Vas Népe, 1988. július (33. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

Burgenlandi utazások (2.) Josef Haydn életének har­­­minc évét töltötte Kismar­tonban az Esterházyak szol­gálatában. A kastélyban a zeneszerzőről beszél az oszt­rák idegenvezető kisasz­­szony, majd a Teremtésből hallunk egy részletet. A ze­ne hangjai már elcsitultak, újabb és újabb termeket ha­gyunk magunk mögött s még mindig azon kell gon­dolkodnom, azait a világhí­rű zeneszerzőről ismét el­mondtak. Napi kötelező pen­zumok mellett írta meg re­mekműveit ... Ma minden valamire való művész csak remekműveiket a­kar alkot­ni... Josef Haydn emlékét hí­ven­­ őrzik Eisenstadtban. Híres orgonája megmaradt a múzeumiban, szülőházá­ban egykori tárgyai között bolyonghat a vándor. Ham­vai egy szarkofágban nyug­szanak az úgynevezett He­gyi templomban a Kálvária­dombon. A négy évszakot jelképező szobrok őrzik a nyugalmát. A zeneszerzőnek csak a teste van itt elte­metve, a feje Bécsben nyug­szik. Kismartonban minden évben májusban és szep­temberben Haydn-napokat tartanak, ahol híres zene­karok, karmesterek adják elő a műveket. De nem­csak náluk, hanem nálunk, Fertődön is. Például az oszt­rák és a magyar közös Fil­­harmónia Zenekart Fischer Ádám karmester vezényelte. A Hegyi templomban ha­talmas sziklaüregezőben em­ber nagyságú alakok között járhatjuk végig Jézus kín­­szenvedésének útját, a ti­zenkét Stációt. Eisenstadt, ez a barátsá­gos kisváros estére egy csa­pásra kihal és elnémul. Mintha mindenki csak ott­hon készülődne a következő napra. Két merész kollégám ugyan betért a kínai ven­déglőbe, de csak az árakat tudták megszemlélni. A szé­pen kivilágított utcán csak mi járkáltunk. Éjfélre haj­lott az idő, amikor egy si­kátorban csöppnyi ázsiai lányt láttam rohangálni. S a kínaiak nadrágos, inges, ilaposcipős öltözetében két asszony vigyázott rá. Valahányszor elhagytuk Kismartont, egy messzenéző torony mindig megdobog­tatta a szívemet. Hiába, a soproni tv-tornyot odaátról elég ritkán látom. Finoman duruzsol a lég­kondicionáló, egyenletesen, simán halad az autóbusz. Az osztrákoktól érdemes volna eltanulni, hogy milyen gyor­san válaszolnak az újdon­ságokra. „Szoba kiadó” — olvasom magyarul egy-egy kisfaluban. Mi a csodálatos Rosenberger (rózsahegyi) Burgenland szállodában ezer soháringért töltöttük el az éjszakánkat, magánházaknál már száz-százötven schil­­lingért megashatnak a tu­risták. Állami programot indítottak a burgenlandi falvak megőrzésére. Tá­mogatják a fiatalokat, hogy ne hagyják el szüleik házát. Pontosan érzik és tudják, hogy az egykori őrvidék jellegzetes magyar házai is kulturális értéket hordoz­nak. S a változatos szép táj, változatos, hangulatos épí­tészetével együtt csábíthat­ja az elfáradt városlakókat. Felsőpulyán, Felsőőrben ,már igazán otthon érez­tük magunkat. Nemcsak azért, mert ha magyarul beszéltünk, magyarul vála­szoltak, de a sok kicsi piros­­fehér-zöld zászlócska, közé­pen a kiírással: „Itt beszé­lünk magyarul”, gesztusnak is jólesik. Mielőtt még elszédülnék, tudom jól, üzlet az üzlet. Csak még azt a mondatot keresem, amit a legtöbbször hallottam osztrák vendég­látóinktól, az pedig imigyen szólt: „Küldjék honfitársai­kat hozzánk, Burgenland­­ban vásárolni, nálunk leg­alább olyan jól lehet, mint Bécsben”. Így legyen! Treiber Mária­Fotó: Benkő Sándor Meredek lépcsőkön vezet az út a Hegyi templom kilátó részéhez. Tarcsafürdőn gyógycantrum várja a betegeket, többnyire az ászárak középréteg képviselői keresnek itt enyhülést. A szarkofágot, amelyben Haydn nyugszik a négy évszakot jelképező szobrok őrzik. Haydn-emlékház sok virág­gal. „Mindez érdekel valakit?” MAGÁRÓL — Toronyiban születtem 1930-ban. A szüleim föld­művesek voltak, de nekünk, három gyereknek szakmát akartak a kezünkbe adni. Hogy ne legyünk olyan ki­szolgáltatottak, mint ők voltak, így lettem én ci­pész, az egyik bátyám mű­szerész, a másik bányász. A mutter korán elment, én még 17 éves tanonc voltam csak. Az apáimnak jópár éve volt még hátra, Isten nyugosz­talja. Szeretem a sportot, de legjobban a focit. 36 éves koromig fociztam. Voltam center és jobb bekk a szom­bathelyi Szpariban (hivata­losan Spartacusnak kell mondani), aztán Toronyban rúgtam a bőrt. Ha a magya­rokról van szó, akkor min­den sportműsort megnézek, meghallgatok. Szeretem. Toronyban élek, a szülői házban, amit egy kicsit bő­vítettünk a feleségemmel. Kertészkedünk, van egy kis háztájunk, tudja hogyan van, kell a kiegészítés. Mit mondjak még magamról? Vígkedélyű vagyok, szeretem a viccet, a bolondozást, van egy kordém, egy 1200-as La­dám, nem lesz már más ko­csim, s az asszonnyal Ba­­­latonfenyvesen szoktunk nyaranta egypár napot töl­teni. A Latexnél dolgozik, ott van vállalati üdülője a gyárnak. MUNKÁRÓL — Már csak egyedül va­gyok az alapítók közül. 1948-ban kisiparos cipé­­szek alapították ezt a szövet­kezetet, s az első elnök, He­­tyey Sándor idehozott. Ő volt a mesterem, de bízott bennem, így kerültem se­gédként a szövetkezethez. Tudja, akkor más volt itt minden. A cipőket kézzel csináltuk, minden szakmai fogást állandóan gyakorol­tunk. És nagyon családias volt itt az élet. Emlékszem egy olyan kirándulásra, amikor az egész műhely elbiciklizett Hévízre. Hét­főn mentünk, szombaton jöttünk. Most csak gyűlések után van egy kis kikapcso­lódás, különben mindenki fut a kiskertjébe, vagy ha­za. Emlékszem másra is a régi időkből. Az elnököm, a Hetyey, tudja, aki egyhetes segédlevéllel vett engem ide, az 50-es évek elején, talán 1952-ben, azzal állí­tott be hozzánk: „No fiúk, vagy anyag, vagy fizetés?” Arról volt szó, hogy elfo­gyott az anyagunk, a szö­vetkezetnek meg nem volt pénze. Választhattunk: vagy a bérünket kapjuk meg, de nem lesz munkánk, vagy bent hagyjuk a bérünket, abból vesznek anyagot, és lesz munkánk. Hát persze, hogy hiteleztünk. Munka­védelmi cipőket készítet­tünk a munkaruházati vál­lalatnak, meg tiszti csiz­mákat a BM-eseknek. Most gépesítve vagyunk, export bérmunkát is vállalunk, például olyan nagy cégnek, mint a Humanic. Minden megváltozott. Már 12 éve vagyok meós, minőségel­lenőr, sokat tudnék beszél­ni arról, milyen anyagok­kal vagyunk kénytelenek dolgozni. Előtte talpaltam, fára húztam, a szakma min­den ágát végigjártam. 16 évig szövetkezeti vezetősé­gi tag voltam, beosztásom jó ideig csoportvezető volt. KITÜNTETÉSRŐL — Fent voltunk Buda­pesten, az OKISZ-ban. Szom­bathelyről hárman. Nagyon ünnepélyes volt az egész. Veszedelmes egy nap volt, az ember könnyen elérzéke­­nyült, hiába is kérdezi, hogy mi volt, hogy volt. Nem tudnám elmondani. Nagyon izgultam. Váratlanul jött. Én magam is gondolkodtam azon, miért kaptam meg ezt a magas kitüntetést. Azt hiszem a szövetkezeti hűsé­gemért. Gondolja csak meg! 1948. október 8-a óta itt vagyok a szövetkezetnél, jó­ban, rosszban kitartottam! Két évem van még, aztán nyugdíjas leszek. Ha va­lamit kívánhatnék? Mit is mondjak . .­. Talán legin­kább azt kívánom, hogy jusson ki ebből a kátyúból az ország. Mert most na­gyon benne vagyunk. A fentieket Závár József, a Robert Cipőipari Szövet­­­kezet Munka Érdemrend ezüst fokozatával kitünte­tett meósa mondta el. (némethy) Fotó: H. P.­ o­o o A meós monológja o­­­lfos­zépe A talajok savanyodásáról A MEGYEI TANÁCS MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉRŐL A megyei tanács mezőgazdasági bizottsága — dr. Hol­­lósy István elnökletével — legutóbbi ülésén azt tekintette át, milyen hatással voltak a talajok e­lsavanyodásának meg­állítására hozott központi intézkedések, és mik a további feladatok. Az értékeléshez dr. Sípos Endre, a Vas Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatója adott írásos előterjesztést. A bizottság abból az alapállásból indult ki, hogy a me­gye talajtakarójának több mint a 90 százaléka eredeténél fogva savanyú. Ez alól kivétel a kisalföldi tájhoz tartozó csernozjom jellegű talaj, valamint a Marcal térségben ta­lálható, többségében hiidromorf jellegű képződmény. Szakmai körökben tudott, hogy a savanyúság a szán­tóföldi növénytermesztésben hozamkorlátozó tényező, illet­ve kizárja a kultúrnövények bizonyos körének a­­termesz­tési lehetőségét. E korlátok feloldása érdekében Vas me­gyében figyelmet érdemlő talajjavító meszezés van folya­matban. A legutóbbi évtizedekben több mint 214 ezer hek­­tárat javítottak meg meszezéssel vagy egyéb módon. Ennek ellenére — a táblaszintű meszezés­i és mésztrágyázási prog­ram tanúsága szerint — több mint százezer hektár melio­­ratív szintű talajjavítást, és mintegy 50 ezer hektár to­vábbi mésztrágyázást igényel. Ebből megállapítható, hogy az egyszer már javított te­rületek visszasavanyodtak, illetve a talajok elsavanyodási folyamatának felgyorsulása mutatható ki. Kilenc év alatt a savanyú területek aránya 70,3 százalékról 87,1 százlékra nőtt. Különösen jelentős az erősen savanyú — 5,5 pH alat­ti — területnövekedés. Az elsavanyodási folyamatban szerepe van a termé­szetes kilúgozásnak, savanyítanak a műtrágyák, az esők és a nagy tömegű növény tápanyagként­­is sok meszet vesz ki a talajból. Viszont jó jel, hogy a kedvezőtlen folyama­t a legutóbbi 3 éviben mérséklődött, mert a megyében éven­ként mintegy 25 ezer hektáron meszeztek. Tovább javította az állapotokat, hogy két év óta állami támogatásként 500 forintot kapnak az üzemek a mészhatóanyag tonnája után. Ez a tény felgyorsította a talajok meszezését, és elég rövid idő alatt 40 ezer hektárra juttattak ki javító anyagot. A tervek szerint az idei évire az üzemek 37 ezer hektáron úgynevezett mésztrágyázást, 11 ezer hektáron talajjavító meszezést irányoztak elő. Ez a terület már garancia leh­et arra, hogy az évek során az elsavanyodási folyamat meg­fordítható legyen. Miközben a bizottság megállapította, hogy az érvény­ben lévő támogatási rendszer előnyös helyzetet teremtett a meszezett területek növelésében, a további feladatokat is meghatározta. Fontos lesz, hogy a Vas Megyei Növény­­egészségügyi és Talajvédelmi állomás a lehető legrövidebb időn belül valamennyi üzem számára ismét elkészítse a táblaszintű talajjavítási és mésztrágyázási javaslatát, amelynek birtokában az üzemek elkészíthetik a meszezési és mésztrágyázási programjukat. A­­bizottság megjelölte, hogy e program végrehajtásához milyen szempontokat lesz célszerű végrehajtani. Ehhez segítségükre lehet az a meszezési kísérlet, amit eredményesen folytatnak a­­horvát­­zsidányi tsz-ben. Ezután a bizottság meghallgatta a mezei munkákról szóló időszerű tájékoztatót. Az őszi árpát részben az egész megyében learatták, rövidesen a repce, majd a búza aratása várható. U. Gy. Itt a gyümölcsszezon, könnyítés a háziasszonyoknak Vásároljon petőházi befőzőcukrot Vas megyében több tízezer kiskert és háztáji gazdaság van. Csupán Szombat­helyen és közvetlen környékén 16 kert­szövetkezetben 1600 család kertészkedik és a zöldségen kívül sok gyümölcsöt ter­mel. Ezek egy részét frissen fogyasztják el a családok, nagyobbik részét azonban érdemes az őszi-téli hónapokra eltenni, lekvárnak, kampósnak befőzni. A házi­asszonyok zöme tudja, hogy olcsóbban jön ki, ha nem a kész konzervet vásárol­ja meg az üzletben, hanem a család íz­lésének és igényének megfelelően befőzi a saját termésű vagy olcsón vásárolt gyü­mölcsöt. LEKVÁR, DZSEM, GYÜMÖLCSZSELÉ készítéséhez Az otthoni befőzéshez, a háziasszonyok munkájához kíván segítséget nyújtani a Petőházi Cukorgyár — és a forgalmazó Kisalföld Füszért — újdonságával, a pe­tőházi befőzőcukorral. A gyár mérnökei és vegyészei a fej­lődés, a gazdasági helyzet változásainak, a vevők változó igényeinek, a korszerű táplálkozás követelményeinek fokozott mértékben próbálnak megfelelni. Ennek főbb jellemzői: a minőség javítása és a termékválaszték bővítése olyan új ter­mékekkel, amelyek minden tekintetben megfelelnek a kor követelményeinek. Ezeknek a gazdaságpolitikai elveknek megfelelően a gyár az idén új termék­kel jelent meg petőházi befőzőcukor né­ven. Ez a termék csak természetes anya­gokat tartalmaz: kristálycukrot, alma­­pektint és citromsavat. Előnyei: a befőzés után a gyümölcs eredeti, természetes ízét és vitamintartalmát megőrzi. A befőzést gazdaságossá és gyorssá teszi azáltal, hogy növeli a kocsonyásodást és lényegesen csökkenti a befőzésre fordított időt. Ugyanakkor más tartósítószert nem igé­nyel. KÉT RECEPT AZ ESZTÉTIKUS DOBOZON Az új terméket, a p­etőházi befőzőcuk­­rot esztétikus, színes dobozban, újszerű csomagolásban hozzák forgalomba. A do­bozon többféle gyümölcs és befőttesüveg látható. A gyártók és forgalmazók — a Petőházi Cukorgyár és a Kisalföld Fü­szért vezetői — gondoltak arra is, hogy a nyugat-dunántúli üzletekben sok a kül­földi — elsősorban osztrák — vásárló, ezért német nyelven is feltüntették a használati utasítást és két receptet. Milyen receptek olvashatók tehát a do­bozon. Az egyik az úgynevezett alapre­cept, amelyet természetesen — az igé­nyeknek és ízléseknek megfelelően — módosítani lehet. A recept így szól: egy kiló megmosott és a gyümölcs jellegének megfelelően megtisztított, felaprított gyü­mölcshöz adjon egy kiló befőzőcu­krot. Ezután állandó keverés közben forrás után négy percig főzze. Töltse forrón üvegek­be és azonnal zárja le. Az üvegeket gon­dosan tisztítsa, jól csöpögtesse le, ne tö­rölje ki, és a forró gyümölcs betöltésekor helyezze nedves kendőre. A másik recept zselé készítéséhez szól. Ez így hangzik: a gyümölcsből levet nye­rünk és háromnegyed liter gyümölcslevet egy kiló petőházi befőzőcukorral és egy citrom tevével összekeverünk, lassan fel­forraljuk és utána négy percig főzzük. Tartósítószert nem igényel. Az ilyen zse­lé elkészítés után azonnal is fogyasztható és torta leöntéséhez is kitűnően használ­ható. AZ ÉLELMISZERÜZLETEKBEN KAPHATÓ Az új termék, a petőházi befőzőcukor a megye élelmi­szerüzleteiben kapható. Keresse a polcokon vagy kérjen tanácsot a bevásárlásnál a bolt dolgozójától. A jelenleg forgalomban levő normál kristálycukor kilónként 26,10 forintba ke­rül. Az új petőházi befőzőcukor valami­vel drágább, kilója 39,50 forint, de az előnyei miatt megéri a különbözetet. Azt is érdemes megjegyezni, h­ogy minőségét megőrzi két évig. Bár az üzletek nagy része már ren­delt is az új cukorból, mégis tájékozta­tásul közöljük, hogy az élelmiszerboltok vezetői az új termékre megrendelést ad­hatnak le a Kisalföld Füszért Vas me­gyei egységeihez: a szombathelyi raktár­házhoz, a körmendi terakathoz és a sár­vári fiókhoz. (x) 1988. július – Péntek

Next