Vas Népe, 1988. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-01 / 78. szám
Újabb három vasi KISZ- alapszervezet kapta meg a KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándorzászlaját ezekben a napokban. E szervezetek munkájáról szól alábbi írásunk: ★ öntevékeny diákkörök, Körmend ipartörténetével foglalkozó, gépíró, számítástechnikai, diákboly, tenisz. Ennyi működik a Rába-parti város Kölcsey Ferenc Gimnáziumában. A KISZ-szervezet indította,vetélkedősorozatot a Mi világunk az iskola, a város címmel. Valamennyi alapszervezet havonta gyűjt néhány érdekes adatot, az összegezés az év végén, iskolai vetélkedőn lesz. Jól működik a diáksport egyesület s az iskolarádió is. S ami ennél lényegesebb: az 1985-től szervezetileg önálló gimnáziumot „belakta” a diákság, a KISZ-tagság — és ne felejtsük ki: a nevelőtestület társadalmi munkában szaktantermeket alakított ki. Újszerű politikai képzés meghonosítására is törekszik az IKB; „élethangú” politizálásnak hívják. — Ésszerűen és nem középszerűen szeretnénk folytatni tevékenységünket — mondta Hodossy Lajos, az IKB tagja a Vörös Vándorzászló ünnepélyes átadásakor akörmendi színházteremben. Aztán így szólt: — Aki ebben az iskolában akar valami értéket létrehozni, annak diáktárs és pedagógus is segít. Körmenden és a megyében is rangja van immár a Kölcseynek. A városka élete ma már elképzelhetetlen lenne az intézmény tevékenysége nélkül (leánykar, irodalmi színpadosok, néptáncosok és sorolhatnánk). Ez a most kitüntetett KISZ- szervezet érdeme is. ★ Az őriszentpéteri lakóterületi KISZ-alapszervezet immár másodszor érdemelte ki a rangos elismerést. Csaknem ötven tagja van a szervezetnek, az elvándorlás ellenére sem csökken a létszám. (Tevékenységükről bővebben akkor írtunk, amikor első alkalommal kapták meg a zászlót.) Most is a társadalmi munka az egyik erőssége az alapszervezetnek; szoros baráti az együttműködésük az úttörőkkel és a határőrséggel is. Tavaly nívós KISZ- történeti kiállítással rukkoltak ki, amelyet nemcsak a helyi lakosság, de a tájegységen élők közül is sokan megnéztek. Bál, vetélkedő, sport, ifjúsági találkozók, kirándulások (az anyagi fedezetet szerződéses munkavállalás során keresett pénzből teremtik elő), mind-mind a közösségformálást segítette Őriszentpéteren. ★Tizennégy éve működik önálló KISZ-alapszervezet a körmendi Somogyi Béla Körzeti Általános Iskolában és Kollégiumban. A Várkonyi György nevét viselő alapszervezetnek harminchét tagja van: kollégiumi nevelők, tanítók, tanárok, napközis nevelők és technikai dolgozók. Mivel érdemelték ki a zászlót, amelyet tegnap vehetett át felszabadulási ünnepségen és úttörőcsapat-összejövetelen? Az alapszervezet négy tagja válaszol a kérdésre. — Úttörővezetők, azaz rajvezetők, illetve helyettesek is vagyunk. Fontosnak tartjuk a KISZ-életre való felkészítést, a KISZ-úttörő túrát, akadályversenyt — vélekedik Perneki Istvánné, az alapszervezet titkára. — Részt veszünk a városi rendezvényeken. Vetélkedőket szervezünk, de focimeccseket, közös vacsorákat is — mondja Ulicska István, aki az iskola beszerzője és karbantartója. — Jó az alapszervezet kapcsolata az idősebb kollégákkal. Vannak pártoló tagjaink, akik szeretnek velünk együtt lenni — tudtuk meg Molnárné Tamás Beátától. A KISZ-klubról Kondorné Karvalics Gabriella beszél, s arról is, hogy kirándulásokat is szerveznek. Valamennyien úgy vélekednek: további jó munkára kötelez a Vörös Vándorzászló, s bíznak abban, hogy lesz majd kiknek átadni a stafétabotot. Sz. P. Fotó: Kiss D. és T. L. Szorgalmasak az őriszentpéteriek. Négyen a harminchétből — Körmend, Somogyi Béla Körzeti Általános Iskola és Kollégium. Zászlóátadás a Kölcsey Gimnázium KISZ-szervezetének. nából! Nem akarjuk tovább hitegetni az embereket — fakad ki jogosan Horváth János elöljáró. — Nem értem a kötözködést. Nem illik bele a tájba a „fabolt”? Érdekes, Kőszegen, a történelmi helyekbe beleillenek a hasonló létesítmények? Vagy a betonból épített lakótelepeken? Hol van itt a következetesség? Kőszegszerdahelyről viszszafelé jövet megnéztük a kőszegdoroszlói helyszínt. Semmivel sem nézne ki roszszabbul egy sátortetős, fehérre mázolt faépítmény, mint a környező, málladozó, megviselt parasztházak. De kissé távolabb, a lukácsházi Kenipar udvarán is látható hagyományos faépület, nem messze az országúttól. (A városokban sok helyütt megtalálható fabódékról már nem is beszélve!) Mindenki a Kőszeg és Vidéke Afészt sürgeti, tőlük vár megoldást. Ha faház nem lehet, építsenek téglaépületet! — A szövetkezetnek eddig nem volt lehetősége, hogy új boltot építsen Kőszegdoroszlón. Erőn felül vállaltunk eddig is kiadásokat — veszi át a szót Barabás Józsefné, a kereskedelmi osztály vezetője. — Jelenleg az álláspontunk a következő: 1988. február 26-án a Szövterv kapott megbízást egy fából épített bolt terveinek az elkészítésére. A régi bolt már szinte használhatatlan állapotban volt, a villanyvezetéket a közelgő szanálás ellenére is fel kellett újítani. A szövetkezet az idén megkezdi az új bolt építését. Ezt a helyszíni szemle alapján végzi, amelyen részt vett minden érintett intézmény, szervezet képviselője. Sajnos a megyei főépítész ellenezte a faházas megoldást, s a község rendezési tervében sem szerepelt bolt a kijelölt területen. A rendelkezésre álló anyagiakból legfeljebb faszerkezetű bolt, felépítése lehetséges. A téglaépülethez hitelt kell felvennie az áfésznek. Ettől nem zárkózunk el, s az év végére szeretnénk tető alá hozni a 100 négyzetméteres boltot, jövőre pedig befejezzük a munkálatokat. Ez nem jelenti azt, hogy a kőszegszerdahelyi bolt rekonstrukciójáról elfeledkezünk... A kereskedelmi osztály vezetőjének a felszólalása elszabadítja az indulatokat. A jelenlevők biztosítékokat követelnek. Mayer Bertalan országgyűlési képviselő megpróbál mértéktartó lenni. — Nincs értelme egymásnak esni, vitatkozni. Nézzük inkább a tényeket! A falugyűlésen elhangzott, hogy Kőszegdoroszló nem kiemelt üdülőövezet. Miért lehet ez most mégis gátló tényező? Ha a megyei tanács nem járul hozzá az ideiglenes faszerkezetű bolt megépítéséhez, akkor kérdem én, áldozz a drágább téglaépület létesítéséhez? Mert bolt mindenképpen kell! A tanácselnök indítványozta, hogy az elnyert 750 ezer forintot fordítsák a kőszegszerdahelyi bolt rekonstrukciójára. De hogyan képzelhető el, hogy egy kisközség fejlesztésére kiutalt pénzből egy másik község profitál, jön? Egy esetben! Ha biztos lesz az új bolt megépítése 1989 közepéig. Ezt talán még el lehet fogadtatni a lakossággal. A doroszlói elöljáró és a termelőszövetkezet elnöke mindenesetre kételkedik benne. Talán nem is teljesen alaptalanul. — Álljon más a falu lakossága elé, ha az idén nem kezdik el a boltépítést! Én nem vállalom... — érvel a fiatal elöljáró. — Elég volt a hitegetésből, a félmegoldásokból. Ha segíteni nem tudnak, ne gáncsoskodjanak! A nem mindennapi összejövetel végén a résztvevők „ultimátumot” intéznek a Kőszeg és Vidéke Áfész képviselőjéhez. A következő igazgatósági ülés döntsön úgy, hogy az idén elkezdik a kőszegdoroszlói bolt építését, jövőre pedig átadják a vásárlóknak. Ha ez nem történik meg, Kőszegszerdahely nem kap támogatást a helyi bolt rekonstrukciójára. Kis ügy — nagy gond! Magyar módra. Mindenki beleszól, mindenki intézkedik. Tilt, javasol, gátol. Hiányzik a következetesség, az érdekegyeztetés. A közös akaratból, az összefogásból talán már régen megépült volna a bolt. Helyette maradt a bürokrácia, a felesleges vita, az ellenségeskedés. S a megoldást ezek után mindenki már csak az áfésztől várja. Persze könynyebb kibicnek lenni, mint partnernek! Lendvai Emil 1988. április 1. Péntek Klinika-nosztalgia Véget ért a Klinika című filmsorozat (mint hírlik, csak időlegesen), s a tévénézők sokasága szívfájdító sajnálattal búcsúzott Brinkmann professzortól, Christától, valamennyi megkedvelt filmszereplőtől, no és — magától a klinikától, külön nosztalgiával. — Bezzeg más a helyzet ott, mint idehaza... Látta micsoda hely, kiszolgálás, bánásmód? Nem mint itt, minálunk... Már a sorozat közben is, most meg hogy véget ért, méginkább hallom az ilyen megjegyzéseket, az „ott mindig, minden jobb” előítéleten alapuló vélemények, megnyilatkozások eme legújabb változatát. Mit sem törődnek az „ítészek” azzal, hogy egy filmszalagra álmodott, idillikus, festett képet állítanak szembe az itthoni valósággal, s ez a kettő sohasem fedheti egymást. Kinti viszonylatban sem. Az talán már kijózanítaná egy kicsit a hasonlítgatókat, ha például megtudnák, hogy akinek kivették ott a vakbelét, vagy aki megszülte ott a gyermekét (vegyük készpénznek a mesét) milyen számlával a zsebében távozott a „Schwarzwald-klinikről”. Ekkora pénzért persze lehet venni olyan pompás körítést, amitől idehaza most oly sokan hüledeznek. Egyébként azt a csuda nagy kontrasztot én nem tudtam felfedezni mindezek ellenére sem. (Közelmúltbeli spontán, közvetlen tapasztalásaim alapján mondhatom.) Amit és ahogyan megtesznek kórházi orvosaink, nővéreink a betegekért idehaza, az — ha kevesebb is a csillogás — állja a versenyt. Ezért is hatott az a két Klinika-paródia, amely a hét végi tévéműsorokban igyekezett nevetségessé tenni a magyar állapotokat — oly ötlettelennek, vérszegénynek. Klinika-nosztalgia? Van. De józanul mérlegelve semmi egyéb, csak a pergő, andalító történet indokolhatja ezt igazán. L. F. ox Különleges cédulát kaptak a nyugdíjasok márciusi nyugdíjukkal. Hogy miért különleges, az kiderül a szövegéből. „Kedves Nyugdíjasunk, értesítjük, hogy ___ Ft (itt a kézhez kapott nyugdíj szerepel) az önnek levonások nélkül járó ellátásból az az összeg, amelyet a személyi jövedelemadó megállapításánál figyelembe ■ kell venni.” Kár lenne elhamarkodott következtetéseket levonatni, talán a további szöveg mindent megvilágít. „Ha az összeg „0”, ellátása teljes egészében adód mentes.” Pedig nem lepett volna meg, ha a nulla jövedelem után is adózni kellene — fűzte hozzá valaki lépésen. „Ha az összeg „X”, ellátása adóköteles része gépi úton nem állapítható meg, ezért ha igazolásra szüksége van, szíveskedjék azt a törzsszám feltüntetésével írásban kérni.” Többszöri olvasás után sem vált világossá, mi a „0” és mi az „X”. De nézzük csak: a ház- i oldalon van egy tájékoztató. „A nyugdíj összegének a nyugdíj melletti munka■ vállalás, illetve egyéb adóköteles jövedelem esetén az adó kiszámítása szempontjából van jelentősége. Te■kintettel arra, hogy az önnek folyósított ellátás ösz■ szege eltérhet ettől az összegtől, az adó meghatározása szempontjából irányadó — 1988. márciusi — összeget közöljük.” A szöveg bizonyára rendkívül pontos, szakszerű, jogi, társadalombiztosítási szempontból kifogástalan. Csak hát a hétköznapi nyugdíjas — ilyen lehet 99 százalékuk — aligha ért bármit is ebből a szövegből. a Esetleg megijed, mert ilyen kifejezéseket olvas: „adó- s mentes”, „adóköteles”, „az adó meghatározása”, „le- s vonások”. " Csak semmi pánik! A nyugdíj továbbra is adómentes... " — más ! ! Nagyhét 11