Vas Népe, 1989. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-01 / 77. szám
A szlovén miniszterelnök végi látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) ható reformszellemről, megújulási törekvésekről. Már itt is szóba kerültek a gazdasági együttműködés lehetőségei, szlovéniai és Vas megyei vállalatok, mezőgazdasági üzemek között. A termelőszövetkezet elnöke a tej közös feldolgozására és hasznosítására tett javaslatot, a cukorrépa már jól bevált közös magyar—jugoszláv feldolgozásához és értékesítéséhez hasonló rendszerben. A szlovén kormányfő vezette delegáció útja Ostffyasszonyfáról Sárvárra vezetett. A történelmi múltú városban Kiss Sándor városi tanácselnök kalauzolásával felkeresték a Nádasdy-várat és megtekintették a várban berendezett kulturális létesítményeket és a kiállításokat. A vendégek elismeréssel szóltak a szépen helyreállított Nádasdy-várról, annak reprezentatív termeiben levő kiállításokról. A meglehetősen feszes program Szombathelyen folytatódott a megyei pártbizottságon, ahol is fél tizenkettő órakor Takács László, az MSZMP Vas Megyei Bizottságának első titkára fogadta a vendégeket és kíséretüket. A kölcsönös üdvözlések után Takács László köszönetét fejezte ki azért, hogy létre jöhetett a személyes találkozó. Elmondta, hogy kölcsönösen sokat tudnak a vasiak Szlovéniáról ők pedig Vasról, ám biztosan nem eleget. Különösen a mostani időkben szükséges a jó szomszédok közötti találkozók és közös dolgainknak megbeszélése, mert mindkét országban gyors, nagy, jelentős és maradandó változások mennek végbe. Az első titkár tájékoztatta a szlovén kormányfőt és kíséretét a közelmúlt megyei politikai eseményeiről, kezdve a tavaly decemberi új szellemű megyei pártértekezlettel és az ott elindult folyamatokkal. Szólt arról, hogy a pártértekezlet a gyakorlatban is hitelesítette a deklarált követeléseket és az új szellemben újjáválasztott megyei pártbizottság gyorsított ütemben kezdett el dolgozni és az alulról való építkezés gyakorlatát folytatja azóta is. Tájékoztatta vendégeit az apparátuson belüli változásokról. Beszélt a megyei pártbizottság és a tanács viszonyáról, kapcsolatáról. Dusán Sirigor köszönetét fejezte ki azért, hogy létrejöhetett ez a találkozó és így ismét szélesebb betekintést nyerhetett Vas megye életébe, politikai irányításának, törekvéseinek mindennapjaiba. Eddigi vasi tapasztalatai azt igazolják, hogy valóban egyre jobban megismerik egymást, vannak reményteljes operatív kapcsolatai is Szlovéniának és Vas megyének elsősorban gazdasági, beruházási, kereskedelmi és nem utolsósorban nemzetiségi viszonylatokban. Ám a közelmúltban e kétoldalú kapcsolatok nemzetközi színtérre is kiléptek az Alpok-Adria közösségben való kölcsönös tevékenykedéssel, így még közelebb kerültek egymáshoz és egyben Európához is. A kormányfő ezt követően Szlovénia gazdasági és politikai törekvéseiről tájékoztatta az első titkárt. Céljaikat, törekvéseiket, gondjaikat három főbb pontba foglalta össze. Elsődlegesnek a gazdasági gondjaikat, törekvéseiket említette. Ezután a társadalom demokratizálódásáról, ezen belül a pluralizmusról, mint törekvésről szólt. Végezetül pedig Európára és az egész világra való nyitás elkerülhetetlenségét említette. Külön időt szenteltek a megyében élő szlovén nemzetiségű népcsoport életéről, helyzetéről való konzultációra és a szlovén vidék gazdasági fejlesztése további lehetőségeinek ismertetésére. A pártbizottsági tárgyalások után mintegy kikapcsolódásként a szombathelyi Kertész Mtsz virágházait látogatták meg a vendégek Nagy László elnök kíséretében és tájékozódtak a gazdálkodó szervezet exporttevékenységéről. Délután a házigazda, dr. Bors Zoltán fogadta a szlovén kormánydelegációt a megyei tanácson és tájékoztatta vendégeit a megye politikai, gazdasági helyzetéről, a tanácsi munkáról, ezen belül a kétlépcsős közigazgatás bevezetéséről és tapasztalatairól és a vasi szlovén nemzetiségi lakosok életkörülményeiről. Sorra vették a tárgyalófelek a konkrét gazdasági, kulturális és kereskedelmi együttműködés eddigi eredményeit és azok továbbfejlesztésének módjait, esélyeit. Az immár több mint három évtizedes gazdasági kapcsolataik és ezen belüli a területek közötti határ menti áruforgalom fokozatosan fejlődik, s tavaly elérte a 2 millió dollárt ezen utóbbi értéke. Azonban mindkét fél úgy ítélte meg, hogy korántsem lehetnek elégedettek, a jelenlegi együttműködésnél jóval nagyobbak a lehetőségeik, tartalékaik. Elsősorban a vállalatok közötti együttműködést kívánják szorgalmazni, tudva jól, hogy ehhez egész sor adminisztraitív akadályt kell felszámolni. A szlovén fél listát hozott és nyújtott át azon vállalataikról, amelyeknek érdekében áll az együttműködés keresése vasi partnerekkel. Ehhez hasonló listát a vasiak már eljuttattak szlovén partnereikhez a kooperációra kész vasi vállalatokról. A tárgyaláson szóba került a felsőszölnöki határátkelőhely megnyitásának terve, lehetősége, valamint a szlovén részről szorgalmazott Szentgotthárd—Muraszombat közötti vasútvonal megépítése. A megbeszélést sajtótájékoztató követte, ahol Dusán Sinigoj az újságírók kérdéseire válaszolva elmondta, hogy elsősorban textil-, vegyi és bőripari vállalataik, valamint húsfeldolgozó üzemeik keresnek együttműködő vasi partner vállalatokat. Szólt arról is, hogy Szlovénia gazdasága úgy dolgozik, hogy jelen lehessen a tervezett Budapest—Bécs világkiállításon. A sajtótájékoztató után Czvizek Miklós városi tanácselnök kíséretében a delegáció felkereste a Városházát, majd sétát tett Szombathely belvárosában. Ma délelőtt Kőszeget látogatja meg a szlovén kormánydelegáció, megtekinti a történelmi város műemlékeit, majd vasi látogatását befejezve hazautazik. Soós Béla ül ~Tt'T r-T~ffTrm hmh m - - A szlovén vendégek vidéki látogatáson. Eszmecsere a megyei tanácson. mMMÜKtfe iliilllli Wir: ■ ■Timin 1TTW Tft szétrombolni lehet" izonkettő, kinti kilenc milliárd, a maradék pedig a köztes létesítmények ára. — Nézzük a kifogásokat. Az egyik a természetvédőké, akik azt mondják, hogy ezzel a munkával azt érjük el, hogy a Szigetköz elpusztul. Mi erről a véleménye? — A Szigetköz és a Csallóköz pusztulása nem ezzel kezdődne el, mert a folyamat már régóta tart. A XIX. században kezdődött, amikor megindult a hajózás. Kotorták a Dunát, ami egyre több vizet szállított, az apró oldalágakba mind kevesebb jutott. Ekkor kezdődött az elhalási folyamat, ami jelenleg is tart. — Akkor mégis jogos a félelem, mert ez a munka nagyon felgyorsítaná a pusztulást, hiszen a Duna új mederben folyna, így még kevesebb víz jutna ide. — Ez így van. De változtattak a terven. Ha hátrafordul, és kinéz az ablakon, ott a daru mellett láthat egy oldalcsatornát. Na, ez nem volt benne az eredeti elképzelésben, és pontosan azért került oda, hogy stabilizálja azt az állapotot, ami a Szigetközben jelenleg van. — Hogyan? — Nézze! Ezzel a rendszerrel, ami épül, állandósítani tudjuk a vízszintet, és mindig annyi vizet kap a Szigetköz, amennyire szüksége van. A másik előny, hogy itt a duzzasztó mögött a víz lelassul, és a csatornába már hordaléktiszta víz kerül, ami megállítja a feltöltődést. — Jó, ezt elhiszem. De ott van még a Dunakanyar ügye. Arról milyen vigasztalót tud mondani? — Erre nincs válaszom. Ebben biztosan igaza van a tömegnek. — És mi a véleménye önnek mint magánembernek az építkezés leállításáról? — Az első az, hogy nézzen körül! A második, hogy ide Kilitibe kétszáznegyvenezer köbméter vasbeton beépítését tervezték, és kilencven százaléka már a helyén van. Mire népszavazás lesz, készen leszünk. Nem érdemes ezt már leállítani, előbb kellett volna ezen gondolkozni. Akkor, amikor 83-ban elindult az egész. Ezután indultunk el az építkezés területén. Több négyzetkilométernyi feltárt föld, új Duna-ág. A parton megszámlálhatatlan menynyiségben több köbméteres betonkockák. Ezzel fogják elzárni a régi meder útját. Az út még száraz, szlovák oldalon a part aszfaltborítású. Művilág lép ide a régi romantika helyébe. Hátrébb, a duzzasztó mögött óriási tér. Ott lesz a tó — mondja a vezető. Néhány fa, ezek víz alá kerülnek majd. Gigászi munka nyomai mindenütt. — A csehszlovákok is, mi is gyorsítjuk a munkát. Májusban megkezdjük a duzzasztást, októberre végzünk. Ezt már a betonok tetején hallom, ott, ahol ha lenézek, szédülés fog el. Erős szél fúj, így inkább lemenekülünk. — Mire népszavazásra kerül a sor, és ahogy ismerem az országot, nem lesz egyhamar, arra itt minden készen áll. Nem lesz mit leállítani, legfeljebb szétrombolni lehet az egészet. Ha ezt akarják, meg lehet tenni. Ezek az utolsó információk, amiket kapok, aztán magamra maradok gondolataimmal. A tisztázás szándékával indultam ide, és nem jutottam előbbre. El kellene jönni ide mindenkinek, hogy lássa, mi ellen harcol. De az egész ország nem vándorolhat a Duna partjára. Nem tudok ítélkezni én sem. Úgy látom, hogy késő már. Előbb kellett volna kezdeni a gondolkozást. De régi hiba ebben az országban, hogy valamit elkezdünk, valamit megcsinálunk, aztán kezdünk tűnődni azon, vajon jó lesz-e? Így ha másra nem, tanulságnak jó ez a vízlépcső-ügy. Komondi Gábor 1989. április 1. Szombat Hercehurca Boda Lajos tanácstag tette szóvá a legutóbbi megyei tanácsülésen: szép-szép, hogy a tanácsok törekednek a helyi építési anyagok felkutatására, de korántsem egyszerű megnyitni egy közönséges kavicsbányát sem. Ha megtippeltetnék a laikusokkal, szerintük hány szakhatósági engedély szükséges egy ilyen felszíni kavicslelőhely feltárásához, valószínűleg mindenki tizenegynél kisebb számot mondana. Pedig tizenegy szakhatósági engedélyt kell beszereznie annak, aki ilyesmire adja a fejét. Megkérdezte a tanácstag: vajon miért kell a nyitáshoz a Honvédelmi Minisztérium engedélye? (Hátha bomba van a talajban — szólt valaki nem hivatalosan.) És vajon mi a szerepe a polgári védelemnek a kavicsbányászat fejlesztésében? Ám ez még nem minden. Mint a tanácstag elmondta, egy-két hivatal heteket, hónapokat „ül” a kérelmen, az egyik helyről például hat hónappal később érkezett válasz ... A megyei tanácselnököt nem lepték meg ezek a bejelentések. Utalt arra, hogy más bányanyitásoknál is igen hosszú az engedélyeztetés, egy évig vagy még tovább tartó procedúrákra is emlékeznek ... Az Őrségben bonyodalmasabb építkezni, mint másutt. Azt Németh Istvánné ecsetelte a tanácsülésen, hogyan járkálnak az emberek tüzépről tüzépre, befizetési lehetőséget keresve. Említett egy kirívó esetet: valaki Székesfehérváron (!) talált téglabefizetési lehetőséget, magát a téglát Körmenden kapta meg, s ne feledjük, hogy Pankaszon az Őrségnek is van saját téglagyára. A tanácstagok egyetértettek abban, hogy az építőanyag-gyártás, de főleg a kereskedelem alapos átszervezését látják a legjobb megoldásnak. Két esetet említettünk. Volt, aki megkockáztatta: majdnem csoda, hogy egyáltalán épülnek magánházak ... kt ■^a I 1^ Vrfl a a a Régen így hívja a nép a Kőszeg és Szombathely között közlekedő karcsú vonatot: Piroska. S valóban piros nyílként közlekedik szinte óránként oda-vissza, most a harsogó tavaszi tájban. Általa eltűnik az a viszonylag kis távolság, amely a két várost elválasztja. Mintha metróba szállnánk, csak a föld felett. Nem utaztam azóta Piroskával, amióta ilyen, szinte helyi érdekűvé tették. Kalauz nincs. Az ajtók hangtalanul nyílnak és záródnak, minderre kellemes női hang figyelmezteti az utasokat minden állomáson. Már-már csak a halk zene hiányzik, olyan komfortos, kellemes. A minap örömmel szálltam be néhányadmagammal a kőszegi állomáson a vonat egyik kupéjába. Erős dohányos lévén sajnos a Dohányzó kocsit választottuk. Belépve ledöbbentünk. A kívül csinos és nett Piroska kupéja belül rettenetesen nézett ki. Töméntelen cigarettacsík borította a padlót, annak ellenére, hogy minden ülőkénél ott a hamutartó és a szemetesláda. Elképesztő volt az a szemet és főleg csikk, ami ezt a szakaszt elborította. Pedig a Piroska hajnalban minden bizonnyal csinosan, tisztán, nettül indult ■— az első utasok még ilyennek láthatták. Aztán ők maguk tették szemétdombhoz hasonlatossá. Azt tartják, hogy a környezet kötelez. Egy tiszta, szép vonat is kötelezhetne bennünket arra, hogy méltóan viselkedjünk benne, hogy a szemetet az ablak alatti szeméttartóba, a csikkeket a hamutartóba rakjuk. Úgy látszik, ezen az útvonalon közlekedőket semmi sem kötelezi, s nem tartja vissza a környezet szennyezésétől. Akárcsak azokat a bevásárlókat, akik a tiszta Ausztria határmenti övezetét szégyenítették meg szemetjeikkel, akik miatt a hazai környezetvédők „szégyen akciót” szerveztek a piszok eltakarítására. A Piroska nem a MÁV-é, hanem a miénk, hiszen mi használjuk. A fenntartónak nincs lehetősége, hogy minden járat után sepressen. Piroska tehát jönmegy kiszolgáltatottan és piszkosan a szemetelő „ordasokat” megadóan szállítva. (szabály) Boltosportré (Lakatos Ferenc karikatúrája)