Vas Népe, 1989. május (34. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

a május elsejei rendezvényekről Három szóvivő - sok kérdés Kiderült: a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ konferenciaterménél nagyobb helyiség is elkelt volna a három ismert országos szóvivő fórumára. Hangulatos és élvezetes volt hallgatni, mit válaszolt a jelenlevők kérdéseire Major László, az MSZMP, ifj. Marosán György, a kormány és Bálint Attila, a SZOT szóvivője. Majdnem negyven, a legtöbb embert érintő témát vetett fel a közönség szóban és írásban. Major László válaszaiból különösen az tűnt ki, amit arról mondott, hogy miért osztja meg az MSZMP a hatalmát más pártokkal. Vázolta azt a folyamatot, amely a tavalyi pártértekezlet óta végbement. Egy éve a párt az egypártrendszer keretei között képzelte még el a megújulást. Azonban a pártértekezlet felnyitotta a gátakat és év végére már megfogalmazódhatott a többpártrendszer igénye. Az MSZMP érdeme — emelte ki a párt szóvivője —, hogy felismerte ennek szükségességét. „Most történelmi pillanat előtt állunk” — hangsúlyozta. Elmondta, a párt az esélyegyenlőség alapján kíván részt venni a politikai küzdelemben. Idézett nyugati újságírókat, akik eddig elképzelhetetlennek tartották, hogy egy uralmon levő kormánypárt önként ossza meg hatalmát, kényszerítő körülmények nélkül lemondjon monopóliumáról. Más pártok esélyeiről is kérdezték. Erre Major László sem tudott határozottan válaszolni, hiszen az összes új szerveződésnek legfeljebb ötvenezer tagja lehet hivatalosan, de nem tudni, mekkora tömeg áll mögöttük. Azt ma egyetlen szervezet sem tudja megjósolni, milyen erőviszonyokat tükröznek majd a választások. Arra viszont Major László felhívta a figyelmet: képtelenség lenne, hogy egy majdani parlament negyven pártja negyven felé húzzon. Az MSZMP akkor is megosztaná a hatalmát, ha az ország nem lenne a mostani kétségbeejtő helyzetben? A szóvivő nem habozott: a mai, felvilágosult vezetés egy jobb gazdasági helyzetben is eljutott volna idáig, mert csak így követhetjük a demokratizálódás európai útját. Ismét nyugati politikusokat idézett, akik azt emlegetik, hogy Spanyolország konjunkturális helyzetben öt év alatt hajtotta végre ugyanezt. Megkérdezték Major Lászlótól azt is, egyetért-e azzal, hogy a Szovjetuniónak kevesebb gondja van a semleges Finnországgal, mint szövetségeseivel, például a magyar—román ügy miatt. A válasz az volt: a szövetséges Finnországgal is kevesebb lenne a gond, ugyanis ott más politikai kultúra, a finn demokráciát egy erős paraszti demokráciára építhették. A sokat emlegetett augusztusi Ceausescu a Grósz találkozóról kifejtette: ha a magyar vezető akkor azt elmulasztja, örökké felrótták volna neki, viszont a román fél a találkozót nem tárgyalásra, hanem propaganda-győzelemnek szánta. A tegnapi szóvivői fórum egyik központivá lett kérdése az volt, hogy ki felelős az ország súlyos adósságaiért, sőt általában ki a felelős mai bajainkért. (A kérdező öt nevet kért.) Marosán György nem csupán tapintatból nem mondott neveket, hanem ki is fejtette, miért nem volt személyes felelősség ezekben az ügyekben. „Arra a rendszerre a szervezetfelelőtlenség volt jellemző” — mondta a „definíciót”. Az új rendszer arra törekszik, hogy nemet közben kiiktassa a hibás döntést, illetve legyen „nevesítve” a döntés. A mai helyzetért „az a szocialista modell felelős, amelyet apáink hoztak létre” — mondta az ifjabb Marosán. „Valamennyien ettük azt a nemzeti kalácsot, amelyet idegen pénzből sütöttünk” — tette hozzá Major László, utalva arra, hogy a felvett kölcsönök egy részét az életszínvonal megtartásába pumpálták — a politikai stabilitás megőrzésére. Szóvivő csak felkészült ember lehet, akinek mindig van lélekjelenléte. Bebizonyította ezt tegnap a fórum három vendége is — bár a végén azt mondták, keményebb kérdésekre is számítottak. Az egyik kérdés például így szólt: akormánynak nincs társadalmi bázisa a kormányzáshoz — kikre kívánnak majd támaszkodni? Marosán György pillanatnyi gondolkodás nélkül felelte: a kormánynak parlamenti bázisra van szüksége elsősorban — az más kérdés, hogy pillanatnyilag ilyen sincs igaziból. „Őrültnek” nevezte azt a helyzetet, hogy most az egyik oldalon van a kormány, a másikon a képviselők. Ezt a helyzetet parlamenti pártfrakciók létrejötte oldhatja csak fel. Valaki azt tudakolta a kormány szóvivőjétől, miért nem tud felelni olykor a feltett kérdésekre. Marosán György őszintén elmondta, hogy a sajtótájékoztatók idején még nem tudni, végül is mit dönt a kormány, hiszen ő általában akkor találkozik az újságírókkal, amikor még tanácskozik a testület. Előfordul, hogy nem hatalmazzák fel bizonyos információk kiadására, máskor pedig egyszerűen nincs információja arról, amit kérdeznek — különösen ha az nincs is kapcsolatban a napirenddel. Ahogy sejteni lehetett, Bálint Attilát faggatták a legkevesebbet a kérdezők. Tőle megtudtuk például, hogy a szakszervezetek tagjaik vallási, politikai hovatartozásától függetlenül védik a munkavállalók érdekeit. Szólt a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar nagy vihart kavart bejelentéséről is, arról, hogy nem fogadták el a SZOT díját. A szóvivő kifejtette, hogy az okok, amire az együttes hivatkozott, fennállnak, valósak, de vitatta, hogy éppen ilyen módonkellett-e hangot adni a művészek és az értelmiség elégedetlenségének. Volt a fórumon taps, sőt „letapsolás” és hangos helyeslés is, vita a milliós vezetői prémiumokról, szóba került egyebek között a vihart kavart Dubcekinterjú, a tbiliszi mészárlás, Bős—Nagymaros, a fegyveres szervek depolitizálása, a „gazdasági szükségállapot” körüli vita. KT. A három szóvivő (balról jobbra): ifj. Marosán György, Major László és Bálint Attila. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I Iti mu I mini ■■ szövetkezeti vezető Másik új üzem az almafeldolgozó, gépezete szintén nyugati. A tavalyi év a munkakezdés, a beüzemelés esztendeje volt, így csak 100 vagonból készítettek ivólevet. Benne dolgozták fel a fekete és a piros ribiszkét is, szintén nyugati exportra. Az elnök azt mondta: húszmillió zlotyba került az épület, de a termékeikért kapott valutából egy év alatt kifizették. Érezve a jó üzletet, tovább nőtt a szövetkezetben a beruházási kedv. Most üdítő- és sörpalackozó üzemet épít a kollektíva. Az italok egy részét a saját boltjaiban, expresszójában és sörözőjében értékesíti. Az almafeldolgozóból egy tollszárítóba és feldolgozóba kalauzol az elnök, majd a zöldséges üzembe visz az utunk, ahol egyelőre kézi munkával készül és kerül üvegekbe a káposzta, az uborka, a cseresznye, a torma, a csalamádé. Annyi üvegbe rakott és szállításra kész uborkát, befőttet mint itt, már rég nem láttam. A zöldséget, a gyümölcsfélét is a magántermelőktől vásárolja fel a szövetkezet. S miközben jegyzem, hogy az idén 30 millió zloty nyereséget várnak, azt az információt is hallom: bútorgyárral is együttműködik a tsz 70 milliós zloty érdekeltséggel, s étolaj palackozásra és mustár készítésére is berendezkedik. A tsz nemrég módosította alapszabályát, amelynek értelmében jelentkezőket akar felvenni, sőt állami gazdaságban dolgozók is szeretnének a szövetkezetben dolgozni. A tsz elnökét az utóbbi időben több ipari üzem vezetője bírálta, mert „elszipkázza” előlük az úgynevezett szabad munkaerőt. Viszont oda mennek az emberek dolgozni, ahol többet fizetnek nekik. — Önnek mennyi a havi fizetése? — kérdeztem az elnököt. — Kétszázötvenezer zloty, plusz a fizetés 50 százaléka lehet a prémium. Az idén a tagok fizetése csaknem 30 ezerrel lesz több, mint tavaly volt... — Van-e a tsz-ben alapszervezete a Lengyel Egyesült Munkáspártnak? — Igen, huszonheten vagyunk, és tizenhárom tagú a Parasztpárt alapszervezete. Az esetenkénti gyűlések itt reggel fél nyolckor kezdődnek, és fél óráig tartanak. Ennyi idő alatt elég sok dolgot lehet megbeszélni, utána dolgozni kell, mert sok a feladat. — Milyen a viszony a tsz és az egyéni gazdák között. — Jónak mondható. Főleg az utóbbi időben sokat segít nekik a tsz mondjuk a földek elmunkálásában, és az áruikat is megvásároljuk tőlük. — A tsz-tag él jobban vagy az egyéni gazda? — Az attól függ, ki hogyan dolgozik. Szegényebb tsz-tag is van, jómódú egyéni gazda is, és fonliva. — Ön mint politikus és nagyon befolyásos ember, hogyan látja a jövőben a nagyüzemek számának növekedését? — Jelenleg nem cél a tszek számának gyarapítása, mert nincs irénz a segítésükre. Tagsalya megyében mindössz 3, 4 szövetkezet alakulását tették lehetővé. Hogy a távolabbi jövő mit hoz, azt nem tudhatom. Pillanatnyi gondunk a magas adó, elsősorban az ipari termékek után. Mégis csinálni kell, mert haszon van belőle. Az ötszáz hektár földünkből egyébként nem tudnánk megélni... (Folytatjuk) Udvardy Gyula A vasiak a szövetkezet egyik feldolgozója előtt. Jobbról a második a helyi tsz elnöke. Mögötte „civilben” Wieslaw Mazurkiewicz, a mistowi tsz elnöke. 1989. május 2. Kedd Gyógyszer Lassan araszol előre a várakozók sora a nagy forgalmú gyógyszertárban. Egy idős ember kerül a pénztár elé, aki bizony alaposan meglepődik azon, hogy a kiváltandó gyógyszerért több mint kettőszázötven forintot kell fizetnie. Nem méltatlankodik, hanem — a pénztárcájában keresgélve — zavartan kér türelmet a pénztárosnőtől, mondván „nem biztos, hogy van annyi pénzem, hogy ki tudjam váltani, s ha nincs, akkor ...” A pénztárosnő türelmesen, s udvariasan nyugtatja: más is járt már így. Az idős embernél végül is összejött annyi pénz, amivel a gyógyszert ki tudta váltani. Fizetés közben, zavartan, s halkan így válaszolt a pénztárosnőnek: „Az a baj, hogy otthon sincs már pénz...” Az ilyen helyzetek ellen (is) kellene már valamilyen hatásos gyógyszer. — simpla — Szalámi Megyek a boltba — megkaptam a beosztásomat. Nem azért bosszankodom, mert megint elküldték, hiszen szeretek vásárolni, ha van miből. Csak azért vagyok ideges már előre, mivel a záróra előtt — a kialakult gyakorlat szerint — háromnegyed órával korábban mossák az ABC agyontaposott kövét. Aztán érzem, hogy minden lépésemre kapok egy megjegyzést a mosórongyot csavaró technikai személyzettől. Nem nagyok egyedül ebben a helyzetben, hiszen mások is dolgoznak, mások sem vásárolhatnak a munkaidejükben — mindig. Megyek a pulthoz, figyelmesen körülnézek. Látom, van téliszalámi is, kivételesen kisebb volt a délelőtti osztrák forgalom. Örülök, mert vendégem éppen ezt a szalámiféleséget imádja. — Kérek 20 dekát abból a penészes rúdból — mondom az eladónak, aki rögvest szeli a karikákat. A mérleg tartólapjára egy asztalterítőnyi csomagolópapírt terít, s rádobja a néhány szelet szalámit. A súlymegállapító eszköz mutatója még leng jobbrabalra, amikor a fiatalember a tudtomra adja: pontosan annyi! — Mennyi? — kérdezem tőle. — Amennyit kért — válaszolja. — De hát miért csomagolja olyan nagy lepedőbe? — próbálom megtudni a titkot. Közben megszólal a sorban mögöttem álló férfi: „Újabban már ta-vasszal, sőt nyáron is télire öltöztetik a téliszalámit, hogy többe kerüljön a ruhája, mint a hús”. Az eladó nem szól semmit, csak mosolyog. Nem provokálok vitát, hiszen sokan várnak a sorban, meg a felmosás is a befejezéshez közeledik. Indulok haza. Az úton töprengek. Otthon a feleségem kikeresi a papír közül a penészest, aztán tekeri a fejét. Újabb minősítést kapok a nejemtől az eladóval együtt. Óh! Nem először. Hát a papírért duplán megfizettem ... (Vincze) Idomítás om lehet tudni pontosan, hogy egy lakótelepi lakás, a tömblakás lépcsőháza, s környezete alkalmas-e kutyaidomításra. Az azonban tény, hogy ezzel már nem egy helyen kísérleteztek s kísérleteznek, mint az az alábbi — szombathelyi Derkovits városrészi — történetből is kitűnik. Ahol az egyik — nemrégiben nyugalomba vonult, láthatóan parancsolgatáshoz szokott — Lakó elkezdett idomítani egy fajtiszta kutyát. Arra például, hogy a lakásban mikor ugathat, s miikor kell ugatnia (amit a kutya még gyakran összetéveszt...), hol, mikor és mit csinálhat a parkban, hol végezheti el a kutya az eb dolgát... Ez utóbbinál például a szabadon engedés másodpercében a következő vezényszó hangzik el: „A szokott helyeden!” A kutya láthatóan tanulékony s fejlődik. Pár sürgős esetet kivéve egyből elmegy a szokott helyre — a játszótéri homokozóba — dolgát elvégezni H Ha kérem, a céltudatos indomítás előbb, vagy utóbb meghozza a maga gyümölcsét. Mint jelen esetben is — naponta a szokott helyen ... — sac — Az örök felvonuló (Lakatos Ferenc karikatúrája)