Vas Népe, 1989. október (34. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

Kongresszus ’89 Miről és hogyan tanácskoznak? Az MSZMP október 6-án kezdődő kongresszusa gyö­keresen különbözik a ko­raibbi, hasonló események­től, ennek megfelelően az előkészítés is új tartalmi, politikai és szervezési fel­adatokat jelentett — mon­dotta Domonkos László, a Szervezési, Technikai Bi­zottság titkára az MTI­ Pressnek adott nyilatkoza­tában. A küldötteikkel­, il­­letve a küdöttcsoportokkal való rendszeres dialógus néven lényegében a párttag­ság véleménye érvényesül­hetett a különböző, fontos dokumentumok — az alap­szabály, a programnyilatko­zat, a beszámoló és az ügy­rend — kialakításában. Takarékosság a pénzzel A területi küldöttcsopor­­tok és a platform alapján szerveződő küldöttcsopor­­tok szóvivőik révén — ez az 1276 küldött egynegye­dét, mintegy 300 embert je­lent — folyamatosan részt vettek az előkészítés mun­kájában. A cél az volt, hogy a kongresszus elé már döntésre előkészített, al­ternatívákat is tartalmazó előterjesztések­­ kerüljenek. A Budapest Kongresszusi Központban zajló eseményt munkakongresszusnak te­kintik, s ennek megfele­lően, a külsőségeknél is a takarékosságot tar­tották szem előtt, mind­össze egyetlen feliratot he­lyeznek el a teremben, szemben a küldöttekkel: Demokrácia, jogállam, szo­cializmus. A szabad véle­ménynyilvánítás új fóru­maként mind a földszinten, mind a karzaton a folyosó­kon, nagy méretű hárdtető­­tábllák lesznek, melyeken bármely küldött, vagy kül­döttcsoport közzéteheti in­formációit, véleményét. A kongresszus oly módon tö­rekszik eredményességre, hogy ez a legkevesebbe Ikie- Tü’­ijön — jelentette ki a Szervezési, Technikai Bi­zottság titkára. Azt is el­mondta, hogy a rendezvény mintegy 18 millió forintjá­ba kerül az MSZMP-nek, s ez az összeg megközelítőleg a fele a korábbi kongresz­­szusi költségeknek. A ki­adások nagy részét a te­rembérlet, a szállás és a­z étkezés köti le, jóllehet a küldöttek elsősorban kol­légiumokban laknak és ott is étkeznek. Ezúttal el­maradnak a díszes delegátu­si dossziék, tollaik, a vitá­hoz szükséges dokumentu­mokat a legolcsóbb nyom­dai előállításban veszik kéz­be a küldöttek. A Szervezési, Technikai Bizottság titkára ugyanak­kor kiemelte, hogy a kong­resszus az információ soha nem tapasztalt lehetőségét kínálja a résztvevőknek. Működni fog például az a ■tájékoztató részleg, amely minden egyes küldöttről, csoportról felvilágosítást ad, nemkülönben ezek írásba foglalt véleményét is sok­szorosítja, terjeszti. Ezt a célt szolgálja a naponta kétszer megjelenő Kong­resszus ’89 című kiadvány. Takarékosság az idővel Várhatóan sok és többfé­le javaslat ütközik majd a viták során, amelyekről sza­vazniuk kel a küldöttek­nek — egyes becslések 200— 300 szavazást is kilátásba helyeznek — ezért a munka ésszerűsége érdekében szá­mítógépes szavazatszámlá­lást alkalmaznak. A techni­ka azonban csak eszköz a szűkre szabott időben. Ezt viszont az ügyrend által maga a kongresszus szabá­lyozza: javaslata szerint 7 percnél nem lehetnek hos­szabbak a felszólalások. A kérdés­ben, várhatóan 5-én este születik döntés, amikor is a küldöttek zárt ülésen határoznak az ügyrendi ja­vaslatról. Ez egyébként ki­tér arra is, hogy a hozzá­szólási idővel maguk a kül­döttcsoportok gazdálkodja­nak, ők döntsék el, hogy közülük ki kapjon szót, egyáltalán miihez szóljanak hozzá. Politikai jelentőségű ügyrendi kérdés, hogy a küldöttek hány százaléké­nak a javaslatára és mikor lehet szünetet elrendelni. A küldöttc­söpörtek munkájá­nak jelentőségét növeli, hogy — javaslat szerint — a plenáris ülés során is kész­hetne­k és kaphatnak ta­­­nácslkozásii időt az álláspont­juk, platformjuk alakítá­sához. A kongresszus­­terve­zett forgatókönyve szerint az ülés este 9 órakor befe­jeződik, azért, hogy ha szükséges, éjszaka is tanács­kozhassanak egyes küldött­­csoportok, abban a remény­ben, hogy a plenáris ülésen mér kiérlelt javaslattal jelennek meg. Testvérpártok nem, ellenzék igen Arra a kérdésre, hogy mi­képpen alakul a kongresszus résztvevőinek köre, Domon­kos László elmondta, hogy a májusi taglétszám alapján — ez 766 ezer volt — 600 párttag után választottak egy küldöttet, ily módon 1276 delegátus ka­p helyet, köztük a jelenlegi Közpon­ti Bizottság küldöttnek meg­választott 31 tagja. A KB 78 további tagja, valamint a Központi Ellenőrző Bi­zottság 26 tagja várhatóan tanácskozási joggal vesz részt. Minthogy a teremben 1754 hely van, a maradék­elv alapján a többire meg­hívottakat vár az MSZMP. Az összesen 374 meghívott egy része tanácskozási jog­gal, más része vendégként, megfigyelői státuszban, vesz részt. Az utóbbiak írásban nyújthatják be véleményü­ket, s azt a kongresszus do­kumentumaiban hozzászó­lásnak tekintik. Kétségkívül fontos vál­tozás, hogy a mostani kong­resszuson nem lesznek jelen a testvérpártok képviselői. Ám az MSZMP-nek — illetve jogutódjának — ér­deke, hogy ők is jól tájé­kozottak legyenek, korrekt információkhoz jussanak a kongresszus döntéseiről, ezért a tervek szerint a párt meghívja a hét európai szocialista ország, valamint Kína budapesti nagyköve­­­tét. Ez felvetődött más or­szágok esetében is. Figye­lemre méltó változás és mindenképpen pluralizáló­dó társadalmat tükrözi, hogy az MSZMP várható­an meghívja az ellenzéki pártok képviselőit is a kongresszusra. A meghívás pártoknak szól, ők döntik el, hogy kikkel képviseltetik magukat. Etttől függetlenül az MSZMP névre szóló meg­hívást­­küld több olyan sze­­méllyiségne­k, akik valame­lyik ellenzéki párt mellett kötelezték el magukat. Szá­mítanak az MSZMP-vel ro­­konsz­envedő különféle szer­eződéseik, platformok rész­vételére is. Ami a tömegtájékoztatást illeti, Domonkos László sze­rint a közvélemény a ko­rábbiaknál összefogotta­b­­ba­n értesül­ a kongresszus eseményeiről. A Nép­sza­badság és a megyei sajtó részletesen beszámol róla, ezek a lapok ezúttal októ­ber 8-án, vasárnap is meg­jelennek. A televízió és a rádió saját program szerint tudósít. Bár a pontos lét­szám még ismeretlen, tény, hogy a külföldi sajtó mér élénken érdeklődik az ese­ményen való részvétel iránt. Az MTI­ Press megkér­dezte azt is, hogy az új kö­rülmények között mennyi­ben tér el a kongresszus el­ső napirendije a korábbi ha­gyományoktól. Domonkos László elmondta, hogy az október 6-ai ülést a tervek szerint Nyers Rezső, a párt elnöke nyitja meg, majd Ormos Mária, a Posfirtilkati Intéző Bizottság tagja em­lékezik az aradi vértanúikra. Ezt követően várhatóan egy­más ultáni lé­p a szónoki emelvényre a KB beszámo­lójának a programnyilatko­zatnak és az alapszabály­zatnak az előadója, a mint­egy 20—20 perces szóbeli kiegészítés lehetőségével élve. Domonkos László utalt rá, hogy a hoz­zászólások feltehetően nem maradnak a három do­kumentum szűken vett ke­retek között, hanem egyes kérdéskörökhöz kapcsoló­dik a vita. Például egy té­makör a jövendő párt jel­legét, bázisát, nevét, célját érintené. Egy másik blokk a pártnak a társadalom fejlő­déséről, a többpártrendszer­ről, a demokráciáról, a par­lamentarizmusról, stb. ki­alakítandó nézetét érintené. El mondta­­azt is,­­hogy a három ala­pdokumentumon kívül — amely végül is a viták középpontjában áll — mind a küldötteik, mind a meghívottak, további három témakörben háttértájékoz­­­t­ató anyagot, 12 témában pedig rövidebb álllásfogla­­l'M"szervezetet kapnak a gazdaság, a társadalom, a külpolitika időszerű kérdé­sei­ről. A pártkongresszus szer­vezői nem számolnak azzal­, hogy az eredetileg számí­tott négy nap rövid lesz a­­tervezett mun­ka elvégzés­é­hez. Arra a kérdésre, hogy változtatna e a munkaren­den egy esetleges pártsza­kadás, azt válaszolta, hogy a kongresszus fontos a párt számára­, ám ennél is fonto­sabb, hogy miként jelenik meg a hatalom szempontjá­ból döntő jelentőségű ese­ményen, a jövő évi parla­menti választásokon­. Ezt egyre többen érzékelik, még a személyes elképzelések alakításánál is. Szervezési szempontból azonban nincs jelentősége, ha valakik eset­leg kivonulnak; aki marad, az folytatja a munkát — szögezte le a kongresszus előkészítését végző Szer­vezési, Technikai Bizottság titkára. Ha esetleg valakik kivonulnak... a hazafiság jegyében méltatta a katonaeskü je­lentését, jelentőségét. Az eskü szövegét Gazdag Miklós honvéd olvasta elő édesanyjával és öccsével az oldalán. A­­szárnyaló mon­datokat a katonazenekar a „Hazám, hazám...” szívbe­­markoló hangjaival festette alá. Urbán ezredes üdvözölte elsőként az esküt tett kato­nákat.­­ Köszöntöm Önöket ab­ból az alkalomból, hogy ün­nepélyes keretek között es­küt tettek szeretett hazánk függetlenségének fegyveres védelmére. Az Országgyűlés által ez év júliusában a Honvédelmi Törvény módo­sításával egyidejűleg változ­tatott katonai eskü most elő­ször hangzott el. Az új eskü kiemeli hazánk függetlensé­gének, határainak, alkotmá­nyos rendjének megvédé­sét, ha kell, az élet feláldo­zása árán is. Az új eskü­ben megjelenik a törvények betartása iránti elkötelezett­ség ebben a mondatban: „Teljes életemben ... szere­tett magyar hazám igaz pol­gárához méltó módon visel­kedem.” Az eskü egy életre szól. Egy életre kötelezték el magukat szeretett hazánk védelmére. Mi nem tartunk senkit ellenségnek, mi nem törünk mások értékeire, ne­künk most a társadalmi, gazdasági modellváltáshoz békére, nyugalomra van szükségünk. A szebb, a jobb körülményeket biztosító jö­vőhöz békés átmenet szüksé­ges. Hadseregünk reform­párti, értjük és tudjuk fel­adatainkat. A nép szolgá­lata ügyéért érzett felelős­séggel támogatjuk a demok­ratikus átmenet békés meg­valósulását. Ennek úgy tu­dunk megfelelni, ha figyel­münket, erőnket az alapren­deltetés feladatainak mind magasabb szintű végrehaj­tására fordítjuk, biztosítjuk a szilárd katonai fegye­ret és nem engedjük meg, hogy napi politikai harcok szín­terévé váljon a fegyveres erő. Napjainkban hatalmas méretű, gyors ütemű válto­zásoknak vagyunk tanúi és cselekvő részvevői. Céljaink megvalósítása a magyar nép, az egész nemzet érdeke, s egyben jelenünk és jövőnk nagy vállalkozása — hang­zott el a beszédben, amelyet a szülőkhöz és az esküt tett katonákhoz szólva így feje­zett be Urbán ezredes: — A katonai eskü szellemében szolgálják velünk együtt népünket és soha ne fe­ledjék, hogy nemzeti füg­getlenségünk, békénk bizto­sítására csak egységes, jól felkészített, korszerű fegy­veres erő képes. Ezután Elek Tibor lépett a mikrofonhoz. A szülők szeretetével szólt az esküt tett katonákhoz, biztosítva őket a város lakosságának megbecsüléséről és katonai szolgálatukhoz sok sikert kívánt. A sokáig emlékezetes ka­tonai ünnepséget az első időszakos katonák pompás díszmenete zárta. ★ A szombathelyi esemé­nyekkel szinte egyidőben zajlott le Körmenden a ha­tárőrök ünnepélyes esküté­tele, amelyen a Határőrség Országos Parancsnoksága képviseletében Kátai László ezredes mondott ünnepi be­szédet. Várhelyi József­Fotó: Kiss Teodóra Urbáin ezredes köszönti az esküt tett katonákat. 1989. október 2. Hétfő Pártosdi Az időjárási és politikai frontváltozásokra érzé­keny barátomat kifejezetten idegesítik a gomba mód­ra szaporodó pártok. „Nézd, hagyján hogy ilyen meg olyan demokraták, radikálisok, függetlenek és ke­resztények, de most olvasom, hogy egy félnótás po­litikamentes pártot akar alapítani... Olyan ez mint a tűzből kilopni a lángot. Vagy már csak bohóckodás az egész?” Bohóckodás? Leszámítva az életveszélyes fenye­getőzéseket, tulajdonképpen az is lehetne. Ahogy egyik lapszerkesztő kollégám fogalmazott: testes bol­­hacirkusz. De talán mégsem, az erre utaló jelek elle­nére sem. Az átmenet szükségszerű velejárója a fel­­pörgetettség, a lázas próbálkozás, útkeresés. Amikor a lengyel Szolidaritás 1981-ben kongresszusát tartotta, a nyugati lapok elbűvölve adták hírül: ordítoznak a képviselők. Fütyülnek, és sikítanak, mint a pólyás gyerekek... Na persze, most tanulják a demokráciát — szólt a kicsit talán lenéző, de igaz summázat. Hát, mi is így vagyunk a pártosdival. Nem baj, ha még alakul vagy hetven belőle a meglévő ötven mellé. Hadd éljék ki magukat azok, akiket megrészegít a demokrácia szele, légköre. Tudvalevő, hogy az átme­net után csak a tényleges erőt képviselő pártok ma­radnak majd állva, a többiek, még az oly’ nagy han­gnak is, eltűnnek a süllyesztőben. A gyerek végül is azt a játékot szereti legjobban, amelyiket korábban tiltottak tőle. Miután megunta, nem fordít rá több figyelmet, mint más tárgyaira. Ezért is nem kell mesterséges csillapító a pártalapítási Lázban szenve­dőknek. Mert ez a „betegség” a demokrácia hajnalán természetes. A kor 1989 őszén Hangulatjelentés Nagy csendességnek kellene lenni ilyenkor az emberekben, amikor a földre ereszkednek a ködök, s a sárguló levelek megkezdik pergésüket a fákról. Az égető nyár és a rohanás után a megnyugvás ide­je szokott lenni ilyenkor ősszel. Pihenni kellene, arisztotelészi módon szemlélődni a világ fölött. Csak amióta futni kezdett az élet, azó­ta nem tu­dunk megállni egy pillanatra sem. Elvesztettük érzé­kenységünket, mellyel a kinti hűvössel harcoló belső meleget észre tudnánk venni. Azóta egyre hidegeb­bek őszeink. Hová tűnt a kályha sugárzó melege, a lakásban, elterülő sültgesztenye-illat, és hová a béke? Nincs sehol, akár a tavalyi hó. És azóta­ hidegebbek őszei­ink. Távfűtött lakásokban, az anyagi lét gondjai ál­tal determinálva lessük a lucskos időt, a néhány éves fák csöppnyi leveleinek hullását a neonok alatt, míg tőlünk tíz méterre, a földtől velünk egy magasságban, a negyediken a szomszéd ház konyhája világít, ben­ne trikós ember hajol szalonnája vagy párizsija fölé, közben tévénkben, rádiónkban, s a beépített szek­rényben tornyosuló újsághalomban küzdelmet hirdet­nek a hangok és a sorok. Hideg ősz elé nézünk. Nem lesz alkalmunk az esőtől fényesedő háztetők felett pipálni kezdő kémé­nyeket figyelni — lakótelepen lakunk s nem fo­gunk andalító híreket sem hallani. A hajdani őszi béke elszállt, kemény csatáknak nézünk elébe. Pantha­rei. Minden folyik, a hajdan abszolút módon uralkodó párt lehet, feloszlik, ketté­válik, tömegeket veszít el soraiból. Tüntetéseket lá­tunk majd megint, de most már nem a távoli világból, hanem saját városunkból talán. A nép, amely néma volt eddig, s tűzhely mellett kucorgott, míg kint a szél cibálta a fákat, a nép nem lesz csendes ezen az őszön. Munkahelyek szűnnek meg, komoly férfiak beszélnek róla a képernyő előtt. Harcolnak ellene, leg­alábbis így mondják, s e harc áldásai nehezen érnek el hozzánk. Éretlen suhancok fenyegetőznek erőszakkal és akasztófával. Ezzel akarnak megoldani olyasmit, amit csak szóval lehet. Zászlók és gyertyák lobognak, s a lassan megeredő esőben a téren állva mindenki célt lát. Olyan jövőt, ahol újra visszatér az ősz nyugalma, s csendesség lesz az emberekben. Aztán talán jut ide­jük arra is, hogy a gyerekkel óvodába menet meg­nézzék a pókok csodáját a fák ágai közt, a mértani rendet, s talán még a lecsapódó köd vízcseppjeit is. S ahogy a nagy csendességben haladnak, még meg­látják, hogy a sárga levél útnak indul a fáról. S nem az esti hírek lesznek többé a fontosak, hanem maga az élet, az ős-őszi nyugalom. Vacogás, izgalom nél­kül. Ahogy valamikor. komondi Hazai állattan (6.) Magyar csiga. (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next