Vas Népe, 1989. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-30 / 231. szám
Színházat? Miért ne? Szombathelyen már kétszáz évvel ezelőtt játszottak Két nappal ezelőtt látott napvilágot lapunk hasábjain az a felhívás, amely színházalapításra hívja fel megyénk társadalmát. Az ezév május 4-én megalakult Színházalapító Társaság (ma tartja első közgyűlését) nemes és eltökélt szándéka, hogy Szombathelyen színházat teremt, s egyre több kiváló személyiség, köznapi ember, polgár akaratával találkozik. Az aláírók közt e sorok írója ugyan nem szerepel, annál nagyobb lelkesedéssel, az ügy szeretetével szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy az összefogást erősítse, s a szűkebb haza színházteremtő szándékainak felelevenítésével is táplálja a hitet azokban, akik ez nemes feladatra vállalkoznak. „Szombathely színészetének története a magyar színjátszás gyermekkorával kezdődik” — olvasom egy korábbi tanulmányban, amely a magyar színészet első nyomait figyelemmel kísérve említi meg azokat az iskoladrámákat, amelyeket az 1700-as évek elején mutattak be Szombathelyen. Egy másik munka a16. század végén, a kor divatja szerint, Kőszegen bemutatott templomi játékot említi, amelynek ugyan az „igazi színházhoz” ésművészethez még nincs sok köze, de végül is előzménye a már említett iskoladrámáknak, melyek Kőszegen és Szombathelyen egyaránt megismertették a város polgáraival a színjátszást, magát a színpadot s az emberekben felkeltették a játék élvezete iránti vágyat közvetve ugyan, de ezek az iskoladrámák vezették, meg megyénk későbbi színházi kultúrájának az alapjait. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a magyar színészet az iskolák padjaiból nőtt ki. A német színészet korára (közismert, hogy a korai színi előadások nyelve a német vagy (a latin.) a magyar és a német társulatok küzdelmeire itt most nem térünk ki. Arra azonban érdemes utalni, hogy a múlt század elején a Vándorszínészek, a magyar szellem és a nyelv ápolásának elhivatott munkásaiként járták az országot A megyék többsége felkarolta ezeket a társulatokat, fontos ügynek tartották a művészet pártfogását, Vas vármegye például az 1828. évi közgyűlésén jegyzőkönyvbe iktatta a Dunántúli Színjátszó Társaság megalakítását, támogatta a szomszédos megyéket abban, hogy Balatonfüreden nemzeti színházat létesítsenek. Ennek egyik fő patrónusa Kisfaludy Sándor volt, kinek kezdeményezésére Győr, Vas, Veszprém és Zala vármegyék Kiscellben, a mai Celldömölkön megtartott gyűlésen öt pontból álló megállapodást fogadtak el. Küldetést láttak a Színészek munkájában: szent szolgálatot, a haza és a nép ügyének szolgálatát. Vas vármegye jegyzőkönyve szerint, mert „az Ausztria és Styria felől árvíz módra terjedő elnémetesedés és az azzal járó nemzetiség hanyatlása ellen” ezzel lehet leginkább védekezni. A vándor társulatok ■ Szombathelyen leggyakrabban a hajdanvolt Szarvas vendéglőben (később Sabaria, ma Pannónia étterem) léptek fel. Az első magyar nyelvű színielőadást azonban a rendelkezésre állló adatok szerint műkedvelőknek köszönhette a város polgársága. Ez egy nevezetes eseménnyel függött össze 1813- ban. A Gyöngyös és a Perint kilépett a medréből, s az árvízkárosultak megsegítésére rendezték az előadást. Még ugyanebben az évben, tehát 1813-ban érkezett Szombathelyre Kilényi Dávid, a Nemzeti Színjátszó Társaság igazgatója társulatával. (őket a környező megyékben is ismerték már. Két teljes hónapig játszottak a Szarvasban a magyar színészek színe-javával. Mindenekelőtt Déryné Széppataky Rózát kell megemlítenünk, de ugyanígy a hírességek közé számított a nagy emberábrázoló Szentpéteri Zsigmond, Láng János Árpád, Pályi Elek és Szilágyi Pál Kilényi I. társulata után nem volt olyan esztendő, hogy egy-egy társulat ne ütött volna tanyátSzombathelyen. A színházkedvelő közönség tábora egyre nőtt, s 1850-re megérett a gondolata annak, hogy más vidéki városokhoz hasonlóan Szombathelyen ,is létrehozzanak egy állandó színkört. Így készült el 1850. júniusára a Rumi utcában levő nyári színkör. A megnyitó előadásra a város két szekérre való zöldgallyat ajándékozott a színkör feldíszítésére — jegyezték fel róla. Az itt játszó társulatok műsorán többnyire Szigligeti Ede darabjai szerepeltek. Az állandó színház felépítéséről az 1860-as években tesznek először említést. Mezei (Pauer) Antal megyei irodaigazgató és lelkes társai kezdeményezéséta város lakossága nagy lelkesedéssel fogadta. Színházi választmány alakult, melynekelnökévé Horváth Boldizsár ügyvédet, a későbbi igazságügyminisztert választották. Személyes közreműködésével nőttön nőtt a pátfogók tábora. A Rumi és aHosszú utcák (ma Thököly utca) sarkán levő kertek tulajdonosai 1865-ben 540 négyszögöl telket ajánlottak fel ingyen a színház felépítéséhez. A választmány műkedvelői előadások bevételéből és önkéntes adományokból 495 négyszögölnyi területtel bővítette az ingyenes telket Az adományozók között volt Batthyány Fülöp herceg, Festetich György gróf, Horváth Boldizsár és több más neves személyiség. Az 1867-es kiegyezés és az azt követő években az országos ügyek intézése meglehetősen lekötötték a város vezetőit, így a színházépítés gondolata egy időre megakadt. A város akkori egyetlen lapja, a Vasmegyei Lapok azonban nem hagyta végleg elaludni az ügyet. A színházi választmány élére HorváthBoldizsár helyett Takács Lajos került aki nagy lendülettel fogott hozzá a szervezéshez. Építő- és végrehajtó bizottság alakult, melynek tagjai közt érdemes megemlíteni Károlyi Antalt, Kuncz Adolfot, Éhen Gyulát és Balogh Gyulát A vármegye 15 ezer forinttal, Szombathely ugyanennyivel és még 50 ezerfalitéglával járult hozzá a leendő színház építéséhez. A választmány ezerötszáz darab 10 forint névértékű részjegyet bocsátott ki. Hatvanezer forintért elkelt4 darab örökös páholyjegy. A dalosegyesület hangversenyeket a műkedvelők újabb és újabb előadásokat rendeztek, hogy bevételeikkel gyarapítsák a létesítmény költségeit. A pénz nagyjából együtt volt. A színházépítés tervének és költségvetésének elkészítését Hausmann Alajos budapesti építészre, egyetemi tanárra bízták. Az már nyilván olvasóink többsége előtt ismert,hogy Szombathely máig egyetlen színháza a városházával egy fedél alatt kapott helyet, mégpedig a mai Forgó utca felőli szárnyban. Az épületre 1925 —26-ban emeletet húztak. A színház befogadóképességét ez azonban túlságosan nem növelte. A város színházát 1880. augusztus 19-én avatták fel. A Dalosegyesület énekszáma után Márkus Emília, a szombathelyi születésű, akkor már hírneves színésznő mondta el bátyja, Márkus Miklós külön ez alkalomra írt monológját, majd bemutatták Csiky Gergely Proletárok Című színművét. A Beődy Gábor színigazgató társulata által bemutatott darabban Prielle Kornélia és Márkus Emília, a Nemzeti Színház két tagja is szerepelt. A művésznőket kiemelkedő Szereplésükért a választmány ezüst koszorúval jutalmazta. Arra itt most szintén nem térünk ki, hogy az állandó színház felépítéséig Szombathelyen még több színkör is létrejött. Legfeljebb arra érdemes utalni ennek ürügyén, hogy a megyeszékhely szinte egy esztendeigem tudott meglenni színjátszás nélkül. Az állandó színház megépítéséig a városunkban főként a nyári hónapokban voltak előadások, ettől kezdve azonban ősszel és télen sem hiányoztak a színházi bemutatók. Négy-hat hetes szereplésekkel az ország szinte valamennyi társulata játszott Szombathelyen. Alig volt olyan neves színésze az országnak, aki Szombathelyen ne szerepelt volna. Ragadjunk ki néhányat a leghíresebbek közül: Prielle Kornéliát, Márkus Emíliát már említettük. Hadd idézzük fel Ujházy Ede, Jászai Mari, Blaha Lujza, Vízvári Mariska, Ódry Árpád, Rákosi Szidi, Somlay Arthur, Honthy Hanna, Csortos Gyula, Fedák Sári nevét De szerepelt itt Palló Imre, Király Ernő, Rózsahegyi Kálmán és még több neves színész. Érdemes lenne külön írni a Szombathelyen működött színészgárdáról is, amelynek tagjai közül csupán egyet emelünk ki, Honthy Hannát, aki 1918- ban hosszabb időt töltött városunkban. Itt említjük meg, hogy a szombathelyi temetőben — legtöbbjüknek sajnos elkorhadt a fejfája! — nyugszik néhány színész, akik sírjához minden őszszel elzarándokoltak, amikor még létezett színészet Szombathelyen. Szombathely kis sínháza fölött egyszercsak kimondták az ítéletet: tűzveszélyes. Csakhamar be is zárták. Ahogy egy korabeli feljegyzés elkesergi, dicstelen módon múlt ki, ugyanis a helyén hatósági mészárszéket nyitottak. Az eztkövető években ismét színkörök helyettesítették az állandó színházat Ilyen színkör létesült a Brenner János utcában, a Héricskertben. Felvetődött egy új színház építésének a gondolata is, sőt átmenetileg egy színházterem megépítésének az eszméje is. Legtovább az a deszkából épített Aréna „élt”, amelyre a mai szombathelyiek közül még sokan emlékeznek. Még a háború után is meg voltak maradványai a Színház téren (Ma Március 15-e tér). Az újabb gyűjtések eredményeként felgyülemlett pénz értékét vesztette, a színházépítés gondolata elvetélt. Évtizedekkel korábban írt tanulmány záró gondolatai kívánkozik még ide. „Az emberi tudás és haladás vívmányai előreláthatóan még nagy meglepetéseket tartogatnak a jövő nemzedékek számára, s azonban kétségtelen, hogy sem a mozi, sem más technikai vívmány föl nem tartóztathatja a színházat további diadalmas előretörésében. Mert a színháznak mindenkorüde forrása: a költészet soha ki nem apad, a közönség lelke pedig csak az emberi lélek hangjától nyer ihletet. Ezt pedig csupán a húsból-vérből való színészek életet utánzó művészete tudja a színpadról elővarázsolni és a nézők lelkébe átültetni!’ Aligha tehetünk hozzá bármit. Szombathely színháztörténete a háború után folytatódott. A Művelődési és Sportház megépítése előtt a múzeum nagyterme adott helyet a különböző előadásoknak. A megye művelődési házában nagyon sok jeles társulat fordult meg. Sokan úgy vélték: nem kell az önálló társulat, más megyék és a főváros színészei a lehető leggazdagabb színházi élményt nyújtják. Aztán megépült a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ a maga színpadával. Újabb társulatok vendégszereplésére nyílt lehetőség. Legutóbb a honvédségi klub megépülése kínált újabb színpadi lehetőségeket. Most három olyan létesítménye van Szombathelynek, amelyekben színpadi műveket lehet előadni. Az önálló társulat létrehozásának tehát átmenetileg megvannak a tárgyi feltételei. A Színházalapító Társaság mai közgyűlése mérföldkő lehet Szombathely és Vas megye színházi életében. Tisztelet a lelkes úttörőknek, mindenkinek, aki a színházalapítás megszállottja és lelkes híve. Fosfai János Az egykori városháza, amelynek bal szárnyában volt a színház. 1989. szeptember 30. Szombat Több mint kettőszáz tárgyat láthat a közönség az Ipar-művészeti Múzeum október 7-én megnyílt új kiállításái, amelyen a brit iparművészetnek a múzeumban őrzött emlékeit mutatják be a XVII. századtól a XX. századig. A Hétfői találkozások lényege: lehetőség a tudományos integrációra Ötödik évadjába lép hétfőn kezdődő új sorozatával a TIT népszerű fóruma, a Hétfői találkozások. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is a tudományágak legavatottabb képviselői lépnek a vak közönség elé a társulat megyei székházában. Szentágothai János akadémikus, A magyar közélet időszerű kérdései című előadása nyitja a sort, majd decemberig bezárólag vendége lesz a fórumnak dr. Verebélyi Imre miniszterhelyettes (Az önkormányzati törvényről), Kiss Péter, a Baloldali Ifjúsági Társulás elnöke) Jövő nélkül nincs ifjúság, ifjúság nélkül nincs jövő?), Érdi Sándor, az MTV főszerkesztő-műsorvezetője (A Televízió és a kultúra), Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára (A szakszervezet mai helyzete), Vargha János biológus (Nagymaros után), Csáky Csaba, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora (A magyar felsőoktatás és a közgazdasági kérdé■sek reformjának problematikája), valamint Balogh Sándor, az MSZMP Párttörténeti Intézetének igazgatója. Az évadkezdés küszöbén a fórum lényegéről, fontosságáról, egyedi jellegéről, népszerűségéről kérdeztünk meg három törzstagot. Dr. Kövesdi László, a Politikai Intézet munkatársa: Mint a rendezvények többségén résztvevő tartom nagyon fontosnak a tudományos integráció lehetőségét. Ezeken a találkozókon a természet- és társadalomtudomány jeles művelői adták át tudományáguk legfrissebb információit, vizsgálódásait. A tudományos tényen túl példát kapunk arra, hogyan lehet egy-egy problémát megközelíteni. A megye szellemi életének különböző képviselői, szemléletmódban és szakmai érdeklődésben eltérő emberek teremtettek itt közösséget, itt alakult ki a változtatás szükségszerűségére való rádöbbentés és rádöbbenés. És nemcsak a „falak” között, hiszen „kihelyezett” találkozásaink is voltak például a Vérellátóban vagy Bábolnám, kirándultunk Ausztriába... megismertük egymást. A világnézeti különbségek eltűnnek, vagyis a különbségekből fakadó problémákat is egy bizonyos szellemi szinten tudjuk megközelíteni a személyiség megsértése nélkül. Az időpont kedvező, s rá vagyunk kényszerítve a tömörségre. Érdekes, hogy a hallgatóság egy része már előre készül, felkészül ezekre a talál- ■ kozókra, „hozzáolvas” a témákhoz. Érdekes lenne megtudni, hogy ezeknek a találkozásoknak milyen visszhangja, utóélete van a munkahelyeken! Fontosnak tartom azt is, hogy ez a sorozat nem politikai jellegű, nem kötődik egy párthoz sem. Ha megmarad afórum, kiderülhet majd az azonosság és a különbség, bizonyítva egyben azt is, hogy a tudomány kapocs lehet. Úgy érzem, ezek a találkozások emelik az emberek közéleti személyiségét is. Hargitay József, a Pedagógiai Intézet munkatársa: — Már hiányozna, ha nem lenne ez az értelmiségi kör. A nyár derekán szinte gyorsítanám az időt, annyira várom ezeket a találkozásokat. Az elmúlt négy szezonban talán féltucat találkozóról maradtam kényszerűségből távol. Hogy mit nyújt nekem ez a kör? Tudást, műveltséget, új ismereteket, hiszen különféle szakágak legjobb képviselői jönnek közénk. És mi is kifejthetjük nézeteinket. Tévedni is szabad! Még csak meg sem mosolyognak bennünket. Van egy „mag”, amely meghatározza a találkozók atmoszféráját, amelyre meghitt, oldott légkör jellemző, s ez önbizalmat ad mindenkinek. A TIT vezetői a programokat tudatosan építik fel, minden tudományág helyet kap, s az előadók is megkeresik a kapcsolódási pontokat, amelyekkel hatni tudnak A szó legnemesebb értelmében ismeretterjesztés zajlik Az előadások közérthetőek, nem tudományoskodók. És nincsenek tabutémák sőt: Balog János még a nagy felhördülés előtt szólt, a vízlépcső ökológiai gondjairól, vagy említhetném dr. Kilényi Géza jogállamiságról szóló elő- adását, amely megelőzte „korát”... Horváth János, a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője. — A találkozásokon a magyar szellemi élett, a mai valóság keresztmetszetét ismerhettük meg nagyon színesen, sokrétűen, a régészettől a műszaki tudományokig, a közgazdaságtól a kultúrpolitikáig az egyes témák elismert művelőitől. Az előadások hangvétele őszinte, személyes, meggyőző, a szavak hitelét a jobbítás szándéka, a teljes nyíltság adta Az előadók lehetőség szerint mindig kitértek a témák Vas megyei vonatkozásaira is. A jelenlegi, igen bonyolult kapcsolatrendszerben elősegíti a tájékozódást, elmélyítiaz európai gondolkodást, széleskörűen és tárgyilagosan vonja be a közéletbe a megye értelmiségét. A közönség minden alkalommal kérdéseivel, kiegészítéseivel aktívan vesz részt mindebben. De külön is kiemelném a sokféle téma alapján kialakítható szintézis lehetőségét, amely elősegítheti céljaink megvalósítását. Szakály Éva Has Hope -15