Vas Népe, 1987. szeptember (32. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-01 / 205. szám
Munkásfiatalok Tatabányán Három nap, három millió forint. Ennyibe került a munkásfiiatalok harmadik országos találkozója, amelyet az elmúlt hét végén rendeztek meg Tatán illetve Tatabányán. Nézőpont kérdése, sok pénz-e három millió vagy sem. (Volt rá pénz, ezúttal ne firtassuk, honnan.) Ami ennél lényegesebb, mit kaphat ma ennyiért Magyarországon — s szűkítsük a kört Tatabányán — ezerhatszáz fiatal három nap alatt? Kosztról, kvártélyról, útiköltségről most ne essék szó, bár gyanítható, a kiadás rubrikát mindezek erősen megterhelték.. Koncertek, klubfoglalkozások, sportversenyek sem „teremnek” ingyen — ezeket se részletezzük ezúttal. Egyvalami érdemel igazán figyelmet: az agyak akkumulátor-telepeiben történt-e valamiféle változás? A válasz persze mindenképpen igen. No, de milyen irányban ? Lássuk az áramforrás(oka)t. Somogyi László építési és városfejlesztési miniszter például így kezdte a beszélgetést a szekcióülés kezdetén: „Időmül.Homos vagyok. Úgyhogy annyi kérdést tehetnek föl, amennyit csak akarnak. Ha kell, az ebédbűlis lemondok a kedvükért.” Nem kellett kétszer mondani a társaságnak. Tizenhárom percig kérdezték a „gyerekek”. Nem jött zavarba a miniszter akkor sem, amikor olyan téma került szóba, amelyhez nem ő ért a legjobban. Ugyanis kilenc munkatársát hozta magával. Mindez nagy tetszést aratott. .Nem így a vállaszok tartalma, ám ez is érthető: jövőre még nehezebb lesz lakáshoz jutni, fölmegy a tégla, a cserép, a cement ára, a „négyzetméterár” a csillagos ég, legalábbis egy pályakezdő munkásfiatal számára. Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára sem kendőzte el a kényes témákat. Valaki megkérdezte tőle: — A könnyűiparban dolgozom, háromezerötszáz forintot keresek, a párom is majdnem, ennyit, szóval összejön hétezer, ön szerint, ha majd hárman leszünk, meg lehet élni ennyiből Magyarországon ? Nem, volt a felelet. Majd a Központi Bizottság titkára, elmondta, hogy tisztában vannak azzal, hogy a reformot következetesen végrehajtani bérreform nélkül nem lehet, de a mostani gazdasági helyzet ez utóbbit jelenleg nem teszi lehetővé. Elképzelések szerint két-három évmúlva sor kerülhet rá, amennyiben a gazdasági helyzet úgy alakul. Más valaki kifejtette: — Négy-öt éve érzi az ifjúság, hogy nehezednek a körülmények. Még ugyanennyit vállal a fiatalság, ám esetleg tizenötöt már nem tud, hiszen az már szinte egy fél élete.. .Bizonytalanság nem csupán a fiatalokat jellemezte. Tóth László, a Közlekedési Minisztérium államtitkára egyebek között ezt mondta: „Tallán a legizgalmasabb téma az volt, hogy érdemes lesz-e a személyi jövedelemadó bevezetése után többet dolgozni. Ma még erre én sem tudom a választ, de a tárcavezetés mindenképpen arra törekszik, hogy az ágazatiban dolgozók jövedelme ne csökkenjen.” Egy nyurga fiú az egyik ülés végén kiábrándultan jegyezte meg, hogy ugyanezeket a gondokat sok fórumon hallotta már, s mégis, mintha nem történne semmi, a „magas szintű” fülek mellett elmegy a hang.Néhány ifjú titán arcán szintén némi értetlenség tükröződött vasárnap délelőtt is, a záró nagygyűlésen, amikor a szónok — meglehetősen magas beosztású ifjúsági vezető — arról beszélt, hogy politikusabb, emberközelibb KISZ kell, meg kell újulni, s az ifjúsági szervezet nem „hűséges pincsiskutya”. No meg: „Fagyban csak úgy lehet megmaradni,ha összebújunk”, „a munka, akkor van legyőzve, ha megcsináljuk.”Az agyak akkumulátor-telepei mintha merülést tükröztek volna ezekben a percekben. Egy-skét tekintet kérdezett: hol is vagyunk? Hát kérem, mindez hárommillióba került. A találkozó után az egyik vasi részvevők egyébként hetvenen voltak, s tisztességgel képviselték társaikat (más megyebeliekkel volt egy-két „zűr”, s elárulhatjuk, nem a szekcióüléseiken elhangzott nyílt vélemény miatt, hanem a szabad programok idején ...) — csendesen megjegyezte, hogy talán másra is lehetett volna fordítani ezt az összeget. Bizonyára azért mondta, mert amelyik ülésen ő vett részt, ott előre közölték a munkásfiatalokkal, mit ne kérdezzenek. Ráadásul felkészületlen is volt az előadó, ezért s a szigorú időkorlátok miatt is (az érdemi téma „ugrott”) becsapottnak érezték magukat az adott ágazat dolgozói. „Amúgy” viszont jó volt, hiszen „jól érezték egymást”. Szenkovits Péter Mennyit ér egy találkozó? Korszerű tűzjelző központok A korábbiaknál olcsóbb megoldással készülnek a korszerű tűzjelző központok az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutatóintézetben; a veszély észlelésére szolgáló, eddig külföldről, konvertibilis valutáért vásárolt ionizációs füstérzékelőket most már itthon készítik el, a régi ár feléért. Az érzékelőkben izotópok segítségével alakítanak ki olyan áramot, amelybe ha csak a legcsekélyebb mértékben is füst kerül, a berendezés azonnal figyelmeztet a veszélyre. Ezzel a módszerrel lehetőség van arra, hogy a tüzet korai szakaszában elfojtsák, mert az anyagok jó része füstöl, mielőtt lángra kapna. enyhítéséért Kolozsvár és Brassó már rég nem tud lépést tartani a néhány évtized alatt háromszorosára gyarapodott város igényeivel — írja a bukaresti Előre. Az illetékesek sokat vitáztak, hogyan lehetne megoldani a munkahelyére utazó és onnan hazatérő sok tízezres tömeg elszállítását. Végül is a világviszonylatban renerszánszát élő tömegközlekedési eszközre, a villamosra szavaztak. Nem volt könnyű a tervezők dolga. A két hegyvonulat között, a Kis-Szamos és a Nádas völgyének találkozásánál hosszan elnyúlik a város. Egyik végén ott van a ma már 110 ezer lakost számláló Monostor negyed. Átellenben, több mint tíz kilométer távolságra pedig a tízezreket foglalkoztató hatalmas gyárnegyed. Közlekedési szakemberek felmérése szerint csúcsidőszakban egyetlen óra leforgása alatt hozzávetőleg húszezer embert kell elszállítani a város egyik végétől a másikig. Erre a meglévő autóbusz- és trolijáratok képtelenek lennének. Érdekes tény, hogy a villamosközlekedés gondolata a kolozsváriak számára sem új. A századforduló táján gőzmozdony vontatta vonat közlekedett az állomás és Monostor között. Az akkori vasút nyomvonala is közel állt a most épüllő villamosvágányokhoz. Várostörténészeik dolga lenne kideríteni, miért idegenkedtek az akkori városatyák a villamostól és nem követték Nagyvárad vagy Temesvár példáját, ahol a gőzvasutat akorszerűbb szállítási eszköz váltotta fel. Nem épült ekkor villamos, lett később az autóbusz, majd a hatvanas évek elejétől a trolibusz. Közben a város nőtt és a járatok már nem bizonyultak elegendőnek. A most épülő villamosvonal hossza 13 kilométer lesz. A gyárnegyedtől az állomásig terjed az első szakasz. A második szakasz a belvároson keresztül jut majd el Monostor negyedik végállomásig. Ezen a szakaszon az előkészítő munkálatok folynak. A forgalom lebonyolítására Temesvárról már megérkeztek az első, 340—340 utas szállítására alkalmas villamoskocsik. Nagy erővel folynak egy másik erdélyi nagyváros, Brassó villamosvonalainak építési munkálatai. Az első szakaszban itt mintegy 6,7 kilométer hosszúságú dupla vágányt fektetnek le, amely az egymástól meglehetősen távol fekvő tehergépkocsi-, illetve traktorgyártó vállalatok között teremt majd kapcsolatot, s közben érinti a vasúti állomást. Ezen a vonalon bonyolódik ma a legnagyobb forgalom. A tervben szereplő második szakasz a Nova lakónegyedét foglalja majd magába, ahol az utóbbi időiben nagy gondok vannak a tömegközlekedés zavartalan megszervezésével. A brassóiak remélik, hogy a megépülő villamosvonalak hosszú időre megoldják a gondokat. G. 1- Légifelvétel Brassó központjáról. Jobbról középen a híres, késő gótikus stílusban épült Fekete Templom. 1987. szeptember 1. Kedd Ősztól kéttannyelv gimnáziumok A hazai oktatásügy és idegennyelv-tanítás jelentős vállalkozásaként ősztől több hazai gimnáziumban indul két tanítási nyelvű képzés. Az első tanévben összesen mintegy félezer diák tanulhat ilyen osztályokban az ország különböző városaiban: Sárospatakon és a budapesti Thököly úti gimnáziumban angolul, Mezőberényben és Mosonmagyaróváron németül, a budapesti Kölcsey Ferenc gimnáziumban és Mohácson franciául, Pécsett pedig olaszul oktatják a közismereti tárgyakat. Ezekben a gimnáziumokban ötéves lesz a képzés: a tanulók az úgynevezet előkészítő évben főként az idegen nyelvelsajátításával foglalkoznak, hogy a következő években a matematikát, fizikát, történelmet és földrajzot, illetve a második évtől a biológiát, már az illető nyelven sajátíthassák el. További három — a budapesti, pécsi és gyönki — iskolában olyan programot kínálnak, amely négy év alatt biztosítja az orosz, angol, illetve német nyelv tanulását. Míg az ötéves képzésnek nem előfeltétele a nyelvismeret, ez utóbbi gimnáziumokban, illetve a februárban újonnan induló magyar—orosz tanítási nyelvű tiszalöki, jászberényi és pécsi gimnáziumokban a diákoknak nyelviből is kellett, illetve kell felvételizniük. A következő tanévtől újabb gimnáziumok kapcsolódnak be az újfajta képzésbe: Balatonalmádiiban angolul, Nagykállóban németül, Pusztán franciául, a kispesti gimnáziumban pedig spanyolul oktatnak majd egyegy osztályban. Az ötéves kéttannyelvű iskolákban matematikából és anyanyelviből kell felvételiznieük a nyolcadikos tanulóknak, az idegen nyelv ismerete — az oroszt kivéve — nem feltétel. A jelentkezési lapok a megyei tanácsok művelődési osztályaitól szerezhetők be, s a következő tanévre pályázóknak, illetve iskolájuknak október 16-ig kell eljuttatniuk a jelentkezéseket. Az írásbeli vizsgák november 9-én lesznek, s a vizsgaeredményről december 18-ig valamennyi tanulót értesítik. Helyezéseink Az élet különböző területeiről, jelenségeiről az erre hivatottak — elsősorban a statisztikusok — megfelelő kimutatásokat, összehasonlításokat és elemzéseket készítenek. Ezekből például nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy ezen vagy azon a területen hogyan és hol állunk, hanem azt is, hol lenne jó előbbre tartani (például a termékszerkezet átalakításában, a munka termelékenységében), s hol lenne előnyösebb, ha hátrább lennénk (például az alkoholfogyasztásban). Azaz vannak olyan területek, ahol a minél jobb helyezés elérése az elsőrendű érdek, míg másutt fordítva lenne a legjobb. A különböző lapokat olvasgatva tudhatjuk meg azt is, hogy hazánkban az „élelmiszerboltokban, vendéglátóhelyeken minden harmadik vevőt megkárosítanak”. Azt hiszem, a vevők nevében bátran leírhatom: egyáltalán nem vágytunk erre a „bronzos helyezésre” , ahova az élelmiszerkereskedelem és vendéglátóipar némely dolgozói juttattak bennünket. Az ilyen és hasonló statisztikák mellett persze jó lenne azt is olvasni, hogy a vevőket ilyen „előkelő helyezéshez” juttatók végül is milyen „helyezéseket” kapnak. Mert az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják: ők az ilyen statisztikák láttán sem riadnak vissza a vevők megkárosításától. Jómagam — csakúgy mint a többi vevő — azt szeretném, ha ebben a vevőmegkárosító „mozgalomban” lecsúsznánk a jelenlegi dobogós helyről.. Mi megelégszünk — mondjuk kezdetben — az ötödik, majd a tizedik, az ötvenedik (csak lassan, lassan!) s később a századik hellyel is. Sőt — kimondom nyíltan — e területen még a részvételünk sem fontos! Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy ez egyelőre csak jámbor óhaj, mert könnyen lehetséges, hogy az eladók, vendéglátósok ilyen irányú igyekezete folytán, lassan minden második vevőre sor kerül... — simpla — see Hangerő . Viszonylag csendes külvárosi utca. Zömében idő-esebbek lakta családi házak, gyér utcai forgalom. Az egyik kis ház nyitott ablakából iszonyatos hangerővel m nótaszó tolulaz utcára. Horváth Pista cigánydalokat énekel. Nemcsak annak, aki hallgatja is ha ilyen hang- is erő mellett egyáltalán élvezheti a zenét), hanem az egész környéknek. Szeretik, nem szeretik, pihenni is akarnak vagy ,más műsort hallgatni, a technika lehetőségeinek önző kihasználóját mindez nemérdekli. « Nyárvan. Délutáni hőség, csak nyitott ablaknál le-het kibírni, így, ami a lakásokban elhangzik, az az ■ utcára is kihallatszik. Persze nemcsak az említett utcában. A lakótelepeken, a tömbházak környékén még áldatlanabb a helyzet. Ott van igazi hangzavar. Bem- & ből a lemezjátszó, la magnetofon, a hifi-torony, de sokszor a rádió és ja televízió is. A magyar nóta ve- * gyűl a keményrockkal, az operett a régi ,slágerekkel. S ebben a zenei kavalkádban senki sem élvezheti a fi sajátját. A nappali túlzott hangerő, mások nyugalmának, szórakozásának megzavarása is elítélendő. Hát még az éjszakai! Pedig, de sokan vannak,akik ,mit sem tögződve a környezetükkel, azzal, hogy közösségben él- ■ nek, még este tíz után ,is bömböltetik a televíziót (fő- §- ként ha rockműsort sugároz), a rádiót. Figyelmezte- tés, kérés náluk süket fülekre italál! „ Kinek mi köze hozzál *— ,vallják in renitensek. || Magánügy, mit és hogyan hallgatunk. Valóban az| || Addig, amíg ia hang lakáson belülmarad. Amíg má || sok nyugalmát, pihenését, másfajta szórakozását nem zavarja. Ezenesetekben azonban a magánügy sok elg kerülhető kellemetlenséget okozó közüggyé válik. Fip szén nem csak csendháborításról ,van itt szó. Vala- p mennyiünk ,egészségének megóvásáról is. A környe- zeti ártalmak között ugyanis előkelő helyen szerepel- „ nek jó zajártalmak, s ezek közül bizony jó párat nem || küszöbölhetünk |fel. De amit tégy kis fegyelemmel, fi- || gyelmességgel elkerülhetnénk, azzal vajon miért ide- gesítünk másokat? (lendvai) is. Kezdődik a tanévi (2.) Bezárva.„« (Lakatos Ferenc, karikalmáj. ! 11" his