Vas Népe, 1988. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

k­ A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forra­dalom győzelmének 29. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Ká­roly, az Elnöki Tanács elnöke és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke közös táviratban üdvö­zölték Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt első titkárát, a Ku­bai Köztársaság Államta­nácsa és Minisztertanácsa elnökét.­­Az Tűz ütött ki péntek hajnalban egy kilenc­­emeletes, háromszázszo­bás bangkoki szállodá­ban. Az eddigi jelenté­sek szerint a szerencsét­lenségnek tizenhárom­ halálos és harminchat sérült áldozata van, vala­mennyien külföldiek. A­ vendégek többsége Hong­kongból és Szingapúrból érkezett az óév búcsúz­tatására a thaiföldi fő­városba. Arafat állam­­szövetséget javasol A Le Nouvel Observateur interjút közölt Jasszer Ara­­fattal: eszerint a PFSZ VB elnöke kész megvitatni az izraeli parlament képviselői­vel egy izraeli—palesztin ál­lamszövetség kialakításá­nak tervét. Arafat a f­rancia hetilap­ban megjelent nyilatkozata­iban közölte, hogy a közel­i múltban levelet kapott Ariel Hesstől, az izraeli Munka­párt egyik parlamenti kép­viselőjétől. A PFSZ tuniszi irodájának küldött levelet a párt 12 parlamenti képvise­lője írta alá. A levélírók vá­zolták egy izraeli—palesztin­­konföderáció gondolatát, és elítélték azokat az intézke­déseket, amelyeket az izra­eli kormány a Gáza-övezet­­ben és Ciszjordániában fo­ganatosít a palesztinok til­takozó megmozdulásainak letörésére. Arafat szerint előrelépés történt a békét célzó erőfe­szítések terén. Harminc évre eltussolták Mi történt egy brit atomerőműben? Harold Macmillan brit miniszterelnök kormánya el­tussolta azt a balesetet, amely 1957. október 10-én a Wiindscale-i (mostani ne­vén sellafield-i) atomerőmű­ben történt. Az észak-nyugat angliai atomerőműben katonai cé­lokra állítottak elő plutóniu­mot. A reaktorban keletke­zett tűz következtében ra­dioaktív anyagok kerültek mintegy 500 négyzetkilomé­ternyi területen a levegőbe. Jóllehet a baleset nem kö­vetelt halálos áldozatot, a­­térségben élő, vagy az ak­­kor ott tartózkodó emberek közül azóta többen haltak meg fehérvérűségben. A baleset összes vonatko­zását feltáró jelentést most a kötelező — harminc évig tartó — titkosság leteltével hozták nyilvánosságra. An­nak idején attól féltek, hogy az ügy feltárása ártana a brit—amerikai nukleáris együttműködésnek, és meg­rendülne a lakosságnak az atomerőművekbe vetett hite. Harminc évvel ezelőtt a je­lentésnek csak egy átírt, enyhített változata került a közvélemény elé. A most nyilvánosságra került iratok szerint a baleset az atom­erőmű berendezéseinek konstrukciós hiányosságai, valamint a termelési folya­mat helytelen szervezése mi­att következett be. Hogyan lépett át a világ az új esztendőbe? Az államférfiak újévi üzenetei, nyilatkozatai esz­tendőről esztendőre ismétlődnek, szinte már hagyo­mányt jelentenek. Az elmúlt napokban azonban nem­csak jó formák újultak meg. Gorbacsov és Reagan megnyilatkozásait mindkét országban sugározta a te­levízió, iaj, sajátos tartalommal töltődtek meg ezek, hiszen ez az új esztendő alig három héttel követte a washingtoni csúcstalálkozót, a rakétamegállapodást, s kirajzolódtak­­a következő moszkvai magasszintű ta­nácskozás körvonalai. Máris több olyan téma került napirendre, ame­lyek sejtetni engedik a következő időszak vitáit. A legfontosabbnak az a problémakör tűnik, amelyet né­miképpen leegyszerűsítve, a „kompenzálás” kifejezé­sével jelöl a nyugati sajtó. Azoknak a NATO-körök­­nek próbálkozásait említik így, amelyek a leszerelésre kerülő rakéták helyére más veszélyes fegyvereket kí­vánnak telepíteni. Például az ,úgynevezett kettős ren­deltetésű fegyvereket, amelyek egyaránt alkalmasak hagyományos ,és nukleáris töltetek továbbítására. Mindez újabb érvet­­ad a többször megismételt szocialista állásponthoz, hogy a nukleáris fegyverzet­korlátozással párhuzamosan történjenek lépések a ha­gyományos leszerelés területén is. (Erre tett gyakor­lati javaslatokat másfél esztendővel ezelőtt a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete budapesti fel­hívása.) A sszocialista országok hangsúlyozzák: készek minden kérdés megvitatására, hajlandók tárgyalni az asszimetriáról is, tehát azokról a fegyverfajtákról, ahol nyugati állítások szerint a Varsói Szerződés tagállamai lennének fölényben. (A NATO elsősorban a „kelet páncélos túlsúlyára” hivatkozik.) Erről a témáról, a hagyományos leszerelésről nyomatékkal szólt Moszkva forgalmas politikai évének utolsó magasrangú vendé­ge, Strauss bajor miniszterelnök, aki a szovjet párt­főtitkárral is találkozott. (Nos, aki őszintén óhajtja az európai leszerelést, nyitott kapuk előtt áll, hiszen ép­pen Erich Honecker volt az, aki újévi üzenetében a leszerelés továbbvitelét s ennek keretében a két né­met állam teljes gyommentesítését, valamint az asszi­­metrikáknak a fegyverkezés csökkentése révén törté­nő kiegyenlítését indítványozta. A szovjet—amerikai párbeszéd fejleménye az a washingtoni bejelentés is, hogy az Egyesült Államok hajlandó tárgyalni egy ENSZ-flottának az öbölbe va­ló küldéséről. Ez korántsem jelenti meg jóváhagyását a szovjet javaslatnak, amely a feszültséget keltő külső jelenlét helyett egy nemzetközi hajóhaddal szavatol­ná ,a világ egyik forró pontjának biztonságát. Eddig Washington azonban még a puhatolódzó megbeszélé­sek lehetőségét is elvetette. Most első ízben kész leülni az asztalhoz: talán a következő csúcsig tisztázódik, hogyan lehetne a gyakorlatba is átültetni s hatékony­­nyá tenni azt az elvi egyetértést. Gorbacsov és Reagan üzenetváltása A szovjet pártfőtitkár újévi üdvözlete Az elmúlt év a mélyre­ható változások, az átfogó döntések, a feszült ütemű munka éve volt, az átala­kítás első szakaszának be­fejező éve — állapította meg újévi üzenetében Mihail Gorbacsov. Ennek a szakasznak a legna­gyobb eredménye az or­szágban kialakult új poli­tikai és erkölcsi légkör. A központi bizottság januári és júniusi ülései, a válla­lati törvény össznépi vitá­ja meghatározták a társa­dalom forradalmi átalakí­tásának fő irányait. Mihail Gorbacsov kö­szöntőjében szólt arról, hogy az átalakítás nem megy könnyen­, fájdalom­­mentesen, nem sza­bad azonban meghátrálni a nehézségek előtt. Az el­múlt év nem volt könnyű gazdasági szempontból, de az ipar, a mezőgazdaság, a gazdasági célú építkezé­sek és a szállítás ered­­­ményei nem rosszak. Mindazonáltal a szovjet gazdaság egyelőre még nem elégíti ki az emberek minden fontos szükségle­tét. Az új évben két kulcs­fontosságú, egymással ösz­­szefü­ggő feladat áll a szov­jet nép előtt: a társada­lom további demokratizá­lása és a gyökeres gazda­sági reform — hangsú­lyozta a szovjet veze­tő. — Azzal a reménnyel lépünk az új esztendőibe, hogy sikerül tovább ha­ladnunk a sokkal bizton­ságosabb világ felé vezető úton — hangsúlyozta az amerikai néphez intézett, a szovjet televízióban péntek este sugárzott üze­netében, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. Gorbacsov rámutatott: a Szovjetunió kelsz a hadá­szati ís támadófegyverzet csökkentéséről folyó tár­gyalások eredményes­­be­fejezésére, úgy, hogy már az év első felében alá le­hessen írni az ezzel, kap­csolatos szerződést. Ugyan­akkor sürgette, hogy hala­déktalanul tűzzék napi­rendre az európai fegy­veres erők és hagyomá­nyos fegyverzet radikális csökkentése kérdését. Az SZKP főtitkára az új esztendő szempontjából kedvező előjelnek minősí­tette a közepes hatótávol­ságú és a harcászati-had­műveleti rakétákról szóló szerződés washingtoni alá­írását. Kifejtette: tudjuk, hogy Önöknek, amerikaiaknak is megvannak a maguk gondjai. De e problémák megoldásánál Önöknek és nekünk sem szabad elfe­ledkeznünk a legfonto­­sabbról, arról, hogy az emberi élet egyformán felbecsülhetetlen értékű, függetlenül attól, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Államok, vagy más orszá­gok lakójáról van­ szó. • Mihail Gorbacsov wa­shingtoni látogatására, személyes benyomásaira emlékeztetve hangsúlyoz­ta: megértette, hogy az amerikai nép a jószándék óriási potenciáljával ren­delkezik. Ez a jószándék megvan a szovjet népben, is, s a két ország vezetői­nek, politikusainak a leg­­hálásabb és felelősségtel­jesebb feladata, hogy tág teret biztosítson e jószán­dék megnyilvánulásához — mutatott rá a szovjet vezető. A szovjet­ vezető végül az új év alkalmából békét és boldogságot ki­vont minden amerikai családnak. „Lehetséges, hogy tava­szi találkozónk idejére ké­szen áll a szerződés a ha­dászati fegyverek ötven­százalékos csökkentéséről” — jelentette ki Reagan amerikai elnök a szovjet néphez intézett televíziós üzenetében. Reagan rövid beszédét és Mihail Gorba­­csovnak az amerikai nép­hez intézett üzenetét há­rom nagy amerikai tele­víziós hálózat sugározta teljes egészében újév nap­ján. „A múlt hónapban meg­állapodásra jutottunk az amerikai és a szovjet nukleáris fegyverek egy teljes osztályának felszá­molásáról — mondotta. — Ez történelmet alakító lé­pés volt a két fél nukle­áris fegyvereinek csökken­tése felé, de csak a kez­detet jelentette. A szovjet és az amerikai küldöttek most arról tárgyalnia­? Genf­ben, hogy ötven szá­zalékkal csökkentsük a hadászati fegyvereket. A szerződés talán aláírásra készen áll majd tavaszi találkozónk idejére. Szenteljük ezt az évet annak, hogy a békében­­tanúsítsunk bátorságot” — jelentette ki a szovjet néphez intézett televíziós újévi üdvözletében Ronald Reagan. Mihail Gorbacsov újévi beszédet mondott a szov­jet televízióban. Harcok az öbölben A Minisztertanács ülése A Minisztertanács csütörtöki ülésén állást foglalt a köz­ponti államigazgatási szervekhez tartozó háttérintézmények átfogó felülvizsgálatáról, szervezeti korszerűsítéséről. A fe­lülvizsgálat célja a munka hatékonyabbá tétele, a költség­­vetési támogatások mérséklése, a működési költségek csök­kentése. A Minisztertanács kijelölte az ezzel kapcsolatos feladatokat. A kormány tárgyalt saját, valamint bizottságai és a KNEB 1988 első félévi munkatervéről. Az óév utolsó és az újév első napján sem szüneteltek a harci cselekmények az iraki-iráni frontokon. Bag­dadi bejelentés szerint az iraki légierő gépei december 31-én 47 bevetésben vettek részt, és megtámadtak két tankhajót az iráni partok mentén. Iráni hajók a Hor­­muzi szorosban feltartóztat­tak egy 12 egységből álló szállítókonvojt, majd ellen­őrzés után továbbengedték azt. A londoni Lloyds társaság statisztikái szerint 1987-ben jelentősen megnőtt a Per­­zsa(Arab)-öbölben megtá­madott hajók száma az előző évekhez viszonyítva. Ezen a vizen például 1986-ban 80 hajót ért támadás, 52 tenge­rész halt meg. Tavaly már 178 hajón keletkeztek károk és a veszteséglistán 108 ten­gerész szerepel. Az iraki- iráni háború kezdete, azaz 1981 óta 447 hajó sérült meg az Öbölben. Szovjet szupervasút ötmilliárd rubeles költ­séggel gyorsvasút épül a Szovjetunióban, amely Moszkvát köti össze a nép­szerű fekete-tengeri üdülő­helyekkel, a Krímmel és a Kaukázussal. A terv szerint a Moszkva—Szu­mferopol vo­nalon 1996-ban halad végig először a szupervonat, Szo­csiba és Kiszlovodszkba 1999-ben futnak be az első szerelvények. A szovjet fő­város Kub­szki pályaudvara­b­ól indulva a szerelvények 60 kilométert még a régi pályán tesznek meg, majd az új vonalra rátérve 350­­kilométeres sebességgel ha­ladhatnak majd. 100 éve hunyt el a Vas­megyei Régészeti Egylet alapítója. Lipp Vilmos 1835. decem­ber 11-én Pesten született, s itt végezte elemi iskoláit és a gimnázium hét osztályát, melynek befejezése után a piarista rendbe lépett. Ta­nulmányait Vácon, majd Selmecen folytatta. Az érett­ségi vizsgák után Léván és Nagy-Becskereken tanár­kodott, majd Kalocsára ke­rült, mint a hittudományok hallgatója. Még ebben az évben megvált a rendtől és a premontreiek közé lépett. Rendfőnöke utasítására 1858- ban Keszthelyre került, hol mint tanár működött. Itt sarjadt „a régiségek kutatási vágya”, midőn Rö­mer Flórissal 1859 nyarán a fenéki vár területét bejár­ták. Keszthelytől azonban hamarosan meg kellett vál­nia, miután a Széchenyi— Teleki-féle hazafias tünteté­sek alkalmával tartott be­széde csendőrségi perrel vég­ződött, melynek eredménye­ként Szombathelyre helyez­tetett. Itt is élénk politikai tevékenységet folytatott, mígnem „a Magyar Sajtóban epével írt közleményein ma­ga is megütközött, a miért a politikával fölhagyott.” A régiségek iránti vágyát élesztette fel Theodor Mommsen 1866. évi szom­bathelyi látogatása, aki a készülő Corpus Inscriptio­­num Latinarum című mun­kájához gyűjtött adatokat. Az egykori Lavarda emlékei­nek méltatlan helyzetét lát­ván (eltorzított római farag­­ványok, bemeszelt feliratok) fogalmazódott meg Lippben, hogy önálló gyűjteményt ala­kítson ki. A gondolatot csak megerősítette, hogy a kiegye­zést követően „a politikai lelet hullámai némileg le­csendesedvén”, a nagyará­nyú építkezések egyre több, eddig ismeretlen leletet hoz­tak felszín­re. Élénk propa­gandát fejtett ki a régészeti­­leletek megóvása s az alakí­tandó régészeti egylet érde­kében. Sikerült ezen nemes ügy tá­mogatójául megnyernie Sza­bó Imre püspököt, kinek se­gítségével 1871. okt. 22-én a városház tanácstermében tartott előértekezleten „Lipp Vilmos egy régészeti egylet alapítását indítványozta, melynek kifolyása egy me­gyei régiségtár felállítása lenne.” Az indítvány elfoga­dását az egyleti alapszabály kidolgozása követte, mely az 1872. jan. 7-én tartott ala­kító közgyűlésen került a tagság elé, melyen az egylet elnökéül Szabó Imre püspö­köt választották meg. A szervezet titkára Lipp lett, aki egyben ellátta a püspöki palotában kialakított régi­ségtár őrének feladatát is. Lipp az elért siker hatá­sára hatalmas energiával lá­tott munkához, összefogta a régészet ügyét pártoló kö­zönség tevékenységét, gyűj­tötte, rendszerezte az előke­rült leleteket. Szerkesztette s a kezdeti szakaszban jófor­mán maga írta az évente megjelenő A VASMEGYEI RÉGÉSZETI­ EGYLET ÉVI JELENTÉSÉ­t. Ebben a ha­talmas anyagközlő tevékeny­ség mellett, szinte minden Savariát érintő kérdésben is véleményét nyilvánította. A szakmai köröket az ARCHAEOLÓGIAI ÉRTE­SÍTŐ és az ARCHAEOLÓ­­GIAI KÖZLEMÉNYEK lap­jain tájékoztatta kutatásai legújabb eredményeiről. Gon­dot fordított a helybeli nagy­­közönség folyamatos infor­málására az egylet hivatalos közlönyében a VASMEGYEI LAPOK-ban, az általa szer­kesztett VASMEGYEI KÖZ­­LÖNY­ben. Feladatának tekintette a régészet megismertetését a szélesebb publikum előtt, ennek érdekében előadáso­kat, felolvasásokat tartott, hiszen véleménye szerint „magának a tudománynak is érdekében áll a népszerűsí­tés, mert mint minden ma­gaslat, a széles alapot nem nélkülözheti.” Tanári munkája mellett (magyar-, német-, görög- és latin nyelvet oktatott heti 15—17 órában), szabadidejé­ben az egylet tagjaival kar­öltve megszervezte a vidék régészeti ellenőrzését, „ki­rándulásokat” tett, melynek eredményeként számtalan lelettel gyarapította a régi­ségtárat. Áldozatos munkája felkel­tette Trefort Ágoston val­lás- és oktatásügyi minisz­ter figyelmét is, aki állam­­i költségen, a régészeti emlé­kek tanulmányozására hosz­­szabb olaszországi útra küld­te. Lipp Vilmos Kádár János a Műcsarnokban Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára csütörtökön a Mű­csarnokba látogatott, és megtekintette a Művészet és forradalom című kiállítást. Kíséretében volt Radics Ka­talin, a KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. A Műcsarnok kezdeménye­zésére és a Szovjetunió kul­turális minisztériumainak támogatásával létrejött, nagy sikerű kiállítás felvo­nultatja az orosz—szovjet progresszív művészet 1905-­­től az 1930-as évek elejéig született jelentős alkotásait. .E művek jelentős hatással voltak az egész világ mo­dern művészetére. A tárlat­­látogatást követően Kádár János és vendéglátói kötet­­­len véleménycserét folytat­tak a kiállításról­, a művé­szeti életről, a Műcsarnok munkájáról, tervei­ről. A be­szélgetésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. 1988. január 2. Szombat

Next