-e őket, vagy külföldről vásároltak. A hazai gépek garanciális ellátását néhány kivételtől eltekintve maguk a gyártók végzik. Így késedelem csupán a távolságokból adódik, lévén, hogy a mezőgépgyártás zömében az Alföldön települt. Egy hazai gyártót mégis csak könnyebb rávenni arra, hogy a meghibásodást mielőbb szüntesse meg. És a külföldieket? A valutáért megvásárolt gépekhez gyakorlatilag csak termelési rendszerekben dolgozók jutnak hozzá. Ezért az ő gondjuk a garanciális ellátás is. Egy garanciális szolgáltatást végző vállalat vezető szakembere sajnálkozva állapította meg ezt a tényt, mivel kellemes emlékei vannak azokból az időkből, amikor még ők is hozzáfértek az ilyen garanciális szerződésekhez, a javításokhoz. Ha egy a mezőgazdaságban üzemeltetési, vagy javítási feladatokért felelős embernek bizonyos géptípusokat sorol valaki, az illetőnek fokról fokra komorul el az ábrázata. Jólismert, visszatérő problémák jellemeznek egyes gépeket. Ami nem is lenne olyan égető, ha lenne alkatrész, mellyel a meghibásodottat ki lehetne cserélni, de nincs. Vegyünk egy példát. Egy mezőgazdasági üzemben „kidől” egy új gép. Azonnal értesítik a garanciális szolgáltatást végző vállalatot. Neki kötelessége 48 órán belül megjelenni, 72 órán belül megkezdeni a javítást, és legkésőbb nyolc nap alatt befejezni azt. Az első kötelmekkel nincs is baj, hiszen a megyei gyakorlat azt mutatja, hogy az esetek 95 százalékában 24 órán belül elkezdik a javítást. Ebben nagy szerepe van az érintett vállalatok jó együttműködésének, és magas szintű, mobilizált kommunikációs rendszereiknek. A gond akkor jelentkezik, ha sem a szolgáltatónak, sem a megyei kereskedelmi vállalatnak nincs egy darab sem a szükséges alkatrészből. Ekkor a „háromlábú szerződés” értelmében az elsőbbséget jelentő piroscsíkos megrendelés megy a fővárosba, ahonnan, ha tudnak, azonnal küldenek. De ha az elkülönített „R” raktárban sincs, akkor már hosszú gépállásra lehet számítani. A gyártómű budapesti külképviseletén keresztül rendelnek alkatrészt, ami egyszer majd megérkezik. De közben számtalan variáció szóba jöhet. Ha nincs alkatrész, akkor előfordul, hogy nagyobb részegységet építenek be, vagyis egy hiányzó fogaskerék helyett egy egész hajtóművet. Ha semmi más megoldás nem mutatkozik, akkor a kereskedelmi vállalat a garanciális szolgáltatóval közösen „árenyhítési”kötelezettségre ítéltetik. Nem szívesen teszik, mert a ■gépekre adott „pausál” összeg nagyon kicsi, a gép értékének 0,8—1,2 százaléka körül alakul. Sajnos előfordul, hogy gyárilag rosszul összeszerelt gépek érkeznek az országba. Ezt a békát először a forgalmazó nyeli le, mert ahhoz, hogy eladhassa neki, üzemképessé kell tennie. Aztán adódnak sorozathibák, amit a gyártók nem akarnak elismerni, az üzemeltető számlájára szeretnék íratni. Idén egy gépien gyári újítással megváltoztattak egy alkatrészt, aminek következtében a munka dandárján sorra estek ki a gyenge alkatrész törései miatt a gépek. Korábban „nem is tudták” az üzemeltetők, hogy van ilyen alkatrész a gépben. A legjobb reklám- és márkavédelem a jól üzemelő gép, ehhez nem fér kétség. A megállapításhoz még hozzátartozik az, amit egy gépésztől hallottam, miszerint nincs rossz gép, csak alkatrészhiány. Van olyan valutáért vásárolt gép, amelyiknek gyártója kijelentette, hogy Európában az ő gépei egy napnál többet nem állnak meghibásodás miatt. Erről eszembe jut egy eset. A Royal cukrászda pénztárnál egy férfi azon vitatkozik a pénztáros- is nővel, hogy a tortaszeletekhez kért doboz 5, vagy 7 forint. Az idős hölgy önérzetesen válaszol. „Uram, a szeletekhez jobb a hétforintos doboz, ne higgye azt, hogy én becsapom önt. Mi még mindig a Royal vagyunk!” Nem azt akarom mondani, hogy amit valutáért veszünk az jobb, mert azok a gépek is meghibásodnak, csak az eljárás, a gyártó szemlélete más. Ha valaki megvesz egy traktort, kombájnt, azzal dolgozni akar, mivel új, korszerűbb gépről van szó, többet vár el tőle. Ha ez esik ki a termelésből, sokkal nagyobb a csalódás. És bizonyos gépek esetében előállhat olyan helyzet, hogy az illető ország hiába szállít nekünk valamilyen új gépet, senki sem veszi, mert már keserű tapasztalatai vannak garanciális ellátás, alkatrészutánpótlás terén. Erre is van példa. Nem egy esetben fordult már elő, hogy valamely „nyugati” gépnél sorozatos típushibákat észleltek. A gyártó cég szakemberei időben megjelentek a kellő számú, megfelelően átalakított alkatrésszel és azt az összes gépen kicserélték akár meghibásodott, akár nem. A népgazdaság helyzete jól ismert. Az előttünk álló feladatokat teljesíteni kell, de ehhez megfelelő eszközök szükségesek. Ha új gépet nem tudnak vásárolni az üzemek, legalább a meglevő régieket szeretnék üzemeltetni, mert ugye rossz gép nincs, csak hiányzó alkatrész. Egy észak-magyarországi termelőszövetkezet főmérnöke mesélte egyszer. Több csehszlovák gyártmányú erőgépük volt, és velük keserves gondjaik az alkatrészellátással. Gondolt egyet, és átkocsiztak az elnökkel a szomszédba. Mit ad isten, a szlovák gazdaság magyar gépeket használt volna rengeteg, ott beszerezhetetlen alkatrésszel. Megállapodtak, és attól ■kezdve létrehozták a saját kishatármenti árucseréjüket. Úgy látszik, kívülről nézve mi sem vagyunk angyalok, illetve „a Royal!” 1986. november 1. Szombat