Vas Népe, 1987. április (32. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

ncgBicl#« l­dia-e fen­Btünl« m x 8LIteCT*»eMelcl»€»i‘a,? A Vas Népe a közelmúlt­ban több alkalommal is fog­lalkozott néhány szombathe­lyi utcanév megváltoztatá­sának javaslatával. Ezt kö­vetően több olvasói észrevé­tel is megjelent, jelezve, hogy a javaslatok is vitat­hatók. A város polgárainak beleszólási jogát környeze­tük alakításába a város ta­nácsa is elismerte, ezért — helytörténészek, a Hazafias Népfront, a Szépítő Egyesü­let és ismert szombathelyi lokálpatrióták véleményé­nek figyelembe­­­vételével — készül néhány névváltozta­tásra. Ezt azonban csak kellő megfontoltsággal és körül­tekintéssel szabad­ végre­hajtani, hiszen köztudottan az utcaneveknek személyi­séget megtisztelő, hagyo­mányápoló, helytörténeti, politikai, érzelmi s számos más vonatkozása van. Szombathely utcanevei­nek kialakulása hasonlóan történt más városokéhoz. Ebben a településrésziek ne­vei, az utca előkelő lakói, vagy az adott kor politikai ideáljai mind szerepet ját­szottak, így lehetett a Batthyány­­birtok helyén egy időben Batthyány-tér és Batthyány­­il­iget (1880), vagy Úri utca a mai Széchenyi utca neve, s viselte Erzsébet királyné nevét az egykori Gyöngyös utca is egy ideig. Madíj a­­Politikai megrázkódtatás kí­vánta, hogy az elcsatolt te­rületeken maradt városok nevei is kerüljenek utcanév­­táblákra (Kolozsvár, Érsek­újvár, Kassa stb.), de a kor politikusai is (Tisza István vagy dr. Vass József) szere­pel­­ek az utcák elnevezésé­ben. Előfordult,­­hogy ugyan­azon utca szenvedte a poli­tikai váltásokat követő név­adási hullámokat, de talál­kozhatunk ma már indoko­latlannak tűnő gyakori név­­váltással, m­ás utcáknál is. A mai­­Aréna utca például korábban viselte a Szőkeföl­di, a f Fürdő, a Brenner Já­nos, a Szabó Dezső, majd a Derkovits Gyula nevet is. A felszabadulást követő­en ugyancsak érintette a vá­rost egy gyors névváltozta­tási hullám, melynek — mostani értékelés szerint — nem mindig szerencsés meg­oldásként áldozatul esett né­hány megszokott utcanév, amely a köztudatban máig él­ (például a Széll Kálmán utca). . Az ehhez kapcsolódó kér­dések, melyeket az újságíró, illetőleg az olvasók is fel­vetettek, azonban megfon­toltságot kívánnak, hiszen el kell döntenünk azt, hogy vajon csak utcanévvel: tisz­teleghetünk-e jeles előde­ink emléke előtt, s az utca vagy tér nagyságának tük­röznie k­ell-e a személy fon­tosságát? Az én véleményem szerint ezekre nemmel kell válaszol­ni, mert Károlyi Mihály em­lékének tisztelete (úgy vé­lem) biztosított isteael­­nevezés nélkül is és ugyan­akkor nem jelent rivalizá­lást Bartók­­Béla és Liszt Ferenc között a róluk elne­vezett utcák hossza. Ha pe­dig ez igaz, akkor a Batt­hyány Lajosról elnevezett tér nagysága nem jelez ki­sebb értékű politikust. Akik vitatják a tér jelen­legi nevét, azoknak is elég egy pillantást vetni a város­térképre és mindjárt lát­hatják, hogy a Március 15-e tértől, induló­­Petőfi Sándor utca torkollik ide, s ha si­került a forradalmi hagyo­mányainkhoz illő nevet ta­lálni iá közelben levő új Pe­tőfi-szobor körül kialakuló térnek, akkor ezzel végre egységes utcai tér kapcso­latsor állíthat emléket sza­badságharcunknak. Ezzel szemben a cikkben fájlalt egykori Batthyány tér a korabeli utcanévjegy­zék, illetve a térképek, va­lamint a szakirodalom sze­rint is az e területen levő korabeli Batthyány-foirtok emlékét őrizte nevében, s nem az első felelős magyar minisztérium elnökének ne­vét. Tovább folytatva­­a cik­kekben felvetetteket, a Már­cius 15-­e tér újabb áthelye­zését sem tartom indokolt­nak. Egyrészt, mert már egyszer áthelyezték (a mos­tani Mártírok tere viselte ezt a nevet), másrészt mert az ott levő fontos közintéz­mények (Megyei Rendelőin­tézet) miatt a városban, de a megyében lakók is e né­ven ism­erték eddig, megvál­toztatása a városban való tá­jékozódást nehezítené. Legalább ennyire ismert a mai Lenin út neve is, bár utcanévcserére — éppen szo­­­borellhelyezés révén — már volt példa Szombathelyen, amikor az egykori Széche­nyi tér és­ a Berzsenyi utca cserélt helyet, — de ez ebb­­ben az esetben nem látszik szükségesnek. A Zsdánov utcáról viszont lekerülhet a névtábla, ha he­lyette érdemlegesebbet ta­lálnánk, s — a szombathe­lyiek javaslatára figyelem­mel­ — természetesen fog-kommentár nélkül hagy­hatnánk ezt a betű szerint közreadott írást, de nem akarunk tiszteletlenek lenni az olvasóval szemben. Sok minden kiolvasható belőle, hellyel-közzel furcsa követ­keztetések is; lásd: Károlyi­­Mihály tisztelete, Batthyány emlékének furcsa kettévá­lasztása — de úgy véljük, ebben a válaszban éppen a lényeg sikkad el. Az olvasó tájékoztatására, de legfőkép­pen a válaszadó címére: mi nem néhány utcanév meg­változtatását javasoltuk, ha­nem azt, hogy a meglevő anomáliákat — melyeket részben örököltünk, részben teremtettünk — szüntessék meg. Azt írtuk: ne tekint­sék szentírásnak javaslatain­kat; aki jobbat tud, az le­gyen a követendő, csak ne tétlenkedjenek azok, akiken mindez múlik. Illyéstől idéztük: „A múl­tat is teremteni kell!”, hoz­zátettük, hogy bele kell sző­nünk a jelenünkbe. Az te­hát, hogy kinek, kiknek, a nevét viseljék utcáink, tere­ink, miként becsüljük meg ezzel is múltbéli nagyjain­­kat, csakis ilyen elvek alap­ján dőlhet el. S hogy van kiigazítani valónk, azt pél­dákkal igazoltuk. Halkozni kell a régi jeles, városhoz kötődő személyek neveinek ismételt megörö­kítésével is. A munka tehát, elkezdő­dött. A javaslatok, vélemé­nyek egyeztetésének folya­matában azonban arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az utcanév változtatá­sa ma már nemcsak tábla­cserét jelent, hanem számos, állampolgári közreműködést igénylő eljárást von maga után. Ez az utca lakói részére akkor is jelenteni fog némi utánjárást,­­ha az államigaz­gatási szervektől a szükséges segítséget megkapják. Dr. Kaczmarski János Szombathely Város Tanácsa V. B. szervezési és jogi osztály vezetője A kérdés nem az, hogy kell-e kiigazítás, hanem az, hogy mikor és miként. A kellő megfontolást, körülte­kintő végrehajtást nem vi­tatjuk, cikkünkben mi is ezt javasoltuk, hozzátéve: ez a múltbecsülő munka olyan legyen, hogy a jövőnek is megfeleljen. Az is nyilván­való, hogy egy ilyen átfogó rendezés jelentős anyagi rá­fordítást is igényel. A vég­rehajtás időpontja ettől függhet. De ezen az alapon agyonmagyarázni, vagy el­kenni a dolgot, enyhén szól­va felelőtlenség. Ma nem azt kell magyarázni, hogy ez és ez miért történt így és ibn­­ért nem másképp, hanem helyre kell tennünk a múlt­béli tévedéseket is. Ez azok­ra vár, akik ma felelősek dolgainkért, történetesen az utcanév-adásokért is. Nem állítjuk, hogy a rendcsinálás könnyű. Azt viszont igen, hogy a dolgok túlzott leegy­szerűsítése — mint általá­ban — ezúttal is nagyon so­kat árthat. örülünk, hogy a munkát megkezdték, s hogy átfogó megoldásra törekszenek. Amiből talán még Bakó Jó­zsef emléke sem marad ki: Pósfai János igen kiegyenest rendet! idegenforgalmáról csapdája, így nevezte talá­lóan az egyik felszólaló a mi idegenforgalmi reklám­­tevékenységünket. Lenne ki­nek, de nincs mivel — foly­tatom a szlogennel, és ebben a ninessben a pénz játszik szerepet. Persze hogy költ­séges külön-külön minden városnak, tájegységnek egye­di propagandafüzetet készít­tetni. Ezért — és ehelyett — kellene egy vagy több kö­zös kiadvány, kölcsönös te­herviseléssel. — Ha nem se­gítjük egymás reklámtevé­kenységét, nem lesz előre­lépés — hangzott el a jós­lat, s ennek nagy igazsága van. — Ne féljünk egymást reklámozni! — szólt a fel­hívás ugyanitt, s csak bízni lehet abban, hogy odafigyelt rá minden érdekelt. Mert nem igaz az, hogy azt a 600 ezer osztrákot, aki évente megfordul minálunk, csak az eszem-iszom, a vásárlás, meg az olcsó szolgáltatás vonzza. Figyelnének ők egyébre is önnön épülésük­re, ha lenne, ami ebben se­gítené, eligazítaná őket. És a más országból jövőket ugyanúgy. Nincs például egy egysé­ges megyei programfüzet. Miért nincs? Mennyibe ke­rül az nekünk, hogy nincs?... Aztán itt van az egymás tájékoztatása. Nagy siker volt tavaly a hagyományte­remtő Savaria Őszi Feszti­vál. Készülünk máris az ■idei következőre. Kész van már a részletes program. Kész, de ki ismeri, ki tud róla? Ültek ezen a szóban forgó értekezleten nem ke­vesen (érdekelt vezetők), akik mindeddig semmit nem tudnak az egészről. Keres­kedelmi vállalatok, áfészek képviselői például. Akiknek igencsak (már most!) ké­szülniük kellene az ese­ményre. Nélkülük — elsősorban a kereskedelmi, vendéglátó te­vékenységre gondolva — el­képzelhetetlen jó idegenfor­galmat csinálni. Ezért nagy az ő felelősségük is a do­logban. Tavaly 219 kereskedelmi vizsgálatnál 119 esetben va­lamiféle hiányosságot fed­tek fel az ellenőrök — hang­zott el a beszámolóban. Meg­döbbentően magas arány. Minden második eset... A fogyasztói érdekvédelem nem csupán az országhatá­ron belülre korlátozódik. Mindenki észreveszi, ha be­csapják, és az ilyesmi felet­ A megyébe látogató belföldi turisták száma is négy szá­zalékkal nőtt tavaly. A ké­pen: Alföldről jött vendégek a sárvári vár előtt. töb­b kétélű fegyver. Vissza­üt Vendéglátóhelyeink mi­lyensége (különös hangsúly­­lyal ezek mellékhelyiségei­nek állapota) ma — tiszte­let a kivételnek — olyan színvonalon van, hogy nem­zetközi összehasonlításban alulmúlni azt már nehéz. Ki, mit, hogyan tesz ennek javítására? Merthogy ez is lehet vonzó vagy elriasztó tényező, nem kétséges. Lehetne sorolni tovább a hiányosságokat, példálózhat­nánk a falusi turizmusban rejlő kiaknázatlan lehetősé­gekkel (itt megint a prog­ramkínálat okoz nagy gon­dot), az idegenforgalmi hi­vatalok és utazási irodák nem megfelelő együttműkö­désével, a közvetlen, szívé­lyes fogadókészség hiányá­val. Ez utóbbival kapcsolat­iban — ennek ellensúlyozá­saként — említette találóan a megyei tanács általános elnökhelyettese a kőszegi példát. Ez a város minden ízében benne él az idegen­forgalomban. Naponta­­ fo­gadja a turisták ezreit olyan magától értetődően­, az elő­zékenység megannyi látható jelével — és most már a legfontosabb vonatkozások­ban felkészülten —, hogy az egyszerűen rabul ejti az ide látogatót. A fogadókészség, a vendégszeretet és vendég­látás ilyetén harmóniája, ki­egészülve megfelelő prog­ramajánlatokkal — ez a kö­vetendő példa. A vártnál is kedvezőbben indult megyénkben az idei idegenforgalmi szezon, pon­tosabban az előszezon, hi­szen csak az év első két hó­napjáról van szó. Negyvenöt százalékkal többen jöttek ide januárban—februárban, mint a tavalyi hasonló időszak­ban. És kétszer annyi valu­tát váltottak be. Kedvderí­tő, lelkesítő adat. Kell, hogy serkentsen a tavalyi rekor­dokat is megdöntő további jó eredmények elérésére. A célra és hiányosságainkra egyaránt odafigyelve. Lakatos Ferenc Fotó: B. S. 1987. április 1. Szerda Láb Az autóbusz vadonatúj. Nemrégiben állította for­galomba a Vasi Volán. A megszokottól eltérő ajtói, belső kiképzésében is ta­lálható változtatások — szép a szemnek, öröm az utasnak. A Kun Béla úti megál­lónál a 15-ös járatra fel­lépő nyurga fiatalember se „régi”, 16—18 éves le­het. Arcán kamaszos dac keveredik a szelíd ártat­lanság bájával. Unottan körülnéz, majd leveti ma­gát a fóliával védett ülé­sek egyikére. Kinyújtja ADIDAS-cipőbe bújtatott hosszú lábait. De vala­hogy útban van nekik a szemközti flemezcsík, amely a csuklós résznél található. Erre a két láb megindul a falacskán föl­felé, és elégedetten álla­podik meg rosszallóan vil­lanó szemem magasságá­ban. Az ifjonc keresztbe veti karjait, s miközben lejjebb fészkelődik, cipői sarat maszatolnak a nem­régiben még friss festés­re. S elutasítóan, de né­mán szegül szembe hal­kan dorgáló szavaimmal. Nem ismerlek, fiatal­ember! Nemcsak téged, de a többieket sem, akik országszerte menetrend­­táblákat vernek szét. Akik kést pattintanak ki, és ca­fatokra szabdalják az ülések huzatait — buszon, vonaton és várótermek­ben egyaránt. Azokkal sem találkoztam még, akik kukákat döntöget­nek fel, világítótesteket durrantanak szét egy jól irányított dobással. A to­aletteket elcsúfító társai­tokhoz sem volt szeren­csém ... „Jobb is!” — vélem hallani. — „Ti hívtok minket vandáloknak? Hát ti csupán jó példával szolgáltok? Kik viszik ha­za a szajrét, ahonnan csak lehet? Kik szólják le otthon munkahelyei­ket, meg azoknak vezető­it? Kik szédelegnek rajt­­részegen? Kik kényeztet­nek el bennünket képmu­tató szemforgatással...?” — Igaz — sóhajtom. Ez is igaz. De éppen ez­ért, nem kellene valahol, valakiknek elkezdeni?’! Talán, ha legalább Te —■ kedves fiatalember! — megtennéd már most az első lépéseket, onnan föntről — lefelé. Z. B. Divat? Elrettenve filéztem a minap két általános is­kolást. Frizurájuk mint a kőkorszaki északié, de a burkusok­­ között — ha nemcsak a mesében len­nének — is elvinnék a pálmát. Hogyan enged­hetnek meg ilyen hajvi­seletet az iskolában, ha már a szülő nem viszi fodrászhoz őket? Aggo­dalmamon csak nevet­géltek, s mondták, hogy van olyan iskolatársuk, aki hatalmas klipszekkel, s a­­legújabb divat sze­rint jár iskolába, annak sem szólnak... Van iskola, ahol szól­nak. Szólt az osztályfő­nök az egyik divatozó kislánynak, akinek a szü­lei berohantak a műve­lődési osztályra panasz­szal, hogy az ő gyerekü­ket ne molesztálja senki, egyénisége, személyisége alakulásába ne szóljanak bele. Ne, mert ők úgy járatják a gyermeküket, ahogy akarják ... Valóban? Az iskola közösségi hely, nemcsak tanítanak, hanem nevelnek is ben­ne. A rendes, tiszta vize­letet és normális frizu­rát joggal követelheti meg minden pedagógus. Divatozni ráér még a kisgyermek majd akkor, ha maga keresi meg a rávalót. És nemcsak azért ne járjon divatcso­dákban, ékszerekkel az iskolába, mert az nem való, hanem azért sem, mert ezzel a közösségi szellemet rombolja. Egyebek közt ebben kel­lene összefognia az isko­lának és a szülői ház­nak! (szakály) A fizetés ideje

Next