Vas Népe, 1988. szeptember (33. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

Szovjet-afgán Szrepsilis Szerdán moszkvai idő szerint 9 óra 41 perckor — a tervezettnél néhány perc­cel előbb — megtörtént a Szojuz—TMG űrhajó és a SMi­r űrállomás összekapcso­lódása. Mint a Majak rádió­állomás beszámolt róla, a Szojuz—TMG — két szovjet és egy afgán űrhajóssal a fedélzetén — a programnak megfelelően, technikailag hibátlanul hajtotta végre a műveletet. A közös szovjet—afgán űrrepülés résztvevőit — Vlagyimir Ljahov parancs­nokot, Valerij Poljakov or­vos-űrhajóst és Abdiul Ahad Mor­and afgán kutató űrha­jóst — a Mir űrállomáson Vlagyimir Tyitov és Musza Manarov várta; az űrállo­más két lakója már több mint 8 hónapja él és dolgo­zik a súlytalanság állapotá­ban. Mint a rádióbeszámolóból kiderült, a most alkalmazott összekapcsolási módszer bi­zonyos energiamegtakarítást is lehetővé te­sz, pontosab­ban kiszámítható a műve­lethez szükséges impulzus nagysága. Az űrhajó és az űrállomás összekapcsolása után az af­gán és a két szovjet űrha­jós átszállt a M­irre, s et­től a pillanattól kezdve öt­tagú az együtt keringő két objektum nemzetközi le­génysége. A közös munka hat napig tart majd, geofi­zikai és orvosi-biológiai ku­tatásokat foglal magában. A hatnapos program végez­tével Ljahov és Mornand a Szojuz—TM5 űrhajó fe­délzetén visszatér a Földb­e, Poljakov pedig csatlakozik az űrállomás állandó le­génységéhez. A­ Mir berendezései kifo­gástalanul működnek, az öt kozmonauta közérzete jó, munkájukat az előzetes terv szerint folytatják. Lengyelország Kiszczak és Walesa találkozója Szerdán Varsóban találko­zóra került sor Czeslaw Kiszczak lengyel belügymi­niszter és Lech Walesa, az egykori „Szolidaritás” volt elnöke között. A találkozón egy közelgő kerekasztal té­máiról volt szó. A megbeszélésen rész­t vett Stanislaw Ciosek, a Hazafias Nemzeti Új­jászü­letési Mozgalom Országos Tanácsa Elnöksége főtitká­ra, a LEMP KB PB póttag­ja és Jerzy Dabrowski, a Lengyel Püspöki Kar titká­ra. A mostani találkozó az el­ső 1981 óta, amikor végül is a szükségállapot bevezetésé­vel és a „Szolidaritás” mű­ködésének betiltásával lehe­­­­tett csak véget vetni az anarchikus helyzetnek, az ország gazdasága vészes ha­nyatlásának. Az idén áprilisiban már történt kísérlet a lengyel vezetés és Lech Walesa kö­zött tárgyalások kezdésére, amelyen akkor Zdzislaw Sadowski párton kívüli mi­niszterelnök-helyettes lett volna az egykori „szolid­a­­ritásvezető” partnere, de a májusi sztrájkok és abban Lech Walesa részvétele meghiúsította a párbeszéd felvételét. Egy repülőgép szerda délelőtt 9 óra 20 perckor Ausztria felől megsértette a Magyar Népköztársaság államhatárát. A légtérsértést a Magyar Népköztársaság honi légvédelmi rend­szere észlelte, és katonai repülőgépekkel elfogták, majd a pápai repülőtérre leszállították a DR 400-as RABIN típusú, osztrák felségjelzést viselő sportrepülőgépet. A gép fedélze­tén utazó Franz Fagerer 31 éves és felesége, Kornélia Mag­dalena Fagerer 30 éves osztrák állampolgárok a Veszprém Megyei Rendőrfőkapitányság illetékeseinek meghallgatásuk során elmondták, hogy repülőgépükkel Linz-Nickelsdorf sportrepülőtérről szálltak fel. Ezt követően Bécs környékén olyan erős oldalszelet kaptak, hogy átsodródtak a magyar légtérbe. Az ügyben illetékes hatóságok döntése alapján az osztrák házaspár repülőgépével együtt még szerdán vissza­térhet hazájába. (Folytatás az 1. oldalról) két megmenti mondjuk a matematikabukástól. — Az eszközellátottság? — A szakiskolákban szin­te katasztrofális a helyzet, az oktatáshoz szükséges gé­pek beszerzése a legnagyobb gond. A megyei művelődési osztálynak egy évben nyolc­­százezer forintja van gépbe­szerzésre, ami szinte a nul­lával egyenlő. A számítás­­technikában viszont óriásit léptünk. Az általános isko­lákban egymillió forint ér­tékben gyarapodtak a szá­mítógépek, mindegyikben három-négy van. Megoldat­lan azonban a szakszerű ki­használásuk. — Nem pedagógusok, ha­nem szakemberek munkájá­val nem élnek az iskolák? — Celldömölkön és Söm­­jénmihályfán is a SZÜV ad gépeket­ és szakembereket. Hasonló a helyzet Szombat­helyen. De az iskolák még nehezen mozdulnak, nem nyitottak arra, hogy bizo­nyos tárgyakat nem kell fel­tétlenül pedagógusnak taní­tani. Ez a diáksportra is áll. — A tankönyvek? — Talán összesen három általános iskolás könyv nem jelent meg: az elsős ének, az ötödikes orosz és egy orosz kiegészítő. Kicsit kés­ve, de kaptunk egymillió forintot, hogy a szociális helyzetükre tekintettel az al­só tagozatosok 40—45 száza­lékának visszatéríthessük a tankönyvek árát. — Részben osztott oktatás van-e? — Az általános iskolások 1,8 százaléka tanul így.­­Ez nem egyértelműen rossz. Bizonyos szempontból a rész­ben osztott iskolákban még előnyösebb is lehet a taní­tás. — Az iskolába járás, a buszoztatás? — Teljesen ingyenes. A megyei tanács az iskolák igénye alapján egy összeg­ben fizeti a Volánnak. A körülmények nem ideálisak, de jók. Megfontolandó a Vo­lán kérése, hogy egyes isko­lák legyenek rugalmasabbak a tanítás kezdetével. Szom­bathelyen megoldhatatlan a korábbi kezdés, a bajánse­­nyeiek azonban a buszjára­tok miatt korábban kezde­nek. Nem vehetjük tudomá­sul a szülők egyéni elkép­zeléseit. Ha mondjuk Rába­­hidvégről járatják a gyere­ket Szombathelyre, azt nem térítjük, ha ott — vagy a közelben — van iskola. hős— 2 Mas EU képe Szovjet szóvivő az aradi találkozóról A Szovjetunió megelége­déssel fogadta a magyar és a román pártfőtitkár aradi találkozójának tényét — je­lentette ki Gennagyij Gera­­szimov. A szovjet külügy­minisztérium szóvivője szer­dai sajtótájékoztatóján az MTI tudósítójának kérdésé­re elmondta, hogy moszkvai megítélés szerint üdvözlen­dő a magyar—román vi­szonyban jelentkező problé­mák Aradon tapasztalt po­zitív megközelítése. Geraszimov emlékeztetett arra a korábban kifejtett szovjet álláspontra, amely szer­int a szövetséges orszá­gok egymás közötti viszo­nyában felgyülemlett prob­lémákat az érintetteknek kell közvetlen tárgyalásokon rendezniük. Otto Lambsdorff budapesti tárgyalásai Marjai József miniszterel­nök-helyettes, kereskedelmi miniszter meghívására au­gusztus 28. és 31. között ha­zánkban tartózkodott Otto Lambsdorff, a nyugatnémet Szabaddemokrata Párt gaz­daságpolitikai szóvivője, volt szövetségi gazdasági minisz­ter. Az NSZK-beli politikus vendéglátójával megbeszé­lést folytatott a kétoldalú gazdasági kapcsolatok alaku­lásáról, a Közös Piaccal pa­rafált kereskedelmi és gaz­dasági együttműködési meg­állapodás összefüggéseiről, valamint a világgazdaság és a nemzetközi pénzügyi élet fő tendenciáiról. Egyetértet­tek abban, hogy a két or­szág kapcsolatai példamuta­tóan fejlődnek, ugyanakkor e kapcsolatok fejlesztési le­hetőségeit újabb kooperáci­ók és vegyesvállalatok lét­rehozásában látják. Ehhez kedvező feltételeket teremt a magyarországi reformfo­lyamat előrevitele. Hétórás munkabeszüntetés volt a Granvisus budapesti leányvállalatánál Beszüntette a munkát szerda reggel negyed 7-kor a Granvisus Látszerészeti Eszközök Gyára Budapesti Leányvállalatának 250 dol­gozója. A munkabeszüntetést közvetlenül az váltotta ki, hogy a Granvisus igazgató­ja, Baranyai László kedden leváltotta tisztségéből és ki­tiltotta addigi munkahelyé­ről Tóth Istvánt, a buda­pesti leányvállalat igazgató­ját, aki a dolgozók szerint négy esztendeig közmegelé­gedésre látta el az igazgatói teendőket. A törzsgyár veze­tője a felmondási idő alatti munkavégzés alól is felmen­tette az igazgatót, és 1988. december 31-ig a leányvál­lalat műszaki és kereskedel­mi igazgatóhelyettesét, Né­meth Kálmánt bízta meg az igazgatói teendőkkel. A munkát beszüntető dolgozók nevében Kovács Gusztáv művezető a régi igazgató visszahelyezését, valamint a leányvállalatnak az esztergo­mi törzsgyártól való külön­válását követelte. Szerda délelőtt a helyszín­re érkezett a törvényességi felügyeletet gyakorló Ipari Minisztérium főosztályveze­tője, Dankó János, továbbá Grossmann József, a XIII. kerületi pártbizottság titká­ra, valamint a Vasasszak­szervezet képviselője. A több órás tárgyalás során a dolgozók képviselői egyez­ségre jutottak a törzsgyár igazgatójával. Ezt követően 13 órakor Baranyai László a vállalat udvarán össze­gyűlt dolgozóknak bejelen­tette, hogy keddi határoza­tát visszavonja és Tóth Ist­vánt igazgatói munkakörébe visszahelyezi. Tájékoztatta a jelenlevőket korábbi dönté­sének hátteréről is. Eszerint a felmentés oka az volt, hogy Tóth István együttmű­ködési készségét nem tartot­ta megfelelőnek, s nem ér­tett egyet a budapesti leány­­vállalat vezetőjének önálló­sítási törekvéseivel. Az Ipari Minisztérium képviselője ígéretet tett ar­ra, hogy a minisztérium ér­demben foglalkozik majd a Granvisus budapesti leány­­vállalatának önállósulási ké­relmével. Ezt követően a dolgozók 7 órás munkabe­szüntetés után, negyed 2-kor felvették a munkát. Dankó János, az MTI-nek elmondta, hogy a munkabe­szüntetést az esztergomi törzsgyár igazgatójának ma­gatartása váltotta ki. A minisztérium Törvényes­ségi Felügyelete törvénysér­tő intézkedésnek minősítette Baranyai László azon dön­tését, amellyel Tóth István leányvállalati igazgató mun­kaviszonyát megszüntette. A munkáltatói jogokat gyakor­ló vezető az intézkedés meg­hozatala előtt a társadalmi szervekkel — így a Vasas­szakszervezet illetékesével — a szükséges egyeztetést elmulasztotta. Ugyancsak nem kérte ki a hatáskörileg illetékes pártszervezet hoz­zájárulását. Különösen azt kifogásolta a Törvényességi Felügyelet, hogy a munkaviszony meg­szüntetését kimondó határo­zatban a „munkakörének betöltésére alkalmatlan” ki­tétel indoklása teljes egé­szében hiányzott. Mindezek alapján az Ipari Minisztéri­um Törvényességi Felügyele­te Baranyai László döntését akkor is hatályon kívül he­lyezte volna, ha a dolgozók munkabeszüntetésének ha­tására az igazgató nem von­ja maga vissza jogszerűtlen határozatát. Kulcsár Kálmán az Egyesült Államokban Washingtonban tartja ezen a héten idei világkongresszu­sát a nemzetközi politika­­tudományi társaság. Az ülésszakon magyar küldött­ség is részt vesz, Kulcsár Kálmán akadémikus, igaz­ságügyminiszter, a Magyar Szociológiai Társaság elnö­kének vezetésével. Kulcsár Kálmán két elő­adást is tartott a tanácsko­záson; az egyiket a kelet­­európai modernizációról és politikai gondolkodásról, a másikat a jogtudomány és a szociológia közötti kapcso­latokról. Több előadást tar­tottak a magyar küldöttség más tagjai is. A magyar igazságügymi­niszter washingtoni tartóz­kodása során több megbe­szélést folytatott az ameri­kai kormányzat képviselői­vel. Richard Schiffer külügy­miniszter-helyettessel az em­beri jogok érvényesülésének kérdéseit vitatta meg. Az igazságügyminisztérium ve­zetőivel, továbbá az ameri­kai bíróságok vezető képvi­selőivel, neves jogi szakér­tőkkel a törvényalkotásról, a bíróságok szerepéről, készü­lő új alkotmányjogi és egyéb törvényeinkről folytatott megbeszélést. Az amerikai jogalkotás vezető szakértői nagy érdeklődést tanúsítot­tak az előkészületekben le­vő új magyar jogszabályok iránt. Tbiliszi, a lüktető világ­város, Grúzia mai fővárosa mindenki által ismert tele­pülés. Mchetaról, a régi, di­cső székhelyről azonban ke­vesen hallottak. Nézzünk körül mindkét városban! Tbiliszi Kevés város dicsekedhet olyan hosszú, változatos és dicső múlttal, miint Tbiliszi. Tbiliszi hatezer éves telepü­lés. A halgazdag folyó és a hegyekkel védett parti sáv mellett a letelepedés vonz­ereje a sok feltörő melegvízű forrás volt. (Tbiliszi grúziui forrót jelent.) A csaknem száz, természetes, meleg­vízű — főleg kénes — for­rás ma is gazdagon adja a gyógyvizet. Tbiliszi az embe­reknek a Kaukázuson túl az, ami Európa közepén Bu­dapest: balneológiai világ­város. Grúzia a török és a per­zsa birodalmak ütközőzóná­ja volt. Egyszer a török, máskor a perzsa seregek perzselték fel az országot, pusztították el városait. Ez­­­zel magyarázható, hogy a nagymiúltú város igazán régi építménnyel nem rendelke­zik. Tbiliszi 3 részre tagolha­tó település: óvárosiból, új­városból és gyárvárosból áll. Ezek a településrészek egymás mögött sorakoznak a Kúra folyó fűzi fel őket. A partközeli hegyek kény­szerítették ki ezt a telepü­lésformát. A keskeny, hosz­­szú város 25 km hosszan kí­séri a Karát. Ahol legkeskenyebb a parti síkság, ahol legjobban rohan a folyó és ahol a leg­magasabb a hegységkeret, ott találjuk az óvárosit. Az óváros büsz­kesége a 4. szá­zadban épült nagy­­kiter­jedé­­sű, bevehetetlen erőd, a Ka­ta. A vár romjai messzire felfutnak a meredek hegy­oldalakra. A várfalak az óváros területére érve be­levesznek a háztengerbe. A tbilisziek nem bontották le az ősi falakat, hanem házai­kat hozzáragasz­tották, vagy ráépítették. Az óváros jel­legzetes épületei a „tbiliszi házak”. Ezek népi ihletésű, emeletes épületek. Grúzia igen du­mbes-dombos vidék, ezért a grúzok többnyire a­­hegyoldalakra építkeztek. Épületeik a völgyből nézve emeletesek, a hegytető felől pedig földszintesek. Az or­szág nyara forró. A nagy meleget az árnyas, szellős erkélyeken lehetett legjob­ban elviselni, ezért épüle­teik homlokzatát beborítják az erkélyek. A „tbiliszi há­zak” tehát a hegyoldalakra, várfalakra kapaszkodó, csu­­paerkély épületek. Az er­kélykorlát művészi, változa­tos kivitele teszi mozgal­massá a városképet. A jel­legzetes épületek között sé­tálva minduntalan­­kisebb­­nagyobb bizánci stílusú templomokat találunk. Van ebben a városrészben még török fürdő, ó karavánszeráj, palota- és bástyarom, vala­mint sok-sok szobor és em­léktábla. A grúzok kegyelet­tel ápolják emlékeiket. A hegységkeret legmaga­sabb pontjára, a Dávid­­hegyre fogaskerekű vasút vezet. Ezen a hegyen állt (szerintem inkább éktelen­kedik) a hatalmas tv-to­­rony. A Dáv­id-hegy szóra­kozóhelyeit szívesen keresik­ fel a város lakói. Innen lát­hatjuk igazán, hogy milyen csodaszép a város fekvése. Ugyancsak az óváros felett, egy hegygerincen áll a De­­da-kalaki (a város anyja). Óriási, alumíniumból ké­szült szoborról van szó, amelyik a város minden pontjáról jól látszik. Egyilki kezében kardot tart az el­lenségnek, a másikban kupa van a barátnak. Ez a szobor nemcsak szép, hanem mél­tó emléket állít a grúz em­bernek, aki évezredeken át mindig megvédte hazáját, ugyanakkor a legbarátko­­zóbb, legvendégszeretőbb népek egyike is. Az óvárost az újvárossal összekötő fűútvonal a Rüsz­té véli sugárút. A több kilo­méteres, pálmákkal szegé­lyezett úton középületek­, tudományos és kulturális intézmények sorakoznak. Folytatva utunkat a Ruszt­­tevelim hamarosan az újvá­rosba érkezünk. Ez a mo­dern városrész is nagyon szép. Házai egyedileg terve­ Grúziában Emlékezés Takács Alajosra Az MSZMP Szombat­hely Városi Bizottsága ma délután 2 órakor a Jaki úti temetőben koszorúzás­sal emlékezik meg Takács Alajosról, a munkásmoz­galom régi harcosáról. Takács Alajos 1898. szep­tember 1-jén született a Zala megyei Dabroncon. Fiatal kovácssegédként 1918 tava­szán Budapesten, az Első Magyar Mezőgazdasági Gép­gyárban került kapcsolatba a munkásmozgalommal, tagja lett a szakszervezetnek és a Szociáldemokrata Pártnak. Részt vett a sztrájkmozgal­makban, bérharcokban. A Tanácsköztársaság leve­rése után behívták katoná­nak, majd leszerelése után 1921- ben Szombathelyre köl­tözött, s azonnal bekapcsoló­dott a szakszervezeti életbe. 1922- ben a Pamutiparba ke­rült, részt vett a háromhe­tes sztrájkban, az 1923-as négyhetes sztrájknak pedig már egyik szervezője volt. A Horthy-korszak idején mun­kásmozgalmi tevékenysége miatt gyakran volt része zaklatásban, letartóztatás­ban, rendőri fenyegetésben. A második világháború ide­jén az elhurcolástól a kato­nai behívó mentette meg. A felszabadulás utáni na­pokban azonnal munkára je­lentkezett, s az SZDP Veze­tőségi tagjaként együtt dol­gozott Nagy Lászlóval, Der­­dák Lajossal, Cser Józseffel, Telekes Sándorral, Bárány Mihállyal, Horváth T. János­sal. A vasas szakcsoport pénztárosa volt, s megalakí­tották a textilesek szakszer­vezetét, amelynek ő lett az első elnöke. Tevékenyen kivette részét az újjáépítésből, a Pamut­ipar felépítéséből, a szak­­szervezeti munkából, a bal­oldali blokk létrehozásából. Előkészítője, szervezője volt Szombathelyen a két mun­káspárt egyesítésének. Az 1956-os események a Pamutiparban érték, minden tőle telhetőt megtett a mun­káshatalom védelméért, a gyári őrség tagjaként részt vett az üzem őrzésében. Párttagságát 1922-től, mun­kásmozgalmi tevékenységét 1918-tól ismerték el. kommu­nista helytállásáért megkap­ta a Szocialista Hazáért Ér­demrendet, a Tanácsköztár­sasági Emlékérmet és a Fel­­szabadulási Emlékérmet. 1985. november 30-án hunyt el. 1988. szeptember 1. Csütörtök

Next