Vas Népe, 1987. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-02 / 1. szám
Hűsítős tárcaSciitfassicsCcairöBi Huszonöt éves az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Kerek évforduló közeledtével szokás úgy mondani: jubileumra készülődnék. Ezúttal azonban csak a mondat első fele igaz: néhány hónapon belül 25 éves lesz az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság. Sőt. Úgy is számolhatjuk, hogy már betöltötte huszonötödikéletévét”, mert 1961 szepmberében nevezték ki első elnökét, aki hamarosan hozzálátott munkatársainak összeválogatásához. Nem lehetett könnyű dolga az azóta — immár sok éve — tragikusan, autóbaleset következtében elhunyt Kiss Árpádnak. Valami telsen újat kellett elkezdeni, sekély számú apparátussal, de országos hatáskörrel. Ám — mint azelőtt és zóta is oly sokszor bebizoyosodott — a magyar muki és gazdasági szakelnek ,szürke állománya”nte csodáikra képes, ha ki miért megmozgatni. Sorra-rendre érkeztek az új bizottsághoz, és a munkját segítő hivatalhoz a műszaki fejlesztésre vonatozó tanulmányok, elképzések. Seregnyi olyan indolat szabadult fel, mely a korábbi, kizárólag trvutasítások alapján műödő gazdaságban legfölbb megszülethetett, de az el is szunnyadt, várva Csipkerózsika módjára — a felébredéshez alkalmas dót. MÜFA VONZEREJE ------------------—------------ Érkeztek a javaslatok azar, az építőipar, a közlekedés fejlesztésére, s azMFB vezető testülete — trmészetesen alapos, átadott szelektálás után juttatta azokat az illetékes kormányzati szerveknez. Ahol — tovább szelektáltak, többnyire azt a szempontot téve első helyre, hogy mire van pénz.Aminek voltak negatív következményei is. A telefonhelyzetről például csak ennyit jegyzett meg az OMFB felterjesztése, hogy véleményük szerint „nem szerepel súlyának megfelelően a fejlesztési prioritások között”. A többi ( közismert.) Új fejezet kezdődött az OMFB működésében 1968- ban az (akkor még) új gazdasági mechanizmus bevezetésekor. A változások lényege abban foglalható öszsze, hogy most már 15—20 évre kellett kidolgozni fejlődési prognózisokat és fejlesztési irányelveket. Jelentős pénzösszeget kapott az OMFB műszaki fejlesztési alapként, s ennek birtokában tudott tárgyalni és kölcsönösen előnyös szerződéseket kötni kutatóintézetekkel és vállalatokkal a népgazdaság számára fontos kutatások eredményes elvégzésére. Talán külön mondani sem kellene, hogy a műszaki fejlesztési alap iránt egyszeriben nagy lett az érdeklődés. De — hazai viszonyaink ismeretében — azt sem, hogy minden vállalat és intézmény felelt meg a kívánalmaiknak, sőt, az önmaga által vállalt kötelezettségeknek sem. Ám a mérleg alapjában mégis a pozitívumok javára billent: sok mindenben lépett előre a magyar népgazdaság számos ága a MÜFA segítségével. Még akkor is igaz ez, ha némelyik területen az eredmények csak több év után mutatkoztak. Ami folyhat egyes ágazatokban a kutatás-fejlesztésgyártás folyamatának természetes hosszúságából, időigényességéből, de — mert sajnálatos módon erre is van példa — a világszínvonaltól való lemaradást okozó kényelmességből is. FÜGGETLEN PLÉNUM 1986 eleje óta az OMFB alapvető feladata — mint az erről szóló minisztertanácsi határozat kimondja: „A kormányzati műszaki fejlesztési politika érvényesítése, a műszaki fejlesztéssel összefüggő kormányzati döntések kezdeményezése és előkészítése, a fejlett technika elterjesztése, részvétel a gazdaságirányítás, a népgazdasági tervezés és szabályozás fejlesztésében, a tudományos kutatások irányításában és összehangolásában, továbbá a nemzetközi műszaki tudományos kapcsolatok hazai koordinálása”. Most már tehát nemcsak egyeztet és koordinál az OMFB, hanem irányítói felelősséggel tartozik a kormányszintű kutatási és fejlesztési tervek összeállításáért is. Ami — többek között — azt jelenti, hogy korábban a minisztériumok vagy elfogadták az OMFB álláspontját — vagy egyszerűen túltették magukat rajta. Most pedig az OMFB-nek van joga dönteni a minisztériumok javaslatairól. Úgy is mondhatnánk: minden az OMFB-re tartozik, aminek valami köze van az ország műszaki fejlődéséhez. S az is új, hogy a bizottság plénuma a kormánynak javaslatokat tevő, műszaki -gazdasági szakértő testület, amelyből kimaradtak a minisztériumok, országos hatáskörű szervek képviselői, s nagyobb számban kerültek be a gazdaság, az ipar, a műszaki fejlesztés vállalati irányítói, s ott vannak a tudomány kiválóságai is. Ami pedigkülönösen új , s talán más szervek is átveszik a példát —, hogy a plénum tagjai saját meggyőződésük szerint, vállalataiktól, szolgálati kötöttségüktől függetlenül alakítják ki és szögezik le véleményüket, javaslataikat. Az OMFB elnöke vezetője a pllénumnak is, a hivatali apparátusnak is — de a kettő között igen nagy a különbség. Az elnök — Tétényi Pál akadémikus — a plénum üléseit vezeti, de az azon résztvevőknek nem fölöttese, őket nem utasíthatja. A hivatal viszont az elnök apparátusa — mint a minisztérium a miniszternek. szaktitkárságok, programirodák Szaktitkárságok alkotják az OMFB apparátusának nagyobb és jelentősebb részét, energetikai, nyersanyag- és kohászati, vegyipari, gépgyártási, villamosipari, elektronikus ipari, automatizálási és számítástechnikai, építési és településfejlesztési, valamint könnyűipari és szolgáltatástechnikai szaktitkárságok működtek már az 1986. januári, a legújabb változások előtt. Ezekhez újonnan állították fel az anyagtakarékossági és az anyagtechnológiai szaktitkárságokat, továbbá a — a kissé hosszú nevű — elektronika társadalmi—gazdasági alkalmazása elterjesztésének központi gazdaságfejlesztési és szervezési programjának titkárságát, és az elektronizálási kutatási-fejlesztési programirodát. Új programirodát alakítottak az Anyagmozgatási és Csomagolástechnikái Intézetnél (ez az OMFB irányítása alatt működik) a gazdaságos anyagfelhasználásra irányuló technológiai korszerűsítés programirodájaként (AGPI) és — ki tudja, miért — a közlekedési és vízgazdálkodási szaktitkárságba olvasztották be a környezetvédelmi szaktitkárságot. lassanként egy éve lesz, hogy megtörtént az átalakulás. A lényeg azonban nem változott: az OMFB mindig igyekszik lépésttartani a fejlődéssel. S ebbe az irányba vinni magával — ha lehet — minél több vállalatot, intézetet, sőt: az egész népgazdaságot. Várkonyi Endre és a cártojása tást, a forrasztást, a hidegmegmunkálást, a lemezelést, az aranyberakást, a drágakőfoglalást. Szívesen díszítették munkáikat, ez az úgynevezett granuláció. Ám ennek bizonyos részleteit mindmáig nem sikerült megfejteni. Az aranyművesség, s az abból kinövő ékszerkészítés nem mindennapi szakma. Ennek titkairól, múltjáról írt rendkívül izgalmas könyvet Oberfrank Ferenc, aki maga is aranyműves családból származik. Kötetében, a laikusok számára is érdekes munkát tár az olvasó elé. Érthető tehát, hogy szívesen idézünk tőle. Szépséges legenda fűződik például a drágakövek használatához: a sziklához kötözött Prométheusz mindent megpróbált, hogy kiszabaduljon kötelékéből, s eközben letörött egy apró szikladarab, amit aztán gyűrűbe foglaltak a hajdani mesterek. Ettől kezdve mármindig szívesen nyúltak drágakövekhez. Az viszont való igaz, hogy bizonyos drágaköveknek mágikus erőt tulajdonítottak az emberek. Az ékkövek fő lelőhelye a XVIII. század elejéig India, majd Brazília lesz az egyeduralkodó. „ ... az égővörös rubin mutatja meg a tűz színét; a zafír égszínkékje a levegőét; a smaragd vidám színével a zöld füvet borította földét; az átlátszó gyémánt pedig a vízét, melynek iszta ragyogó hullámaiban tündököl.” — írta a négy legismertebb drágakőről Benvenuto Cellini, a késő reneszánsz legkiválóbb aranyművese. Kevéssé ismert, hogy a gyémántot az ókorban szerszámként használták, s csak jóval később lép az áhított kövek közé. Minden korszaknak megvolt a maga ékszerdivatja, s ehhez alkalmazkodtak az aranyművesek. A reneszánsz kor divatját a spanyolok diktálták, akik az aprólékosan és finoman megmunkált, színes drágakövekkel díszített ékszereket kedvelték. Abarokk ékszerkészítést a drágakövek, azok közül is elsősorban a gyémánt határozta meg. Ez idő tájt Franciaország veszi át a divat irányítását, s mind a mai napig meg is tartotta. De kanyarodjunk viszsza: a barokk korban a függeléket melltű váltja fel, amelyet közvetlenül a ruha kivágása alatt viseltek. Kezdenek különbséget tenni a nappali és az estélyi ékszerek között, Párizsban egyremásra nyílnak az ékszerüzletek. A kínálat tehát nagy, a nők ékesítése kerül előtérbe, a férfiak már alig viselnek ékszert. Egyre gyakrabban változik a divat. A rokokó nappalra nyakéket és fülbevalót írt elő, estére pedig gyöngy- és gyémántékszert. Franciaországból és Angliából hódító útjára indul a bross (kitűző). A gyűrűk azonban továbbra sem vesztenek népszerűségükből. A klasszicizmmus felfedezi az antik világot: az estélyeken garnitúrákkal — ami általában diadémból, nyakékből, karkötőből, melltűből és fülbevalóból áll — illik megjelenni egy valamire való hölgynek. A férfiak ekkormár csak óraláncot és gyűrűt viselnek. Fordulatot hoz a XVIII. század, mert ettől kezdődően egyre gyakrabban helyettesítik a nemesfémeket, „köznapivá” válik az arany- és a drágakő utánzat, és ez az időszak alapozza meg az ékszerek későbbi sorozatgyártását. Az ékszertörténelem lapjaira számos ékszerész felírta nevét. A már említett nagy tudású Cellinin kívül essék szó most a francia Bapstról, aki a legnagyobb értékű ékszereket készítette. Egy diadémába például 612 nagyobb méretű briliánst helyezett el. Vagy említhető a Franciaországból elszármazott Fabergé család. Peter Carl Fabergé az orosz cár első számú ékszerésze volt. Különösen ismertté váltak az uralkodói rendelésre készült húsvéti tojásai. Ilyen dúsan díszített tojások ma is készülnek, mégpedig Budapesten, az Állami Pénzverőben. Például itt készülnek az állami kitüntetések (érmék, jelvények stb.), amelyekhez aranyat is felhasználnak, és drága- vagy féldrágaköveket. A nemesfémkészítmények adják a termelés döntő hányadát. Ezek közül pusztán a késztermékeket említjük ■meg, hiszen ebbe a kategóriába tartoznak az ékszerek is. — Színaranyból soha nem készítünk ékszert, mert az arany puha fém — mondja Gazdig Tibor főosztályvezető, aki eredetileg aranyművesnek tanult, s még emlékszik a hajdani aranykerületre. (Budapesten, a VII. kerületben, a Majakovszkij utca — Dohány utca — Bajcsy-Zsilinszky út által határolt területen éltek az aranyművesek, s itt voltak az aranyolvasztó műhelyek is. Ő egyike azon keveseknek, akik a sárgán csillogó arany, és a szemet kápráztató drágakövek között élik életüket, s mindent tudnakróluk. — Az aranyat mindig ötvözzük, így könyebben alakítható — magyarázza. — Az ékszergyártásban olasz és nyugatnémet uralom van, óriási vetélkedő folyik a két ország gyártói között. Az NSZK-ban például nyolcezer nemesfémgyártó cég dolgozik, s itt található a világ egyetlen nemesfémfőiskolája. Világtendencia az ékszerjellegű sorozattermék, amit gyakorta nemes kövekkel díszítenek, de ezeket már mi tekintjük a hagyományos értelmű ékszernek. Mi gyűrűket, láncokat gyártunk nagy tételben. Külföldön a különleges kívánságoknak is megfelelő egyedi darabokkal tudunk sikereket elérni. A kuvaiti emír családjából többen vevőink voltak. De legnagyobb vásárlónknak az Amerikai Egyesült Államok számít, ahová ezüsttárgyakat szállítunk ... H. T. 1987. január 2. Péntek A nagy fogás Olvasom egyetlen vasárnapi lapunkban, hogy mindent el kell követni a hatékony valutakitermelés ügyében. Hát, ez így túl hivatalosan hangzik, a tudósítás sokkal izgalmasabb tényt takar. Mert tudtul adja, hogy idegenforgalmi szakembereink lázasan dolgoznak mind újabb és újabb ötletek megvalósításán. Ezek közül való egy valóban újszerű, mi több: speciális fogás. Rájöttek ugyanis, hogy a hazánkba látogató, duzzadt pénztárcájú turistákat!?) nem feltétlenül minőségi szolgáltatásokkal, nemzeti értékeink megcsalantásával kell megragadni. De lássuk a medvét: a nemrég megépített Hungaroringen nyugat-európai gazdagokat (szerénytelenebbül: milliomosokat) láttak vendégül. Akik borsos ár lefizetése után Trabantba ülhettek és versenyezhettek. Az írásból kitűnik, hogy nagyon élvezték ezt a versenyt, a rali számos meglepetést tartogatott számukra. Egyikük például nem bírt rájönni, hogy hol is van a kiskocsi benzintankja. Nosza, leszerelte a lámpákat, mígnem néhány arra vetődő kósza magyar felvilágosította: ott, a motor fölött keresse, ott annak a helye! Szegény milliomos majdnem elszállt a boldogságtól, s a meglepetéstől. Valóban új információhoz jutott. A verseny a pályán kívül folytatódott, völgyekben, dombok között. Azok is elragadtatással beszéltek róla, akik nem értek be a célba. Mert állandóan a kézifékkel akartak sebességet váltani. Márpedig egyszerre fékezni és gázt adni — abból nem sok jó sül ki. Na de az ötlet, az valóban nagy. Hozta a dollárt, vidámmá tette a résztvevőket. Leszámítva azt az apróságot, miszerint a takargatni valót nem ildomos reklámozni. Mert a nagy versenyben(lázban) nem csak az utazási iroda válhat — bár bocsánat — röhejessé ... kozma Fények és árnyak A városok esti utcaképének elengedhetetlen tartozéka a fényreklám. Több célt is szolgálnak a fényreklámok. Egy-egy üzletet, intézményt, szolgáltatást reklámoznak, a közvilágítást is szolgálják (ezzel növelik a közbiztonságot), s színessé, hangulatossá teszik a városképet. Sajnos megyeszékhelyünk nincs a legjobban ellátva színes fénycsövekkel. Pedig mind több jele mutatkozik a nagyvárosiasodásnak. Új lakónegyedek születnek, van aluljárónk, korszerűsödnek közútjaink, országos és világhírnevűek egyes rendezvényeink. Az esti Szombathely azonban meglehetősen sötét, egyhangú. S ebben nagy szerepe van a fényreklámok hiányának, a meglevők foghíjas működésének vagy sötétbe burkolózásának. Fényreklámok szinte csak a centrumban találhatók. A legtöbb az újjávarázsolt főtéren található, s itt a legfeltűnőbbek a nem működő feliratok is. Pedig a hangulatos, fantáziadús fényreklámok hívnák fel magukra és az esti Szombathelyre a figyelmet. Valaha leleményes, figyelemfelkeltő volt az Állami Biztosító, a Centrum Áruház, a Gyöngyös Áruház mozgó fényreklámja. S ma... Ma még álló neoncsöves feliratok sem mindenütt láthatók. Esetleg egy-két betű vagy szó világít, sokszor nevetséges értelmet nyerve. Lottó helyett — tó, étterem helyett — terem, Virág helyett — rág és így tovább. Persze akadnak követésre méltó, sokat mondó fényjátékok is. Ilyen a rendelőintézet tetején levő Casco, az Állami Biztosító, Biztos Ami Biztos s a Meteor csillagos, villódzó, mozgó felirata Ha energiatakarékossági okokból a működési időt korlátozzák is, vagy nem készítenek új, nagy teljesítményű fényreklámokat, legalább azt a meglevő keveset (nem kevés pénzért felszereltetettet) javíttassák meg, működtessék funkciójuknak megfelelően. Nem tokiói, nem londoni, nem budapesti, csak úgy szombathelyi módra... (lendvai) Szilveszter után (Lakatos Ferenc karikatúrája)