Vas Népe, 1987. augusztus (32. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
Helsinki szelleme Nyári kapuzárás Bécsben TALÁN a császárváros varázsa, vendégmarasztaló légköre teszi, hogy csigatempóiban haladt a húsvéti szünet óta eltelt hetekben, a bécsi utótalálkozó munkája. A delegációk beásták magukat kialakított álláspontjuk sáncaiba és a munkájukat összegző dokumentum megfogalmazásával kapcsolatos munkának — óvatos diplomáciai megfogalmazás szerint is — legfeljebb a küszöbére sikerült eljutni. Pedig az eredeti elképzelések szerint július 31-ig az egész utótalálkozónak be kellett volna fejeződnie és — mitagadás — méltóbban, mint egy érdemi záróokmány aláírásával aligha ünnepelhette volna augusztus 1-jén a 35 résztvevő ország a helsinki záróokmány megszületésének évfordulóját. De konszenzusnak, záróokmánynak se híre se hamva Bécsben. Ebben a gyors eredményekkel nemigen kecsegtető helyzetben szinte szenzációszámba ment, amikor közvetlenül a nyári kapuzárás előtt a NATO végre-valahára tárgyalóasztalra tette javaslatait az összeurópai hagyományos fegyverekről folytatandó tárgyalások mandátumáról. Ezt az indítványt azoknak a nem hivatalos konzultációknak a keretében terjesztették elő, amelyek február 17-e óta a 16 NATO ország és a Varsói Szerződés hét tagállama a bécsi utóértekezlettel egyidőben folytatott. MAJDNEM SZENZÁCIÓT emlegettünk, de szó sincs arról, hogy ezek a javaslatok egyszeriben megnyithatnák a kelet-nyugati megegyezéshez vezető utat, akár a helsinki folyamat továbbvitele, akár a budapesti Felhívásban előterjesztett kezdeményezések megvalósítása tekintetében. A Varsói Szerződés június 22-én előterjesztett javaslataira most adott NATO-válasz igyekszik áthidalni a két tömbhöz tartozó huszonhármak, illetve a semleges és el nem kötelezett országok helyzetéből adódó különbségeket. Az Egyesült Államok mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy a hagyományos fegyverzet csökkentéséről csak a NATO és a VSZ országai tárgyaljanak, a semlegesek és tömbön kívüliek — ugyanis szerinte csak ,,zavarnák" az érdemi munkát. Ráadásul a NATO-n belül Franciaország is különvéleményt képviselt, így hát a NATO-nak először önmagával kellett tisztáznia, mit is akar. Ez a jelek szerint sikerült, ám a NATO tervezete értelmében a hagyományos fegyverek leszereléséről a tanácskozás a helsinki folyamat keretében zajlana le, de csupán a két katonai tömbhöz tartozó 23 ország képviselői vennének rajta részt. A 35 ország együtt ezzel párhuzamosan egy stockholmi típusú konferencián a katonai bizalom és biztonságerősítő intézkedésekről tárgyalna. Esetleg mindkét tanácskozás-sorozatra ugyanabban a városban — Bécsben, Genfben vagy talán Stockholmban *— kerülne sor. A Varsói Szerződéshez tartozó országok a mostani NATO-indítványra adott válaszukban, is olyan megoldást szorgalmaznak, amely megfelelő szerepet biztosítana a semleges és el nem kötelezett országok csoportjának a hagyományos fegyverzet csökkentésének előmozdításában. BÖKKENŐ AZ IS, hogy a NATO dokumentuma nem e fegyverek csökkentéséről beszél, hanem bizonyos aránytalanságok megszüntetéséről, továbbra is fenntartva aztaz állítást, hogy a Varsói Szerződés a hagyományos fegyverzet terén fölényben van. Magyarán, a NATO értelmezésében az aránytalanságok megszüntetése nem a történelmileg kialakult különbségek újbóli megvizsgálását és szilárd egyensúly megteremtését jelentené alacsonyabb szinten, hanem egyoldalú leszerelést a Varsói Szerződés részéről. Lényegében ugyanolyan álláspont ez, mint amilyent a bécsi közép-európai haderőcsökkentési tárgyalásokon másfél évtizeden át képviseltek a NATO-hatalmak. Érdemi probléma az is, hogy a NATO értelmezésében csak a hagyományos szárazföldi haderőket vennék tekintetbe, s a Nyugat ahhoz sem járul hozzá, hogy a csapásmérő légierőt és a harcászati atomfegyvereket is vonják be a tárgyalásokba. Mégis mindent összevetve a tárgyalóasztalra került egy dokumentum, amely az őszi visszatérés után konkrét megbeszélések témája lehet, s ha hosszú alkudozások árán is, elvezethet a bizalom és biztonság erősítésén túl a konkrét leszerelés ügyét szolgáló megoldáshoz. Amikor szeptember 22-én ismét összeülnek az utótalálkozó résztvevői, még rengeteg elvégzendő munka vár rájuk. Mert a helsinki Záróokmány ajánlásait tartalmazó három kosár közül jelenleg inkább csak a másodikban látszanak elérhető közelségben lévőnek a megállapodások. Megegyezés születhet a javasolt (prágai) gazdasági továbbá esetleg egy tudományos és környezetvédelmi fórum összehívásáról. A humanitárius kérdésekkel kapcsolatos előrelépést segítette a Szovjetunió, amikor Jurij Kaslev, a szovjet küldöttség vezetője néhány nappal a nyári szünidő kezdete előtt részletes magyarázatokkal szolgált a humanitárius és emberi jogok kérdéseiről Moszkvában tartandó konferenciával kapcsolatban. A NYÁRI KAPUZÁRÁSKOR összegzésként elmondhatjuk, hogy a bécsi utótalálkozó munkájában a lassú előrehaladás ellenére is tükröződik a szovjet—amerikai és általában a kelet— nyugati viszony javulása. Egészében véve biztatóan alakul a helsinki folyamat sorsa, kisebb politikai csetepatéktól eltekintve elfogadható Bécsben a légkör. Noha a mintegy másfél száz javaslat összegezése és egységes dokumentumba foglalása még hosszú és sziszifuszi munkát jelent, a viták, nézetkülönbségek és a késedelem ellenére egyértelmű: helsinki ajánlásai nem vesztettek érvényükből. Bizonyos vonatkozásokban (mint a magyar küldöttség vezetője hangsúlyozta, például a nemzetiségi jogok kérdésében) a hangsúlyok még továb erősödtek is. A 35 ország magatartása mindenképpen azt tanúsítja, hogy Helsinki szellemének ébrentartása reális vállalkozás, tudatosan vallott összeurópai érdek. Sz. J. a porfagyiig fel a „jéggépet”, az ammóniák gyors elpárologtatásával készülő műjeget. Ez a jég lassabban olvadt, s tisztább is volt a telente vermekbe gyűjtött természetes jégnél. Eleinte sokba került a mesterséges jég, pedig a múlt század végén a vermek jég sem volt olcsó tömegáru. Budapesten, mindössze néhány, gyéren telepített, dupla deszkafalú, kezdetleges hűtőhöz létezett akkorában. Elterjedt a műjég, olcsóbb is lett, s a század első évtizedében már minden jobb cukrászdában, kerthelyiségben árultak fagylaltot, vagy jeges kávét. De még mindig drága volt a hűsítő nyalánkság. Ismét olasz cukrászoknak köszönhetjük, hogy szélesebb körben elterjedhetett a fagylalt. A húszas évek második felében ők készítettek elsőként cukrozatlan vizes ostya anyagából tölcsért, és vízzel készíthető, úgynevezett olasz fagylaltot. Kiküszöbölték a fagyi drágább alkotórészeit, elkezdődhetett az utcai árusítás. Egy-két év alatt Európában és nálunk is tömegcikké vált a fagylalt. 1932-ben már sokszáz olasz fagylaltárus mérte 10—20 fillérért az újfajta, gyümölcskeverékekből készült nyári csemegét. Az utcai fagyizás ellen a „finomabb körök” valósággal kikeltek. A közegészség védelmében, a jóízlés nevében akarták betiltani az utcai fagylaltárusítást. Természetesen kampányuk sikertelennek bizonyult. Ma már? A legkisebb cukrászdában is egynél több a választék, némely helyen egész évre kiterjesztették az árusítását. Csak az automata fagylaltgépek némelyikével akadnak gondok, mert a fránya gép kizárólag „kevert” fagyit képes adagolni. És a minőség is különféle. Élelmiszer-vegyész ismerősöm szerint a legjobb a főzött fagyi. Ez természetes alapanyagokat — friss tojást, tejet, tejszínt, cukrot, s a fagyi nevét adó ízesítőt — tartalmaz. Ezért sokkal ízletesebb, mint a tejporból, cukorból és különféle ízesítő porokból készített úgynevezett porfagyi. Csákhát... A porfagyi lefagyasztva hoszszú ideig eltartható, a főzött viszont csak három napig mínusz 16 Celsius fokon. Ezért az utóbbi időben visszaesett a főzött fagyi iránti igény a vendéglátóhelyeken. Mi meg talán észre sem vesszük a különbséget. Ebben a kánikulában sokan úgy véljük, mindegy, hogy milyen az a fagyi, fő hogy hideg. —tóy Fotó: H. P. 1987. augusztus 1. Szombat Állattenyésztési szövetségek Megkezdődött az állattenyésztés szervezeti rendszerének korszerűsítése. A MÉM korábbi határozata lehetővé tette, hogy a tenyésztők — gazdaságok, kistermelők, e, szakmában érdekelt vállalatok és intézmények — új szervezetekben tömörüljenek; egyesületet, egyesülést, vagy szövetséget alakítsanak. Az intézkedéstől azt várják, hogy a korszerűbb szervezetekben növekszik a tagok érdekeltsége, hatékonyabban valósulnak meg a minisztérium tenyésztésipolitikai elképzelései, és sikerül elejét venni a tenyészállat-forgalmazás zavarainak. Az első ilyen szövetség már megalakult: a Szentendre környéki lótenyésztők folyamodtak kérelemmel a minisztériumihoz, engedélyezze együttműködésüket, s az új közösség létrehozását. Az új szervezet zöld utat kapott a főhatóságtól, s megkezdte tevékenységét. A helyi szövetséghez várhatóan tíz lovasszakosztály is csatlakozik. A MÉM-be beérkezett az első nagyobb tenyésztő szövetség alapítási kérelme. A szentesi Thermal Termelőszövetkezet, a Pankotani Állami Gazdaság és más nagyüzemek közölték, hogy új szervezetet kívánnak alapítani. A juhászattal foglalkoznak majd, éspedig — az eddigiek szerint — az egyesületi formát választják. Jelezte már, hogy élni kíván a lehetőséggel a TOT, illetve az állami gazdaságok egy-egy szakbizottsága által koordinált tejtermelői kör is, s szövetség létrehozását vette fontolóra. Állami gazdaságok és a tsz-ak működnénekegyütt, hogy érvényesítsék sajátos érdekeiket, és jobban kihasználják meglevő anyagi forrásaikat és műszaki berendezéseiket. A minisztérium a szervezeti korszerűsítést ajánlatokkal segíti. Cikklista Tucatszám újultak meg az elmúlt években a megye kisebb településein levő vegyesboltok. Egy részük bővült, hűtőpulttal gyarapodott, raktárterük nagyobb lett. Vagyis sok, ezerötszáznál nem népesebb településen javultak a vásárlás körülményei. (A támogatásokat csak az úgynevezett kistelepülések boltjaira fordíthatták az áfészek.) Mi a kézzelfogható változás? Mennyivel talál több, szebb árut falvainkban a helybeli és az átutazó? Az új üzleti politikát most alakítgatják a fogyasztási szövetkezetek, az üzletvezetők. Ehhez adott segítséget a Mészöv elnöksége, amikor szakemberek bevonásával ajánlást adott ki az áfészeknek: mi az az ajánlott cikklista, amelyet érdemes (kell, lehet) tartani a vegyesboltokban. Az alapvető élelmiszerektől a mezőgazdasági kéziszerszámokig majdnem húsz árucsoportot tartalmaz ez a lista. Ebből megtudhatjuk egyebek között, hogy az 500—1500 lakosú községek üzleteiben ajánlatos tartani fagyasztott baromfiaprólékot, pelenkát, háromféle borotvapengét, spárgát, cumisüveget, csavarhúzót, kismotorhoz való gumit és köpenyt, fejszét, marmonkannát, háromféle fűszerpaprikát — érdemes végigböngészni a hosszú listát, mert sok minden következik belőle. Az a törekvés, hogy minden fontosabb áru meglegyen a falvakban, s hogy minél nagyobb legyen a választék, egyre fontosabb a falusi kereskedelemben. A cikklistán szereplő áruk között persze van olyan, amit féléveken át nem láttak a boltosok és a vásárlók, mint például a papírzsebkendő és a mazsola. Ettől függetlenül fontos dokumentumot hagyott jóvá most a Mészöv elnöksége, hiszen áfészeknek, boltvezetőknek, ellenőröknek egyaránt fontos támpont, hogy mi az a minimális választék, amit joggal elvárhat a községek megújult üzleteiben megforduló vásárló. Persze a megadott lista nem „szentírás”, amitől nem lehet eltérni. A kötelezően előírt választékot az áfészek határozzák majd meg boltjaiknak. Az ötszáznál kisebb lélekszámú községek boltjainak már készült egy hasonló cikklista. A mostani — mivel nagyobb községek igényeit vette figyelembe — természetszerűleg teljesebb, bővebb. Talán segít abban, hogy többé ne forgolódjon sajnálkozva a hozzánk látogató idegen valamelyik falu boltjában ... Ellenőr Koros, nagymama préselődik fel szöszke kis leányunokájával a kilences buszra. Csúcsidő van. Az utastérben nincs talpalatnyi hely. Az automata lyukasztónál kínlódva szöszmötöl a kicsi. Bele-belepirul nagy igyekezetébe. Hiába veti meg lábát, a tömeg odébbtolja. Végre sikerül! A fránya jegyen imigyamúgy lyukasztás jelzi tulajdonosa fáradozását. A rakoncátlan fürtöcskék alól most két kék szem néz a nagyira, várván önállósága elismerését. A nagyi magához vonja, meleg keze szeretőn simogatja fejecskéjét. Meghittségüknek az ellenőr hangja vet véget. Nagyi bérletet mutat, az alaposan megrágott körmű kis kéz négy forintos jegyet. Az ellenőr kezébe veszi, közben igazit karszalagján. Aztán a kicsihez fordul: „Nem jól lyukasztottál! Kérek négy forintot!” Feje búbjáig pirul a szőkeség. (Ilyen szégyent! Most mindenki őt figyeli!) Nagyi arcán aggódás, szemrehányás. Aztán zsebéből négy forintot kotorász elő, unokája kezébe nyomja, 6 gyermekes daccal (hisz szörnyű igazságtalanság történt!) az ellenőr felé löki. Az rányúl szőrös, nagy kezével, zsebébe süllyeszti, s tipródik tovább. Nagyi felháborodik, ágál, mormicol. Az esetet a" zsúfolt tömegből mindenki látta. Szólni azonban mindenki rest... A következő megállóban az ellenőr eltűnik... (Fehér) vas NÉPE Befőzési szezon (2.) Nyári emlék. (Lakatos Ferenc karikatúrája) A