Vas Népe, 1989. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-01 / 27. szám

Dr. Kuti Béla felszólalása ■9BI99l9||99916969M9||9669H6HKMHE!!96666H6HM9HHBHHH6KHHH|H699BK36KKHMH66flMK6IBHH66M6BM66HE! a megyei tanács ülésén Tisztelt Vas Népe Szerkesztősége! Tisztelt Fő­szerkesztő Elvtárs!­­ A január 19-i megyei tanácsülésen elhangzott fel­szólalásomra a Vas Népében, a Népsportban egyes mondatok kiragadása alapján több reflexió jelent meg. Felszólítást is kaptam annak a személynek a m­egnevezésére,­­aki a Haladás vezetőségétől a na­gyobb összeget felvette. A lapokban tehát dúl­­a vita anélkül, hogy az általam elmondottakat a Vas Népe olvasói megismerhették­­volna. Mivel felszólalásomat többen vitatták, azzal a kéréssel fordulok a főszerkesztő elvtárshoz, hogy szí­veskedjenek tanácsülési felszólalásomat szó szerint leközölni, ítéljék meg az olvasók, van-e valóság-, il­letve igazságtartalma. Bizonyos kérdésekben, így a megye helyzetének megítélésében is természetesnek tartom a véleménykülönbségeket. Én a felszólalásom­ban nem szándékoztam senkit megbántani, csupán véleményemet akartam bizonyos kérdésekben haszno­sítás és a tanulságok levonása céljából elmondani. íme a rendelkezésünkre bocsátott felszólalás szö­vege: Tisztelt Tanácsülés! Az én véleményem sze­rint a költségvetés mindkét részben, az intézmények, különösen az egészségügyi és oktatási ágazatok működte­tésére tervezett költségek, ugyanúgy, mint a fejlesztési elképzelések az elmúlt esz­tendőkben is, napjainkban is a megye lakosságának ér­dekei­t"­szolgálták és szolgál­ják. A mai költségvetés is nehezebb gazdasági viszo­nyok között más belső ará­nyokkal segíti az itt élő emberek életkörülményei­nek szinten tartását, egyes területeken annak javítását. Az éves költségvetések, a hosszabb távú fejlesztések mindig nyilvánvalóvá tették azt is, hogy a tanácsok ho­gyan sáfárkodnak a rájuk bízott javakkal. Ha történelmi mércével mérünk és több évtizedre visszatekintünk a mai és az egyre növekvő gondok elle­nére azt látjuk, hogy a me­gye gazdagodott. A múlt esztendőkben sok minden épült,­ nagy változások kö­vetkeztek be a kommunális ellátásban, különösen a ve­zetékes ivóvíz program meg­valósításában, bővültek a kullturális, oktatási intézmé­nyek, javultak a munkafel­tételek. Az egészség meg­óvását, a gyógyítást szolgá­ló létesítmények, különösen a megyei kórház fejlesztése, felszereltsége minőségi vál­tozáson ment keresztül. A kereskedelmi, idegenforgal­mi feltételek tovább javul­tak. Nagyon differenciáltan a megye lakossága módosabbá vált. Ez egyaránt kifejező­dik a lakáshelyzet javulá­sában, a gépjárművekkel, tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottság vonatkozá­sában. Az is tény, hogy az egyé­ni boldoguláshoz nélkülöz­hetetlen javakat egyre több munkával tudják csak elő­teremteni. Egyértelmű, hogy a társadalmi és egyéni gaz­dagodás lehetőségeit a nép teremti meg. Az állam a tanácsok útján csak azt tud­ja elosztani, amit az érték­teremtő munka létrehozott. Sokat dolgozott és dolgozik, alkotott és alkot a megye munkássága, parasztsága, értelmisége. Miért mondtam el e min­denki által ismert tényeket? Azért, hogy vitatkozzak azokkal az igaztalan és ha­mis nézetekkel, amelyek egyre szélesebb körben azt sugallják, hogy ebben az országban és a megyében negyven év alatt nem volt fejlődés. És ami itt történt, az csak rossz volt. Volt rossz is, azt sem kell leta­gadni. De aki mindent, min­den létrehozott értéket annullál, semmisnek tekint, az népünk alkotó munkáját, az itt élő dolgozó emberek szorgalmát becsüli le, a tisz­tességes munkát vonja két­ségbe. Akik itt éltek évtizedeken keresztül a nép között, azok szemtanúi, résztvevői és szenvedői­ lehettek azoknak az erőfeszítéseknek, amelye­ket a megye dolgozói az öt­éves és éves tervek végre­hajtásáért fejtettek ki gyak­ran úgy, hogy a megbecsü­lés nem volt arányban a végzett munkával. A most előterjesztett javaslatban megfogalmazott célok is csak akkor válnak valóra, ha teljesítésükért a maga helyén mindenki tisztessége­sen dolgozik. Tisztelt Tanácsülés! Amennyire hamisak és igaztalanok a mindent ta­gadó vélemények, ugyan­olyan igaztalan és hamis az a felfogás, egyesek által ter­jesztett nézet, ami szerint Vas megyében alapvetően minden rendben van, hogy itt minden jobb az országos átlagnál. Vajon mitől lenne jobb? Az ország gazdasági életé­vel összefüggő gondok hatá­sa ugyanaz, mint másutt. Mivel nálunk az átlagkere­setek évtizedek óta alacso­nyabbak az országosnál, itt az életszínvonalat csökkentő intézkedések nagyobb réte­geket érintenek hátrányo­san. Nálunk is egyre na­gyobb arány­ban kerülnek a létminimum alá. Alacsonyab­bak a nyugdíjak. Mind töb­ben szorulnak segélyre. A segélyezési eljárás éppoly bürokratikus, sokszor önér­zetet sértő, mint mindenütt az országban. Nálunk évtizedeken ke­resztül alacsonyabb volt az egy főre jutó beruházás, mint az országos átlag. Itt jobban érezhetők a gyáregy­ségekkel összefüggő hátrá­nyok. A termelőszövetkeze­tek között elég magas a kedvezőtlen adottságúak ará­nya és nagyobb ezek hátrá­nyos hatása. Részben objek­tív okokból, részben a me­gye vezetésének hibáiból a melléküzemági tevékenység nálunk később alakult ki, mint az országban. Jórészt ide az jutott, amit mások meghagytak. Az állatsűrűség magasabb volta és kedvezőt­lenebb nyereséghozama év­itizedek óta sújtja az itt gaz­dálkodó termelőszövetkeze­teket. A tulajdontól való el­idegenedés nálunk is végbe­ment ugyanúgy, mint másutt az országban. Az adózás ne­gatív hatásai és bürokratiz­musa ugyanúgy sújtja az itt élőket, mint az ország más pontjain. Azt is meg kell mondani tisztességgel, hogy a nagy erőfeszítések, az eredményes munka mellett mi is elkö­vettünk hibákat Az ipari üzemméretek kialakításánál, a termelőszövetkezetek ösz­­szevonásánál egyes községek gazdasági, igazgatási, kultu­rális, oktatási önállóságának megszüntetésénél nem min­dig volt a vezetés elég kö­rültekintő. A szakos oktatás feltételeinek javítása címén egyes területeken nagy isko­lai körzeteket hoztunk létre. Fájó, hogy ettől sem az ok­tatás színvonala, sem a ne­velés nem javult. A lakosság széles körű el­lenzésével találkozó vasút­­megszüntetésekben­ mi az élen jártunk. Pusztába ki­áltott szó maradt az ellen­zék jajszava. Ha tehát az országos gon­dok úgy, vagy jobban hat­nak bizonyos körülmények folytán, mint másutt és a saját hibáink — amelyek gyakran központi kezdemé­nyezésekkel függtek össze — is hatottak és hatnak, ak­kor miért lenne itt minden jobb, mint másutt? Hamis öntömjénezés ez, bárki ré­széről is hangozzék el, za­varja a reális helyzetmegíté­lést. Szerintem olyan a helyzet, mint az országban, van amiben jobbak va­gyunk, van, amiben rosz­­szabbak. Az pedig egy kicsit bántó is, hogy napjainkban azok hiányolják a falvak valódi egyenjogúságát, azok beszél­nek a településfejlesztés hi­bás alkalmazásáról, a fal­vak szellemi „kiüresedésé­ről”, akik nem keveset tet­tek azért, hogy ez így le­gyen, így alakuljon. Tették, tehették — tisztelt Megyei Tanács — ezt azért is, mert egzisztenciájuk nem azoktól függött elsősorban, akik e teremben ültek és ülnek. Számukra a felsőbb szervek megítélése, az előttük való megméretés volt a fonto­sabb. Ezért a központi el­képzelések végrehajtását akkor is erőltették, ha azok előnyei nem voltak látha­tók, tapinthatók, ha azzal a lakosság és a választók többsége nem értett egyet. Tisztelt Megyei Tanács! Sokszor elhangzik, hogy a megye közállapotai jók. Kétségtelen, nem Zala, nem Csongrád, nem Hajdú-Bihar megyei problémák vannak. De azért a megye közálla­potai, a környezetvédelmet is beleértve, ellentmondáso­san alakultak. Egyértelmű, hogy tisztább a közélet, ke­vesebb a visszaélés. Ugyan­akkor figyelmeztető, hogy a környezetvédelemben sok a pótolnivaló. Növekszik a bű­nözés. És ami az etikai dol­gokat illeti, hát „alsó-Vas­­ban” ahogy tegnap este az Új Reflektor Magazinban mondták, akadnak kritizál­ható dolgok, ahol „nagyha­talmú városi vezetők orv­­vadászatairól” adott számot a televízió. Azért nálunk is akadt ve­zérigazgató, aki vállalati pénzen épített mintalakásba költözött és lakottan a jog­szabályok által biztosított kedvezményekkel megvásá­rolta. Nem törvénysértő ez és jogszabályba sem ütkö­zik, az emberek mégis ne­hezen térnek napirendre fe­lette. Talán etikusabb lett volna, ha a mintaházat egy többgyermekes munkáscsa­ládnak, vagy alkalmazottnak juttatták volna. Vannak ve­zetők, akik az adott lehető­ségeket kihasználva az utób­bi időben is megvásárolták az általuk lakott állami la­kásokat. Ez sem törvényte­len. Visszhangja csak azért van, mert jóval kisebb pén­zű emberek sokkal nagyobb áldozatok árán, gyakran egész életre eladósodva tud­ják lakásgondjaikat megol­dani. Ma a nehezebb hely­zetben más az effajta dol­gok megítélése. Az előterjesztés is utal rá, hogy a lakásépítések 89 szá­zaléka a jövőben is saját­erős lesz, tehát továbbra is az igénylők nagy anyagi erő­feszítéseire van szükség. Tisztelt Tanácsülés! A költségvetés tervezete több helyen utal rá, hogy a rendelkezésre álló összeg csak a szintentartáshoz, vagy arra sem elegendő. Az emberek közérzetét javíthat­ja, ha ebben a helyzetben emberségből — akiknek er­re módjuk és lehetőségük van — az eddigieknél ma­gasabb szintet biztosítanák. Arra is szükség van, hogy pontosabban, árnyaltabban, a valóságnak jobban meg­felelőnek ítéljük meg a me­gye helyzetét és a figyelmet oda összpontosítsuk, ahol a legnagyobb gondok mutat­koznak. A tartalmi munka szín­vonalát, az intézményekben dolgozó emberek rangját kellő szakszerűséggel, az emberek gondjai iránti na­gyobb megértéssel, az ügy­intézés kulturáltsága növe­lésével mindenki előnyére jóval a pénzügyi keretek fö­lé lehet emelni. Csak így lehet megbecsülést szerezni az általunk szolgált ügynek, politikának és ezért eddig is érdemes volt, a jövőben pedig nélkülözhetetlen lesz becsületesen dolgozni. Tisztelt Tanácsülés! A költségvetési előterjesz­téssel egyetértek. A Haladás pálya világítását illetően Máté elvtárssal. A Haladás pénzügyi kondícióihoz még egy dolgot elmondanék a példa kedvéért. Több mint egy évvel ezelőtt hallottam, hogy a volt ügyvezető elnök 150 ezer forintot követel az elnökségtől, de az elnökség azt nem akarja kifizetni. Nem olyan régen tudomá­somra jutott, hogy az el­nökség mégis kifizette ezt az összeget. Hát akkor nem lehet úgy mondjam rossz a pénzügyi kondíció, ha az edzőnek annyit fizetnek, ami itt elhangzott, a játé­kosoknak pedig annyit, hogy pontosan senki nem tudja. A világítást és az egyéb dologi eszközöket meg fi­nanszírozza a megyei tanács. Ez így nem jó. Mindemel­lett van ennek egy másik oldala is. Küldjön ki a me­gyei tanács egy független bizottságot, amely vizsgálja meg, hogy az elmúlt tíz esz­tendőben a Haladásnak nyúj­tott állami pénzek felhaszná­lása hogyan történt. A sport­ra fordított pénzek felhasz­nálása során mennyi ment a diáksportra, tömegsportra, mennyi ment a Haladásra és azon belül mennyi a lab­darúgásra. Erre azért merek hivatkozni, mert hat-hét év­vel ezelőtt volt olyan ta­pasztalat is, hogy bizonyos állami javak értékesítéséből befolyt pénzek átcsurogtak a Baráti Kör pénztárába, on­nét pedig alig ellenőrizhető célokra. Tehát ez a téma megérné, hogy egy teljesen elfogulatlan bizottság ezt vizsgálja meg és ha itt min­den rendben van, akkor majd később, amikor jobb anyagi kondícióban leszünk, akkor ehhez a témához visz­­sza lehet térni. Én kérem ebben a tisztelt megyei ta­nács támogatását, nehogy egy alulról jövő nyomás késztessen bennünket arra, hogy ezt az egész problé­mát felülvizsgáljuk. 4 Vas WePc ­ A VII. ötéves tervidőszak­ra szóló, illetve a hosszú tá­vú területfejlesztési elkép­zelésekről tájékozódott, s mondott véleményt keddi ülésén a Hazafias Népfront Országos Elnökségének tele­­püléspolitikai bizottsága. A HNF OT székházában meg­rendezett ülésen — melyen különösen nagy hangsúlyt kapott a gazdaságilag elma­radott térségek fejlesztése­­. Hoós János, az Országos Tervhivatal elnöke elmond­ta, hogy a kedvezőtlen adott­ságú területeken, illetve a foglalkoztatási gondokkal küszködő térségekben a komplex fejlesztésekre töre­kednek. A helyi adottságok­ra, a rendelkezésre álló nyers és alapanyagok fel­dolgozására építőtermelés, forgalmazás megteremtésén kívül a megfelelő infrastruk­túra kialakításáról sem sza­bad elfeledkezni. Kellő gon­dot szükséges fordítani a Terület­fejlesztés kultúrára, az oktatásra, a szociális ellátásra. Hang­súlyozta: a korszerű terme­lés megszervezésének infra­strukturális feltételei is van­nak. A cél az, hogy ezekbe a térségekbe is hatékony termelési kultúra települjön. A szerkezetváltás nélkül új­ratermelődnének a kedve­zőtlen adottságok. Megfelelő alapok megteremtése lehető­séget ad arra, hogy ezek a települések később már ön­erőből fejlődjenek. Több te­rületen csak átképzéssel, a­­közlekedési feltételek javítá­sával lehet hozzájárulni a foglalkoztatási gondok meg­oldásához. A struktúravál­tást, a munkahelyteremtést banki eszközökkel is támo­gatják majd. Mint elmondta, a gazda­ságilag elmaradott térségek­ben a VII. ötéves terv fej­lesztési programjában elő­irányzott 20 milliárd forint­ból 1988 végéig mintegy 11 milliárdot használtak fel. Szabolcs-Szatmár megyé­ben 3,8, Zala megyében 2,6, Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyében 1,6, Somogy megyé­ben 1,­2 milliárd forintot, Baranya, Békés és Vas me­gyében egymiilliárd forintnál kisebb összeget. A beruhá­zások 70­ százaléka a terme­lést érintette, 30 százaléka az infrastruktúra fejleszté­sére irányult. Nagy összege­ket fordítottak az egészség­telen ivóvízű településeken a vízellátásra, valamint több helyen az útépítésre, a tö­megközlekedés feltételeinek javítására, a kereskedelmi hálózat fejlesztésére. TISZTELT ÜGYFELÜNK! • •Örömmel tájékoztatjuk, hogy bankunk LETÉTI JEGY kibocsátását határozta el, korlátozott összegben, 10 és 50 ezer forintos névértékben. A letéti jegy lejárata egy év, kamata 1870 Ha a tervezettől eltérően megtakarításai egy részére szüksége van, egyedülálló kedvezmény, hogy bankunk három hónapon túl már kamattal vásárolja vissza a letéti jegyet, mégpedig: — 3— 6 hónap között évi 11,5%-os, — 6— 9 hónap között évi 13,5%-os és — 9—12 hónap között évi 15,5%-os kamattal. Ha ajánlatunk megnyerte tetszését, bővebb tájékoztatással szolgálnak munkatársaink. Mezőbank Rt. Szombathelyi fiók Köztársaság tár 36. Tel.: 16­685/29 ______________________________________________________________________________(2374) 1989. február 1. Szerda

Next