Vas Népe, 1989. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

r»»t»rnnn IRw»S8f­gáz IBK-ta Mazik Moszkvában hivatalosan is bejelentették, hogy az NDK vezetőinek meghívására Mi­hail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnö­ke október 6—7. között részt vesz a Német Demokratikus Köztrásaság megalakulásá­nak 40. évfordulója alkalmá­ból rendezendő ünnepségen. Mário Soares vasárnapi programja Mário Soares, a Portugál Köztársaság elnöke — aki Straub P. Brúnó, az Elnö­ki Tanács elnöke meghívá­sára látogatáson tartózkodik hazánkban — vasárnap a Rákoskeresztúri közteme­tő 301-es parcellájában ko­szorút helyezett el Nagy Im­re és kivégzett mártírtársai­nak sírjánál. A kegyeletes aktusnál jelen voltak a Tör­ténelmi Igazságtétel Bizott­ság, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Fidesz és az MDF képviselői. Ezután az elnök és kísé­rete a Dunakanyarba láto­gatott. Oktatási együttműködés A második­ diplomát adó szakemberképzésről kötött megállapodást a TOT Okta­tási és Üdülési Központja, valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy­etem Közgazdasági To­vábbképző Intézete. A megállapodás szerint a termelőszövetkezetekben, szakszövetkezetekben, vál­lalkozói gazdasági társulá­sokban, valamint a terme­lési rendszerekben dolgozó diplomás szakemberek ré­szére 1990 márciusában vál­lalati komplex vezetési szak oktatását indítják el. Örömujjongás Érkeznek az NDK-menekültek az NSZK-ba Az NDK ál­lami vasútainak, a Reichsbahn­­­nak a keletnémet menekülteket Prágából az NSZK-ba NDK területén át szállító első szerelvényei vasárnap a hajnali órákban sok ezer várakozó ember örömujjongása közepette futottak be a bajorországi Hof városának pályaudvarára. Nyugatnémet rá­diójelentések szerint az első különvonaton az eredetileg feltételezett 750 személy he­lyett ezerkétszázan tartózkodtak. Ennek okát abban keresik hogy az NSZK prágai nagykövetségéről kiengedett szemé­lyekhez állítólag már az NDK területén újabbak csatlakoztak, másfelől pedig sok kisgyermeket eredetileg a gyors kiutazás zűrzavarában nem számoltak meg. A Prá­gából és Varsóból várt összesen mintegy 4000 menekült első csoportját a bajor Vö­röskereszt, a szövetségi határőrség és sok újságíró fogadta a hivatalos kormánykép­viselőkön kívül. A kora délutáni órákig még további különvonatok érkezését vár­ják. Az ünnepélyes fogadtatáson a mene­külteket — Helmut Kohl szövetségi kan­cellár nevében — Jürgen Warnke gazda­sági együttműködési miniszter és Horst Waffenschmidt belügyi államtitkár kö­szöntötte. A keletnémeteket laktanyákban, középü­letekben és magánházakban szállásolják el. A hofi pályaudvaron a 350 orvos, szanitéc és más kisegítő személyzet azonnal orvosi ellátásban részesítette a rászorulókat, és meleg ételt osztottak ki a megfáradt, ki­merült utasok között. Bonni bejelentés szerint vasárnap haj­nalban hatszáz menekülttel elhagyta Varsót az a keletnémet vasúti szerelvény, amely az NSZK varsói nagykövetségéről áttele­pülni szándékozó NDK-állampolgárokat szállítja. A vonat kora délután fut be Helmstedt pályaudvarára. A menekülteket útjukra elkíséri Jürgen Sudhoff külügyi ál­lamtitkár és Franz Bertele, az NSZK ál­landó berlini képviselőjének vezetője, mi­vel a keletnémetek kiutazásának engedé­lyezéséről szabályos megállapodást nem kö­töttek az NDK-val. A kérdés NDK által való jószándékú el­bírálását a humanitárius szempontokon kí­vül nyugatnémet jelentések szerint az tette lehetővé, hogy Hans-Dietrich Genscher al­­kancellár és külügyminiszter javasolta ke­letnémet tárgyalópartnereinek, a kiengedett NDK-állampolgárok NDK-okmányaikkal, NDK-felségterületen keresztül, NDK-vona­­ton utazzanak. Ezzel teljesítették azt az eredeti berlini követelést, hogy előbb az NDK-ba kell kiutazniok a Nyugatra való végleges távozást megelőzően. Genscher a ZDF tévétársaságnak adott nyilatkozatában célzott rá, hogy a huma­nitárius megoldás alapjait már az ENSZ- közgyűlés ülésszaka alkalmával New York­ban folytatott tárgyalásain vetették meg. A miniszter Oskar Fischerrel — NDK-beli kollégájával — és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel folytatott meg­beszéléseket. Nyugatnémet lap­jelentések szerint idő­közben megkapták kiutazási okmányaikat azok az NDK-állampolgárok is, akik Wolf­gang Vogel berlini ügyvéd biztosítékai alapján már korábban önként elhagyták az NSZK prágai nagykövetségét és hazautaz­tak, várva az áttelepülés engedélyezése iránti ígéretek teljesítését. Számukat a je­lentés háromszázra becsüli. Rudolf Seiters szövetségi miniszter, a kancellári hivatal főnöke — a Deutschland­funk (DLF) rádió közlése szerint — jelez­te: az NSZK prágai és varsói nagykövetsé­ge a jövőben is teljesíti munkafeladatait és nem lesz légmentesen elzárva a külvilág­tól. Erre senki nem gondolt. Másfelől azon­ban bizonyos műszaki átalakításokat, fel­újításokat kell végrehajtani ily nagy számú menekült ott-tartózkodása után. A bajor határőrség jelentése szerint az éjjel változatlanul tartott a menekültek be­áramlása. Magyarországon és Ausztrián át a reggeli órákig újabb 550 NDK-állampol­­gár érkezett. Politikai nagygyűlés Sopronban Pozsgay Imre az önkormányzatról Politikai nagygyűlést tar­tottak vasárnap a soproni Fő­­téren. Az eseményen a város lakóiin kívül megje­lentek más települések, köz­tük Csorna, Tata és Pécs képviselői. Köszöntőjében Fülöp József, az MSZMP soproni bizottságának első titkára ,rámutatott: a de­mokráciának, a jogállami­ságnak sarkalatos pillére minden város és község he­lyi önkormányzatának meg­teremtése. Ennek szellemé­ben indították útjára moz­galmukat, s tették közzé Sopron város polgárai fel­hívásukat, amelyben poli­tikai, gazdasági önkormány­zatot követelnek a magyar városoknak és községeiknek. Ma azért gyűltünk össze — mondotta —, hogy kinyil­vánítsuk eltökélt szándé­kunkat: cselekvő részesei akarunk lenni a jelenlegi közigazgatás radikális­­re­formjának. Emlékeztetett Németh Miklós miniszter­­elnök nyílt levelére, amely­ben egyetértéséről biztosí­totta a soproniakat és a hozzájuk csatlakozó váro­sok, községek polgárait, majd bejelentette: a felhí­vást Németh Miklós és Pozsgay Imre államminisz­ter szombaton aláírta.. Ezt követően Pozsgay Im­re lépett a mikrofonhoz. — Annak a nemes szándéknak támogatására jöttem — kezdte beszédét —, amely önkormányzatot kíván a városnak, községnek, és amely a városokat szövet­ségbe tömörítve kívánja a szükséges erőt is összegyűj­teni ahhoz, hogy az önkor­mányzat szándéka valósá­gos hatalomként jelenjen meg Magyarország közéle­tében. Sopron kezdeménye­zése az egyik legnemesebb kifejezése annak a­­törekvés­nek, hogy az állampolgár az akarat alanya, s ne tárgya, alávetett alattvalói rész­vevője legyen — hangoztat­ta. A valóságos demokrácia letéteményese az önrendel­kezésre képes, s tulajdoná­ban, gazda tudatában és személyiségében megerősö­dött állampolgár. Az ilyen­­kezdeményezés teremthet közvetlen demokráciát, olyan önkormányzatot, amely el­tűri hogy a város polgárai akár helyi népszavazáson is­­kifejezhessék törekvéseiket. Az önkormányzatra irá­nyuló kezdeményezés elisme­ri a népfelség elvét, ám az nem lehet működőképes, ha az üres zseb politikájára épít — folytatta. A közös­ségeknek birtokolniuk kell azokat az eszközöket is, ren­delkezniük kell azokkal a forrásokkal, amelyek cse­lekvésükhöz alapot, erőt ad­nak. Az önkormányzat po­litikai tartalma akkor vál­hat valóra, ha kényszerítő erőként hat a mai, vagy az újonnan választott parla­mentre, a kormányzatra, a pártokra, hogy vigyék végbe az állami költségvetés re­formját, az adóreformot. Az átfogó közigazgatási reform és az adózó állampolgár döntő szerepének elismerése elengedhetetlen alkotó része annak az önkormányzatnak, amelyre készülünk — mon­dotta. Irányul-e a pártküzdel­mek ellen az önkormányzati szándék — tette fel a kér­dést, s leszögezte: erről nincs szó. Az önkormány­zatban helye van a párt­­szerveződések törekvései­nek. Ellenőrzött hatalmat akarunk, s az önkormányzat ahhoz a fajta hatalomgya­­korlási módhoz áll a legkö­zelebb, amelyben a hatalom letéteményese a közösség. A helyi önkormányzat és az ország kormányzata között nincs különbség atekintet­­ben, hogy mindkettő csak a nép állampolgári érettségére, felelősségére, bölcsességére épülhet — mondotta befe­jezésül Pozsgay Imre. A hallgatóság egyetérté­sét fejezték ki a naggy ülést követő pillanatok, amikor Pozsgay Imrét körbefogták", és aláírását kérték helyi önkormányzatot, önállóságot követelő transzparenseikre. Az államminiszter ezután megnyitotta a városban élő képzőművészek kiállítását a MTESZ székházában. Maprarszái senkitül sem kért engedélyt Németh Miklós nyilatkozata a Welt am Sonntagnak (Folytatás az 1. oldalról) nőkként jellemez, ezen a Nyugat-Európa számára exkluzív interjún kívül már nem­­nyilatkozik a párt­kongresszus előtt. Arra a kérdésre, hogy el­képzelhetőnek­­tartja-e a­z MSZMP kettészakadását konzervatív és reformerők­re, Németh Miklós kijelent­­ette: ezt nem tudom kizár­ni. A jó megoldás a­z lenne, hogy a pártkongresszuson elfogadott reformplatform alapján mindenki maga dön­tené el, hogy továbbra is a párt tagja kíván maradni, vagy mivel nem fogadja el a gyökeresen megújult po­litikai platformot, kiválik a pártból, ily módon a kon­zervatív, megújulásra kép­zetlen erők leválnának a pártról.­­ Mindamellett elfogad­hatatlannak tartok min­den olyan kompromisszu­mot, amely a pártegységre vagy a közelgő választások­ra hivatkozva megpróbálja összebékíteni az összebékít­­hetetlent, a konzervatív pártállami gondolkodást az európai értelemben vett baloldali szocialista párt­­mozgalom meghatározó je­gyeivel. Egy ilyen egység nem stabilizálható — idéz­te a lap a miniszterelnököt. Németh Miklós az újság előzetes ismertetésében a leghatározottabb ,igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy komolyan gondolja-e a sza­bad választásokat. A megfelelő törvényterveze­tek elkészülnek a szabad választásokhoz, amelyeken részt vesz valamennyi, al­kotmányos alapokon szer­veződött és működő politi­kai erő. A miniszterelnök hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió nem fog beavatkozni a magyar reformfáradozásokba. Ő maga arról­­is meg van győződve, hogy a társadal­mi béke­­so­kkal nagyobb veszélyben lenne, ha e­z az átalakulási folyamat nem kezdődött volna el vagy sze­rencsétlen körülmények folytán megakadna. — Magyarország törekvései során mindenekelőtt Miha­il Gor­bacsovtól kap egyér­telmű támogatást. Nem ta­g­adható mindamellett, hogy a szovjet vezetésben vannak olyan erők is, amelyeknél bizonyos aggodalom ta­pasztalható a magyarországi reformfolyamatokkal kap­csolatban amiatt, hogy a vi­szonyok esetleg anarchikus­sá válhatnak. A Varsói Szerződésre vo­natkozóan a kormányfő nyo­matékosította: határozottan törekszünk arra, hogy a Varsói Szerződés működési rendje megújuljon, még­hozzá olyan értelemben­, hogy jogi garanciák bizto­sítsák azt, hogy a szocia­lista országok semmilyen módon nem avatkoznak­­be­le egymás ügyeibe. Né­meth elismerte — hangzik a Welt am Sonntag ismer­tetése —, hogy nemcsak a magyar—osztrák határ meg­nyitása miatt támadtak je­lentékeny egyenetlenségek a Varsói Szerződés-beli part­nerekkel. — Mindenekelőtt nem hiszem, hogy pusztán a határ megnyitása miatt konfliktusba­­kerültünk vol­na több VSZ-beli partnerrel. Az utóbbi évek eseményei egyértelműen bebizonyítot­ták — és ez Önök közvéle­ménye előtt is, azt hiszem, teljesen nyilvánvaló,­­hogy e térség országait nem lehet többé egy egysé­ges, monolit tömbként kezelni. Sok mindent másként lá­tunk, másként ítélünk meg, és nem szokatlan dolog a polémia. — Mi a döntést­­körülte­kintően mérlegeltük, és azt hiszem, azzal Önök is egyet­értenek, hiba lett volna egy, az országunk érdekeivel, a kül- és belpolitikájával el­lentétes döntést hozni csak azért, hogy fenntartsunk va­lamiféle látszategységet. A lap szerint a Miniszter­­tanács elnöke első ízben tisztázta, hogy Magyaror­szág, a határ megnyitása felől döntve, senkitől sem kért ehhez engedélyt. Amit tettünk, azt persze nem önös érdekből tettük, nem azért, hogy elismerést arassunk világszerte. Komolyan gondoljuk, amikor azt mondjuk, hogy Magyarország hasz­nos tagja akar lenni a „közös európai háznak”. Többször­­leszögeztük elkö­telezettségünket a szöges­­dróto­k nélküli Európa meg­teremtésére, ahol a határok összekötik és nem elválaszt­ják a nemzeteket. Németh Miklós tudatta, hogy a magyar határ to­vábbra is nyitva marad. — Ha az NDK állampolgárai szabad elhatározásukból úgy döntenek, hogy nem kíván­nak hazatérni, nem tehet­jük meg, hogy erőszakkal kényszerítsü­k őket a ha­zatérésre. Ezen az elven a jövőben sem kívánunk sem­mit sem változtatni. Ugyan­akkor reményemet fejezem ki, hogy a két német állam előbb vagy utóbb meg­egyezésre jut ebben a kérdésben.­­ A kormányfő azonban megállapította, hogy Ma­gyarország nem kíván tran­­zitország lenni, amelyet a különböző nemzetiségű ke­let-európai állampolgárok arra használnak, hogy nyu­gatra távozzanak. Befejezésül Németh ki­emelte Magyarországnak azt a­z óhaját, hogy tovább akar közeledni Nyugat-Eu­­rópához. Kijelentette: in­tézményes kapcsolatok ki­alakítására törekszünk kü­lönböző európai szerveze­tekkel. Gondolok itt pél­dául az Európai Parlament­re, az Európai Tanácsra és nem utolsósorban az Euró­pai Közösségre. Ha e­­kap­csolatépítési törekvést a nyugati-európai államok kormányai, köztük az önök kormánya, támogat­ják, azzal a magyar politi­kai és gazdasági­­reformtö­rekvéseket és reformerőket, Magyarország Európába va­ló teljesebb integrálódását segítik elő.­­ Jóleső érzéssel mon­dom el, ho­gy ezen törekvé­seinkhez mindig magunk mögött tudhattuk az NSZK kormá­nyaina­k, sőt, ellenzéki pártjainak is a támogatását. Ezt a támogatást pedig nemcsak a magyar kor­mány, hanem a magyar köz­vélemény is nagyra értékeli. Arra a konkrét kérdésre, hogy elképzelhetőnek tarta­­ná-e Magyarország európai közösségbeli tagságát. Né­meth Miklós a Welt am Sonntag előzetes jelentése szerint megállapította: " Politikai és gazda­sági célkitűzéseink egyik központi eleme, hogy minél szorosabban köze­ledjünk Európához. Ennek a közeledésnek több lépcsője van és különböző formák képzelhetők el. _Ezek közül az EK-tagság a­­leg­fejlettebb.­­ Az interjúban a miniszterelnök kifejezte reményét, hogy a demokra­tikus politikai intézmény­rendszer működése a jövő év végére már érezhetővé válik. Szombaton délelőtt fel­­bolydult Szombathely vá­rosközpontja. Áramlott a tö­meg az Ifjúsági Központ fe­lé, de amikor a Hollár Er­nő utcába érkező autóbu­szokról leszálltak a katonák, szinte mindenki megállt kö­rülöttük. És amíg ők sorok­ba rendeződtek, hogy az es­kü színhelyére vonuljanak, szemügyre vették őket és ilyenek hangzottak el: néz­zétek, milyen jó színük van! — mondták a férfias külső iránt fogékony nők. Egy munkába menő, őszülő, ola­jos ruhás autószerelő: „haj, ha én, én­­is köztetek lehet­nék ... Idős, szemmel látha­tólag falusi magyar , köz­tük van az unokám is, de most úgy érzem, mintha mindahány az lenne. ★ Jóval 10 óra előtt már állt az „élő zöld fonat” az Ady téren. Fényes felhőcskék kergetőztek az Annakék őszi égen, a bolondos szél­ben szinte csattogott a bronz Petőfi lobogó felleg­­hajója. Amerre a szem el­lát, megszámlálhatatlan embererdő. Pontban 10 órakor harsant a kürt, jelezve az elöljáró érkezését. Geller István ve­zérőrnagy Urbán Lajos ez­redes dandárparancsnok kí­séretében fogadta Tánczos Mihály őrnagy vezénylő­tiszt jelentését, majd ellépett az arcvonal előtt, aztán a díszemelvényre vonult. Kö­szöntötte a katonákat: Jóna­pot bajtársak” — Erőt, egészséget — harsant a vá­lasz erővel, egészséggel. El­hangzott a Himnusz, közép­re vonult a csapatzászló. A dandár tisztelgett. Goda István alezredes, parancsnok-helyettes üd­vözölte a katonákat, a ven­dégeket, köztük Elek Tibort, a városi tanács megbízott el­nökét, Pusztai Gyulát, me­gyei vb-titkárt, a város la­kosságát, a különböző pár­tok és szervezetek képvise­lőit, a társ fegyveres testü­letek parancsnokait, majd Demoistrációs Felhangzik az új katonaeskü. 1989. október 2. Hétfő

Next