Vas Népe, 1989. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
Európai Budapesthez urópai vidéket (Folytatásaz 1. oldalról) bathelyi Iszovjet laktanya rövidesen felszabaduló kétszázegynéhány lakása ügyében is. Abban bízunk — mondta —, hogy a HonvédelmiMinisztérium nagyon hamar átadja ezeket a helyi tanácsnak, mert nagy szüksége van rájuk Szombathelynek, a lakásra váró fiataloknak. Hogy mielőbb megkaphassák a leginkább rászorulók, azt vélhetően semmifajta tárca — értsd minisztériumi — érdekek nem gátolják. „Vidék-politikát akarunk!” A következőkben egy— jobb szó híján mondjuk így — „vidék-platform” kialakításának gondolatát vetette föl Takács László, érzékelhetően a regionális kapcsolódások lehetőségeire is módot látva, azt remélve, talán keresve ,is. — Mi vidékpolitikát akarunk folytatni — mondta — és ezt nem titkoljuk. Megfelel pártértekezletünk szellemének is. Ha nem is ezen szavakkal fogalmaztuk: mi vidéki politikátakarunk folytatni.Ezt így-úgy-amúgy eddig iscsinálhattuk, de ezt megcímkézték, mondván, ez Budapest ellenesség, jobbizás, mondták parciális érdeknek is. Holott egyszerűen arrólvan szó, hogy elmaradott vidék-Magyarországnak a fővárosais csak vidéki lehet! Az látszat, hogy egy markáns vidékpolitika fővárosellenes. Egyébként minden igényes magyar szellemi teljesítmény, ami településpolitikával foglalkozik, ezt akövetkeztetést szerintem le kell, hogy vonja. Ha európai főváros akar lenni Budapest,akkor ahhoz európai vidéknek kell tartoznia. Egy város csak a térsége által lehet a város. A vidékpolitika számunkra nem egyszerűen agrárpolitika, nem egyszerűen falu, hanem harmonikus településfejlesztés, érdekeit harmonizáló, vagy ahol lehet egyeztető falu—város kapcsolatrendszeris. Ennek a dolognak országos politikát érintő vetülete — és azt hiszem ebben a vidéknek joga van kifejeznie mialikánsan az érdekeit, érdekeltségét: mi nem adományokat akarunk! „Udvart” kapjon Azt akarjuk, hogy szűnjék meg a felülről elosztás, — azt szerintem soha nem lehet jól elvégezni, megcsinálni. A helyi jövedelmek nagy részét a helyi önkormányzatok kezeljék. A másik ide tartozó elem:a helyi jövedelmek gyarapításához az önkormányzatok kapjanak kellő „udvart” és lehetőséget. Így folytatta: — Az elmúlt években sokszor tapasztaltuk, hogy kezdeményezések a bürokrácia betonfalába ütköztek, holott ezek megvalósítására kellene végre fordítani az energiáinkat. Ez ma azért nagy dolog és nem üres locsogás, mert itt van a társasági törvény, az átalakulási törvény, ezek komoly lehetőségeket kínállnak a vidéknek is vállalkozásokhoz, önkezdeményekhez. Itt nálunk az elmúlt évtizedek „gyáregységi világában” nagyon sokan elvesztették kezdeményezőkészségüket, s önbizalmukat is. Vidékprobléma számomra az is, hogy az táj törvényeket kihasználva mindenhol, ahol ennek értelme van, önállósodási folyamatok induljanak. Új lehetőség kínálja magát értelmiségünknek is, év alatt a mai, jónak mondható állapotába érkezhet. „Azt akarjuk, hogy tehetségeink teljesíthessenek! Nem más, s főleg nem más ellen irányul vidékpolitikánk” — fejezte be mondandóját Takács László. Jó alapok! — mondta az elnök A KEB elnöke is látható érdeklődéssel hallgatta a gazdag — s fentebb is csak főbb vonásaiban vázolt — platform-javaslatot s mindazon információkat, amelyek a párt megyei helyzetéről, a nyilvánosságról, a gazdaság számos helyi bajáról s ezer más dologról elhangzottak. Lukács János üdvözölte az önálló, cselekvésben megjelenő, kikristályosodott vagy éppen most kristályosodó gyakorlatot, s utalt arra, hogy az ember legnehezebb élethelyzetében is cselekvőképes, mindig tehet valamit. Ezt az örök emberit ma sem érdemes figyelmünk perifériáira szorítani. Főleg nem a választásokra készülő versenypárt tagjainak. Az itt hallottakra, közelmúltbéli más Vas megyei tapasztalataira is hagyatkozva azon véleményét hangoztatta a KEB elnöke, hogy itt „jobban a lábán áll” a párt, mint általában az országban. Nem vesztette el tekintélyét ,bár az első évnegyedben csupán tizenketten léptek be Vasban a soraiba és háromszázan elhagyták. A szerk.) és alapkérdésekben a befolyását sem. Ezek jó alapok — mondta —, amelyekre építeni lehet — sok munkával. A jelen volt vb-tagok, megyei vezetők közül számosan mondták el véleményüket az elhangzottakról s az élet más, ide kapcsolható, fontosnak ítélt tényeiről. Lapzártakor a kötetlen beszélgetés még tartott. Lukács János ma a megyei pártbizottságon találkozik a megyei és városi pártbizottságok fegyelmi bizottságainak elnökeivel, a fegyelmi referensekkel, utána az Opel vállalkozásáról országos hírre szert tett Villamosipari Szövetkezetbe visz az útja, délután meg szombathelyi pártalapszervezetek titkáraival találkozik. Sárváron fejezi be már korábban eltervezett munkalátogatását megyénkben Lukács János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. —T— Hogy a tehetség végre teljesíthessen Sajátos paradoxont tárt elő a párttitkár: színvonalas feladat nélkül nincs értelmiség, annak hiányában pedig meglehetősen illuzórikus értelmes feladatokat vázolni. Ha például a vasi gazdaság nem képes színvonalas feladatok megfogalmazására, nem lesz képes értelmiséget sem vonzani. „A 22-es csapdája” rémlene föl. Ám kitűnő nagyvállalatoktól is tudhatjuk, (Falco, Rába, EGIS), hogy szorgalom, tehetség, értelem dolgában nem állunk rosszul. Idegenforgalmi szakembereink is ezt állítják, fölemlítvén: itt évekkel ezelőtt igen sokan nem hittek abban, hogy vendégfogadó kultúránk néhány Színházi Találkozó tükörképe valós helyzetet tükröz-e ez az arány, s ez aválogatás? Aki az évad bemutatóit vidéken és a fővárosban is ismeri, alighanem egyetért azzal, hogy igazán kiemelkedő előadás igenkevés született. Ezek viszont jelen voltak a találkozón. A szolnoki Ghelderode- vagy Székely János-bemutató (A titkok kapujában, illetve a Caligula helytartója), a kaposvári Kihallgatás (Eörsi István drámája), vagy Gombrowiicz Yvonne,burgundi hercegnő című darabja, az egri Rózewicz-bemutató (Fehér házasság), a vígszínházi Spíró—Másik szerzőpáros darabja, az Ahogy tesszük, vagy a Pesti Színházban a Süskindmonodráma A nagybőgő kétségtelenül az évad legmagasabb szintjét képviselte. A többi előadásbanis fellelhetünk számos érdekességet : rendezői kvalitásokat, színészi produktumot, esetleg a Sma volt izgalmasan érdekes. Azt azonban, hogy sok, kitűnően ismert színházunk — a Nemzetitől Miiskolcig — nem nyújtott igazán kiemelkedő teljesítményt, szintén nem tagadhatja az évadot jólismerő szakember. És ,itt lép be a „helyzet”. Ha ugyanis tudjuk — márpedig tudjuk — menynyi gonddal, szakmai, személyi, gazdasági, szervezési, olykor egyszerű technikai (leromlott színházépület) nehézséggel küszködött a találkozóról kimaradt színházak legtöbbje, talán nincs is okunk a csodálkozásra, amiért nem hoztak létre kiemelkedő teljesítményt ebben az évadban. Hogy gond és nehézség mindigvolt, s van és lesz is a színházak táján? Igen , de az 1988/ 89-es évad az átlagosnál sokkal súlyosabban vetette fel mindezeket. Túlságosan sok volt aműködési zavar. Értendő ezen az olyasfajta, már az évad kezdetekor súlyos helyzetet okozó vezetői kérdés, mint amit Pécsett vagy Debrecenben előállít. Értendő a későbbi pécsi pénzügyi hercehurca, amelyben szinte kétségessé vált a színház további léte. "Értendő a Nemzetibenbekövetkezett Személycsere az igazgatói poszton, s ,az ezzel járó további személyi következmények. Értendő a miskolci színház új művészetivezetésének — fogalmazzunk finoman — nem mindenben kielégítő működése, a kecskeméti társulat ismét megindult lassú erodálódása, ssatöbbi, satöbbi. S ide sorolható néhány legújabb fejlemény: aMadách Színház folyamatban lévő igazgatócseréje, a Katona József Színházban bekövetkezett személyi változás — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Mindezek, együttvéve, már lényegesen többet jelentenek, mint az évadok végén szokásos mozgások általában. Itt a színházművészet olyan belső tendenciáiról, a szervezeti, személyi, művészeti megújulás olyan sürgető követeléseiről van szó, amelyek alapvetően befolyásolják a szakma helyzetét, közérzetét, sőt, érthetően, a teljesítményét is. Bizonytalanságok, rendezetlenségek,kapkodás, kényszerintézkedések közepette nem lehet nyugodtan dolgoznii. A magyar színházművészet sosem volt független az őt körülvevő társadalom, a magyar „helyzet” adott szituációitól. Nem lehet független most sem. Könnyű belátni: amia színházi életben jelenleg probléma, bizonytalanság, kapkodás éskényszerlépés, elválaszthatatlanul függvénye a társadalmi problémáknak, bizonytalanságoknak,kapkodásoknak, kényszerlépéseknek. A színház ebben az értelemben is tükröt tart nekünk. Vegyük észre: ha a színházi találkozó sajátos tükörképe olyan, amilyen, akkor az egyben az országos helyzet tükröződése is. Azt pediig márGogol megmondta: „Ne a tükröt szidd, ha a képed ferde!” T. I. Kézdy György és Fodor Tamás a Caligula helytartója című Székely János drámában. 1989. június 1. Csütörtök Megalakult a Sajtószakszervezet Sajtószakszervezet néven megalakult a sajtóban és a lapkiadásban dolgozók önálló, független, demokratikus — az újságírók, a szerkesztőségi alkalmazottak és a kiadói dolgozók érdekeit védő és képviselő — szakmai szervezete. A budapesti Gutenberg Művelődési Házban szerdán megtartott alakuló kongreszuson bejelentették, hogy az új szerezet kilép a Gutenberg Szakszervezeti Szövetségből. A szakszervezet első plénumán , amelynek munkájában részt vett Szalay Ferenc, a SZOT titkára és Cs. Nagy Lajos, a Guttenberg Szakszervezeti Szövetség főtitkára — a 9500 dolgozó képviseletében tanácskozó küldöttek megvitatták az alapszabályt, elfogadták az új szervezet programját. Az alakuló kongresszuson nagy hangsúlyt kapott a megyékben pártirányítással működő kiadóhivatalok és szerkesztőségek helyzete, jövője. Az e témában felszólalók nehezményezték, hogy a megyei kollektívák jövőbeni sorsáról nem kaptak megfelelő információkat, s az MSZMP Politikai Bizottsága a Sajtószakszervezet elődjének megkérdezése nélkül foglalt állást e kérdésben. Éppen ezért az alakuló kongresszus levelet küldött az MSZMP főtitkárának, amelyben kéri, hogy hozzák nyilvánosságra a megyei kiadóhivatalok és szerkesztőségek sorsára vonatkozó döntéseket. Végül megválasztották a Sajtószakszervezet 11 tagú vezetőségét. Annak elnöke Berényi János, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat szakszervezeti bizalmija, a Lakáskultúra című lap felelős szerkesztő-helyettese lett, titkárává pedig Lepres Györgyöt, a Mai nap magazin főszerkesztő-helyettesét választották. Fésületlen gondolatok gondolataink fésületlenségéről A fehérizzásig hevültünk. Nincs kimondott — vagy leírt — szó, aminek mögöttes jelentőséget ne tulajdonítanánk. Féligazságok köré eszkábálunk elméleteket és magunk vagyunk megsértve, ha a józanabb mértéktartás napok alatt elenyészti őket. Kinyilatkoztatunk és tiltakozunk, elvárjuk és megköveteljük, közzétesszük és nyilvánosságra hozzuk... Egymással már szinte nem beszélünk, csak egymáshoz, bár a másik véleménye a legkevésbé sem ér,dekel bennünket. Mert hogyan is lehetne igaza annak, aki..., nos annak, aki sztálinista volt, postsztálinista, (de az egyre megy), aki a diktatúra útitársa, kiszolgálója, néma cinkosa volt, aki transzmisszióként asszisztált a jogtipráshoz, aki fundamentalista, aki csak retorikájában reformer, aki apparátcsik, aki hírből sem tudja, mi az a demokrácia. Apropó! Demokrácia! Honnan is tudná a nép, az az Isten áldotta, mi a demokrácia, amikor nálunk negyven éve nincs demokrácia. Mit negyven éve! Negyvennégy éve! Ez ilyen egyszerű — és mégis egyre kevésbé értjük. Annak arányában, ahogyan az ominózus negyvennégy év egyre gyakrabban hangzik el. — Nem engedjük restaurálni a polgári demokráciát — harsogják harcosan. Miért, volt már e honban polgári demokrácia, amit restaurálni lehetne? — kérdem csendben, de nagy tisztelettel. — Legyen a földnek tulajdonosa — legyen, mondja a falusi ember. — Legyen farmergazdálkodás, legyen nagybirtok, a városi butikosnak is legyen joga földbe fektetni szabad tőkéjét... Lázárom — nyilatkozza a farmergazdálkodásról a Nyírségből egy tsz-tag a minap. Hogy a nagybirtokhoz cselédség is „jár-e”, azt még nem tudjuk, pedig néhány százezer embert ez is izgatna. De ki válaszoljon? A programok most készülnek. Ezúttal nem a fejünk fölött — nyilatkozza naponta valaki. Hát hol? — kérdem csendben, de nagy tisztelettel. — A nép ne politizáljon, válassza meg képviselőit, akik majd politizálnak a nevében. — Hiteles vezetők kellenek. Honfitársaim! Álljunk meg egy lélegzetvételnyi szünetre, hogy a szürkeállományunk friss oxigénhez jusson. Mert mindezt, amiért a fehérizzásig hevülünk, valamiképpen meg is kellene majd valósítani. Ráadásul mi magunk vagyunk a címzettek. A KISZ átadta a történelemnek három évtizedes működését. De a jelszó soha nem volt érvényesebb: — A jövőnk a tét! • — szanatá — Segélykérő telefon (Lakatos Ferenc karikatúrája)