Vas Népe, 1987. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-02 / 1. szám

EXPRESSZ if 198” budapesti ÁB- bébije a Margit Kórház­ban született: Rakovszki Zsolt. A vidéki, a siófoki kórházban született: Hárai Tamás. Ötvenezer forin­tos életbiztosítási köt­vényt ajándékozott nekik az Állami Biztosító. h­ A francia vasutas­­sztrájk folytatódik, s a gazdaságot érő károk most már a frank árfo­lyamának megrendülésé­ben is éreztetik hatásu­kat. Az óév utolsó nap­ján az államvasutak is­mét csak minimális szá­mú szerelvényt tudtak üzemeltetni. Diáktüntetés Pekingben Csütörtökön, a kora dél­utáni órákban több száz di-d­ák meglepetésszerű tünte­tést tartott a pekingi Tie­­manmen-téren. A hatalmas tér zömét a kínai rendőrség egész nap lezárva tartotta. A rendőrkordonon­­nem engedtek át sem kínaiakat, sem külföldieket. Az indok­lás az volt, hogy úttörők tartanak ünnepséget a té­ren, a forradalom mártír­jainak emlékművénél. Meg­figyelők szerint azonban a teret azért zárták le, mert a pekingi egyetemeken na­pokon át röplapokon és nagybetűs faliújságokon ar­ra szólították fel a diáko­kat, hogy január elsején vonuljanak fel és tartsa­nak nagyszabású tömeg­­tüntetést a Tienanmen-té­­­ren. A Tienanmen-téren levő ,történelmi mú­zeum köze­l­ében összegyűlt diákok hir­telen transzparenseket szedtek elő és hangos tün­tetésbe kezdtek. Egyebek között követelték, hogy a pekingi városi tanács von­ja vissza a tüntetések kor­látozására vonatkozó ren­delkezéseit. A nagyrészt a Peking egyetemről kikerülő diákok éltették Teng Hsziao-pinget, de egyidejű­leg több demokráciát és szabadságot követeltek. A készenlétben álló rendőrök körülbelül tíz perc leforgá­sa alatt feloszlatták a tün­tetést és a diákok közül ti­zenötöt „kihallgatás és ne­velés” céljából a helyszínen őrizetbe vettek. Amerikai újságírónak nyilatkozott a főtitkár Gorbacsov újévi üzenete Az elmúlt esztendőt a tu­datos útkeresések, a megfe­szített munka, az átalakítá­sok, az elképzelések és ter­vek valóra váltása jellemez­te. Az elmúlt évben erősödött a­­békéért vívott harc — ál­­­lapí­to­tta meg Mihail Gorba­csov, az SZKP KB főtitkára a szovjet néphez intézett új­évi üzenetében, amely a szovjet televízióban hangzott fel. Az SZKP KB főtitkára megálllapította, hogy a gaz­dasági élet minden terüle­tén sikerült továbblépni, és leküzdeni a pangás jelensé­geit. Lényegesen­­gyarapodott a nemzeti jövedelem, a gya­rapodás meghaladja a négy százalékot. Fordulat előtt állnak a társadalmi és szo­ciális problémák hatéko­nyabb megoldása terén is. Gorbacsov a továbbiakban arra figyelmeztetett, hogy az elkövetkező esztendőben még jobb teljesítményekre lesz szükség a gazdaságban, a vállalatoknál széles körben ,be kell vezetni az új gaz­dálkodási módszereket, dön­tően­ javítani­­kelll a­­termékek minőségét. Hasonló, nem ke­vésbé fontos és bonyolult feladatokat kell megoldani a szovjet társadalom életé­nek más­­területein is.­­ A döntő változtatások útjára léptünk, mégpedig közös megegyezéssel — mondta Mihail Gorbacsov és hozzáfűzte: ugyanakkor ér­zékelhető még az egy hely­ben topogás, a közömbösség, egyesek abban reményked­nek, hogy minden visszatér a régi mederbe. Ez az erő azonban nem állíthatja meg a szovjet társadalmait az át­szervezés útján. Határozot­taknak és következeteseknek scellil leniniünk. A­­legcseké­lyebb megingást sem enged­hetjük meg magunknak. Po­litikai és erkölcsi álláspon­tunk az, hogy a szocialista rendszer fejlesztésének haté­kony eszköze a kezdeménye­zés, a felelősségtudat, a bírá­lat és a nyilvánosság, a de­mokrácia és a fegyelem. Az újév alkalmából szívé­lyesen üdvözöljük a szocia­lista országok népeit, min­denkit, aki küzd a békéért és a­­társadalmi haladásért, minden jót kívánunk a föld valamennyi népének — ,hangzott el Mihail Gorbacsov üzenetében. ★ A szovjet emberek béké­ben akarnak élni az ameri­kai néppel, nem táplálnak vele szemben ellenséges ér­zelmeket — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára J. Kinngsfoury- Smith amerikai újságíró kér­déseire válaszolva. A szovjet vezetés nevében kijelenthe­tem, hogy a háború és béke kérdéseivel kapcsolatos szov­jet politika kialakításában az amerikai néppel szemben épp oly tisztességesek va­­gyun­k, mint saját népünk­kel — mondotta. Kizárt, hogy az egyik fél biztonsága a másik kárára vagy annak számlájára te­remtődjön meg. A biztonság csak kölcsönös, pontosabban, fogalmazva, csak egyetemes lehet szögezte le a főtit­kár. " Tetszünk-e egymás­nak vagy sem, meg kell ta­nulni egymás mellett, béké­ben élni ezen a kicsi és sérülékeny bolygón. Mihail Gorbacsov újból megerősítette: a Szovjetunió a fegyverzet legradikálisabb csökkentéséről szóló megáll tapadások­­mellett van­, le­gyen szó akárt nukleáris, akár hagyományos fegyve­rekről. Minden Washingto­non múlik — állapította meg. Az újságíró a továbbiak­ban azt kérdezte, a felek kölcsönös rugalmassága ese­tén az elkövetkezendő két éviben kö­thető-e kompro­misszumos megállapodás a rakétaelhárító rendszerekről amennyiben megállapodás születik arról, hogy meghatá­­rozo­tt ideig nem kerül sor az űrfegyverek telepítésére. A kérdésre válaszolva Mi­hail Gorbacsov hangsúlyoz­ta, hogy semmilyen, körülmé­nyek között sem szabad olyat tenni, ami megsemmi­sítené vagy aláásná a raké­­taelhárító rendszerek korlá­tozásáról kötött szerződést. Ez ugyanis megszüntetne minden, arra vonatkozó re­ményt, hogy sikerül a nuk­leáris fegyverkészletek csök­kentése, s felborítaná a ha­dászati stabilitást. Azért szabunk síkra, hogy a­­rakétaelhárító rendszere­ket korlátozó, 1972-ben kö­tött szerződés fennmaradjon.. Valójában a szerződés 15. cikke csak egyetlen olyan esetet határoz meg, mely esetben a szerződés felmond­ható: ez a szerződést aláíró felek legmagasabb érdekeit fenyegető rendkívüli körül­mények felmerülése. Csak tőlünk, vagyis a Szovjetunió­tól, és az Egyesült Államoktól függ, hogy ilyen körülmé­nyek ne alakuljanak ki — mutatott rá a főtitkár. Sajnáljuk, hogy az Egye­sült Államok vezetése más irányvonalat követ. Olyat, amely lehetségesnek tartja a szerződés felbontását abban az esetben, ha az Egyesült Államok a hadászati védel­mi kezdeményezés program­­jának megvalósítása során önmagára nézve kedvezőnek ta­r­t egy ilyen lépést — mon­dotta Gorbacsov. A Szovjetunió nem csak a­­rakétaelhárító rendszerek­ről kötött szerződés megőr­zéséért, hanem annak meg­erősítéséért is síkra száll. Éppen ezt segítené elő az, ha az Egyesült Államokkal megállapodásra lehetne jutni a rakétaelhárító rendszerek­kel­­kapcsolatos, megengedett­­laboratóriumi kísérletek ha­tárainak kitűzéséről. A Szov­jetunió ezt javasolja. , Ez a szerződés önmagában is nagyon fontos. Ám, még fontosabb azért, mer­t nél­küle nem lehet megállapod­ni a hadászati nukleáris fegyverzet csökkentéséről — hangsúlyozta a főtitkár. Min­t látható, a dolog ez esetben, sem rajtunk múlik,­­hanem Washingtonon. Az­­óceánon túl végül is teljes határozottsággal el kell dön­teniük: fékevesztett fegyver­kezési hajszát, vagy a fegy­verzetek csökkentését és fel­számolását akarják-e. Az amerikai kormányzat helyett ezt a döntést senki nem fog­ja meghozni. Et­től a döntés­től sok függ, többek között a béke és az amerikai nép boldogulása szempontjából is. Mi békét és boldogságot kí­vánunk az amerikai népnek ugyanúgy, ahogy a világ ösz­­szes többi népének is — mon­dotta végezetül Mihail Gor­bacsov. Mi történt Alma-Mában? Az alma-atai események eszmeileg és politikailag kijózanítóak voltak, keserű leckét kaptunk a korábbi években elkö­vetett­­hibáink miatt — írta a Lityeratur­­n­aja Gazeta január 1-jei dátumozási szá­mában Anvar Alimzsanov, kazah író, aki az események egyes összefüggéseire vilá­gított rá. Minden a Kazah Kommunista Párt Központi Bizottságának soros ülése után kezdődött, ahol a döntéseket a kommu­nisták túlnyomó többsége megszavazta —­ írta Alimzsanov. — Ennek ellenére vala­kinek rábeszéléssel, hazugsággal és fenye­getéssel sikerült politikailag analfabéta fiatalokat az utcára és a terekre kivin­nie. A történelem legsötétebb korszakai­ból eredő, az élet által már félredobott, nacionalista jelszavak hangzottak el. A diákok kezébe ellenséges tartalmú transz­parenseket adtak. A tömegbe garázda, ré­szeges személyek, társadalomellenes ele­mek vegyültek. A vasrudakkal, botokkal és kövekkel felfegyverkezett nekivadult botrányhősök verték és szidalmazták az embereket, gépkocsikat gyújtottak fel, be­törték az üzletek kirakatait, a kollégiu­mok és más középületek ablakait. A rend­őrök és az önkéntes rendfenntartók azon­ban megfékezték a tombolást. Mos­tanra világossá vált, hogy­­provo­káció történt, viszályt kívántak kelteni az emberek és a népek között — állapította meg a kazah író, majd emlékeztetett arra, hogy 255 évvel ezelőtt a kazah nép ön­ként csatlakozott Oroszországhoz, s a cári korszakban sok száműzött élt, lelt a ma­ga és utódai számára végleges otthont Kazahsztánban. A szocializmus szent vívmánya a Szov­jetunió népeinek barátsága és összefor­­rottsága — hangsúlyozta Alimzsanov, majd feltette a kérdést: vajon december 17—18-án miért támadtak erre a vív­mányra? A választ az utóbbi évek tör­ténéseiben és légkörében lelte meg. Mint írta, akkoriban a mutatók, a számadatok voltak előtérben, az emberek a számok árnyékéban maradtak. Kialakult a meg­vesztegetés, a korrupció gyakorlata, a­­képmutatás. A hatalom birtokosai egy valamit mondtak a tribünökön, de cseleke­deteik már nem voltak összhangban ez­zel. A protekcionizmus, a hízelgés, a haj­­bókolás vezetői kultuszt szült falusi, já­rási, területi és köztársasági szinten egy­aránt. Az alulról jövő bírálatokat Kazah­sztánban az utóbbi évtizedekben a nul­lára redukálták. Súlyos következmények vártak arra az emberre, aki bírálni me­részelt. Felmerül a kérdés, mit akartak azok, akik az utcákon és a tereken tomboltak? December 17-én a párt-, a tanácsi és a társadalmi szervek képviselői javasolták, hogy az, aki akar, lépjen föl a tribünre, onnan mondja el, mit akar, nyugodt mó­don vitassák meg a helyzetet. Azok kö­zül azon­ban, akik a meggondolatlan fia­talokat izgatták, esztelen cselekedetre f­ujtogatták, senki nem jelentkezett. Vol­tak azonban mások, akik felmen­tek a tribünre. Köztük egy csemegeüzlet el­adónője is, aki magáról mesélt, és arról, hogy­­milyen nehezen szerzett lakást. Vé­gül, az elmondottaktól függetlenül felkiál­tott, miért­­küldtek „máshonnan” Kazah­sztánba vezetőt. (Ezzel Gennagyij Kolbin­ra, a Kazah KP KB most megválasztott orosz nemzetiségű vezetőjére utalt.) Tü­relmesen megmagyarázták neki, ki ez a vezető, hol dolgozott, s hogy a Kazah KD KB, amelynek közel a fele kazahok­­ból áll, választotta meg őt. . Hiszem, mély meggyőződésem, hogy eljön az az óra, amikor megtudjuk, kik voltak az alma-atai események szervezői. Most, még inkább, mint valaha, az igaz- és csakis az igazságra van szüksé­günk” — hangoztatta a moszkvai irodal­mi—­politikai hetilap hasábjain a kazah író Karácsony előtt megsza­porodtak az ékszerkiállítások és -aukciók. Majdnem min­den hétre jutott egy-egy. Nem ok nélkül. Karácsony­ra készülve általában „bő­kezűbbek” az emberek. Az ékszer pedig kedvelt aján­déktárgy volt mindig. Ma éppen olyan szívesen díszít­jük magunkat, mint mond­juk az ókorban. Azzal a kü­lönbséggel, hogy hajdaná­ban főként a férfiak visel­tek ékszert, míg manapság inkább a gyengébb nem kép­viselői. A „felcicomázott” férfire viszont ferde szem­mel nézünk, különcnek tart­juk. Az ékszer, különösen az aranyból készült, a hata­lom, a rang, a gazdagság jel­képe volt, s mit tagadjuk, sokak szerint az még ma is. Az aukciók sorában je­lentős volt az Óra- és Ék­szerkereskedelmi Vállala­té, amelyet az árverésre bo­csátott és bemutatott ne­mesfémtárgyakhoz méltó he­lyen, a Pesti Vigadóban tar­tott meg. Szám szerint 305 ékszert, kegytárgyat, órát és használati tárgyat tekint­hettek meg az érdeklődők, és akinek pénze is volt, meg is vásárolhatta az árverésen. Pless István, az aukció ve­zetője, eredeti szakmáját tekintve aranyműves, nagy hozzáértéssel­­beszélt a rit­kaságnak számító darabok­ról: az olasz mozaikos ék­szerekről, a mozaikos arany püspöki mellkeresztről, egy bécsi ezüst mentőről, a szép számmal vételre ajánlott fehér ékszerekről, az utób­biak közül való az az 1880- as évekből származó mellfű, amelyet 43 ,brit Janskove'. díszítettek. — Ugye azt tartják: az az igazi ékszer, amit aprólé­kosan kézi munkával ne­mesfémekből készített a mester, drága- vagy féldrá­gakővel díszítve, de min­denképpen egyedi munká­val. Manapság ,hányan ke­resik fel az Önök vállalatát, hogy egyedi ékszert készít­tessenek? — Hozzávetőlegesen há­romezer megrendelés érkezik hozzánk évente — válaszol a kérdésre Töreki Ferencné, ma­vezetőhel­yettes. — Álta­lában a megszokott formá­kat, megoldásokat kérik, de minden esztendőben vannak különleges kívánságok. Egy­szer a munkaigényesség adja az egyediséget, másszor a bedolgozott nemesfém, és a kövek. Most például egy gazdagon díszített fülbevaló­ra érkezett megrendelés. Itt nemcsak a kért motívumok érdekesek, hanem a feldol­gozott arany mennyisége is szokatlan. A két fülönfüggő összesen húsz grammot nyom majd, nem lesz könnyű hor­dani ... Ékszertörténelem. Ami­kor a régészek feltárták az első egyiptomi, az El-Ger­­zeh-i sírt, alig akartak hin­ni a szemüknek: nyers­arany gyöngyökből álló nyaklánc pompázott előttük. Időszámításunk előtt 4200- ban készülhetett. Az ókor aranyművesei rendkívül ma­gas technikai tudást értek el. Ismerték az aranyolvasz­ Proméih­eosz gyűrűit Wighardt István ötvös jegygyűrűkön dolgozik az Állami Pénzverőben. Reagan a szovjet néphez jarulónak igyekezett fel­tüntetni ,a szovjet—ameri­kai kapcsolatokat Reagan amerikai elnök rádióbeszé­dében, amelyet az Amerika Hangja rádióállomás útján intézett a Szovjetunió né­péhez. Mint ismeretes, a szovjet fél éppen a kapcso­latok helyzete, az Egyesült Államoknak a leszerelést­­akadályozó lépései miatt nem látta alkalmasnak az időpontot arra, hogy a két ország vezetői televíziós új­évi üzenetben forduljanak a szovjet, illetve az ameri­kai néphez. A hivatalos üdvözletek elmaradása ellenére a két ország lakosai egy közvet­len rádiókapcsolat révén köszöntötték egymást. A szovjet rádió és a New York-i WBAI rádióállomás közös, négyórás ünnepi műsort rendezett szilvesz­ter délutánján. Az élő köz­vetítésben mindkét részb­ől neves művészek, írók, köl­tők, popzenészek vettek részt s nemcsak műveikkel, műsorukkal köszöntötték egymást, hanem beszélge­tést is folytattak, elmondot­ták újévi jókívánságaikat. A moszkvai rádió az új­­esztendő napján ismertet­te Ronald Reagansnek, az Egyesült Államok elnöké­nek rádióbeszédét, amelyet a Szovjetunió népéhez in­tézett. Tarkovszkij-nekrológ Andrej Travscovszkij alko­tóművészete igazán hazájá­ban­ virágzóit — á­llap­ította meg a neves filmrendező halála kapcsán szerdán ki­adott nekrológban a szovjet filmművészek szövetsége és a szovjet filmművészeti ál­lami­­bizottság. Mint jelen­tettük, Tarkovszkij hétfőn hunyt el Párizsban, 54 éves korában. A­ nekrológ hang­súly­ozza, hogy a történelem tanulságainak feltárása, a népi gyökerek kutatása, a nagy honvédő háború témá­jának feldolgozása, a töp­rengés a Világ sorsáról és a jövőjéről Andrej Tarkovszkij művészetében egybefont »a filozófiai általánosításra, az élet humánus átgondolásába irányuló törekvésekkel­. Az utóbbi években — egy szá­mára nehéz, válságos idő­szakban — Andrej Tarkov­szkij hazájától­­távol élt. Er­re fájdalomijtas és sajnála­tai kellett gondolni. Ezzel ,.­­ .ténnyel nem tehetett sem­ egyetérteni, sem megbékélni. A szovjet filmművészet szak­mája, a tanítványok és kell- . Jegák számára drága Andrej. Tarkovszkij emléke — írja a nekrológ. Pinochet Ígéretei Augusto Pinochet chilei elnök azt ígérte újévi tele­víziós beszédében, hogy­­nem hosszabbítja meg a szeptemberben bevezetett ostromállapotot, annak le­járta (január 6.) után, s hamarosan lehetővé teszi a politikai emigránsok zömé­nek hazatérését. A Reuter hírügynökség jelentése ez­zel kapcsolatban rámutat: a kormánynak az ostrom­­állapot esetleges megszű­nése után is széles jogköre maradna letartóztatások­hoz és szigorú cenzúra al­kalmazásához a — kisebb megszakítással — 1973 óta érvényben lévő szükségál­lapot rendelkezései alapján. Az elnök ígérete szerint 90 napon belül hazatérhetnek a külföldre menekült vagy száműzött ellenzékiek, kivé­ve azokat, akiknek jelen­léte a kormány megítélése szerint „nemzetbiztonsági érdekeket” veszélyeztetne. Chilei emberi jogi csopor­tok a bejelentést követően bírálták a kormányt, mert az „továbbra is fenn akar- ■ ja tartani magának a jogot, hogy eldöntse, kinek sza­bad, s kinek nem szabad Chilében élnie”. Megfigyelé­sek szerint Pinochet a kato­­­liscus egyháznak tett gesz­tust ezzel az ígérettel. Az egyház vezetői nemrégiben felszólították őt, hogy a pápa három hónap múlva esedékes látogatása előtt tegyen „jóakaratról tanús­kodó politikai lépéseket”. 1987. január 2. Péntek

Next