Vas Népe, 1990. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-17 / 89. szám

Húsvét­hétfő a Múzeum­­faliban Míg Bozsok népe húsvét másnapján — „kimegy Em­­mausra!” vagyis — a sző­lőhegyre — ott néhányan még ismerik a mondást és tartják a szokást —, addig Szombathelyen jónéhányan kimennek a Múzeumfaluba. Itt persze nem torkot lo­csolnak, még csak nem is a lányokat. A kölni ugyan előkerült, de teljesen más célra: szagpróbára kellett. Itt rendezték a Megyei Művelődési és Ifjúsági Köz­pont Quiz a tízben családi vetélkedőjének soronkö­­vetkező kvízét. A gyerekek­nek többek között tormát, kölnivizet és borsot kellett felismerniük szaguk, illatuk alapján. A ház körüli munkában gyakorta tüsténkedőknek könnyű falat volt megsac­­colni „szemmérték” alapján, hogy mennyi tojást látnak a zsomborban, mekkora a sonka és a sajtfalat. Volt tojáshab-verés is: a kicsik­nek is jó mulatság otthon segítve pedig még nagyobb gyakorlatra is szert lehet tenni. A népi hangszer és a nép­viselet felismerése jelen­tette a legnagyobb gondot szinte kivétel nélkül mind a hat családnak. (Négy csa­lád ugyanis valószínűleg félt a hidegtől, így csak hatan vetélkedtek.) Az idő valóban nem ked­vezett a gyermekek mu­latságának. A Múzeumfalu­ban néhány emberkének még az orra is belepiroso­dott de nem sokan tágítot­tak. A hűvös idő ellenére csaknem háromszáz fel­nőtt vett e napon belépője­gyet a szombathelyi MMIK és a Vasi Múzeumfalu, pontosabban a múzeumi szervezet közös rendezvé­nyére. Gyerek meg legalább kétszer annyi volt. Akinek nem volt kedve drukkolni a versenyző csa­ládoknak, elmehetett egy sé­tára a „főutcába”. Volt itt vásári portéka: mézeskalács, fából faragott tárgy, faze­kas termék, kosár és más fonott tárgy. Aztán volt sok bütykölni való. Olyan is akad, aki minden alkalmat megragad, hogy az ilyen múzeumfalubeli rendez­vényekre kijöjjön és valami újat tanuljon. Szizálból most húsvéti tojást tartó kosa-kát fontak-varrtak. De fűztek gyöngyöt, készítet­tek ' ■igybabát és papírból, illeti filcből is alkottak tárgy,: kát. Képünkön is látható: kezek nyúlnak mindenhonnan az anyagok után. Volt, aki gólyalábra állt. A másik képünk az Un­­garesca táncosait mutat­ja: ők nem a gólyalábról estek le, hanem táncolnak. — Viszont ők biztosan nem fáztak e barátságtalan — időjárású — húsvéthétfőn. A FALCO FAKOMBINÄT pályázatot hirdet VÁLLALATI jogtanácsosi munkakör betöltésére. Pályázati feltételek: jogi diploma, jogtanácsosi képesítés, legalább 5 éves szakmai gyakorlat, angol / német nyelvismeret. Előnyben részesítjük azokat a jelentkezőket, akik külkereskedelmi szakjogászi képesítéssel, cégalapítási gyakorlattal rendelkeznek. Előbbrejutási lehetőséget biztosítunk. Fizetés: megállapodás alapján. A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó részletes önéletrajzát, szakmai életútjának részletes bemutatását, jelenlegi tevékenységének és jövedelmének leírását, továbbá iskolai végzettségét, képesítését igazoló okmányainak másolatát, valamint 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványát. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet a FALCO Személyzeti Osztály vezetőjénél (HÖBÖR ÁRPÁD, tel.: 94/11-321) A pályázatokat a megjelenéstől számított 30 napon belül lehet benyújtani a FALCO FAKOMBINÄT Személyzeti Osztályára. Levélcím: FALCO FAKOMBINÄT 9700 SZOMBATHELY, ZANATI U. 26. (9040) Gazdagok vagyunk Vita a tulajdonról Ha egy idős volt gazda kimegy az edőbe, könnybe lá­bad a szeme, mikor látja azt a sok fát, ami a földön rot­had. A fa megbetegedett, a szél kidöntötte, a földön hevei-. Természetesein nagyon sok lábon száradt fa is van, mely még nem dőlt ki. Ugyanez a helyzet az állami és a tsz-er­­dőkben is. A valódiságról bárki meggyőződhet egy erdei séta alkalmával. A száraz fát össze lehetne szedni, el lehetne vinni a lakásokba tüzelni, hisz nem mindenki becstelen, hogy az egészséges fát is kivágja. A fa szállítását szervezetten le­het ellenőrizni. A föld felett sok millió kalória megy tönkre, rothad el, mikor a bányászok életük kockáztatásával hozzák fel a föld alól az energiát, a szenet. Kell, hogy emlékezzünk arra, mikor Tatabányán hu­szonhét bányászkoporsó volt egy temetésen egymás mellett, nem is beszélve a két-három áldozattal járó balesetekről. Gazdagok vagyunk, felelőtlenek az illetékesek? Mikor a gazda tulajdonos volt, mielőtt az évi tüzelőt kivágta, többször végigsétált az erdőn, megnézte melyik fa beteg és csak azután emelte fel fejszéjét vágásra. Termé­szetesen voltak olyan gazdák is, akik rablógazdálkodást vé­geztek az erdejükben, de ilyen nagyon kevés volt. A pa­zarlástól a mezőgazdaság sem mentes, a szervestrágya sem részesül olyan megbecsülésben, mint amit megilletne. Mű­trágyázással van a termelés, a Péti Nitrogén mű oly szor­galmasan gyártja a műtrágyát, hogy már több milliárd fo­rintot hozott mínusz előjellel. Közben a kutak vize már alig használható. Negyven évben megtanították a nép nagy hányadát lopni, hazudni, nagyzolni. Lopni: Kellett a gazdának saját krumpliját, gabonáját, disznaját stb., mert ha nem lopta volna el saját termését, akkor felkapott volna az álla. Hazudni: Negyven évben annyi társadalmi munka, kom­munista műszak volt papíron elvégezve, hogy az ország­ban negyven évnél idősebb objektum nem lehetne. A szo­cialista társadalom magasabbrendűségét hirdették a tőkés társadalmi rendszer felett, s íme mi van. Nagyzolni: A tőkés ha munkába megy, vagy a másik tőkéshez tárgyalni, saját maga vezeti személygépkocsiját. Magyarországon személygépkocsi vezető kell, mert ha az igazgató, elnök, vagy osztályvezető vezeti a személygép­kocsit, elfárad és nem tud „tárgyalni". Személygépkocsi ve­zető kell még akkor is, ha a szárító üzem áll, mert a te­hergépkocsira nincs váltó gépkocsivezető, aki elszállítja a száraz gabonát a raktárba. Művelődés, kultúra kell, de sor­jában. Képtár Szombathelyen van, de a Népfront utcában a négy pár vasúiti sín felett nincs felüljáró. A Képtár min­den nap pénzt visz, de a felüljáró minden nap pénzt hoz­na az idő és az üzemanyag megtakarításával. A búsz-huszonkét milliárd dolláros adósság nagy, hisz csecsemőtől az aggastyánig személyenként 150—170 ezer forint, de a nagy baj az emberek gondolkodásmódjában van, a gondolkodásmódjának az egyszerű munkástól a mi­niszterig meg kell változni, mert sok helyen nem ott kell lenni, hanem dolgozni kell. Az adósságot sem az USA, sem az NSZK nem fizeti ki helyettünk, ezt a magyar népnek kell kiizadni. A sokat beszélt hatékony, takarékos, szervezett munkáról nem be­szélni kell, hanem végrehajtani. A termelőeszközöket foko­zatosan, ésszerűen privatizálni kell, részvényessé keli ten­ni a dolgozókat, minél lassabban megy a privatizálás, an­nál lassabban tudunk kijönni a kátyúból. A tulajdonviszonyt vissza kell rendezni. Demokrácia keil, hol a hatalmon lévő kormányt az ellenzék mindig ellenőrzi. Simon János nyug. mg. mérnök Megint csak nézünk Eleinte a jogászokat hibáztattam: ők tehetnek az okai, hogy olyan ne­héz elintézni a hivatalos ügyeket, hiszen nékik ér­dekük, hogy az állam­polgár segítségre szorul­jon. Az idő meg az élet igen jó tanítómesternek bizonyult, ma már tá­masznak, partnernek te­kintem az ügyvédet, de nem adtam fel egészen, remélem, eljön az a nap, amikor magam is ele­gendő leszek saját ügye­im intézéséhez. Egysze­rűen a jogállamot várom, amikor a szabályok, a törvények, a jogok el­nyerik valódi értelmü­ket, és nem érzem foly­ton azt, hogy az állam, hivatal becsap, de azt el­várja, hogy én jóhiszemű és korrekt legyek. Több ez, mint bizalmi válság. A jogszabályok szünte­len változtatása megin­gatta bennem a törvény­­tisztelő embert. Azt hi­szem, a tehó-val kezdő­dött. A tisztességes befi­zetők (utóbb balekok) közé tartoztam. Őszintén aggódtam szomszédomért, aki még a második év­ben sem tett eleget köte­lességének, mondtam is, a bíróságon végzi. Hát, nem úgy lett. Aztán kö­vetkeztek az utazási és vámszabályok, a deviza­szerzési engedélyek és korlátok, a fekete valu­ták legalizálásának ha­táridőhöz kötött, külön­­számlás és ma már ka­matozó betétvariációi. Nem hiszem, hogy ügy­véd nélkül eligazodnak azok, akiknek van mit menteniük. £s miközben az az érzésünk, hogy mindenre van szabály, nem is egy, aközben szembesülünk a nagy üzletekkel, vagyonátru­házási akciókkal, a nem­zeti vagyon elkótyave­tyélésének újabb díszvi­rágaival, mert kiderült, hogy joghézagokban gaz­dagok vagyunk. Amerre csak nézünk, nagyban folyik a szerzés. A me­gyei lapok tulajdonoscse­réje, a Gerbaud épülete, a világkiállítási területek kisajátítása, az üzletek és a vállalatok vezetői­nek tulajdonossá válása — mind lehetséges. Odá­ig már eljutottunk a jog­­államiságban, hogy amit kifejezetten nem tilt a törvény, azt szabad. En­nek a szabadságnak csak a pénz és a helyzetben levés szab korlátot. Aki­nek nincs se tőkéje, se pozíciója, az csak néz, mint a Balatonpart hat­vanas évekbeli filléres felparcellázásakor. Az erkölcsi érzék hiába ber­zenkedik, a hézagokban burjánzik a spekuláció. Csak az áruházi tolva­jok nem kerülhetik el a büntetést? b. r. Útszéliek Itt lebzsel már a ta­vasz, zöld paplan a ha­tár. Főutak árkaiból kan­dikálnak gyermeklánc­fűnek, erdőszéleken vi­rít a kikerics. Gépkocsik meg-meg­­állnak, kihuppan belőlük a hevenyészett műanyag­­zsák. Tömötten. Egy ide­ig még rejti kincsét, az­tán szél cibálja, s kicsu­­vad. ömlesztett szenny, háztartási hulladék! A természet békés rendjét így falja az ok­talan. Szaporodnak, so­kasodnak a műanyagzsá­kok! Üton-út félen. Vajon, kik a tettesek? A falun élő ember gépkocsin hordja ki hulladékát? Ugyan! Ott a szeméttelep. A tettes? A városi „ci­vilizált.” Kőrengetegbe nyomorodon lelke a ter­mészet örök könyvét forgatni képtelen? Igen. Este, megtéröben a hét­végi telkéről, mit ott ösz­­szegyújtött, árokba ta­szítja. Hiszi, az már nem az ő telke! Isten állat­kertje, viszont igen nagy!? Ne pusztítsd tovább, ami telkednél már na­gyobb! A hazát! (Fehér) * • ® Nem kel fel többé (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3 1990. április 17. Kedd ^3 Burkolólap­___ I v r •vásár! MINDEN TERMÉKÜNKET 15—30 % engedménnyel TERMELŐI ÁRON KÍNÁLUNK VÁSÁRLÓINKNAK, MELY TOVÁBBI 10% MEGTAKARÍTÁST JELENT ÖNNEK! CSAK ROMHÁNYBAN MINTABOLTUNK: ROMHANY, KOSSUTH U. 73. TEL.: 27-11345, 27-12134, 27-12268. NYITVATARTÁS: HÉTKÖZNAP 7—15.30 SZOMBATON 7—12.00-IG. (8679)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék