Vas Népe, 1988. december (33. évfolyam, 286-310. szám)
1988-12-01 / 286. szám
a megyei pártértekezleten KOLLÁR CSABA, 34 éves, Szentgotthárdon, a 2. számú általános iskola igazgatója. 1980-tól tagja a pártnak, most novemberben választották a városi pártbizottság tagjai közé és egyúttal küldöttnek is a megyei pártértekezletre. — Egyáltalán nem számítottam küldötté választásomra, környezetemből többen kérdik is tőlem, hogymost, amikor sokan látványosan hagyják el az általuk süllyedőnek tartott „hajót”, én miért vállalok felelősségteljes megbízatást? Azt felelem, éppen a felelősség és a bizalom miatt, amit 29 éves koromban itt Szentgotthárdon megkaptam egy új, korszerű nemzetiségi iskola vezetésével, így érthető, hogy iskolánk és tanárai, valamint a pedagógus társadalom gondjait, problémáit viszem magammal. Azt, hogy a nemzetiségi anyanyelvi oktatás így, ahogy ma van, nem jó. Változtatni kell rajta gyorsan, hogy a szlovén és német nemzetiségi diákjaink vállalni tudják anyanyelvüik irodalmi szintű elsajátítását. Ebben a formában túlterheltek ezek a gyerekek, rugalmasabb, reálisabb tantárgyfelosztással könnyebben és hatékonyabban tanulhatná anyanyelvét a 60 német és a 120 szlovén nemzetiségű tanulónk. Nem országos rendelet kell ehhez, hanem szabadabb kéz nekünk, itt ugyanis az országban Apátistvánfalván, Felsőszölnökön és a mi iskolánkban van csak általánosban szlovén nyelvű oktatás. Még ma is sok adminisztratív gátja van a közösségért tenni akaró pedagógusok munkájának, és egyáltalán az egész pedagógus társadalom megbecsülésének. Évekkel ezelőtt sorba kellett állnia pártfelvételi kérelmével a pedagógusnak, a tenni akarókat pedig ma is innen-onnan leintik, pláne ha újat, jobbat és mást akarnak. Elveszi a kedvüket az is, hogy ma már úgy néz ki a dolog, hogy az oktatáshoz, neveléshez majdnem annyian értenek, mint a focihoz. Indokolatlan a pedagógusellenes hangulat, mert amit a család nem végez el, azt az iskola már nem tudja vállalni. Az iskola csak úgy tudja megoldani feladatát, ha a társadalomban — és annak alappilléreiben, a családokban is — alapvető változások történnek. A pedagógusok anyagi megbecsüléséről csak annyit, hogy elsősorban maradjunk a realitások talaján, másrészt nem egyes rétegeknek kellene a bérét emelni, hanem általános bérreformra van szükség. Társaim nevében is vállalom, hogy erkölcsi „helyretételünk”, megbecsülésünk a legfontosabb számunkra. ÉDÁSZ kőszegi kirendeltségének vezetője: — Jómagam egyszerre vagyok pártértekezlet után és előtt. Az előbbit arra értem, ami városunkban zajlott november elején. Ennek összehívásával, megmondom őszintén, én nem értettem egyet. Feleslegesnek tartottam, mondván — s ezt igazolta aztán a végeredmény is —, hogy az ottani munkát ugyanúgy elvégezhette volna egy rendes pártbizottsági ülés. Nem alakult ki a várospolitikát érintő, s a változó körülményeket figyelembe vevő, ezeket elemző konstruktív vita. A jövőben követendő politikai stratégiát végül is a megválasztott új pártbizottságnak kell ezután kidolgoznia. Az imént tett észrevételek, remélem, nem vonatkoztathatók majd „nagyban” a megyei pártértekezletre. Mindazonáltal van egy általános megállapításom, s ebben a véleményben nagyon sokan osztoznak velem: egész politikánk hitele döntő mértékben a gazdaság teljesítőképességétől függ. S ezt ma a megyei szervek aligha tudják döntő módon befolyásolni. Mégis ... fontosnak tartom átértékelni a megyei apparátus egész szerepét. Kívánatos, hogy a segítő, a felkészítő, az orientáló feladatokban az eddiginél hatásosabban vállaljon szerepet. A hatásköröket az adott városok, vagy intézmények pártszervezetei lássák el. A megye legyen egy közvetítő kapocs a Központi Bizottság és a helyi szervezetek között. Személyi frissítésit is várok, a testületekben és a fontosabb tisztségekben. A hozzáértés és a tapasztalat legyen a legfontosabb szempont a megválasztásoknál. Nos, hát ezekkel a várakozásokkal vessek részt az értekezlet mimikájában, s tőlem telhető módon segíteni is fogom az előrelépést. HORVÁTH GYULA, 34 éves, az Élgép meósa. 1974 óta párttag, alapszervi vezetőségi tag, 1980-tól a városi párttagság, 1988. november 18-tól pedig városi vb tagja. — Azokat képviselem, akik odaküldtek, a gyárunk munkásságát. Viszem magammal véleményüket arról, hogyan látják, ítélik meg gyárunk, városunk, megyénk, országunk gazdasági és politikai viszonyait. Meggyőződésük, hogy a magas szinten megindult személyi, politikai és gazdasági változtatásokat az alapokig kell vinni, mert enélkül nem lesz megújulás. Új dolgokhoz pedig új emberek is szükségesek. Érzékenyen érinti a munkáskollektívákat a különböző rétegek bérkövetelése, melyeknek jogosságát nem vitatjuk, de tudjuk, hogy a Lnkiesből nem lehet fizetni. Bérügyekben a nagyipari munkásság a legmegértőbb és a legtürelmesebb. Ez a hozzáállás elkötelezettségről tanúskodik. A mi munkásaink a gazdaság megújulását várják országosan és az Élgépben is! Nem a nyereséges, jól dolgozó vállalatok további „fejését”, hanem a veszteségesektől való egyértelmű támogatás-megvonást, valamint az állami pénzeszközök megfontoltabb elosztását. A megyei pártértekezletre delegáltak és küldöttek listáját végigtekintve sokunknak feltűnt, hogy közöttük nagyon kevés a munkás. Ezt semmiképpen sem tartjuk helyesnek. Így a testületekben sem lehet majd meghatározó szerepük. Ha ez a tendencia folytatódik, félő, hogy a politikai életből és döntéshozatalból „elveszítjük” a munkásokat és végső soron előfordulhat, hogy veszélybe kerül az MSZMP munkás jellege. Igazítsuk a pártot megváltozott összetételű társadalmunkhoz, nevében is legyen kommunista, amelyben osztály- és rétegmutatók nélkül alakulhat a párttagság. Végezetül annyit, hogy manapság rossz vezetőellenes hangulatról beszélhetünk. Vezetőre mindig is szükség van, de hozzáértő, értelmes, az új iránt fogékony vezetőre. Akik erre képtelenek, azok ne vállaljanak vezető beosztást és ne is válasszák vagy nevezzék ki ilyen posztra őket. Lendvai—Lakatos—Soós Velencében Egy ideig négy, majd Győr-Sopron és Vas megye bekapcsolódásával öt ország határmenti tartományai, megyéi kapcsolódtak be a regionális együttműködésen alapuló közös munkába. Amit ebben a munkaközösségben hangsúlyozni kell: nem a kormányok, hanem a helyi, önkormányzattal rendelkező vezető szervek, tanácsok működnek együtt. De természetesen figyelnek rájuk, segítik őket országaik vezető szervei is. Az öt ország képviseletében teljes jogú tagja a közösségnek az NSZK-hoz tartozó Bajorország, az olasz Lombardia, Trentino-Alto- Adige (azaz Dél-Tirol), Veneto és Friuli-Venezia Giulia, az osztrák Karintia, Stájerország és Felső-Ausztria, a jugoszláv Szlovénia és Horvátország és hozzájuk kapcsolódott immár teljes jogú tagként Magyarországról Győr-Sopron és Vas megye. Legújabban megfigyelőként Zala és Somogy megye is jelen van a közös munkában. A térségben megközelítően 35 millió német, olasz, szlovén, horvát és magyar anyanyelvű ember él. Az ország- és megyehatárok természetesen nem esnek egybe a nemzetiségi határokkal; ahogy nálunk élnek szlovének, németek és horvátok, ugyanúgytalálhatók magyarok Ausztria tartományaiban, Szlovéniában, sőt Olaszországban is. És ugyanígy élnek olaszok a dalmát partokon, németül beszélők az olasz Alto-Adigában — és így tovább. S amit még tudni kell, s ami a szervezet újszerűségét aláhúzza: az öt ország közül kettő a NATO és a Nyugat-Európai Közösség tagja, egy a Varsói Szerződésnek és a KGST-nek, egy semleges és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA)tagja, egy pedig az el nem kötelezettek mozgalmához tartozik. E sokszínűség teszi érdekessé, izgalmassá ezt az újszerű nemzetközi szervezetet. Visszatérve az évforduló ünnepségsorozatának színhelyére: a velencei Szent György szigeten valaha a Benedek-rendiek építettek kolostort, amely mai formájában egy gróf tulajdona volt. Háborúban elesett fia emlékére alapítványként átadta társadalomtudományi, művészettörténeti, zenei és színházi rendezvények megtartására. Itt, ebben a tágas és lenyűgöző környezetben alakult meg az Alpok—Adria Munkaközösség tíz évvel ezelőtt, s most a jubileumra ide érkezett meg a 14 tartomány, illetve megye képviselője. Izgalmakkal és várakozással tele érkeztünk meg a szigetvárosba. Amikor az állomásnál beszálltunk a helyszínre vivő hajóba, meglepődve tapasztaltuk azt a felettébb nyugtalan nyüzsgést, amely a kikötőiben fogadott bennünket. Nem túlzás, mint nyáros a cserebogaraik, úgy rajzottak, siklottak, futottak összevissza a kis és nagy hajók, csoda, hogy föl nem taszították egymást. A hajókon transzparenseket, zászlókat lobogtató férfiak, túlnyomórészt fiatalok ricsajóztak. Egy cirkáló ajkához emelt hangosbeszélővel próbálta egyfelé dirigálni őket, de inkább zűrzavar és hangok kavalkádja volt rá a válasz. A hajótaxi már nem fiatal vezetőjétől aztán megtudtuk, hogy tüntetésre készülnek, de ne csináljunk belőle nagy ügyet, mert errefelé nem ritkaság az ilyesmi... Már a tanácskozás menetében tapasztalhattuk, hogy igazat mondott. Az egyik ország külügyminisztere például azért jött egy nappal később, mert a repülőtéren, ahova meg kellett volna érkeznie, éppen sztrájkoltak. (Folytatjuk) Pósfai János A tanácskozások, ünnepségek színtere: a Csini-sziget. 1988. december 1. Csütörtök Műszaki fejlesztés a kisiparban A 153 ezer kisiparos mintegy 40 százaléka végez termelő munkát, ám műhelyeik színvonala messze elmarad a kívánatostól. A magánkisvállalkozóknak nincs elegendő pénzük a kutatás-fejlesztésre, illetőleg találmányaik megvalósítására, általában olyan új piacképes termékek kifejlesztésére, amelyekre pedig nagy szüksége lenne a gazdaságnak. Gond az is, hogy akik szívesen vállalkoznának az innovációra, új cikkeket fejlesztenének ki, magas műszaki színvonalú gépeket, berendezéseket vásárolnának, gyakran nem ismerik lehetőségeiket, illetőleg a szabályozókat. Korábban jól segítette például a műszaki fejlesztést az adóalapcsökkentő pályázat rendszere, amely lehetővé tette, hogy az innovatív kisiparos akár 40 százalékkal is csökkenthesse adóalapját. 1987-ben több mint kétezren éltek e lehetőséggel, s mintegy hárommilliárd forint termelési értéket hoztak létre, úgynevezett kedvezményes adózással. Bár e lehetőség az idén megszűnt, a KIOSZ arra törekszik, hogy segítse a kisiparban a műszaki fejlesztést. Megállapodott például a Magyar Hitel Bank Rt-vel egy külön alap létrehozásáról. Az 50 millió forintos alapból a kisiparosok igen kedvező, 10 százalék alatti kamattal, gyorsított eljárással, rövid futamidőre — hat hónapra — maximálisan 250 ezer forint hitelhez juthatnak. Az új szolgáltatást szeptemberben indították, sikerét jelzi, hogy újabb kölcsönök kiadására csak akkor van mód, ha a visszafizetések ezt lehetővé teszik. A kockázatos, de ígéretesnek látszó, magas műszaki színvonalra épülő vállalkozások elindítására, illetőleg támogatására az OMFB, az Ipari Minisztérium és a kormány Tudománypolitikai Bizottsága közösen 400 millió forintot különített el az idén. Ezt az összeget három bank — az Innofinance, az Ipari Fejlesztési Bank és az Invest Bank — kezeli, s tájékoztatásuk szerint a KIOSZ-szal egyetértve már több kisiparosnak is juttattak kedvezményes hitelt az alapból. Emellett a KIOSZ folyamatosan tájékoztatja a kisiparosokat a műszaki fejlesztés legújabb eredményeiről, az e tevékenységet alapvetően befolyásoló jogszabályokról, illetőleg azok változásairól. (1) Vizsga télből Nagyon korán köszöntött be az idén a tél. A tétova hószállingózás dühödt havazásba váltott és a viharos erejű szél hófúvásokat épített, metszőn csípte arcunkat. Hamisítatlan tél lett hirtelen novemberben, örülhetünk, hogy ez a zord idő egyelőre elmúlt. A minden rosszban van valami jó bölcsesség alapján azért egyfajta haszna is lehet a korai zord időnek. Az élet minden területén vizsgázni kényszerültünk télből. Megmérettetésünk eredményeit kamatoztathatjuk majd az „igazi" télben, illetve talán jut időnk gondatlanságunk és hibáink kijavítására. Vizsgáztak a gépkocsivezetők, hogy valóban felkészítették-e járműveiket a télre, s tudnak-e gyorsan vezetési stílust váltani a szárazról jeges-csúszóssá vált rutákon, és ha kell, le tudnak-e mondani megszokott „autós kényelmükről”, s nem indulnak útnak gépkocsival, veszélyeztetve maguk, utasaik és mások biztonságát. Vizsgáztak a Közúti Igazgatóságok, a városgazdálkodási vállalatok, a helyi tanácsok az utak, közterületek, járdák idótól való, megtisztításában. Ugyanígy kitűnt, melyik bolt, üzlet, vendéglátó hely és szolgáltató egység vezetői, illetve mely magánházak és bérleményeit gazdái veszik komolyan a telet és takarítják el a havat az épületek elől. Gyors számvetést kényszerült tenni a mezőgazdaság is, hogy elvégezte-e időarányos őszi munkáit, és gyorsan kiderült hol, miben van még sürgős tennivaló a határban. Vizsgáztunk mi is a másokkal való törődésből, udvariasságból, segítőkészségből buszon, utcán, gyalogátkelőhelyeken, az ilyenkor fokozott törődést igénylő idős és egyedül élő embertársaink megsegítéséből. És talán még abból is: törődünk-e a fázó, éhező madarakkal, mert annyival kevesebbet ér majd a tavasz, amennyi közülük nem éli meg a kikeletet... — soós — Az Országgyűlésen hallottuk... (2.) (Lakat«» Ferenc karikatúrája) Has Elegie 3