Vas Népe, 1989. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
A munkásfiatalokat leírják? Készülődik a KISZ újabb kongresszusára, sok mindent kell majd tisztáznia. A monolitikus egységnek vége, a deklarált, ám megvalósíthatatlan programok ideje lejárt. „Görcsoldó” elképzelések, tervek kellenek. S hozzá tagság, amely ezt meg is valósítja. A KISZ-ben számos réteg, irányzat létezik egymás mellett. A többi között a munkásfiataloké. Akikről egyre kevesebb szó esik. Akik egyre inkább úgy érzik, leírják őket. Talán, mert kevésbé ékesszólóan képviselik érdekeiket, mint teszem azt a középiskolások. Talán, mert más tanárral vitatkozni, megint más művezetővel, igazgatóval. Talán, mert.-már értelmét sem látják annak, hogy szóljanak. Két kongresszusi küldöttel beszélgettünk. Őszinte megnyilatkozásaik figyelmet érdemlők. Remélhetőleg nemcsak munkahelyi vezetőik körében, hanem másutt is. Mert bizony tömény politikáról lesz itt szó. Egyfajta ifjúmunkás közérzetről. Molnár Anita és Hegedűs Hajnalka a szombathelyi Latex dolgozója. Ők nap mint nap átélik azt, amiről mások párnázott ajtók mögött értekeznek. A párnázott ajtóval esetünkben az a gond, hogy nem engedi át a hangot. Vagy ha igen, alaposan megszűrve. Anita és Hajnalka beszélgetésünkkor nem használtak hangfogót. Ez a tény is sejtet már némi változást az ifjúsági szervezet magatartásában.— Mi a véleményetek, illetve a környezetetekben levő ifjúmunkások véleménye a KISZ-ről ? — Nem szépítjük: a KISZ programjait egyszerűen nem lehet megvalósítani. A szervezet szinte mindent elvállal és ez egyenlő a kudarccal. Határozott cél kell. Olyan, amely mögé a munkásfiatalok is felsorakozhatnak. Egyelőre alapvető gondokkal küszködünk. Például azzal, hogy nem választhatjuk meg szabadon munkatársainkat. Nem dolgozhatunk azokkal, akikkel szeretnénk. Köt az alapszervezet, a régi forma. Aztán: nem egyszer öngólt lövünk. Lásd lakásügy, tüntetés. Olyan embereket mozgósítottak és vonultattak fel, akik azt sem tudták, hogy miről van szó ... — Mennyire népszerű a KISZ a gyárban? — A valós döntésekbe nem szólhatunk bele, nincs igazi súlyunk. Népszerűségünk csökken. A munkások konkrétumokra kíváncsiak, csak ezzel nyerhetők meg. A KISZ-nek ugyanúgy szerveződnie kellene, mint az alternatívoknak. Hogy igazából megmérhesse önmagát, tudja, kire számíthat. Val idő, amikor illő volt belépni a KISZ-be, mert kimondatlanul is előnyökkel járt. Már azokkal szemben, akik nyíltan elutasították a belépést. Ennek vége, önszerveződő, értelmes programú KISZ-re van szükség. Mert tovább folytatódnak a kilépések. — A munkásfiatalok szervezettsége, vagy inkább szervezetlensége nem csak a KISZ gondja. Egyre általánosabb jelenség. — Erre kellene a kongresszusnak választ adnia. Mi most nem bizakodunk. Elgyötört, agyoncsigázott embereket látunk magunk körül. Akik napi megélhetési gondokkal küszködnek ... Ebben a politikához viszonyuló közömbös helyzetben az alternatívok sem érnének el semmit. A mi gyárunkban legalábbis nem. Az emberek egyszerűen nem akarnak semmiféle szervezethez sem tartozni. Bezárkóznak a maguk kis világába. Más kérdés, hogy ezzel éppen maguknak ártanak a legtöbbet... Azért akad még néhány aktív fiatal, őket kéne megnyerni. Nehéz. Amikor meghallják, hogy tagdíjat is kell fizetni, felnevetnek. Ja, akkor nem lépek be. Arra nincs pénzem. Más is nyomaszt bennünket. A rádió, a tévé ontja a reformról szóló híreket. Pártokat alapítanak, nyilatkozatokat tesznek. Legutóbb megalakult a Munkás-Szolidaritás szervezet. Úgy érezzük, mi kimaradunk ebből. Ránk nem kíváncsiak, semmi sem változik. Az emberek látják tehetetlenségünket. Azt, hogy a döntések a fejünk felett születnek. Látják ezt a szakszervezetinél is. Valós beleszólás nincs, véleményezési jog az van! Több kell. Ha azt látnák, hogy konkrét ügyekben hatni tudunk, változik valami, akkor jönnének. Mert egyszer elindulnak valamerre, az biztos. — Ki lehetne az üzemben a partneretek? — Bárki és bármely testület, aki és amely irányít. Mi természetes partnernek, szövetségesnek legelébb a szakszervezetet tartanánk. Az biztos, most úgy érzik az ifjúmunkások, hogy szép csendben leíródnak. Azt várjuk a kongresszustól — ezt is képviseljük —, hogy a folyamat megálljon. Érvényes szavazatunk legyen jövőnk alakításában. Kozma A korábbiakhoz képest újszerűnek számító nyílt ülést tartott legutóbb Répcelak tanácsa. Az első napirend a VII. ötéves terv időarányos végrehajtása, és az 1989. évi fejlesztési és működési költségvetés megállapítása volt. Igen fontos, a nagyközség és vonzáskörzetében élő mintegy 5600 embert foglalkoztató ügy került a tanács elé. Répcelakon is szűkülnek a lehetőségek, bővülnek az igények — ez az oka annak, hogy parázs vita kerekedett a fejlesztési és működési terv megállapításaiból. Az előadó Siketánc Edit vb-titkár szóbeli kiegészítőjében utalt rá, hogy az elmúlt évi tapasztalatok alapján számítani lehetett arra, hogy kényszerű visszalépés lesz a költségvetésben. Erre a tanács is tudatosan felkészült, így alapvetően megnyugtató éveket zártak, jól alkalmazkodtak a megváltozók körülményekhez. Biztató, hogy a tanács teljesítette, helyenként túlteljesítette az ötéves terv első három évre jutó programját. Megvalósult a 600 adagos napközis konyha, amihez a társközségek is Répcelakra adták a településfejlesztési hozzájárulást. Száz magánerős lakás épült. Jelentős a száma az OTP, illetve a vállalati bérlakások építésének is. 1987-ben befejeződött a gázvezeték-hálózat kiépítése. Elkészült a vámoscsaládi vízmű, megkezdődött Répcelakon az új művelődési ház építése, befejezése 1989 év végére várható. A biztató eredmények ellenére azonban még elég nagy az elmaradás a jogos igényektől. A tanács 1989. évi költségvetési előirányzatai az előző évekénél szerényebben növekedhetnek. A tervkészítés idején többször változtak a feltételek, a szinten tartás is komoly terheket ró a tanácsra, a lakosságra. Ezért talán a legnagyobb figyelem a szociális gondoskodásra irányul. Folytatódik az elhatározott fejlesztési feladatok megvalósítása is, amelyekre a pénzösszegek rendelkezésre állnak. A tanács 8 millió forint értékű társadalmi munkával számol idén, amelyhez a hagyományosan jó lakossági együttműködést feltételezi, s kéri a gazdálkodó egységek segítségét is. Ebben a vitában sokan kértek szót, majdnem minden hozzászóló érintette a településfejlesztési hozzájárulás kérdését. Bőségesen hangzottak el érvek és ellenérvek a tehát illetően. Végül a tanács öt ellenszavazattal a településfejlesztési hozzájárulás további fizetése mellett döntött, mert az elhatározott célok ma is aktuálisak, megvalósulásukat következetesen végre akarják hajtani, főleg a társközségekben. Varga Sándor Répcelaki döntés: marad a teho! UTAZÁSOK (26.) szobrok Emlékezz ember! — gondolata ottvan mellette. A falu legügyesebb emberével megfaragtatják a keresztfát, a másik — talán a kovács — a pléh-t körbevágja, egy harmadik pedig ráfesti a Megváltót. Baldachin! húz föléje. Ettől kezdve tisztelik, úgy tekesítik föl, mintha nem is az önmaguk által készített — gyakorta kissé primitív — tárgy hordozná a fontos jeliképet. A pléhkrisztusok romlandósága ellenére ma is néhány szép példány látható belőlük a megyében. Gyöngyösfaluban például a vasúti átjáróban, Vasszécsényben a régi kastély bejáratánál, Gencsapátiban, Iváncon, Felsőberkifaluban. Ezeket nemrégen újították föl. A jaki határban levő — egykor szépen gondozott korpusz — mára viszont igencsakmegkopott állapotba került. FELÉPÍTÉSÜK Apró különbözőségük ellenére ezek a korpuszok, szobrok hasonló felépítésűek. Főleg azonos anyagból levők. Magasságuk 3—3,5 m. A kereszt vízszintes szára pedig 100—120 cm. Alsó részük az alapkő, erre egy oszloprész kerül, majd a kereszt. Szinte valamennyi kereszt oszloprészén egy Mária szobor található. Néhányon, az ún. piétás kereszten, Mária ölében van a holt Krisztus. Találhatók olyan keresztek is, amelyeken Mária alakja mellett más figurák is vannak. Az érdekességeket tovább sorolva említjük azt a balatonszentgyörgyi korpuszt, amelynek mindkét oldalán Krisztus-alak van. Azúgynevezett pléhkrisztusok alsó harmadában is zömében ott látható Mária alakja. A fakeresztek természetesen egy függőleges és egy vízszintes részből állnak, akik Állíttattak A már említett engesztelő keresztek mellett zömében olyanok találhatók, amelyeket vallásos érzületből, buzgóság táplálta áldozatvállalásból emeltettek az emberek. Ismét szülőfalummal hozakodom elő, ahol az egyik Mária a gyermekkel témájú szobrot hazafiúi érzületből állíttatta Nagy Pál. Az emeltetés évét, főleg a régieken, elmosta már az idő. Az utolsó száz évben állíttatottakon viszont az évszám mellett szinte mindig megtalálható azemeltető neve és feleségéé is. Atradicionális kezdetű „Isten dicsőségére ...” feliirat mellett gyakorta a szándékot is megfogalmazták. SZÁMUK Meggyőződésem: senki nem tudja megmondani, mennyi van belőlük. Nemcsak azért, mert folyamatosan pusztulnak anyaguk mállékonysága miatt, hanem azért is, mert egy ideig valójában sem a néprajzot, sem a művészettörténetet nem érdekelte. Mindkettőnek a peremén volt. A pusztuláshoz persze hozzátartozott az is, hogy útjában lehettek egy-egy település terjeszkedésének, vagy éppen a nagyüzemi táblák kialakításának. Az utóbbi évtizedben azonban elindult egy felújítási folyamat. A számukról néhányrészadattá említésével azonban valami jelzést kaphatunk. Réthelyi Jenő a Keszthelyi EsperesKerület 13 plébániájának 29 községéből (1980- as évek eleje) 279 keresztet, 57 szobrot és 18 faszobrot említ. Fekete János Kiskunfélegyházáról 52 keresztet sorol föl egyik tanulmányában. Ez is 1980-as adat. A szombathelyi plébánia egyiknyilvántartásában Szombathely területén 1914-ben 26 keresztet, szobrot számoltam meg. Az 1925-ös esztendőben 27-et tartottak nyilván, beleértve a temetői anyakereszteket is. E nyilvántartás szerint a legrégebbiek 1817-es állíthatásúak. Ebben az esztendőben hármat is emeltek. Ezek közül az egyik fakereszt volt, Czuppon György volt az állíttató. 1854-ben azúgynevezett sorki keresztet Szenczy Ferenc, a későbbi püspök állíttatta. 1913-ban a kámoni iskola előtt emeltetett keresztet özv. Horváth Józsefné. Vajon hol lehetnek már ezek az emlékjelek? Jó lenne tudni, mennyi maradt meg belőlük és hol? Múltunk részei ezek is. (Sál) Fotó: Tóth Imre 1989. március 1. Szerda Haladék üdítő hír is lehetne, hogy a kormány elhalasztotta a március 1-jére hirdetett víz- és csatornadíjak emelését Mint kiderült a lakásonkénti vízfogyasztás mérésse e pillanatban, mintegy egymillió lakásban megoldhatatlan. Ám a továbbiakban sem műszaki újításokkal akarják korlátozni vízfogyasztásomat hanem anyagi lehetőségeim szűkítésével. Majd másfél évtizede egy nyugatnémet szálloda fürdőszobájában volt szerencsém megismerkedni egy olyan keverőcsappal, amelyen a víz hőfokát egyszer kellett beállítani. A továbbiakban nem kellett tekergetni a gombokat, hanem egy kallantyú elmozdításával nyithattam, zárhattam a csapot Minden egyes alkalommal, ha tisztálkodni akartam, szabad folyást engedtem a víznek, vártam néhány másodpercet majd konstatálhattam, hogy a megkívánt hőfokú víz csordogál a kezemre. Aztán magánlakások fürdőszobáiban szintén üdvözölhettem az ilyen, vagy csak formai kivitelben más, de ugyanezen az elven működő csapokat Ott Mert fürdőszobámban minden alkalommal még ma is külön-külön tekergetem a hideg és melegvizes csap gombjait Míg zuhanyozok, a víz egykedvűen csobog, makulátlan tisztasággal távozván a lefolyón. Mert ha közben elzárom? Mire ismét bőrömhöz szelídítem a foltokat félő, a szappan habja szikkadt mázzá töpped. A Felkínálom műsorában láthattunk már átfolyást szabályozó szerkentyűt ami segítene gátat vetni a pazarlásnak. Egyenletes átfolyást biztosítana, ha lenne. Még nem sikerült találkoznom vele. Viszont a víz árának emelési szándéka továbbra is ott lebeg a fejünk felett Csak haladékot kaptunk, bizonytalan időre. Mi, és a műszaki fejlődés. Hogy már a gondolattól is kiver bennünket a verejték? Aggodalomra semmi ok. Ez utóbbinak az ára — legalábbis központilag — nem emelkedik. — hj — Emberközelben maradni... Borisz Jelcin, a moszkvai pártbizottság volt első titkára, jelenlegi építőipari miniszterhelyettes, nem változott. Most is fenntartja álláspontját — hallhattuk a vele készült interjúban —, hogy nincs létjogosultsága az apparátus tagjai számára fenntartott üzleteknek, ahol ők mindazt megvásárolhatják, amihez az egyszerű állampolgár nem jut hozzá. Ő nemcsak prédikál, benne is él a moszkvai élet sűrűjében. Hivatali kocsiját kizárólag munkavégzésre használja, busszal és metrón közlekedik, felesége — s ő maga is, ha vásárolni megy — éppúgy sorbaáll, mint a többi moszkvai ember. Állítja, minden vezetőnek hasonlóan kellene gondolkodnia, mert a beosztás nem jelenthet kivételezettséget. Az életről, az emberek körülményeiről csakis az alkothat reális képet, aki nem „felülről’’ nézi a dolgokat. A suhanó autókból kitekintve minden más, mint a valóságban. Könyönyen kitalálható, kiknek szimpatikus és kiknek nem, Borisz Jelcin. Biztosan szép számmal vannak, akik demagógnak titulálják, így próbálja népszerűsíteni magát. Az emberek többségében azonban tiszteletet ébreszt az effajta szemlélet, magatartás. Sajnos, kevesen vannak még az ő hullámhosszán. Pedig az a vezető a kor embere, aki eljutott annak felismerésére, hogy gyalogosan többet lehet látni, mint a robogó kocsiból. Közel kerülni az emberekhez — lehet-e egy vezető számára ennél fontosabb? Nagykálló polgárai nyilatkozták tanácselnökükről a rádió egyik népszerű műsorában, hogy amióta megválasztották, községükben viszonylag rövid idő alatt látványos elmozdulás történt. Szellemiségében lett más ez a település. Minden olyan ötletre partner, amely előbbre viszi a falu életét. Ha csak teheti, gyalogszerrel jár, így olyan dolgokra is felhívja az apparátus figyelmét, amelyek mellett „elsuhannak”. Időigényes a módszere? Vitathatatlan. de megéri! (takács) Mindenkinek megvan a keresztje (Lakatos Ferenc karikatúrája)! Has Mepe .