Vas Népe, 1989. július (34. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-01 / 153. szám

Levél a kőszegi MSZMP-tagokhoz Városunkban 1989. május 31-én meg­alakult az MSZMP reformköre, amelynek célja, hogy a pártmozgalomban kezdemé­nyezésen elősegítse a reformpolitika érvé­nyesítését, a demokratikus szocializmus magyarországi megvalósítását. A jelenlegi politikai helyzetben állás­pontunk a következő: 1. Üdvözöljük a pártban megvalósult személyi és szervezeti változásokat. A KB. június 24-i állásfoglalását olyan do­kumentumnak tekintjük, amely alkalmas arra, hogy a XIV. kongresszusra való fel-,­készülésre mozgósítson. 2. Határozottan támogatjuk a párt re­formerőit és a reformtörekvéseket. Elhatároljuk magunkat a Marxista Egy­ségplatform által meghirdetett politikai programtól. 3. A kongresszusi küldöttek választására vonatkozó megyei pártbizottsági javasla­tot előremutatónak, reformszelleműnek tartjuk. A küldöttek választásának ezt a módját támogatjuk és erre hívjuk fel a párttagságot. 4. Nyugtalansággal tapasztaljuk, hogy városunkban — az országos folyamatok­hoz és fejleményekhez viszonyítva — nem eléggé lendületes a pártélet és általában lagymatag a politizálás. Ezért szükségesnek tartjuk a követke­zőket : a) Az MSZMP városi bizottsága ener­­gikusabban, nyitottan koordinálja a helyi pártéletet, a helyi pártpolitikát. A jelen­legi pártbizottság eddigi tevékenysége — úgy látjuk — nem elegendő garancia a kongresszusi felkészülésre (újszerű fel­adatainak eredményes végigvitelére.) Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a testületből alakuljon egy szűkebb (4—5 tagú) ügy­vezető elnökség. b) Az MSZMP helyi állásfoglalását ki­munkáló, a XIV. kongresszus előkészítését indító pártbizottsági ülést ,tegyék nyilvá­nossá, arra hívják meg a párttagságot. c) Az előkészítéshez szükséges döntések kialakításánál a testület konkrétan kér­je a párttagság véleményét, állásfoglalá­sát. Javasoljuk, hogy a párt tagjai aktívan, alkotóan vitassák meg a Szervezeti Sza­bályzat tervezetét. Csak olyan Szervezeti Szabályzat elfo­gadása szolgálhatja a pártélet megújulá­sát, amely tükrözi a párttagság többsé­gének egyetértő véleményét. A városi pártbizottság haladéktalanul juttassa el a párt minden tagjához a ter­vezetet. A városi reformkor nyílt vitát szervez a Szervezeti Szabályzat tervezetéről. (En­nek időpontjáról a­ párttagságot tájékoz­tatjuk). d) Teremtse meg a pártbizottság azokat a feltételeket, amelyek mellett minden párttag szervezeti hovatartozás nélkül ve­het részt a kongresszusi felkészülési fo­lyamatban. e) További lépések szükségesek a lakó­­területi pártszerveződés érdekében f) Szükségesnek tartjuk, hogy az MSZMP helyileg kezdeményezze a kerekasztal tár­gyalásokat. Felhívjuk pártunk tagjait, hogy aktív politizálással, véleményük, álláspontjuk nyílt kifejtésével támogassák a reform­­politika következetes végigvitelét. Kőszeg, 1989. június 28. Az MSZMP Kőszegi Reformköre Megalakult a Sárvári Demokratikus Ifjúsági Szövetség A KISZ Sárvári Városi Bizottsága jogutódjaként 1989. június 21-én tartott közgyűlésünkön megalakí­tottuk a Sárvári Demokra­tikus Ifjúsági Szövetséget. A szövetség a DEMISZ platformján áll, a Vasi Ifjú­sági Szövetség tagszerveze­te. Működésében, tevékenysé­gében szakít mindazzal, ami a KISZ-nek,­­ mint kizá­rólagos ifjúsági hatalmi mo­nopóliumnak megadatott, megőrzi viszont mindazon értékeket, amelyek az ifjú­ság érdekeinek védelmét, a társadalmi reformok sürge­tését, az egészség, és a kör­nyezetvédelem ügyének tá­mogatását jelentik. Céljai és konkrét tevékenysége alap­ján növelni kívánja tömeg­befolyását, tudva, hogy a munkát egy folyamatosan csökkenő taglétszám mellett végzi, s mindezt csak a nyilvánosság, a környezet előtti aktív megjelenéssel tudja elérni. Nem függ egyetlen szervezettől sem, kapcsolatok, szövetség kiala­kítására törekszik minden szervezettel, politikai prog­ramja, közösen vallott cél- és eszmerendszere s a konk­rét cselekvés alapján. Legfontosabb kezdemé­nyezéseink : — egyenrangú felekként tartandó tárgyalások elkez­dése a város politikai és tö­megszervezetei részvételé­vel, különös tekintettel az elkövetkezendő választások­ra, helyi politikai, közéleti kérdésekre; — a politikai kultúra, a közéleti ismeretek bővítése érdekében nyilvános fóru­mok, vitaestek tartása, ezek lebonyolításában való rész­vétel; — a szövetséget alkotó szervezetek, közösségek ré­szére rendszeres információs csatorna kialakítása; — tagszervezetei részére közös gondolkodás a lakó­helyre történő folyamatos átmenet megkönnyítésére; — rendszeres politizáló klub (Reform-klub) meg­alakítása, elsősorban a fia­talok részére. Horváth László, a szövetség elnöke a szakmunkástanuló-törvény kessék meg az érettségi bi­zonyítványt. A szakmunkásképzés tár­gyi fejlődésének jelentős állomásai megyénkben: 1968-ban a körmendi 414. számú Ipari Szakmunkás­­képző Intézet, 1969-ben a szombathelyi 405. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet, 1969-ben a sárvári 409. számú Ipari Szamun­­kásképző Intézet átadására került sor. 1973-ban a cell­­dömölki 410. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kapott önálló otthont. 1986- ban a szombathelyi 411. szá­mú Szakközépiskola és Szak­munkásképzőt adták át (Olad) és 1988-ban a celldö­­mölki 410. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kapott új épületet. A tárgyi feltételek javu­lásával egyidejűleg javultak a személyi feltételek is. 1968-tól már a vidéki isko­lákban is mind több főhi­vatású tanár és szakoktató látta el az oktató-nevelő­munkát. Az 1969. év jelentős állo­más a szakmunkásképzés fejlődési ütemében. Ekkor lát napvilágot az 1969. évi VI. törvény a szakmunkás­­képzésről. A törvény ki­mondja: „A szakmunkáskép­ző iskola középfokú oktatási intézmény, amely szakmun­kásképesítést és nem befe­jezett középiskolai képesítést nyújt” (6. § 2. bek.) A tör­vény záró részében a követ­kezőket írja: „Az, aki a szakmunkás­­képző iskolai tanulmányait eredményesen befejezte, el­sősorban a dolgozók közép­iskolájában — közvetlenül, vagy különbözeti letétele után — tanulmányi időbe­számítással tanulhat tovább (33. §). E törvény rendelkezik ar­ról is, hogy az ipari tanuló megnevezés helyébe a „szak­munkástanuló” megnevezés lép. A szakképzési reform az 1970/71. tanévvel kezdődött. A szakmunkásképzési refor­mot az tette szükségessé, hogy a technika, a gazda­sági fejlődés gyorsuló üte­mével a szakmunkásképzés­nek is gyorsuló ütemben kellett fejlődnie, továbbá konkrét szakmai ismeretek megszerzése mellett tovább­fejleszthető alapismereteket is meg kellett szerezniük a tanulóknak. Az 1973/74-es tanév a szakmunkásképzés egysége­sebb és korszerűbb irányí­tásának kezdete. Határozat írta elő: „A megyei taná­csok hatáskörébe tartozzék a középfokú szakoktatási in­tézmények hatósági és pe­dagógiai irányítása, tanul­mányi felügyelete. Emellett természetesen továbbra is megfelelő módon biztosítani kell a szakmunkásképzésben érdekelt minisztériumok részvételét a képzés tartal­mának, követelményeinek és feltételeinek kialakításában.” A 3 éves szakmunkáskép­ző iskolákban a tagozatos képzés megszüntetése és az egységes szakmunkásképzés bevezetése az 1975/76-os tanévtől történt felmenő rendszerben. Az ipari és mezőgazdasá­gi szakközépiskolai szak­munkásképzés általános be­vezetése az igényesebb szak­mákra az 1978/79-es tanév­ben kezdődött. Az 1983. évi határozat fi­gyelembevételével követke­zik be az a változás is, hogy a technikusképzés ismét az iskolarendszerbe kerül, egy­behangolva a szakközépisko­lai szakmunkásképzéssel. Jelentős állomás az okta­tás és képzés vonatkozásá­ban az 1985 év. Ekkor je­lenít meg az „oktatási tör­vény” (1985. évi I. törvény az oktatásról). Az utolsó 15—20 év fon­tos feladata a korszerű szakmunkásképzés megte­remtése volt. A szakmunkás szakmák száma a korábbi 285 helyett előbb 186, majd 190 lett. A túlzott speciali­zálódás helyett előtérbe ke­rült a népgazdaság egészére való megfelelés. A sok jó kezdeményezés, a fejlesztést szolgáló peda­gógiai dokumentumok kez­deti időszakban valóban jól szolgálták a szakképzés egé­szét. Sajnos, tényként kell megállapítanunk, hogy az iskolarendszerű szakképzés elmaradt a gazdaság szük­ségleteitől 10—15 évvel, gaz­daságunk (egyes területei) pedig a fejlett „csúcstech­nológiáktól” minimum 20 évvel. Tulajdonképpen 10 év választ el bennünket a szá­zad- és az ezredfordulótól. A mai nevelés-oktatás ered­ménye már erre az időre szól. Ha a tudásbeli hiányos­ságokat a lehető leggyorsab­ban nem tudjuk felszámolni, akkor a jövő századnak való megfelelés (vagy annak megközelítése) vágyálom marad. Innovatív szakkép­zési stratégia kell, termé­szetesen nem lebecsülve a ma iskoláinak tisztességes eredményeit. Több nép, nemzet felemel­kedésének sikere azon múlt, hogy mennyit tett az álta­lános és a szakmai kultú­ráért. Azt gondolom, hogy a jö­vő szakképzési stratégiájá­nak felvázolásához a négy évtized nevelő-oktató munká­ját óhatatlanul elemezni kell és a szükséges konzekven­­ciákat le kell vonni. Németh József 1989. július 1. Szombat Gondolatok a környezet­védelemről A Vas Népe 1989. júni­us 20-i számában megjelent az MDF sárvári szervezeté­nek állásfoglalása a város természet- és környezetvé­delmi helyzetéről. Az állás­­foglalás a következő gon­dolatok közreadására ser­kentett. Az ember a természet erőforrásait, kincseit saját jólétének érdekében"felhasz­nálja. Kibányássza a nyers­anyagokat, feldolgozza a maga számára szükséges anyagokká, és tárgyakká alakítja át. Míg egyik ol­dalról a nyersanyagkészle­tek fogynak, a másik olda­lon a hulladékok mennyisé­ge állandóan nő. A kör­nyező településeken és a városban is megfigyelhető ez a folyamat. Szinte min­denhol szeméthegyek veszik körül a lakott területeket. Tudomásul kell venni: ez a folyamat nem tartható tovább. A szemetet nem tá­rolni kell, hanem feldol­gozni, újra hasznosítani, vagy semlegesíteni. Az ásott kutak nagy ré­szének zöme ma már nem iható. A Rába és a Gyön­gyös néha szennyvízcsator­nára hasonlít. Meg kell ál­lítani ezt a folyamatot, mert lassan a föld mélyében le­vő ivóvízkészleteket veszé­lyezteti a környezetszennye­zés. Ezeket a kérdéseket nem lehet csak közgazdasági ol­dalról megközelíteni. Ez mindenki közügye. Javasoljuk, hogy a városi pártbizottság kezdjen tár­gyalásokat a helyi politikai szervezetekkel (itt gondolok elsősorban az MDF helyi szervezetére, amely határo­zott véleményét ezekről a kérdésekről a Vas Népében kifejtette­ a lehetséges meg­oldási javaslatok kidolgozá­sára. Ez a véleménycsere nagy­szerű lehetőséget adna a kapcsolat felvételére a helyi politikai szervezetekkel. Pilnay Sándor sárvári MSZMP-tag Nemzetközi Szövetkezeti Nap A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének ja­vaslatára minden év július első szombatján tartják világ­szerte a Nemzetközi Szövetkezeti Napok. Az idén 67. alkalommal rendeznek ünnepségeikert, megemléke­zéseiket, amelyek jelmondata a szövetkezeti mozgalom egyik legfontosabb sajátosságára utal: „Egység a kü­lönbözőségben”. Ez — mint azt az Országos Szövet­kezeti Tanács Elnökségének felhívása is leszögezi — azt jelzi, hogy a földkerekség különböző foglalkozá­sú, más-más pártállású, ,eltérő vallású és ezernyi nyel­ven beszélő emberei, szövetkezetbe tömörülve, egy­e­t­len közös eszmét képviselnek. A Nemzetközi Szö­vetkezeti Napom a világ több mint 600 millió szövet­kezeti tagja, dolgozója ünnepel. A 67. Nemzetközi Szövetkezeti Nap alkalmából július 1-jén, szombaton az országban számos helyen ünnepi összejöveteleket, megemlékezéseket tartanak. A központi ünnepségekre Budapestem, a Mezőgazda­sági Szövetkezettek Házában kerül sor szombaton délelőtt. A magyar szövetkezeti mozgalomnak népes tábo­ra van. Mintegy 4 millió 700 ezer ember személyes közreműködésével, anyagi hozzájárulásával csaknem 6000 fogyasztási, ipari, illetve mezőgazdasági szövet­kezet tevékenykedik. A hazai szövetkezetek a nem­zeti jövedelem 24 százalékát állítják ellő. A szövetke­zetek termelik az élelmiszerek, mezőgazdasági ter­ményeik 69 százalékát, az ipari termelésből 17 száza­lékkal, a kiskereskedelmi forgalomból 36 százalék­kal részese­dnek, a lakossági szolgáltatások 50 száza­lékát adják. A takarékszövetkezetekben van a lakos­ság megtakarított pénzének 15 százaléka, 270 enger szövetkezeti lakásban 1 millió ember él. A 750 isko­lai szövetkezetben a fiatalok tízezrei ismerkednek a szövetkezeti mozgalommal. (-) □DP A szegénység halálos? Aligha szorul bizonyításra, hogy hazánk autó­parkja nagyon lerobbant, a gépjárművek műszaki állapota korántsem felel meg az elvárható színvo­nalnak. Ez a tény aztán sok mindennek a kiinduló­pontja. Az is egyértelmű, hogy ha a gazdasági hely­zetünk jobb lenne, ha a társadalom tagjainak a jö­vedelme jóval magasabb volna, akkor a járműállo­mányunk is jobb képet mutatna. Talán abban is meg­van az egyetértés, hogy ma már nem számít luxus­nak a személyautó, különösen nem, ha a Trabantra, ha a Skodára, de még ha a hadára, sőt ha ennek az újabb változatára gondolunk sem. Mint minden más területen, így a közlekedésben is a döntő, a meghatározó az emberi tényező. Sajnos, az emberek egyre fáradtabbak, ingerültebbek, idege­sebbek, kimerültek, nemritkán agyonhajszoltak. Kö­vetkezésképpen a közutakon több a baleset, az em­beráldozat, az anyagi kár. Egy-egy időjárási front átvonulásakor a szomorú esetek még tovább szapo­rodnak. Szülők, gyerekek, egész családok sorsa vál­hat, válik egy életre kilátástalanná, amikor a ke­gyetlen halál az utakon közbeszól... Az emberi tényező befolyása tehát nem vitatható, talán konkrét statisztikai számok is szolgálnak a bi­zonyításra. De vajon a gépkocsik rossz minősége, le­robbant műszaki állapota hány emberéletet követelt, követel nap mint nap? Erre nincsenek pontos ada­tok, nem is lehetnek, de az tény, hogy sok tragédia forrása a műszaki ,,alultápláltságunk”. Ilyeténképpen viszont a szegénység halálos, sok halálesetet okoz. Az elmúlt évek gyakorlata szerint, esztendőnként csaknem 20 százalékkal növekszik a közúti balesetek száma, így a legsúlyosabb tragédiák is növekvő ten­denciát mutatnak. Ennek megállítása elkerülhetetlen. Gazdagabbak egyelőre aligha leszünk, de figyelme­sebbek, körültekintőbbek lehetünk. (Vincze) □□a Napzárta (Lakatos Ferenc karikatúrája) lias Mepe 3

Next