Vas Népe, 1987. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
EXPRESSZ is Hazánkba érkezett hétfőn a mozambiki nemzetvédelmi miniszter Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter meghívására. Pártküldöttség utazott Szófiába Németh Miklósnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának vezetésével, hogy részt vegyen a KGST-országok kommunista és munkáspártjai gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárainak értekezletén. if A tengerbe zuhant hétfőn egy thaiföldi repülőgép, miután sikerült elkerülnie az összeütközést egy másik utasszállító géppel. A 74 utas és a 7 főnyi személyzet közül valószínűleg senki sem élte túl a katasztrófát. Fülöp-szigetek A zendülés utóhangjai A Fülöp-szigeteki puccsisták ideiglenes katonai kormányt akartak fölállítani — derült ki a sajtóhoz hétfőn eljuttatott kiáltványukból. A kiáltvány azzal indokolja a puccsot, hogy a „korrupt” kormányzat ellenséges a hadsereg iránt, „megalkuvó” a baloldali és a muzulmán gerillákkal szemben, s ráadásul a „kommunisták magas tisztségeket töltenek be benne”. Ezért — hangzik a kiálltvány — az ország élére ideiglenes katonai kormányzatot állítanak, majd pedig — a viszonyok stabilizálódásával — új elnökválasztást tartanak. A szöveg szerint a kiáltványt maga az „ideiglenes kormány” adta ki, amely a „fegyveres erők reformmozgallmának (RAM) ellenőrzése alatt áll”. Aquino asszony szóvivője a hétfői kormányülés után kijelentette: komoly a veszély, hogy a puccskísérlet megismétlődik. Meg nem nevezett magas állítású kormánytisztviselők aggodalmuknak adtak hangot. i ,ifi Arassis-igazság (Nem kell profiközgazdásznak lenni ahhoz, hogy megjövendöljük: a Johannesburgból keletkezett hét végi hír befolyásolja majd a világpiac aranyárait. Vasárnap — hangzik a jelentés — véget ért a Dél-afrikai Köztársaság történetének leghosszabb (pontosan háromhetes), és messze a legnagyobb (háromszázharmincezer embert érintő) tömegsztrájkja. .Az első mérleg megvonása szeriint „bejött a papírforma”. Egyik fél sem beszélhet kudarcról vagy diadalról, és inkább a kompromisszum a megfelelő kifejezés arra, ami végüls történt.Mit követelt a NAM, a bányászok szakszervezete, és mi valósult meg ebből? Harmincszázalékos fizetésemelést hangoztatott a három héttel ezelőtti vasárnapon kelt hivatalos (vagyis a szakszervezet által elfogadott) munkabeszüntetési felhívás, valamint még két határozott óhajt: a munkafeltételek „radikális” megjavítását, és akorábbinál „sokkal nagyobb” kártérítést a munkahelyi balesetek áldozatainak, illetve családtagjaiknak. Ezek a feltételek első pillantásra a Világ bármely részén elképzelhetők lennének — de valóban csak első pillantásra. Mert a harmincszázalékos emelési követelés egyszerűen soknak, méghozzá irracionálisan soknak tűnik azoknak, akik nem tudják, hogy egy iszonyatosan nehéz munkát végző, három műszakban dolgozó dél-afrikai fekete arany- vagy szénbányász éppen ,a harmadát kapja a hasonló munkát végző fehér osztályos társa fizetésének. Ami a második pontot, a munkakörülmények javítását illeti, egy nemzetközi statisztika szerint tavaly mintegy nyolcszáz(!) bányász vesztette életét Dél-Afrikában, és nagy bajok voltak a kártérítésekkel is. A mostani megállapodás lényege: tizenhét-huszonhárom százalékos béremelés, a biztonsági követelmények megvizsgálása és a munkahelyi balesetek áldozatai ezentúl háromévi fizetésüknek megfelelő összeget hagyhatnak családjukra. Ramaphosa, a NUM főtitkára nem alaptalanul elégedett, nem kérés, ammit apartheid-közegben elért. Ráadásul ez nemcsak gazdasági, hanem politikai siker is. Az export nyolcvan, és a devizabevétel ötven százaléka az aranybányászatból származik, és a sztrájkolók zöme ebben az ágazatban dolgozik. Ilyen körülmények között többszörösen igaz, hogy ez a monstre-sztrájk egyszerre volt gazdasági és politikai erőpróba — méghozzá olyan, amelyben a fekete többség ismét ízelítőt adott erejéből. Budapesten tárgyalt Lubomir Strougal Folytatás az 1. oldalról mélyítésének, a két országban élő nemzetiségeik jó közérzete biztosításának, történelmi múltunk kölcsönös tiszteletének és a közös haladó hagyományok ápolásának. Lubomir Strougal válaszbeszédében mindenekelőtt a két szomszédos szocialista ország baráti kapcsolatainak jelentőségét emelte ki. Hangsúlyozta: — Barátságunkat kötelesek vagyunk ápolni, szélesíteni és megszilárdítani a szocialista alapelvek szellemében, amelyek helyes és korszerű értelmezése és társadalmi gyakorlata érdekében az utóbbi időben oly sok erőfeszítést teszünk. —■ Forradalmi korban élünk — folytatta —, nemzeteink és államaink hozzáláttak a politikai és a gazdasági rendszer átalakításához azzal a céllal, hogy megfelelő, a műszaki é-s tudományos forradalom korához igazodó dinamikát és szélesebb demokratikus kereteket teremtsenek a fejlődés számára. E szempontból — fűzte hozzá a csehszlovák miniszterelnök — nagy figyelemmel kísértük a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága júliusi ülésének eredményeit. A megújulás igénye jellemzi a csehszlovák—magyar együttműködés formáit és tartalmát is; a mostani megbeszéléseknek is fő célja az új gondolkodás, az új gyakorlat meghonosítása a kétoldalú kapcsolatokban. A két ország kapcsolatrendszerét áttekintve a miniszterelnök aláhúzta, hogy az állami és a párti kapcsolatok a szocialista internacionalizmust példázzák. Számtalan bizonyítéka van a gazdasági és a társadalmi szervezetek, a szövetkezetek kölcsönös együttműködésének csakúgy, mint a nemzeti kisebbségekkapcsolatainak. Sikeresen fejlődik a gazdasági együttműködés is: növekszik a kereskedelmi forgalom, a kooperáció és a szakosítás aránya, s a Haldex vállalat esetében már a közös vállalkozásra is akad példa. Lubomir Strougal ezzel összefüggésben — az eddigi tapasztalatokra, a jószomszédságra és a KGST- országok közösségének határozataira alapozva — dinamikusabb, gyorsabb ütemű előrelépést szorgalmazott a progresszív ágazatokban, a tudományban és a technikában, a közös vállalkozások területén. Rámutatott, hogy lehetőség van a fogyasztási cikkek kínálatának gazdagítására és a határmenti együttműködés bővítésére is. A nemzetközi élet kérdéseit elemezve hangoztatta: — A helyzet megítélésében teljes nézetazonosságra jutottunk. Forrón üdvözöljük, hogy sikerült megállítani a nemzetközi feszültség eszkalációját, s hogy lépésről lépésre teret nyer a józan ész filozófiája a különböző társadalmi rendszerű országok megítélésében. Országaink számára — amelyek a szocialista közösség nyugati peremén fekszenek — meghatározó jelentőségűek a kontinensünkön fennálló viszonyok. Ezért támogatunk minden pozitív lépést a genfi és a bécsi leszerelési tárgyalásokon, ahol az európai biztonsági és együttműködési értekezlet résztvevő államai az egész Világrész együttműködését szolgáló dokumentumok kidolgozására törekszenek — mondta Lubomir Strougal. Grósz Károly és Lubomir Strougal délelőtt megtartott négyszemközti megbeszélését délután újabb szűk körű eszmecsere követte a Parlamentben. A két kormányfő személyes találkozója után plenáris tárgyalást tartottak a magyar vezetőik és csehszlovák vendégeik. A két kormányfő megbeszéléseit a nap folyamán megtartott partnertárgyalások egészítették ki. Lubomir Strougal kíséretének tagjai a kapcsolatok egyes ágainak kérdéseit vitatták meg magyar kollégáikkal. Baráti munkalátogatásának befejeztével Lubomir Strougal hétfőn este elutazott hazánkból. Közlemény a látogatásról Grósz Károlynak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására 1987. augusztus 31-én baráti munkalátogatást tett Magyarországon Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságkormányának elnöke. A csehszlovák kormányfőt fogadta Kádár János, az MSZMP főtitkára. A tárgyalásokon a két kormányfő tájékoztatta egymást országaik belső helyzetéről, áttekintették a magyar—csehszlovák kapcsolatok alakulását a legutóbbi miniszterelnöki találkozó óta, véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. A két kormányfő kiemelte azoknak az erőfeszítéseknek a fontosságát, amelyek a szocialista társadalom, alkotóerőinek és lehetőségeinek hatékonyabb hasznosítását szolgálják. Szükségesnek tartják, hogy meggyorsuljanak a meglevő termelési-együttműködési megállapodások meghosszabbításáról folyó tárgyalások, konkrét intézkedések történjenek a szakosítás és kooperáció elmélyítésére, mindenekelőtt a személygépkocsi-gyártásban, az elektrotechnikában, a vegyipariban, valamint más, tudományos ágazatokban. Megállapították, hogy a Bős (Gabcikovo)—nagymarosi vízlépcsőrendszer építése a közös építési ütemterv szerint folyik és a két ország szakemberei folyamatosan biztosítják a környezetvédelmi követelmények optimális kielégítését. Megállapodtak az építkezés meggyorsásában. Állást foglaltak az idegenforgalom fejlődéséhez szükséges feltételek további javítása mellett. Hangsúlyozták, hogy a lenini nemzetiségi politika következetes megvalósítása hozzájárul a két szocialista ország gyümölcsöző kapcsolatainak, népeik barátságának további erősítéséhez. Megállapították, hogy mindkét fél nagy gondot fordít a nemzetiségek egyenjogúságának érvényesülésére, kulturális és társadalmi fejlődésére. Grósz Károly és Lubomir Strougal áttekintve a KGST- ben folyó együttműködés kérdéseit, állást foglalt a szocialista gazdasági integráció mechanizmusának és a szervezet tevékenységének korszerűsítése mellett. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit érintve, a miniszterelnök teljes támogatásukról biztosították a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamának az európai és a világbéke megszilárdítására, a fegyverkezési verseny megállítására és a világűrre történő kiterjesztésének megakadályozására, a leszerelésre, a háborús veszély elhárítására irányuló kezdeményezéseit. Grósz Károly és Lubomir Strougal találkozója szívélyes, nyílt elvtársi légkörben, a teljes nézetazonosság jegyében zajlott le. Lubomir Strougal, a CSSZSZK kormányának elnöke csehszlovákiai látogatásra hívta meg Grósz Károlyit, az MNK Minisztertanácsának elnökét, aki a meghívást köszönettel elfogadta. t :Ai Mmsl H&i Fílkozta tevékenységét az iraki légierő Mól éleződött a feszültség Irak — légiereje fölényét kihasználva — két napja heves offenzívát indított Irán gazdasági létesítményei, távközlési központja, valamint kőolajkivitele ellen. Emiatt ismét kiéleződött a feszültség a Perzsai Araböböl környékén. Szombaton, majd tegnap is az iraki légierő több tucat vadászbombázója heves támadást intézett Irán gazdasági hátországa és kőolajfelviitele ellen. Új s fenyegető elem, hogy ez utóbbi kiterjedt az iráni kőolajat szállító tartályhajókra is — az ilyen jellegű akciókat Bagdad hat héten át szüneteltette. Az iraki elnök, Szaddam Huszszein rádióbeszédben jelentette be: mostantól kezdve a tengeren is lecsapunk rájuk, szétrombolva gazdasági csatornáikat, mélyükön át finanszírozzák katonai agreszsziójukat. Elegendő időt kapott a teheráni vezetés, hogy válaszoljon az ENSZ BT tűzszünet felhívására, a háború lezárására. Ha nem fogadják el, légierőnk fokozza csapásait — hangoztatta. Ennek szellemében érték támadások a szovjet határtól alig 100 kilométernyire levő Tabriz elektromos műveit, a hamadani erőművet, három öbölbeli kis iráni szigetet, valamint Asadarabban az ország táviközlési központját, az olajexport szívének számító Harg-sziigeti kikötőt. És kialudtak a lámpák London, Párizs, Berlin sötétbe borult ezen a napon. A lengyel határokat ötvenegy német hadosztály lépte át, majd befutott Hitlerekhez az angol—francia hadüzenet. Ezzel — csaknem fél évszázada, 1939. szeptember elsején — megkezdődött a második világháború. A lengyel állam összeomlásával a szovjet csapatok is elfoglalták a mai nyugat-belorusz és nyugat-ukrán területeiket. A nácikkal való összetűzés nélkül megtehették ezt: egy héttel azelőtt írták alá a Németország és a Szovjetunió közötti szerződést. Bár ez a megállapodás időleges nyugalmat, kétéves további felkészülési időt adott Moszkvának — kényszerű lépés volt. A Szovjetunió csak a nyugati hatalmakkal, Angliával és Franciaországgal akart tárgyalni: antifasiszta, Hitler-ellenes front létrehozásán fáradozott, de Párizs és London akkor még nem mutatott erre hajlandóságot, így — elkerülendő a csapdát, hogy egyedül maradjon és magányosan keveredjen bele a Németország elleni háborúba — aláírta azt a szovjet—német megnemtámadási szerződést, amelyről mindkét fél tudta: időleges. S amikor a nyugati hatalmak, a polgári demokráciák előtt világos lett, hogy a közös fő ellenség a nácizmus, létrejött — 1941- ben — az igazi szerződés, a szovjet—amerikai —brit antifasiszta koalíciós megegyezés. És legyőzték Hitlert. Minden történelmi visszaemlékezés annyit ér, amennyi tanulságot a mának nyújt. Nem szabad erőltetett párhuzamokat keresni, egészen más világban élünk most, mint akkor, de van egy gondolat, amely éppen e régi lapok forgatásakor ötlik eszünkbe, s az akkori nyugati hatalmak akarom-nemakarom húzódozásával függ össze. Emlékezzünk: egészen a katasztrófa bekövetkeztéig, sőt még egy ideig azután sem tudták rászánni magukat arra, hogy komolyan tárgyaljanak a Szovjetunióval. De vajon milyen mértékben és egyáltalán hasonlít-e az az állapot a maihoz? Hiszen ma élénk tárgyalások folynak, mi több, remény van a történelem első tényleges leszerelési megállapodásának az aláírására. Ez mind igaz. Nyilvánvaló azonban, hogy a mai nyugati hatalmak még mindig nem döntötték el: őszintén, hosszú távon és barátian együtt kívánnak-e működni, bizalmat építeni a kommunisták vezette országokkal, vagy sem. Akkor is volt veszély, ma is van. Akkoriban — tehát a négy évtizeddel ezelőtti időszakban — tizenkettő után egy perccel jött létre a fenntartások nélküli és tartós antifasiszta együttműködés — most még tizenkettő előtt vagyunk. De a Damoklész kardja itt lebeg a fejünk fölött: nincs náci hatalom, de van atomháborús fenyegetés, fegyverkezés.Megakadályozza, hogy a tényleges feladatoknak szenteljünk minden erőt: a jólét megteremtésének, környezetünk védelmének, az emberiség egészséges fennmaradásának. Ha így tekintjük a helyzetet, akkor 1939. szeptember 1-je és 1987. szeptember 1-je összehasonlítása már egyáltalán nem látszik erőltetettnek, mindig idejében kell szövetkezni! Akkoriban, tehát azokban az időkben amelyekre most emlékezünk, már csak valami ellen lehetett összefogni: a nekilendült fasiszta gőzhengerrel szemben. Ma szerencsére valamiért: a békéért, a leszerelésért, a gazdasági és az emberi együttműködésért, az életre alkalmas környezet megteremtéséért. És ebben a mai szövetségben részt vehet mindenki — függetlenül attól, melyik oldalon álltak elődei öt évtizeddel ezelőtt. T. I. A közlekedési gondok Villamost kap A növekvő forgalom és az üzemanyaghiány komoly nehézségeket okoz Románia városaiban. A probléma megoldását a villamos-közlekedés bevezetésében, illetve bővítésében vélik megtalálni. Kolozsváron nagyjából már elkészült a villamosvonal első szakasza. Az építkezésben részt vevő vállalatok dolgozói most teljes erejükkel az Allomástér rendezésén fáradoznak. Mielőbb be akarják fejezni az aluljárórendszert, hogy már az ősszel elindulhasson az első járat. Új fejezet kezdődik ezzel a nagyváros tömegközlekedésének történetében. A meglevő hálózat, a maga korlátozott lehetőségével Kolozsvár belvárosa. Itt halad majd az épülő villamosvonal. 1987. szeptember 1. Kedd