Vas Népe, 1987. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1987-06-01 / 127. szám

Az adóreform első variánsa Mi kap támogatást és mi nem? -- A tervezett adóreform alapelvei (1.) Több hónapos előkészítő munka után elkészült az adó­reform első variánsa. A mostani, szinte áttekinthetetlen adórendszert, egy, a hozzáadott értéken alapuló forgalmi adózás váltaná fel, s az általános jövedelemadó helyett a személyi jövedelemadó-rendszer működne. A „mikor” kér­désére egyelőre nem tudunk válaszolni, bár a szakértők úgy szervezik a munkát, hogy a jövő év január elsején működhessen a két új adórendszer. Kétrészes sorozatunk­ban ma a forgalmi adórendszer alapelveit ismertetjük, hol­nap pedig a személyi jövedelemadózás körvonalazódó kon­cepcióját és vitás kérdéseit tekintjük át. A hozzáad­ottérték-adózás nálunk sem ismeretlen. Számtalan elnevezése kö­zül az angol VAT-ot hasz­nálják a leggyakrabban, emellett a franciából ere­dő TVA-t. És aki az ország­határon már egyszer visz­­szakapta, az nem felejtet­te el a nehezen kimondható Mehrwersteuert sem. Ná­lunk úgy tűnik általános forgalmi adó néven nyer majd polgárjogot. Az alap­elve a következő: minden áru és szolgáltatás eladása­kor­ fizetni kell forgalmi adót, az áru teljes értékét alapul véve. A kulcsok Viszont a termelési verti­kumban minden adásvétel­kor le lehet vonni a koráb­ban már kifizetett adókat, így az nem halmozódik. Végeredményben tehát csak azután az érték után kell fizetni, amit az adott üzem­ben állítottak elő. Innen ered az értéknövekedési, vagy hozzáadottérték-adó elnevezés is. A rendszer elő­nye, hogy csak három-négy kulccsal működhet, s egyen­lő esélyt ad mindenfajta vállalkozásnak. Nem tesz különbséget állami, szövet­kezeti vagy magánszektor között — tehát verseny­semleges. Áttekinthetősége révén pedig a mainál tisz­tább képet rajzol arról, hogy mi mennyibe kerül. A leépülő fogyasztói ártá­mogatások pedig lehetővé teszik, hogy valóban meg­teremtődjék a kétszintű ár­rendszer. Az elvek után nézzük a konkrét elképzeléseket és számításokat. Az eddig kidolgozott első modelll szerint az összes árut és szolgáltatást három csoportba osztanák, tehát összesen három kulccsal működne az általános for­galmi adórendszer. Az általános körbe tarto­zó áruk és szolgáltatások után — ez lenne a legnépe­sebb csoport — 22 százalé­kos forgalmi adót számíta­nának. Ebbe a körbe tar­toznának a nem alapvető élelmiszerek, iparcikkek, ru­házati cikkek, járművek, bútorok, sport­játék, hang­szerek, építőanyagok stb. A következő körben 12 százalékos forgalmi adót állapítanának meg a nem alapvető szolgáltatásokra. A harmadik a nullakul­csos, ahol nem kell adót fizetni: ide sorolnák az alapvető lakossági szolgál­tatásokat és élelmiszereket, például a tej és tejterméke­ket, a városi közlekedést, a gyógyszereket, a háztartási energiát, tüzelőanyagot stb. Kisebb körben A forgalmiadó-rendszer sajátossága, hogy nem mű­ködhet jelentős fogyasztói ártámogatással. Alapelvé­től teljesen idegen és átte­kinthetetlenné teszi a vál­lalati árkalkulációt. Persze, a támogatások csökkentése nemcsak technikai kérdés. A költségvetés­­ elmúlt évi több mint negyvenmilliárd forint hiányát mérsékelni kell, részben a fogyasztói ártámogatások csökkentésé­vel. A korábbinál tehát jó­val kisebb körben maradna fenn a dotációs rendszer. A tervek szerint támogatást kapnának a tej és tejtermé­kek, a gyógyszerek, egyes tüzelőanyagok, a távközlés, a személyszállítás, a kom­munális szolgáltatások, a könyvek, újságok, a lakbér, az óvodai és bölcsődei dí­jak. Viszont az átlagosnál jó­val több forgalmi adó ter­helné az élvezeti cikkeket — a mostani rendszerben fo­gyasztási adóval növelik az elvonást, ez változatlan ma­radna. Ide tartozik az ége­tett szesz, sör, bor, cigaret­ta, kávé, egyes kozmetikai cikkek, az ékszerek és a benzin is. • A leírtakból látható, hogy a korábbival ellentétben a minden áru és szolgáltatás után fizetett forgalmi adó révén jóval több bevétel­hez jut a költségvetés, így viszont lehetővé válik a sokszor támadott vállalati adórendszer megreformálá­sa, a terhek jelentős csök­kentése. Mérséklődne a nye­reségadó (az első variáns még 15 százalékos csökken­tést irányoz elő), megszűn­ne a vagyonadó, a béradó, mérséklődne a kereseti és termelési adó. Egyelőre nem világos, mi lesz a vál­lalati beruházások után fi­zetendő felhalmozási adó sorsa. A rendszer szelleme azt diktálná, hogy töröljék a vállalati kötelezettségek közül, ám a költségvetés szorító helyzete­­ miatt való­színűleg kompromisszumos megoldás születik, mérsé­­kelt kulccsal, de megma­rad. Az egyik oldalon tehát a költségvetés bevétele bővült, a másikon viszont csökken a mérsékelt vállalati adók miatt. Ám ez nemcsak két költségvetési tétel módosítá­sát hozza magával. Minden ágazatot másként érint az adórendszer átalakítása, gyökeresen megváltoznak az árarányok, és a nyeresé­gek is. Az első számítások, mint már arról beszámol­tunk, elkészültek, az átren­deződés rendkívül nagy­mértékű lenne, s romlana a költségvetés pozíciója is. Eddig a termelői árak változásáról­­írtunk. Miután a fogyasztási ártámogatá­sok jelentős része megszű­nik, így a fogyasztói ár­szint összességében nem csökken, hanem emelkedik. Persze, sok függ attól is, hogy mi­ként változik a forgalmi­­adó-kulcs, mert emiatt is növekedhetnek az árak. Még nem szentírás De tegyük hozzá, mindez nem szentírás, csak az elő­zetes feltételezések alapján kiszámított modellben ér­vényes, módosított adatok­kal viszont megismétlik a számítást. Az általános forgalmi adó­ról szóló törvényt egyéb­ként az Országgyűlésnek kell elfogadnia, ehhez kapcsolódna a pénzügymi­niszter rendelete. Ez meg­teremtené az adórendszer régen várt stabilitását is, hiszen minden egyes módo­sítást újból szavazásra kel­lene bocsátani. Ám addig jó néhány kérdést tisztázni kell. Például a vállalatokat érintő probléma, hogy mi­ként lehet majd a termelői árakat mérsékelni. A kül­földi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy ez nem megy automatikusan, sok helyen megpróbálják kihasználni az átállás körüli zűrza­vart, s a csökkenő költsé­gek ellenére, változatlan árakon kalkulálnak. Gör­ögországban csaknem fél évig árstopot léptettek élet­be. Nálunk a szakértők más megoldást javasolnak, bün­tető jellegű adót kellene fi­zetniük a rendelkezéseket be nem tartó cégeknek. Egy biztos: e kérdéseket a tervezet bevezetése előtt időben el kell dönteni, hogy a részletes rendelkezések az átállás előtt legalább négy hónappal megjelenje­nek, időt hagyva a vállala­toknak a felkészülésre. (Folytatjuk) Lakatos Mária Híj a gyermekeknek ötéves korában „megjósol­ta” rajztenárnője, listen ál­dotta tehetség vagy kislá­nyom. Tizenegy éves volt, amikor édesapja és művész­köre — közöttük Karinthy­­Frigyes — ,felfigyelt­ tehetsé­gére. Ekkor mondta ki Róna Emy első hitvallását: „Én az ország első meseillusztrátora akarok lenni!” Azt hiszem, sőt vallom, hogy az lett. A nyolcvan esztendőn felüli művésznőnek a kilencéves „gavallér” — ahogy ő mond­ja — virágot fest, az soha sem hervad el. Miint­ minden művész, Ró­na Emy sem elégedett a vi­lággal, különösen a gyerme­kekével. — Baj van az ér­zelmi életükkel — mondja és sorolja a jól ismert példákat. A tévé, a video tönkreteszi a gyermeki fantáziát. Nem vesszük észre, hogy ahány gyermek, annyi féle. Az imént jártak nála papír- és újsággyűjtő fiatalok, s meg sem köszönték az összegyűj­tött csomagokat, még jó na­pot sem mondtak. Sivárság­ról tanúskodik mindez.­­Nem divat a lélek, a szív! — Pedig minden gyermek ikusherceg. Úgy is születik, mi felnőttek tesszük közöm­bössé őket. Torzsalkodásaink között megfeledkezünk arról, hogy a kicsik érzékenyek és l­elki finomságokkal lépnek ebbe a világba. Róna Emy rajzol és fest. Szelíd boszorkákat, jóságos manóikat, az ezeregy éjszaka mesefiguráit. Nem betegsége miatt szenvedett a művész­nő, hanem azért, mert nem rajzolhatott. Most aztán ide­haza beleveti magát a mun­kába. Környezetében min­denki szereti. A felnőttek is. Titkot árul el: nem a keze rajzol ,csupán, a szíve diktál­ja az illusztrációkat. S, hogy lélekből dolgozik, azt érzik a­­gyerekek és a felnőttek egy­aránt. Tudta ezt az Úttörő­­szövetség, amikor most kis­­zün­tet­te. Ez már valósá­g, mint ahogy Róna Emy mese­világa­­,s a valóság egy szele­te. — jelentette ki ránk hunyo­rítva. A gyermekek, génjeikben ■hordozzák szüleik és nagy­­szüleik sok-sok rossz tulaj­donságát. Mert nemcsak a szemük színét, a testi alak­jukat öröklik, hanem a fo­gyatékosságaikat is. A fil­mrajzoló és rendező feladata az, hogy ráébressze a gyerekeket arra a rom­latlan és megronthatatlan vi­lágra, amelyet részben ma­gukban hordanak. S ez a munka nem könnyű. Jó há­rom évig tart, amíg elkészül egy film. S az alkotás első­sorban a gyereknek szól — de nem hagyható el gazda­sági haszn­a sem. Volt­ eset, amikor egy rajzfilm bevétele — konvertibilis valutában — fenntartott egy egész stú­diót. Dargay Attila hatodik filmjén dolgozik. Sok-sok nemzetközi díjat hozott már haza. Mégis a legbüszkébb a Gyermekekért kitüntetésre. Hiszen értük dolgozik napi tizenhat órát — értük él. H a­­ 1987. május 31-én kilencen kapták meg az 1987. évi Gyermekekért-díjat. Közöt­tük Róna Emy grafikusmű­vész és Dargay Attila rajz­filmrendező. A kitüntetések, átadásakor — láthatatlanul — a gyermekek ezrei is ott voltak, mint a mesében. R. L. 1987. június 1. Hétfő ■ Dargay Attila Ki ne ismerné a gyerekek közül a Szaffi című filmet, vagy a Vak kedves, csala­finta figuráját? Dargay At­tila álmodta őket celluloid szalagra.. Amikor lakásába, lépünk, egy nagyon kedves kutya barátságosan megugatt, s hozzánk dörgölődzik. Gaz­dája elmondja, hogy az álla­taik szeretete a gyermekek sajátja. Nem kellett kérdé­sekkel készülni — pedig el-, határoztam, hogy kifagga­tom, milyennek látja őket. Meg arról is, hogy filmeit hogyan fogadják, s ő — a rendező — miit tanult a ki­csinyektől. Mondta ő magá­tól: A gyerekek, tiszta, romlat­lan leljenségű kicsinyek, aki­ket sokszor mi felnőttek te­szünk tönkre. Ó, a filmren­dező megmaradt sok-sok év­tizeden át lélekben gyermek­nek. Infantilis vagyok ma is Bábolna példája Azok közé tartozom, akik — eleget téve dr. Burgert Róbert vezérigaz­gató meghívásának — legutóbb megtekinthettük a világ minden táján is­mert Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombinátot. A TIT Hétfői Találkozások rendezvénysorozatának részvevői ezúttal szemé­lyesen is megismerked­hettek a korszerű nagy­üzem tevékenységével. Egyébként ha rajtam múlna, minden gazdasági vezetőt elvinnék Bábol­nára ... Az újságokból, köny­vekből, szaklapokból, ív­ből, rádióból szerzett ed­digi jó benyomásaimat a most látottak nemcsak megerősítették, kiegészí­tették, de meditálásra is ösztönöznek. Önkéntele­nül felvetődik az ember­ben a kérdés: hogyan juthatott el ilyen magas szintre ez a mezőgazda­­sági kombinát, hogyan tud — a jelen gazdasági körülmények közepette is — ilyen kimagasló ered­ményeket felmutatni? Kérdezhetnénk azt is, hogy mi lett azokkal a szervezetekkel, amelyek­kel azonos szintről indult Bábolna? Sokan azt mondják: könnyű Bábol­­nának, az egy „külön ke­zelésben” részesülő válla­lat, neki „mindent sza­bad” stb. Az ilyen vé­lemények megkerülik a lényeget, irreálisak, ta­lán a kimondójuk éppen a saját egysége gyengesé­geit szeretné kisebbíteni velük. Bábolnának sem szabad mindent, rá is ugyanazok a szabályozók vonatkoznak, mint a töb­bi vállalatra, sőt a ba­romfi betegség megelőzése szempontjából őket még szigorúbban is fogják. Persze mindenre lehet valamiféle magyarázatot adni. Arra azonban alig­ha, hogy Bábolnán miért rendezettebbek, tisztáb­bak, naprakészen kar­bantartottak az épületek, az utak, a telepek, az ár­kok, az erdőszélek, a gépparkok stb.? Ez nem (csak) pénz kérdése! Ez sokkal inkább a szemlé­lettől függ. A rend, a fe­gyelem, a szervezettség önmagában is emberfor­máló, eredményt produ­káló erő. Mégpedig rend­kívül nagy erő! Bízzunk benne, hogy a bábolnai példa előbb-utóbb raga­dós lesz. (Vincze) MM 1 • •­rr­t Májusi esők Az átlagosnál másfél­­kétszerte több csapadék áztatta a határt az idén májusban, és ez sokat ja­vított a növénytermesz­tés kilátásain. Ország­szerte szépen mutat a határ, jeléül annak, hogy a csapadék mindenütt megtette a magáét. A növények, amelyek az idén viszonylag későn keltek ki, illetve azok, amelyeknek a vetőmagja még az ősszel­­került a talajba, áprilisban ,még a szokottnál gyengébbek voltak, és nehezen indult meg fejlődésük. A májusi esőzések nyomán azonban erőteljes növekedésnek indult a búza, és a ku­korica is szépen, egyen­letesen kelt ki. A búza a déli ,ország­részben már kalászos, az ország más­­vidékein 7— 10 nap­­múlva ér a nö­vény fejlődésének ebbe a szakaszába. Ezt követően, június derekán kerül sor a gabona­­Virágzására, amely a termés szem­pontjából szintén döntő fontosságú „esemény’­. A MÉM szakemberei szerint a gabona fejlődésének különböző szakaszai az idén némileg megkéstek, és arra kell számítani, hogy az idei aratás a szo­kásosnál későbben kez­dődik. Csakis abban az esetben lehet szó k­orai aratásról, ha az időjárás a t­ovábbiakban egyolda­lúan szárazra fordulna, ez azonban olyan fejle­mény lenne, aminek egyáltalán nem örülné­nek a mezőgazdák. A ka­lászosok egyébként szé­pen, ütemesen ,f­elődnek, és ha a továbbiakban is megkapják az esőket, il­letve most már a mele­get, a napfényt is, úgy­­a mezőgazdasági nagyüze­mek fáradozása és kia­dásai megtérülnek. A kukorica országszer­te a nagy esők után min­denütt kikelt, ez a fontos takarmánynövény azon­ban most már nagyon elvárná a felmelegedést, korántsem kapta meg ugyanis­­eddig a szüksé­ges hőmennyiséget. Ha­sonlóan várja a napsü­tést a napraforgó és a cukorrépa is. Az állatok a legelőn, vannak, a gyephozam megfelelő, és így állan­dóan hozzájut a friss fű­höz a szarvasmarha, a juh. Kisebb gondot okoz, hogy az esőzések miatt a lucerna első kaszálását sokfelé el kellett halasz­tani, és­­a fontos fehérje­­növény lassan-lassan el­vénül. Amint lehetőség lesz rá, az üzemek nyom­ban megkezdik a zöldta­karmány betakarítását. (-) Búcsú

Next