Vas Népe, 1988. június (33. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-10 / 138. szám

A vezetőt ott minősítsék, ahol a legjobban ismerik Az új hatáskört kapott pártalapszervezetek munkája Szentgotthárdon Ismeretes, hogy a veze­tők kinevezése (megválasz­tása), felmentése vagy ki­tüntetése előtt véleményt mondanak a pártbizottsá­gok és végrehajtó bizottsá­gok. Az MSZMP Központi Bizottsága 1986. március 18-­i ülésén határozatot ho­zott a párt kádermunkája továbbfejlesztésének felada­tairól. Ebben a határozat­­ban célul tűzték, hogy ezt a hatáskört decentralizál­ják. Ez azt jelenti, hogy a­hol megérették a feltéte­lek, ott ezt a jogkört a jö­vőben az üzemi pártbizott­ságok vagy alapszerveze­tek gyakorolják. Az­ alapelv ezzel kapcsolatban az volt, hogy a vezetőket ott minő­sítsék, ahol a legjobban is­merik őket. A VÁROSI pártbizottság döntése A szentgotthárdi városi pártbizottság — az MSZMP Központi Bizottsága hatá­rozatának szellemében , 1986. november 14-i ülésén tekintette át a kádermun­ka helyzetét és meghatároz­ta a fejlesztés városi fel­adatait. Az objektív és szubjektív feltételeket mér­legelve kilenc alapszervezet kapott önálló káderhatás­kört. A döntés öt üzemi, egy intézményi és három lakóterületi alapszervezetet érintett. A városi pártbi­zottság a döntés előtt kon­zultált az érintett alap­­szervezetekkel, a vezetők­kel és a felsőbb irányító szervek vezetőivel. Milyenek a tapasztala­tok az új hatáskört kapott pártalapsz­rvezetek mun­kájában? Ezt a kérdést tár­gyalta meg és elemezte leg­utóbbi ülésén a szentgott­hárdi városi párt-végrehaj­tó bizottság a pártépítési munkabizottság előterjesz­tése alapján. Mindenekelőtt megállapí­tották, hogy a vezetők mi­nősítési és véleményezési hatáskörének leadása az üzemi, intézményi és lakó­­területi pártalapszervezetek­­ben, továbbá az érintett ve­zetők körében kedvező fo­gadtatásra talált. Az új hatáskört kapott pártalap­szervezetek titkárai — az MSZMP Oktatási Igazgató­ságának szervezésében — háromnapos bentlakásos felkészítésen vettek részt, ahol elméleti és módszer­tani kérdésekkel foglalkoz­tak. A városi pártbizottság apparátusának munkatár­sai ezt követően a helyszí­nen is segítették a határozat helyi megvalósítását, a ha­tásköri listák elkészítését. A PÁRTÉPÍTÉSI munkabizottság helyszíni vizsgálatai Az elmúlt hetekben a pártépítési munkabizottság tagjai a helyszínen vizsgál­ták meg a dokumentumo­­­kat, a hatásköri listákat és­­a határozat végrehajtásá­nak eddigi tapasztalatait. Az alapszervezet­ek titkárai­val és a hatáskörbe vont vezetőkkel értékes eszme­cseréket folytattak. Valamennyi alapszervezet vezetősége tisztában van a hatáskörből fakadó felelős­séggel. Egyértelműen úgy ítélték meg, hogy ezzel nőtt az alapszervezet politi­kai tekintélye mind a párt­tagok és a pártonkívüliek, mind az érintett vezetőik szemében. A pártépítési munkabizottság úgy látta, hogy az alapszervezetek ál­talában megfelelnek a ha­táskör gyakorlásához szük­séges feltételeknek. Tapasz­talt, régi párttagok vezetik ezeket az alapszervezeteket, érvényesül a párt irányító, szervező tevékenysége. Az elkészített hatásköri listák kiterjednek minden olyan tisztségre, amely be­folyással van a munkahely, vagy a lakóterület politikai és gazdasági életére. A gaz­dasági vezetőkön kívül a társadalmi és tömegszerve­zeti vezetők is hatáskörbe tartoznak. Alapszervezeten­ként általában 10—15 tiszt­ség került a hatásköri lis­tára. Az elkészített hatás­köri listát valamennyi alap­szervezet elküldte a felettes gazdasági irányító szervnek is. Az alapszervezeti hatás­körbe került első számú ve­zetők kivétel nélkül tagjai a pártnak és a többi tiszt­ségviselő zöme is párttag. Ezek az emberek a párt­munkából becsülettel kive­szik a részüket, a pártveze­tőséggel elvtársi-partneri kapcsolatban állnak, a köl­csönös információáramlást jól megszervezték. A KETTŐS HATÁSKÖRBE VONTAK PROBLÉMÁI Négy első számú vezető esetében kettős hatáskörbe vonás történt. Ugyanis ezek a személyek, mint gazdasá­gi vezetők a pártalapszer­­vezet hatáskörébe tartoz­nak, de egy személyben vá­rosi pártbizottsági tagok is, és ebben a minőségben a városi pártbizottság hatás­köri listáján is szerepelnek. Ezeknél az alapszervezetek­nél még nem alakult ki egyértelműen a személyi ügyek intézésének a mód­szere. A pártépítési munka­i bizottság véleménye sze­rint ezekben az esetekben a városi testületek az alap­szervezeti vélemény birto­kában, annak szellemében döntsenek. Néhány személyt érintő­en — például hatóságok ve­zetőinek esetében — célsze­rű lenne a kettős hatáskört megszüntetni és az illetőt egyértelműen a városi párt­­bizottság hatáskörébe von­ni. Ezt a véleményt a párt­­végrehajtó bizottság elfogad­ta és ezekben az ügyeikben megteszi a szükséges intéz­kedéseket. Szóba került az is, hogy a minősítést, a véleményt a pártalapszervezet vezetősé­ge vagy a párttaggyűlés fo­galmazza meg. Javasolták, hogy ezt a munkát a párt­taggyűlés végezze el és a pártalapszervezet titkára legyen ott a minősítésen. A VEZETŐI KÖVETELMÉNYEK Állandó növelése A vizsgált pártalapszer­vezetek fontosnak tartják a vezetői követelmények ál­landó növelését, az önálló­ság fokozását, az alkotó gondolkodás erősítését, az új iránti fogékonyságot, an­nak tudatos keresését. A káderutánpótlás nevelésére, a felkészítésre, kiválasztás­ra a legtöbb helyen kellő figyelmet és gondot fordí­tanak, de a munkabizottság ta­gjai találkoztak olyan pártalapszervezettel is, ahol káderutánpótlási terv sincs. Ezeken a helyeken az alap­szervezeti tevékenység és a személyi feltételek fejlesz­tésre szorulnak. Eredmé­nyes megújulás után lehet csak számítani a káderha­táskör gyakorlásában is ha­tékonyabb munkára. A káderpolitikai munkát általában a beszámoló tag­gyűlések időszakában tekin­tik át az alapszervezetek. Testületi üléseiken kétéven­te szerepel napirendként a hatásköri listák felülvizsgá­lata, mint a kádermunka részterülete. Mindenütt tö­rekvés tapasztalható a ká­derpolitikai elvek és az er­re vonatkozó határozatok maradéktalan érvényesíté­sére, de a gyakorlati meg­valósítás színvonalában el­térés tapasztalható. Különö­sen az utánpótlás nevelése és képzése hagy kívánniva­lót maga után. Ebben a te­kintetben mind a pártalap­szervezetek, mind az első­számú vezetők többet te­hetnének. A párt-végrehajtó bizott­ság kiemelte, hogy a káder­munka demokratizmusát erősíteni kell, ugyanakkor a számonkérés, az ellenőr­zés sem mellőzhető. Mind a pártszervezet, mind az ál­lami, gazdasági vezetés fo­kozott felelősséggel tartozik az irányítása alá tartozó munkahely vagy lakóterület személyügyi helyzetéért. A pártépítési munkabi­zottság javaslata alapján a­ párt-végrehajtó bizottság fel­hívta a felsőbb gazdasági vezetők figyelmét a terü­letileg illetékes alapszerve­zet káderhatáskörének tisz­teletben tartására. Az alap­szervezetek figyelmébe ajánlották, hogy politikai eszközökkel, bátrabban él­jenek a hatásköri joguk ad­ta lehetőségekkel. Növeljék a vélemények kialakításá­ban résztvevők személyes felelősségét. A pártirányí­tás érvényesítésére, az el­lenőrzésre fordítsanak kellő gondot. Farkas László rész. A tanulmányterveket a Hidrológiai Társaság és az Agrober már elkészítette, augusztus elejére a teljes kiviteli tervdokumentáció is rendelkezésre áll. A szak­munkásképző szeptember elején indítaná a munkát, és egy év múlva fejeznék be.­­ A község csak 1990-től csatlakoztatna rá a vezeték­re. Amíg a gáztörlesztésünk le nem jár, nem szeretnénk terhelni a lakosságot. A huszonnégy vépi utcát fo­lyamatosan kötnénk be a hálózatba. Amelyik utcában a legtöbben vállalják a­­be­kötést, azzal kezdenénk. Nem véletlen a feltételes mód: a munka elkezdéséhez egy fontos döntés még hi­ányzik. A megyei tanács még nem adta áldását a vé­pi­ek tervére. — A szombathelyi szenny­­víztisztító művet nem szeret­nénk túlterheléssel tönkre­tenni — mondja Szigeti Já­nos, a megyei tanács vezető mérnöke. — A vépiek sze­rint ez az olcsóbb megol­dás. Az ő szempontjukból ez igaz is. De másoknak komoly kiadásaik lennének: először is bővíteni kellene a szom­bathelyi szennyvíztisztítót, és ez komoly összegbe kerül. Igaz, ez a kőszegi szennyvíz tervezett szombathelyi tisz­títása miatt is szükséges lenne. Másodszor pedig a vépi csatorna üzemeltetési költségei is magasabbak, mint ez szokásos, ugyanis nincs természetes esése, te­hát a szennyvizet „nyomni”­­kell. Ez sem a vépiek gond­ja lenne, hiszen az építke­zés befejeztével a Víz- és Csatornamű Vállalat felü­gyel a csatornára. Több szempontot kell tehát mér­legelnünk, de a végered­mény valószínűleg a vépi szennyvíz szombathelyi tisz­títása lesz. A döntés két hé­ten belül várható. ★ A szakmunkásképző addig i is tovább gyarapodik. Az egyik műhely tönkrement szigetelésű laposrbetejét ma­gas tetővel cserélik fel, s hogy ne legyen kihasználat­lan az így nyert hatszáz négyzetméteres tér, itt he­lyezik el az intézet mind­máig hányódó mezőgazdasá­gi gyűjteményét. A távlati terveket pedig még leírni is merészség: új kollégium a magyar diákoknak, a kas­tély szállodává alakítása, uszoda ... A devizás diákok, a ,­térítéses kollégisták” nép jövőjét alapozhatják meg. Rövidesen — ha egy két­ezer schillinges alkatrészt valamilyen módon sikerül beszerezni — egy parabola­­antenna kerül a szakmun­kásképző tetejére. Ha ők már úgyis foghatnak egy negyven csatornás adást, a falainak is felajánlották a kábeltelevíziózás lehetősé­gét. A Posta nemrég lefek­tetett kábelei mellett eset­ileg ez a vezeték is elfér­ne... Akkor már csak az lenne kérdéses, hogy há­nyan kíváncsiak arra a negyven csatornás műsorra. Mert keveseknek ez nem kifizetődő. Ha esetleg ezt is megvalósítanák, Vép nem­csak kommunális ellátottsá­gával büszkélkedhetne, ha­nem — még Szombathelyt is megelőzve — a vasi kábel­televíziózás úttörője lehet­ne. Lassanként városias ellá­tást teremtenek a városkö­­zelii faluban. Ma, a város­környék divatba jöttével szép fejlődést ígérnek ezek a lehetőségek Vépnek, az egykori mezővárosnak. Amelynek egy intézménye „betört az oktatási piacra”. Horváth Szilárd­Fotó: Kiss Dóra A félig kész épületet látva ehhez szükség lesz a kivitele­ző hét végi munkájára is. 1988. június 10. Péntek Útlezárók A rugalmasság nem a legfontosabb erényünk. Még mindig nem a legfontosabb, mert hogy sohasem volt az. Nem egyszer foglalkoztunk már azzal, hogy az útfelbontók, az ilyen-olyan építkezők, önkényesen és dalolva akkor zárják el a legforgalmasabb utcá­kat, utakat, amikor csak akarják. Kitesznek egy táb­lát, hogy építkezünk (építkezünk! — kik, mi?), vagy hogy kábelt fektetünk (kik?), esetleg darut szerelünk (mi?) és nincs az az úristen, akinél appelálni lehetne. Még a hatósági szervek is ezekhez a tilalmakhoz igazítják az intézkedéseiket. Mennyire bosszantó pél­dául, hogy az útépítések miatt lezárt utakon ünnep és munkaszüneti napokon, sőt, a kijelölt szakasz el­készülte után még hetekig, hónapokig ott vannak a sebességet csökkentő táblák, mert elfeledték be­venni őket. Az alábbi eset egészen friss. Sárváron gázcső­fektetés miatt a múlt hét csütörtök délutánján lezár­ták az Entzbruder utcát. Az utca és a Hunyadi utca sarkán van a Platán Étterem. Kedvelt helye ez a hazai és a külföldi vendégeknek, a tiltó (behaj­tani tilos) tábla azonban lehetetlenné teszi a gép­járművel való megközelítést.­­ Az útnak csak az egyik szélét érinti ez a munka. Elegendő lett volna egy zsákutcát jelölő tábla is, hogy a forgalmat korlátozza, de meg ne szüntesse. Az illetékeseknek persze az volt a legegyszerűbb, hogy teljes szélességben lezárják az utcát. Abszolút nem gondoltak arra, hogy egy szolgáltató helyet zárnak el ezzel szinte teljesen a forgalom elől. A „maszekot” akarják büntetni vele? Elképesz­tő volna, ha így lenne. A vendégkört hozták nagyon kényelmetlen helyzetbe. Áttételesen persze a Platán gazdáját és nyolctagú személyzetét is, pedig, mint fentebb írtuk, lett volna más — megítélésünk szerint is jobb — megoldás. A külföldiek azért csodálkoznak ezen leginkább, mert náluk az ilyesmi aligha képzelhető el. Pedig ott is bontanak útszakaszokat, fektetnek gázcsöveket. Csak sokkal rugalmasabban, mint a mi tájainkon. (posfai) □□□ Ez is kereskedelem...(?) Próbáljunk meg vásárolni mondjuk békéscsabai tetőcserepet és egy könnyű nyári ruhát. Az egyiket az­­építőanyag-telepen keressük, a másikat egy kicsi butikban. Az­­egyik nincs, sa másik van. Az egyikért úttalan utakon kell átcaplatni, a másikat szinte­­a ke­zébe adják­­a vásárlónak. Az egyiknek — ha kapható — elég sok az adminisztrációja, a másikat másodper­cek alatt megkapja a vásárló. Nem érdemes tovább feszegetni­­a különbségeket, a lényeg az, hogy keres­kedelem mindkettő,­­de mégis milyen távol vannak egymástól! Az építőanyagok piaca átmeneti időszakoktól el­tekintve a tartós hiányokkal küzd. A keresletet csak tavaly, az év felső felében közelítette meg a kínálat. Nagy sikernek számít egy-egy kurrens építőanyag megszerzése, azért aztán nem is tudatosul a Vásárló­ban, hogy másként is hozzá lehetne jutni ezekhez a termékekhez. Jobb körülmények között, egyszerűbben. Ma ott tartunk, hogy az ország tüzép­telepeinek (állami és szövetkezeti telepeknek) nagyobb része nem felel meg a kereskedelem követelményeinek. Mostoha feltételek között dolgoznak az építő- és tüzelőanyag­­kereskedők, sok helyütt az áru minőségét sem tudják megőrizni, ha­­kedvezőtlen az időjárás. A megye leg­nagyobb telepének falát úgy kellett megtámogatni, az egyik kisváros telepén pedig még mellékhelyiség sincs. Reklámozzák­­a Fészek áruházakat, de ahol nincs ilyen, ott általában­­sokkal rosszabb a helyzet. A minisztériumban most egy „minimális progra­mot” állítottak össze ,a tüzép­ telepek munkafeltételei­nek javítására.­­Legalább 1,3 milliárd forintra lenne szükség. Ebből is csak arra futná sok helyütt, hogy betonplaccot készítsenek a­­cementnek, fedést rakja­nak az áruk fölé. A szakembergárda megtartása, a kiszolgálás lati-’­turáltságának javítása egy következő lépés lenne ... — más □ □□

Next