Vas Népe, 1990. augusztus (35. évfolyam, 180-204. szám)

1990-08-02 / 180. szám

Mi történt a fél órában?—Bevérzett az ufós buszos szeme Körtefejű E.T. az út középe Az ufós buszost kerestem, de hétfőn szabadnapos volt. Kedden kétt járat között ép­pen a postára­ ment, tehát kértem kollégáját, hívjon vissza. S negyed óra múlva csöngött a telefonom és beje­lentkezett: — Halló, itt Her­czeg Fe­renc Győrből — mondja a Kisalföld Volán ufós buszo­sa. Előbb a megyei lapjuk­ból, a Kisalföldből, majd a keddi, július végi Népsza­badságból tudhatott meg az újságolvasó néhány dolgot a történetiből. A lényeg: a 47 éves Her­­czeg Ferenc július 24-án éj­fél körül, amikor befejezte napját — a Győr—Vének helyközi autóbuszjáraton tel­jesít szolgálatot 20 éve, s a Volánnál 25 éve dolgozik — és Vénekről hazafelé, Kis­­bajcsra tartott a­ufóval talál­kozott. — Az az igazság, én nem is hittem abban, hogy valami természetfeletti lények len­nének — mondja a beszél­getésünk elején. — Először mikor futott át ez a gondolat az agyán? — Mindjárt nem. Már 6—700 méterről láttam a vö­rös színű fényt. A falunk előtt a kanyar után, egy nyílt, egyenes terepen — úgy kétszáz-háromszáz méterre — már egészen jól láttam. Mint egy gyerek, olyan volt. Az út közepén állt. Akkor gondoltam arra, hogy ez nem mindennapi. Most se tudom, hogyan álltam meg. Úgy tűnt, hogy néhány percig néztük egymást, de amikor hazamentem és el­mondtam, mi történt, akkor a feleségem nézett az órára és akkor már negyed egy volt. Rendesen meg éjfél előtt otthon vagyok, fél órával később értem haza. — Maradjunk egy kicsit még a lénynél. Hogy nézett ki? — Akkora volt, ahogy mondtam, mint egy gyerek: 120—130 centi magas. Fej­­reállított köcsöghöz, vagy körtéhez hasonlított a feje. De jóval nagyobb volt a tes­téhez képest. A lábát szét­terpesztette és lábfejet nem láttam. Volt keze is és mint­ha négy ujja lett volna. — A fején szája, szeme, füle, haja volt-e?­­ — Füle és orra nem...volt. Aho­l az ember szája van, ott volt valamije. Haja nem volt. A szeme meg olyan volt, mint amikor a nők ki­festik a szemüket. Mandula formájú, de a mandulánál jóval nagyobb és kicsit fer­dén állt. — A bőre? — Hát, hogy az : a­ bőre volt-e vagy valami egész testet beborító ruha, azt nem tudom, — de acélkék színű volt tetőtől talpig. — A test lapos vo­lt, vagy felfújt lufihoz hasonlított? — Nem. Emberhez hason­­liított. —• Kidomborodtak az iz­mai? — Nem, ezt így nem lát­tam. — Amikor a közelébe ért, mi történt? — Iszonyatos fényesség volt. A két szeméből jött a fény, de úgy, hogy az egész környezetét bevilágította. Mintha nappal lett volna. Most is voltam az orvosnál. — A fény miatt? — Igen. Teljesen bevérzett a szemem, azon az éjjelen — épp egy h­ete­n úgy ér­keztem haza. És az arcom is vörös meg fekete volt. Mert úgy kapcsoltam fel a villanyt, hogy kértem a fe­leségemet, hogy nézzen meg, normálisan nézek-e ki vagy sem. A szemem bevérzése már szinte teljesen elmúlt. De a fejem még mindig fáj. Ne­kem csak nagyon ritkán fájt ezelőtt a fejem, most meg még mindig elfogy néha na­ponta egy doboz Quarelro. Az orvos szerint mindkettő erős fény miatt van. — Amikor az eset történt, csa­k tény volt vagy más is? — Ahogy megláttam az alakot, a fejemben akkor kezdődött a lüktetés: olyan, mint amikor az embernek futás után vagy hőségben lüktet. — Sugárzást még mindig nem mértek? — Volt itt valami kutató­csoport és a cipőm talpában meg a nadrágomban még ta­láltak. Meg a testemben is. Most már nincs annyi, hogy veszélyes lenne az emberre. — A buszt mérték-e? — Azt nem. — Mit gondol, miért pon­t magával történt meg? — Én is éppen ezen studí­­rozok. Miért pont engem? Mondtam már, én ezt nem hittem. Ilyen filmeket nem néztem, meg nem is olvas­tam ilyenről. De megtörtént, a saját szememmel láttam. Csak azt nem tudom, köz­ben mi volt. Egymást néztük és utána csak azt tudom, hogy otthon fölkapcsoltam a villanyt. — A gyerekei mit szólnak? — Négy gyerekünk van. A legkisebb most megy nyolca­dikba, a legnagyobb 24 éves, de mindegyik félt engem. Nem szívesen engednek este el. — hes—­ ­ • 1 _ A hét filmje: Tremors—Ahová lépek szörny terem A nagy szörnyfilmek hagyományaira alapozva az Uni­versal Pictures új produkciójában a Tremors — Ahová lé­pek, szörny terem című filmben a science-fiction és a humor elemeit kombinálja. A film gyártásvezetője, Gale Anne Hurd korábban olyan produkciókban dolgozott, mint az Oscar-díjas Nyolcadik utas a halál, a Ragadozó és a Mélység titka. A 14 éven aluliaknak nem ajánlott, színes, vidám, szinkronizált amerikai rémtörténetet augusztus 2-től mutatja be a Sava­­ria Mozi. A Szombathelyi Marti­­neum Kft. antikváriumának hanglemezkínálatára szeret­ném felhívni a figyelmet. Természetesen a­­ lemezek sok más hanglemez árusító boltban is többnyire megta­lálhatók, azonban Szombat­helyen mintha ez az üzlet rendelkezne a legbővebb készlettel. Beethoven Pastoral szim­fóniája gyermekkoromtól nagy zenei szívügyem, akkor Toscanini előadásában is­mertem meg. A legmélyebb nyomot a csodálatos lassú­tétel hagyta, ahol az erdő­­zsongással keveredett dalla­mokból varázslatosan csör­gedeznek elő új dallamok, van egy refrénszerű utótag­melódia, amelyikbe vala­mennyi téma torkollik, a vi­harzene, aminek hallgatása­kor a nyomasztó légkör utá­ni felüdítő illatát is érez­tem, és a vihar elvonulását követő himnikus finálé, amely éteri magasságokba emeli a lelket. Mindezeket számomra senki más karmester nem tudta előidézni, minden újabb meghallgatás elked­vetlenítő csalódást hozott. Nemrégen megismertem Kari Böhm vezényletével, ez visz­­szaadta az élményeket és hi­tem a szimfóniában, ezután a Martineum Kft. boltjában rábukkantam egy újdonság­ra, a mű egy új felvételére, a Roger Norrington vezette The London Classical Players előadásában, az EMI 1988- ban készült lemezén. Először a soha nem hallott zenekari hangzás lepett meg és az I. tétel nagyszerű megfogalma­zása, idegenül hatott a többi, technikailag non plus ultrá­nak, ám érzelmileg hide­gebbnek­ éreztem mássága miatt. De most, másodszori meghallgatása után le nem írhatom örömöm, feltámad­tak bennem­­az elveszettnek hitt gyermekkori élmények. Nincs egyetlen hangja a par­titúrának, amely az előadás­ban nem lenne pontosan megméretve, a zenekari já­ték ilyen kidolgozottságát képzelni eddig nem tudtam. És mindehhez a lemez hang­minősége ! A Pastoral a 6. szimfó­niája Beethovennek, mintegy az 5., a Sorsszimfónia fe­szültségeinek lecsillapítása, feloldása. (Beethoven ekkor már tudta, hogy meg fog süketülni.) Az 1808-ban el­készült művében természet­szeretetének adott hangot. Némiképp a romantikus programszimfónia egyik gyö­kerének tekinthető, megkö­zelítően a típusnak, mint Liszt szimfonikus költemé­nye a Les Preludes, nem történést illusztrál, hanem, mint­ Liszt mondta­ ,a költe­mény keltette lelkiállapotot. Beethoven műve is így meg­közelíthető, többek közt a mű elé írta: „Inkább az ér­zelem kifejezése, mint festé­szet”, s itt az ihlető a leg­szebb költemény, maga az isteni természet. A­ lemezen Beethoven I. szimfóniája szerepel még, hasonlóan kiváló előadásban, felejthetetlen zenei pillana­tokkal. Egy egészen más jellegű hanglemez a nagynevű szop­ránénekesnő, Kiri Te Kana­­va, Ave Maria Philips-felvé­­tele. Technikailag ez a ko­rong is kifogástalan és szép­séges zenei pillanatokkal ajándékozza meg a hallga­tót. Számomra a művek sor­rendjének megválasztása nem szerencsés (dehát ez, az ilyen típusú lemezek, azt hi­szem, megoldhatatlan prob­lémája, de itt mindenképpen kínálkozott volna jobb meg­oldás), pedig láthatóan tö­rekszik az összeállítás a mű­vek egymásutánjának hatá­sára is, nyilvánvalóan ezért került a lemezre Bach 147. sz. kantátájának szépséges korültétele, Mozart Ave ve­rum corpus­a és Händel Sámson oratóriumának rész­lete, mindegyik a Szent Pál Katedrális fiúkórusának elő­adásában. Ajánlatos, hogy ne egyvégtében hallgassuk a művedet, hanem egyet-egyet, hangulatunktól, kíváncsiság­tól függően. A legszebben énekelten a két Gounod­­kompozíciót tartom (a Di­vine Redeemer M ária és a Sanctus a Messe solennelle­­ből), amelyek Mozart és Bach műveket kereteznek. Miikor egyvégtében hallgat­tam, elkeseredtem, mert úgy tűnt, ez a megragadóan gyö­nyörű hangú énekesnő Mo­zart együk legcsodálatosabb lassú­ tételét és Bach Bist du bei mir dalát lélektelenül adja elő, és egészen más volt ezeknek hatása, amikor eze­ket külön-külön hallgattam meg. Döbbenetes, hogy az egymásmellettiség, a környe­zet mennyire befolyásolja a műalkotás befogadását! Visszatérve a programze­néhez, Beethovennél régebbi forráshoz, Vivaldi közked­velt concerto-it, a Négy év­szakot ajánlom megvásárlás­ra. Ebben is hallunk vihart vonószenekar megeleveníté­­sében, villámok cikázását hegedűhúrokról, és érezzük a tikkasztó nyár melegét, vagy a tavasz ébredését, hallunk szüreti mulatozást, halljuk az elsárgult levelek hullását, dermesztő hidegével a tél beköszöntét, északi szélfú­­vást, majd feloldásul idilli hószállingózást, mindezt úgy, hogy a zene egyszerre il­lusztrál és emeli a lelket a legédesebb érzések világába. Károlyi Pál Hanglemezújdonságok Ökumenikus keresztény iskolák? A budapesti, XII. kerületi Arany János Általános­­ Iskola és Gimnázium további sorsa körül összecsaptak az indulatok. Az iskolát visszakapta a katolikus egy­ház, s a tervek szerint ősztől már újra egyházi iskola­ként fog működni. Ez váltotta ki a vitát, szülők és tanárok részéről egyaránt. A televízió A Hét című műsorának június 10-iki, vasárnap esti adásában lát­­tuk-hallottuk a heves vita egy részletét, melynek során több szülő, köztük Haumann Péter, a neves szín­művész is — ezúttal mint érintett szülő — elmon­dotta véleményét. Egy másik apa felháborodásának adott kifejezést, hogy ő református létére, nem járat­ja gyermekét katolikus iskolába. A vélemények — pro és kontra — tehát ugyancsak megoszlottak. Épp ezért adunk most hírt egy teljesen újszerű kezdeményezésről. A kísérlet lényege, hogy egyes, most visszakapott, volt egyházi iskolák helyén nem felekezeti — katolikus, református, evangélikus stb. — iskolát működtetnének, hanem — ahol erre igény van, illetve kedv és hajlandóság is mutatkozik — ott a különböző keresztény egyházközösségek összefogásával közös, ökumenikus iskolát hoznának létre. Ezzel egy merőben új iskolatípus van megszületőben! Ilyen kezdeményezés lartott napvilágot a többi kö­zött Budapest XXII-ik kerületében, ahol a különböző keresztény egyházak „ökumenikus keresztény iskola” létrehozásán fáradoznak. Az iskola szervezése még a parlamenti választási kampány ideje alatt, ez év feb­ruár—márciusban kezdődött. A kerületben a Keresz­ténydemokrata Néppárt jelöltjéhez sok ilyen kérelem futott be, s a tanárok öntevékenyen alakították meg munkacsoportjukat az iskola pedagógiai elveinek, el­képzeléseinek a kialakítására. Az azóta már megvál­­asztott kereszténydemokrata képviselőnő pedig — maga is tanár lévén — az iskolaszervezés technikai lebonyolítását vállalta. Egyidejűleg felvették a kap­csolatot a már régebb idő óta szerveződő, közös egy­házi iskolákkal, elméleti pedagógiai munkacsoportok­kal, melyek ezeknek az iskolák szakmai munkáját lesznek hivatva koordinálni. Majd elkezdték a kerület valamennyi egyházközösségében az igények felmérését. Elkészítették az iskola rövidtávú pedagógiai program­ját is, melyet megküldtek az egyházközségek vezető testületeinek (képviselőtestületek, presbitériumok) és vezetőinek, a plébánosoknak és lelkészeknek. Ez idáig — elvi nyilatkozat formájában — a XXII.-ik kerület­ben, azaz Budafokon és Nagytétényben működő két római katolikus plébánia, továbbá a református, az evangélikus és a baptista gyülekezet lelkészei és ve­zető testületei jelezték társulási szándékukat az ö­cu­­menikus iskola megalapításában. Folyamatban van a részletes oktatási és nevelési program, valamint az iskola szervezeti és működési szabályzatának elké­szítése. A szervezés során egyértelművé vált, hogy a szü­lők az állami iskolákkal egyenlő elbírálás alá eső iskolát akarnak. Ez azért figyelemre méltó, mert ebbe a felekezetközi iskolába olyan gyerekek fognak járni, akik eddig más iskolák tanulói voltak, tehát több ok­tatási intézményből verbuválódtak. Az iskola szervezői most indítják útjára a részletesebb, tanulókra lebon­tott igényfelmérést és az ehhez szükséges, részletes programot is tartalmazó szórólapokat. Azt sem lehet azonban elhallgatni, hogy egy ilyen iskola szervezése meglehetősen sok nehézséggel és problémával jár együtt. Ilyen például az, hogy a lelki­ismereti és vallásszabadságról, a tanácsokról és az oktatásról­ szóló törvények nem egy paragrafusa elté­rően szabályozza az egyházi iskolák szervezésének le­hetőségeit. Nem egy esetben felekezeti villongások, ellentétek — akár helyi, akár magasabb egyházkor­mányzati szinten — is akadályozhatják vagy késlell­tethetik egy ilyen iskolatípus szervezését. Abban nagy a bizonytalanság, hogy az új oktatási és önkormány­zati törvény hogyan fogja szabályozni a szervezettség bizonyos fokát már elért egyházi iskolák, óvodák létét és működését. Eddig még olyan fórum vagy szervezet sem jött létre, ahol a szerveződések zászlóvivői és a többi pedagógusok kifejthetnék véleményüket és el­mondhatnák tapasztalataikat, javaslataikat, s a peda­gógiai munkáról, elképzeléseikről is eszmecserét foly­tathatnának. Ezért egy ökumenikus iskola szervezése esetén a legelső teendők közé kell tartoznia egy mun­kacsoport létrehozásának. Az is fontos, hogy ahol ilyen iskolát szeretnének indítani, ne magányos Robinsonok­ként, külön-külön kínlódva alakítsák ki munkamód­szereiket, a keresztény pedagógia alapelveit, hanem ke­­­­ressék és vegyék fel egymással a kapcsolatot, s vegyék át a már meglévő tapasztalatokat. Ily módon sok munkát, fáradságot és esetleges bosszúságot takarít­hatnak meg maguknak! Figyelemre méltó, hogy nem „fentről” javasolták ennek az új iskolatípusnak a megvalósítását, hanem demokratikusan, alulról jövő kezdeményezésként, az érintett szülők és tanárok összefogásával indult meg c­ szervezőmunka, ahol erre közösségi igény nyilvánult meg. A budafoki és nagytétényi ökumenikus keresztény iskola szervezői keresik most a különféle vélemények és az eddigi tapaszatalatok összeegyeztetésének a mód­ját és lehetőségét. Aztán a különböző véleményeket összegezve, el akarják azokat juttatni a parlament il­letékes bizottsága elé, hogy a készülő új oktatási tör­vény megalkotásánál figyelembe lehessen venni. — szer Olcsóbb a hitel a csotrogányosoknak Olcsóbban jutnak hitelhez azok az autósok Dél-Kalifor­­niában, akik régi évjáratú, füstöt okádó járműveiket le­selejtezik és újat környe­zetkímélőbbet vesznek. A Tisztább levegőt! akció keretében egy olajipari cég felajánlotta, hogy 7 ezer, 1971 előtt gyártott autót vásárol meg, darabját 700 dollárért. Ezek a kocsik 15—30-szor annyira szennyezik a leve­gőt, mint tíz évvel később gyártott utódaik. A kalifor­niai First Interstate Bank megígérte, hogy akik eladják kocsijukat, kedvezményes hi­telt kapnak 1981 után gyár­tott autók vásárlásához. Ed­dig már csaknem 5 ezren je­lezték, hogy élnek a lehető­séggel. ,, Az Egyesült Államokban Los Angeles felett a leg­szennyezettebb a levegő." 1990. augusztus 2. Csütörtök

Next