Vas Népe, 1989. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
olfos Hope A békesávról .Békében és biztonságban élni minden ember természetes vágya. A változó politikai és gazdasági helyzetben még fontosabb, hogy nyugalom legyen Közép- Európában. Enek szellemében született az MSZMP javaslata, amelyben egyoldalú magyar intézkedésként egy ötven kilométeres biztonsági és együttműködési övezet létrehozását szorgalmazzák, ötven kilométeres körzetből kivonulna két szovjet harckocsi zászlóalj, valamint kivonnák a magyar támadófegyvereket. Megkérdeztük olvasóinkat, mi a véleményük erről. • Fotó: H. Cs. MÉSZÁROS IMRE, a Hazafias Népfront megyei titkára: — Hosszas ideig hátrány volt nyugati megyékben élni. A határ nem csak zár, egy nyitott határ a kapcsolatok lehetőségének széles skáláját adja, az itt élők nemcsak a hátrányát, előbbontóbb az előnyét is érzik. Ezt a gondolatot elősegíti az ötven kilométeres békesáv, Vas megyéiben egészen biztosan előnyös. Én bízom a szabad vámterület kialakításaiban is. A nyitott határ, az ötven kilométeres sáv, a szabad vámterület, az új határátkelőhelyek megnyitása a kapcsolatok további fejlesztését jól segíthetik. DR. SZAJKÓ ISTVÁN mérnöktanár: — Úgy érzem, minden józan gondolkodású magyar embernek régi vágya, hogy békében, jó módban, szabadon élhessen. Amennyiben ez a biztonsági sáv szolgálja a szomszédaink és hazánk közötti bizalom erősítését, akkor nagyon örülnék. Távlatokban ennek az ötven kilométeres mélységnek növekedni kellene. Bízom abban, hogy nem formális lépésről van szó, hanem egy valóságos alapokon nyugvó, igaz szándékú közeledésről. Elkerülhetetlen sorsunk kell, hogy legyen az Európához való csatlakozás. DR. PRUG BERGER JÁNOS orvos: — A magyar kül- és belpolitikai helyzet bonyolult viszonyai között az apró lépések politikájának létjogosultsága minden körülmények között reális. Az ötven kilométeres sáv az MSZMP külpolitikai vonalvezetésének eredményes lépése lenne. Mint minden demilitarizációs törekvést, örömmel kell fogadni és bízni realizálási lehetőségében. Tudjuk, hogy a modern haditechnika jelenlétével ennek a döntésnek csupán eszmei jelentősége van. Nagy álmok valósultak már meg és nagy álmok várnak még megvalósulásra, csak a múlt tapasztalatai alapján a keserű ébredéstől még egy kicsit félünk. BÁRKI TIBOR, a Hazafias Népfront munkatársa: — Az indítvány szervesen illeszkedik a közös európai otthon megteremtése érdekében a Helsinki nevével jelzett folyamatba, és az új szovjet külpolitikai gondolkodás lehetőségével, szolgálja a magyar nemzet érdekeit A kezdeményezés — megyénk sajátosságait is figyelembe véve — az eddigi jószomszédi kapcsolatok mellett elősegítheti a szabad kereskedelmi övezet kialakítását, közvetlen lakossági kapcsolatok kiszélesítését, a környezetvédelemben, a kishatárforgalomban meglévő lehetőségekbővítését. A kormány, illetve az Országgyűlés kedvező döntése után, valamint a két szomszédos ország megfelelő fogadtatása esetén a háromoldalú egyezmények elősegítik az európai béke megszilárdítását. RÁCZ LÁSZLÓ, a horvátzsidányi Általános Művelődési Központ igazgatója: — A hírt első hallásra pozitívan értékeltem, de nem vagyok egyértelműen optimista. Nekünk, akik megszoktuk a nyugalmat, mert a zártság biztonságot is jelentett, jobb volt a régi. Az ajtónkat nyugodtan nyitva mertük hagyná, tudtuk, hogy nem történik semmi. Ha az ötven kilométeres sávot eltervezték és meg is csinálják, a barátság az biztos nagyobb lesz, de, hogy a béke és biztonság is, az már kérdés. Nálunk, itt a határszélen a barátság jegyében már sok minden lezajlott, sok mindent csináltunk, gondolok itt a legutóbbi popkoncertre is. Ha az országok közötti béke és barátság erősödik, nekünk csak jobb lehet. A Bérescseppekről Kósa Ferenc dokumentumfilmjét és a Napzártában adott zárórészt magam ismegtekintettem. Nem szeretném részletesen kommentálni a látottakat, csupán felhívom a figyelmet az emberi hiszékenységre, s az azt követő felvásárlási lázra. Harmincegy éve vagyok orvos, és ellentétben a filmben hallottakkal bátran állítom, hogy az orvosok többsége nagyfokú empátiával végzi hivatását. A „ninocere” (sohasem ártani) elv vezérel bennünket, amikor fenntartásokkal vagyunk tudományosan kellően meg nem alapozott gyógyszerkészítményekkel szemben. Mi lennénk a legboldogabbak, ha a daganatos betegségek gyógyszerét végre felfedeznék! A kérdés sokkal bonyolultabb, mint azt a filmben vázolták. Meggyőződésem, hogy 40—50 eset ilyen ismertetése (minden tudományos alátámasztás nélkül) csak a hiszékeny laikusok képzeletét tudja úgy felborzolni, hogy aztán ez tömeges vásárlásba csapjon át. Mindez megnehezíti a dolgunkat, mert a betegek inkább hisznek egy ilyen közlésnek, mint orvosaiknak, sőt, egyes esetekben kifejezett orvosellenes hangulatot vált ki. A világon több ezer, elmélyülten kutató és gondolkodó orvos és orvoscsoport keresi a ráknak — az emberiség első számú közellenségének— okát és az ellenszerét. De még az okát sem ismerjük pontosan, következésképpen az ellenszerét sem. Nem baj, ha a nagy felfedezés nem egy orvos nevéhez fűződik majd, de ettől sajnos, még nagyon messze vagyunk. Szeretném, ha a rákos betegségek gyógyításában leghivatottabb orvosok is megszólalnának — egyszerű, közérthető, rövid ismertetéssel — e témakörben, hogy a tévhiteket és a „vaskos reményeket” e cseppek használata körül eloszlassák. Dr. Réthy István belgyógyász szakorvos Utólagos engedéllyel Mivel nem értettük az okát, Kár... címűi glosszánkban azóvá tettük, hogy Náraiban a tanács testülete nem engedélyezte a helyi önkéntes tűzoltó egyesület tagjainak a búcsúi táncos mulatság megszervezését. Írásunkkal kívántuk felhívni a figyelmet. Így lehet kioltani a még lelkesedni tudó emberekből is a tenniakarás vágyát. Vasárnap volt a búcsú, hétfőn három telefonhívást kaptunk Náraiból, s köszönték, hogy lapunkban foglalkoztunk e témával. Elmondták azt is, hogy valószínűleg a cikk hatására Léber Imréné vb-titkár megadta az engedélyt a tűzoltóknak a művelődési ház udvarán a búcsúi mulatság megszervezésére. Állításuk szerint többen mentek oda, mint a helyi vendégbe, és nagyon jól sikerült, fegyelmezetten viselkedett a vendégsereg. Nárai lakói bíznak benne, hogy a négyéves kihagyás után ismét hagyománnyá válik a tűzoltók szervezte bál. Aki szelet ivet... 1989. szeptember 13., délután 2 óra. Híreket mond a Kossuth Rádió. Nagygyűlés volt Zalaegerszegen, ahol Orbán Viktor és Németh Zsolt is felszólalt. Orbán Viktor többek között arról is szólt, hogy „le a kommunistákkal”. Németh Zsolt is kiérdemelt felszólalásából egy idézetet: „agyagba kell verni a kommunistákat”. Mélyen megdöbbentem! Ki ez az Orbán Viktor? Ki ez a Németh Zsolt? Horthy Miklós, Prónay, Francia Kiss Mihály leszármazottai tán? A fehérterror kései utódai? Ezek az emberek el akarják játszani az alternatív szervezetek iránti bizalmat? A kommunistákat akarják ijesztgetni? Visszarendeződés nem lehet — mondják sokszor és sokan. Kik és mit rendeznek itt vissza naponta, sőt sokszor óránként? Orbán Viktorok és Németh Zsoltok ne játsszanak a tisztességgel, mert aki szelet vet, vihart arat! Anya szülte ezeket a fiatalokat is, és hiszem, ők nem akarják, hogy hullává váljanak fiaik. Az MSZMP vállalta a több párt létrejöttét, de nem azért, hogy utat nyisson a fehérterrornak. Vagy a nemzeti megbékélés, a jogállamiság csak maszlag? Elnézést, hogy a végére hagytam a bemutatkozást. 1919-ben, a fehérterror tombolásának évében születtem Szombathelyen. Ennek a 70 évnek minden történelmi eseményének tanúja, átélője vagyok ebben a városban. Nem vagyok párttag, mégis kommunistának tartom magam, ha azokat fenyegeti veszély, akik nem érdekből, karriervágyból lettek kommunisták. Aki 1945 tavaszán látta ezt a várost és most körülnéz, csak rosszindulatú és buta ember lehet, ha azt állítja, hogy a 40 év alatt csak sanyarogtak polgárai. Egy vagyok azok közül, aki addig is míg dolgoztak, s most, nyugdíjas éveiben is szeretnék felnyitni azok szemét, akik tétovázva keresik a helyes utat. A szerző nem kívánta a nevét közzé tenni Ki áll ki mellettem? Jut eszembe: ha lenne munkahelyem és dolgoznék, ki képviselné az érdekeimet? Mert ugye, régen úgy volt, hogy a párttitkár, a KISZ-titkár és a szakszervezeti bizalmi volt erre hivatott. A KISZ önként feladta önmagát is és az érdekvédelmi jogosítványait is. A DEMISZ mire ezt megszerzi, én már rég nyugdíjas leszek, no nem azért, mert olyan öreg vagyok. A szakszervezetből önként kiléptem. Ahhoz, hogy újból belépjek, a leendő munkahelyemen igencsak jól működő szakszervezetnek, talpra esett, a dolgozókat jól ismerő, érvelni tudó, felkészült bizalminak kellene lennie. De hát — mint tudjuk — a szakszervezet is igencsak a „padlón” van. Maradna a párttitkár. Én bíznék is benne. De, állítólag sokak nevében mondják egyesek, hogy vonuljon ki a párt a munkahelyekről. És itt bezárult a kör. Dönt a leendő főnököm egyszemélyben. Pedig míg ember az ember, a szubjektivitást nem lehet kizárni. És, mint tudjuk, a teljesítmények objektív mérésére kevés munkakörben van lehetőség. Ezek után már csak abban bízom, hogy a leendő főnököm MSZMP szimpatizáns, esetleg kommunista lesz. És ha nem? De lehet, hogy nem is lesz munkahelyem! Félreértés ne essék, nem a kommunistáknak kívánok előnyöket. Azt azonban kívánom, hogy senkinek e hazában politikai meggyőződése miatt ne kelljen az utcán maradnia, a munkahelyén — azonos teljesítmény esetén — hátrányos helyzetbe kerülnie. Mert, mintha ez a folyamat látszana elkezdődni. K. D. R. Irl will » ■ kereskedelem Megyei lapunk szeptember 14-ei számában, a Tornacuccok című glosszára szeretnék néhány gondolattal válaszolni. Az „Ép testben ép lélek!” — jelmondattal indított cikk írójának ismernie kellene az oktatásügyi reformtörekvéseket a testnevelés és diáksport területén is. A „felettgatyás” időszaknak már rég vége van mind tartalmilag, mind gondolkodásmódban egyaránt. Hálistennek, az iskolai tanulók zöme már több száz schillinges sportcipőben, százezer dináros selyem sportnadrágban, közel 100 márkás (NSZK) szabadidőruhában vesz részt a testnevelési órákon és a diáksport rendezvényeken. Igaz, a tornatanárok nem mindegyike tud lépést tartani tanítványaival csak hároméves kihordásra jut belföldi sportmelegítő, 1500 forint értékhatárig. Előfordulhat, hogy vannak „merevebb” tornatanárok, de nem ez a jellemző. Végre eljutottunk arra a szintre, hogy a legtöbb iskola igyekszik kialakítani sajátos profilját, egyúttal erősíti a pedagógusokban és a tanulókban is az iskolai hovatartozás érzését. Ez pedig követelmények nélkül nem valósulhat meg. Saját magunkon ésgyerekeinken tapasztalhattuk, hogy a követelmények nélküli iskolarendszer hova vezetett. Nem hiszem, hogy az anyukáknak „falra kellene mászniuk és színkomplexusban kell szenvedniük” ahhoz, hogy egy sötétkék rövidujjú pólót vásároljanak. Ha csak fehéret lehet vásárolni, azt könnyű sötétkékre festeni. Egyébként nem a testnevelő tanárok tehetnek arról, hogy a magyar kereskedelem nem gyárt ízléses és változatos sportruházatot. Végezetül engedtessék meg, hogy a lécet magasra tegyük a gyermekek érdekében, és azt a mércéit a pedagógusok tartsák. Kővári József testnevelő tanár ★ Évről évre visszatérő téma, hogy a pedagógusok olyan dolgok megvételét követelik, amelyeket a boltokban hiánycikként jegyeznek. Ezért írta a cikk szerzője, hogy nem kellene oly magasra tenni azt a lécet, mert leverik a lehetőségek ... Hídszerelés hétfőtől Lapunk szeptember 12-ei számában hírként közöltük, hogy új áthidaló szerkezetet készített és épített rá a Vas megyei Boba és a Veszprém megyei Nagypirit közötti Marcal-híd alépítményére a szombathelyi Közúti Igazgatóság hídbrigádja, és a hidat a napokban átadják a forgalomnak. Egy levélírónk szerint pontatlan volt hírünk, mint írta, még el sekezdték a híd bontását, tehát azt nem adhatják át a napokban. Egyben kérte, arról adjunk tájékoztatást, hogy amikor kezdik a híd szerelését, és azt meddig zárják le a forgalom elől. Észrevételét köszönjük, elnézést kérünk tévedésünk miatt. Valóban, a szerelési munkálatok ezután kezdődnek, az építési engedély szeptember 25-től október 29-ig szól. Mivel az igazgatóságnak anyagi érdeke, hogy minél előbb elkészüljenek a munkával, a hídbrigád nyújtott műszakban dolgozik. Az építés idején a veszprémi buszok aMarcal-hídig hozzák az utasokat, a már megépített gyaloghídon átmennek, és a túloldalon átszállnak a celldömölki járatokra. Úgy gondoljuk, érdemes megjegyeznünk, hogy általában egy-egy ilyen hídépítés hónapokig tartott Ebben újítottak az igazgatóság szakemberei, előre legyártották az új szerkezeteket, így csak a szerelés idejére kell lezárniuk a hidat a közúti forgalom előtt Augusztus elején olvastam lapjukban a Vöröskereszt megyei vezetőségének a felhívását, hogy várják az időskorúak jelentkezését ingyenes üdültetésre. Jelentkeztem. Néhány nap elteltével szíves hangú, az üdültetésre vonatkozó tájékoztató levelet kaptam Poór László megyei titkártól, még ő köszönte, hogy részt kívánok venni a2 ötnapos üdültetésben. Ettől a gesztustól még jobban vártam szeptember 14-ének eljöttét. Életet az éveknek És most azért fogtam tollat, hogy mindannyiunk nevében megköszönjem ezt a felejthetetlen öt napot, amit a szombathelyi Járműjavító keszthelyi üdülőjében tölthettünk. Éveink számát tekintve, széles skálán mozogtunk, hatvan éves volt a legfiatalabb, kilencven a legidősebb, és az egészségi állapotunk is nagyon eltért egymástól. Voltak, akik csak bottal tudtak közlekedni, azokat kísérőink segítették, még a városi és megyei titkár is pakolta csomagjaikat. Vidáman, gondtalanul röppent el felettünk a néhány nap, vendéglátóink azon voltak, hogy szórakoztatásunk terén mindenki kívánságának eleget tegyenek. Aki Hévízen akart fürödni, buszszal elvitték — nem a saját költségén —, aki a múzeumot kívánta látni, elkísérték, közös kirándulásokat is szerveztek. A búcsúesten szívből sajnáltuk, hogy oly gyorsan, véget ért üdülésünk. Akkor tudtam meg, hogy a Vöröskereszt megyei és városi vezetősége minden évben megszervezi az öregek ingyenes üdültetését. Farkas Ernő Szombathely 1989. szeptember 23. Szombat