Vas Népe, 1988. február (33. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-01 / 26. szám

Kongresszusra készülnek a magyarországi délszlávok Novemberben tartja X. kongresszusát a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége. A szövetség országos választmányánakpénteken tartott ülésén elmondták : ebben az évben kongresszusuk előkészítésének jegyében munkálkodnak. Irányelveikben kifejezésre juttatják, hogy a hazai horvátok, szerbek, szlovének magukénak vallják a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási programját és a kormány stabilizációs programját. Ezekben a napokban a hadkiegészítő parancsnokságok országszerte értesítették a sorköteleseket, hogy behívásukat februárra tervezik. A katonai szolgálat olyan jelentős változást hoz a sorköteles fiatal eddigi életvitelében, amelyre kisebb-nagyobb hivatalos ügyeinek elintézésével is fel kell készülnie. A hadkiegészítő parancsnokság levele több ilyen tennivalóra hívja fel a bevonuló katonafiatalok figyelmét. A még hátralévő időiben például feltétlenül jelentsék be a személyi adataikban, illetve körülményeikben bekövetkezett változásokat, mert ez esetleg meghatározhatja, hogy a lakóhelyükhöz közelebbi, vagy távolabbi városban töltik-e le szolgálati idejüket. Célszerű rendezni a később esetleg problémát okozó személyi, családi ügyeket is. A katonai szolgálat idejére a fiatal kérheti OTP-tartozása törlesztésének mérséklését, indokolt esetben annak felfüggesztését is. További fontos tudnivaló, hogy családi segélyre jogosultak azok a munkaképtelen, eltartásra szoruló hozzátartozók, akiket a bevonulást megelőzően saját jövedelméből tartott el a sorköteles. A segélykérelmet a behívóparancs kézhezvétele után az állandó lakóhely szerint illetékes tanács egészségügyi szakigazgatási szervéhez kell benyújtani. dalaink és népi bölcsességeink e különös fajtájának emléke. A legismertebb a „Megy a Dunán ahajó, / Húzza az öt harminchat ló, / Ha elszakad a kötele, / Hasra esnek a lovak!” Az előzőt nyújtottam, az utolsó sort röviden kell énekelni, amelyhez — valószínűleg újabb toldásként — hozzáfűzték: „Beverik a farkukat !” A hajósnóta végeredményben népi líránk foglalkozáshoz kötött csoportja, többnyire a gyalogos vagy lovas hajóvontatók életéről szóló dali. Ám nincs közöttük az oroszhoz hasonló hajóhúzó nóta. Erre legfeljebb egyes dalok refrénjei — és csak a refrénjei — utalnak: „Onnan alól jön egy hajó, / Húzza ,aztat harminchat * ló, / Káromkodik a kormányos, / Kinek neve Jéri János, / Ej haj, fogd meg jól, / Ej haj, húzd meg jól!” E dalnak több változata ismert. A hajósdalok többsége indulás, pihenés és megérkezés idején énekelt, többnyire tréfás, nem egyszer kétértelmű mulató és szerelmi nóta: „Húzd meg, húzd meg szép csendesen, / Hogy a szíve megrepedjen. / Repedjen meg örömébe-bújába, / Ott mulat egy hajóslegény magába’!” A másik: „Most akadtam egy hajóra, / övedző nélkül valóra. / Én vagy az övedzője, / Barna rózsám szeretője.” A lovas hajóvontatás dalait nem kimondottan a hajóhúzás ritmusában énekelték: „Hajló, hajló, a vonató ostora jaj éve szépen szólt, / Hat szál kötél hossza, majd csak hazaér, / Jaj lesz neked babám, ha engem itt ér...” A hajósdalok képei a víz mentén lakók dalaiba is belekerültek: „Alulról jön egy öreg vontató. / Azt kérdezi, van-e zab eladó? / Árpa is van, mégis zabot mérnek. / Jobb a lánynak, mint a menyecskének.” És egy másik: „Csütörtökön verradóra / Ültem a bánat hajóra. / Duna vize alig birgya, / Minden bánatomat hozza.” „Túr alatt foly a Berettyó. / De szépen lebeg a hajó! / Bánatos hajóra ültem, / Jaj de hamar elmerültem!” De ismerünk dalt a géphajózás korából is! Ez azonban inkább a bordalok hagyományait folytató nulla: „Még a hajó lefelé, / Bodor füstje fölfelé. / Addig igyunk, jó testvérek, / Még a hajó ideér!” A szólások közmondások zöme a hajóhúzó lóval kapcsolatos: „Nyög, mint a hajóhúzó ló ...” Olyan az élete, mint a hajóhúzó lóé ...” „Se hite, se lelke, mint a hajóhúzó lónak” — azaz :megbízhatatlan, komisz ember. „Hasa az istene, mint a hajóhúzó lónak” — azaz telhetetlen az evésben, és „Ki van fizetve, mint a kurtulyás ló” — vagyis valakinek valamilyen ügye akár veszendőbe is mehet, mert be volt számítva a veszteség. (Kurtulyás a vonató egység leghátul haladó, egymagáiban húzó lova.) A hajókötéllel is lehet példálódzni: „Eloldja a hajókötelet” — azaz gyorsan meglép. A hajóval összefüggésben két szólás ismert: „Inkább hajót húznék ...” — azaz semmi kincséért nem vállalkoznék rá; valamint: „Rossz hajó az, amelynek deregélye nincsen!” — azaz bölcs ember előre biztosítja magát kudarc esetére. Tárgyi emlékekben kevésbé bővelkedik a fahajózás. Alig néhány muzeális darab emlékeztet a régesrégen letűnthajósvilágra. Dr. Csonkaréti Károly Lovas hajóvontatás a XIX. század elején. Komáromi kékfestő minta. Ugyanez az ábrázolás látható, csak tükörképben, egy komáromi kalendárium borítólapján. Hajóhúzó férfi fahámmal. 1988. február 1. Hétfő Őriszentpéteren és környékén Mire futja? Az Őrség központjában rövidesen tanácsülés elé kerül az idei költségvetési, illetve fejlesztési tervcsomag. Hogy mit tartalmaz, arról a nagyközségi tanács elnökét, Prém Jenőt kérdeztük. — A lakosság érdekeit szem előtt tartva dolgoztuk ki a tervet — mondta. — Nálunk is kevesebb a pénz, több a gond, de segítségünkre lesz a tavalyi „maradék”. Erősen takarékoskodtunk 1987-ben, ennek köszönhetően tartalékolhattunk. Tervünk bizakodást tükröz, s úgy érezzük, ez valós. — Mire lesz elég a tanácsi pénz? — Tartani tudjuk az alap ellátásban elért szintet. Ígérhetjük, nem lesz visszaesés. Elegendő pénz jut az oktatásra, az egészségügyre. Talán még több is, mint tavaly. Ez lehetővé teszi, hogy ellensúlyozzuk az áremeléseket. Nem kell csökkentenünk a karbantartási és felújítási keretet sem. Őriszentpéteren és a társközségekben tovább folytatjuk ,az elavult közintézmények felújításait. Számítunk a lakosság segítségére is. Nagyrákoson rendibe tettük a klubot és a kultúrház környékét, jelentős társadalmi munkával. Ispánkom és Kondorfán szintén megmozdult a falu lakossága. Kondorfán például 900 ezer forintért ravatalozó épült. A tanács ehhez 340 ezret adott, a számla fennmaradó részét a helybeliek állták. Meglehet, nem illő éppen ravatalozóval dicsekedni, de egy falu kulturáltságához ez is hozzátartozik. S ha már a kultúra szót említettem: erre is jut elég pénz. Az intézményeket a korábbinál jobban kihasználjuk. Rugalmasabb nyitvatartási idő, kisebb rezsiköltség, kevesebb, de jobb program — erre törekszünk. Magyarán: akkor legyen nyitva egy-egy klub, művelődési ház, ha annak értelme van. Ha azt az emberek igénylik. — A nagyközségben és környékén, a szeres településszerkezet miatt, fontos, hogy az utak jó karban legyenek. Erre is futja a költségvetésből? — Sajnos, az eddig alkalmazott kavicsozás nem vált be. Át kell állnunk, a szerekhez vezető utak felületét a jövőben bitumennel vonjuk be. A szükséges pénz rendelkezésre áll. Itt említeném meg, hogy Szalafőn a közeljövőben vízműtársulat alakul és ezzel egyidőben elkezdődhet a vezetékes hálózat kiépítése. Az év végére valószínűleg átadhatjuk. Gsöriszentpéteren és a közigazgatásilag ide tartozó településeken 3 ezer 300 mber él. Nincsenek foglalkoztatási gondjaik? — Két elbocsátott emberről tudunk. Várhatóan többen is lesznek, de nagyobb szabású „munkanélküliség” nem fenyeget. A cipőüzem, a termelőszövetkezet és az erdészet elegendő munkaalkalmat teremt. A gond inkább az, hogy a képzettebb, az átlagnál magasabban kvalifikált szakembereknek nehezebb elhelyezkedniük. Nincs igazi választási lehetőségük. Ha a gazdálkodók i igényesebbé válnának, ha termékszerkezetük a kor kívánalmait tükrözné...• Igen, akkor bizonyára a képzett munkás kapós lenne. De az is igaz, hogy egyegy korszerű gyárban, üzemben kevesebb emberre van szükség. Kevesebbre, mint mostanság. — Szerintem ez csak látszólagos ellentmondás. Ugyanis — és most magunkról beszélek — teremthetők új, korszerű munkahelyek. Említhetnénk a magyarszombatfai kerámiagyár fejlesztését, de elképzelhető termelőszövetkezeti melléküzemág is. A lényeg, hogy hatékony legyen ■és pénzt hozzon. Az átállítás nem megy máról holnapra, de a régihez sem ragaszkodhatunk sokáig. — Egy kicsit elkanyarodtunkaz eredeti témától. Most azt kérdezném: milyen lehetőségeket lát az idegenforgalom fellendítésére? Az Őrségben ez mindig is az egyik fő kérdésnek számított. — A tartópillérek kiépültek, fogadókészségünk megfelelő és egy picikét bele is tanultunk a szakmába. Híre, rangja van az Őrségi Vásárnak. E hagyományt folytatni kívánjuk. Meglevő programjaink — túrák, ünnepségek, kulturális rendezvények, időszaki kiállítások, alkotó táborok — elegendőek. A minőségre, a színvonalasabb fogadásra kell most már összpontosítanunk. A szobakiadókkal szerződést kötünk, ám ez most nem megy simán, félnek az adózásitól. Sajnos, ma sem vagyunk szállásnak bőviben. Amiben előbbre léphetnénk, amire érdemes pénzt költeni, az az idegenforgalom, a falusi turizmus vonzó formáinak meghonosítása. A vidék kiválóan alkalmas rövid kocsitúrákra, lovaglásra, rangosabb sporteseményekre — például távfutásra, vagy kerékpárversenyre. A pénzesebb külföldiekre gondolva jól jönne a vadászati lehetőségek bővítése. Az már nem lehet cél, hogy újabb tömegeket csábítsunk, hiszen nem bírnánk el. Az igen, hogy jelenlegi vendégkörünknek több és jobb szolgáltatást adjunk. Drágábban, de reális, megfizethető áron. — Bizakodást említett a beszélgetésünk elején. Úgy összegezhetnénk, hogy ennek alapja a takarékos gazdálkodás. Ebből következik a viszonylag jó pozíció. Fontos az elhatározott szándék .A gazdasági gondok ellenére is előre mutató tervet, programot akar— remélhetőleg képes — lerakni az asztalra a tanácsi vezetés. Hallgatva önt, azt mondhatjuk: sok mindenre futja majd az idén az őrségben. Így van ez? — Ezen munkálkodunk és hiszünk benne. Esztendő múltán mindezt számonkérheti tőlünk a lakosság, a sajtó — Köszönöm, élni fogunk a lehetőséggel. — kor Sárkár Néha az aprónak tűnő dolgokban lehet felfedezni valami olyasmit, amit általános érvényűnek vélhetünk. Számomra a padka az egyik kis-nagy dolog. A padka állapota. Sokáig nem volt baj vele. Nem, mert kevés autó nyomorította és becsületesen ellátták munkájukat az útőrök. Lapáttal a kézben, korrigálva az út menti sebeiket. Aztán eltűntek az útőrök, jött a modern technika, meg minden. De a padka állaga csak romlott, egyre romlott. Ha ma valaki esős időben végighajt valamelyik főútunkon, nagy biztonsággal tapasztalhatja: mindent elönt a sár. Pár napos élményemet adom most közre. Szombathely bejáratánál, a Petőfi major szomszédságában bukdácsol a közlekedés. A főúton csúcsos massza, a majorból kihajtók hordják fel. Takarító nincs. Átvillan az utazón a gondolat: miért nem futja a majoriaknak beton bekötőútra? Vagy egy lapátos emberre? Körmend térségében hasonló a helyzet, immár a nyolcason. A padka állapota siralmas. Sár, amit megintcsak az útra hordanak fel. De miért sáros, laza a padka? Húsz kilométerrel odébb ez nem gond. Mert rájöttek, hogy nem elég csupán a füvesítés, a vörös kavics. A padkáról le is kell csorgatni a vizet. Az a legjobb, ha szilárd. (Nincs pénz, hallom már előre, pedig ez így nem igaz. A sár kár többe kerül.) Szentgotthárdinál, a város bejáratánál akár a földút táblát is kitehetnék. A kocsik mocskosak, az autósok káromkodnak. A közeli építkezésről bőséggel jön az utánpótlás. Nem folytattam. Nem csak a főutakkal van baj. Újabban a szombathelyi Kőszegi utca is primitív állapotokat mutat. Törvényszerű, hogy leragadjunk? Nincs igényünk egy igazi, sármentes és tartós padkára? Nem tudunk ilyet készíteni? Vagy ennyire mindegy nekünk, hogy hol és hogyan élünk? A hozzánk látogatóknak a padka egy picit európaiságunk, tükrünk is. Néhányunk trehánysága miatt a nagy közösség szenvedhet nap mit nap erkölcsi kárt. kozma Hogy vagy? — Szervusz, hogy vagy? Már majdnem olyan közhelyszámba megy a kérdés, mintaz angol nyelvben a „Hove do you do?” A köszönéstjelző „hogy vagy?”, amelyre ugyanazzal a kifejezéssel illik válaszolni, még csak annyit sem szabad mondani, hogy „köszönöm jól”. A napokban egy ilyen „hogy vagy”-ra azt feleltem: — Elmeséljem? Részletesen? A kérdező meglepődött, el is szégyellte magát, mert az utcai kereszteződés, ahol munkába menet találkoztunk,mindenre alkalmas volt, mintsem arra, hogy bármelyikünk is hosszú monológba kezdjen. Így, formálisan ne tegyük, de azért nem ártmegérezni, ki az a környezetünkben — elsősorban a családban —, akinek igazán szüksége lenne arra, hogy elmondja, „hogy van”, hogy odafigyeljenek rá, hogy együttérezzenek vele. Ha a gyerek azzal jön haza az iskolából, hogy „nem történt semmi”, ne fejezzük be ezzel a beszélgetést, mert a részletkérdésekre kiderül, hogy menynyi minden történt, amit jó elmondani, s amiről talán nem is haszontalan a gyerek részéről a szülő véleménye. De ugyanígy igaz ez munkatársainkkal, szomszédainkkal is. És főleg azokkal érdemes beszélgetni, akikből úgy önmagától nem ömlik aszó. Ők a legrászorultabbak arra, hogy érdeklődjenek felőlük. Kérdezzük hát meg tőlük, hogy vagy, mit csinálsz, milyen az egészséged, elkészült-e a szép terítő, amin dolgoztál, mik a terveid, és így tovább. Sematikus kérdésre sematikus a válasz, pontosan megfogalmazott kérdésre lehet jó, pontos választ kapni. (sm) iki Tájékoztatás — Csak az ügyvédem jelenlétében nyilatkozom! (Lakatos Ferenc karikatúrája)