Vas Népe, 1989. október (34. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-02 / 232. szám
Kongresszus ’89 Miről és hogyan tanácskoznak? Az MSZMP október 6-án kezdődő kongresszusa gyökeresen különbözik a koraibbi, hasonló eseményektől, ennek megfelelően az előkészítés is új tartalmi, politikai és szervezési feladatokat jelentett — mondotta Domonkos László, a Szervezési, Technikai Bizottság titkára az MTI Pressnek adott nyilatkozatában. A küldötteikkel, illetve a küdöttcsoportokkal való rendszeres dialógus néven lényegében a párttagság véleménye érvényesülhetett a különböző, fontos dokumentumok — az alapszabály, a programnyilatkozat, a beszámoló és az ügyrend — kialakításában. Takarékosság a pénzzel A területi küldöttcsoportok és a platform alapján szerveződő küldöttcsoportok szóvivőik révén — ez az 1276 küldött egynegyedét, mintegy 300 embert jelent — folyamatosan részt vettek az előkészítés munkájában. A cél az volt, hogy a kongresszus elé már döntésre előkészített, alternatívákat is tartalmazó előterjesztések kerüljenek. A Budapest Kongresszusi Központban zajló eseményt munkakongresszusnak tekintik, s ennek megfelelően, a külsőségeknél is a takarékosságot tartották szem előtt, mindössze egyetlen feliratot helyeznek el a teremben, szemben a küldöttekkel: Demokrácia, jogállam, szocializmus. A szabad véleménynyilvánítás új fórumaként mind a földszinten, mind a karzaton a folyosókon, nagy méretű hárdtetőtábllák lesznek, melyeken bármely küldött, vagy küldöttcsoport közzéteheti információit, véleményét. A kongresszus oly módon törekszik eredményességre, hogy ez a legkevesebbe Ikie- Tü’ijön — jelentette ki a Szervezési, Technikai Bizottság titkára. Azt is elmondta, hogy a rendezvény mintegy 18 millió forintjába kerül az MSZMP-nek, s ez az összeg megközelítőleg a fele a korábbi kongreszszusi költségeknek. A kiadások nagy részét a terembérlet, a szállás és az étkezés köti le, jóllehet a küldöttek elsősorban kollégiumokban laknak és ott is étkeznek. Ezúttal elmaradnak a díszes delegátusi dossziék, tollaik, a vitához szükséges dokumentumokat a legolcsóbb nyomdai előállításban veszik kézbe a küldöttek. A Szervezési, Technikai Bizottság titkára ugyanakkor kiemelte, hogy a kongresszus az információ soha nem tapasztalt lehetőségét kínálja a résztvevőknek. Működni fog például az a ■tájékoztató részleg, amely minden egyes küldöttről, csoportról felvilágosítást ad, nemkülönben ezek írásba foglalt véleményét is sokszorosítja, terjeszti. Ezt a célt szolgálja a naponta kétszer megjelenő Kongresszus ’89 című kiadvány. Takarékosság az idővel Várhatóan sok és többféle javaslat ütközik majd a viták során, amelyekről szavazniuk kel a küldötteknek — egyes becslések 200— 300 szavazást is kilátásba helyeznek — ezért a munka ésszerűsége érdekében számítógépes szavazatszámlálást alkalmaznak. A technika azonban csak eszköz a szűkre szabott időben. Ezt viszont az ügyrend által maga a kongresszus szabályozza: javaslata szerint 7 percnél nem lehetnek hosszabbak a felszólalások. A kérdésben, várhatóan 5-én este születik döntés, amikor is a küldöttek zárt ülésen határoznak az ügyrendi javaslatról. Ez egyébként kitér arra is, hogy a hozzászólási idővel maguk a küldöttcsoportok gazdálkodjanak, ők döntsék el, hogy közülük ki kapjon szót, egyáltalán miihez szóljanak hozzá. Politikai jelentőségű ügyrendi kérdés, hogy a küldöttek hány százalékénak a javaslatára és mikor lehet szünetet elrendelni. A küldöttcsöpörtek munkájának jelentőségét növeli, hogy — javaslat szerint — a plenáris ülés során is készhetnek és kaphatnak tanácslkozásii időt az álláspontjuk, platformjuk alakításához. A kongresszustervezett forgatókönyve szerint az ülés este 9 órakor befejeződik, azért, hogy ha szükséges, éjszaka is tanácskozhassanak egyes küldöttcsoportok, abban a reményben, hogy a plenáris ülésen mér kiérlelt javaslattal jelennek meg. Testvérpártok nem, ellenzék igen Arra a kérdésre, hogy miképpen alakul a kongresszus résztvevőinek köre, Domonkos László elmondta, hogy a májusi taglétszám alapján — ez 766 ezer volt — 600 párttag után választottak egy küldöttet, ily módon 1276 delegátus kap helyet, köztük a jelenlegi Központi Bizottság küldöttnek megválasztott 31 tagja. A KB 78 további tagja, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság 26 tagja várhatóan tanácskozási joggal vesz részt. Minthogy a teremben 1754 hely van, a maradékelv alapján a többire meghívottakat vár az MSZMP. Az összesen 374 meghívott egy része tanácskozási joggal, más része vendégként, megfigyelői státuszban, vesz részt. Az utóbbiak írásban nyújthatják be véleményüket, s azt a kongresszus dokumentumaiban hozzászólásnak tekintik. Kétségkívül fontos változás, hogy a mostani kongresszuson nem lesznek jelen a testvérpártok képviselői. Ám az MSZMP-nek — illetve jogutódjának — érdeke, hogy ők is jól tájékozottak legyenek, korrekt információkhoz jussanak a kongresszus döntéseiről, ezért a tervek szerint a párt meghívja a hét európai szocialista ország, valamint Kína budapesti nagykövetét. Ez felvetődött más országok esetében is. Figyelemre méltó változás és mindenképpen pluralizálódó társadalmat tükrözi, hogy az MSZMP várhatóan meghívja az ellenzéki pártok képviselőit is a kongresszusra. A meghívás pártoknak szól, ők döntik el, hogy kikkel képviseltetik magukat. Etttől függetlenül az MSZMP névre szóló meghívástküld több olyan személlyiségnek, akik valamelyik ellenzéki párt mellett kötelezték el magukat. Számítanak az MSZMP-vel rokonszenvedő különféle szereződéseik, platformok részvételére is. Ami a tömegtájékoztatást illeti, Domonkos László szerint a közvélemény a korábbiaknál összefogottabban értesül a kongresszus eseményeiről. A Népszabadság és a megyei sajtó részletesen beszámol róla, ezek a lapok ezúttal október 8-án, vasárnap is megjelennek. A televízió és a rádió saját program szerint tudósít. Bár a pontos létszám még ismeretlen, tény, hogy a külföldi sajtó mér élénken érdeklődik az eseményen való részvétel iránt. Az MTI Press megkérdezte azt is, hogy az új körülmények között mennyiben tér el a kongresszus első napirendije a korábbi hagyományoktól. Domonkos László elmondta, hogy az október 6-ai ülést a tervek szerint Nyers Rezső, a párt elnöke nyitja meg, majd Ormos Mária, a Posfirtilkati Intéző Bizottság tagja emlékezik az aradi vértanúikra. Ezt követően várhatóan egymás ultáni lép a szónoki emelvényre a KB beszámolójának a programnyilatkozatnak és az alapszabályzatnak az előadója, a mintegy 20—20 perces szóbeli kiegészítés lehetőségével élve. Domonkos László utalt rá, hogy a hozzászólások feltehetően nem maradnak a három dokumentum szűken vett keretek között, hanem egyes kérdéskörökhöz kapcsolódik a vita. Például egy témakör a jövendő párt jellegét, bázisát, nevét, célját érintené. Egy másik blokk a pártnak a társadalom fejlődéséről, a többpártrendszerről, a demokráciáról, a parlamentarizmusról, stb. kialakítandó nézetét érintené. El mondtaazt is,hogy a három alapdokumentumon kívül — amely végül is a viták középpontjában áll — mind a küldötteik, mind a meghívottak, további három témakörben háttértájékoztató anyagot, 12 témában pedig rövidebb álllásfoglal'M"szervezetet kapnak a gazdaság, a társadalom, a külpolitika időszerű kérdéseiről. A pártkongresszus szervezői nem számolnak azzal, hogy az eredetileg számított négy nap rövid lesz atervezett munka elvégzéséhez. Arra a kérdésre, hogy változtatna e a munkarenden egy esetleges pártszakadás, azt válaszolta, hogy a kongresszus fontos a párt számára, ám ennél is fontosabb, hogy miként jelenik meg a hatalom szempontjából döntő jelentőségű eseményen, a jövő évi parlamenti választásokon. Ezt egyre többen érzékelik, még a személyes elképzelések alakításánál is. Szervezési szempontból azonban nincs jelentősége, ha valakik esetleg kivonulnak; aki marad, az folytatja a munkát — szögezte le a kongresszus előkészítését végző Szervezési, Technikai Bizottság titkára. Ha esetleg valakik kivonulnak... a hazafiság jegyében méltatta a katonaeskü jelentését, jelentőségét. Az eskü szövegét Gazdag Miklós honvéd olvasta elő édesanyjával és öccsével az oldalán. Aszárnyaló mondatokat a katonazenekar a „Hazám, hazám...” szívbemarkoló hangjaival festette alá. Urbán ezredes üdvözölte elsőként az esküt tett katonákat. Köszöntöm Önöket abból az alkalomból, hogy ünnepélyes keretek között esküt tettek szeretett hazánk függetlenségének fegyveres védelmére. Az Országgyűlés által ez év júliusában a Honvédelmi Törvény módosításával egyidejűleg változtatott katonai eskü most először hangzott el. Az új eskü kiemeli hazánk függetlenségének, határainak, alkotmányos rendjének megvédését, ha kell, az élet feláldozása árán is. Az új esküben megjelenik a törvények betartása iránti elkötelezettség ebben a mondatban: „Teljes életemben ... szeretett magyar hazám igaz polgárához méltó módon viselkedem.” Az eskü egy életre szól. Egy életre kötelezték el magukat szeretett hazánk védelmére. Mi nem tartunk senkit ellenségnek, mi nem törünk mások értékeire, nekünk most a társadalmi, gazdasági modellváltáshoz békére, nyugalomra van szükségünk. A szebb, a jobb körülményeket biztosító jövőhöz békés átmenet szükséges. Hadseregünk reformpárti, értjük és tudjuk feladatainkat. A nép szolgálata ügyéért érzett felelősséggel támogatjuk a demokratikus átmenet békés megvalósulását. Ennek úgy tudunk megfelelni, ha figyelmünket, erőnket az alaprendeltetés feladatainak mind magasabb szintű végrehajtására fordítjuk, biztosítjuk a szilárd katonai fegyeret és nem engedjük meg, hogy napi politikai harcok színterévé váljon a fegyveres erő. Napjainkban hatalmas méretű, gyors ütemű változásoknak vagyunk tanúi és cselekvő részvevői. Céljaink megvalósítása a magyar nép, az egész nemzet érdeke, s egyben jelenünk és jövőnk nagy vállalkozása — hangzott el a beszédben, amelyet a szülőkhöz és az esküt tett katonákhoz szólva így fejezett be Urbán ezredes: — A katonai eskü szellemében szolgálják velünk együtt népünket és soha ne feledjék, hogy nemzeti függetlenségünk, békénk biztosítására csak egységes, jól felkészített, korszerű fegyveres erő képes. Ezután Elek Tibor lépett a mikrofonhoz. A szülők szeretetével szólt az esküt tett katonákhoz, biztosítva őket a város lakosságának megbecsüléséről és katonai szolgálatukhoz sok sikert kívánt. A sokáig emlékezetes katonai ünnepséget az első időszakos katonák pompás díszmenete zárta. ★ A szombathelyi eseményekkel szinte egyidőben zajlott le Körmenden a határőrök ünnepélyes eskütétele, amelyen a Határőrség Országos Parancsnoksága képviseletében Kátai László ezredes mondott ünnepi beszédet. Várhelyi JózsefFotó: Kiss Teodóra Urbáin ezredes köszönti az esküt tett katonákat. 1989. október 2. Hétfő Pártosdi Az időjárási és politikai frontváltozásokra érzékeny barátomat kifejezetten idegesítik a gomba módra szaporodó pártok. „Nézd, hagyján hogy ilyen meg olyan demokraták, radikálisok, függetlenek és keresztények, de most olvasom, hogy egy félnótás politikamentes pártot akar alapítani... Olyan ez mint a tűzből kilopni a lángot. Vagy már csak bohóckodás az egész?” Bohóckodás? Leszámítva az életveszélyes fenyegetőzéseket, tulajdonképpen az is lehetne. Ahogy egyik lapszerkesztő kollégám fogalmazott: testes bolhacirkusz. De talán mégsem, az erre utaló jelek ellenére sem. Az átmenet szükségszerű velejárója a felpörgetettség, a lázas próbálkozás, útkeresés. Amikor a lengyel Szolidaritás 1981-ben kongresszusát tartotta, a nyugati lapok elbűvölve adták hírül: ordítoznak a képviselők. Fütyülnek, és sikítanak, mint a pólyás gyerekek... Na persze, most tanulják a demokráciát — szólt a kicsit talán lenéző, de igaz summázat. Hát, mi is így vagyunk a pártosdival. Nem baj, ha még alakul vagy hetven belőle a meglévő ötven mellé. Hadd éljék ki magukat azok, akiket megrészegít a demokrácia szele, légköre. Tudvalevő, hogy az átmenet után csak a tényleges erőt képviselő pártok maradnak majd állva, a többiek, még az oly’ nagy hangnak is, eltűnnek a süllyesztőben. A gyerek végül is azt a játékot szereti legjobban, amelyiket korábban tiltottak tőle. Miután megunta, nem fordít rá több figyelmet, mint más tárgyaira. Ezért is nem kell mesterséges csillapító a pártalapítási Lázban szenvedőknek. Mert ez a „betegség” a demokrácia hajnalán természetes. A kor 1989 őszén Hangulatjelentés Nagy csendességnek kellene lenni ilyenkor az emberekben, amikor a földre ereszkednek a ködök, s a sárguló levelek megkezdik pergésüket a fákról. Az égető nyár és a rohanás után a megnyugvás ideje szokott lenni ilyenkor ősszel. Pihenni kellene, arisztotelészi módon szemlélődni a világ fölött. Csak amióta futni kezdett az élet, azóta nem tudunk megállni egy pillanatra sem. Elvesztettük érzékenységünket, mellyel a kinti hűvössel harcoló belső meleget észre tudnánk venni. Azóta egyre hidegebbek őszeink. Hová tűnt a kályha sugárzó melege, a lakásban, elterülő sültgesztenye-illat, és hová a béke? Nincs sehol, akár a tavalyi hó. És azóta hidegebbek őszeiink. Távfűtött lakásokban, az anyagi lét gondjai által determinálva lessük a lucskos időt, a néhány éves fák csöppnyi leveleinek hullását a neonok alatt, míg tőlünk tíz méterre, a földtől velünk egy magasságban, a negyediken a szomszéd ház konyhája világít, benne trikós ember hajol szalonnája vagy párizsija fölé, közben tévénkben, rádiónkban, s a beépített szekrényben tornyosuló újsághalomban küzdelmet hirdetnek a hangok és a sorok. Hideg ősz elé nézünk. Nem lesz alkalmunk az esőtől fényesedő háztetők felett pipálni kezdő kéményeket figyelni — lakótelepen lakunk s nem fogunk andalító híreket sem hallani. A hajdani őszi béke elszállt, kemény csatáknak nézünk elébe. Pantharei. Minden folyik, a hajdan abszolút módon uralkodó párt lehet, feloszlik, kettéválik, tömegeket veszít el soraiból. Tüntetéseket látunk majd megint, de most már nem a távoli világból, hanem saját városunkból talán. A nép, amely néma volt eddig, s tűzhely mellett kucorgott, míg kint a szél cibálta a fákat, a nép nem lesz csendes ezen az őszön. Munkahelyek szűnnek meg, komoly férfiak beszélnek róla a képernyő előtt. Harcolnak ellene, legalábbis így mondják, s e harc áldásai nehezen érnek el hozzánk. Éretlen suhancok fenyegetőznek erőszakkal és akasztófával. Ezzel akarnak megoldani olyasmit, amit csak szóval lehet. Zászlók és gyertyák lobognak, s a lassan megeredő esőben a téren állva mindenki célt lát. Olyan jövőt, ahol újra visszatér az ősz nyugalma, s csendesség lesz az emberekben. Aztán talán jut idejük arra is, hogy a gyerekkel óvodába menet megnézzék a pókok csodáját a fák ágai közt, a mértani rendet, s talán még a lecsapódó köd vízcseppjeit is. S ahogy a nagy csendességben haladnak, még meglátják, hogy a sárga levél útnak indul a fáról. S nem az esti hírek lesznek többé a fontosak, hanem maga az élet, az ős-őszi nyugalom. Vacogás, izgalom nélkül. Ahogy valamikor. komondi Hazai állattan (6.) Magyar csiga. (Lakatos Ferenc karikatúrája)