Vas Népe, 1989. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

Magyarország senkitől sem kért engedélyt Németh Miklós nyilatkozata a Welt am Sonntagnak Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke a Wel­t am­ Sonntag című nyugatnémet­­napilapnak nyilatkozva ki­jelentette, hogy az MSZMP jövő pénteken kezdődő kongresszusától­ a párt tel­jes megújulását, a reform­erőik és a reformgondolat egyértelmű győzelmét vár­ja. Új, modern, a többpárt­rendszer követelményeinek megfelelő pártot. A vasárnap utcára kerülő lap hamburgi szerkesztő­sége az MTI bonni irodájai­­nak már előzetesen —szom­baton — rendelkezésére bo­csátotta az interjú általa legfontosabbnak tartott részleteit. Jelezte egyben, hogy a magyar államférfi, a­kit a nagy befolyású, te­kintélyes hetilap kommu­nista reform­ min­iszterel­­(Folytatás a 2. oldalon) xxxiv. Évfolyam 232. szám ■ 1989. október 2. hétfő ■ Ára 4,30 forint Színházalapítók mozgalmas közgyűlése Elismerem, nem a szín­­házalapítás ma az elsőrendű feladatunk, de mégis. A kultúra hiányában elbutuló társadalom könnyen lökhető olyan p­ályára, amely nem­zetzülléshez, diktatúrához, az emberi jogok sárba tiprá­­sához vezethet. A kultúra, a kulturált ember véd ettől, hiszen a­­műveltség és a barbárság fogalma nem egyeztethető össze. Nos, ezért fontos a színház még­is, így gondolják azok, akik látszatra reménytelen küz­delmet folytatnak érte a megyeszékhelyen és akiknek szombaton volt alkalmuk először közgyűlésezni az MMIK-ban. A Színházalapí­tó Társaság (Szat) vezetői lelkiismeretesen beszámol­tak az elmúlt hónapok ese­ményeiről. Megtudhattuk, hogy a Szat 125 tagból áll­, vagyona 24 ezer forint, eb­ből is tízet a célla művelő­dési központ adott. Nem sok. De az is igaz, hogy még nem volt érdemi tagto­borzás és nem kilincseltek a vállalatoknál. Erre előbb­­utóbb sor kerül, de szó sincs koldulásról. A vállala­toknak ugyanúgy érdeke a művelt munkás (persze, 20. századi vállalatokról van szó) mint a társaságnak az ezt is „termelő” színház. A Szat vállalkozni is fog, ter­vezi újságok kiadását. Ezt többen vitatták, mondván: tele a padlás lapokkal, egy­re kevesebb fogy belőlük. A SzaT kezdeményezéseire a szakma jól reagált, nem csak ígérik a támogatást. A veszprémi és egy fővárosi színház ingyen játszik majd, ehhez várhatóan mások is csatlakoznak. Mint ahogy tör­tént a társaság nemrég megjelent felhívása esetén. Bejelentették, hogy Pozs­­gay államminiszter aláírja, a felhívást, mi több, tény­leges segítséget is ígért a szombathelyieknek. Az inté­zőbizottság egy tagja el­mondta, hogy decemberben a fővárosban aukciót szer­veznek. Az ebből befolyt p­énz is a Szat számlájára kerül. Felmerült egy jövő tavaszi saját színházi be­mutató gondolata is. Tartja magát az az álláspont, hogy jövő szeptemberben indul a színház, játszani kezd a társulat. Hogy kik és mit, azt nem tudni. Mint ahogy azt sem: miből jön össze az a több millió, ami kell. Lakásra, fizetésre, kellékek­re stb. A „szervek” nem nagyon mozdulnak, bár a városi tanács hajlandó 100 ezer forintot letenni... A körülmények ismeretében ez­ nem összeg, de a tanács sem dúskál anyagiakban. Immáron szokás szerint a Rádiusz-Hungaricus Rt. ve­zetője „robbantott”. Egészen nagyvonalú — milliós — nagyságrendű támogatást ígért. A jelenlevők nem­­na­­gyon hitték, de azért erősen tapsoltak. Szóval pénz, pénz, pénz. Azért addig is akad tennivaló, amíg a tár­saság megerősödik. Építgeti kapcsolatait, benyomul az iskolákba, drámapedagógiai módszereket ad át. Nevel­­geti az utánpótlást, hiszen ez a vállalkozás igazából a gyerekeinknek lesz majd üzlet. Ebben mindenki egyet­ért. Abban is, amit a veszp­rémi színházigazgató mon­dott: „Színházat vihetünk egy színházzal nem bíró városba, de saját társulat nélkül nem lehet színházi kultúrát csinálni”. Másmi­lyen kultúrát sem nagyon, tehetjük hozzá. A mozgal­mas közgyűlésre visszaté­rünk. Még annyit: a tagság elfogadta a beszámolókat és megszavazta, hogy a nyug­díjasok pénzbefizetés nélkül lehetnek tagjai a Szat-nak. Képünk a közgyűlésen ké­szült. —kor Fotó: K. D. Borostyánkő Nemzetközi Gyermekfesztivál A Savaria őszi Fesztivál rangos hagyományává kezd válni a Borostyánkő Nemzetközi Gyermekfesz­tivál. Szombaton délután Szombathelyen a Művelő­dési és Sportházba­n 14 csoportban 360 gyermek pro­dukcióját tekinthette, élvezhette, tapsolhatta végig a főként gyerekekből álló közönség. A Vas megyei művészeti csoportokon kívül Csehszlovákiából és Ausztriából vannak állandó részt­vevői a fesztiválnak. Jövőre lehet, hogy olasz tánco­soknak is tapsolhatunk. A közönség soraiban szom­baton ott ült egy olasz tánccsoport vezetője, aki vide­ón felvette a szombathelyi műsort. Fontolgatja, hogy 1990-ben az ő csoportja is fellép majd Szombathe­lyen. Ha ez így lesz, akkor az egykori Borostyánkő út mentén élő nemzetek közül már csak a lengye­lek hiányoznak majd a nemzetközi fesztiválról. A sokféle tánccal, zenével, énekkel, valamint a népi játékkal, bábműsorral, humoros prózával jó szó­rakozást nyújtott a harmadik alkalommal megren­dezett fesztivál. Demonstráció a hazafiság jegyében A Honvédelmi Törvény szellemében esküdtek fel katonáink A magyar ember mindig szerette a katonát. A maga katonáját. A magyar katonát. .Szerette, ahogy a gólyamada­rait meg a fecskét szereti, megkülönböztetett helye van ér­zelem- és gondo­latvilágában. A falu együtt búcsúzott ősz­szel, a bevonulóktól — elmentek már a gólyáik és a fecs­kék is — és együtt örvendeztek a leszerelőjének, akik már fészket rakhatnak, akár az érkező gólyák, fecskék... Ez a szeretet ma — úgy tűnik — új erőre kap. Attól, hogy­­a katona újra magyar katona lett. A mód­osított Hon­védelmi Törvény, az új katonaesteü tette, teszi azzá. A szombati katonaesküt követő fogadáson Geller vezér­őrnagy ezt mondta: „Amikor elléptem az arcvonal előtt és az a sok, sugárzó, értelmes tekintet kísért, arra gondoltam, micsoda kincs birtokosai vagyunk. Erre a kincsre vigyáz­nunk kell.” A régi magyar emlber fiamnak szólította a katonát. A mai magyar em­ber is érezte fiának. A fiú pedig l­e­gyen méltó rá!­­. Cukorrépa A lipárti Kis-hosszi és Nagy-hosszi tagokban kezdte el a cukorrépa betakarítását a vasszé­­csényi Petőfi Téesz. A búsa hektárnyi terület után most már a 64 hek­táros Főd-gödörben dol­goznak Tanakajdon. Az 5—6. osztályosok segí­tettek a szedésnél. A dű­lő végi kupacból pedig már traktor mert nagy­­kanállal” a teherautók­ra — és irány a cukor­gyár. (Fotó: K. T.) öntevékeny lakótelepi nap Stromfeld Ősz Szombathely legfiatalabb lakótelepén, az 1982-ben a KISZ kezdeményezésére épült Stromfelden ugyan nincs a gyerekeknek játszó­terük, és mindössze egy közlekedési tábla szabályoz­za a forgalmat, de van egy csapat. A lakótelep MSZMP köre, amely a közösségi lét megteremtésén fáradozik. Kezdeményezésüknek, szer­vezésüknek köszönhető az a jól sikerült szombati la­kótelepi nap, amelyet Strom­feld Ősz címmel már napok­kal ezelőtt „kiplakátoltak” a lakótelep egyetlen közösségi találkozóheye, a nem minden éle nélkül kultúrhelynek ti­tulált bolt elé. — Elvetettük a munkahe­lyi politizálást, néppárt jel­legű, emberközpontú pártot akarunk — hallom Horváth Gábortól, aki mikrofonnal a kezében toborozta egész napon át különféle rendez­vényekre a kicsiket, nagyo­kat. — Ez az elképzelésünk egybevág a szombathelyi pártbizottság álláspontjá­val, ezért is döntöttünk: amellett: legyen végre va­lami közösségi megmozdu­lás a lakótelepen, évsza­konként egy lakótelepi nap. Lakótelepi nap? Máskor,, másutt is volt már ilyen, de a Stromfeld ősz ereden­dően más, öntevékeny kez­deményezésből alakult, anyagilag jóformán semmi­be sem került (mindössze 2 ezer forintot adott a megyei tanács, ami krétára, papírra, írószerre el is fogyott). Vagyis itt nem egy pénzes szervezet, szerv, hanem az ott élők rendeztek maguk­nak programokat. Bőséges volt a választék. Délelőtt a kámi és az ikervári tsz ol­csó burgonyát, hagymát árult, aki akart foci- és lábteniszversenybe, gólya­lábon járásba, kerékpár ügyességi versenybe és asz­faltrajzversenybe nevezhe­tett be, vagy tombolán tacs­kót nyerhetett. És volt zsi­­bi. A gyerekek képregénye­ket, kisautókat, matricákat (Folytatás az 5. oldalon) ■ ■■■■■■■■■■■■■■ a 0 □ £3 □ □ m □ ö n □ n o n a n n o n n n n □ a oa □ □ □ □ n n n □ A világon elsőként vasúton is — Amit gyártanak, aznap el is viszik — Lebegtető a műtrágyában Sárvár, biokémiai üzem Szezonja van a talajok tápanyaggal való feltöltésé­nek. A klasszikus meghatá­rozás szerint legalább annyit — vagy több — tápanyagot kell visszaadni a termőföld­nek, mint amennyit a ter­méssel kiveszünk belőle. Az utánpótlás — feltöltés — egyik bázisa megyénkben az IKR sárvári biokémiai üze­me, ahol naponta két mű­szakban gyártják a folyé­kony műtrágyát. A viszony­lag drága kémiai anyag iránt jelenleg is akkora az érdeklődés, hogy a napi termelést estére vagy más­nap reggel el is szállítják az üzemek. Most elsősorban a búza leendő táplálékát juttatják ki, de alapoznak cukorrépa és más tavaszi vetésű kultúra alá is. Miközben — a példás szervezés miatt — zavarta­lan a termelés, a fejlesztés is szinte állandó jellegű. Kétezer négyzetméternyi felületen nemrég tárolót építettek. Általa a feldolgo­zásra kerülő alapanyag az eddiginél is kevésbé szeny­­nyezi a környezetet, hiszen a fóliás takarás helyett — ■lakossági kérésére is — fa­szerkezetre szerelt hullámle­mez alá került. A fejlesztés külön előnye, hogy az éven­te feldolgozásra kerülő szi­lárd halmazállapotú táp­anyag kétharmada fedett helyen tárolható. A „gyár” — amit nagy­üzemekből álló társaság működtet­­— rövidesen üzembe helyez egy akkora csapadékvízgyűj­tőt és táro­zót, amely az eddigi befoga­dónak a háromszorosát ké­pes tárolni. ( A vizet a gyár­tási folyamatokban újra és újra felhasználják.) Az elmúlt napokban meg­kezdődött az üzemi próbája egy gél gyártó részlegnek. Rendeltetése szerint úgyne­vezett bánya nyers állapot­ban használja fel a bentonit nevű agyagásványt, amely megszünteti a szuszpenziós műtrágya ülepedését. Vagy­is lebegtető állapotban tart­ja a folyékony anyagot, elő­segítve annak könnyebb ki­juttatását. A kísérletek sze­rint már biztosra vehető, hogy a szuszpenziós műtrá­gya Vasúton történő szállí­tására is lehetőség lesz, amire a világon még nem volt példa. A módszer ki­kísérletezése egyben szaba­dalom is. n. gy.

Next