Vas Népe, 1987. november (32. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-02 / 258. szám
A bruttósítás és a vállalatok Benne járunk már az év utolsó negyedében s közelednek azok a hetek, amelyeket az év végi versenyfutás, a hajrá jellemez. S nemcsak a termelésben. Mert év vége táján, az irodákban is rendszeresek a munkacsúcsok: véglegesíteni kell a következő év tervét, az első negyedév anyagi-műszaki előkészítését, a számviteli részlegek az évzárással, a majdani mérleghez szükséges számításokkal, kimutatásokkal bajlódnak. Ám mindehhez az idei év végén még egyéb pluszmunkák társulnak. Azt gondolhatná az ember, hogy az adóreform, a két új adónem, az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó megkonstruálása, bevezetése és 1988. január 1-től való alkalmazása kizárólag a pénzügyi és az adóügyi apparátus dolga, munkája. Nos, a koncepciót, a törvényre emelt javaslatokat, s a végrehajtási rendelkezést valóban ők dolgozták ki, ám az alkalmazás, az adózás életbeléptetése érdekében igen nagy munkát hárítottak a vállalatokra, a munkáltató szervezetekre. Éspedig mindkét adófajtánál. Ezúttal a szó szerinti értelemben vett tömegeket, a több millió aktív dolgozót érintő-érdeklő bruttósítás tennivalóival foglalkozunk. Mit jelent a felszorzás? A személyi jövedelemadó előkészítésének fázisában a kormány és a SZOT megállapodott abban, hogy a dolgozók főmunkahelyi keresetének összegét — nettó keresetét — a személyi jövedelemadózás bevezetése nem csökkentheti. Ennek érdekében kell a béreket, kereseteket bruttósítani.A pénzügyesek „hozták forgalomba” a bruttósítás megjelölését, ami pontatlan és megtévesztő. A béreknek és kereseteknek ma is van bruttó összege, ez nincs bennne a borítékban, mert levonják belőle a nyugdíjjárulékot s amit kézhez kapunk, az a nettó bér, kereset. „Bruttósítás” címszó alatt az 1987. évi bruttó és nettó bért, keresetet kell átszámítani az 1988. évi adózási és nyugdíjjárulékfizetési feltételek figyelembevételével úgy, hogy az adó és a nyugdíjjárulék levonása után a nettó bér, kereset nominálösszege azonos legyen az 1987. évivel.) Aki figyelmesen olvasta az SzJA-val kapcsolatos híradásokat, felfigyelhetett arra, hogy a Minisztertanács—SZOT megállapodás szövege az idő múltával „finomodott”. Éspedig olyan irányban, hogy a bruttósítás ne járjon a dolgozók nettó keresetének számottevő csökkenésével. A nettó keresetek változatlansága ugyanis feltételezi a végzett munka mennyiségének változatlanságát. Márpedig e tekintetben egy-egy dolgozó esetében sincs két egyforma év, eltérő a munkanapok, a ledolgozott munkaóra száma, a túlmunka mennyisége, változhat a teljesítményszázalék, a műszakbeosztás stb. Ez az úgynevezett bruttósítás felülről nézve sima ügynek látszik. Legfeljebb az okozhat problémát, ha a megszűnő vállalati adók nem nyújtanak fedezetet a bruttósításhoz, a bérek, keresetek személyi jövedelemiadót és nyugdíjjárulékot tartalmazó felemeléséhez. (Ennek veszélye akkor áll fenn, ha az ágazat, vállalat mentesítve volt a megszűnt adók fizetése alól, ám akkor is, ha a közelmúltban drasztikusan csökkentette létszámát s ezt átlagon felüli bérfejlesztésre használta fel. Utóbbi esetben a dolgozók magas nettó jövedelme — az adókulcsok progressziója miatt — átlagon felüli bruttósítási fedezetet igényel.) A portástól az igazgatóig Vállalati szintre ereszkedve — értve ezalatt a vállalati bér- és munkaügyi, valamint számviteli vezetőkkel, szakemberekkel történő eszmecserét — gyorsan rájöhetünk arra, hogy ez az időszerű teendő — nevezzük bruttósításnak, felszorzásnak — mégsem olyan egyszerű, problémamentes, mint amilyennek távolról, a nagy-nagy összefüggések tükrében látszott. A bruttósítás ugyanis akkor sem kizárólag számtani művelet — erre már vannak képletek, sőt állítólag személyi számítógépekre alkotott szoftver-programok is —, ha a fedezet egyébként rendelkezésre áll. A személyi jövedelemadó bevezetésével kapcsolatban az a feladat hárul a vállalatokra, hogy kialakítsák az 1988-ban alkalmazandó vállalati bérrendszert, újólag meghatározzák a különböző munkaterületeken, szakmákban, szervezeti egységekben a teljesítmény-követelményeket, a bérek, a bérezés alapjául szolgáló munkafeladatokat. A bruttósítás miatt egyébként a bértarifarendszer bértételeinek alsó-felső határait is fel kell emelni. A vállalati vezetésnek egyidejűleg érdeke, hogy a kialakítandó bérrendszer alkalmazása ne csökkentse a dolgozók nettó keresetét, de az is, hogy a bérrendszer ösztönző és működőképes legyen. A vállalati érdekegyeztetés keretében kialakítandó új bérrendszert kollektív szerződésben kell rögzíteni. S ha ez már megtörtént, meg kell állapítani a vállalat minden egyes dolgozójának — a portástól a vezérigazgatóig — új személyi alapbérét. Ez valóban sima számtani művelet, ha a dolgozó keresete csak alapbérből és általános bérpótlékból tevődik össze. Bonyolultabb a személyre szóló bruttósítás abban az esetben, ha a kereset több elemből — alapbér, prémium, jutalom, pótlék — áll. A kézenfekvő megoldás — a felszorzást az alapbérre koncentrálni — bérezési szempontból hátrányos, mert leértékeli a pótlékokat, a több műszak és a túlmunka vállalását. Gondok és tennivalók A darabbérek bruttósítása sem egyszerű: bérezési alapkövetelmény, hogy az adott munkán azonos legyen a darabbér. A progresszív adózás következtében viszont a nagyobb teljesítményt nyújtó dolgozók bruttó darabbéréből kevesebb marad a nettóban, mint a kisebb teljesítménynyel dolgozóknál. (A teljesítménybéres dolgozók bérbruttósításának problematikája arra csábíthatja a vállalatokat, hogy a könnyebben kezelhető időbért alkalmazzák.) A személyi jövedelemadó bevezetéséhez kapcsolódó bruttósítás előreláthatóan kiélezi — a kezdetben vállalaton belül, ám a későbbiek során azon túl is — a társadalmi feszültségeket. Az adózás progresszivitása következtében a magasabb nettó kereseteket nagyobb összeggel kell bruttósítani, felemelni az 1987. évi nettó érték fenntartása érdekében. (Pl. az 1987. évi havi 7500 forint 9,4 százalékkal havi 8205 forintra, az 1987. évi havi 15 000 forint több mint 30 százalékkal 19 000 forintra, az 1987. évi havi 20 000 forintos nettó kereset pedig 40 százalékkal, 28 000 forintra növelendő az 1987. évi nettó kereset megőrzése érdekében.) Félő és valószínű, hogy az életszínvonal drasztikus csökkenése közepette a bruttósítás progresszivitását nem lesz könnyű elfogadtatni. Ugyanez prognosztizálható a bérfejlesztés mainál sokkal differenciáltabb elosztására. Már az 1988. évi bérfejlesztésnél nagyobb bruttó kereseti differenciákat kell érvényesíteni — és elfogadtatni a vállalati közvéleménnyel — annak érdekében, hogy az adórendszer működése és progresszivitása ne bénítsa meg a bérezés, a bérfejlesztés ösztönző hatását. A személyi jövedelemadó ma már törvény. (1987. VI. tv.) A képviselők vita után végül is elfogadták. Hátra van még a dolgozók általi elfogadása, tudomásulvétele. G. I. rendhagyó élete tesz aztán egy tanulmányt. Ez sokszorosan is az övé. Ő maga írta: „Kopernikusztól az interkozmoszig”. A MABÉOSZ-nál ma is oktatási céllal használják — említi büszkén. Hat éve ő szervezte az első országos kiállítást Körmenden az ilyen témájú bélyegekből. Szovjet delegáció is eljött az eseményre. A következőre még — tavaly volt — Farkas Bertalan. Két legnagyobb filatelista sikerét is páratlanul gazdag űrhajós kollekciójának köszönheti. . Előbb, 1979 áprilisában, a Budapest—Moszkva elnevezésű nemzetközi kiállításon díjazták aranyéremmel, majd nemsokára egy olaszországi bemutatón kapott diplomát és Imola város aranyozott pecsétjét is elnyerte, „A szovjet űrhajózás hőskora” című anyagáért. Terjedelmi okok miatt nem tehetem, hogy akárcsak fel is soroljam a neki köszönhető valamennyi kiállítást városában. Pedig ez már legalább annyira tartozik a szélesebb körű közművelődés tárgykörébe, mint csupán magához a bélyeggyűjtéshez. Az meg különösen, hogy mint TIT-előadó, rendszeresen járja a megyét és terjeszti az ismereteket — hát igen — elsősorban a filatélia tárgyköréből. Torony, Őrimagyarósd, Szőce, Pankasz, Kisrákos nevét írom ki listájáról. Kezembe ad egy újabb kiadványt, sőt meg is ajándékoz vele. Igényes küllemű munka. A méltánytalanul feledett, a század első felében nagyhírű grafikus- és festőművész, Haranghy Jenő életét, munkásságát dolgozza fel benne. Az első monográfia erről a rendkívüli tehetségű emberről, íme, egy körmendi kisiparostól származik. Szenvedélyének köszönhetően fedezte fel, hiszen jó néhány, ma már ritkaságszámba menő bélyeget is tervezett Haranghy Jenő 50—60 évvel ezelőtt. Meg készített egyebek közt rengeteg falfestményt, freskót, szekkót országszerte. Nagy tisztelője, Komjáthy Kálmán nyomukba eredt, lajstromozta őket. Az egykori kőszegi Evangélikus Leánynevelő Intézet termeiben levőket maga kutatta fel, s el is végezte mind a tizenkét két ipari részeinek restaurálását. És ha már itt tartunk: az egykori körmendi járás területén számlálhatatlanul sok emlékművet hozott Egyik legnagyobb filatelista kitüntetése: Imola város aranyozott pecsétje, rendbe úgy, hogy újra méltó külsővel szolgál mementóul valamennyi. Egyébként is különös gonddal őrzi, védi letűnt korok minden fellelhető emlékét és értékét. Régi építészeti stílusok, házak, kapuk, ornamentikák fényképes gyűjteményét rakja elém vaskos kötetben. Mindegyikhez adalékul pár soros ismertető szöveg ad magyarázatot. Hatezer diakockája Körmend múltjának egy darabja. A fotózás is egyike hobbijainak, de lám, ezt sem az öncélúság motiválja. Megszállott ember? Tiltakozik a jelző ellen, ezért hát maradjunk csak abban, hogy célratörő. No de ennyi mindenben? A kérdés jogosságára a koronát az a néprajzi gyűjtemény teszi fel, amelyet múzeummá kialakított padláshelyiségében őriz és tesz közkinccsé. Bárki előtt nyitva áll. Gerebentől a halottas lepelig, őrségi kancsóktól amerikás magyarok készítette hímes kendőig temérdek kuriózum fogadja itt az érdeklődőt. Mindegyik tárgyról pontosan felfektetett katalóguscédula árulja el, honnét, kitől származik, milyen korú, mikor gyűjtötték és a többi. Itt járt tavaly a tévé egyik forgatócsoportja. Ők mondták: ilyen rendszerezett magángyűjteményt még nem láttak. ★ Szobafestő, immár negyvenhárom esztendeje. Választott szakmája kora tavasztól novemberig „elviszi” a nappalokat. Kivált, hogy gyakran messzire is hívják, Váton túlra, meg Keszthely, Zalaegerszeg környékére. Most, hogy eljött a november, megpihen néhány hónapra. Ha tud ő egyáltalán pihenni. Gyanítom, hogy nem, nincs rá ideje. Égett folyton valami, aminek tűzfénye egy ritka, különös vágású ember arcélét világítja meg. Lakatos Ferenc Fotó: K. Z. 1987. november 2. Hétfő Késő bánat... Hallom a panaszokat: némely kisiparos már nem is tudja, mennyit kérjen az általa végzett munkáért. Szinte nem lehet megfizetni a kárpitost, a bádogost, a festőt és tapétázót, és még sorolhatnám... És ami külön baj, egyiknek-másiknak a munkája egyáltalán nem makulátlan. Ismerősöm még a munka befejezése előtt kifizette a festőt és tapétázót abban a tudatban, hogy munkája nem hagy kívánnivalót maga után. De hagyott. Ismerősöm üzent is a festőnek, személyesen is beszélt vele, hogy vagy igazítsa ki az észlelt hibákat vagy fizessen vissza a munkadíjból. A festő ígérte, hogy megnézi, mit vétett, de azóta is hiába várják... Egy másik ismerősnek úgy illesztették fel az ereszcsatornáját, hogy a tetőről alácsorgó eső nem a csatorna két végén lévő lefolyóba igyekszik, hanem a rosszul bemért esésnek megfelelően a csatorna közepén gyűlik össze, nem kevés bosszúságot okozva a tulajdonosnak. Az is a szakember munkájának a kritikája, hogy a háztető fölé kinyúló tv-antenna mellett a padlástérbe csöpög az eső. Ezt a munkát is előre kifizették, s utólag most már bánhatják ... Emberi dolog, hogy a megrendelő bizalommal van a kisiparos, a szolgáltató iránt. De ez a túlzott bizalom — mint számtalan példa bizonyítja — nem mindig jó, mert vissza is lehet vele élni. Dráguló világunkban egyre többen kényszerülnek arra, hogy maguk tapétázzanak, s megtanulják a házban lévő alapvető javítások elvégzését, ahogy ez nyugaton már rég így van. Így csökken majd a konjuktúra bizonyos szakmákban, s örül az a mester, akinek előjegyzései lesznek. Ez a tény a szakmai — és az emberi — becsületet is helyre teszi. Amíg azonban ez a világ is eljön, addig legalább ne fizessünk előre a munkáért. Csak akkor, amikor az nekünk, megrendelőknek is megfelel. S lehet alkudni is, és választani azok közül, akik olcsóbban dolgoznak. Ne szórjuk a pénzünket, mert ezt később megbánjuk. U. Gy. Sárfelhordók A műutak kiépítésének időszakában — amikor • jobbára még csak lovaskocsik, szekerek közlekedtek az utakon, a földutak és műutak csatlakozásainál sár rázókat építettek ki azzal a céllal, hogy az azon át-l haladó szekerek kerekeiről a rárakódott föld, sár stb. ■ lerázódjon, hogy a műutakra minél kevesebb ilyen balesetveszélyt jelentő hulladék kerüljön. Az évek múlásával, az utak minőségének fejlő- j désével együtt alapvetően megváltoztak a közlekedési TM s szállítóeszközök is. Ma már csak elvétve akad ittott egy-egy lovaskocsi. Napjainkban már a mezőgazdasági jellegű szállítások abszolút többségét gépjárművek végzik. Ezek egy része földutakon is közlekedik, s ennek folytán ■ ezek hajtanak rá földútról — szennyezett kerekekkel — a műutakra, a sárrázókon át. De ezek a sárrázók ma már — gumikerekes járműveknél — nem töltik be eredeti funkciójukat. S bizony a gépjárművek kernyékei az esetek többségében a lovaskocsik kerekeinél is jóval nagyobb mennyiségű sarat hordanak fel a mű- s utakra, s nagyobb balesetveszélyt is teremtenek. Mert csak elvétve lehet olyan, földútról (illetve egyes építkezések területéről) a műútra kihajtó járművet látni, s amelynek vezetője a műútra való ráhajtás előtt a szennyezett kerekeket megtisztítaná. E járművek vezetőinek nagyobb felelősséggel kel■ lene gondolniok a közúti közlekedés többi résztvevő■ jére. S addig is, a közutakon közlekedő járművezetőket nem — a váratlanul eléjük kerülő sárfoltakra is számítva * — körültekintőbben ajánlatos közlekedni. — simpla — vasNÉPE Fogászati hónap — Ez sem különbözik a többitől... (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3