Vas Népe, 1988. június (33. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

Séta és aláírás 11 csúcstalálkozó harmadik napja A moszkvai­­ Kremllben, az SZKP KB főtitkárának a szovjet kormány épüle­tében lévő dolgozószobájá­ban kezdődött meg kedden délelőtt, moszkvai idő sze­rint 10 órakor Mihail Gor­bacsov és Ronald Reagan harmadik találkozója. Mihail Gorbacsov és Ro­nald Reagan előző két meg­beszélésén 171 percet tár­gyalt egymással, a vasárna­pi négyszemközti találkozó 71 percig tartott, míg a hétfői tárgyalás — amelyen a tárgyalóküldöttségek tag­jai is részt vettek — csak­nem 100 percig. A kedd délelőtti találkozó után Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ro­nald Reagan amerikai el­nök sétát tett a Kreml te­rületén és a Vörös téren. A séta a Kreml csodála­tos templomainál kezdő­dött, m­ajd a Kreml nagy­­órája alatti kapun a két ál­lamférfi kisétált a Vörös térre, amelyet ebből az al­kalomból nem zártak le. Így az elnöknek lehetősége nyílt arra, hogy közelebbről is ismeretséget kössön a moszkvaiakkal, akik mele­gen üdvözölték őt. Reagan annyira belefe­ledkezett a moszkvaiakkal folytatott eszmecserébe, hogy a szovjet—amerikai kétoldalú dokumentumok aláírása emiatt húsz perc­cel később kezdődött a ter­vezettnél. Sevardnadze és Schultz elsőként aláírta a­zt a jegy­zőkönyvet, amely rögzíti a megállapodást, hogy közös kísérlettel próbálják ki, va­lóban pontosan ellenőriz­hető-e az 1974-es, a föld alatti nukleáris kísérlete­ket korlátozó szerződés tisz­teletben tartása. A két kül­ügyminiszter kézjegyével látta el azt a szovjet—ame­rikai megállapodást is, amely az interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjárókról indít­ható ballisztikus rakéták indítására vonatkozó elő­zetes értesítést írja elő. Ezután Vaszilij Zaharov, a Szovjetunió kulturális minisztere és Charles Widk, az amerikai kormány tájé­koztatási hivatalának igaz­gatója foglalta el a két kül­ügyminiszter helyét, s két­oldalú megállapodást írt alá a kulturális együttmű­ködés és csere 1989—1991-es évekre vonatkozó program­járól. A hazai tudományegyete­mek, műszaki, orvosi és ag­ráregyetemek vezetőinek részvételével kedden, az Eöt­vös Loránd Tudományegye­temen megalakult a Rektori Konferencia. A testület cél­ja, hogy elősegítse és szo­rosabbra fűzze az egyetemek közötti együttműködést, fó­rumot biztosítson a felsőok­tatást és az egyes intézmé­nyeket érintő időszerű, illet­ve távlati kérdések megvi­tatására, s részt vegyen az egyetemekkel kapcsolatos döntések előkészítésében. Állásfoglalásaival, aján­lásaival és kezdeményező javaslataival az állami és párt­szervekhez közvetíteni kívánja azokat az igényeket és érdekeket, amelyek a felsőoktatás sajátos felada­taiból és szükségleteiből adódnak. A Rektori Konferenciát a tervek szerint félévenként hívják össze, s döntöttek arról is, hogy egy-egy té­ma megvitatására évente egy alkalommal országos egyetemi fórumot szervez­nek. Ezen az érintett egye­temek rektorai, valamint egyetemi tanácsai által vá­lasztott képviselők, oktatók, kutatók és hallgatók vesz­nek részt. Megvitatták és elfogadták továbbá a testület munka­tervét, s kijelölték azokat a témákat, amelyek a Rektori Konferencia, illetve az orszá­gos egyetemi fórum első ülésein szerepelnek. Korszerűbb ellenőrzés A korszerűség jegyében dolgozik jó ideje a Fo­gyasztási Szövetkezetek Vas Megyei Szövetsége, a Mészöv. Csökkentett költségvetéssel, egyre kisebb lét­számmal oldja meg feladatait. Ritkította üléseit az elnökség, egyúttal megpróbálták érdemibbé, tartal­masabbá tenni a testület munkáját. Tegnap összejö­vetelükön — ahol jelen volt, felszólalt Hartmann Jó­zsef, a Szövosz elnöke is — több fontos kérdés ke­rült napirendre. A fogyasztási szövetkezetek vagyonvédelmének értékelése során ismét előkerült tegnap egy fontos kérdés: a Mészöv ellenőrzési irodája hogyan tud megfelelni hivatásának úgy, mint egy érdekképvise­leti szervezet revizori csoportja. Dr. Buzdor Attila, a Mészöv titkára hangoztatta, hogy a szövetség se­gítségét nem egyformán kérik a szövetkezetek. Az iroda csak a szövetkezet felkérésére ellenőrizhet, bel­ső ellenőrzési jellegű segítséget tud adni. Hartmann József azzal érvelt, hogy a kívülálló másként látja a dolgokat, jobb megelőzni hasznos javaslatokkal a hivatalos állami revíziót. Ehhez viszont olyan ellen­őrökre van szükség, akik megfelelő szinten tudnak bírálni, jó tanácsokat tudnak adni a gazdálkodói ma­gatartáshoz. Az ellenőrzést valamiképpen javítani kell — szűr­ték le az elnökségben, hiszen tavaly a megye áfé­­szeiben a leltározások során a korábbinál is több normán felüli hiányt észleltek. A tavaly felvett lel­táraik negyven százaléka hozott kedvezőtlen ered­ményt. Kétszáznál több olyan leltár volt, amelyeknél a hiány meghaladta az ötezer forintot. Az általános vagyonvédelmi helyzet jobb ugyan az országos átlagnál, de ez korántsem adhat okot el­bizakodottságra. Jó néhány szabálytalanságot, gon­datlanságot tárt fel az ellenőrzés a takarék- és a lakásszövetkezetekben is. Mint az elnökség hang­súlyozta: a szövetkezetekben különösen fontos a cso­porttulajdon védelme, hiszen különben a tagság ér­dekei szenvednek csorbát. kt A Sabaria Cipőgyár munkája A megyei párt-vb üléséről Tegnap délelőtti ülésén a Sabaria Ci­pőgyár munkájáról, a stabilizációs és ki­bontakozási program követelményeihez való alkalmazkodásáról szóló jelentést vi­tatta meg a megyei párt-végrehajtó bizott­­ság. Horváth Imre vezérigazgató előter­­jesztése átfogóan mutatta be a vállalat helyzetét. Azét a vállalatét, amely a ha­zai cipőgyártás tizenhárom százalékát állítja elő és a megye iparának is meg­határozó egysége. A vállalat 1976 óta ki­­gazdálkodta kilencvenhárom milliós vesz­teségét és áldozatos munkával dinamiku­san növelte árbevételét, tőkés exportját. Javult munkájuk termelékenysége és a hatékonyság. Új technológia bevezetésé­vel megnövekedett az értékesebb termé­kek aránya. 1986-tól kezdődően érződött a vállalatnál, hogy a népgazdaság sze­gényebb, mint az közismert. A kedvezőt­len körülmények: a feldolgozó­ipart hát­rányosan érintő szabályozás, az állami dotáció visszafogása, a hazai vásárlóerő romlása, a szocialista piac veszteséges ár­viszonyai, az alapanyag-ellátás minősé­get és ütemességet befolyásoló bizonyta­lanságai, a sajnálatos tűzeset alaposan próbáira tették a három és fél ezres kol­lektívát. A Sabaria Cipőgyár komoly erő­feszítéseket tett ezek ellentételezésére, és ebben az évben hatvanmilliós nyereség­re számít. A párttestület ülésén — amelyen Hor­váth Miklós első titkár elnökölt — élénk vita folyt arról, hogy a vállalat életében tapasztalható feszültségek jórészben ab­ból fakadnak, hogy még nem a piac sza­bályozza a termelést, a gazdálkodást. Az alapanyagok minősége, az elegendő jól képzett szakemberek hiánya, a hatvan-, nyolcezer forintos évi átlagkereset azon­ban alig teszi lehetővé a jobb minőségű cipők gyártását. A külső körülmények­ szorító hatása várhatóan a jövőben sem változik. Ezért a párt-vb támogatta a vállalat piacpolitikai elgondolásait, ame­lyek szerint növelni kívánja tőkés export-,­ját és szűkíteni a veszteséges termékeik körét. Támogatta a vállalat tevékenységi körének bővítését, a költséggazdálkodási javítását. Ösztönözte a gyárak önállósá­gának növelését, és az önelszámolásra épülő érdekeltség fokozását. A dolgozók szakképzettségének emelését a feltétel­ek javításaival, a felsőfokú végzettségűek lét­számának gyarapítását jobb személyzeti munkával érje el a vállalat vezetése. A vállalatnál tevékenykedő pártszerve­zetek támogassák a hatékonyabb gazdál­kodás felismert és időszerű feladatait. A bizalom talaján gyarapítsák a dolgozók szakmai és emberi értékeit, javítsák a közhangulatot. Cs. Gy. Nyitva az út az egyetemre Az egyetemekre, főisko­lákra felvételi nélkül is be lehet kerülni. Például úgy, hogy az országos tanulmá­nyi versenyek valamelyikén az élen végez a nebuló. Ha úgy tetszik, persze ez is fel­vételi, vagy legalábbis jó előkészítő a felvételire. A tárgyaktól függ, hogy az el­ső hármat, ötöt vagy tízet veszik-e fel valamelyik fel­sőoktatási intézménybe, de a tizenegyedik vagy a hu­szonötödik helyen végzett diák sem vall szégyent: jó eséllyel, önbizalommal in­dulhat a „valódi” vizsgán. Mostanában mindezek elle­nére is csökkent a versenyek tekintélye. Már a diákok is szeretnének közvetlen hasz­not húzni a befektetett mun­kából. A negyedikesek in­kább a felvételire koncent­rálnak, mintha elfeledkez­tek volna erről a lehetőség­ről. Néhány tanár vélemé­nye szerint a versenyek és a felvételik követelmény­rendszere „üti egymást”, in­nen a csökkenő lelkesedés, az „ahogy esik, úgy puffan” hozzáállás. Az elsők között végezni, ez viszont már nemcsak ala­pos felkészülést, munkát, de kitartást is kíván. Az idén Vas megyéből huszonhatan nyertek így jogot a tovább­tanulásra, köztük jó néhány harmadikos középiskolás. Ők már az érettségi előtt ■egy évvel biztos befutók az egyetemen. Magyarország nem bővel­kedik diplomásokban, a­s megye sem. Mi, magyarok e tekintetben az utolsók kö­zött kullogunk Európában, és az ország e szegletében még a magyar átlagnál is­­kevesebb diplomás él. Akik itt találnak munkát maguk­nak, azoknak java része is humán végzettségű. „Tanár” megye vagyunk. Így aztán az innen egyetemre, főisko­lára kerülők nagy része nem jön vissza, máshol találja meg — úgy, ahogy — a bol­dogulását. Az államvizsga után hazaköltözők pedig a vidéki elszigeteltség-érzés­sel és a megbecsülés hiá­nyával küszködnek. A meg­becsülés hiánya persze nem Vas megyei ügy. De az már igen, hogyan lehetne egyre több máshol tanuló vasi fia­talt hazacsalogatni, hogy így közelítsünk az amúgy sem rózsás magyar átlaghoz. Könnyű mondani: először is új munkahelyek kellené­nek. Jól fizető munkahelyek. Egészséges, többrétegű ipar­szerkezet ahhoz, hogy a fel­vételivel vagy felvételi nél­kül továbbtanuló fiúk, lá­nyok majdan visszatérjenek ide. Ne csa­k a történelem-, magyar-, vagy némettanár, de a matematikus, fizikus, vegyész, csillagász, kutató­imérnök és gépkonstruktőr is. Mintha a visszatérésre biztatna az a kis ünnepség is, amelyen tegnap délután a már egyetemi hallgató­k középiskolások (köztük a három első helyezett: a tör­ténelemiből nyertes Hetyei Sándor, a Nagy Lajos Gim­názium tanulója, valamint a Hevesi Ákos Szakközépisko­lából Séllei Árpád és Varga János, akik földmérésből, illetve élelmiszeripari is­meretekből végeztek az el­ső helyen­ és felkészítő ta­náraik vehették át a megyei tanács elismerését. Ám a visszatérésről a jövő diplo­másai nem itt, kézfogás és taps közepette, hanem né­hány év múlva, az álláshir­detéseket böngészgetve dön­tenek majd. h. sz. Szabó László, a megyei tanács elnökhelyettese gratulál a felvetteknek. A diákok és tanáraik

Next