Vas Népe, 1989. december (34. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-01 / 285. szám

Újabb figyelmeztető adalékok a jövő generációjának egészsége érdekében A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban tárgyalta „Az ifjúság egészségi helyzete” című napirendet. Az egészségügyi osztály előterjesztését tanulmányozva, újra és újramegjelenik gondolataim között azoknak az oktatásügyiben dolgozó kollégáknak a véleménye is, akik az elmúlt hetekben a Vas Népe hasábjain kifejtették nézeteiket a fenti címmel fémjelzett témakörben. Akár „alul- vagy felülnézetiben” vizsgálom a jelenlegi helyzetet, mindenképpen nagy belső polémiát ébresztenek bennem az egyesanyagokból kicsendülő, magamban újragondolt megállapítások. Érthető, hogy a testnevelői önérzetet birizgálja Hargitai Józsi és kolléga szaktanácsadói méréseken alapuló véleményalkotása, miszerint „a szükséges terhelést a tanulók még a testnevelési órák egy részén sem kapják meg”. A testület elé került beszámoló mintegy igazolásképpen rámutat a következményre is: „Az ifjúság egészségi állapota, erőnléte, edzettsége, terhelhetősége nem kielégítő. Az aktív népesség egészségi állapota kedvezőtlen tendenciát mutat, a megbetegedési és halálozási arányok trendje növekvő.” Természetesen senki sem gondolhatja komolyan, hogy e több mint figyelmeztető helyzet kiváltó oka az iskolai testnevelési órák élettanyag alacsony(? szintű hatásfoka. Számomra különösen nyugtalanító, hoggyen és hasonló, mondanivalójában azonos véleményeket tükröző, vagy ok-okozati öszszefüggéseket tartalmazó megállapításokat tömegével „összeollózhatnék” az eddig megjelent hozzászólásokból. Kissé igazságtalannak érzem, hogy a kritika eddig túlságosan a testnevelés tantárgy vélt vagy valós eredménytelenségét érintette. A címben feltett kérdés ennél tágabb vizsgálódási területet érint. Mi késztet, hogy gondolataimat írásiban is megerősítsem? A m „ügyünk” iránt érzett egyéni felelősség ismételt és folyamatos ébresztése. Hiba lenne, ha „megakadnánk” a testnevelés tantárgy gondjain, és a tapasztalt eredménytelenségeken meditálnánk. A másik véglet, hogy az érintettek — „a társadalmi méretű felelősség” állandó hangsúlyozásával — a testilelki nevelés problémakörét, összefüggéseit egyáltalán nem a rangjához, jelentőségéhez méltóan kezelik. A jelenlegi állapotba belenyugvó, kényelmes „szakemberek” a mindennapok eredménytelenségét magyarázgatva ezt a hivatkozási alapot használják fel tehetetlenségük vagy tétlenségük igazolásaként. Tény, hogy sok feltétel hiánya hátráltatja, hogy eltűnjön a címadó mondat végére került kérdőjel. A jelenlegi állapot azonban nem menthet fel senkit sem a cselekvés alól. Egyértelmű, hogy az ifjúsági testilelki egészségi állapotának „felületi kezelése” már nem sok eredményre vezet, a „betegség” súlyosabb... — Igazolják-e az orvosi tapasztalatok állításomat? Erről kérdezem dr. Giczy Sarolta csoportvezető ifjúsági főorvost, aki Vas megye tanulóinak egészségi helyzetéről átfogó információkkal rendelkezik. — A fiatalok egészségügyi állapotának megítélésére vonatkozó szűrővizsgálatok szerint — és ebben a szombathelyi ifjúságorvosi hálózat működésének tízéves tapasztalatait is összefoglalhatjuk — az úgynevezett civiiliizációs ártalmak a gyermek-, serdülő-, illetve ifjúkorban megjelennek. Ebben a korban már megalapozódnak azok a betegségek, elváltozások, melyek a felnőttkori magas megbetegedési és halálozási mutatók alakulásáért felelősek. — Melyek a különösen figyelmet érdemlő betegségcsoportok? — Népbetegség mértékű a fogszuvasodás, a mozgásszervi elváltozások és a szem fénytörési hibái. A gyermekek természetes mozgásigényének visszaszorulása (visszaszorítása?) és az egészségtelen táplálkozás következményeként egyre gyakoribb a serdülő és ifjúkori elhízás, funkcionális szívelváltozás és a magas vérnyomás-betegség. Mindezekből adódóan az elmúlt évtizedek során például Szombathelyen a gondozást igénylő tanulók száma négyszeresére, a testnevelés alól felmentettek száma pedig mintegy kétszeresére emelkedett. A testületi anyag riasztó tényeket tár fel a lelki egészség helyzetéről is. E téren mi a közvetlen tapasztalata a tanulóifjúság körében? — Megyénkben az iskolások megközelítően negyvenötven százaléka 16 éves koráig kapcsolatba kerül az alkoholos italokkal. Döntő többségük alkalmi fogyasztó, de jelentős a rendszeresen italozók száma is. A dohányzásról hasonlóan kedvezőtlen helyzetkép összegezhető: az általános iskolások húsz-harminc százaléka szív alkalomszerűen cigarettát, a középiskolások dohányzásának mértéke pedig — beleértve a lányokat is — esetenkénét meghaladja a felnőttekét. Megdöbbentő volt az idei nyáron az egyik építőtáborból kapott jelzés: a 616 Vas megyei tanuló a 13 tábori nap során 2 ezer négyszáz doboz cigaretta elfüstölésével emelte meg a tábori büfé bevételét... Az elmúlt években 35 fiatalkorú került orvosi kezelés alá és rendőrségi vizsgálatra kábítószerrel való visszaélés miatt. Ez kevesebb ugyan az ország egyes körzeteiben észlelt esetszámnál, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a kipróbálók száma nálunk is magasabb. A felsorolt tények és adatok a tanulók csökkent feszültség- és teherbíró képességére utalnak. Melyek a további kísérő jelenségei a lelki sérüléseknek? — A dohányzó, alkoholfogyasztó és gyógyszerszedő fiatalok számának emelkedésén kívül a neurotikus zavarok aránya is növekszik a korral együtt. Az 1987/88-as tanévben végzett felmérésünk a vizsgált tanulók mintegy 20 százalékának lelki sérülékenységét, szorongását bizonyította. A pedagógusokkal közösen tapasztaljuk, hogy ennek hatásaként kedvezőtlenül változott a fiatalok munkához, tanuláshoz való viszonya. Felmérések útján a szexuális kultúra és magatartás alacsony színvonaláról is meggyőződhettünk. Megyénkben is emelkedik a 18 éven aluliak művi terhességmegszakításainak száma, valamint aggasztó a nőgyógyászati fertőzések magas előfordulása is. — Mindezek alapján miképpen vélekedik a felvázolt helyzet hátteréről, a „betegség” gyökereiről? — A fentiek előzményét a fiatalabb korban kialakított életmódban, egészségmagatartási szokásokban és az ezeket meghatározó környezeti, kulturális, gazdasági és társadalmi tényezőkben kell keresni. — Miben látja a megelőzés lehetőségeit? — A gyermekkor végére és a korai serdülőkorra bizonyos életmód, alapvető szokások már kialakultak, mások éppen formálódóban vannak. A személyiség ekkor még könnyebben alakítható, mint a későbbi évek folyamán, hiszen érzékeny, nyitott és fogékony mindenféle hatásra. Az egészségkultúra alakításában, az egészségi jó szokások fejlesztésében és az egészséges életmódra nevelés folyamatában kiemelt feladatot tehát a családnak kell vállalnia, a testi-lelki egészség megalapozása a családiban kezdődik. Ugyanakkor nem elhanyagolható a felnőtt társadalom mintaadó szerepe, hiszen a gyerekeket a felnőttekkel való együttlét minden perce neveli. A család, az iskola, a társadalmi környezet minél jobban segíti a fiatalt szocializációjában, annál több remény van arra, hogy a saját felnőttkori életmódját majd pozitív, az egészsége alakulása szempontjából előnyös módon gyakorolja. Beszélgetésünk elsősorban a Vas megyei fiatalkorúak jelenlegi testi-lelki egészségének helyzetére vonatkozott. Mindannyiunknak, akik valamilyen formában részt veszünk ennek alakításában, közös a felelősségünk : a „diagnózis” megállapításán túl a cselekvés. Ebben az aktív folyamatban döntő láncszem a megelőzés. Bár e tevékenység az elhangzottak szerint is eléggé sokrétű, kétségtelen, hogy itt is hangsúlyoznunk kell az iskolai testnevelés és a mindennapos testedzés jelentőségét, melynek a helyzetét a témánkhoz eddig hozzászólók már kellő részletességgel, szakmai megalapozottsággal elemezték. Varga Imre Vas Megye Tanácsa V. B. művelődési és sportosztálya főelőadója „Ép testnép lélek?” Tűz a megyeházán (Folytatás az 1. oldalról) fel, a Berzsenyi téren is folyt bőven. A tüzet fél nyolc előtt sikerült eloltani, de a parázsló fa, papír még órákkal később is füstölt. Irodák égtek ki a tanácson, nyolcvan négyzetméter károsodott erősen. Az oltást nehezítette, hogy a húsz méter hosszú, alagútszerű irattárat csak egyik oldalról lehetett megközelíteni. A tanácsi dolgozók közül sokan vettek részt a mentésben, az eszközök — például a számítógépek — biztonságba helyezésében. Köztük voltak a tanács vezetői — például dr. Bors Zoltán elnök — is. A helyzet konszolidálódása után őt kérdeztük, mennyi a kár. — Az épületkárt négyötmillió forintra becsüljük — mondta. — Számoló- és számítógépeinkben egymilliós kár keletkezett. Elég sok a vízszivárgás az épületben, a beázások helyreállításának költségét nem könnyű hozzávetőlegesen megállapítani. Az irattárban az 1956 utáni és a hatvanas évekből való, archiválandó, nem túl lényeges okmányok voltak többnyire. Tehát hangsúlyozom — a mendemondák ellenében is —, hogy sem a tavalyi, sem az idei költségvetéssel kapcsolatos dokumentumok nem vesztek kárba, a pénzügyi munkát ebből a szempontból nem érte nagy hátrány. — Milyennek ítéli a mentést, az oltást? — A riasztórendszer jól működött, megítélésem szerint a tűzoltók derekasan helytálltak. Jó érzés volt látni, hogy a takarítók — akik a legkorábban jöttek —, s a többek is segítőkészen léptek fel. A tegnapi tűzesetnek van egy fátumszerű momentuma is: a megyei tűzoltóparancsnok utolsó munkanapján történt. Különös véletlen, hogy elődei is hasonlóan búcsúztak, egy-egy jelentős tűz ütött ki röviddel távozásuk előtt. A megyei tanácson támadt tegnapi tűz okát még vizsgálják ki 1989. december 1. Péntek Hihetetlen hír Ha Bush azt mondja: jó magyarok, holnaptól kifizetem az összes adósságotokat — elhiszem. Ha Ribánszky Róbert bugaci angolsággal bejelenti, hogy felvették a Lordok Házába — elhiszem. Ha Békési azt mondja, hogy január elsejétől naponta ötven dollárt kap minden utazó ,magyar — elhiszem. Ha Gáspár Sándor és Biszku Béla bejelenti, hogy elég neki bruttó ötezer nyugdíj — elhiszem. Ha Erich Honecker bejelenti, hogy belépett a FIDESZ-be — elhiszem. Ha a fiába munkásai k jelentik, hogy nincs jobb vezérigazgató a Földön Horváth Edénél — elhiszem. Mind elhiszem, el én. Csak egyet nem hiszek el soha: azt, hogy kibékül a Fradi és a Dózsa tábor. Kérem, tegnapelőtt ez megtörtént. Én nem hiszem, de megtörtént. A rádió nagy húsz percben méltatta a valóban történelmi eseményt. De miként is zajlott le a nagy találkozás? Éppen egymás anyját szidta a két tábor, amikor a fradista vezérszónok sálja átrepült a lilákhoz. A minimum, hogy a sálat semmivé foszlatják — gondoltam, ám a riport fejbe kólintott. A Dózsás vezér visszaadta a sálat, mi több, barátságosan intett is! Ekkor a „Lila majmok—Zöld majmok etwas Huhaanyád" című úttörőinduló zengett az uszodában ,merthogy vízilabda meccs volt. A két vezér intett és felcsendült a Hajrá Fradi/Dózsa! Értik ezt?! Hajrá — ezt kiabálták a mindenre elszánt szurkolók!! De van más is. A két vezér ismét találkozott, a szünetben együtt húzták meg a flaskát, és a negyedik negyedben már össze is ölelkeztek. Jött némi fütty, de a konzervatívokat leintették. A lényeg: a meccs végén a két tábor egymás mellett hagyta el a küzdőteret, ugyanazt a nótát fújva. „Édesanyám, kedves anyám / csak az a kérésem". Itt egy pillanatra megtorpant a dolog, mivel szín jött volna, de kivágták: „szépcsíkos ,imezt / csináltasson nékem." Egyet tudok: ha a Fradi és a Dózsa tábor kibékül, akkor ebben az országban bármi megeshet. Mondjuk az is, hogy Antoniewicz Roland önként SZDSZ-plakátokat ragaszt, kozma így jobb?! Talán három éve annak, hogy Szombathelyen a Hunyadi út és a Hajnal utca lakóinak kérésére felállíttatta a városi tanács a buszvárót. A mögött van egy kis park, oda a Kertészeti és Parképítő Vállalat helyezett ki padokat, és a képen látható, betonból készült asztalt. Mindez a lakókat szolgálta, a váró védte őket esőtől, széltől, az asztalhoz leülhettek beszélgetni. Valakinek nem tetszett létezésük, de az is lehet, hogy csak állati ösztöneiket akarták ily módon kiélni, öszszetörték az asztalt, padból is csak egy maradt, bezúzták a buszváró ablaktábláit, és leszakították a menetrendet. Szívesen megkérdezem az ismeretlen erősfiúktól: jó ez így? Most jobban érzik magukat? Építettek-e életükben valamit, kiadtak-e kezükből valami megfoghatók aminek haszna is van? A látottak alapján, vandalizmusuktól megrettenve csak azt érzem, félni kell tőlük. (takács) Gorbacsov a pápánál (Lakatos Ferenc karikatúrája)