Vas Népe, 1990. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-02 / 153. szám

Három a legény Úgy mint a nagy Orosz­országban, a még na­gyobb párt ma kezdődő kongressázusán. Azon a párton, amely több mint hetven éve a legdemok­ratikusabb jelszavaikat tűzte zászlajára, de a ki­vitel aortán ennek ellen­kezőjét sikerült bizonyí­tania. Az erős vezérek legerőseebbike, Sztálin most hal meg végleg. Hruscsov megtámadta, de nem bírt vele. Brezs­­ny­ev nyilvánosan reha­bilitálta volna, ha Ká­dár nem tiltakozik (a kútfő persze nem száz­­százalékos, de Kádár és Brezsnyev igen jó bará­tok voltak, egy zsák, al­ma ide, egy zsák krumpli oda.). Az SZKP tehát vi­rult, miközben az or­szág romlott ész kincs­nek számított egy szap­pan. A szocializ­m­us te­tőpontján, 1978-ban Le­­ningrádban, a csak kül­­l­földiek által látogatható szálló előtt, miniszoknyá­ban reszkettek a látnyok a mínuszban a padokon. Hátha leesik valami, futja kajára és legfőkép­pen piára. Részeg rend­őr zavart el részeg nőket és úgy tűnt, itt minden­ki bódult. Gorbacsov hatalmas tette, hogy felismerte e primitív rendszer ab­szurditását. Gorbacsov a­­ mesehős, a legkisebb fiú, aki végre legyűri a sár- I lányt. Aki végre ledőli­­ a sztálinizmust, ő rend­kívül szívós világvesze­delmet. Csakhogy a gá­ton újabb legények je­lentek m­­eg. A kongresz­­szuson felszólal majd a szerény Ligacsov elvtárs is. Aki szőkebb körben kijelentette: hát, ő aztán elvállalná a kommunist­a esszmesság szellemében akár a főtitkári posz­tot is. Kijelentése viha­ros­ tetszést aratott a konzervatívok körében. Nemcsak a SZU-bajna itt­hon is. Persze, sokan lát­nának szívesen egy Li­­gacsovot a Kreml bár­sonyszékében. Olyan Li­­gacsovot, aki aztán meg­mutatná az eltévedt bá­rányoknak ... „Ligi" — mert hát van Gorbi is — szóval Ligi bizakodik. De ott az ellensúly. Jel­cin. Jelcin, aki egyre népszerűbb és nem meg- * alkuvó típus. Jelcin, a­ki kész az SZKP-ból való­­ kilépőm­ is (jó hecc len­ne), ha a párt a konzer­vatívok kezébe kerülne. Ilyen légkörben a cent­rum esélyei nőttek, Gorbacsov maradása va­­­­lószínűsíthető. Ha nem, jön a magyar modell. Kongresszus, majd párt­­i értekezlet, kettéválás.­­ SZKP helyett talán SZP­­ (magyarul: szocialista­­ párt), így tovább, ismer*­t rétrén elemként jöhet egy marsall, botjával. Ez I Irm­a a legross­za­bb va­­­­riáció. A három legény­­ most egy csandában du­dál. Kíváncsian­ és nem minden szorongás nélkül várjuk, ki fújja a rö­­videbbet? Kozma I­I . A tartalombólI I I I , Sorvadás után sarjadás I A I Anyegin­­­a nyerő i_______________| Kitart az éhségsztrájkoló A múlt hét szerdája óta Szomorú színfoltja a megyeszékhelynek a Radius H­ungaricus Rt. székhá­zának falánál ülő, éhségsztráj­któl tiltakozó Sz. Koz­­mán Teréz játék­készítő. Tegnap is a helyén láttuk, néha beszélgetőket „fogd­", a mentősök is érdek­­lődtek az állapota felöl. A kimerülés jelei látszanak rajta, félő, jogi ter­mészetű ügyének megoldására nem ez az önpusztító módszer a legjobb megoldás ... Két hét múlva ismétlés Nádasdon Elmosta az eső az aratási felvonulást Izgatottan nézte a falu lakossága, a szervezők azonban még inkább, hogy az időjárás megkegyelmez-e nekik, eláll-e az eső? N­á­­dasdon régi hagyományt szerettek volna feleleveníte­ni tegnap. Elhatározták, hogy Péter-Pál napján ara­tási fölvonulást tartanak, majd jelképesen, a múltnak megfelelően kaszával felsze­relkezve a vetésre indulnak s két, három keresztnyit le­vágnak a frissen érett ga­bonából. Korhű ruhákban, s ennek megfelelő szerszámokkal (kasza, villa) álltak a kul­­túrház előtt, többnyire azon­ban a falakon belül. A hir­telen zápornak induló égi áldás hosszúnak bizonyult, s szomorúan kellett lemon­daniuk az újszerű program­ról. Vigasztalhatja őket az, hogy két hét múlva ismét megkísérlik ugyanezt, s ak­­kor is ilyen lelkesedéssel vesz részt a programban a falu apraja-nagyja. Estére talán a hirtelen eső miatti szomorúság oldódott kicsit. A nap csúcspontjá­nak tervezett bált nem tud­ta elmosni a víz. A étterem fedett... (kig) N­ ipfényre várva. Most rosszkat jött az égi áldás Nádas­don. az szósz a hitoktatásról A Szabad Demokraták Szövetségének Országos Ta­nácsa pénteki, az éjszakai órákba nyúlt ülésén megerő­sítette az ügyvivői testület állásfoglalását, amely síkra száll mind a hitoktatás sza­badsága, mind az állam és az egyház következetes el­választása mellett. Az állás­­foglalás szerint az állami iskolákban csak a tanren­den és órarenden kívüli fa­kultatív hitoktatás teszi le­hetővé, hogy a különböző vallási felekezetekhez tarto­zó, valamint felekezeten kívüli szülők gyermekei kényszer és megkülönbözte­tés nélkül tanulhassanak együtt. Úgy döntött a tanács, hogy az Országgyűlés mai ülésén az egyházi törvény kiegészítéséről javaslatot terjeszt be. E módosítás megengedhetetlennek nyil­vánítaná, hogy a hitoktatás az állami iskolákban a tan­rend része legyen; a hitok­tatók a tanári kar tagjai le­gyenek; a vallási tárgyak bekerüljenek a tanulók bi­zonyítványába, továbbá, hogy a hitoktatás az iskola költségvetését terhelje. Mezey György, a magyar labdarúgó válogatott volt szövetségi kapitánya a Ma­gyar Televízió kommentáto­raként dolgozott Olaszor­szágban. — Edzőnek nehezebb Vagy riporternek? — Nem riporter voltam, s nem is szeretnék az len­ni. Kommentátornak kértek fel, azt igyekeztem megol­dani. Én egy kicsit más szemmel néztem a meccse­ket, mint a riporter és a né­ző. — Mi a véleménye az ar­gentin—jugoszláv, az olasz —ír és a nyugatnémet— csehszlovák mérkőzésekről? — Sok különbséget nem nagyon találok, mivel na­gyon hasonlítanak egymás­hoz a mérkőzések. A védel­mek nem nagyon hibáznak, s egy-egy lepattanó labda utáni helyz­et dönthet. A szakmai elemziás­­bővebb beszélgetést igényelne, a végén szívesen állok a Vas Népe rendelkezésére. Azért néhány mondatot még mondanék. Argentínában ed­dig „nem volt benne” a négy közé jutás. A nyitányon kikaptak, a szovjetek elleni meccsük vitatható, a bra­zilok ellenit láttuk, nem az övék volt, csak az övék lett. Amit eddig látni tő­lük, kevlets a döntőbe jutás­hoz. Ha Maradona teljesen rendbelép, ugrásszerűen ja­vulhatnak. Az írek maxi­mumot teljesítettek a ju­­goszlávok nagyobb koncent­rálással továbbjuthattak volna, Sztojkoviccsal sokat színesedett a játékuk. Di­csérni lehet a csehszlováko­kat is, ám­ a két utóbbi csapat köztés sem olyan profi, mint ellenfeleik. Más közegből érkeznek, ebben a magyarokra hasonlítanak. — Szakmailag eddig mi­lyen összegzést lehetne ké­szíteni? — Mint említettem, azzal még várjunk egy kicsit, bár a­ világbajnokság 90 százalékán túl vagyunk. Egy-két meccstől eltekintve sok kívánnivalót hagyott maga után a Mondiale. Egyetértek azzal, hogy a fo­ci nagy üzlet, ám többet kellene foglalkozni a tech­nikával. Birkózni már mindenki megtanult, véle­ményem szerint a képzés­re kellene több energiát fordítani. — Mely csapatok tetszet­tek? —!— Kezdeném a csalódá­saimmal. A szovjetek játék­tudása ennél nagyobb, a brazilok elemi hibákat vé­tettek a gólhelyzeteknél, ez náluk szokatlan volt eddig. Hollandia fáradtan, rossz formában érkezett Olaszor­szágba, nem tudni miért. Kellemes meglepetés Ka­merun, védekezésük euró­­pai­ szinta, s­­ van néhány nagyon ügyes csatáruk. Ko­lumbia szívós­a, már emlí­tett csehszlovákok és ju­­goszlávok meghaladták a kontinens átlagszintjét. Az olasz, nyugatnémet és an­gol csapat a várt teljesít­ményt nyújtotta, a belgák viszont tudásuk alapján előbbre végezhettek volna. A spanyol csapat nekem azért csalódás, mert nem­ tudta kihasználni csodála­tos középpályás sorát. — A csapartok, vagy egyé­nek világbajnoksága ez? — A védelmek világbaj­noksága ez, most nincs akkora egyéniség, mint az 1986-os Maradona volt. Klinsmannhoz hasonló egyéni villanások döntenek el meccseket. — Kik játsszák a döntőt? — Csak jóslásra vállal­kozom, a jelenlegi ismere­tek alapján az olaszokat és nyugatnémeteket várom a fináléba. V­iodor MONDIALE '90 Mi a véleménye? Válaszol Mezey György, volt szövetségi kapitány Emlékezni kell, ha már a barbárságot nem lehet el­feledni. Ez az utódok kö­telessége. Ezt a feladatot teljesítette — kissé megkés­ve, véljük — a körmendi tanács akkor, amikor teg­nap emléktáblát állíttatott az innen 1944. július nyolca­­dikán elhurcolt 384 zsidó vallású ember tiszteletére Egy sem tért vissza közü­lük a haláltáborokból, mint ahogy nincs már az a zsi­nagóga sem, amely a jelen­legi Dénes Lajos út 2. szá­mú ház helyén állott. E ház falára került fel az emlék­tábla, s az ünnepi beszéd után a kegyelet koszorúi. A zsinagóga is a második világháború poklában pusz­tult el, ma már nyoma sincs. Szombathelyen délután két órakor találkoztak az Izraelita Hitközség Zrínyi utcai imaházában a gyüle­kezet tagjai, és más vallá­sok képviselői, ők a Szom­bathelyről deportált több mint négyezer zsidó mártír emlékezetére rendezett gyászünnepségen vettek részt. Negyvenhat éve min­den évben megrendezik a kegyeleti megemlékezést, s a különféle vallások össze­fogása ma — amikor újból éledőben van az antiszemi­tizmus — különösen lénye­ges. Csak a vallási meggyőző­déstől független humánum menthet meg, hogy a haj­dani elállatiasodott világ ns éledhessen újra. Az akkor meggyalázott, megölt zsidó gyermekek, nők, férfiak sor­sának felidézése szolgálhat a jelennek tanulságul. dr. Soha többé- A kegyelet gyertyái. Dr. Simon Gábor, a körmendi Pártközi Kerekasztal Tajtá­rsainak elnöke táblaavató beszédét mondja. Lélekben veletek vagyunk. A gyülekezet a szombathelyi gyászt?.! n­epsjtigen.

Next