Vas Népe, 1987. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-01 / 231. szám

Szívesen látnánk otthon Tapasztalatcsere, tanulságok Ostffyasszonyfán Többször elhangzott már:­­tanulmányozásra — és hasz­nosításra — érdemes az ostffyasszonyfai tsz szarv,as­­jmarhatenyésztésének mód­­­szere. Magaim is leírtam: eb­­ben az üzemben a marha­tartás válságos éveiben sem­­volt ráfizetéses az állomány,­­inkább gyarapította a bevé­teleket. A megye számos ál­lattenyésztő gazdaságának vezetői az egybehangzó el­ismerések mellett nem kis irigységgel is nézték és né­zik ma is az ostffyasszony­­fiataik előremenetelét, ahol jó az állategészségügyi helyzet, alacsony a borjúelhullás, s magas a tehenen­kénti tej­termelés, és ahol me­gköze­­­lítően 24 ezer forint az egy tehénre jutó évi átlagos nye­reség. Ez a szövetkezet re­konstrukcióval — és nagyon rövid idő alatt — korszerű­sítette marhatelepét, így is megteremtve a nyereséges termelés feltételeit. Jó ötlet volt hát a me­gyei­tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályától,­­amiikor a múlt héten ebben az üzemben szervezett ta­pasztalatcserét a marhate­nyésztés technológiájáról és­­a felújított telep üzemelésé­nek tapasztalatairól. Mivel elég sok helyen rekonstruk­­c­ióna értek telepek, — gond­­van a tenyésztésben, a nye­reség termelésében, és tö­rekvés is van a helyzet ja­vítására, — szép számmal jöttek a tanácskozásra tsz­­elnökök, főállattenyésztők,­­vállalati vezetők, állategész­ségügyi szakemberek. Dr. Németh Miklós, a me­gyei tanács osztályvezetője­­bevezető­jében hangoztatta:­­Ostffyasszonyfán egy időben ■történt, illetve történik a­­hozzáértő takarmánytermesz­­tés, a fajtaátalakítás, az ol­csó építkezés és a szaksze­rű üzemeltetés. A szövetke­zet tartósan bizonyította,­­hogy a tehenészet a legjöve­delmezőbb ágazat lehet, ha figyelnek rá. Győrffy László tsz-elnök meggyőzően beszélt arról, hogy a gazdaságos állattar­tás alapja az olcsó túlkar­­­mánytermesztés. Ezt mind szemléletet kell kialakítani az Üzemekben, és ne csak a­­főállattenyésztőnek, a főag­­ronómusnak is legyen siker­élménye a nyereséges mar­hatartás. Az ostffyasszonyfai tsz határának nagyobbik ré­sze az alacsony termőrétegű ,kavicsos cseri tájegységen ■található, míg a másik há­nyada Rába menti kötött­­talaj. A szövetkezet mégis képes eltartani kétezer szar­vasmarhát, és megtermeli a nagy létszámú háztáji állo­mány takarmányát is, szá­lasból, lédúsból, illetve ab­rakból egyaránt. Ebben a kis határú gaz­daságban — az országos át­laghoz képest — négyszer­­■ötször annyi állatot tarta­t­ak, viszont 3—4 évenként­­istállótrágyázzák a szántót.­­Évente 800—1000 vagon mésztartalmú anyagot is a­­talajba munkálnak, és ható­anyagban számítva 350—380 kiló műtrágyát adnak a nö­vény alá. így persze, hogy­­magas átlagtermést takarí­tanak be, és a 6—12 arany­korona értékű kavicsháton is 70—80 mázsa lucernát termelnek szénaértékben. Az­­idén 85 mázsás átlagra szá­mítanak. Bevált módszerük, hogy borsóval telepítik a­­l­ucernát, és akkor van iga­zán sok tejük, amikor ezt a ■takarmánykeveréket etetik.­­Különben minden takar­mányféléből állandó jelleg­gel annyi tartalékuk van, hogy késői tavasz, korai tél,­­tartós aszály hónapokon át nem hozza őket zavarba. A fehérjében gazdag lu­cerna után a kukorica a leg­fontosabb takarmányforrá­suk. Ezt nem aratják, nem szárítják, hanem silózzák. Az­­idei szezonban éjjel is jár­tak a silózók, és 700 vagon­­ily módon savanyított ta­karmányt tartósítottak. A takarmánytermesztéshez olyan műszaki háttere van­­a szövetkezetnek, hogy 300­­hektár lucerna termését 4 nap alatt takarították be szenázsnak és szénakén­t Hesston-típusú gépekkel. Írtunk már róla, hogy amikor napvilágot láttak az állattenyésztés helyzetének javítására hozott intézkedé­sek, a szövetkezet a szarvas­marha tenyésztés fejlesztése mellett döntött, és a tehe­nészeti telep rekonstrukció­jába is belekezdett. Ehhez olyan tervet készíttetett, amelynek megvalósításával a ■legegyszerűbbé teheti a tar­tóst. A szövetkezetben nem­­döntötték szét a még értéket jelentő százas istállókat, és nem építettek drága pénzen ssejőházat. Viszont kétszáz férőhellyel bővítették a te­lepet, 400 tehén­­részére ka­rámot alakítottak ki. Feje­­,berendezést vettek, a bejhez pi­llanathűtőt és hővissza­­nyerőt vásároltak és javí­tották a telep szociális ellá­­­tását. Mindezt alig töb­­b mint egy év alatt valósítot­ták meg, amiről a tapasz­talatcsere résztvevői nagy elismeréssel szóltak. Akár­csak az üzemelés tapaszta­latairól, amiről a munkafo­lyamatok során győződhet­tek meg.­­Nem csoda, ha többen azt mondták: szívesen látnák szemeikben az ostffyasszony­fai tsz szarvasmarhatelepét annak rendjével, környeze­tével és technológiájával. Udvardy Gyula Fotó: K. Z. Tájékoztató a tejházban ... A kosárfonás és a mono­tónia édestestvérek. Újra és újra ugyanazok a mozdula­tok feszítik formává a vesz­­szőket. A kosárfonás és az idő­kközötti viszony bizonyos év­századokat tekintve példája­­lehet a változatlanság és a­­változás harmóniájának. Az állandóság furcsa do­log; hajszálnyi a távolság a­­ragaszkodás és a „becsava­­­rodás” között. A mozgás ,mást kínál, egyebek között Szabadság-igézetet, de az­­önbűvölet melegágyát is. Nézzük az állandót, a vál­tozatlant, a kosárfonást. A ■bejcgyertyánosit, ahol har­mincnégy évvel ezelőtt ala­­­kult kosárfonó szövetkezet.­­Néhány évvel ezelőtt egye­sült az Ikervári Háziipari Szövetkezettel.) Soós Imréné és Hajas Fe­rencné például alapító tag. ,Erősködnek, szeretik a munkájukat, ha nehéz is. ■Utóbb derül ki, a szükség­­hozta őket ide annak idején. ,Más munkalehetőséget nem­­kínáltak a­­környéken, a to­vábbtanulás nem adatott meg.­­ Korocz László ujjaihoz is is harmincnégy évvel ezelőtt bánott oda” a vessző. Ez a ,szakmám, szól. Fáradtság ,van a hangjában. Hajas Józsefné és Soós­­Lászlóné vidámabb, pedig a­­téma a kereset. A három­ezernek nem sok fele van. Elcsattan egy-egy nevetés, ,amikor Soósné a kandalló­­­kosárról beszél. Hogy három­­óra alatt fon meg egyet, előkészíti az anyagot, meg­fonja a lapot, léc segítségé­ivel fölhajtja, beszegi a két ,végét, megcsinálja az alját, k­áhajtja a fülét, amit hu­­jszárszegéssel díszít. Jókedélyűek vagyunk, jó­­kedélyűek, bizonygatják bú­­­csúzáskor. A falu határában, egy idombhajlatban koromfekete füstöt fúj az útmenti ké­mény. Simon István és Klau­­tzer Sándor vesszőket főz. .Ezután lehántolják, megszó­lítják azokat, mint tették elődeik ötven, száz évvel ez­előtt . . "Hazafelé az egyik kosár­fonó asszonyság csendes megjegyzése jut eszembe: „Olykor kosarakkal álmo­dunk. Máskor meg fonott vi­rágládákkal, székekkel, asz­talokkal”. Prózai álmok. Majdnem ,olyanok, mint a valóság,­­ahol a kosárfonás és a mo­notónia édestestvérek. Szenkovits Péter Képek: Kiss Teodóra Kosárfonók balladája A huszonnegyedik óra Olyan egyszerűnek tűnik az egész! Mindössze heti háromszor 40 percet kellene rendsze­resen sportolni. Kocogni, girrm­asztikázni, vagy akár gyalogolni, bármilyen spor­tot űzni, és természetesen mértékletesen, inni, egészsé­gesen táplálkozni, nem dohányozni. Ez a receptje az egyén egészséges élet­módjának, erre szeretné megtanítani a sokat bete­geskedő, magas halálozási arányszámmal létező ma­gyar társadalmat az egész­ségmegőrzés társadalma programja. A Miniszterta­nács által kidolgozott hosz­­szú távra szóló program ta­valy augusztusban látott napvilágot, de azóta alig­­történt valami. Illetve any­­nyi mégis, hogy beszélünk, ülésezünk a témáról. MOST ÉPPEN az a so­ron következő feladat, hogy a megye állítson össze ter­vezetet arról­, mit tudnak ■tenni itt helyben a lakosság egészséges életmódb­a szok­tatásáért s mit ajánlanak az Országgyűlésnek, amely majd tárgyalja valamikor ezt a témát. A tervezetet a megyei tanács egészségügyi osztálya dolgozza ki, ehhez gyűjtik most a politikai, és tö­megszer­vezetek vélemé­nyét. Hétfőn délután, a szakszervezetek álláspont­ját ismerhettük meg. Nagy­­aktíva ülésen Szombathe­lyen hangzottak el azok a vélemények, álláspontok, amelyekről itt szó lesz. A bevezető ezen az ülé­sen is az volt, ami, a téma tárgyalásakor úgyszólván, már megszokott: a meg­­rettentés. Újfent hallhattuk azokat a riasztó adatokat, hogy milliárdokat költünk a betegek kezelésére; magas a halálozási arányszámunk (ezer emberből majdnem 14 hal meg évente); nagyon sokan halnak meg ker­in­­gésn­szervi megbetegedések miatt; a normálisnál 10— 20 százalékkal, súlyosabbak a magyar felnőttek; mi­nd­­­össze 2 százalékuk sportol rendszeresen, 40 százalékuk cigarettázik, ám a tizenéve­sek aránya még ezt is fe­lülmúlja; a családok költ­ségvetésének általában egy tizede alkoholra fordítódik. És így tovább. Hogyan lehetne mind­ezen változtatni? Mit tehet­nek ennek érdekében a szakszervezetek ? A­­kormányprogram is meghatározza azt a három fő irányt, amely a gyöke­res változást hozhatja. Ezek: változtatni­­kelll az egyének életmódján, a kör­nyezetvédelmi helyzeten, és az egészségügyi, ellátáson is. Új m­ódszerek kellenek. Nézzük sorjában, mit java­soltak a felszólalók, a szak­­szervezeti aktivisták ezen a tanácskozáson. ÉLETMÓD. Jó módszer lenne, ha a munkahelyeke­n csak a kijelölt helyiségek­ben lehetne cigarettázniuk a káros szenvedély rabjai­nak. A terhes anyáknak sokféle támogatást ad a tár­sadalom, köztük azoknak is, akik dohányoznak, isznak. Olyan támogatási rendszert kellene kidolgozni, amely egészséges életmódot köve­tel a kismam­­uktól, ez is se­gítené az egészségügyben a megelőzést. Többen arról szóltak: gyökeres válto­zást az életmódban minden­képpen a 8 órás, vagyis a főmunkaidőben végzett munka becsületének a visz­­szaállítása hozna. Keve­sebb hajszával — nemcsak fizikai, hanem idegi haj­szával — nyugodtabban, tervszerűbben élnének az embernek, s jutna idő a rendszeres sportolásra is. Az árak alakulása az egész­ségesebb táplálkozás ellen hat (példaként a zsír és a kukoricaolaj ára hangzott el), de a közétkeztetésben talán lehetne tenni az egészségesebb táplálkozás érd­ekében. A sportolási feltételekről szólva elhang­zott, hogy több sportpálya kellene (valamikor nem épülhetett lakótelep sport­pálya nélkül), és elhang­zott az is: ha valamilyen baráti csoport egy órát el ak­ar tölteni egy sportcsar­nokban, akkor a terem bére 2 ezer forint. Ugyanez egyesületnek 500 forint. Mi­ért van ez a különbség? KÖRNY­EZETVÉDELEM. A munkahelyeken arra kell törekedniük a szakszerveze­teknek, hogy hulladéksze­gény technológiákat állít­sanak termelésbe. De ma, amikor minden a termelés körül forog, nehéz érvényt szerezni ennek az elvinek. A témához kapcsolódva több kérdés is elhangzott­ az ülésen. Például: ki el­lenőrzi, hogy a kiskertek­ből kikerülő zöldséget, gyümölcsöt mikor perme­tezték utoljára? Honnan tudjuk, mi van azokon a területeken a föld alatt, amelyeken még nem­ csator­náztak? EGÉSZSÉGÜGY. Elter­jedt az a szemlélet, hogy az orvosok tehetnek a ma­gas halálozási, arányszám­­ról­. Ez nem így van, de nekik is többet kell tenni­ük a megelőzésért. Olyan kiscsoportos előadásokon szükséges résztvenniük, amelyek formája kérdés-fe­lelet. Feladatuknak a be­tegségek korai tüneteinek tudatosítását kellene te­kinteniük. A családi, életre nevelés középpontjában ne a szexuális nevelés álljon, hanem a helyes életmódra nevelés. Ki kellene terjesz­teni a szűrővizsgálatok so­rát, ezeket kivinni a mun­kahelyekre. Elhangzott az is: jó lenne, ha lennének olya­n egészségügyi szemé­lyek, akikhez kifejezetten életmódbeli problémáikkal fordulhatnának az emberek. Javasolták, hogy a leendő orvosokat, pedagógusokat már tanul­­mányan­k során készítsék fel ezekre a fel­adatokra. CSELEKEDNI KELL! Nemzeti sorsdöntő kérdé­sünk az egészségmegőrzés. Hol tartunk ebben ma? Az egyi­k szenvedélyes hangú felszólalót idézve: — Az utolsó, a 24. órá­ban vagyunk. Ha ma saj­náljuk ennek a programnak a végrehajtására a keveseb­bet, akkor holnap ennél sokkal drágábban fizetünk. Némethy M. Befejezte munkáját a balatoni viharjelző szolgálat Befejezte működését a balatoni viharjelző szolgá­lat, a­ siófoki obszervatóri­umban pedig elkészült az idei nyár meteorológiai mérlege, ami a szokásosnál változékonyabb időjárásról tanúskodik. A sok évi át­lagnál hűvösebb és csapa­dékosabb májust átlagos június, forró és száraz júli­us és a májushoz hasonló augusztus követte. A sze­zon legerősebb — több mint százhat kilométer óránkén­ti sebességű — széllökését május 6-án Siófokon mér­ték. Ugyanott észlelték a legmagasabb hőmérsékletet: július 19-én 34,2 Celsius fo­kot mutattak a hőmérők. Május elsejétől szeptem­ber 30-ig kilencvenöt alka­lommal figyelmeztették a fürdőzőket, vízi sportolókat­­a közeledő vihar­ra. Az ese­tek több mint nyolvan szá­zalékában mind a sárga, mind a piros jelzés utólag is indokoltnak bizonyult. A riasztás időtartama együttesen több mint 1850 óra. A jövőre nézve jó hír viszont, Imét a nyáron a Balaton egész térségében kiépítették és sikerrel ki is próbálták, az automatikus fényjelző készülékeket. 1987. október 1. Csütörtök

Next