Vas Népe, 1989. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-02 / 1. szám

Straub F. Brunó újévi köszöntője Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke tegnap a Kossuth Rádióban és a televízió 1-es műsorában újévi köszöntőt mondott. Tisztelt Honfitársaim! Kedves Nézők és Hallgatók! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmil­liók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értü­nk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meg­gondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cse­lekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bi­zakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei na­gyon más arányokban jelentkeznek a fiatalok és az időseb­bek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élmények­ből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez ha­tározza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irá­nyait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásá­ban, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esz­tendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demok­ratikus, szocialista Magyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet ked­vező alakulása, a kelet-nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte további báto­rítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a kü­lönböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. János Pál pápának — akit egy­két éven belül hazáink vendégeként is­­tisztelhetünk­­— az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális érté­kek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is­­hangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a­­magyarság egy­­harmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jo­gok hiányában­. Államunk felelősséget érez minden ma­gyar iránt és nemzeti kulturális értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nemzetiségek-etni­­kumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anya­nemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkra­­további­­bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez azon­ban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz — valós ala­pot csakis a teljesítmény adhat. Az értéket teremtő, az ér­téket­­ termelő em­beri munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntar­totta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat kö­szönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városai pol­gárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egyko­ron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentő­ségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel be­szélhetünk róla. Nekik, az új esztendőre nemcsak azt kí­vánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájuk­ban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásem­berei, a gyárakban, üzemekben, bá­nyákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-terme­lési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszer­zésének kínjait. Nem raj­tuk múlt, és mégis ők viselik első­sorban a terhét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munka­ellátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a vál­tozások­ teremtette feladatokat, önmaguk javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a koc­kázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hor­dozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájaikban vezérelje őket az­­Folytatás a 2. oldalon) Új év kezdődött, megvívtuk a szilveszteri csatát Jó reggelt, Tisztelt Olvasóink! Rakéta gyorsaságra kap­csolt az idő, be akarja hab­zsolni e század maradékát. A nyolcvanas évek utolsó esztendejét írjuk immár. Ijesztően csöndes volt teg­nap a reggel, az éjszaka friss sebei az utcán, kon­fetti, üvegcserép, elszórt trombita, fosztó plakátok, felborogatott szeméttartók mindenütt. Mint egy csata­tér, úgy nézett ki az utca, amelyre csak a napfény dőlt optimistán, mintha nem Újév reggele, hanem a tavasz első napja virradt volna ránk. Az éjféli Himnusz gyászsze­rű akkordjai után a Szózat mélyhegedű húrjain szólt az üzenet: „... itt élned, halnod kell!” Itt van hát az új év! Tisz­telettel és szeretettel kö­szöntjük olvasóinkat, jó reg­gelt kívánunk! Most már nem a szilveszter derűjével, nem a petárdás éjszaka ká­bulatával, hanem a talpra állt, a felébredt ember örö­mével és felelősségével. Re­ményekkel és bizakodással vágjunk neki az új évnek;­ higgyük, hogy tudunk tenni érte; higgyük, hogy lesz erőnk fordítani valamit jö­vőnkért, s hogy egy év múl­va a mainál optimistábban fogadhatjuk az évszázad utolsó tizedét, öntsük ki hát magunkból a szilveszteri mámort; a jó­zanság erejével, képessége­inkbe vetett hitünkkel vág­junk neki a gátakkal, aka­dályokkal megtűzdelt útnak. Nem áltathatjuk magunkat: az új évben minden más lesz! Küzdelmesebb és drá­gább lesz az életünk. Maxi­málisan 15 százalékos fo­­gyasztóiár-növekedésre kell számítanunk. Drágább lesz az autóbuszjegy, többe kerül a posta, a telefon. Még a gyógyszerekért is többet kell fizetnünk az év elejétől. Ke­ményebben kell megdolgoz­nunk a mindennapi betevő falatért. Feszültebbek, ide­gesebbek leszünk, megnő a veszélye annak, hogy foko­zódik az elidegenedés félel­me. Ne soroljuk tovább: nem akarunk ünneprontók lenni ezen az idei első hétközna­pon. De a szilveszteri má­mort ki kell söpörnünk, s józanul arra inteni, hogy új nap, új év kezdődött, ami helytállást, férfias elszántsá­got kíván. Reményeink mel­lett megvannak a garanciái annak, hogy képesek le­;­­szűnik kilábalni a nehézsé­gekből, s hogy a bajokat el tudjuk hárítani, össze kell fognunk; egyéni és kollek­tív tettekkel közre kell mű­ködni mindenkinek, kemé­nyen meg kell dolgoznunk. a jövőnkért, boldogulásunkért,. Jó reggelt, tisztelt olva­sónk! Az év fordulójáról készí­tett összeállításunkkal — leg­főképp képeinkkel — életünk egy-egy szeletkéjét próbál­juk megmutatni. Ilyenek voltunk 1988—1989 forduló­ján. S még valamit: mostantól drágábbak vagyunk mi is, vagyis az újság. De azért arra kérjük a Tisztelt Olva­sót, ne csüggedjen, its főleg* ne forduljon el tőlünk. Hi­szen ismert a mondás: a bajban össze kell fognunk! & higgyünk­ a költőnek­? „Lesz még egyszer ünnep a világon!” P­ós fai , János Egy vidám jelenet a Claudi­­usban. Boldog új évet kívánunk: Kivilágos kivirradtig . .. Siker, siker, sikeres Aki csak töltött, töltöttee. Hajnali nagytakarítás. . . Fotó: Kacznarsfci 'AMm Szolgálatban voltak a mentők...

Next