Vas Népe, 1989. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-23 / 225. szám

o­lfos Hope A békesávról .Békében és biztonságban élni minden ember ter­mészetes vágya. A változó politikai és gazdasági hely­zetben még fontosabb, hogy nyugalom legyen Közép- Európában. Enek szellemében született az MSZMP javaslata, amelyben egyoldalú magyar intézkedésként egy ötven kilométeres biztonsági és együttműködési övezet létrehozását szorgalmazzák, ötven kilométeres körzetből kivonulna két szovjet harckocsi zászlóalj, valamint kivonnák a magyar támadófegyvereket. Megkérdeztük olvasóinkat, mi a véleményük erről. • Fotó: H. Cs. MÉSZÁROS IMRE, a Hazafias Népfront megyei titkára: — Hosszas ideig hátrány volt nyugati megyék­ben élni. A határ nem csak zár, egy nyitott határ a kapcsolatok lehető­ségének széles skáláját adja, az itt élők nemcsak a hátrányát, előbbo­­ntóbb az előnyét is érzik. Ezt a gondolatot elősegíti az ötven kilo­­méteres békesáv, Vas megyéiben egészen biztosan előnyös. Én bí­zom a szabad vámterület kialakí­tásaiban is. A nyitott határ, az ötven kilométeres sáv, a szabad vámterület, az új határátkelőhelyek megnyi­tása a kapcsolatok további fejlesztését jól segíthetik. DR. SZAJKÓ ISTVÁN mérnök­tanár: — Úgy érzem, minden józan gondolkodású magyar embernek régi vágya, hogy békében, jó mód­ban, szabadon élhessen. Amennyi­ben ez a biztonsági sáv szolgálja a szomszédaink és hazánk közötti bizalom erősítését, akkor nagyon örülnék. Távlatokban ennek az öt­ven kilométeres mélységnek növe­kedni kellene. Bízom abban, hogy nem formális lépésről van szó, ha­nem egy valóságos alapokon nyugvó, igaz szándékú közeledésről. Elkerülhetetlen sorsunk kell, hogy le­gyen az Európához való csatlakozás. DR. P­RUG BERG­ER JÁNOS or­vos: — A magyar kül- és belpoli­tikai helyzet bonyolult viszonyai között az apró lépések politikájá­nak létjogosultsága minden körül­mények között reális. Az ötven ki­lométeres sáv az MSZMP külpoliti­kai vonalvezetésének eredményes lépése lenne. Mint minden demili­­tarizációs törekvést, örömmel kell fogadni és bízni realizálási lehető­ségében. Tudjuk, hogy a modern haditechnika jelenlétével ennek a döntésnek csu­pán eszmei jelentősége van. Nagy álmok valósultak már meg és nagy álmok várnak még megvalósulásra, csak a múlt tapasztalatai alapján a keserű ébredés­től még egy kicsit félünk. BÁRKI TIBOR, a Hazafias Nép­front munkatársa: — Az indítvány szervesen illeszkedik a közös euró­pai otthon megteremtése érdekében a Helsinki nevével jelzett folyamat­ba, és az új szovjet külpolitikai gondolkodás lehetőségével, szolgál­ja a magyar nemzet érdekeit A kezdeményezés — megyénk sajá­tosságait is figyelembe véve — az eddigi jószomszédi kapcsolatok mellett elősegítheti a szabad ke­reskedelmi övezet kialakítását, közvetlen lakossági kapcsolatok kiszélesítését, a környezetvédelemben, a kishatárforgalom­ban meglévő lehetőségek­­bővítését. A kormány, illetve az Országgyűlés kedvező döntése után, valamint a két szomszédos ország megfelelő fogadtatása esetén a háromoldalú egyezmények elő­segítik az európai béke megszilárdítását. RÁCZ LÁSZLÓ, a horvátzsidányi Általános Művelődési Központ igaz­gatója: — A hírt első hallásra po­zitívan értékeltem, de nem vagyok egyértelműen optimista. Nekünk, akik megszoktuk a nyugalmat, mert a zártság biztonságot is jelentett, jobb volt a régi. Az ajtónkat nyu­godtan nyitva mertük hagyná, tud­tuk, hogy nem történik semmi. Ha az ötven kilométeres sávot elter­vezték és meg is csinálják, a ba­rátság az biztos nagyobb lesz, de, hogy a béke és biztonság is, az már kérdés. Nálunk, itt a határ­szélen a barátság jegyében már sok minden lezajlott, sok mindent csináltunk, gondolok itt a legutóbbi popkoncertre is. Ha az országok közötti béke és ba­rátság erősödik, nekünk csak jobb lehet. A Béres­­cseppekről Kósa Ferenc dokumen­­­tumfilmjét és a Napzártá­ban adott zárórészt magam is­­megtekintettem. Nem szeretném részletesen kom­mentálni a látottakat, csu­pán felhívom a figyelmet az emberi hiszékenységre, s az azt követő felvásárlási lázra. Harmincegy éve vagyok orvos, és ellentétben a filmben hallottakkal bátran állítom, hogy az orvosok többsége nagyfokú empátiá­val végzi hivatását. A „ni­­nocere” (sohasem ártani) elv vezérel bennünket, ami­kor fenntartásokkal va­gyunk tudományosan kellő­en meg nem alapozott gyógyszerkészítményekkel­­­ szemben. Mi lennénk a leg­boldogabbak, ha a dagana­tos betegségek gyógyszerét végre felfedeznék! A kérdés sokkal bonyo­lultabb, mint azt a filmben vázolták. Meggyőződésem, hogy 40—50 eset ilyen is­mertetése (minden tudomá­nyos alátámasztás nélkül) csak a hiszékeny laikusok képzeletét tudja úgy fel­borzolni, hogy aztán ez tö­meges vásárlásba csapjon át. Mindez megnehezíti a dolgunkat, mert a betegek inkább hisznek egy ilyen közlésnek, mint orvosaik­nak, sőt, egyes esetekben kifejezett orvosellenes han­gulatot vált ki. A világon több ezer, elmélyülten ku­tató és gondolkodó orvos és orvoscsoport keresi a rák­nak — az emberiség első számú közellenségének­­— okát és az ellenszerét. De még az okát sem ismerjük pontosan, következéskép­pen az ellenszerét sem. Nem baj, ha a nagy fel­fedezés nem egy orvos ne­véhez fűződik majd, de ettől sajnos, még nagyon messze vagyunk. Szeretném, ha a rákos betegségek gyógyításában leghivatottabb orvosok is megszólalnának — egysze­rű, közérthető, rövid ismer­tetéssel — e témakörben, hogy a tévhiteket és a „vas­kos reményeket” e cseppek használata körül eloszlas­sák. Dr. Réthy István belgyógyász szakorvos Utólagos engedéllyel Mivel nem értettük az okát, Kár... címűi glosszánkban azóvá tettük, hogy Náraiban a tanács testülete nem engedé­lyezte a helyi önkéntes tűzoltó egyesület tagjainak a búcsúi táncos mulatság megszervezé­sét. Írásunkkal kívántuk fel­hívni a figyelmet. Így lehet kioltani a még lelkesedni tudó emberekből is a tenniakarás vágyát. Vasárnap volt a búcsú, hét­főn három telefonhívást kap­tunk Náraiból, s köszönték, hogy lapunkban foglalkoztunk e témával. Elmondták azt is, hogy valószínűleg a cikk ha­tására Léber Imréné vb-titkár megadta az engedélyt a tűzol­tóknak a művelődési ház ud­varán a búcsúi mulatság meg­szervezésére. Állításuk szerint többen mentek oda, mint a he­lyi vendég­be, és nagyon jól sikerült, fegyelmezetten visel­kedett a vendégsereg. Nárai lakói bíznak benne, hogy a négyéves kihagyás után ismét hagyománnyá válik a tűzoltók szervezte bál. Aki szelet ivet... 1989. szeptember 13., délután 2 óra. Híreket mond a Kossuth Rádió. Nagygyű­lés volt Zalaegerszegen, ahol Orbán Vik­tor és Németh Zsolt is felszólalt. Orbán Viktor többek között arról is szólt, hogy „le a kommunistákkal”. Németh Zsolt is kiérdemelt felszólalásából egy idézetet: „agyagba kell verni a kommunistákat”. Mélyen megdöbbentem! Ki ez az Or­bán Viktor? Ki ez a Németh Zsolt? Hor­thy Miklós, Prónay, Francia Kiss Mihály leszármazottai tán? A fehérterror kései utódai? Ezek az emberek el akarják ját­szani az alternatív szervezetek iránti bi­zalmat? A kommunistákat akarják ijeszt­getni? Visszarendeződés nem lehet — mond­ják sokszor és sokan. Kik és mit rendez­nek itt vissza naponta, sőt sokszor órán­ként? Orbán Viktorok és Németh Zsoltok ne játsszanak a tisztességgel, mert aki szelet vet, vihart arat! Anya szülte ezeket a fiatalokat is, és hiszem, ők nem akarják, hogy hullává váljanak fiaik. Az MSZMP vállalta a több párt lét­rejöttét, de nem azért, hogy utat nyisson a fehérterrornak. Vagy a nemzeti meg­békélés, a jogállamiság csak maszlag? Elnézést, hogy a végére hagytam a bemutatkozást. 1919-ben, a fehérterror tombolásának évében születtem Szombat­helyen. Ennek a 70 évnek minden törté­nelmi eseményének tanúja, átélője va­gyok ebben a városban. Nem vagyok párttag, mégis kommunistának tartom magam, ha azokat fenyegeti veszély, akik nem érdekből, karrier­vágyból lettek kommunisták. Aki 1945 tavaszán látta ezt a várost és most körülnéz, csak rosszindulatú és buta ember lehet, ha azt állítja, hogy a 40 év alatt csak sanyarogtak polgárai. Egy vagyok azok közül, aki addig is míg dolgoztak, s most, nyugdíjas éveiben is szeretnék felnyitni azok szemét, akik té­továzva keresik a helyes utat. A szerző nem kívánta a nevét közzé tenni Ki áll ki mellettem? Jut eszembe: ha lenne munkahelyem és dolgoz­nék, ki képviselné az ér­dekeimet? Mert ugye, ré­gen úgy volt, hogy a párt­titkár, a KISZ-titkár és a szakszervezeti bizalmi volt erre hivatott. A KISZ önként feladta önmagát is és az érdek­­védelmi jogosítványait is. A DEMISZ mire ezt meg­szerzi, én már rég nyug­díjas leszek, no nem azért, mert olyan öreg vagyok. A szakszervezetből önként kiléptem. Ahhoz, hogy új­ból belépjek, a leendő munkahelyemen igencsak jól működő szakszervezet­nek, talpra esett, a dol­gozókat jól ismerő, érvel­ni tudó, felkészült bizal­minak kellene lennie. De hát — mint tudjuk — a szakszervezet is igencsak a „padlón” van. Maradna a párttitkár. Én bíznék is benne. De, állítólag sokak nevében mondják egye­sek, hogy vonuljon ki a párt a munkahelyekről. És itt bezárult a kör. Dönt a leendő főnököm egyszemélyben. Pedig míg ember az ember, a szub­jektivitást nem lehet ki­zárni. És, mint tudjuk, a teljesítmények­­ objektív mérésére kevés munka­körben van lehetőség. Ezek után már csak ab­ban bízom, hogy a leendő főnököm MSZMP szimpa­tizáns, esetleg kommunis­ta lesz. És ha nem? De lehet, hogy nem is lesz munkahelyem! Félreértés ne essék, nem a kommu­nistáknak kívánok előnyö­ket. Azt azonban kívá­nom, hogy senkinek e ha­zában politikai meggyő­ződése miatt ne kelljen az utcán maradnia, a munkahelyén — azonos teljesítmény esetén — hátrányos helyzetbe ke­rülnie. Mert, mintha ez a folyamat látszana elkez­dődni. K. D. R. Irl will » ■ kereskedelem Megyei lapunk szeptember 14-ei számában, a Torna­­cuccok című glosszára szeretnék néhány gondolattal vála­szolni.­­ Az „Ép testben ép lélek!” — jelmondattal indított cikk írójának ismernie kellene az oktatásügyi reformtörekvése­ket a testnevelés és diáksport területén is. A „felettgatyás” időszaknak már rég vége van mind tartalmilag, mind gon­dolkodásmódban egyaránt. Hálistennek, az iskolai tanu­lók zöme már több száz schillinges sportcipőben, százezer dináros selyem sportnadrágban, közel 100 márkás (NSZK) szabadidő­ruhában vesz részt a testnevelési órákon és a diáksport rendezvényeken. Igaz, a tornatanárok nem mind­egyike tud lépést tartani tanítványaival csak hároméves kihordásra jut belföldi sportmelegítő, 1500 forint érték­határig.­­ Előfordulhat, hogy vannak „merevebb” tornatanárok, de nem ez a jellemző. Végre eljutottunk arra a szintre, hogy a legtöbb iskola igyekszik kialakítani sajátos profil­ját, egyúttal erősíti a pedagógusokban és a tanulókban is az iskolai hovatartozás érzését. Ez pedig követelmények nélkül nem valósulhat meg. Saját magunkon és­­gyereke­inken tapasztalhattuk, hogy a követelmények nélküli isko­larendszer hova vezetett. Nem hiszem, hogy az anyukáknak „falra kellene mász­niuk és színkomplexusban kell szenvedniük” ahhoz, hogy egy sötétkék rövidujjú pólót vásároljanak. Ha csak fehéret lehet vásárolni, azt könnyű sötétkékre festeni. Egyébként nem a testnevelő tanárok tehetnek arról, hogy a magyar kereskedelem nem gyárt ízléses és válto­zatos sportruházatot. Végezetül engedtessék meg, hogy a lécet magasra tegyük a gyermekek érdekében, és azt a mércéit a pedagógusok tartsák. Kővári József testnevelő tanár ★ Évről évre visszatérő téma, hogy a pedagógusok olyan dolgok megvételét követelik, amelyeket a boltok­ban hiány­cikként jegyeznek. Ezért írta a cikk szerzője, hogy nem kellene oly magasra tenni azt a lécet, mert leverik a le­hetőségek ... Hídszerelés­­ hétfőtől Lapunk szeptember 12-ei számában hír­ként közöltük, hogy új áthidaló szerke­zetet készített és épített rá a Vas megyei Boba és a Veszprém megyei Nagypirit kö­zötti Marcal-híd alépítményére a szombat­­helyi Közúti Igazgatóság hídbrigádja, és a hidat a napokban átadják a forgalomnak. Egy levélírónk szerint pontatlan volt hí­rünk, mint írta, még el se­­kezdték a híd bontását, tehát azt nem adhatják át a na­pokban. Egyben kérte, arról adjunk tájé­koztatást, hogy amikor kezdik a híd szere­lését, és azt meddig zárják le a forgalom elől. Észrevételét köszönjük, elnézést kérünk tévedésünk miatt. Valóban, a szerelési munkálatok ezután kezdődnek, az építési engedély szeptember 25-től október 29-ig szól. Mivel az igazgatóságnak anyagi ér­deke, hogy minél előbb elkészüljenek a munkával, a hídbrigád nyújtott műszak­ban dolgozik. Az építés idején a veszpré­mi buszok a­­Marcal-hídig hozzák az uta­sokat, a már megépített gyaloghídon át­mennek, és a túloldalon átszállnak a cell­­dömölki járatokra. Úgy gondoljuk, érdemes megjegyeznünk, hogy általában egy-egy ilyen hídépítés hónapokig tartott Ebben újítottak az igaz­gatóság szakemberei, előre legyártották az új szerkezeteket, így csak a szerelés ide­jére kell lezárniuk a hidat a közúti for­galom előtt Augusztus elején olvas­tam lapjukban a Vörös­kereszt megyei vezetősé­gén­ek a felhívását, hogy várják az időskorúak je­lentkezését ingyenes üdültetésre. Jelentkeztem. Néhány nap elteltével szíves hangú, az üdülte­tésre vonatkozó tájékoz­tató levelet kaptam Poór László megyei titkártól, még ő köszönte, hogy részt kívánok venni a2 ötnapos üdültetésben. Et­től a gesztustól még job­ban vártam szeptember 14-ének eljöttét. Életet az éveknek És most azért fogtam tollat, hogy mindannyi­unk nevében megköszön­jem ezt a felejthetetlen öt napot, amit a szom­bathelyi Járműjavító keszthelyi üdülőjében tölthettünk. Éveink szá­mát tekintve, széles ská­lán mozogtunk, hatvan éves volt a legfiatalabb, kilencven a legidősebb, és az egészségi állapo­tunk is nagyon eltért egymástól. Voltak, akik csak bottal tudtak közle­kedni, azokat kísérőink segítették, még a városi és megyei titkár is pa­kolta csomagjaikat. Vidá­man, gondtalanul röp­pent el felettünk a né­hány nap, vendéglátóink azon voltak, hogy szóra­koztatásunk terén min­denki kívánságának ele­get tegyenek. Aki Hé­vízen akart fürödni, busz­­szal elvitték — nem a sa­ját költségén —, aki a múzeumot kívánta látni, elkísérték, közös kirándu­lásokat is szerveztek. A búcsúesten szívből sajnál­tuk, hogy­­ oly gyorsan, véget ért üdülésünk. Ak­kor tudtam meg, hogy a Vöröskereszt megyei és városi vezetősége minden évben megszervezi az öregek ingyenes üdülte­tését. Farkas Ernő Szombathely 1989. szeptember 23. Szombat

Next