Vas Népe, 1989. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-01 / 206. szám
Imi Gyula IMHHHs. Horn Gyula külügyminiszter az NDK kormányánakkezdeményezésére csütörtökön látogatást tett Berlinben. Megbeszélést folytatott Oskar Fischer külügyminiszterrel és Günter Mittaggal, az NSZEP Politikai Bizottságának tagjával, a KB titkárával. A berlini látogatás szervesen illeszkedett a magyar diplomácia folyamatos erőfeszítéseibe, melyek azt célozzák, hogy az érintett feleket kielégítő megoldást nyerjen a hazánkban tartózkodó és az NSZK-ba áttelepülni szándékozó NDK-állampolgárok ügye. A berlini tárgyalásokon kifejtett NDK-álláspontra válaszul Horn Gyula hangsúlyozta, hogy a magyar kormány változatlanul a két német állam megállapodásától várja az ügy rendezését. A magyar külügyminiszter egyúttal aláhúzta: magyar részről csak olyan megoldási módozatokban vagyunk hajlandók részt venni, amelyek összhangban állnak a Magyar Népköztársaság emberi jogi nemzetközikötelezettségeivel és humanitárius politikai gyakorlatával. A fentiek szellemében Horn Gyula az NDK- féllel ismertette azt azat a tervezett konkrét magyar lépéseket, amelyek az ügy mielőbbi megoldásához vezethetnek. A tárgyalófelek megállapodtak a további kétoldalú konzultációk folytatásáról. Az MSZMP KEB ülése Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága csütörtökön Lukács János elnökletével ülést tartott. Somogyi Imrének, a KEB titkárának előterjesztésében pártbüntetések törlése, fellebbezések és eredeti párttagság visszaállítása iránti kérelmek ügyében döntött. A testület tagjai észrevételeket és javaslatokat tettek a Történelmi utunk tanulságai és az MSZMP programnyilatkozata című vitaanyagokról. Ezeket eljuttatják a dokumentum-tervezeteket előkészítő bizottsághoz. Magyar szociáldemokraták az NSZK-ban A nyugatnémet szövetségi kormány meghívására az NSZK-ban tartózkodik dr. Ruttner György szociáldemokrata ügyvéd és a magyar szociáldemokrácia egyik vezetője valamint tanácsadója, dr. Dávid Gyula. A vendégek NSZK-beli útjuk során először Karlsruhéban a Szövetségi Alkotmánybíróságot keresték fel. Dr. Ruittner György és dr. Dávid Gyula csütörtökön megkezdődött egyhetes bonni tartózkodása alatt látogatást tesz a Szövetségi Gyűlésben (Bundestag), a belügyminisztériumban, a kormány Sajtó- és Tájékoztatási Hivatalában, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) Friedrich Ebert és a Szabaddemokrata Párt (FDP) Friedrich Naumann Alapítványának központjában. Felkeresik a gyáriparosok szövetségét, továbbá a Német Gazdaság Keleti Bizottsága nevű szervezetet és a Német Szakszervezeti Szövetséget, a DGB-t. A magyar vendégeket a tervek szerint fogadja Rita Süssmuth asszony, a Bundestag kereszténydemokrata unióbeli (CDU) elnöknője, Hans-Eberhard Dingels, az SPD külügyi titkára, és a párt több magas beosztású vezetője is. Ülésezett a Minisztertanács A Minisztertanács ülését követően sajtótájékoztatót tartott Bajnok Zsolt. Pozsgay Imre államminiszter a kerekasztal-tárgyalásokról adott tájékoztatást. Véleménye szerint a kerekasztal-megbeszélések nagy esélyt jelentenek arra, hogy politikai életünk fontos kérdései ne az utcán, hanem a tárgyalóasztalnál dőljenek el. Szóba került az ülésen a közelgő új tanév, s ezzel összefüggésben a pedagógusok számos problémája, bérezésük ügye. Bajnok Zsolt minősítése szerint szenvedélyes, időrús vita folyt, s még s drámai jelzőt sem tartotta túlzásnak. Sejtetniengedte, hogy Glatz Ferenc művelődési miniszter a közelgő tanévnyitó ünnepségen jó híreket közöl majd a pedagógus társadalommal. A szóvivő ezután a mecseki ércbányászokkal lezajlott találkozóról szólt. Ózdon a partnerekbevonásával sikerült a problémák enyhítésére, a foglalkoztatási és az egyéb gondok áthidalására kidolgozott javaslatokat közösen véglegesíteni. Mindez a mecseki ügyben egyelőre nem sikerült. A mecseki szénbányáknál a vállalatvezetés, a helyi pártszervek és a szakszervezet vezetése nem tudott olyan politikai feltételeket kialakítani, hogy a tárgyalások normális mederben maradjanak. A kormány tagjai irreálisnak ítélték a vállalatvezetés azon szándékát, hogy mindaddig folytatják a bányászatot, amíg nem lesz nyereséges a termelésük. A kormány az ügy koordinálásával, a végrehajtás, a lebonyolítás irányításával az ipari minisztert bízta meg. Az ülésen a belügyminiszter elmondta, hogy az elmúlt időszakban a Romániából érkezett menekültek száma tovább nőtt. Számuk jelenleg meghaladja a 18 ezret, s csupán júliusban ezerhatszázan érkeztek. Ami a menekültek nemzetiség szerinti összetételét illeti: csökken a magyar, miközben növekszik a román, illetve a német nemzetiségűek száma. A menekülteket befogadó állomásiak elkészültéig a kérelmekkel első fokon a rendőr-főkapitányságok, illetvekapitányságok foglalkoznak. A szóvivő közölte: az érintettek állampolgárságukat megtarthatják, de amennyiben megkapják a menekült státuszt, magyar állampolgárnak tekintendők. A rendelkezés csak az európai országokból érkezőkre vonatkozik. Bajnok Zsolt elmondta, hogy a kormány tárgyalt a tölgyerdők tömeges elhalásának okairól, s az ebből származó károk csökkentésének lehetőségéről. A több mint háromszázezer hektárnyi tölgyerdőből 88 ezer hektáron pusztít valamilyen kár, a károsult faanyag értéke másfél milliárd forint. A kormány egyetért azzal, hogy a károsult erdőgazdaságokat központilag is támogatni kell. Az elképzelések szerint az erdőgazdaságok köbméterenként 600 forint támogatásban részesülnének. A Minisztertanács személyi kérdésben is határozott. A pénzügyminiszter javaslatára a kormány szeptember 30-i hatállyal felmentette tisztségéből Varga Béla pénzügyminiszter-helyettest, s utódaként október 1- jei hatállyal Nagy Istvánt nevezte ki. A sztálinizmus áldozatai A sztálinizmus áldozatainak moszkvai szövetsége szerdán a KGB (Állambiztonsági Bizottság) székházában rendezett összejövetelt, amelyen főként a rehabilitálásról, az eltűntek sorsának kiderítéséről volt szó. Moszkvában alig egy hónapja alakult meg a szövetség, amelynek eddig 500 tagja van, s napról napra mind többen jelentkeznek felvételüket kérve. A szövetség elnöke Nyikolaj Numerov, aki 10 évet töltött büntetőtáborokban a sztálini érában, s háromszor zárták ki, majd vették vissza a pártba. Mint a tévének nyilatkozva elmondta: a szervezet konkrét kérdésekkel foglalkozik, így egyebek között a ma nehéz körülmények között élő áldozatok támogatásával, segítésével, ápolásának megszervezésével. Bányászok, napok. (Folytatás az 1. oldalról) Megtévesztett talán nálunk valakit ez a csillogás? Ismét utánozni akarunk valamit, megint kritikátlanul? Kérdés kérdést követ(het) és szól a szó. De szorongásaink alig oldódnak. Történik mindez egy olyan napon — a bányászokén — amely tavaly még ünnep volt, esti mulatozással körített. Ma valószínű, csendes lesz a Bányászdal országszerte. Csendes, halk Répcelakon is, Felsőcsatáron is. Pedig a szénsavgyáriak — akiknek küldöttsége ott volt Pécsen — különösen örülhetnének, hiszen a legeredményesebb bányavállalatnak szóló kitüntetést kapták tavalyi kimagasló munkájukért. És csaknem húsz százalékkal emelték már az idén náluk a béreket. És hétmillió forintot vettek föl tisztán ezekben a napokban, bányásznapi jutalomként. Felsőcsatáron Feigl Emil bányavezető-helyettessé avanzsált vájár barátunk is elismerést kapott húszéves hűségéért, ugyane néven Dávid pedig csak a legkiválóbbaknak kijáró aranygyűrűt húzhatott az ujjára. Velük örülök. De nem feledhetem „lábtól volt” kollégiumi szobatársamat, R. Jancsit sem, az uránbánya vezető mérnökét, aki vélhetően szintén ott állt szerdán a pécsi tömegben. Azt hiszem, ott volt H. Jani is, falumbéli kenyeresem, aki patkolókovácsból lett bányász, és szintúgy Kővágószőllősön. Dadognék, ha mondani kellene nekik most valamit, ahogy kórházi betegágynál áll az ember, olyan szorongásokkal. Ezért inkább határozottan rájuk kérdeznék: „...és miért nem hallgattátok meg a minisztert?!” S mert ők barátságból nem neheztelnének, valószínű, kijönne valahogy a számon az a mással itt talán már nem helyettesíthető „Jó szerencsét”, fiúk! Azt, legalább. — T 2 Has Hope Mock véleménye Az osztrák külügyminiszter országa erőteljesebb elkötelezettségét sürgette a reformok útját járó keleteurópai országok iránt. A Die Presse csütörtöki számában megjelent nyilatkozatában Alois Mock kifejtette, hogy a tervezett segélyintézkedések végrehajtásába a szövetségi tartományokat és a társadalmi szervezeteket is be kívánják vonni. Mock egyidejűleg figyelmeztetett a jövőbeni kelet-európai fejlődéssel kapcsolatban megnövekedett kockázati félelmekre, amelyek véleménye szerint jelentősen csökkentik egy erőteljesebb segítségnyújtás lehetőségét. A lap a továbbiakban beszámol arról, hogy egyelőre nem érkeztek hivatalos válaszok arra a hatmilliárd dolláros segélycsomagtervre, amit Mock az EFTA miniszteri konferenciáján Kristiansandban ez év júniusában terjesztett elő. Bécsben különösen az EFTA-tagok hallgatását fogadják megütközéssel, hisz a javaslat a szervezet tagállamainak befolyását növelné jelentős mértékben. Mock szerint komoly erőfeszítésekre van szükség, hogy a kelet-európai reformok sikerre vezethessenek. Az emberek rövid idő alatt kedvező gazdasági eredményeket várnak. Mindnyájan tudjuk azonban, milyen hosszú ideig tart, amíg agazdasági reformok eredményekre vezetnek, és ez politikai veszélyeket rejt magában — nyilatkozta a külügyminiszter. Budapest-Stuttgart A Lufthansa légitársaság új járattal fűzi szorosabbra az NSZK és Magyarország közlekedési kapcsolatát. Hetenként három alkalommal, kedden, csütörtökön és vasárnap indítja gépét Budapestről az NSZK Baden- Württemberg tartományának fővárosába, Stuttgartba és onnan vissza. Frankfurt, München, Düsseldorf és Hamburg után ez az ötödik NSZK-beli nagyváros, amely közvetlen légikapcsolatba kerül Budapesttel. Eddig a magyar fővárosból csak Frankfurton keresztül lehetett Lufthansa géppel megközelíteni Stuttgartot, s ennek útiköltsége 10 százalékkal drágább volt, mint a most induló közvetlen járaté. Az új légikapcsolat beállítását az indokolja, hogy az utóbbi időben jelentősen bővültek a magyar kereskedelmi és ipari kapcsolatok a Baden-Württemberg tartományi partnerekkel s új magyar vállalatok is alakultak ezen az iparvidéken. Az új járat első gépei szeptember 5-én indulnak: Budapestről 13 óra 45 perckor, Stuttgartból pedig 11 óra 05 perckor. Esélyegyenlőséget a betegeknek isi a Magyar Orms Kamara 1*1 közleménye A Fővárosi Bíróságon a napokban hivatalosan is bejegyezték a Magyar Orvosi Kamarát a társadalmi szervezetek sorába. A testület alapszabálya szerint legfőbb célkitűzésének tagjai szakmai, etikai, gazdasági és szociális érdekvédelmét, az orvosi munka színvonalának emelését és mindezek társadalmi elismertetését tartja. Szeretnénk elérni, hogy az orvosok olyan jogok és kötelezettségek közepette gyakorolhassák hivatásukat, melyek lehetővé teszik — és elvárják — tudásuk gyarapítását és megfelelő alkalmazását — mind a gyógyítás, mind a betegségek megelőzése mind a rehabilitáció területén. A magánvállalkozásokkal kapcsolatban a kamara nem zárkózik el attól, hogy az egészségügyi ellátásban ezek is teret nyerjenek, ha segítik a betegek hatásosabb gyógykezelését, továbbá, ha rejtett szellemi és anyagi tartalékokat mozgósítanak. A kamara támogatja a magángyakorlatot is, de ennek szabályozását nem bürokratikus, hatósági intézkedésektől, hanem a valós szükségletektől várják. A Magyar Orvosi Kamara hangsúlyozza az állam felelősségét polgárainak egészségügyi ellátásában, az életkörülmények javításában és a környezet védelmében. Törekvésük, az, hogy a beteg ember gyógyítását ne annak vagyoni helyzete, pártállása határozza meg, hanem csakis a szigorú orvosszakmai és etikai elvek. Kiemelik továbbá azt is, hogy számítanak az állampolgárok közreműködésére. Az orvosi kamara — más szervezetekkel együtt — kezdeményezi a kamarai törvény megalkotását, elsősorban azért, hogy a társadalom irányításában erősödjön a demokratizmus — a közhatalom (a minisztériumok és más állami szervek) közigazgatási feladataitól elválasztva az adott hivatás, foglalkozás szakmai és etikai követelményrendszerének meghatározása és betartatása egy demokratikusan létrehozott, önkormányzattal rendelkező szakmai és egyben érdekvédelmi szervezet hatáskörébe kerüljön ! A Magyar Orvosi Kamara is e feladatokat szeretné ellátni, csaknem 13 ezer tagja ehhez várja kollégái támogatását és csatlakozását. A Magyar Demokrata Fórum Szombathelyi Szervezetének nyilatkozata A Magyar Demokrata Fórum Szombathelyi Szervezete 1989. augusztus 29-i ülésén megtárgyalta a tanácsi és gazdasági vezetői állások betöltésében mutatkozó rendellenességeket. Megállapította, hogy elfogadhatatlan az a tendencia, hogy az MSZMP apparátusának szükséges csökkentése nyomán állásukat vesztett funkcionáriusok az államigazgatási, gazdasági, kulturális élet kulcspozícióiba kerülnek át. Előfordul, hogy korábban nem létező státuszokat kreálnak számukra. (Pl. szakmailag körvonalazatlan igényeket támasztó, szakértői és tanácsadói munkakörök.) Előfordul, hogy párttagokat állítanak olyan munkakörökbe, melyek betöltésénél ez kifejezetten nem kívánatos. (Például az egyházakkal, független szervezetekkel való kapcsolatok vitele, normalizálása stb.) Gyakori a pályázati követelmények elhanyagolása, formális kezelése, manipulálása a vezetői munkakörök betöltésénél. Mindez szöges ellentéte annak a szándéknak, mely a közélet tisztaságát, demokratizálását tűzte ki céljául, s az MSZMP is programjává emelt. Határozottan tiltakozunk minden olyan mesterkedés ellen, melynek célja a régi politikai apparátus párturalmának az álami, gazdasági, kulturális szférába való átmentése. Követeljük a teljes nyilvánosságot, a szakmai szempontok, érdekek maradéktalan érvényre juttatását a vezetői alkalmasság elbírálásánál. Magyar Demokrata Fórum Szombathelyi Szervezete I* Mint hét éven át tanult Hazánk keleti határán fekvő városunk, Sátoraljaújhely szeptemberben készül megünnepelni egyetlen gimnáziumának bicentenáriumát. Most van ugyanis kétszáz éve annak, hogy a mai Kossuth Lajos Gimnázium elődje, a nagy múlttal büszkélkedő egykori piarista gimnázium 1789-ben — császári rendeletre — Tokajból Újhelyre költözött, azóta ugyanazon a telken, a hozzá tartozó kollégium pedig ugyanabban az immár 750 éves kolostorépületben működik, megszakítás nélkül. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagjai, a pálosok a 13. század közepén, IV. Béla király támogatásával kolostort építettek Újhely városában. A pálos barátoknak az Árpádházi királyok idejében öszszesen nyolc kolostoruk volt az ország területén, így aztán az újhelyi a legrégebbiek közé tartozott. A városnak ez a része, melyet a pálos barátokról még ma is Barátszernek neveznek, abban az időben erdős, lápos, mocsaras terület volt. Az ingoványt a pálosok csapolták le, s tettéklakhatóvá ezt a városrészt. Ebben a kolostorban kezdettől fogva — évszázadokon át háborítatlanul — egy alapfokú iskola is működött. Mivel azonban II. József császár, a „kalapos király” a pálosokat is csak meditáló, szemlélődő szerzeteseknek tekintette, rendjüket 1786-ban az egész országban feloszlatta, és újhelyi kolostorukat a tokaji piaristáknak adományozta. A piaristák, vagyis a kegyesrendiek 1727-ben telepedtek le Tokajban, és tíz év múlva, 1737-ben már iskolát nyitottak. Ezt tulajdonképpen Pikóczy János kapitány özvegyének, Pikóczy Eleonórának a nagylelkű alapítványa tette lehetővé. Ez a nő török születésű, mohamedán vallású volt, aki romantikus körülmények között lett a tokaji kapitány hitvesévé. Házasságkötésükkor természetesen áttért a keresztény hitre (római katolikus lett), és felvette férje családi nevét. Hites ura halála után az özvegy a házakból, malmokból, szőlőültetvényekből álló hatalmas vagyonából alapítványt tett a tokaji piaristák javára. Ehhez még Czakó Sándor és Kelemen Lőrinc mádi, valamint Egri Ferenc bodrogkeresztúri plébános és báró Szluha Ferenc udvari tanácsos is tetemes összeggel járult hozzá. Az így létrehozott tokaji kegyesrendi iskolában eleinte csak írást, olvasást és számolást tanítottak, de később már négy osztályból, azaz „deák classis”-ból álló, ún. kisgimnáziummá fejlesztették. Az újhelyi pálos kolostort 1789. július 5-ikén adták át hivatalosan a piaristáknak. A kolostor épülete — az egykori írások szerint — „rongált és gondozatlan volt, mint az üres vár, amelyben csak a baglyok és denevérek huhogása jelzi az életet.” Egy latin nyelven írt igazgatói protocollum tudatja a főigazgatósággal, hogy „szeptember hó 1989. szeptember 1. Péntek.