Vas Népe, 1989. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

2 Has Alepe Befejeződött az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) a tervek szerint a honvé­delmi törvény és vele együtt ez a büntetőjogi tör­vénymódosítás július 1-jével lépne hatályba. A hatályba léptetésnek azonban van még egy feltétele, éspedig Varga Imre (országos lis­ta) a gödöllői Grassalkovich­­kastély ügyében interpellált — ahogy ő mondta — a kultuszminiszterhez. A kép­viselő aggodalmát fejezte ki a kastély sorsa iránt, drá­mai szavakkal ecsetelte a különleges építészeti érték állapotát A képviselő kérte a mű­velődési minisztert: sze­rezze meg a tárca ezt a kastélyt, s abból szer­vezzenek népfőiskolát Glatz Ferenc művelődési miniszter válaszában elmon­dotta, hogy a kastély hasz­nosításának legnagyobb gát­ja jelenleg a kezelési jog rende­zetlensége. Amennyiben az Országgyű­lés a Minisztertanácsot fel­szólítja a kezelési jog egy­szerűsítésére, úgy a tárca szívesen átveszi a kezelési jo­got, esetleg a Gödöllői Városi Tanáccsal megosztva. A ház restaurálása a felmérések szerint 5-6 milliárd forin­tot tenne ki, ezt nem lehet költségvetésből biztosítani. A helyi tanács a helyreho­zatalról francia vállalkozók­kal folytat tárgyalásokat, ám ezek éppen a kezelési jog tisztázatlansága miatt rekedtek meg. Ha a műve­lődési tárca megkapja a ke­zelési jogot — és ezért fi­zetni nem kell — a Mező­­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal közösen hajlandó a kastély idegen­­forgalmi és kulturális hasz­nosításának tervezetét kidol­gozni. Varga Imre a miniszteri válasszal egyetértett, az Or­szággyűlés két tartózkodás mellett ugyancsak elfogadta azt Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az adókimunkálási jutalékról, behajtási prémiu­mokról szóló PM-rendeletek megváltoztatása tárgyában interpellált a pénzügymi­niszterhez. Elmondta: a PM-rendelet visszavonását azért tartja indokoltnak, mert a jutalékokat és prémiu­mokat olyan címen fi­zetik ki, amely mögött nem áll pluszmunka. Egymillió forint adó besze­déséért 100 ezer forintot fi­zetnek ki egy községi ta­nácsnál két embernek. Ugyanennyi marad a megyei adóügyi dolgozóknál és a Pénzügyminisztériumban együttvéve. Kérte a pénz­ügyminisztert: tájékoztassa a képviselőket, hogy ilyen címen a minisztériumban hány fő és milyen összegű jutalomban részesül, illető­leg mennyi jutalékot fizet­nek ki a megyei illetékhiva­talok és a megyei tanácsok dolgozóinak. Békési László válaszában hangsúlyozta, hogy az érde­keltségi rendszert nyilvá­nos PM-rendelet szabályoz­za. A lényeg: az említett jutalékban mindazon taná­csi dolgozók — nem csak pénzügyi és adóügyi alkal­mazottak — részesülhetnek, akik részt vesznek az adó­hiány feltárásában. Egyút­tal leszögezte: ilyen címen a Pénzügy­minisztérium dolgozói nem kaphatnak, és nem is kapnak prémiumot, illetőleg jutalékot. A kifi­zetésekkel kapcsolatban megjegyezte: azok akik köz­vetlenül tárták fel, illetve hajtották be az adókülön­bözetet, évente legfeljebb 100 ezer forint bruttó juta­lomban részesülhetnek. El­mondta továbbá, hogy 1,9 milliárd forint hátralék „van kint” illetékekből, illetve a tanácsokat megillető lakos­sági adóhátralékból az ár­at, hogy kihirdessék a tör­vényt. Mivel a kihirdetés július 1-je előtt nem old­ható meg, az igazságügymi­niszter kérte az Országgyű­lést: mindkét törvényjavas­latot úgy fogadja el, hogy azok a kihirdetés napján lépnek hatályba­­számban. Ebből évente átla­gosan 600 millió forintot hajtanak be azok a dolgo­zók, akiknek az ösztönzé­sére a PM-rendelet lehető­séget ad. Hozzátette: úgy tudja, hogy az adóellenőr­zést nem munkaidőben, ha­nem utána végzik. Végeze­tül rámutatott: a szóban forgó jogcímen 1988-ban 7360 dolgozó között osztot­tak szét 137 millió forintot, s ez egy főre számítva 18 ezer forintos bruttó összeget jelent. Mindezeket figyelem­be véve a pénzügyminiszter nem értett egyet a PM-ren­­delet megszüntetésével. Movik Lászlóné nem fogad­ta el Békesi László válaszát. Az interpellációra adott választ az Országgyűlésnek csak 75 tagja fogadta el, 80- an tartózkodtak, ezért az interpellációt a terv- és költségvetési bizottsághoz utalták további vizsgálatra. Krekács László (Pest m., 8. vk.) a csődbe ju­tott állami vállalatok felszá­molása során a szövetkezeti szektorba tartozó gazdálko­dó szervezeteket hátrányo­san érintő intézkedések tár­gyában interpellált. Arra az alkotmány- és törvénysértő gyakorlatra hívta fel a fi­gyelmet, amely hátrányos helyzetbe hozza a szövetke­zeteket, ha a felszámolás alatt lévő állami vállalatok­kal szemben érvényesíteni kívánják követeléseiket. A képviselő megkérdez­te: hajlandó-e az állam a tulajdonában lévő vál­lalatok tartozásaiért készfizető kezesként helytállni? Békesi László a kormány megbízásából elmondta, hogy az alkotmányjogi ta­nács az érintett miniszté­riumokkal és a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csával közösen dolgozik a probléma megszüntetésén. E munka lezárásáig, de leg­később 30 napig haladékot kért, ígérvén, hogy az inter­pelláló képviselőt és az Or­szággyűlést tájékoztatni fog­ja az eredményről. Személyi kérdésekről is döntöttek a képvise­lők. Felmentették — há­rom ellenszavazattal és két tartózkodással — Szűrös Mátyást a kül­ügyi bizottság elnöki tiszte alól, mivel őt a ház elnökévé választot­ták korábban. Helyére 59 ellenszavazattal és 3 tar­tózkodással Berecz Já­nost (Szabolcs-Szatmár m., 6. vk.) választották a bizottság elnökévé. Biacs Pétert (Budapest, 30. vk.), egy ellenszava­zattal és 8 tartózkodás­sal a tudománypolitikai és műszaki-fejlesztési bi­zottság elnökévé, Lotz Ernőt (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk) pe­dig — két ellenszavazat­tal és két tartózkodással — e bizottság titkárává választották. Gágyor Pál (Budapest, 13. ink.) és Horváth Jenő (Bu­dapest, 1. vnk.) a nyugdíjba vonulók és egyes táppénzben része­sülők anyagi ellátásának folyamatossága tárgyá­ban interpellált a szo­ciális és egészségügyi minisz­terhez. Gágyor­ Páll felhívta a fi­gyelmet arra: a nyugdíjba vonulást követő utolsó bér­­folyósítás és az első nyug­díj kézhez kapása között­i gyak­ran több hónap tellik el. Ez sok idős ember számára megoldhatatlan pénzügyi problémát jelent, mivel­ megfelelő anyagi tartalé­kokkal nem rendelkeznek! Ugyanez a gond tapasztal­ható a táppénzfizetésekkel kapcsolatban is min­ndazokon a helyeken, amelyeken a munkaadó nem önálló táp­­pénzs kk­fizető hely. Dr. Csehák Judit vála­szában rámutatott: más az oka a táppénzkifizetések és a nyugdíjak késlekedésé­­nek. Ismeretes, hogy az utóbbi években jelentősen növekedett azoknak a kás­­szervezeteknek a száma, amelyek nem tartanak fenn üzemi kifizetőhelyeket. Ne­hezíti a munkát az is, hogy táppénzt egyévi megelőző kereset összeszámolása alap­ján le­het fizetni. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az elm­últ évtől kezd­ve a társadalombiztosítási igazgatóságoknak adóelőle­get is­ le kell vonniuk a járandóságokból. A megol­dás a számítógépesítés lehet, s erre reális esély van, ugyanis az Országgyűlés ta­valy jóváhagyta: a társada­lombiztosítás ügyviteli mun­káira 2,5 milliárd forint áll­jon rendelkezésre. Ebből az elmúlt féli év so­rán olyan berendezéseket vásároltak, amelyek folyó­­számlá­nyi filvóvitarlás­ra és folyósításra alkalmasak. A nyu­gdíjkifizeté­sieréntés ugyancsak a korszerű tech­nika alkalmazása jelenthet segítséget, de azért, hogy az ellátottaknak megfele­lő ga­ranciája legyen,, a júliusi 1- jén hatályba lépő mi­niszté­­rti rendelet szerint minden olyan esetben, ahol megállapítható a nyugdíjra jogosultság, kötelező az igazgatóság­nak előleget fizetni. Az interpelláló képviselők egyetértettek a válasszal, az Országgyűlés pedig elfogad­ta azt. Az interpellációk tárgya­lását követően helkezik arról, hogy a nyug­díj megállapításánál a mu­n­­kaviiszonyt min­kénk­ kell fi­gyelembe venni, s ezen be­lül az időszaki munkákat végzők munkaidejét hogyan kell beszámítani. Módosítani kellene a törvényt, mert most éri el a nyug­díjkorhatárt az a kor­osztály, amely a hábo­rú után sokszor csak időszakos munkát tudott vállalni, s az ilyen munkák beszámí­tása rendkívül sok utánjá­rást, gyakran bírósági pe­reskedést igényel. Dr Csehák Judit válaszá­ban egyetértett azzal, hogy a rendelet módosítására szükség van, de azt tágaibb körben kívánják megoldani.­­ Az Országgyűlés ülésszaka pénteken befejezte munká­ját. A zárónapon a képvise­lők elős­zör a módosító in­dítványok megszavazása után egy ellenszavazattal és 15 tartózkodással elfogad­ták a honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosí­tására benyújtott törvényja­vaslatot, a Büntető Tör­vénykönyv módosításáról szóló törvény­javaslatot, és a földtörvény módosítására­­benyújtott törvényjavasla­tot. Ezután az Országgyűlés elfogadta a Parlament prog­ramját felülvizsgáló ad hoc bizottság határozat-terveze­tét, amelynek értelmében az Országgyűlés tudomásul veszi, ho­gy a kormány az alkotmányozással összefüg­gő sarkalatos törvényjavas­latokat a politikai egyezte­tő tárgyalásokon­ elfogadás­ra kerülő megállapodásokat figyelembe véve terjeszti a Parlament elé. A képviselők végül nyi­latkozatot fogadtak el, amelyben üdvöz­lik a nagy francia forradalom 200. év­fordulóját és köszöntik a francia népet. Ezt követően Szűrös Má­tyás bejelentette: az Ország­­gyűlés várhatóan szeptem­ber második felében ül ösz­­sze legközelebb, majd be­zárta a Parlament üléssza­kát Interpellációk Sütő Kálmán (Vas m., 9. vk.) intézett kérdést dr. Csehák Judithoz az 1975. évi II. törvény vég­rehajtásával kapcsolatban. Elmondta: ez a törvény­ben­ II Magyar Országgyűlés nyilatkozata a francia forradalom 200. évfordulója alkalmából Franciaország népe és vele a világ ez év július 14-én emlékezik meg azokról a forradalmi eseményekről, ame­lyek 1789-ben az egykori börtön, a Bastille lerombolásá­val kezdődtek. A népmozgalom eredményeként harcban, vérben, egyéni diadalban és bukások közepette új rend született, amelynek jelszava a szabadság, egyenlőség és testvériség volt. Olyan elemi erejű társadalmi robbanás volt ez, amely szétvetette a feudális privilégiumokon, a francia nemzet többségének jogfosztottságán alapuló, korrupt tekintély­uralmi rendszert. A sorsát kezébe vevő nép — olyan lánglelkű és for­radalmi szellemű személyiségek, mint Danton, Marat, Ro­bespierre irányításával — megfogalmazta és kivívta a sza­bad élet nélkülözhetetlen feltételeit jelentő személyi és polgári jogokat, amelyek az 1793-as Jakobinus Alkotmány­ban kaptak törvényes megerősítést, ezek azóta is minden modern és demokratikus alkotmány lényegét képezik. Éppen ezért a mának, nekünk szóló üzenetnek is érezzük a francia forradalom eredményeit és tragikus ellentmondá­soktól sem mentes tanulságait. Megérezték és megértet­ték ezt nemzetünk nagyjai is, amint azt Martinovics Ignác és mártírtársai, vagy Batsányi János, Petőfi Sándor és sok más magyar hazafi lelkesedése jelzett a francia forrada­lom bölcsője, Párizs iránt. Forradalmi, de módszereit illetően erőszakmentes sze­replői vagyunk, mi magyarok itt a Kárpát-medencében, akik e gyökeres társadalmi átalakulás sikeres megvalósí­tása érdekében tanulni szeretnénk nemcsak saját múltunk, de más népek, így a francia nép történelmi tapasztala­taiból is. A francia forradalom máig hatóan befolyásolta föld­kerekségünk sorsát: a világ sok táján a következő napok­ban, hetekben ünnepségekre, megemlékezésekre kerül sor. A francia forradalom 200. évfordulóján tisztelettel és nagy­rabecsüléssel köszöntjük a Francia Nemzetgyűlés és Sze­nátus képviselőit, rajtuk keresztül a francia népet, amely­­lyel kapcsolatainkat és együttműködésünket a jövőben is szélesíteni és elmélyíteni kívánjuk az élet minden terü­letén. Budapest, 1989. június 30. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése A Bush-útról George Bush elnök ma­gyarországi és lengyelorszá­gi látogatása tükrözi azokat az „óriási változásokat”, amelyek e két országban végbemennek. A tény, hogy e változások éppen most bontakoznak ki, kitűnő al­kalmat kínálnak az elnök­nek, hogy hangsúlyozza: ide­je egységes Európát látnunk, amely nincs már Keletre és Nyugatra osztva. Erről be­szélt csütörtökön a külföldi sajtó előtt Curtis Kamman külügyminisztériumi állam­titkárhelyettes. A kelet-európai kérdések­ben illetékes vezető diplo­mata meggyőződését fejezte ki, hogy George Busht mind Lengyelországban, ahol az amerikai elnök igen népsze­rű, mind Magyarországon, ahová e tiszt betöltője elő­ször látogat el, igen szívé­lyesen fogadja majd a la­kosság csakúgy, mint a po­litikai erők, csoportok. „Úgy­ gondolom, mindenki üdvöz­li a tényt, hogy társadal­muk megnyitását amerikai elnöki látogatás ismeri el” hangoztatta. Kamman megerősítette a korábbi értesüléseket, hogy amerikai részről a magán­­szektorra helyezik a hang­súlyt mindkét országbe­n, így meg kívánják vizsgálni, mit tehet az amerikai ma­gánszektor Magyarországon, milyen további beruházások, vállalkozások volnának köl­csönösen előnyösek. Egyúttal ösztönözni kívánják a ma­gánvállalkozást Magyarorszá­gon. A diplomata ugyancsak megerősítette az MTI máju­si jelentését, hogy Bush el­nök a Marx Károly Közgaz­daságtudományi Egyetemre is ellátogat és ott (nyilván gazdasági kérdésekről) be­szédet mond. Államcsíny Szudánban Szudánban a hadsereg pénteken délelőtt magához ragadta a hatalmat — kö­zölte délben a hivatalos egyiptomi hírügynökség, a MENA. Egyetlen részletként csu­pán annyit tett a hírhez, hogy a főváros, Kartúm kulcsfontosságú pontjait a katonaság megszállta, akár­csak az elnöki palotát és a minisztertanács épületét, a város hídjain tilos bármiféle forgalom. Három héttel korábban Szadik al-Mahdi kormánya egy puccskísérlet leleplezé­sét jelentette be, melyben állítólag a hadsereg néhány tisztje, valamint 29 polgári személy vett résszit, s céljuk a megbukott diktátor, Dzsa­­far Nimeri hatalmának visz­­szaállítása lett volna. A szomszédos Egyiptom­ban a „fantázia terméke­ként” értékelték az akkori kartúmi bejelentést, amely­­lyel Kairó szerint az Egyip­tommal szemben ellenséges politikai vonalat igyekezett igazolni Szadik al-Mahdi. Az egyiptomi lapok egybehang­zóan állították, hogy sem­miféle reális esélye nem lenne egy „Nimeri-párti” hatalomátvételi kísérletnek, hisz a diktátort nemzeti lá­zadás söpörte el és csekély szám­ú híve legfeljebb az integrista körökben van. Parlamenti döntés Csao Ce-jangról A Kínai Országos Népi Gyűlés most ülésező Állan­dó Bizottsága — a kínai parlament elnöksége — pén­teken határozatban váltotta le Csao Ce-jangot a Köz­ponti Katonai Bizottságban, betöltött első alelnöki tiszt­ségéből. A leváltásra vonat­kozó javaslatot Teng Hsziao­­ping, a Központi Katonai Bizottság elnöke terjesztette a parlament elnöksége elé. A javaslatot az elnökség ülésén jelenlevő 132 tag kö­zül 126 szavazta meg. Megfigyelők emlékeztet­nek rá, hogy a kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának június 23. és 24. között megtartott ülé­sén olyan döntés született, hogy Csao Ce-jangot meg­fosztják nem csak a pártfő­titkári tisztségétől, hanem a Központi Katonai Bizottság első alelnöki tisztségétől is. Az utólagos parlamenti döntés azt jelzi, hogy az arra illetékesek rájöttek, a Központi Katonai Bizott­ság tagjainak kinevezése, il­letve felmentése, vagy levál­tása az alkotmány értelmé­ben nem a kínai Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságának, hanem a parla­mentnek, illetve a parla­ment elnökségének a jogkö­rébe tartozik. Negyvenéves Már 1945—46-ban több olyan rendelet látott napvi­lágot, mely a tanoncok szo­ciális helyzetén igyekezett javítani, például eltörölték (nem először) a testi fenyí­tést­. 1848. június 9-én a céhszabályok módosításáról kiadott rendelet megtiltja az inasok házimunkára történő befogását, illetőleg testi fe­nyítését is. Valójában a többszöri tiltás (reform, át­szervezés) ellenére 1949-ig az inas- és tanoncregulák tulajdonképpen megmarad­tak. Az egész tanoncoktatás megváltoztatásában nagy szerepe volt az iskolák ál­lamosításáról 1948-ban ki­adott törvénynek. A gyorsan fejlődő ipar szakképzett munkaerővel való kielégítésének legfon­tosabb forrása az iparita­­nuló-képzés lett. Ezt a fel­adatot végezte el az 1949- ben megjelent tanulótör­vény. (1949. évi IV. törvény) Ezzel szervezetten megkez­dődik a szakmunkásképzés. Ez a törvény nevezi az ed­dig lenézett tanoncokat hi­vatalosan is ipari tanulók­nak. Nagy jelentőségű az 1949. IV. tanulótörvényben még az is, hogy a tanuló­időbe az iskola oktatási ide­je is beszámít. A gyorsan fejlődő ipar szakmunkáshiánnyal küz­dött. E probléma megoldá­sába a Minisztertanács 8/1350. M.T.H. rendelete lét­rehozta a Munkaerőtartalé­kok Hivatalát (MTH). Az MTH rendszerű képzéssel megyénkben bizonyos össze­vonást hajtottak végre Szom­bathelyre. Vidéken csak „ki­helyezett osztályok, csopor­tok” voltak. Majd alapvető szervezeti változás állt be a tanulóképzés irányításában az 1957. évi 5. számú tör­vényerejű rendelet megjele­nésével, amely elrendelte a Munkaügyi Minisztérium felállítását. A minisztérium létrehozásával az MTH kép­zés megszűnt és feladatát a Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztálya vet­te át. Újabb korszakot jelentett a szakmunkásképzés fejlő­désében az 1960-as évek ele­je. A termelés technikai szintjének emelkedése kö­vetkeztében a mennyiségi növelési irányzattal szem­ben a minőségi munkaerő­­képzés és alkalmazás, az élőmunkával való takarékos­ság lépett előtérbe. Az 1961. évi III. törvény a fenti cé­lokat szolgálta. Lehetőség nyílt a „B” tagozaton vég­zettek számára, hogy a ta­nulók a munka mellett, esti tagozaton 2 év alatt, míg a hagyományos „A” tagozaton, végzettek 3 év alatt szerez- 1989. július 1. Szombat

Next