Vas Népe, 1990. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-01 / 205. szám

­ A tartalomból I G Gécsek Eb-ezüst­érmes □ Mi a fia, maffia... I­DLJ Verőlegény Az emberben felrémlik egy rajz valamelyik nyu­gati lapból, még az afga­nisztáni megszállás ide­jén. Egy tank áll afgán földön, a tankból Brezs­­nyev hajol ki matróztri­kóban és azt mondja az őt megállítani akaró pa­kisztáninak: — Most mit vagy úgy oda, csak leug­rok a tengerhez egyet fürdeni... Jó kis rajt volt, ki tud­ja miért, nem közölték a magyar lapok (se). Szóval újra megrajzolhatná az a karikaturista, csak most nem Leóval, hanem esz­metársával, tovaris Szad­­dám Huszeinnel. Sokan és sokat szidják az iraki dik­tátort, pedig nem tett mást, mint valóra váltot­ta ideológiai tanulmánya­it. Amely teljesen meg­egyezik a volt orosz főtit­károk és udvaruk néhai cselekedeteivel. A nagy Szovjetunió rendszerint mélynövésű vezetői úgy gondolták, hogy a szocia­lizmus megvédésének leg­biztosabb módja a terjesz­kedés, a világhódítás. El­menni Etiópiába, beszivá­rogni Angolába, erősíteni Kubát, meghódítani Nica­raguát, odacsapni a láza­­dozóknak. Lám, a magya­rokat is mily’ keményen orrbagyűrték 56-ban, az­tán sokáig csöndben ma­radtak — vonhatta le a következtetést Szaddám, no meg csábította a pará­nyi államocska készlete is. Vedd el, a tiéd, te vagy az erősebb — érvényesült a régi sztálini elv. Hát el­vette. Hogy mivel? Orosz, magyar, csehszlovák, len­gyel és­ keletnémet fegy­verekkel. Igen, mi fegy­vereztük fel Irakot, mi tettük nagyhatalommá és politikai rövidlátásunk következményeként most mi isszuk leginkább a le­vét (mert nem „ihatunk” olajat). Ez a rövidlátás természetesen nem ma, s nem is tegnap következett be, hanem egy „követke­zetes, elvi politika” ré­szeként. Ismerős a mon­dat, ugye? A Magyar Köztársaság kuvaiti követségén a vég­sőkig maradtak küldötte­ink. Ezzel is jelezve a le­tiport országnak: bűnel­követés után most bűn­hődünk. Bocsánatot ké­rünk, hogy netán magyar AMD-vel lőnek rájuk. Mást most nem tehetünk. (west) Határőrségből határrendőrség Várhatóan még az idén a Parlament elé kerül a Magyar Köztársaság államhatáráról, határőrizetéről és a határrendőrség felállításáról szóló törvénytervezet — közölték a BM Határőrség pénteki sajtótájékoztatóján a fővárosban. Nová­ky Balázs vezérőrnagy, megbízott parancsnok elmondta, hogy a tervek szerint a jövő­ben többek között közbiztonsági és bűnüldözési fel­adatokkal is foglalkozik majd a határőrségből határ­­rendőrséggé átalakuló szervezet. Az elképzelések szerint a határon belül 10 kilo­méter széles sávban bűncselekmények esetén nyomo­zási feladatokat is ellátnak majd. A tiltott határátlé­pést megkísérlőket — ez csupán szabálysértésnek szá­mít — a jövőben nem adják át a rendőrségnek, ha­nem saját hatáskörben intézkednek. Szovjet csapatkivonás­nál az egyharmadon Augusztus végéig a ha­zánkban tartózkodó szovjet katonáknak és hozzátartozó­iknak valamivel több mint egyharmada távozott az or­szágból. Keleti György ezre­des, a Honvédelmi Miniszté­rium szóvivője az MTI-nek elmondta, hogy mostanáig 35 720-an távoztak Magyar­­országról, köztük 19 403 ka­tona, 3851 polgári alkalma­zott és 12 466 családtag. Augusztus 31-én reggelig 522 katonavonat gördült át a magyar—szovjet határon. Osztrák cukorka a vasváriaknak Nem gyerekcipőben Ismert szociológiai tanme­se, hogy egy gyártulajdonos mennyi mindent elérhet az­zal az apró fogással, hogy tudja alkalmazottai nevét. Hogy — körbejárva a gyár­ban — szól hozzájuk egy­­egy jó szót. Ha meg vala­melyik dolgozójától még azt is megkérdezi, hogy meg­gyógyult-e a kedves felesé­ge, nyomban a ködös távol­ba vész a béremelés. Herbert Richter, az oszt­rák Richter-cipőgyár tulaj­donosa jól tudja a leckét. De azt is sejti, hogy a tanács­talan, bizonytalan és óvatos magyaroknak a néhány jó szó kevés. Vasvárra cipelt hát egy egész zenekart, ün­nepi lakomát rendezett, el­hozta százötven linzi alkal­mazottját, hogy magához édesgesse a cipőgyár dolgo­zóit — ha netán attól fél­nének, hogy idejön a nyu­gati tőkés és hipp-hopp, ki­zsákmányolja őket. A Sabaria Cipőgyár har­madik vegyesvállalata szü­letett meg azzal, hogy vas­vári üzeme társult a Richter­­céggel, amelynek fő profilja a gyerekcipő. Alaptőkéjük 34 millió 600 ezer forint, amely 50—50 százalékban oszlik meg az osztrák és a (Folytatás a 2. oldalon) Az egyiket Richter úr, a másikat Horváth úr, a Sabaria ve­zérigazgatója verte csapra. A lány felnőtt, önálló lesz • A Remix szombathelyi részlege ismét hitet tett az önállóság mellett Forr a világ. Tegnapi szá­munkban tudósítottuk olva­sóinkat arról, hogy a Remix szombathelyi vállalatánál a munkástanács megvonta a bizalmat a jelenlegi vezetés­től. Az akció eredménye az lett, hogy a munkáskollek­tíva kétharmada további bi­zalmat szavazott a vezetők­nek. Ezzel, azt hittük elül­tek a vihar hullámai a Re­mix feje fölül, tegnap azon­ban Szombathelyre érkezett a vállalat vezérigazgatója, dr. Molnár Rudolf, hogy jó­váhagyassa a kollektívával azt a javaslatot, amelyet ők már két hónappal ezelőtt elutasítottak, jelesül az egy­személyes kft. megalakítását. Tegnap tehát ismét mun­kásgyűlésre gyülekezett a vállalat dolgozóinak jó ré­sze, hogy ítéljen a vezér ja­vaslata felett. Dr. Molnár Rudolf felolvasta az alapító okirat már régebben is is­mert szövegét, s kijelentet­te, hogy nem született meg a vállalati törvény, a határ­idő lejárt, ezért a mai nap­tól megalakítja a kft.-t. Ez az elképzelés nem tetszett, csakúgy, mint két hónappal ezelőtt a dolgozói kollektí­vának, és a tervet megtor­pedózták. (Folytatás a 2. oldalon) Díszpolgáruk Pozsgay és a pápa 270 magyar település — több mint kétmillió lakosá­val — csatlakozott az Expo Vidéken nevű ausztrál—ma­gyar alapítvány programjá­hoz, amit idén, május 4-ikén hoztak létre Budapesten — tájékoztatta munkatársun­kat tegnap dr. Garda Ká­roly orvos, a kuratórium el­nöke Szombathelyen, ahol a kuratórium székhelye van. Az alapítvány azért száll síkra, hogy a világkiállítá­son egyenlő eséllyel vegyen részt az ország bármely te­lepülése. A 270 település írásban küldte meg csatla­kozási kérelmét a szombat­­helyi kuratóriumhoz. Az Expo Vidéken alapít­vány egyúttal átértékelte a Hidak a jövőbe című jel­mondatát. „Véleményünk szerint az emberiség jövője a 21. században és a har­madik évezredben az egye­sült Európa mintájára csak az egyesült Föld lehet.. Az ehhez vezető hidakat kíván­ják bemutatni a magyar vi­déken"’ — hangoztatta dr. Garda Károly. Tegnap az Expo Vidéken alapítvány kuratóriumának javaslatára létrejött a Ter­­ra-Unita alapítvány is. A kuratórium elnöke dr. Rá­kos Gyula sebészorvos, alel­­nöke Kovács Ádám feltalá­ló és dr. Garda Károly or­vos. A 270 magyar település több mint kétmillió polgá­ra nevében az alapítvány díszpolgárává fogadta Ma­ter Teréziát, a Szeretet Misz­­szionáriusi Rend alapítóját Indiából, 11. János Pál pá­pát, Tőkés László reformá­tus püspököt Romániából, Habsburg Ottót Ausztriából, Helmut Kohlt az NSZK-ból, Horn Gyulát Magyarország­ról, Mihail Gorbacsovot a Szovjetunióból, Morita Aki­­ot, a Sony elnökét Japánból, Ronald Reagant az USA-ból és Pozsgay Imrét Magyaror­szágról. A díszpolgári oklevelet és az Egyesült Föld címerét a nevezett személyiségek 1990 karácsony hetében itthon, il­letve külföldön kapják kéz­hez a világban elismert magyar vagy magyar szár­mazású személyiségektől. gy. z. Egyesült Föld, magyar vidék Már 500 millió forint a megyei aszálykár — Nyár végén a téli takarmányt etetik — Levágják a tenyészállatokat — Nyugtalanság falun Gyors állami intézkedések kellenek A tsz-ek megyei szövetségén tegnap reg­gel ismét értékelték az aszálykár alakulá­sát. A tartós szárazság miatt a megye újabb térségeiben száradt el a kukorica, a napra­forgó és került kritikus helyzetbe a cukor­répa, a zöldségféle, beleértve a kistermelők konyhakerti veteményeit is. Huszár Sándor titkár elmondta: már 500 millió forintra tehető az aszálykár. Kettős a baj: túlságo­san nagy a légköri szárazság, de nyomasz­tóbb az eső hiánya. A húszas évek elején és 1952-ben volt az ideihez hasonló tartós szárazság, amikor az új telepítésű erdőkben is szomjan haltak a fák. A gond nem csak közvetlen pénzbeni veszteséget jelent a csökkent vagy elmaradt termés miatt, hanem tartós következménye is lesz. A mezőről sok helyen elfogyott a takarmány, meg kellett kezdeni a télire szánt eleség etetését­. Ennek hatása a ta­karmányárakban erősen éhezhető. A kuko­rica mázsánkénti ára közelít az ezer forint­hoz. Tegnap reggel Komárom megyéből te­lefonon keresték a szövetséget abban a re­ményben, hogy 900 forintért kukoricát tud nekik szerezni, amit ők helyből elszállí­tanának . .. A takarmány hiánya — és a magas ár — önmagában is növeli az állattartás gondját. Több helyen nem termékenyítik a tenyész­állatokat, s levágni kényszerülnek értékes egyedeket. Sok kistermelő azért került ne­héz helyzetbe, mert a hízott csirkéjét, puly­káját, marháját nem tudja folyamatosan értékesíteni piaci gondok miatt, így tartani kényszerül az amúgy is túletet­t állományát, a drága takarmánnyal. A helyzet tovább élesedik, mert a felvásárló vállalatok rak­tárai is tele vannak. Az export nagyon bi­zonytalan, a belső fogyasztás egyre keve­sebb lesz a dráguló élet miatt. Nincs más lehetőség, mint a tenyésztőnél hagyni az állatot. Ez a szorító helyzet is oka tenyész­állatok levágásának. A mezőgazdasági termelők helyzetét sú­lyosbítják a növekvő állami elvonások, és súlyosbítja az állami támogatások, az ex­portszubvenciók csökkentése. Ezek együttes hatása 140 millió forint bevételkiesést je­lent. A kedvezőtlen adottságú nagyüzeme­ket ez különösen sújtja, „leülteti”. Ezek­ben az üzermekben — és a hozzájuk tarto­zó községekben — nyugtalanok az embe­rek, nagy ipari árnövekedésre is számíta­nak. Huszár Sándor hangoztatta: rendkívüli és gyors állami intézkedésekre van szükség a termelés folyamatosságához, mert a terhe­ket az üzemek önerejükből képtelenek hor­dani. Gyorsan kedvezőbb hitelre lenne szük­ség, esedékes hiteleiket későbbre kellene tenni, mert nincs elég pénz vetőmagcseré­re, műtrágyára, maholnap nem lesz üzem­anyagra sem... U. Gy. Hétfőtől rendes ülés a Parlamentben A forró vitákat hozott hosszú nyári rendkívüli üléssorozatot lezárva szeptember 3-tól, hétfőtől ismét a rendes kerékvá­gásba zökken vissza a ház munkája. A parla­menti pártok frakcióinak kora reggeli tanácskozása után 10.30 órakor meg­nyílik a kétnaposra ter­vezett plenáris ülés, amelynek napirendjén a többi között hat törvény­­javaslat, illetve határo­zattervezet megvitatása szerepel. Lenin alól lopták el... Kinek volt képe? Becsületes arcú férfi a Kismackóban, nem tolako­dó, de határozott. — Búza Lajos vagyok. Szombathelyen, a Liszt Fe­renc utca tízben lakom és azért zavarom, mert ellop­ták a képemet. Erre már oda kell figyelni. — Miként történt, Lajos? Végtére is, mi történt? — Az úgy volt, hogy 1988-ban, Szent István tisz­teletére a Savaria Mozi pályázatot hirdetett. Amatőr­­festőket kerestek. Olyanokat, akik nagy királyunkat, vagy a koronázásával kapcsolatos eseményeket festik meg. Én is indultam, mert igen megtetszett a Tolnai Világlap 1939-es címlapja. Ezen István király éppen átveszi a koronát a pápától. Felemelő jelenet, meg­ragadott. Nosza, megfestettem, beküldtem a pályázat­ra. De semmi sem történt Illetve annyi, hogy a mozi­ban iskolások képeit mutatták be, az amatőrökét nem ... Miért? Hát ezt ma sem tudom. — Mi lett a képpel? — Több helyen bemutattam, általában tetszett. Vol­, aki azt mondta: jobb, mint az eredet. Szóval elkenődtem és ’88 őszén a képet letettem a Lenin szo­bor alá, a Március 15. téren. Három másodperc alatt eltűnt... — Rendőrök? — Á, nem. Egy nagybaját láttam ott sörögni, de nem biztos, hogy ő volt... — Eddig miért nem szólt? — Hát, akkor még nem dicsekedett az ember ilyesmivel, a Lenint is védték, de nem ez a fő. Tudja, hiányzik nekem az a kép, szeretném visszakapni. — Egyszerű, fesse meg újra. — Azt már nem. Újra nem lehet. Az a kép volt az igazi. Elmegy. A történetnek vége, az olajképpel olajra léptek. Ha az önkéntes műgyűjtő meggondolná magát, a címet ismeri. Történtek már csodák. , Kozma

Next