Vas Népe, 1988. november (33. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
Iraki-iráni tárgyalások Hétfőn Genfben az ENSZ főtitkárának közvetítésével folytatódtak az iraki-iráni tárgyalások. Vasárnap a svájci konferenciavárosba érkezett Javier Pérez de Cuellar, a világszervezet főtitkára, valamint Tárik Aziz iraki külügyminiszter. Az ENSZ főtitkára Genfben kijelentette, hogy törékeny a tűzszünet Irak és Irán között, és ezért a csapatok visszavonása a tárgyalások legsürgetőbb feladata. A New York-i tárgyalásokat követő genfi forduló napirendjén szerepel a két ország közötti fogolycsere, a közös folyami határ kijelölése és a Satt- el-Arab víziút megtisztítása a roncsoktól, valamint a háborús felelősség megállapíására hivatott bizottság megalakítása. Irak és Irán vasárnap sza badon engedett 25—25 rokkant hadi fogú ot. 2 Szovjet—kínai határtárgyalások A szovjet—kínai határ keleti részének csaknem valamennyi szakaszával kapcsolatban egységes álláspontra jutottak az e témáról tartott tárgyalássorozat harmadik fordulóján, amelyet a két ország képviselői október 20. és 31. között tartottak Moszkvában. A szovjet kormány küldöttségét Igor Rogacsov külügyminiszterhelyettes, a kínaiét Tien Ceng-pej külügyminiszterhelyettes vezette. A tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy a még egyeztetésre váró kérdéseket további megbeszéléseken vitatják meg. A moszkvai tárgyalási forduló napirendjén emellett szerepelt a határ nyugati szakaszának problémája is, s megállapodás jött létre arról, hogy munkacsoportot hoznak létre a kérdés tanulmányozására. Abban is megegyeztek, hogy a nyugati határszakasz légi fényképfelvételeinek elkészítését a két ország közösen végzi el. Hétfőn Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter fogadta a hat, a tárgyalásokon résztvevő kínai kormányküldöttség vezetőjét, Tien Ceng-pej külügyminiszterhelyettest. A baráti légkörű, a felek kölcsönös érdeklődését kifejező eszmecserén pozitívan értékelték a határtárgyalások menetét. Hangsúlyozták, hogy a határral kapcsolatos problémák rendezése elősegít a két ország kapcsolatainál tisztázását, a jószomszédi viszony javítását, a két ország közötti bizalom erősítését. A találkozón áttekintették a szovjet-kínai kapcsolatok további fejlődésének néhány egyéb kérdését is a kínai külügyminiszter decemberre tervezett első hivatalos szovjetunióbeli látogatása előkészítésének fényében. A tervjavaslatban foglaltak várható hatásai az életszínvonalra A SZOT elnökségének üléséről Hétfőn ülést tartott a SZOT elnöksége. A testület november 4-re, péntekre összehívta a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Javasolta, hogy a szaktanács következő ülésén foglalkozzék időszerű gazdasági, társadalmi témákkal; szervezeti és személyi kérdéseket vitasson meg, s döntsön az országos szakszervezeti tanácskozás összehívásáról, munkaprogramjáról. A szakszervezetek három naposra tervezett országos értekezletének időpontjául az elnökség december 24-ét javasolja. Az elnökség megvitatta a jövő évi népgazdasági tervjavaslatban foglaltak várható hatásait a dolgozók életszínvonalára. Megállapította, hogy változatlanul jelentős eltérés van a kormányzati elképzelések és a szakszervezetek igényei között a terv egyes, a dolgozókat közvetlenül érintő kérdéseiben. Sajnálattal látta, hogy a korábban elhangzott szakszervezeti javaslatok ellenére a terv a bruttó hazai termék (a GDP) stagnálásával számol. A szakszervezetek véleménye szerint a hazai piac szerepének erősítése lehetne a gazdasági növekedés egyik forrása. A gazdaság jövedelemtermelő képességét azokon a területeken lehetne növelni, ahol jelentősebb import és költségvetési támogatás nélkül elégíthetők ki a belföldi igények. Mivel a szakszervezetek lehetőséget látnak a gazdasági növekedésre, nem tudják elfogadni a reálbérek általuk ismert tervezett csökkentését sem. Az elnökség nem ért egyet a ma tervezett árszínvonalemelkedéssel, s különösen annak összetételével sem. A tervezett árváltozások ugyanis olyan terheket jelentenének a dolgozóknak, amelyek a szakszervezetek álláspontja szerint — változatlan gazdasági és szociálpolitikai körülmények között — jövőre nem vállalhatók. A feltéelezett és tervezett áremelkedésekkel szemben a szakszervezetek a maguk részéről a tervben szereplőnél jentősebb és a terheket joban mérséklő szociálpolitikai kompenzálást támogatnak. Szükségesnek tartják az alapvető fogyasztási cikkek központi áremelésének teljes körű kompenzációját. Ezzel kapcsolatban a vitában több szakma képviselője is elmondta, hogy a tagság tehercselő képessége határához érkezett, a reálbér csökkenésének megállítását igényli. Arra is rámutattak, hogy a lakosság terhei az idén várhatóan az eredetleg tervezettnél jobban nőnek, s ez nem folytatható tovább. Szükségesnek tarták az idei gazdasági folyamatok korrekt elemzését. Többen jelezték a tagság fokozódó bizalmatlanságát, mert eddig nem igazolódtak a gazdaságirányítás ez évi elképzelései, a gazdaságban nem tapasztalható lényeges elmozdulás. Több ágazati szakszervezet vezetője világos és határozott programot sürgetett a szerkezetátalakítás irányaira. Kovács László, a bányászszakszervezet főtitkára meggondolandónak tartja végkielégítés rendszerének bevezetését azok sámára, akiket munkahelyük megszűnése miatt bocsátanak el. Az alapvető fogyasztási cikkek áremelésének kompenzálására tett szakszervezeti javaslatok közül többen a fix összegű ellentételezés mellett szóltak, mert mint mondták, a bérek meghatározott százalékú emelése éppen azok számára jelentene legkevésbé megoldást, akiknek a legalacsonyabb a bére, s akiket az áremelések leginkább sújtanak. A fix összegű kompenzálásra többféle lehetőség is kínálkozik, abszolút összegben — a korábbi húspénzhez hasonlóan —, vagy az adórendszer változtatásával, az alkalmazotti kedvezmény emelésével. A szakszervezetek a létminimum alatti nyugdíjak esetében az áremelések teljes körű kompenzálását tartják szükségesnek. A felhalmozódott bérfeszültségek, jogos bérigények miatt a kompenzálások mellett népgazdasági szinten a bértömeg két százalékának megfelelő központi béremelést is szükségesnek tartanak a szakszervezetek. Elhangzott, hogy a szakszervezeti bér- és szociálpolitikai igények, s a kormányzati-,el-,képzetések között mintegy 20—25 milliárd forint a különbség. Az elnökség foglalkozott az Országos Érdekegyeztető Tanács feladatkörére, ügyrendjére készült tervezettel. Megállapította, hogy a tanács a kialakuló szocialista piacgazdaságban az érdekegyeztetés egyik fontos fóruma tehet. Hangsúlyozta, hogy a tanács működése mellett a szakszervezetek változatlanul érdekeltek a kormány és a SZOT vezetőinek további találkozóiban. A szakszervezeti mozgalom az OÉT munkájában a kormány, a kamara és a szakszervezetek hármas rendszerét tartja szükségesnek. Ebbe a rendszerbe beletartozhat a szövetkezeti szektor egy képviselőjének részvétele is. A kisiparosok, a kiskereskedők és a vállalkozók képviseletét viszont a kamarán keresztül látná megoldhatónak. Az elnökség véleménye szerint a tanács elnöki tisztét a kormány, a kamara és a szakszervezetek képviselői egymást váltva tölthetnék be. Has népe A budapesti felhívás nyugatnémet sajtóvisszhangja Az NSZK sajtója változatlan érdeklődéssel, általában kedvezően kommentálja a Varsói Szerződés külügyminisztereinek egy európai csúcsértekezlet megtartását és a bizalomerősítő intézkedések elmélyítését szorgalmazó budapesti felhívását, amelyet kormánya nevében vasárnap Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter is üdvözölt. A Stuttgarter Zeitung című lap hétfői hírmagyarázata szerint a budapesti jelzés kétségtelenül azt bizonyítja, hogy a Varsói Szerződés őszintén törekszik az Európában felhalmozott hatalmas katonai potenciálok csökkentésére. „A NATO számára is feltárult az esély, hogy esedékes téli ülésszakán átgondolt és konkrét választ adjon a budapesti nyilatkozatra. Most elsősorban arra van szükség, hogy megkezdődjenek a tárgyalások. Elvileg most már mindkét szövetség egyetért abban, hogy mi legyen az első lépés” — írta a tekintélyes Stuttgarter Zeitung. A VSZ-külügyminiszterek javaslatait bő tudósításban dolgozta fel a Süddeutsche Zeitung, a Die Welt, a Frankfurter Allgemeine Zeitung és a Frankfurter Rudschau is. A kedvező kommentároktól azonban elüt a Südskurier és a Westfalenpost című lapok véleménye, amely inkább kételyeket fogalmaz meg. Előbbi újra elsősorban a VSZ-től kéri számon a konkrét leszerelési intézkedéseket, s azt fejtegeti: inkább a leszerelés teremt bizalmat, és nem megfordítva. Felszámolják a gdanski Lenin hajógyárat Az év végéig felszámolják a gdanski Lenin hajógyárat, amely az utóbbi években sokkal kevésbé hajóiról, mint inkább arról volt híres, hogy a legkülönfélébb gazdasági és politikai sztrájkok tűzfészkeként működött, az egykori „Szolidaritás” elnöke, Lech Walesa munkahelye volt. A gyár felszámolásáról hozott döntés azonban nem politikai, hanem kizárólag gazdasági alapú elhatározás volt, amely senkit sem lepett meg igazán, főleg azokat nem, akik hittek Rakowski új kormányának, energikus ipari miniszterének, Wislczeknek: „Az eddigi tervek és programok helyett valóban be fogjuk zárni a veszteséges üzemeket”. A megszűnő gdanski Lenin hajógyár gépeinek, berendezéseinek és munkásainak egy része a tengermelléken működő három másik hajógyárhoz kerül. Az üzem épületeit, egyes berendezéseit, gépeit megpróbálják más termelő tevékenységre adaptálni. lilább Ladák Hosszú tárgyalássorozat eredményeként több gépjárműipari szerződést írt alá Budapesten a MOGÜRT Gépjárműkereskedelmi Vállalat szovjet partnerével. A szerződések a magyar— szovjet államközi megállapodások keretén belül 24,3 millió rubel importot és 9,5 millió rubel értékű magyar exportot jelentenek. Eszerint újabb 7000, különböző típusú Lada személygépkocsi importjára kerül sor, ebből 5000 Lada Szamara, a többi Lada 2104-es, 2105-ös és 2107-es gépkocsi importjára kerül sor, ebből döntő hányada még ebben az évben hazánkba érkezik. Az emberi," az újságírói ■kíváncsiság csinált belőlem kamionsofőrt. A Budatrans Fuvarozó és Szolgáltató Kisszövetkezet munkája után érdeklődtem a szövetkezetben. Az elnök Kuglicz J. Attila felajánlotta, hogy utazzam el egyik kocsijukkal fuvarba, hogy láthassam miként dolgoznak. Majd amikor megtudta, hogy „nagykocsis” jogosítványom és gyakorlatom is van, felajánlotta, menjek váltásként egy hosszú útra. Előbb az indulás napját, majd az útitársam, Kolumbán Károly nevét tudtam meg. Szombaton este lakásán kerestem fel, hogy megbeszéljük az indulást, vasárnap éjfél. * Délután alig aludtam. Már mindent elintéztem, az idő alig múlik. Ilyenkor csak a szorongás, az izgalom, a drukk a társ, sok év után, hogyan fogom vezetni a hatalmas szerelvényt, vajon bírom-e a nagy távolságot, hogyan jövünk ki egymással? Éjfél előtt két perccel kilépek a kapun. Akkor fékez a túlsó oldalon a hófehér szerelvény. Feldobálom a holmimat, és indulunk. Útitársam, Kolumbán Károly szép szál, jól megtermett, barna ember. Harminchárom éves, felesége és fia várja otthon. Nyugodt, megfontolt, de „tolja” — mármint gyorsan megy. Reggel ötkor Jászapátiban van találkozónk a Hungavis megbízottjával. Libáikat szállítunk az NSZK-ba. „Útitársunk”, egy MAN ■kamion, motorja több mint 400 lóerő, hossza meghaladja a húsz métert, és egyszerre 3072 libát tud elvinni. Kényelmes, akár egy jó személyautó. A Velencei tónál az autópályán megállunk, kávét inni. Utána a parkolóba menet Karcsi megkérdezi: „Megpróbálod a gépet?” Váratlanul szakad nyakamba a feladat, nincs időm izgulni. Tükör jobbról-balról. Hol is a vége? Minden nehézség nélkül mozdul meg a szerelvény. Már a pályán vagyunk. Az első percek után már éreztem a kétszer ■nyolc sebességfokozat helyét. Hat hosszú, nyolc rövid, majd hosszú. Gurulunk. Budapest, M 3-as autópálya, Jászapáti előtt már várnak bennünket. Mérlegelés és rakodás. Megérkezik Ágh László, a Buda,trans ágazatvezetője, közvetlen felettesünk. Ő irányítja, szervezi a liba és a kacsa , szállítását. Néhány Tankolunk Győrben, csak annyit, hogy az NSZK határon ne legyen több gázolajunk kétszáz liternél. Koszorúzás Károlyi Mihály szobránál és sírboltjánál Az 1918-as polgári demokratikus — őszirózsás — forradalom győzelmének 70. évfordulója alkalmából hétfőn délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeztek Budapesten, Károlyi Mihály, Magyarország első köztársasági elnöke szobránál és sírboltjánál. A forradalom vezéralakjának Kossuth Lajos téri szobránál Stadinger István, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. Felidézte Károlyi Mihály életútját, majd így folytatta: — A magyar október igazi népforradalom volt, tömegerejét a szervezett munkások és fellázadt katonák alkották, akik egyetlen éjszaka, vérontás nélkül megdöntötték a korhadt régi rendszert. Október 31-én megalakult az első magyar népkormány a Nemzeti Tanács tagjaiból. E forradalom több történelmi feladatot is megoldott. Mint nemzeti forradalom, győzelmes volt, hiszen elérte, amiért a magyarság évszázadok óta, elmondhatatlan áldozatok árán sikertelenül harcolt. Elérte az Ausztriától való különválást, a Habsburgok végleges trónfosztását, Magyarország függetlenségét, a köztársaságot. A magyar október az ország történetében először teremtette meg a demokratikus Magyarországot. Megvalósult a gyülekezési, szervezkedési, szólás- és sajtószabadság, az első igazán demokratikus választójogi reform, a nőkre is kiterjedő általános választójog. Az első magyar népköztársaság kormánya földreformot is kidolgozott; ennek során Károlyi Mihály saját birtokán 34 ezer holdat osztott fel a földnélküli parasztok között. Károlyi Mihály tudatosan a szervezett munkásságra, a szociáldemokráciára építette politikáját. Azt a nézetet hirdette, hogy ha teljesen radikális forradalmi kormány alakul, amely földet oszt és szocialista államot teremt, ez a nemzeti kisebbségekre is nagyobb vonzerőt gyakorolhat, mint a szomszéd országok nemzeti propagandája. Már ekkor elkezdődött az „átsimulás” a szocialista — ahogy akkor mondták: szociális a forradalomba, amely 1919. március 21-én ezért is győzhetett vértelenül. Károlyi Mihály nagy érdeme, hogy politikájával mindkét forradalom vérteleségét segítette, ami meglehet, kétszer is a polgárháborútól mentette meg az országot. Már ő is feltette azt a kérdést, amit manapság annyit hallunk: mi lesz Magyarországgal a jövőben? Válaszát nemcsak elfogadhatjuk, de erőt és hitet meríthetünk belőle a mi mai küzdelmeinkhez: „Európában és a világon másképp fog megvalósulni a szocializmus, mint ahogy azt a XIX. századi forradalmárok elképzelték, de mindenképpen be fog következni...” Az első Magyar Népköztársaság elnökének szobránál a beszéd után koszorút helyezett el a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi és Budapesti Bizottsága nevében Fejti György, a KB titkára és Barabás János, a budapesti pártbizottság titkára; az Országgyűlés nevében Stadinger István és Jakab Róbertné, az Országgyűlés alelnöke; az Elnöki Tanács és a Minisztertanács nevében Eleki János, az Elnöki Tanács tagja és Urbán Lajos közlekedési miniszter; a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében Kállai Gyula elnök és Huszár István főtitkár; a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Sólyom Ferenc titkár és Petrák Ferenc alelnök. Megkoszorúzták a szobrot a Budapest Főváros Tanácsa és a Károlyi Mihály Társaság képviselői. A megemlékezés virágait elhelyezték a fővárosi fiatalok is. Ezután az ünneplők a Mező Imre úti temetőben a győztes polgári demokratikus forradalomra és Károlyi Mihályra emlékezve megkoszorúzták a politikus sírboltját. Az ünnepség a Szózat hangjaival ért véget. * Hétfőn Budapesten felavatták Károlyi Mihály mellszobrát — Kirchmayer Károly szobrászművész alkotását — az Agrocinform Agrárinformációs Vállalat I. kerületi Attila úti székházának előcsarnokában. Az őszirózsás forradalom 70. évfordulója alkalmából elkészült szobornál Major Ottó író, a Károlyi Mihály Társaság Intéző Bizottságának elnöke mondott avató beszédet. 1988. november 1. Kedd