Vas Népe, 1988. március (33. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-01 / 51. szám

is Szocialista országok testvérpártjainak kül­ügyi kérdésekkel foglal­kozó titkárai kezdtek hétfőn tanácskozást Havannában. Az eszme­cserét Raul Castro, a kubai KP KB másodtit­kára nyitotta meg. A havannai értekezleten ti­zenkettő kommunista- és munkáspárt küldött­sége vesz részt. Az MSZMP delegációját Szűrös Mátyás, a KB titkára vezeti. K­ Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhe­lyettesének meghívására hétfőn hazánkba érke­zett Szaid Amanuddin Amin, az Afganisztáni Köztársaság első mi­­niszterelnök-helyettese és az általa vezetett gazdasági­ kere­skedelmi delegáció­­is A Varsói Szerződés és a NATO , huszonhá­rom tagállamának kép­viselői hétfőn Bécsben ismét megbeszélést tar­tottak. ★ Az előkészítő bizott­ság ülésével folytatódott hétfőn a szovjet tör­vényhozás két házában működő külügyi bizott­ságok vitája a KHR— HHR-szerződés ratifiká­lásáról. Ez alkalommal a szovjet közvélemény képviselői rajaadták el véleményüket. Gorbacsov Jugoszláviába látogat Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a jugo­szláv államelnökség és a JKSZ Központi Bizottságá­nak meghívására március közepén hivatalos baráti lá­togatást tesz Jugoszláviában — közölték hétfőn Belgrád­­ban. Sevardnadze az afganisztáni megegyezésről A Szovjetunió és Afga­nisztán eltökélt szándéka az, hogy az ENSZ-közvetítéssel folyó afganisztáni-pakisz­táni tárgyalások március 2- án Genfben kezdődő újabb fordulóján végleges meg­egyezés szülessék, és így hozzá lehessen kezdeni az afganisztáni konfliktus fel­számolásának gyakorlati in­tézkedéseihez — hangsúlyoz­ta Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, kül­ügyminiszter, és Abdul Va­kil, az Afgán Népi Demok­ratikus Párt KB PB tagja, Afganisztán külügyminisz­tere. Vakil és Sevardnadze hétfőn találkozott Moszk­vában, ahol az afgán poli­tikus úton Genfbe megállt. Amerikai gazdasági szankciók Panama ellen Az Egyesült Államok eset­leg újabb gazdasági megszo­rításokat léptet életbe Pana­mával szemben — jelentette az NBC televíziós hálózat vasárnap este. Washington már korábban felfüggesztet­te az országnak nyújtott gaz­dasági és katonai segély fo­lyósítását. Most azt tervezi, hogy a különböző nemzet­közi és pé­nzügyi szerveze­tekben egyelőre megakadá­lyozza a hitelek nyújtását, kölcsönök folyósítását Pana­mának. Antonio Noriega tábornok, a panamai fegyveres erők főparancsnoka hazája bel­­ügyeibe történő beavatkozás­nak minősítette Washington akcióját. A­ tábornok a CBS televíziónak adott rövid in­terjújában kijelentette, hogy del Valle leváltása az elnöki tisztből megfelelt a panamai törvényeknek. Azt is kijelen­tette, hogy a volt elnököt semmiféle veszély nem fe­nyegeti, ellene nem adtak ki elfogatási parancsot, nem indítottak eljárást. Del Valle ismeretlen helyen tartózko­dik. Noriega megerősítette: semmiféle veszély nem fe­nyegeti az országban tartóz­kodó mintegy ötvenezer ame­rikai állampolgárt sem. Egy­úttal ismét elutasította azt a vádat, hogy közreműködött volna a kábítószercsempé­szek akcióiban. „Ez mély­ütés, amely politikai célza­tú” — hangoztatta azzal kapcsolatban,­ hogy amerikai esküdtszék emiatt vádat emelt ellene. A tábornok rámutatott: 18 éven át együttműködött az ameri­kai hatóságokkal a kábító­szercsempészet elleni küzde­lemben s ezért többször ré­szesült elismerésben. Panama ellenáll az Egye­sült Államok gazdasági és diplomáciai nyomásának. Ezt saját belső forrásai mozgó­sításával teszi, külső segít­ség nélkül, hiszen „nemzet­­ti méltóságát és szuvereni­tását védelmezi” — jelentet­te ki vasárnapi sajtónyilat­kozatában Manuel Solis Pal­ma, az új panamai elnök. Solis Palma szerint az Egyesült Államok azért akar­ja ingataggá tenni Panama belső helyzetét, mert az or­szág független álláspontot képvisel Közép-Amerikán belül Mitterrand a nukleáris korszerűsítés ellen Francois Mitterrand francia elnök két nap­pal a NATO csúcsérte­kezlete előtt is­mét ál­lást foglalt a Nyugart,­­Európában telepített rö­vid hatótávolságú raké­ták fejlesztése ellen. Ez­zel új ellentét van ki­­bo­ntakozóban a NATO- ban egyfelől az angol­szász hatalmak, másfelől a francia—NSZK fel­fogás között. A francia államfő a Oues­t-France-nak adott interjúban kijelentette, hogy az európai bizton­ság szempontjából ma a legsürgőssebb teendő­nek a hagyományos fegyverzetek egyensúlyá­nak megteremtését tart­ja. Az 500 kilométernél rövidebb hatótávolságú rakéták korszerűsítése „ellentmondásos és ked­vezőtlen túlfegyverkezés lenne”. Mitterrand más­részt „komoly politikai problémának” nevezte az Egyesült Államok jö­vendő katonapolitikájá­nak alakulását. Az elnök e lapnyilat­kozattal csak nyomaté­kosabbá tette korábbi véleményét: az ír parla­mentben világosan ki­mondta, hogy nem tá­mogatja az Európában megmaradt amerikai nukleáris fegyverek fej­lesztését az első szovjet —amerikai leszerelési megállapodás után. Európa érdekeit kifeje­zésre kell juttatni a fo­lyamatban lévő és elkö­vetkezendő leszerelési tárgyalásokon. Arra in­tette viszont a szövetsé­geseket, hogy Európa hangját „fölösleges ag­resszivitás nélkül­” kell hallatni. Az Észak-Atlanti Közgyűlés a HBBeasHHUBBaanvrrrr­­­j küldöttsége hazánkban A magyar Országgyűlés vendégeként hivatalos láto­gatásra hazánkba érkezett az Észak-Atlanti Közgyűlés — a NATO-tagállamok kö­zös parlamentje — Ton Frin­­king elnök vezette 18 tagú küldöttsége. A látogatás cél­ja, hogy a delegáció tanul­mányozza hazánk politiká­ját, gazdasági, társadalmi, kulturális életét. A küldöttség hétfőn, az Országházban megbeszélést folytatott a magyar tárgyaló csoporttal, amelyet Péter Já­nos, az Országgyűlés alel­­nöke vezetett. A vendégek kérdéseire válaszolva az Or­szággyűlés különböző állandó bizottságaiban tevékenyke­dő magyar képviselők ismer­tették hazánk főbb belpoli­tikai, gazdasági törekvéseit, szóltak a törvényhozás mun­kájáról, illetve a magyar külpolitikának a nemzetközi életben betöltött szerepéről. Az új területek felé utat törő magyar gazdasági re­form tapasztalatait összegez­ve szóltak arról, hogy a gazdasági átalakulás a poli­tikai és a társadalmi életben egyaránt jelentős változások­kal jár együtt. Külpolitikai kérdéseket érintve magyar részről hangsúlyozták: ha­zánk üdvözli a Szovjetunió átalakítási politikáját, és az új gondolkodásról tanúsko­dó békekezdeményezéseket. Ezek belső építőmunkánk ki­­teljesedéséhez is­ jó alapot biztosítanak — fogalmazták meg a magyar képviselők. A megbeszélésen elhang­zottakat összegezve a ven­dégek és a vendéglátók köl­csönösen hangsúlyozták an­nak jelentőségét, hogy első alkalommal jött létre talál­kozó a NATO-tagállamok parlamenti testülete és a Varsói Szerződéshez tartozó országok törvényhozó testü­lete között. Ezt mindkét részről fontos hozzájárulás­ként értékelték a kelet- nyugati kapcsolatok építésé­hez. A plenáris megbeszélést követően a vendégek több szekcióban, kötetlen eszme­cserét folytattak az Ország­gyűlés honvédelmi, jogi, igazgatási és igazságügyi, ke­reskedelmi, kulturális, vala­mint terv- és költségvetési bizottságának tagjaival. A hivatalos indiai látoga­táson tartózkodó Vár­konyi Péter külügyminisztert hét­főn Új-Delhiben fogadta Ramaszvami V­en­ka Jarama­n köztársasági elnök és Sam­­­kar Dajail Sarma alelnök. Az udvariassági halogatáson je­len volt Oláh József, Ma­gyarország új-delhi nagy­követe is. A magyar diplomácia ve­zetőjének hétfői programja koszorúzással kezdődött az indiai történelem kiemelkedő személyisége, Mahatma Gandhi hamvasztási emlék­helyénél. Utána megkezdőd­tek a hivatalos tárgyalások. Várkonyi Péter először négyszemközt találkozott Natvaii Szingh külügyi ál­lamminiszterrel, majd szak­értők jelenlétében folytatták megbeszélésüket- A tárgyalá­sok egyik témakörét a két­oldalú kapcsolatok képezték: a két ország viszonyát vitás politikai ügyek nem terhe­lik, a figyelem tehát az együttműködésnek kölcsönös érdekeltségen nyugvó bőví­tésére irányult. Egyetértés volt abban, hogy biztosítani kell a magas szintű személyi politikai érintkezések folya­matosságát. Mindkét fél hangsúlyozott fontosságot tu­lajdonított a gazdasági-ke­reskedelmi együttműködés elmélyítésének, megelége­dettséggel állapítva meg, hogy tavaly a magyar—indi­ai árucsereforgalom értéke átlépte a százmillió dolláros szintet. Az érintett nemzet­közi és regionális témák so­rában szó volt az általános biztonsági kérdésekről, a kelet—nyugati viszonyrend­­szerről, az afganisztáni és a kambodzsai rendezéssel ösz­­szefüggő fejleményekről. Kö­zösen osztott vélemény volt, hogy regionális válsággó­cokat - amelyek megoldá­sában India aktív szerepet vállal — tárgyalások útján kell elsimítani. Az indiai fél tájékoztatót adott a szom­széd országokhoz fűződő kap­csolatairól. A külügyi tárgyalások után Vár­konyi Péter hivatalában felkereste Krisna Csandra Pant hadügyminisztert. A hagyományos baráti magyar—indiai viszony hő­fokát jól jelzi, hogy a helyi sajtóban élénk érdeklődés övezi a külügyminiszteri lá­togatást. Például a kormány­zó Indiai Nemzeti Kongresz­­szus (I) párt lapja, a Natio­nal Herald — ritka gesztus­ként — két teljes oldalas összeállítást közölt hazánkról vasárnapi számában. Az NDK nagy figyelem­mel követi és rendkívül je­lentősnek tartja a szocialis­ta országokban végbemenő, a társadalmi-gazdasági fej­lődés meggyorsítását, a szo­cializmus vonzóbbá tételét szolgáló változásokat és úgy véli, hogy az új kihívásokra minden országnak a nem­zeti és nemzetközi körülmé­nyeknek megfelelően kell időben és rugalmasan választ adnia. Ezt jelentette ki Erich Honecker a Komuniszt című jugoszláv hetilapnak adott interjújában, amelyet hétfőn tettek közzé Berlin­ben. Arra a kérdésre, hogy az NDK is tervez-e változáso­kat, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának el­nöke kifejtette: az NDK mindig időben meghozta a szükséges döntéseket. Válto­zások a jövőben is lesznek, mégpedig a szocializmus ke­retein belül. A fejlett szoci­alizmus építése stratégiai koncepciójának kidolgozá­sát az NDK sohasem tekin­tette lezártnak — hangsú­lyozta. Az­ NSZEP és a nyugatné­met SPD „Az ideológiák vi­tája és a közös biztonság” címmel közzétett közös do­kumentuma megerősíti, hogy a kommunisták és a szoci­áldemokraták fontos partne­rek a békéért vívott harcban — mutatott rá. E közös ál­lásfoglalásban nem mosták el a két párt közötti ideoló­giai és politikai különbsége­ket, hanem éppen azt rög­zítették: miként lehet az el­lentéteket úgy elintézni, hogy az ösztönözze az együttmű­ködést a mindanyiunkat érintő kérdések megoldásá­ban — állapította meg az NDK vezetője, a Komuniszt című jugoszláv hetilapnak adott interjújában. (Folytatás az 1. oldalról) legalapvetőbb problémákat, feszültségeket és van véle­ményük azok lehetséges megoldásáról­ Ez azonban számos területen nem jár kielégítő eredménnyel, ezért teljes mértékig érthető, hogy tagságunk jelentős ré­sze keresi érdekvédelmi-ér­dekképviseleti munkánk ja­vításához a mainál jobb szervezeti kereteket, feltéte­leket és számos területen változásokat sürget. Emiatt keresik egyre erő­teljesebben több szakma, foglalkozás képviselői is szakmai érdekeik jobb kife­jezésének a szakszervezeti mozgalom keretein belüli le­hetőségeit. A SZOT elnöksé­ge­ ezeket a törekvéseiket he­lyesli és támogatja; ebben a szellemben foglal­­ állást a szakszervezetek legutóbbi kongresszusa. Ezért ismétel­ten leszögezi álláspontját: nyitott minden jószándékú, a szakszervezetek munkájá­nak eredményességét javító szervezeti és a munka tar­talmát, felfogását jobbító tö­rekvésre, és messzemenően támogatja az ágazati-iparági szakszervezetek ilyen irányú kezdeményezéseit is. Támogatja az egyes szak­­szervezeteken belüli erőtelje­sebb szakmai­, szakmacsopor­tos szerveződéseket, tagoza­tok, önálló szervezeti for­mák, keretek létrehozását, illetve az erre irányuló szán­dékokat. Lehetségesnek tart­ja, hogy az egyes szakmai­­ágazati szakszervezetek kere­tében szerveződő tagozatok, vagy más szervezeti formák egymással a szakmai-ágazati kereteken túlmenő, szakma­közi érdekképviseleti kap­csolatokat létesítsenek. Az elnökség indokoltnak tartja, hogy az alapszervezeteken belül is legyen lehetőség az azonos érdekű csoportok tö­rekvéseinek szervezeti kife­jezésére. A legutóbbi időkben új je­lenségekkel i­s találkoztunk, és ez tette szükségessé a SZOT elnöksége állásfoglalá­sának megjelentetését. Egy szűk csoport, a szakszerveze­tek egységének megbontásá­ra, a mozgalmon kívüli szer­vezetek létrehozására irányu­ló szándékát fejezte ki. Egyes személyek, csopor­tok a kétségkívül fennálló problémákat — amelyek megoldása érdekében a szak­­szervezetek is több ízben felléptek — arra használják fei, hogy sanda politikai szán­dékoktól sem mentes meg­fontolásból a gazdaság, a po­litikai i­n­t­é­zm­én­yren­dszer működésében fellelhető va­lamennyi konfliktus miatt a szakszervezeteket ültessék a vádlottak padjára. A SZOT elnöksége mind a tagságtól, mind a közvéle­ménytől igényli munkájának tárgyilagos megítélését, be­leértve a jogos bírálatot is. Ugyanakkor határozottan visszautasítja az alaptalan hangulatkeltést, és elutasítja azok szándékát, akik a szak­­szervezeti mozgalommal szembenálló szervezetek lét­rehozására tesznek kísérle­tet. A SZOT elnökségének meggyőződése, hogy a fenti­ekben kifejtett álláspontját a tagság túlnyomó többsége­­támogatja. Ez a bizalom arra kötelez, hogy a szakszervezeti moz­galom még felelősségtelje­sebben vegyen részt a gaz­dasági és a politikai intéz­ményrendszer gyorsabb üte­mű fejlesztésében, a tagság érdekeinek szolgálatában, s még határozottabban álljunk ki megteremtett értékeink lekicsinylése, semmibevétele ellen.Csak egy önmagát becsülő nemzet képes a gondokból kilábalni, jövőjét biztonság­gal kimunkálni. A SZOT el­nöksége hazánk jövőjéért ér­zett felelősséggel dolgozik, a mozgalom értékeinek meg­őrzéséért, az ország gyara­pításáért, a szervezett dol­gozók érdekeinek védelmé­ért. (MTI) Március első napjaiban alighanem a NATO történe­tének egyik legjelentősebb csúcstalálkozója kezdődik Brüsszelben. Reagan ameri-­ika­i elnök ezúttal először szembesül majd a nyugat­európai szövetségesek kor­­­mányfőivel a washingtoni szovjet—amerikai csúcsta­lálkozó és a rakétaegyez­mény aláírása óta. Ráadásul még a NATO-csúcs előtt tárgyalhatott Moszkvában Schultz külügyminiszter, hogy előkészítse az év derekára tervezett moszkvai Gorba­csov—Reagan csúcstalálko­zót. Ugyancsak Moszkvába látogatott február derekán Howe brit külügyminiszter, akinek így Brüsszelben mód­ja lesz arra, hogy amerikai kollégájához hasonlóan köz­vetlen tapasztalatok alapján számoljon be a Szovjetunió várható politikai állásfogla­lásáról a leszerelés további lépéseivel kapcsolatban. Mindez azért különösen lé­nyeges,­­mert a brüsszeli NATO találkozón egy sokol­dalú tanácskozás keretei kö­zött nyilvánulnak meg Nyu­­gat-Európa stratégiai aggo­dalmai és fenntartásai. Ezek eddig csak kétoldalú formát öltöttek. Ezeknek az aggodalmak­nak a lényege az, hogy Nyu­­gat-Európa két katonailag vezető hatalma, Anglia és Franciaország (amelyek egy­ben atomhatalmak is) a most megindult folyamatot kez­detnek tekintik az európai kontinens atommentesítése felé. Párizst és Londont nem elsősorban a moszkvai Gor­bacsov—Reagan találkozó nyomán várhatóan megindu­ló újabb lépéssorozat ag­gasztja.­ Ez kedvező esetben a szovjet és amerikai stra­tégiai rakétaarzenál 50—50 százalékos csökkentéséhez vezethet, ami semmiképpen sem sérti az említett orszá­gok érdekeit. Az angol és francia aggo­dalmak középpontjában az Európában még meglevő, 500 kilométernél kisebb hatótá­volságú atomrakéták ügye áll. A most létrehozott „ket­tős nullamegoldás” (az 500— 1000, és az 1000—5000 kilo­méteres hatótávolságú raké­ták megsemmisítése) után az angolok és franciák min­den erővel meg akarják aka­dályozni egy „harmadik zé­ró megoldás” létrejöttét: a rövid hatótávolságú rakéták megsemmisítését. Érvelésük az, hogy ezeknek az 500 ki­lométernél kisebb hatótávol­ságú rakétáknak a jelenléte nélkül Európa területén csak hagyományos fegyveres erők maradnának. Márpedig, ál­láspontjuk szerint, hagyo­mányos erőkkel nem lehet­ biztosítani az európai hatal­mi-katonai egyensúlyt, eh­hez szerintük az említett rö­vidtávú rakétáik jelenlétére is szükség van. Az Egyesült Államok je­lenleg egyetért ezzel az an­gol—francia állásponttal, bár 1988. március 1. Keddi

Next