Vas Népe, 1987. április (32. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
ncgBicl#« ldia-e fenBtünl« m x 8LIteCT*»eMelcl»€»i‘a,? A Vas Népe a közelmúltban több alkalommal is foglalkozott néhány szombathelyi utcanév megváltoztatásának javaslatával. Ezt követően több olvasói észrevétel is megjelent, jelezve, hogy a javaslatok is vitathatók. A város polgárainak beleszólási jogát környezetük alakításába a város tanácsa is elismerte, ezért — helytörténészek, a Hazafias Népfront, a Szépítő Egyesület és ismert szombathelyi lokálpatrióták véleményének figyelembevételével — készül néhány névváltoztatásra. Ezt azonban csak kellő megfontoltsággal és körültekintéssel szabad végrehajtani, hiszen köztudottan az utcaneveknek személyiséget megtisztelő, hagyományápoló, helytörténeti, politikai, érzelmi s számos más vonatkozása van. Szombathely utcaneveinek kialakulása hasonlóan történt más városokéhoz. Ebben a településrésziek nevei, az utca előkelő lakói, vagy az adott kor politikai ideáljai mind szerepet játszottak, így lehetett a Batthyánybirtok helyén egy időben Batthyány-tér és Batthyányiliget (1880), vagy Úri utca a mai Széchenyi utca neve, s viselte Erzsébet királyné nevét az egykori Gyöngyös utca is egy ideig. Madíj aPolitikai megrázkódtatás kívánta, hogy az elcsatolt területeken maradt városok nevei is kerüljenek utcanévtáblákra (Kolozsvár, Érsekújvár, Kassa stb.), de a kor politikusai is (Tisza István vagy dr. Vass József) szerepelek az utcák elnevezésében. Előfordult,hogy ugyanazon utca szenvedte a politikai váltásokat követő névadási hullámokat, de találkozhatunk ma már indokolatlannak tűnő gyakori névváltással, más utcáknál is. A maiAréna utca például korábban viselte a Szőkeföldi, a f Fürdő, a Brenner János, a Szabó Dezső, majd a Derkovits Gyula nevet is. A felszabadulást követően ugyancsak érintette a várost egy gyors névváltoztatási hullám, melynek — mostani értékelés szerint — nem mindig szerencsés megoldásként áldozatul esett néhány megszokott utcanév, amely a köztudatban máig él (például a Széll Kálmán utca). . Az ehhez kapcsolódó kérdések, melyeket az újságíró, illetőleg az olvasók is felvetettek, azonban megfontoltságot kívánnak, hiszen el kell döntenünk azt, hogy vajon csak utcanévvel: tiszteleghetünk-e jeles elődeink emléke előtt, s az utca vagy tér nagyságának tükröznie kell-e a személy fontosságát? Az én véleményem szerint ezekre nemmel kell válaszolni, mert Károlyi Mihály emlékének tisztelete (úgy vélem) biztosított isteaelnevezés nélkül is és ugyanakkor nem jelent rivalizálást BartókBéla és Liszt Ferenc között a róluk elnevezett utcák hossza. Ha pedig ez igaz, akkor a Batthyány Lajosról elnevezett tér nagysága nem jelez kisebb értékű politikust. Akik vitatják a tér jelenlegi nevét, azoknak is elég egy pillantást vetni a várostérképre és mindjárt láthatják, hogy a Március 15-e tértől, indulóPetőfi Sándor utca torkollik ide, s ha sikerült a forradalmi hagyományainkhoz illő nevet találni iá közelben levő új Petőfi-szobor körül kialakuló térnek, akkor ezzel végre egységes utcai tér kapcsolatsor állíthat emléket szabadságharcunknak. Ezzel szemben a cikkben fájlalt egykori Batthyány tér a korabeli utcanévjegyzék, illetve a térképek, valamint a szakirodalom szerint is az e területen levő korabeli Batthyány-foirtok emlékét őrizte nevében, s nem az első felelős magyar minisztérium elnökének nevét. Tovább folytatvaa cikkekben felvetetteket, a Március 15-e tér újabb áthelyezését sem tartom indokoltnak. Egyrészt, mert már egyszer áthelyezték (a mostani Mártírok tere viselte ezt a nevet), másrészt mert az ott levő fontos közintézmények (Megyei Rendelőintézet) miatt a városban, de a megyében lakók is e néven ismerték eddig, megváltoztatása a városban való tájékozódást nehezítené. Legalább ennyire ismert a mai Lenin út neve is, bár utcanévcserére — éppen szoborellhelyezés révén — már volt példa Szombathelyen, amikor az egykori Széchenyi tér és a Berzsenyi utca cserélt helyet, — de ez ebbben az esetben nem látszik szükségesnek. A Zsdánov utcáról viszont lekerülhet a névtábla, ha helyette érdemlegesebbet találnánk, s — a szombathelyiek javaslatára figyelemmel — természetesen fog-kommentár nélkül hagyhatnánk ezt a betű szerint közreadott írást, de nem akarunk tiszteletlenek lenni az olvasóval szemben. Sok minden kiolvasható belőle, hellyel-közzel furcsa következtetések is; lásd: KárolyiMihály tisztelete, Batthyány emlékének furcsa kettéválasztása — de úgy véljük, ebben a válaszban éppen a lényeg sikkad el. Az olvasó tájékoztatására, de legfőképpen a válaszadó címére: mi nem néhány utcanév megváltoztatását javasoltuk, hanem azt, hogy a meglevő anomáliákat — melyeket részben örököltünk, részben teremtettünk — szüntessék meg. Azt írtuk: ne tekintsék szentírásnak javaslatainkat; aki jobbat tud, az legyen a követendő, csak ne tétlenkedjenek azok, akiken mindez múlik. Illyéstől idéztük: „A múltat is teremteni kell!”, hozzátettük, hogy bele kell szőnünk a jelenünkbe. Az tehát, hogy kinek, kiknek, a nevét viseljék utcáink, tereink, miként becsüljük meg ezzel is múltbéli nagyjainkat, csakis ilyen elvek alapján dőlhet el. S hogy van kiigazítani valónk, azt példákkal igazoltuk. Halkozni kell a régi jeles, városhoz kötődő személyek neveinek ismételt megörökítésével is. A munka tehát, elkezdődött. A javaslatok, vélemények egyeztetésének folyamatában azonban arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az utcanév változtatása ma már nemcsak táblacserét jelent, hanem számos, állampolgári közreműködést igénylő eljárást von maga után. Ez az utca lakói részére akkor is jelenteni fog némi utánjárást,ha az államigazgatási szervektől a szükséges segítséget megkapják. Dr. Kaczmarski János Szombathely Város Tanácsa V. B. szervezési és jogi osztály vezetője A kérdés nem az, hogy kell-e kiigazítás, hanem az, hogy mikor és miként. A kellő megfontolást, körültekintő végrehajtást nem vitatjuk, cikkünkben mi is ezt javasoltuk, hozzátéve: ez a múltbecsülő munka olyan legyen, hogy a jövőnek is megfeleljen. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen átfogó rendezés jelentős anyagi ráfordítást is igényel. A végrehajtás időpontja ettől függhet. De ezen az alapon agyonmagyarázni, vagy elkenni a dolgot, enyhén szólva felelőtlenség. Ma nem azt kell magyarázni, hogy ez és ez miért történt így és ibnért nem másképp, hanem helyre kell tennünk a múltbéli tévedéseket is. Ez azokra vár, akik ma felelősek dolgainkért, történetesen az utcanév-adásokért is. Nem állítjuk, hogy a rendcsinálás könnyű. Azt viszont igen, hogy a dolgok túlzott leegyszerűsítése — mint általában — ezúttal is nagyon sokat árthat. örülünk, hogy a munkát megkezdték, s hogy átfogó megoldásra törekszenek. Amiből talán még Bakó József emléke sem marad ki: Pósfai János igen kiegyenest rendet! idegenforgalmáról csapdája, így nevezte találóan az egyik felszólaló a mi idegenforgalmi reklámtevékenységünket. Lenne kinek, de nincs mivel — folytatom a szlogennel, és ebben a ninessben a pénz játszik szerepet. Persze hogy költséges külön-külön minden városnak, tájegységnek egyedi propagandafüzetet készíttetni. Ezért — és ehelyett — kellene egy vagy több közös kiadvány, kölcsönös teherviseléssel. — Ha nem segítjük egymás reklámtevékenységét, nem lesz előrelépés — hangzott el a jóslat, s ennek nagy igazsága van. — Ne féljünk egymást reklámozni! — szólt a felhívás ugyanitt, s csak bízni lehet abban, hogy odafigyelt rá minden érdekelt. Mert nem igaz az, hogy azt a 600 ezer osztrákot, aki évente megfordul minálunk, csak az eszem-iszom, a vásárlás, meg az olcsó szolgáltatás vonzza. Figyelnének ők egyébre is önnön épülésükre, ha lenne, ami ebben segítené, eligazítaná őket. És a más országból jövőket ugyanúgy. Nincs például egy egységes megyei programfüzet. Miért nincs? Mennyibe kerül az nekünk, hogy nincs?... Aztán itt van az egymás tájékoztatása. Nagy siker volt tavaly a hagyományteremtő Savaria Őszi Fesztivál. Készülünk máris az ■idei következőre. Kész van már a részletes program. Kész, de ki ismeri, ki tud róla? Ültek ezen a szóban forgó értekezleten nem kevesen (érdekelt vezetők), akik mindeddig semmit nem tudnak az egészről. Kereskedelmi vállalatok, áfészek képviselői például. Akiknek igencsak (már most!) készülniük kellene az eseményre. Nélkülük — elsősorban a kereskedelmi, vendéglátó tevékenységre gondolva — elképzelhetetlen jó idegenforgalmat csinálni. Ezért nagy az ő felelősségük is a dologban. Tavaly 219 kereskedelmi vizsgálatnál 119 esetben valamiféle hiányosságot fedtek fel az ellenőrök — hangzott el a beszámolóban. Megdöbbentően magas arány. Minden második eset... A fogyasztói érdekvédelem nem csupán az országhatáron belülre korlátozódik. Mindenki észreveszi, ha becsapják, és az ilyesmi felet A megyébe látogató belföldi turisták száma is négy százalékkal nőtt tavaly. A képen: Alföldről jött vendégek a sárvári vár előtt. több kétélű fegyver. Visszaüt Vendéglátóhelyeink milyensége (különös hangsúlylyal ezek mellékhelyiségeinek állapota) ma — tisztelet a kivételnek — olyan színvonalon van, hogy nemzetközi összehasonlításban alulmúlni azt már nehéz. Ki, mit, hogyan tesz ennek javítására? Merthogy ez is lehet vonzó vagy elriasztó tényező, nem kétséges. Lehetne sorolni tovább a hiányosságokat, példálózhatnánk a falusi turizmusban rejlő kiaknázatlan lehetőségekkel (itt megint a programkínálat okoz nagy gondot), az idegenforgalmi hivatalok és utazási irodák nem megfelelő együttműködésével, a közvetlen, szívélyes fogadókészség hiányával. Ez utóbbival kapcsolatiban — ennek ellensúlyozásaként — említette találóan a megyei tanács általános elnökhelyettese a kőszegi példát. Ez a város minden ízében benne él az idegenforgalomban. Naponta fogadja a turisták ezreit olyan magától értetődően, az előzékenység megannyi látható jelével — és most már a legfontosabb vonatkozásokban felkészülten —, hogy az egyszerűen rabul ejti az ide látogatót. A fogadókészség, a vendégszeretet és vendéglátás ilyetén harmóniája, kiegészülve megfelelő programajánlatokkal — ez a követendő példa. A vártnál is kedvezőbben indult megyénkben az idei idegenforgalmi szezon, pontosabban az előszezon, hiszen csak az év első két hónapjáról van szó. Negyvenöt százalékkal többen jöttek ide januárban—februárban, mint a tavalyi hasonló időszakban. És kétszer annyi valutát váltottak be. Kedvderítő, lelkesítő adat. Kell, hogy serkentsen a tavalyi rekordokat is megdöntő további jó eredmények elérésére. A célra és hiányosságainkra egyaránt odafigyelve. Lakatos Ferenc Fotó: B. S. 1987. április 1. Szerda Láb Az autóbusz vadonatúj. Nemrégiben állította forgalomba a Vasi Volán. A megszokottól eltérő ajtói, belső kiképzésében is található változtatások — szép a szemnek, öröm az utasnak. A Kun Béla úti megállónál a 15-ös járatra fellépő nyurga fiatalember se „régi”, 16—18 éves lehet. Arcán kamaszos dac keveredik a szelíd ártatlanság bájával. Unottan körülnéz, majd leveti magát a fóliával védett ülések egyikére. Kinyújtja ADIDAS-cipőbe bújtatott hosszú lábait. De valahogy útban van nekik a szemközti flemezcsík, amely a csuklós résznél található. Erre a két láb megindul a falacskán fölfelé, és elégedetten állapodik meg rosszallóan villanó szemem magasságában. Az ifjonc keresztbe veti karjait, s miközben lejjebb fészkelődik, cipői sarat maszatolnak a nemrégiben még friss festésre. S elutasítóan, de némán szegül szembe halkan dorgáló szavaimmal. Nem ismerlek, fiatalember! Nemcsak téged, de a többieket sem, akik országszerte menetrendtáblákat vernek szét. Akik kést pattintanak ki, és cafatokra szabdalják az ülések huzatait — buszon, vonaton és várótermekben egyaránt. Azokkal sem találkoztam még, akik kukákat döntögetnek fel, világítótesteket durrantanak szét egy jól irányított dobással. A toaletteket elcsúfító társaitokhoz sem volt szerencsém ... „Jobb is!” — vélem hallani. — „Ti hívtok minket vandáloknak? Hát ti csupán jó példával szolgáltok? Kik viszik haza a szajrét, ahonnan csak lehet? Kik szólják le otthon munkahelyeiket, meg azoknak vezetőit? Kik szédelegnek rajtrészegen? Kik kényeztetnek el bennünket képmutató szemforgatással...?” — Igaz — sóhajtom. Ez is igaz. De éppen ezért, nem kellene valahol, valakiknek elkezdeni?’! Talán, ha legalább Te —■ kedves fiatalember! — megtennéd már most az első lépéseket, onnan föntről — lefelé. Z. B. Divat? Elrettenve filéztem a minap két általános iskolást. Frizurájuk mint a kőkorszaki északié, de a burkusok között — ha nemcsak a mesében lennének — is elvinnék a pálmát. Hogyan engedhetnek meg ilyen hajviseletet az iskolában, ha már a szülő nem viszi fodrászhoz őket? Aggodalmamon csak nevetgéltek, s mondták, hogy van olyan iskolatársuk, aki hatalmas klipszekkel, s alegújabb divat szerint jár iskolába, annak sem szólnak... Van iskola, ahol szólnak. Szólt az osztályfőnök az egyik divatozó kislánynak, akinek a szülei berohantak a művelődési osztályra panaszszal, hogy az ő gyereküket ne molesztálja senki, egyénisége, személyisége alakulásába ne szóljanak bele. Ne, mert ők úgy járatják a gyermeküket, ahogy akarják ... Valóban? Az iskola közösségi hely, nemcsak tanítanak, hanem nevelnek is benne. A rendes, tiszta vizeletet és normális frizurát joggal követelheti meg minden pedagógus. Divatozni ráér még a kisgyermek majd akkor, ha maga keresi meg a rávalót. És nemcsak azért ne járjon divatcsodákban, ékszerekkel az iskolába, mert az nem való, hanem azért sem, mert ezzel a közösségi szellemet rombolja. Egyebek közt ebben kellene összefognia az iskolának és a szülői háznak! (szakály) A fizetés ideje