Vas Népe, 1990. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-01 / 205. szám
A tartalomból I G Gécsek Eb-ezüstérmes □ Mi a fia, maffia... IDLJ Verőlegény Az emberben felrémlik egy rajz valamelyik nyugati lapból, még az afganisztáni megszállás idején. Egy tank áll afgán földön, a tankból Brezsnyev hajol ki matróztrikóban és azt mondja az őt megállítani akaró pakisztáninak: — Most mit vagy úgy oda, csak leugrok a tengerhez egyet fürdeni... Jó kis rajt volt, ki tudja miért, nem közölték a magyar lapok (se). Szóval újra megrajzolhatná az a karikaturista, csak most nem Leóval, hanem eszmetársával, tovaris Szaddám Huszeinnel. Sokan és sokat szidják az iraki diktátort, pedig nem tett mást, mint valóra váltotta ideológiai tanulmányait. Amely teljesen megegyezik a volt orosz főtitkárok és udvaruk néhai cselekedeteivel. A nagy Szovjetunió rendszerint mélynövésű vezetői úgy gondolták, hogy a szocializmus megvédésének legbiztosabb módja a terjeszkedés, a világhódítás. Elmenni Etiópiába, beszivárogni Angolába, erősíteni Kubát, meghódítani Nicaraguát, odacsapni a lázadozóknak. Lám, a magyarokat is mily’ keményen orrbagyűrték 56-ban, aztán sokáig csöndben maradtak — vonhatta le a következtetést Szaddám, no meg csábította a parányi államocska készlete is. Vedd el, a tiéd, te vagy az erősebb — érvényesült a régi sztálini elv. Hát elvette. Hogy mivel? Orosz, magyar, csehszlovák, lengyel és keletnémet fegyverekkel. Igen, mi fegyvereztük fel Irakot, mi tettük nagyhatalommá és politikai rövidlátásunk következményeként most mi isszuk leginkább a levét (mert nem „ihatunk” olajat). Ez a rövidlátás természetesen nem ma, s nem is tegnap következett be, hanem egy „következetes, elvi politika” részeként. Ismerős a mondat, ugye? A Magyar Köztársaság kuvaiti követségén a végsőkig maradtak küldötteink. Ezzel is jelezve a letiport országnak: bűnelkövetés után most bűnhődünk. Bocsánatot kérünk, hogy netán magyar AMD-vel lőnek rájuk. Mást most nem tehetünk. (west) Határőrségből határrendőrség Várhatóan még az idén a Parlament elé kerül a Magyar Köztársaság államhatáráról, határőrizetéről és a határrendőrség felállításáról szóló törvénytervezet — közölték a BM Határőrség pénteki sajtótájékoztatóján a fővárosban. Nováky Balázs vezérőrnagy, megbízott parancsnok elmondta, hogy a tervek szerint a jövőben többek között közbiztonsági és bűnüldözési feladatokkal is foglalkozik majd a határőrségből határrendőrséggé átalakuló szervezet. Az elképzelések szerint a határon belül 10 kilométer széles sávban bűncselekmények esetén nyomozási feladatokat is ellátnak majd. A tiltott határátlépést megkísérlőket — ez csupán szabálysértésnek számít — a jövőben nem adják át a rendőrségnek, hanem saját hatáskörben intézkednek. Szovjet csapatkivonásnál az egyharmadon Augusztus végéig a hazánkban tartózkodó szovjet katonáknak és hozzátartozóiknak valamivel több mint egyharmada távozott az országból. Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője az MTI-nek elmondta, hogy mostanáig 35 720-an távoztak Magyarországról, köztük 19 403 katona, 3851 polgári alkalmazott és 12 466 családtag. Augusztus 31-én reggelig 522 katonavonat gördült át a magyar—szovjet határon. Osztrák cukorka a vasváriaknak Nem gyerekcipőben Ismert szociológiai tanmese, hogy egy gyártulajdonos mennyi mindent elérhet azzal az apró fogással, hogy tudja alkalmazottai nevét. Hogy — körbejárva a gyárban — szól hozzájuk egyegy jó szót. Ha meg valamelyik dolgozójától még azt is megkérdezi, hogy meggyógyult-e a kedves felesége, nyomban a ködös távolba vész a béremelés. Herbert Richter, az osztrák Richter-cipőgyár tulajdonosa jól tudja a leckét. De azt is sejti, hogy a tanácstalan, bizonytalan és óvatos magyaroknak a néhány jó szó kevés. Vasvárra cipelt hát egy egész zenekart, ünnepi lakomát rendezett, elhozta százötven linzi alkalmazottját, hogy magához édesgesse a cipőgyár dolgozóit — ha netán attól félnének, hogy idejön a nyugati tőkés és hipp-hopp, kizsákmányolja őket. A Sabaria Cipőgyár harmadik vegyesvállalata született meg azzal, hogy vasvári üzeme társult a Richtercéggel, amelynek fő profilja a gyerekcipő. Alaptőkéjük 34 millió 600 ezer forint, amely 50—50 százalékban oszlik meg az osztrák és a (Folytatás a 2. oldalon) Az egyiket Richter úr, a másikat Horváth úr, a Sabaria vezérigazgatója verte csapra. A lány felnőtt, önálló lesz • A Remix szombathelyi részlege ismét hitet tett az önállóság mellett Forr a világ. Tegnapi számunkban tudósítottuk olvasóinkat arról, hogy a Remix szombathelyi vállalatánál a munkástanács megvonta a bizalmat a jelenlegi vezetéstől. Az akció eredménye az lett, hogy a munkáskollektíva kétharmada további bizalmat szavazott a vezetőknek. Ezzel, azt hittük elültek a vihar hullámai a Remix feje fölül, tegnap azonban Szombathelyre érkezett a vállalat vezérigazgatója, dr. Molnár Rudolf, hogy jóváhagyassa a kollektívával azt a javaslatot, amelyet ők már két hónappal ezelőtt elutasítottak, jelesül az egyszemélyes kft. megalakítását. Tegnap tehát ismét munkásgyűlésre gyülekezett a vállalat dolgozóinak jó része, hogy ítéljen a vezér javaslata felett. Dr. Molnár Rudolf felolvasta az alapító okirat már régebben is ismert szövegét, s kijelentette, hogy nem született meg a vállalati törvény, a határidő lejárt, ezért a mai naptól megalakítja a kft.-t. Ez az elképzelés nem tetszett, csakúgy, mint két hónappal ezelőtt a dolgozói kollektívának, és a tervet megtorpedózták. (Folytatás a 2. oldalon) Díszpolgáruk Pozsgay és a pápa 270 magyar település — több mint kétmillió lakosával — csatlakozott az Expo Vidéken nevű ausztrál—magyar alapítvány programjához, amit idén, május 4-ikén hoztak létre Budapesten — tájékoztatta munkatársunkat tegnap dr. Garda Károly orvos, a kuratórium elnöke Szombathelyen, ahol a kuratórium székhelye van. Az alapítvány azért száll síkra, hogy a világkiállításon egyenlő eséllyel vegyen részt az ország bármely települése. A 270 település írásban küldte meg csatlakozási kérelmét a szombathelyi kuratóriumhoz. Az Expo Vidéken alapítvány egyúttal átértékelte a Hidak a jövőbe című jelmondatát. „Véleményünk szerint az emberiség jövője a 21. században és a harmadik évezredben az egyesült Európa mintájára csak az egyesült Föld lehet.. Az ehhez vezető hidakat kívánják bemutatni a magyar vidéken"’ — hangoztatta dr. Garda Károly. Tegnap az Expo Vidéken alapítvány kuratóriumának javaslatára létrejött a Terra-Unita alapítvány is. A kuratórium elnöke dr. Rákos Gyula sebészorvos, alelnöke Kovács Ádám feltaláló és dr. Garda Károly orvos. A 270 magyar település több mint kétmillió polgára nevében az alapítvány díszpolgárává fogadta Mater Teréziát, a Szeretet Miszszionáriusi Rend alapítóját Indiából, 11. János Pál pápát, Tőkés László református püspököt Romániából, Habsburg Ottót Ausztriából, Helmut Kohlt az NSZK-ból, Horn Gyulát Magyarországról, Mihail Gorbacsovot a Szovjetunióból, Morita Akiot, a Sony elnökét Japánból, Ronald Reagant az USA-ból és Pozsgay Imrét Magyarországról. A díszpolgári oklevelet és az Egyesült Föld címerét a nevezett személyiségek 1990 karácsony hetében itthon, illetve külföldön kapják kézhez a világban elismert magyar vagy magyar származású személyiségektől. gy. z. Egyesült Föld, magyar vidék Már 500 millió forint a megyei aszálykár — Nyár végén a téli takarmányt etetik — Levágják a tenyészállatokat — Nyugtalanság falun Gyors állami intézkedések kellenek A tsz-ek megyei szövetségén tegnap reggel ismét értékelték az aszálykár alakulását. A tartós szárazság miatt a megye újabb térségeiben száradt el a kukorica, a napraforgó és került kritikus helyzetbe a cukorrépa, a zöldségféle, beleértve a kistermelők konyhakerti veteményeit is. Huszár Sándor titkár elmondta: már 500 millió forintra tehető az aszálykár. Kettős a baj: túlságosan nagy a légköri szárazság, de nyomasztóbb az eső hiánya. A húszas évek elején és 1952-ben volt az ideihez hasonló tartós szárazság, amikor az új telepítésű erdőkben is szomjan haltak a fák. A gond nem csak közvetlen pénzbeni veszteséget jelent a csökkent vagy elmaradt termés miatt, hanem tartós következménye is lesz. A mezőről sok helyen elfogyott a takarmány, meg kellett kezdeni a télire szánt eleség etetését. Ennek hatása a takarmányárakban erősen éhezhető. A kukorica mázsánkénti ára közelít az ezer forinthoz. Tegnap reggel Komárom megyéből telefonon keresték a szövetséget abban a reményben, hogy 900 forintért kukoricát tud nekik szerezni, amit ők helyből elszállítanának . .. A takarmány hiánya — és a magas ár — önmagában is növeli az állattartás gondját. Több helyen nem termékenyítik a tenyészállatokat, s levágni kényszerülnek értékes egyedeket. Sok kistermelő azért került nehéz helyzetbe, mert a hízott csirkéjét, pulykáját, marháját nem tudja folyamatosan értékesíteni piaci gondok miatt, így tartani kényszerül az amúgy is túletett állományát, a drága takarmánnyal. A helyzet tovább élesedik, mert a felvásárló vállalatok raktárai is tele vannak. Az export nagyon bizonytalan, a belső fogyasztás egyre kevesebb lesz a dráguló élet miatt. Nincs más lehetőség, mint a tenyésztőnél hagyni az állatot. Ez a szorító helyzet is oka tenyészállatok levágásának. A mezőgazdasági termelők helyzetét súlyosbítják a növekvő állami elvonások, és súlyosbítja az állami támogatások, az exportszubvenciók csökkentése. Ezek együttes hatása 140 millió forint bevételkiesést jelent. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemeket ez különösen sújtja, „leülteti”. Ezekben az üzermekben — és a hozzájuk tartozó községekben — nyugtalanok az emberek, nagy ipari árnövekedésre is számítanak. Huszár Sándor hangoztatta: rendkívüli és gyors állami intézkedésekre van szükség a termelés folyamatosságához, mert a terheket az üzemek önerejükből képtelenek hordani. Gyorsan kedvezőbb hitelre lenne szükség, esedékes hiteleiket későbbre kellene tenni, mert nincs elég pénz vetőmagcserére, műtrágyára, maholnap nem lesz üzemanyagra sem... U. Gy. Hétfőtől rendes ülés a Parlamentben A forró vitákat hozott hosszú nyári rendkívüli üléssorozatot lezárva szeptember 3-tól, hétfőtől ismét a rendes kerékvágásba zökken vissza a ház munkája. A parlamenti pártok frakcióinak kora reggeli tanácskozása után 10.30 órakor megnyílik a kétnaposra tervezett plenáris ülés, amelynek napirendjén a többi között hat törvényjavaslat, illetve határozattervezet megvitatása szerepel. Lenin alól lopták el... Kinek volt képe? Becsületes arcú férfi a Kismackóban, nem tolakodó, de határozott. — Búza Lajos vagyok. Szombathelyen, a Liszt Ferenc utca tízben lakom és azért zavarom, mert ellopták a képemet. Erre már oda kell figyelni. — Miként történt, Lajos? Végtére is, mi történt? — Az úgy volt, hogy 1988-ban, Szent István tiszteletére a Savaria Mozi pályázatot hirdetett. Amatőrfestőket kerestek. Olyanokat, akik nagy királyunkat, vagy a koronázásával kapcsolatos eseményeket festik meg. Én is indultam, mert igen megtetszett a Tolnai Világlap 1939-es címlapja. Ezen István király éppen átveszi a koronát a pápától. Felemelő jelenet, megragadott. Nosza, megfestettem, beküldtem a pályázatra. De semmi sem történt Illetve annyi, hogy a moziban iskolások képeit mutatták be, az amatőrökét nem ... Miért? Hát ezt ma sem tudom. — Mi lett a képpel? — Több helyen bemutattam, általában tetszett. Vol, aki azt mondta: jobb, mint az eredet. Szóval elkenődtem és ’88 őszén a képet letettem a Lenin szobor alá, a Március 15. téren. Három másodperc alatt eltűnt... — Rendőrök? — Á, nem. Egy nagybaját láttam ott sörögni, de nem biztos, hogy ő volt... — Eddig miért nem szólt? — Hát, akkor még nem dicsekedett az ember ilyesmivel, a Lenint is védték, de nem ez a fő. Tudja, hiányzik nekem az a kép, szeretném visszakapni. — Egyszerű, fesse meg újra. — Azt már nem. Újra nem lehet. Az a kép volt az igazi. Elmegy. A történetnek vége, az olajképpel olajra léptek. Ha az önkéntes műgyűjtő meggondolná magát, a címet ismeri. Történtek már csodák. , Kozma