Vas Népe, 1987. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-02 / 51. szám

• -r rr 'M­ai műsor Rádió KOSSUTH RÁDIÓ 8.20 Mit ü­zen a Rád­ió? — 9.00 A hét zeneműve. — 9.30 A hét költője. — 9.40 Ki kopog? — 10.05 Nyizsiikék. — 10.35 Ope­rettmúzeum. — 11.00 A szökött rabszolgák társadalma. — 11.20 Szabó Ferenc és Arma Pál kó­­rusmű­veiből. — 11.30 Gyerebo­gár, sárga cserebogár ... — 12.00 Déli Krónika. — 12.30 Ki nyer m­a? — 12.45 Házunk tája. — 13.00 Magyar előadóművészek albuma. — 14.10 Népdalok. — 14.35 Kicsi madár. — 14.55 Édes anyanyelvünk. — 15.00 Veszély­ben. — 15.30 Kóruspódium. — 16.53 Muzsikáló természet. — 16.05 Játék­teremtő. — 16.40 Il­lák? Nem illik? — 17.00 Eco­mix. — 17.30 Találkozás Feren­­csik Jánossal. — 17.55 A becsei Bátyú népzenei együttes. — 18.17 Hol volt, hol nem volt. — 13.30 Esti Magazin. — 13.15 Rádióka­baré. — Kb. 20.40 Új operaleme­zeinkből. — 2115 Februártól októberig. — 22.20 Tíz perc kül­politika. — 22.30 Gregor József énekel. — Kb. 23.30 Szimfoni­kus miniatűrök. PETŐFI RADIO 7.35 Slágerek mindenkinek. — 8.05 Népdalok, néptáncok. — 8.50 Délelőtti torna. — 9.05 Nap­­yközben. — 12.10 Fúvósindulók. — 12.25 Kis magyar néprajz. — 12.30 Délei Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 13.05 Slá­­germúzeum. — 14.00 Kettőtől ötig. — 17.08 Újdonságainkból. — 17.30 Ötödik sebesség. — 18.30 Zeneközelben. — 19.30 Sportvi­lág. — 20.05 Show, ami show. — 23.20 Noktürn. 3. MŰSOR 8.10 Zenekari muzsika. — 9.00 Klasszikus operettekből. — 9.30 Beethoven kamarazenéjéből. — 11.01 Sába királynője. — 11.52 Rádiózemeka­rok felvételeiből. — 13.05 Holdfogyatkozás. — 14.06 Mozart: A varázsfuvola. — 15.22 Évek, ti még jövendő évek. — 17.00 Krakclarádió. — 17.30 Tradi­cionális dzses­szf­el­vétel­ekből. — 17-50 A kamarazene kedvelőinek. — 18.30 A hét zeneműve. — 19.05 XX. századi magyar poli­tikusok. — 19.35 Zenekari mu­zsika. — 20.35 Ládafia. — 21.04 Régi magyar táncmuzsika. — 21.25 Bach-művek. — 22.22 Gon­dolat-jel. — 23.20 A Lipcsei Rá­di­­ó archaikus hangszer együttese játszik. GYŐRI RADIO 6.20—6.30 Jó reggelt! — 7.20— 7.30 Jó reggelt! — 17.30 Hírek. — 17.35 Hétfő este Nyugat-Du­nántúlon. Zenés Magazin. — 17.55 Reklám. — 18.00 Informá­ciók, időjárásjelentés. műsor­­■ előzetes — 18.10—18.30 Zenés Magazin folytatása. Televízió POZSONYI MŰSOR 19.30 Híradó. — 20.00 Harang, torony nélkül. — 21.35 Aktuális kérdések. — 21.55 Énekesnő ke­restetik Feliratos szovjet film. JUGOSZLÁV MŰSOR 19.30 Tv-napló. — 19­ 51 Sport. — 19.55 Az idő. — 20.00 Félbe­­vágottak. Dráma. — 21.15 Nép­zene. — 22.00 Tv-napló. — 22.25 Lírtere­vízió. — 23.25 Hírek. 2. MŰSOR 19.15 Kiegészítő műsor. — 20.00 Az istmenetek útjai. — 20.45 Teg­nap, ma, holnap. — 21.00 Kis koncert. — 21.15 A világ ma. — 21.50 Házi­mozi. Volga, Volga. Szovjet játékfilm. OSZTRÁK műsor 9.00 Hírek. — 9.05 Bill Cosby. — 9-30 Tv-főzőcske. — 10.0­0 Is­kola tévé. — 10.39 A száguldó kakas (ism). — 12.00 Tisztelt Ház (ism.). — 13.00 Hírek. — 16.30 Gyermekműsor. — 18.00 Osztrák képek. — 18.30 Mi — családi magazin. — 19.00 Auszt­ria — ma. — 19.30 Tv-híradó. — 20.15 Hétfő esti sport. — 21.15 Miami vice. Bűnügyi sorozat. — 22.05 A To­plitz-tó titka. — 22.50 Zenés színpad 87. — 23.35 Hírek. 2. MŰSOR 17-30 Biológiai telekollégium. — 18.00 Hánsfasor. — 18.30 Ke­ményen, die szívvel. — 19.30 Tv­­híradó. — 20.15 Mosel-híd. Tv­­filmsorozat. — 21.15 Tv-híradó. — 21.35 Kulturális magazin. — 21.45 Schilling. Gazdasági ma­gazin. — 22.05 Kéz kezet mos. Olasz film. — 23-55 Numero hat. Bűnügyi sorozat. — 0.45 Hírek. Mozi Savaria: Gyilkos robotok 10, 6, 8. Annie 4. — Videomozi: A vasárnapi nő fél 4, fél 6, fél 8. A MŰVELŐDÉSI ÉS SPORTHÁZ MŰSORA 19.00 óra: ELSŐ EMELET KONCERT. (3241) Szociológiai kutatások A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Ku­tatóintézetének tevékenysé­géről tájékoztatták a sajtó képviselőit az MTA Tudós­­klu­bjában. A csaknem ne­gyedszázada alakult intézet munkájáról szólva Cserh- Szombathy László igazgató elöljáróban kiemelte: ha­zánkban első ízben itt alkal­mazták a szociológiai mód­szereket a társadalom vizs­gálatára. Ma már e kutató­­intézet csak egy a sok mű­hely közül, s ennek megfe­lelően tevékenységének ar­culata is megváltozott. Az utóbbi években feldolgozott fontosabb témák közül ki­emelte az egységes, általá­nos szociálpolitikai koncep­ció kialakításával kapcsola­tos vizsgálatokat a társadal­mi struktúra, rétegződés kérdéseivel, az életmódvál­tozással, az új technika be­vezetésének feltételeivel, következményeivel összefüg­gő kutatásokat. Szólt arról, hogy 1986-tól­­megváltozott a vizsgálódá­sok finanszírozási rendsze­re. Míg korábban az intézeti költségvetésből fedezték az egyes kutatások kiadásait, addig most a központi ala­pokból pályázatok útján sze­rezhetők meg az anyagi for­rások. Az új szisztéma arra is lehetőséget ad, hogy egyes kutatóik pályázzanak, ők az Országos Tudományos Ku­tatási Alapból kapnak támo­gatást. Jelenleg tizenhét témán dolgoznak a szakemberek. Folytatódnak a társadalom­­politikai, szociálpolitikai kér­désekkel, a társadalom ré­tegződésével kapcsolatos kutatások, s ezek mellé olyan új témakörök léptek be, mint­­például az érdekkép­viselet, érdekérvényesítés a társadalomban; az új mun­kaszervezési módszerek; a politikai rendszer és a mo­dernizáció; az életfordulók, krízishelyzetek vizsgálata. A Vas Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat pályázatot hirdet műszaki osztályvezetői munkakör betöltésére. FELTÉTEL: felsőfokú műszaki végzettség és legalább 5 évi vezetői gyakorlat, fejlesztés, karbantartás, felújítás területén való jártasság. FIZETÉS: megegyezés szerint. A pályázatokat önéletrajzzal, a jelenlegi jövedelem és az igények megjelölésével a vállalat személyzeti osztályára küldték meg, 1987. március 15-ig. CÍM: VAS MEGYEI ÉLELMISZER KERESKEDELMI VÁLLALAT, SZOMBATHELY, TRAKTOROS U. 1. (3165) 1987. március 2. Hétfő 11ipiJalsktilBipHile total % III. A zsűri nyilvános ülését mindig nagy figyelem kíséri, hiszen a nem ki­mondottan szakemberekből álló bírálóbizottság itt nemcsak kénytelen megnyil­vánulni szóban, hanem a je­lenlévők kritikai megjegy­zéseit is köteles végighall­gatni. Az idei ,társadalmi zsűri elnöke Nyers Rezső volt, helyet kapott ebben a bíráló együttesben színhá­zi rendező, fizikus, esztéta, író, szobrász, politológus-fő­­szerkesztőhelyettes, s min­denki a maga szakterületé­nek ismeretében hozott mércével mért. Volt, aki szép lelkének konfliktusai­ról szólt hosszasan egy film kapcsán, más elemzésre is vállalkozott, s a harmadik kifogásait mondta el. A két és félórás előadásokból vi­szont az tűnt ki, hogy az idén a zsűri nem volt a helyzet magaslatán, vélemé­nye a látottakról alaposan megoszlott. Ami figyelemre érdemes volt a vélemények­ben az, hogy ne vétsenek a filmesek olyan stiláris hi­bákat, amelyekkel a szomo­rúnak szánt jelenetekben is kacajra fakasztják a né­zőt, éppen ezért nem vélet­len, hogy a dokumentum­filmek jobbak, erősebben hatnak, hisz ezekben nem fordulhat elő tárgyi­­ hely­zeti tévedés. Az alkotók jól látják rossz közérzetünket, ábrázolják is azt, s bár kellenek a kísérletező fil­mek is, közönségsikerre mégis azok az alkotások tarthatnak igényt, amelyek szórakoztatva, ironikusan vagy megrázóan szólnak múltról és jelenről. A rossz közérzetre visszatérve: mintha a filmesek erre még „rátennének egy lapát­tal... !” Szellemes volt az a megállapítás, amely sze­rint a filmtermést nézve: „Magyarország a hisztériára hajlamos könnyű nők és a pipogya férfiak országa/’ S bizony hiányzik filmjeink­ből Magyarország, a magyar táj, mintha mindenki Pes­ten élne... ! Érdekes módon a szak­emberek, az esztéták véle­ményétől nem állt messze a forgalmazóké. A Magyar Filmintézet és a FÖMO az idén először osztott ki kér­dőíveket a jelenlévő for­galmazók között, hogy ezen is mondjanak véleményt a látottak várható sikerével kapcsolatban. A véleménye­ket összegezték, s nyílt vi­tában szóltak róla. A for­galmazók véleménye rövi­den: a magyar filmtermés zöme értékeket felmutató, kiemelten forgalmazható, ám rétegek érdeklődésére tarthat csak jogot, kevés ki­vétellel. Zömmel korhatár megjelölésével játsszhatók, s nem nélkülözhetik a ké­szítő stúdiók segítségét, a differenciált propagandát. Nem vonatkoztatható ez az olyan filmekre, mint a már bemutatott Banánhéjkerin­gő, s ez várható a Csók, anyu-tól is. A filmcímek ta­­lálóak és jók, ám hiányzik a palettáról a kimondottan szórakoztatva — nevelő al­kotás, amire a közönség „bejön”. Forgalmazási hálózatunk még nem eléggé differenci­ált, a filmeknek nincsen elő- és utóéletük, a szoro­san megszabott játszási időben nem tudnak kibon­takozni, így lesz aztán a si­kerből is bukás. Többen kérték, hogy a filmek költ­ségébe legalább az alappro­paganda költségeit építsék be, s az új kópiákat gyor­sabban kapják meg az után­­járó mozik is. A szemle mérlege közis­mert. A nagydíjat Rózsa János: Csók, anyu című já­tékfilmje, a Sára Sándor Keresztúton című doku­mentumfilmje kapta jelez­ve az utóbbi műfaj esztéti­kus erejét is. A különdíja­­kat Kósa Ferenc Az utolsó szó jogán című dokumen­tumfilmje, s a díjkiosztás után, versenyen kívül vetí­tett Mészáros Márta-film, a Napló szerelmeimnek című kapták. Ez utóbbi alkotás­ról el kell mondanom, hogy korántsem közelíti meg a zseniális Napló gyermeke­imnek című alkotást: ér­dektelenebb, „sétálós”, s a rendezőnő apa-komplexu­sát tárgyalja hosszadalma­sam Budapest díját Bacsó Péter filmje, a Banánhéjke­ringő kapta. Volt az idei szemlén olyan alkotás, amely már lefutott a mozikban (de tavaly ké­szült, s azért mutatták be), másokat éppen a szemle alatt vagy előtt játszottak, s lám, versenyen kívül in­dult film is „labdába rúgha­tott”. A zsúfolt program miatt a jelenlévő sem tu­dott mindenütt jelen lenni: nem láthattam például a Bódy Gábor videofilmjeiből vetített válogatást, a sokat vitatott Lenz­ et, a fődíjas Keresztúton-t, Bán Róbert összeállítását Jávor Pálról, az idegenlégiósokról készült Szép volt fiúk című Koltay Gábor-filmet... de jegy­zem, hogy mit fogok még­­egyszer megnézni, é­s mit ajánlhatok ezért is a kö­zönségnek. Listámon szere­pel Jancsó Miklós, a Gu­lyás testvérpár, Erdőss Pál, Rózsa János filmje, s a nem látottak közül Sára Sándo­ré. Nem kimondottam szó­rakoztató filmek ezek, de olyanok, amelyek rólunk, nekünk szólnak különféle színvonalon és hőfokon, de vállalva azt a feladatot, amelyet a magyar irodalom évszázadokon keresztül vállalt... Szakály Éva Szántó Erika filmje, az Elysium közös produkcióban készült. Már láthatta a nagyközönség a szintén nem „tiszta magyar” rajz-játékfilmet, Ternovszky Béla Macskafogó-ját. A csibepadlásról eresztettek le kötélen egy több mázsás gépalkatrészt az egyik szö­vetkezetben. Egyszer csak az­ egyik dolgozó odalenn elővette a kését és elvágta a kötelet. A többiek szeren­csére még idejében elugrot­­tak a súlyos teher útjából... A tréfálkozó dolgozó ittas volt, a Munkaügyi Bíróság előtt sem tudott magyaráza­tot adni tettére. Aligha akad józanul gon­dolkodó ember, aki nem lát­ja be: ideje volt már komo­lyabban venni az alkoholel­lenes küzdelmet. Habár a jogszabályok eddig is tiltot­ták a munkahelyi ivászatot, az ittas munkavégzést, de az már más lapra tartozik, hogy amíg valami komolyabb bal­eset nem következett be, ad­dig nem vették szigorúan. Egy másik munkahelyen, amíg a dolgozó kárt nem tett magában, nem törődtek azzal, hogy munka közben is meghúzza az üveget. Ami­kor aztán a kalapáccsal a saját lábát „munkálta meg”, akkor hazaküldték és rövid úton elbocsátották. A dol­gozó a bíróságtól kért védel­met, de magatartását némi­képp jellemzi az is, hogy a tárgyalásra először nem ment el, aztán másodszorra jelentkezett, de részegen ... Az elbocsátást helyben hagy­ta a bíróság. Jogosságához nem fér kétség, legfeljebb azon volna még érdemes töprengeni, hogy ha a mun­kahelyeken rendet, fegyel­met tartanának, nem akkor kellene csak észre­venni, hogy valaki részeg, amikor megsérül vagy veszélyeztet másokat... Ugyanis elég ne­héz elhinni, hogy az a dol­gozó most az egyszer volt csak — finoman fogalmazva — „munkára alkalmatlan ál­lapotban” ... Talán még ke­vesen tudják azt is, hogy módosították a Társadalom­biztosítási jogszabályt, s aki­ről kiderül, hogy ittasan szenvedett üzemi balesetet, nem kaphat száz százalékos táppénzt (mint különben) és járadékot sem. Az emberek most kissé értetlenül figyelik és élik át az alkoholfogyasztást til­tó korlátozásokat, sok laza év után egyik napról a má­sikra persze, hogy hitetlen­kednek. Két üveg soltvad­­kerti ezerjó társaságában ér­kezett a munkahelyére egy idős munkás. A portán el­lenőrizték a táskáját, meg­találták a bort és a szonda is elszíneződött. Hiába véde­kezett azzal, hogy fogadott egy társával, s neki hozta a fogadás tétjét, s hiába állí­totta azt is, hogy előző este ivott, azért színeződött el a szonda, elbocsátották. Mindenki sajnálta, de elbo­csátották, pedig pár éve volt már csak a nyugdíjig ... A Legfelsőbb Bíróság ta­valy év végén a munkafe­gyelemről hozott 18. számú irányelve szerint: „A mun­kaidő alatti italozás, illetve a munkahelyeken ittas álla­potban való megjelenés ál­talában olyan súlyos fegyel­mi vétség, amellyel arány­ban áll a legsúlyosabb fe­gyelmi büntetés kiszabása.” A­­beosztott dolgozók az­zal védekeznek: vezetőik mia isznak! Tény és való: rit­kábban fordul elő, hogy ve­zetők kerüljenek ezért a Munkaügyi Bíróság elé, de az elbírálás azonos vagy in­kább még szigorúbb. Elő­fordult, hogy az egyik üzem­iben a beosztottak hordták az italt a főnöküknek, mert tudták: ha iszik, akkor ők is azt csinálnak, amit akar­nak ... És még a bíróság előtt is védték foggal-köröm­mel, mert „ilyen vezetőjük többet úgysem lesz .. Egy másik munkahelyen, ar mikor már nagyon elázott az egyik helyettes, a ren­dész hívott neki taxit és a hátsó bejáraton csempészte ki, nehogy „meglássák”. Egy különben kiváló pénzügyi szakember zugivó lett, a ta­karítónőkkel hozatta az ■utánpótlást az irodájába. Ak­kor tört ki csak a botrány, amikor az íróasztalára bo­rulva elaludt és így talál­ták ... Az adminisztratív mun­kakörben foglalkoztatottak, ha isznak, nem okoznak kü­lönösebb „főfájást” (bár ne­kik sem szabad), csak ha felelősségteljesebb a mun­kájuk, akkor szúr szemet a vezetőiknek. Időben kellene megfékezni a vezetők alko­holizálását is, sokan tudná­nak példát hozni a környe­zetükből olyan jó szakembe­rekről, akik az ital miatt csúsztak egyre lejjebb. Le­het, ha időben kapnak ko­moly figyelmeztetést, vagy megrovást, nem jutnának a lejtő aljára. Egy-másfél éve még az volt a jellemző, hogy az ipari üzemekben nagyobb rendet, fegyelmet követel­tek, miint a szövetkezetek­ben, most változik a hely­zet, s csökken a különbség. Szigorúbbak a szövetkezetek­ben is. A fegyelmezetlensé­get, ittasságot is sokkal szi­gorúbban bírálják el, mint korábban. A munkahelyek önmagukat szigorítják. Az átszervezésnél is több esélye van arra, hogy elkerüljön a helyéről a lógós o­rszágos dolgozó, mint az, aki meg­bízható, józan és jól dolgo­zik. Már csak azért is komo­lyan kellene venni, hogy az alkoholfogyasztást és a mun­kát külön válasszák az em­berek, mert egy elbocsátás után nehezebb újból elhe­lyezkedni. S ha imár nép­szokás lett az ivás nálunk, legalább a munkahelyeken ne legyen az. „Miféle demokrácia az, ahol a bíróság nem védi a dolgozó érdekeit?!” — fa­kadt ki az egyik panaszos a munkaügyi tárgyaláson. Az ittas dolgozók érdekeit va­lóban ne védjék. Se bírósá­gok, se mások. Ez is demok­rácia. Treiber Mária Józanodéban

Next