Vas Népe, 1988. június (33. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
Séta és aláírás 11 csúcstalálkozó harmadik napja A moszkvai Kremllben, az SZKP KB főtitkárának a szovjet kormány épületében lévő dolgozószobájában kezdődött meg kedden délelőtt, moszkvai idő szerint 10 órakor Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan harmadik találkozója. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan előző két megbeszélésén 171 percet tárgyalt egymással, a vasárnapi négyszemközti találkozó 71 percig tartott, míg a hétfői tárgyalás — amelyen a tárgyalóküldöttségek tagjai is részt vettek — csaknem 100 percig. A kedd délelőtti találkozó után Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök sétát tett a Kreml területén és a Vörös téren. A séta a Kreml csodálatos templomainál kezdődött, majd a Kreml nagyórája alatti kapun a két államférfi kisétált a Vörös térre, amelyet ebből az alkalomból nem zártak le. Így az elnöknek lehetősége nyílt arra, hogy közelebbről is ismeretséget kössön a moszkvaiakkal, akik melegen üdvözölték őt. Reagan annyira belefeledkezett a moszkvaiakkal folytatott eszmecserébe, hogy a szovjet—amerikai kétoldalú dokumentumok aláírása emiatt húsz perccel később kezdődött a tervezettnél. Sevardnadze és Schultz elsőként aláírta azt a jegyzőkönyvet, amely rögzíti a megállapodást, hogy közös kísérlettel próbálják ki, valóban pontosan ellenőrizhető-e az 1974-es, a föld alatti nukleáris kísérleteket korlátozó szerződés tiszteletben tartása. A két külügyminiszter kézjegyével látta el azt a szovjet—amerikai megállapodást is, amely az interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták indítására vonatkozó előzetes értesítést írja elő. Ezután Vaszilij Zaharov, a Szovjetunió kulturális minisztere és Charles Widk, az amerikai kormány tájékoztatási hivatalának igazgatója foglalta el a két külügyminiszter helyét, s kétoldalú megállapodást írt alá a kulturális együttműködés és csere 1989—1991-es évekre vonatkozó programjáról. A hazai tudományegyetemek, műszaki, orvosi és agráregyetemek vezetőinek részvételével kedden, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen megalakult a Rektori Konferencia. A testület célja, hogy elősegítse és szorosabbra fűzze az egyetemek közötti együttműködést, fórumot biztosítson a felsőoktatást és az egyes intézményeket érintő időszerű, illetve távlati kérdések megvitatására, s részt vegyen az egyetemekkel kapcsolatos döntések előkészítésében. Állásfoglalásaival, ajánlásaival és kezdeményező javaslataival az állami és pártszervekhez közvetíteni kívánja azokat az igényeket és érdekeket, amelyek a felsőoktatás sajátos feladataiból és szükségleteiből adódnak. A Rektori Konferenciát a tervek szerint félévenként hívják össze, s döntöttek arról is, hogy egy-egy téma megvitatására évente egy alkalommal országos egyetemi fórumot szerveznek. Ezen az érintett egyetemek rektorai, valamint egyetemi tanácsai által választott képviselők, oktatók, kutatók és hallgatók vesznek részt. Megvitatták és elfogadták továbbá a testület munkatervét, s kijelölték azokat a témákat, amelyek a Rektori Konferencia, illetve az országos egyetemi fórum első ülésein szerepelnek. Korszerűbb ellenőrzés A korszerűség jegyében dolgozik jó ideje a Fogyasztási Szövetkezetek Vas Megyei Szövetsége, a Mészöv. Csökkentett költségvetéssel, egyre kisebb létszámmal oldja meg feladatait. Ritkította üléseit az elnökség, egyúttal megpróbálták érdemibbé, tartalmasabbá tenni a testület munkáját. Tegnap összejövetelükön — ahol jelen volt, felszólalt Hartmann József, a Szövosz elnöke is — több fontos kérdés került napirendre. A fogyasztási szövetkezetek vagyonvédelmének értékelése során ismét előkerült tegnap egy fontos kérdés: a Mészöv ellenőrzési irodája hogyan tud megfelelni hivatásának úgy, mint egy érdekképviseleti szervezet revizori csoportja. Dr. Buzdor Attila, a Mészöv titkára hangoztatta, hogy a szövetség segítségét nem egyformán kérik a szövetkezetek. Az iroda csak a szövetkezet felkérésére ellenőrizhet, belső ellenőrzési jellegű segítséget tud adni. Hartmann József azzal érvelt, hogy a kívülálló másként látja a dolgokat, jobb megelőzni hasznos javaslatokkal a hivatalos állami revíziót. Ehhez viszont olyan ellenőrökre van szükség, akik megfelelő szinten tudnak bírálni, jó tanácsokat tudnak adni a gazdálkodói magatartáshoz. Az ellenőrzést valamiképpen javítani kell — szűrték le az elnökségben, hiszen tavaly a megye áfészeiben a leltározások során a korábbinál is több normán felüli hiányt észleltek. A tavaly felvett leltáraik negyven százaléka hozott kedvezőtlen eredményt. Kétszáznál több olyan leltár volt, amelyeknél a hiány meghaladta az ötezer forintot. Az általános vagyonvédelmi helyzet jobb ugyan az országos átlagnál, de ez korántsem adhat okot elbizakodottságra. Jó néhány szabálytalanságot, gondatlanságot tárt fel az ellenőrzés a takarék- és a lakásszövetkezetekben is. Mint az elnökség hangsúlyozta: a szövetkezetekben különösen fontos a csoporttulajdon védelme, hiszen különben a tagság érdekei szenvednek csorbát. kt A Sabaria Cipőgyár munkája A megyei párt-vb üléséről Tegnap délelőtti ülésén a Sabaria Cipőgyár munkájáról, a stabilizációs és kibontakozási program követelményeihez való alkalmazkodásáról szóló jelentést vitatta meg a megyei párt-végrehajtó bizottság. Horváth Imre vezérigazgató előterjesztése átfogóan mutatta be a vállalat helyzetét. Azét a vállalatét, amely a hazai cipőgyártás tizenhárom százalékát állítja elő és a megye iparának is meghatározó egysége. A vállalat 1976 óta kigazdálkodta kilencvenhárom milliós veszteségét és áldozatos munkával dinamikusan növelte árbevételét, tőkés exportját. Javult munkájuk termelékenysége és a hatékonyság. Új technológia bevezetésével megnövekedett az értékesebb termékek aránya. 1986-tól kezdődően érződött a vállalatnál, hogy a népgazdaság szegényebb, mint az közismert. A kedvezőtlen körülmények: a feldolgozóipart hátrányosan érintő szabályozás, az állami dotáció visszafogása, a hazai vásárlóerő romlása, a szocialista piac veszteséges árviszonyai, az alapanyag-ellátás minőséget és ütemességet befolyásoló bizonytalanságai, a sajnálatos tűzeset alaposan próbáira tették a három és fél ezres kollektívát. A Sabaria Cipőgyár komoly erőfeszítéseket tett ezek ellentételezésére, és ebben az évben hatvanmilliós nyereségre számít. A párttestület ülésén — amelyen Horváth Miklós első titkár elnökölt — élénk vita folyt arról, hogy a vállalat életében tapasztalható feszültségek jórészben abból fakadnak, hogy még nem a piac szabályozza a termelést, a gazdálkodást. Az alapanyagok minősége, az elegendő jól képzett szakemberek hiánya, a hatvan-, nyolcezer forintos évi átlagkereset azonban alig teszi lehetővé a jobb minőségű cipők gyártását. A külső körülmények szorító hatása várhatóan a jövőben sem változik. Ezért a párt-vb támogatta a vállalat piacpolitikai elgondolásait, amelyek szerint növelni kívánja tőkés export-,ját és szűkíteni a veszteséges termékeik körét. Támogatta a vállalat tevékenységi körének bővítését, a költséggazdálkodási javítását. Ösztönözte a gyárak önállóságának növelését, és az önelszámolásra épülő érdekeltség fokozását. A dolgozók szakképzettségének emelését a feltételek javításaival, a felsőfokú végzettségűek létszámának gyarapítását jobb személyzeti munkával érje el a vállalat vezetése. A vállalatnál tevékenykedő pártszervezetek támogassák a hatékonyabb gazdálkodás felismert és időszerű feladatait. A bizalom talaján gyarapítsák a dolgozók szakmai és emberi értékeit, javítsák a közhangulatot. Cs. Gy. Nyitva az út az egyetemre Az egyetemekre, főiskolákra felvételi nélkül is be lehet kerülni. Például úgy, hogy az országos tanulmányi versenyek valamelyikén az élen végez a nebuló. Ha úgy tetszik, persze ez is felvételi, vagy legalábbis jó előkészítő a felvételire. A tárgyaktól függ, hogy az első hármat, ötöt vagy tízet veszik-e fel valamelyik felsőoktatási intézménybe, de a tizenegyedik vagy a huszonötödik helyen végzett diák sem vall szégyent: jó eséllyel, önbizalommal indulhat a „valódi” vizsgán. Mostanában mindezek ellenére is csökkent a versenyek tekintélye. Már a diákok is szeretnének közvetlen hasznot húzni a befektetett munkából. A negyedikesek inkább a felvételire koncentrálnak, mintha elfeledkeztek volna erről a lehetőségről. Néhány tanár véleménye szerint a versenyek és a felvételik követelményrendszere „üti egymást”, innen a csökkenő lelkesedés, az „ahogy esik, úgy puffan” hozzáállás. Az elsők között végezni, ez viszont már nemcsak alapos felkészülést, munkát, de kitartást is kíván. Az idén Vas megyéből huszonhatan nyertek így jogot a továbbtanulásra, köztük jó néhány harmadikos középiskolás. Ők már az érettségi előtt ■egy évvel biztos befutók az egyetemen. Magyarország nem bővelkedik diplomásokban, as megye sem. Mi, magyarok e tekintetben az utolsók között kullogunk Európában, és az ország e szegletében még a magyar átlagnál iskevesebb diplomás él. Akik itt találnak munkát maguknak, azoknak java része is humán végzettségű. „Tanár” megye vagyunk. Így aztán az innen egyetemre, főiskolára kerülők nagy része nem jön vissza, máshol találja meg — úgy, ahogy — a boldogulását. Az államvizsga után hazaköltözők pedig a vidéki elszigeteltség-érzéssel és a megbecsülés hiányával küszködnek. A megbecsülés hiánya persze nem Vas megyei ügy. De az már igen, hogyan lehetne egyre több máshol tanuló vasi fiatalt hazacsalogatni, hogy így közelítsünk az amúgy sem rózsás magyar átlaghoz. Könnyű mondani: először is új munkahelyek kellenének. Jól fizető munkahelyek. Egészséges, többrétegű iparszerkezet ahhoz, hogy a felvételivel vagy felvételi nélkül továbbtanuló fiúk, lányok majdan visszatérjenek ide. Ne csak a történelem-, magyar-, vagy némettanár, de a matematikus, fizikus, vegyész, csillagász, kutatóimérnök és gépkonstruktőr is. Mintha a visszatérésre biztatna az a kis ünnepség is, amelyen tegnap délután a már egyetemi hallgatók középiskolások (köztük a három első helyezett: a történelemiből nyertes Hetyei Sándor, a Nagy Lajos Gimnázium tanulója, valamint a Hevesi Ákos Szakközépiskolából Séllei Árpád és Varga János, akik földmérésből, illetve élelmiszeripari ismeretekből végeztek az első helyen és felkészítő tanáraik vehették át a megyei tanács elismerését. Ám a visszatérésről a jövő diplomásai nem itt, kézfogás és taps közepette, hanem néhány év múlva, az álláshirdetéseket böngészgetve döntenek majd. h. sz. Szabó László, a megyei tanács elnökhelyettese gratulál a felvetteknek. A diákok és tanáraik