Vas Népe, 1990. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-07 / 158. szám
Két évszázada megoldatlan A gasztonyi rejtély Ez a török nagyvezír — bizonyos Izzít Mehmed pasa — aki itt nyugszik (?) Gasztony község templomában a kórus alatt, úgy látszik, előbb halt meg, mintsem hogy megszületett volna. Ezt a paradoxont (is) oldani kívánjuk a következőkben, miután kielégíteni igyekszünk a történelmi kuriózumokra fogékony olvasói kíváncsiságot, hogy tudniillik, hogyan került egy nagyvezér, vagy az ő sírköve a tizenhetedik és tizennyolcadik század fordulóján, több mint száz évvel a törökök magyarországi kiűzetése, Buda visszafoglalása után ebbe a kis Vas megyei faluba. Itt áll két évszázada ez a gyönyörű, márványba faragott, török felirattal ékesített síremlék. Hogyan került ide és honnét, rejtély. Titok fedi annak ellenére, hogy hatvan évvel ezelőtt — utoljára akkor! — tudós emberek, köztük egy meghívott török történész is igyekezett a tények nyomára akadni. De inkább összekevertek hitem szerint néhány dolgot, mintsem tisztáztak volna. Egy legendát, amely a környéken máig nem foszlott szét, azért, valamelyest oszlatni igyekeztek a tudósok. Nevezetesen azt, hogy „a szentgotthárdi csatában megsérült török főtisztet, Mehmed pasát Gasztonyban ápolták, gyógyulása után itt maradt és egy helybéli leányt vett feleségül.” A bökkenő ott van a dologban, hogy a szentgotthárdi csata éppen 156 évvel előtte meg nevezett Izzet Mehmed pasa (gasztonyi) kőbe vésett halálának dátumát. Amaz 1664-ben volt, ez a török pedig 1820-ban halt meg. Honnét tudható ez? A sírkő török feliratából, amelyet 1929-ben az itt járt történész, Husszein Namik így fordított le: „Az elhunyt, Istenben boldogult és Isten kegyelmére utalt nagyvezér Izzet Mehmet pasának lelki nyugalmára. 1198 Redsel hó 13” (A dátumot a korabeli kutatók a mi időszámításunk szerint 1198 + 622 , 1820- ban adták meg.) A török történész szerint ekkor halt meg a pasa és obeliszkjét is 1820-ban készítették, s akkor állították fel. A ma embere — laikusként — akár minden emitt leírt szó mögé kérdőjelet tehetne (1820-ban halt meg? az emlékkövet készítették ebben az évben? ekkor is állították?), de a kétségnél több támaszra lenne szüksége. Több bizonyosságra. A, művészi módon vésett török felirat egyesek szerint kétségtelenné teszi a tényt: ilyent akkoriban csak Törökországban tudtak készíteni. De tolakszik megint elő a kétely: sehol a kései török hódoltsági területeken? Például a Balkánon? Ez az utóbbi kérdés azért, látszik indokoltnak, mert a Balkán és Gasztony között egy valaha volt kapcsolatot tudunk a tudós elmék segítségével kitapogatni. E szál mentén haladva esetleg némi támpontot szerezhetünk arra nézvést, hogyan került Gasztonyba ez az itt szokatlan, furcsa sírkő. (Kalauzunk Vakarcs Kálmán, korának egyik legjobb helyi történésze, a szentgotthárdi gimnázium egykori tanára.) Gasztony történelmi családjainak ágain-bogain juthatunk némi ismeretekhez. Egyike volt e nagy családoknak a Boros nemzedék. Egyik ősük, Rákosi Boros József „a török háborúban élelmezési biztos volt a Délvidéken”. Talán ő hozta, hozatta ezt a márványkövet Gasztonyba? Talán. Azért, mert barátja volt a nagyvezérnek. Lehet. Esetleg megbecsült ellensége volt s mint ilyent tisztelte? Esetleg. És még sok kérdés tehető fel így. Igen ám, de Gasztonynak több „nagy családja” volt a történelmi időkben. Éltek itt még Eőryek, Székek, Zellesek, Hertelendyek. Miért a Boros nevet mondom? Mert a monolitnak, azaz egységes tömbnek mutatkozó obeliszk alapzatán, a török nyelvű szöveg alatt van egy másik rejtélyes felirat is, amelyet Varjú Elemér, a Nemzeti Múzeum húszas években volt igazgatója magyarra fordított. Így szól: „Zimonynak II. József győzelmes hadai által történt bevételekor Rákosi Boros József , császári és apostoli királyi felsége helytartótanácsának egyik tanácsosa ... a gasztonyi egyháznak ajándékul adta 1789. évben.” Belátom, innét már szinte követhetetlen a dolog, ámbár itt válik igazán érdekessé, szinte krimi rejtélyűvé az ügy. Adott egy márványkő, amelynek felső része egy török vezér fejfája, alapzata pedig egy ajándékozási aktust örökít meg. Időrendbe szedve a tényeket, a felszínen az látszik, hogy Rákosi Boros 1789-ben ad valamit (nem világos, hogy mit) a gasztonyi egyházközségnek. Nem valószínű, hogy ezt a márványtömböt adja, amelyre aztán majd Törökországban (!), vagy a Balkánon harmincegy év múlva (1820-ban) rávésik a pasa halálának napját s emlékezetét. Ha ez a paradoxon — amelyet a huszas évek vizsgálatainak némelyike sugall — feloldható, akkor igaz az a másik is, amit a bevezetőben említek, hogy tudniillik, ez a nagyvezér „előbb halt meg, mintsem megszületett volna”. A sírkő rejtélyének kulcsa másutt keresendő, ennek nagy a valószínűsége. Tudjuk azt is, hogy Gasztonyban egyéb török emlékeket is őriztek a Boros portán. Márványba vésett feliratos táblákat például, amelyek elvesztek a pocsékoló időben. S amelyeknek felirataiból mecset, török kút, meg egyebek (gasztonyi?) létére következtettek még e század elején is. Ami tény: a szép kis gasztonyi templom helyén már 1600-as években is temető állt. Miként Németh Pál gasztonyi iskolaigazgató mondotta, 1939-ben „a pasa sírjának is itt kell lennie valahol a temető helyén épült templom fala közelében, már azért is, mert amikor 1905- ben a templomot belsőleg renoválták és márványpadozat felszedték, a török kőoszlop körül mély üreg támadt. Hihető, hogy ez az üreg rejti magában az elhunyt basa földi maradványait .. Nos, hihető is, nem is. A laikusnak legföljebb tipp értékű „válaszai” vannak, olyanok, amelyek semmit nem bizonyítanak. De legalább cáfolná valaki, és érdemben, a föltett kérdések méltatlanságát, s kérdezne jól! Az e sorok írójának is azt jelenthetné, hogy élnek közöttünk olyan emberek is, akik nem csupán a ma hasznát kutatva lesik a holnapot. Attól persze senki kenyere nem lesz holnap vastagabb, ha kitudódnék a két évszázada megoldatlan gasztonyi rejtély: mikor, hogyan és miért került ebbe a kis vasi faluba egy török nagyvezér, de legalábbis a sírköve, Husszein Namik egykoron lefordította. Így oldalról jól kivehető a tömb tetején a vezéri sisak. Kis híján botrányba fulladt a minap a tanácsülés Jákon. Polgár József tanácselnök ugyanis korkedvezményes nyugdíjaztatását kérte a tanácstagoktól, akik ezzel egyöntetűen egyet is értettek. Nem így az SZDSZ jelenlévő képviselői, akik kijelentették, hogy Polgár József még életerős ember és a nyugdíjazása fedezetére szolgáló 690 ezer forint kifizetése nehéz helyzetbe hozza a majdani önkormányzatot. A személyeskedésig fajuló vitában aztán az SZDSZ képviselői kifejtették, hogy a faluban semmi sem fejlődött az utóbbi évtizedekben. A tanácstagok kikérték maguknak ezt az állítást, és sorolták az eredményeket. Az SZDSZ-esek véleménye az aznap tárgyalandó ügyekben is sorra szembekerült a döntésre jogosult tanácstagokéval. A vita annyira kiéleződött, hogy egy tanácstag felháborodottan kirohant a teremből. Deli Ferencné, a jáki tanács vb-titkára. — Polgár József korkedvezményes nyugdíjazását egy kormányrendelet teszi lehetővé, amely szerint öt évvel a rendes korhatár előtt nyugdíjba mehetnek azok, akik úgy gondolják, az új rendszerben már nem akarnak, vagy nem tudnak részt venni. Ennek anyagi fedezetére az Antall-kormány 50 millió forintot különített el, amelyből vállalta a nyugdíj felének fizetését. A másik felét a helyi önkormányzatoknak kellene kifizetniük, de éppen azért, hogy ez ne terhelje annyira őket, a rájuk eső rész felét a megyei tanács vállalta magára. Így az SZDSZ által emlegetett 690 ezer forintnak csak a 25 százalékát kell a majdani önkormányzatnak fizetni, ami havi háromezer forintot jelent. Tehát nem helyi elhatározás, hanem minisztertanácsi rendelet alapján kérte nyugdíjaztatását Polgár József, aki egyébként 1967- től tanácselnök. Én úgy gondolom, annyi mindent tett a faluért ez alatt, hogy már csak emberi okokból is lehetővé kell tenni számára a tisztes visszavonulás lehetőségét. A tanácstagok is így gondolják, hiszen egyhangúan megszavazták a kérést, ellentétben az SZDSZ képviselőivel. Az SZDSZ-esek egyébként teljesen tájékozatlanok voltak a tanács, a falu dolgaival kapcsolatban. Nem vették figyelembe az elmúlt időszak lehetőségeit, adottságait, s úgy vettem észre, csak azért is ellene voltak minden előterjesztésnek, amit a tanácstagok elfogadtak, függetlenül annak tartalmától. Polgár József tanácselnök: — Nagyon sokat gondolkodtam ezen a döntésen, én sem így gondoltam régebben a nyugdíjbavonulást. . Azt hiszem, hogy az elmúlt 36 évben, amit a községben pedagógusként és tanácselnökként eltöltöttem, megtettem, amit lehetett. Úgy érzem, hogy a lakosság nagy része elégedett is a munkámmal. Nem futamodom meg, de a közeljövő gazdasági, politikai változásaihoz én már idős vagyok. Úgy gondolom, hogy ezeket már nem nekem kell végigcsinálni. S ha már a jogszabály alkotói gondoltak arra, hogy évtizedek munkája után ne kelljen az utcára kerülni embereknek, úgy gondoltam, élek a tisztes visszavonulás lehetőségével. Máté László, Sipos Tibor, a kilenc fős jáki SZDSZ csoport tagjai: Mi nem Polgár József ellen vagyunk, hiszen mint a tanácsülésen is mondtuk, lehet, hogy nagy tapasztalatai miatt nekünk is éppen ő lenne a jelöltünk a polgármesteri posztra. Szerintünk azonban még az a havi háromezer forint is terheli az önkormányzatot. Ezt a pénzt máshol is el tudjuk képzelni, például az óvoda felújítására, a közellátás javítására is lehetne fordítani. Sajnos, nem ismerjük a tanács gazdálkodási lehetőségeit, problémáit. A tanács ugyanis eddig nem küldte meg a tárgyalandó anyagokat, csak meghívót kaptunk a tanácsülésre, így történt ez most is, s úgy gondoltuk, hogyha nem ismerjük az ügyeket, akkor elleneznünk kell őket(!) Ezért elleneztünk minden döntést. Egyébként sok minden elmaradt ebben a faluban az elmúlt évtizedekben. Szerintünk az emberek nagy részének nincs jó véleménye a tanácselnökről. Nem változott itt semmi. A tanácstagok nem kérdezik meg az emberek véleményét, és persze, hogy leszavaznak bennünket, hiszen régi barátok, csak nem bántják egymást! A tanácsüléseken minden eldöntött, s ők csak emelgetik a kezüket. Mi a tanácsülésen képviselt véleményünket megbeszéltük a tagsággal, és úgy érezzük, hogy a falu érdekében emeltük fel szavunkat. Nyugdíjvita - a falu nevében Polgár József úgy érzi, az emberek nagy része elégedett a munkájával, s amit tett, a falu javára tette. Ebben a tanácstagok is megerősítik. Az SZDSZ helyi, kilencfős csoportja, bár tájékozatlan a tanács ügyeiről (s ők is csak maguk közt beszélték meg, hogy mit képviseljenek), éppen az ellenkezőjét gondolja és tagjai úgy érzik, hogy a falu érdekében emelték fel szavukat. A falu pedig — melynek a nevében mindkét fél beszél, s amely eldönthetné kinek van igaza, ki jogosult egyáltalán a nevében beszélni — egyelőre hallgat. Talán majd nemsokára megszólal. Akkor lesz rendszerváltás. Dugmanits Csaba Bár fentebb látszólag a tudományos igényű válasz hiánya foglalkoztatta, az önök tudósítója úgy istenigazából másfajta válaszra vár, másra kíváncsi. Mai Géfin Gyulákat, Pável Ágostonokat, Csudás Jenőket, Kuncz Adolfokat, vagyis tapogatódzók helyett fogódzókat keres ezen az Európa-közeliségére különösen sokat adó tájon. Olyan embereket mint ők voltak itt, akik cseppben is megmérték és felismerték a tengert, hogy aztán hajózzanak rajta. Égzengéses viharokban is... Tarabó Zoltán Horváth Pál felvételei Neffszeikizta, orvossal „A legtöbb rosszindulatú daganat igen nagy hatásfokkal meggyógyítható, ha a betegséget korai stádiumban felismerjük. Minél előrehaladottabb ugyanis ez a kór, annál kisebb a gyógyulás esélye. Különösen érvényes ez a leggyakoribb nőgyógyászati rákféleség, a méhnyakrák esetében. Nőgyógyászati, és úgynevezett etológiai vizsgálatok segítségével ugyanis már nagyon korán, még a rák teljes kifejlődése előtt, az úgynevezett rákmegelőző állapot idején az elváltozás felismerhető, szövettani vizsgálattal pontosítható, és eredményesen, korai esetekben igen kis műtét segítségével kezelhető. Azonban ilyen esetekben is számolni kell a kiújulás lehetőségével, tehát a rendszeres ellenőrzés nem maradhat el. Mindez a kedvező eredmény azonban csak akkor érhető el, ha a fenti szűrővizsgálatokra sor kerül. Adatok bizonyítják, hogy a szűrővizsgálatokon rendszeresen megjelenők körében az előrehaladott állapotban lévő méhnyakrák csak igen ritkán, robbanásszerű növekedés esetén fordul elő (0,5— 1 százalék), az előrehaladott állapotban felismert esetekben viszont a beteg a megelőző öt évben nem volt szűrővizsgálaton. Ezért ajánlható minden 18 év feletti nőnek, hogy kétévenként vegyen részt nőgyógyászati rákszűrő - vizsgálaton, melynek során esetleg egyéb nőgyógyászati betegségre is fény derülhet. Különösen ajánlott a megjelenés az úgynevezett kockázat-tényezőket viselők számára. Ilyenek a különböző, elsősorban vírusos eredetű méhnyak-fertőzések, több szexuális partner az élet folyamán, korán megkezdett szexuális élet és a dohányzás. A betegség korai tünete hüvelyi folyás (de nem minden folyás jelent méhnyakrákot). Ez olyan jel, amivel orvoshoz kell fordulni. Szűrővizsgálatra minden nőgyógyászati szakrendelőben, Család- és Nővédelmi Tanácsadóban, terhesgondozásokon és az onkológiai szakrendeléseken lehetőség van. Nagyon jó lenne, ha a falvakban élők minél nagyobb számban igénybe vennék az úgynevezett szűrőbuszt, amely elsősorban kisközségeinket látogatja.” Ezen a héten a leggyakoribb női rákféleségről, ennek gyógyításáról, illetve megelőzéséről kérdeztük meg prof. dr. Illés Györgyöt, a Vas Megyei Markusovszky Kórház és Rendelőintézet osztályvezető főorvosát. Világbanki hitel mezőgazdasági vállalkozóknak A Földművelésügyi Minisztérium illetékesei megkezdték a tárgyalásokat a hazai bankokkal arról, hogy miképpen lehetne a mezőgazdasági vállalkozókat lehetőség szerint egyszerűsített eljárással hozzájuttatni az 5. világbanki agrárprogram által kilátásba helyezett mintegy 100 millió dolláros hitelhez, vagy annak egy részéhez — erről tájékoztatták az MTI-t a Földművelésügyi Minisztériumban. Müller László osztályvezető elmondta, hogy az előzetes elemzések szerint nagy érdeklődés mutatkozik a kistermelők és a leendő vállalkozók körében a hitelek igénybevételére. Az integrált agrár exportprogramban várhatóan főként a kisüzemek, kistermelők lesznek érdekeltek. A korábbi világbanki programokkal ellentétben ez az új kiírás nem határoz meg konkrét célokat , mint a nagyüzemek esetében —, hanem lehetővé teszik , hogy hitelből bármilyen jól jövedelmező tevékenységre berendezkedhessenek az érintettek. Olyan exportbővítő vállalkozásokra nyílik lehetőség, amelyek kellő jövedelmezőséget ígérnek az állattenyésztésben, a növénytermesztésben vagy akár a vállalkozói élelmiszer-feldolgozásban, s a falusi turizmus föllendítésére is kínálkozik pénzforrás. A lényeg: a program céljait nem írták körül tüzetesen, a legjobb ötleteket „díjazzák” majd a vállalkozók pályázatainak elbírálói. A pályázatokról az FM- ben közölték: tekintettel lesznek arra, hogy a vállalkozók sem a pénzügyi lebonyolításban, sem a hiteladminisztrációban nem jártasak, azért egyszerűsített eljárással teszik hozzáférhetővé az érdeklődőknek a világbanki összeget. Annyi azonban máris biztos: ahhoz, hogy valaki élhessen a lehetőséggel, vagyoni háttérrel kell rendelkeznie, ez a hitel felvételének egyik feltétele. Az igényelhető öszszeget nem határozzák meg, ám azt minden bizonnyal befolyásolni fogja a rendelkezésre álló saját tőke nagysága. Amennyiben a vállalkozók különösen jó ötletekkel jelentkeznének, ám ehhez részben hiányozna a vagyoni háttér, úgy a hitelgarancia alapítványból is — ennek létrehozását már elhatározták — kellő fedezetet kaphatnak a termelők. A pályázatokat nagy jártassággal rendelkező intézményrendszer készíti majd el, a vállalkozó jelöltek felkérésére. 1990. július 7. Szombat