Vas Népe, 1989. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-01 / 51. szám

A munkásfiatalokat leírják? Készülődik a KISZ újabb kongresszusára, sok mindent kell majd tisztáznia. A mo­nolitikus egységnek vége, a deklarált, ám megvalósítha­tatlan programok ideje le­járt. „Görcsoldó” elképzelé­sek, tervek kellenek. S hoz­zá tagság, amely ezt meg is valósítja. A KISZ-ben szá­mos réteg, irányzat létezik egymás mellett. A többi kö­zött a munkásfiataloké. Akikről egyre kevesebb szó esik. Akik egyre inkább úgy érzik, leírják őket. Talán, mert kevésbé ékesszólóan képviselik érdekeiket, mint teszem azt a középiskolások. Talán, mert más tanárral vitatkozni, megint más mű­vezetővel, igazgatóval. Ta­lán, mert­­.-már értelmét sem látják annak, hogy szólja­nak. Két kongresszusi küldöt­tel beszélgettünk. Őszinte megnyilatkozásaik figyelmet érdemlők. Remélhetőleg nem­csak munkahelyi vezetőik körében, hanem másutt is. Mert bizony tömény politi­káról lesz itt szó. Egyfajta ifjúmunkás közérzetről. Molnár Anita és Hegedűs Hajnalka a szombathelyi Latex dolgozója. Ők nap mint nap átélik azt, amiről mások párnázott ajtók mö­gött értekeznek. A párná­zott ajtóval esetünkben az a gond, hogy nem engedi át a hangot. Vagy ha igen, ala­posan megszűrve. Anita és Hajnalka beszélgetésünkkor nem használtak hangfogót. Ez a tény is sejtet már né­mi változást az ifjúsági szer­vezet magatartásában.­­— Mi a véleményetek, il­­letve a környezetetekben le­vő ifjúmunkások véleménye a KISZ-ről ? — Nem szépítjük: a KISZ programjait egyszerűen nem lehet megvalósítani. A szer­vezet szinte mindent elvál­lal és ez egyenlő a kudarc­cal. Határozott cél kell. Olyan, amely mögé a mun­kásfiatalok is felsorakozhat­nak. Egyelőre alapvető gon­dokkal küszködünk. Például azzal, hogy nem választhat­juk meg szabadon munka­társainkat. Nem dolgozha­tunk azokkal, akikkel sze­retnénk. Köt az alapszerve­zet, a régi forma. Aztán: nem egyszer öngólt lövünk. Lásd lakásügy, tüntetés. Olyan embereket mozgósí­tottak és vonultattak fel, akik azt sem tudták, hogy miről van szó ... — Mennyire népszerű a KISZ a gyárban? — A valós döntésekbe nem szólhatunk bele, nincs igazi súlyunk. Népszerűsé­günk csökken. A munkások konkrétumokra kíváncsiak, csak ezzel nyerhetők meg. A KISZ-nek ugyanúgy szer­veződnie kellene, mint az alternatívoknak. Hogy iga­zából megmérhesse önma­gát, tudja, kire számíthat. Val­­ idő, amikor illő volt belépni a KISZ-be, mert ki­mondatlanul is előnyökkel járt. Már azokkal szemben, akik nyíltan elutasították a belépést. Ennek vége, ön­­szerveződő, értelmes prog­ramú KISZ-re van szükség. Mert tovább folytatódnak a kilépések. — A munkásfiatalok szer­vezettsége, vagy inkább szervezetlensége nem csak a KISZ gondja. Egyre általá­nosabb jelenség. — Erre kellene a kong­resszusnak választ adnia. Mi most nem bizakodunk. El­gyötört, agyoncsigázott em­bereket látunk magunk kö­rül. Akik napi megélhetési gondokkal küszködnek ... Ebben a politikához viszo­nyuló közömbös helyzetben az alternatívok sem érné­nek el semmit. A mi gyá­runkban legalábbis nem. Az emberek egyszerűen nem akarnak semmiféle szerve­zethez sem tartozni. Be­zárkóznak a maguk kis világába. Más kérdés, hogy ezzel éppen maguknak ár­tanak a legtöbbet... Azért akad még néhány aktív fia­tal, őket kéne megnyerni. Nehéz. Amikor meghallják, hogy tagdíjat is kell fizetni, felnevetnek. Ja, akkor nem lépek be. Arra nincs pén­zem. Más is nyomaszt ben­nünket. A rádió, a tévé ontja a reformról szóló hí­reket. Pártokat alapítanak, nyilatkozatokat tesznek. Legutóbb megalakult a Munkás-Szolidaritás szerve­zet. Úgy érezzük, mi kima­radunk ebből. Ránk nem kíváncsiak, semmi sem vál­tozik. Az emberek látják tehetetlenségünket. Azt, hogy a döntések a fejünk felett születnek. Látják ezt a szak­szervezetinél is. Valós bele­szólás nincs, véleményezési jog az van! Több kell. Ha azt látnák, hogy konkrét ügyekben hatni tudunk, vál­tozik valami, akkor jönné­nek. Mert egyszer elindul­nak valamerre, a­z biztos. — Ki lehetne az üzemben a partneretek? — Bárki és bármely tes­tület, aki és amely irányít. Mi természetes partnernek, szövetségesnek legelébb a szakszervezetet tartanánk. Az biztos, most úgy érzik az ifjúmunkások, hogy szép csendben leíródnak. Azt várjuk a kongresszustól — ezt is képviseljük —, hogy a folyamat megálljon. Ér­­vényes szavazatunk legyen jövőnk alakításában. Kozma A korábbiakhoz képest újszerűnek számító nyílt ülést tartott legutóbb Rép­celak tanácsa. Az első napi­rend a VII. ötéves terv idő­arányos végrehajtása, és az 1989. évi fejlesztési és mű­ködési költségvetés megál­lapítása volt. Igen fontos, a nagyközség és vonzáskör­zetében élő mintegy 5600 embert foglalkoztató ügy ke­rült a tanács elé. Répcela­kon is szűkülnek a lehető­ségek, bővülnek az igények — ez az oka­ annak, hogy parázs vita kerekedett a fejlesztési és működési terv megállapításaiból. Az előadó Siketánc Edit vb-ti­tkár szóbeli kiegészítő­jében utalt rá, hogy az el­múlt évi tapasztalatok alap­ján számítani lehetett arra, hogy kényszerű visszalépés lesz a költségvetésben. Erre a tanács is tudatosan fel­készült, így alapvetően meg­nyugtató éveket zártak, jól alkalmazkodtak a megválto­zók körülményekhez. Biz­tató, hogy a tanács teljesí­tette, helyenként túlteljesí­tette az ötéves terv első há­rom évre jutó programját. Megvalósult a 600 adagos napközis konyha, amihez a társközségek is Répcelakra adták a településfejlesztési hozzájárulást. Száz magán­erős lakás épült. Jelentős a száma az OTP, illetve a vál­lalati bérlakások építésének is. 1987-ben befejeződött a gázvezeték-hálózat kiépíté­se. Elkészült a vámoscsa­ládi vízmű, megkezdődött Répcelakon az új művelődé­si ház építése, befejezése 1989 év végére várható. A biztató eredmények el­lenére azonban még elég nagy az elmaradás a jogos igényektől. A tanács 1989. évi költségvetési előirányza­tai az előző évekénél sze­rényebben növekedhetnek. A tervkészítés idején több­ször változtak a feltételek, a szinten tartás is komoly terheket ró a tanácsra, a lakosságra. Ezért talán a legnagyobb figyelem a szo­ciális gondoskodásra irá­nyul. Folytatódik az elhatáro­zott fejlesztési feladatok megvalósítása is, amelyekre a pénzösszegek rendelkezés­re állnak. A tanács 8 millió forint értékű társadalmi munkával számol idén, amelyhez a hagyományosan jó lakossági együttműködést feltételezi, s kéri a gazdál­kodó egységek segítségét is. Ebben a vitában sokan kértek szót, majdnem min­den hozzászóló érintette a településfejlesztési hozzájá­rulás kérdését. Bőségesen hangzottak el érvek és el­lenérvek a tehát illetően. Végül a tanács öt ellensza­vazattal a településfejlesztési hozzájárulás további fizeté­se mellett döntött, mert az elhatározott célok ma is aktuálisak, megvalósulásu­kat következetesen végre akarják hajtani, főleg a társközségekben. Varga Sándor Répcelaki döntés: marad a teho! UTAZÁSOK (26.) szobrok Emlékezz ember! — gondo­lata ott­­van mellette. A fa­lu legügyesebb emberével megfaragtatják a keresztfát, a másik — talán a kovács — a pléh-t körbevágja, egy harmadik pedig ráfesti a Megváltót. Baldachin! húz föléje. Ettől kezdve tisztelik, úgy tekesí­tik föl, mintha nem is az önmaguk által készített — gyakorta kissé primitív — tárgy hordozná a fontos jeliképet. A pléhkrisztusok romlan­dósága ellenére ma is né­hány szép példány látható belőlük a megyében. Gyön­gyösfaluban például a vasúti átjáróban, Vasszécsényben a régi kastély bejáratánál, Gencsapátiban, Iváncon, Felsőberkifaluban. Ezeket nemrégen újították föl. A jaki határban levő — egy­kor szépen gondozott kor­pusz — mára viszont igen­csak­­megkopott állapotba került. FELÉPÍTÉSÜK Apró különbözőségük elle­nére ezek a korpuszok, szob­rok hasonló felépítésűek. Főleg azonos anyagból le­vők. Magasságuk 3—3,5 m. A kereszt vízszintes szára pedig 100—120 cm. Alsó ré­szük az alapkő, erre egy oszloprész kerül, majd a ke­reszt. Szinte valamennyi ke­reszt oszloprészén egy Mária szobor található. Néhányon, az ún. piétás kereszten, Má­ria ölében van a holt Krisz­tus. Találhatók olyan ke­resztek is, amelyeken Mária alakja mellett más figurák is vannak. Az érdekessége­ket tovább sorolva említjük azt a balatonszentgyörgyi korpuszt, amelynek mindkét oldalán Krisztus-alak van. Az­­úgynevezett pléhkrisztu­sok alsó harmadában is zö­mében ott látható Mária alakja. A fakeresztek termé­szetesen egy függőleges és egy vízszintes részből áll­nak, akik Állíttattak A már említett engesztelő keresztek mellett zömében olyanok találhatók, amelye­ket vallásos érzületből, buz­­góság táplálta áldozatválla­lásból emeltettek az embe­rek. Ismét szülőfalummal hozakodom elő, ahol az egyik Mária a gyermekkel témájú szobrot hazafiúi ér­zületből állíttatta Nagy Pál. Az emeltetés évét, főleg a régieken, elmosta már az idő. Az utolsó száz évben állíttatottakon viszont az évszám mellett szinte min­dig megtalálható a­z­emel­tető neve és feleségéé is. A­­tradicionális kezdetű „Isten dicsőségére ...” feliirat mel­lett gyakorta a szándékot is megfogalmazták. SZÁMUK Meggyőződésem: senki nem tudja megmondani, mennyi van belőlük. Nem­csak azért, mert folyamato­san pusztulnak anyaguk mállékonysága miatt, hanem azért is, mert egy ideig va­lójában sem a néprajzot, sem a művészettörténetet nem érdekelte. Mindkettő­nek a peremén volt. A pusz­tuláshoz persze hozzátarto­zott az is, hogy útjában le­hettek egy-egy település ter­jeszkedésének, vagy éppen a nagyüzemi táblák kialakí­tásának. Az utóbbi évtized­ben azonban elindult egy felújítási folyamat. A számukról néhány­­rész­adattá említésével azonban valami jelzést kaphatunk. Réthelyi Jenő a Keszthelyi Esperes­­Kerület 13 plébániá­jának 29 községéből (1980- as évek eleje) 279 keresztet, 57 szobrot és 18 faszobrot említ. Fekete János Kiskun­félegyházáról 52 keresztet sorol föl egyik tanulmányá­ban. Ez is 1980-as adat. A szombathelyi plébánia egyik­­nyilvántartásában Szom­bathely területén 1914-ben 26 keresztet, szobrot szá­moltam meg. Az 1925-ös esztendőben 27-et tartottak nyilván, beleértve a temetői anyakereszteket is. E nyil­vántartás szerint a legrégeb­biek 1817-es állíth­atásúak. Ebben az esztendőben hár­mat is emeltek. Ezek közül az egyik fakereszt volt, Czuppon György volt az ál­líttató. 1854-ben az­­úgyne­vezett sorki keresztet Szen­­czy Ferenc, a későbbi püs­pök állíttatta. 1913-ban a kámoni iskola előtt emelte­tett keresztet özv. Horváth József­né. Vajon hol lehetnek már ezek az emlékjelek? Jó len­ne tudni, mennyi maradt meg belőlük és hol? Múl­tunk részei ezek is. (Sál) Fotó: Tóth Imre 1989. március 1. Szerda Haladék üdítő hír is lehetne, hogy a kormány elha­lasztotta a március 1-jé­­re hirdetett víz- és csa­tornadíjak emelését Mint kiderült a lakáson­kénti vízfogyasztás mé­résse e pillanatban, mintegy egymillió lakás­ban megoldhatatlan. Ám a továbbiakban sem mű­szaki újításokkal akarják korlátozni vízfogyasztáso­mat hanem anyagi lehe­tőségeim szűkítésével. Majd másfél évtizede egy nyugatnémet szállo­da fürdőszobájában volt szerencsém megismerked­ni egy olyan keverőcsap­pal, amelyen a víz hőfo­kát egyszer kellett beál­lítani. A továbbiakban nem kellett tekergetni a gombokat, hanem egy kallantyú elmozdításával nyithattam, zárhattam a csapot Minden egyes al­kalommal, ha tisztálkod­ni akarta­m, szabad fo­lyást engedtem a víznek, vártam néhány másod­percet majd konstatál­hattam, hogy a megkí­vánt hőfokú víz csordo­gál a kezemre. Aztán magánlakások fürdőszo­báiban szintén üdvözöl­hettem az ilyen, vagy csak formai kivitelben más, de ugyanezen az elven működő csapokat Ott Mert fürdőszobám­ban minden alkalommal még ma is külön-külön tekergetem a hideg és melegvizes csap gombja­it Míg zuhanyozok, a víz egykedvűen csobog, makulátlan tisztasággal távozván a lefolyón. Mert ha közben elzárom? Mi­re ismét bőrömhöz szelí­dítem a foltokat félő, a szappan habja szikkadt mázzá töpped. A Felkínálom műso­rában láthattunk már át­folyást szabályozó szer­kentyűt ami segítene gátat vetni a pazarlás­nak. Egyenletes átfolyást biztosítana, ha lenne. Még nem sikerült talál­koznom vele. Viszont a víz árának emelési szán­déka továbbra is ott le­beg a fejünk felett Csak haladékot kap­tunk, bizonytalan időre. Mi, és a műszaki fejlő­dés. Hogy már a gondo­lattól is kiver bennünket a verejték? Aggodalomra semmi ok. Ez utóbbinak az ára — legalábbis köz­pontilag — nem emelke­dik. — hj — Emberközelben maradni... Borisz Jelcin, a moszk­vai pártbizottság volt el­ső titkára, jelenlegi épí­tőipari miniszterhelyet­tes, nem változott. Most is fenntartja álláspontját — hallhattuk a vele ké­szült interjúban —, hogy nincs létjogosultsága­ az apparátus tagjai számára fenntartott üzleteknek, ahol ők mindazt megvá­sárolhatják, amihez az egyszerű állampolgár nem jut hozzá. Ő nemcsak prédikál, benne is él a moszkvai élet sűrűjében. Hivatali kocsiját kizáró­lag munkavégzésre hasz­­nálja, busszal és metrón közlekedik, felesége — s ő maga is, ha vásárolni megy — éppúgy sorbaáll, mint a többi moszkvai ember. Állítja, minden vezetőnek hasonlóan kel­lene gondolkodnia, mert a beosztás nem jelenthet kivételezettséget. Az élet­ről, az emberek körülmé­nyeiről csakis az alkot­hat reális képet, aki nem „felülről’’ nézi a dolgo­kat. A suhanó autókból kitekintve minden más, mint a valóságban. Könyö­nyen kitalálható, kiknek szimpatikus és kiknek nem, Borisz Jelcin. Biztosan szép számmal vannak, akik demagóg­nak titulálják, így pró­bálja népszerűsíteni ma­gát. Az emberek többsé­gében azonban tiszteletet­­ ébreszt az effajta szem­lélet, magatartás. Sajnos, kevesen vannak még az ő hullámhosszán. Pedig az a vezető a kor embere, aki eljutott an­nak felismerésére, hogy gyalogosan többet lehet látni, mint a robogó ko­csiból. Közel kerülni az emberekhez — lehet-e egy vezető számára en­nél fontosabb? Nagykálló polgárai nyilatkozták ta­nácselnökükről a rádió egyik népszerű műsorá­ban, hogy amióta meg­választották, községük­ben viszonylag rövid idő alatt látványos elmozdu­lás történt. Szellemiségé­ben lett más ez a tele­pülés. Minden olyan öt­letre partner, amely előbbre viszi a falu éle­tét. Ha csak teheti, gya­­logszerrel jár, így olyan dolgokra is felhívja az apparátus figyelmét, ame­lyek mellett „elsuhan­nak”. Időigényes a módsze­re? Vitathatatlan. de megéri! (takács) Mindenkinek megvan a keresztje (Lakatos Ferenc karikatúrája)! Has Mepe .

Next