Vas Népe, 1991. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-18 / 41. szám
Mi a véleménye a kárpótlásról? Kérdez: Török Tibor Ahogy az ember egyre jobban beleássa magát a témába, látja, nagy fába vágta a fejszéjét. Az ország, a pártok is. Ennyi év után a volt tulajdonosokat kártalanítani, földjüket, üzletüket, műhelyüket visszaadni nagyon nehéz vállalkozásnak tűnik. Úgy látszik, most már nincs visszaút. A téma köztudatba került, naponta foglalkozunk vele. De rengeteg a bizonytalan tényező. Nem tudjuk, ez most politikai gesztus vagy gazdasági kérdés? A tulajdonviszonyok végleges rendezése lesz vagy csak egy kísérlet? És a módozatokról is kevés az információ. Nyilvánvalóan másképp kell kártalanítani azt, akinek földje volt és másképp, akit az üzletétől fosztották meg. Egyáltalán, lehet ennyi idő után kártalanítani? Fotó: Kiss Teodóra Takács Istvánné háztartásbeli: — Szüleim közül már csak az édesanyám él, ő már nem tudja visszavenni a földet. Ha mi, a testvéreimmel megkapnánk, jól jönne, mert nekem is két gyerekem van. Ők rengeteg kölcsönnel építkeztek, lakást vettek. Ha visszaadnák a földet, akkor egy részén, ami belterület gazdálkodnánk. A kárpótlási jegyeket pedig befektetnénk. Mert a szüleink nem tudták élvezni, amit elveszítettek, legalább a mi gyerekeinknek legyen egy kicsit könnyebb. Harminc kataszter földet vettek el. Ebből öt hold a belterület, amiből a tanács már eladott házhelyeket. Mi vállalnánk a gazdálkodást, nem harminc holdon, persze. Somogyi Lajos nehézgépkezelő: — Ehhez nagyon régi dolgokat kell előszedni. Egyik napról a másikra megfosztották az embereket a földtől, az állatoktól, a berendezésektől. A bérelt földjeinket potom pénzért elvették, ott maradt a család kenyér nélkül. Én nem fogok a kárpótlás után járni, mert azt mondom, amit sokan, aki elvette, az adja is vissza, úgy, ahogy kell. Vagy ha nem kell valakinek, akkor kártalanítsák. Amikor elvették, akkor nem kellett utána szaladgálni, amikor visszakérnénk, nem győzünk utána futkosni. A szüleim meghaltak, a téeszben lévő földörökség. Tervem lenne vele, a fiam révén, ha megkapnám a földet. Kihoznánk, nem eladásra, hanem szeretnénk megművelni. De ez a fiam jövője, nem az enyém. Hogy ez miként valósul meg nem tudom, hiszen nincs még mindig földtörvény. Ugyanakkor olyan adót vetnek ki, hogy nem tudom kinek van kedve a földdel valamit is kezdeni. Horváth Árpád boltvezető: — Nagyon súlyos kérdés ez, akárhonnét nézem. A régi tulajdonosok közül már kevesen élnek, őket már nem tudják kártalanítani. Az ország viszont gazdasági gondokkal küszködik, nem tudom, képes-e elviselni azt a terhet, amit kárpótlás jelentene. A másik kérdés pedig, lehet-e igazságos a kártalanítás. Ennyi év után ki lesz, aki megmondja, hogy az egykori tulajdonosok közül ki, mennyit kapjon. Lezsák Dezső, a Vas Megyei Földhivatal vezetője: — Mint magánember tudok csak ebben nyilatkozni, holott gondolom, ha az emberek meghallják, földhivatal, azt hiszik, többet tudok a kérdésről. Pedig semmilyen párttól, főhatóságtól, minisztériumtól nem kaptam kárpótlási törvénytervezetet. Mint állampolgárt, a kártérítés engem is érintene. Ha négy év telt volna el nem negyven, akkor könnyebb lenne ez a kérdés. Ki-ki a maga mentalitása, élettapasztalata és társadalmi helyzete alapján mond ítéletet. A pártok is azért vitatkoznak eszerint, mert ezt meg lehet közelíteni logikai, politikai, érzelmi, gazdasági alapon. Orbán Viktor a múltkor elgondolkodtató dolgot mondott. A fiataloknak kell majd ezt megfizetni, azoknak, akik aztán végképp nem tehetnek arról, ami történt. Akiket érintene a kárpótlás, azoknak jó része, sajnos, már a föld alatt van. A szüleim korosztálya fiatalon élte végig a világháborút. Apánk egy kiskocsmát nyitott az egyik faluban, ebbe belefojtották, kuláknak minősítették. Az ember hallgatja a különböző érveléseket s az igazságnak a csírája mindegyikben benne van. Hiszen ha jogtalanul elvesznek valamit, akkor vissza kell adni. Április közepétől Szombathelyen Nemzetközi személypénztár a vasúton Várhatóan április közepén nemzetközi vasúti személypénztárat nyitnak a szombathelyi vasútállomáson. Az új szolgáltatás bevezetésének egyik oka az, hogy az év elejétől megszűnt a volt szocialista országokba szóló kedvezményes tarifa. Helyette egységes — és lényegesen drágább — tőkés díjszabást alkalmaz a MÁV. Az ilyen jegyek kiadása bonyolultabb. Szükség van arra, hogy a jegyvásárlók a várakozás 20—30 percét méltó körülmények között tudják eltölteni. Ismeretes az is, hogy egész esztendőben közvetlen vasúti kapcsolat van a vasi megyeszékhely és Graz között. Nyáron a pozsonyi és a Split—Varsó közötti nemzetközi vonatok is érintik Szombathelyt. A pénztár nyitását a várható világkiállítás és a pápa nyári látogatása indokolttá teszi. A pénztárt és a hozzá tartozó váróhelyiséget a volt gyermekváró helyén alakítják ki. A várhatóan kétműszakos, a nálunk alkalmazható legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt szombathelyi nemzetközi vasúti személypénztár több mint félmillió forintjába kerül a MÁV-nak. Jakab 1991. február 18. Hétfő CCCP -1- 23 magyar falu Mohó volt a Medve Nagy feltűnést keltett Tollas Tibornak, a Nemzetőr főszerkesztőjének kijelentése: 1945 után a szovjetek szerették volna megszerezni a Birodalom számára Szabolcs megye nem is jelentéktelen részét. Ám ezt sikerült meghiúsítani. A Nemzetőrben már megjelent a történet, de hazánkban még eléggé ismeretlen. Tollas Tibort kérdeztem: mi a Szabolcs „ASZSZK” hiteles története? — A háború utolsó hónapjaiban egy bizonyos Rojkó családdal menekültem — mondta. — Századommal Horvátzsidányig jöttünk, itt elástuk a fegyvereket, és összeszedtük a karórákat. Tiszaújlakra készülődtem, mert nekik ott volt patikájuk. Ekkor tudtuk meg, hogy a csehszlovákok átadták Kárpátalját az oroszoknak, szerződést kötöttek. Az átadás indoka szerint a nép így kívánta, így szavazott. Mi az utolsó állomáson, Tiszabecsen maradtunk. Május elseje volt, mentek kifelé az oroszok. Ám a Tisza túloldalán 23 községet megszálltak és szovjet közigazgatást vezettek be! Tivadar, Vásárosnamény, Tarpa — ez is szovjet birtokba került. A férfiakat 18—60 év között elvitték, a többségük el is pusztult. Tapasztalván mindezt azonnal a fővárosba siettem és jelentést tettem az akkori Igazoló Bizottság főtitkárának, Rőder Jenő altábornagy úrnak. Azonnal elvittek a Honvédelmi Minisztériumba, ezt követően pedig Nagy Ferenc miniszterelnökhöz. Különleges megbízást kaptam. Orosz—magyar nyelvű nyílt parancsot, egy kerékpárt és teherautót. Úgy kellett tennem, mintha élelmet gyűjtenék. Valójában fel kellett derítenem az esetet. Teknővel úsztam át a Tiszán, a falvakban láttam a cirillbetűs feliratokat — Pocsta — CCCP, hát ez világos ügy volt. Hogy legalább azt a 23 falut megmentsük, visszasiettem Budapestre és mindent leírtam. Jelentéseim alapján tiltakozott a miniszterelnökség az akkor még itt lévő angol és amerikai katonai ellenőrző bizottságnál. A tiltakozás lényege az a tény volt, hogy az oroszok átlépték a trianoni határt, megszálltak egy részt, s itt 23 községben szovjet közigazgatást vezettek be. Segítséget kértünk, a bizottság erős nyomást fejtett ki. Ennek eredményeként 3—4 hónapon belül kivonultak az oroszok a 23 faluból. Hála Istennek. Kértük, hogy az elhurcoltakat engedjék viszsza. Pár hónap múlva viszsza is jöhettek, néhányan, szigorúan 20 éves korig, valamint ötven év felett... Így történt. (Részlet a Tollas Tiborral készített interjúnkból, amelyet rövidesen közlünk). Képünkön: a Kisgazdapárt országos és megyei vezetőinek társaságában Tollas Tibor (kezében virággal) az 1956-os szabadságharcosok szombathelyi emléktáblájánál. kozma Hatszázötvenezerbe kerül az MTI 1991-re a vevőkör alig adott föl gépekre előrendelést, a mezőgazdasági termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok egyelőre bizonytalanságban vannak. Nehezíti helyzetüket, hogy a tulajdonviszonyokat egyértelműen megfogalmazó politikai döntés hiánya is közvetlenül érinti a gépvásárlásokat — tájékoztattak az Agrotek illetékesei. Ilyen körülmények között a mezőgazdasági géppiac meglehetősen mozdulatlan. A fontosabb mezőgazdasági gépek ára egy év alatt jelentősen emelkedett. Tavaly, áfa nélkül, 378 ezer forint volt a keresett MTZ 80-as traktor, az idén 650 ezer. Több mint 300 ezer forinttal ment fel az MTZ 82-es ára. A magyar gyártóvállalatok sem voltak szívbajosak az ármegállapításnál, 240 ezer helyett 530 ezret kérnek a Rába 15-ösért. Az E-517-es gabonakombájn 2 millió 350 ezer forintba kerül, tavaly 1 millió 850 ezret kértek érte. Nem kereskedelmi árfelhajtók okozzák az áremelkedést, az importgépekért kérnek a szállítók lényegesen többet. Helyes készülődés Egyháza* helye készül az idei május 5-iki rendezvényre, Berzsenyi Dániel születésnapjára. Irodalmi, zene* programok szerepelnek a megemlékezésen. Elhatározták, minden évben helyi alkalmi újságot adnak M. Helyei Szó címmel, amely A falu helyzetével is foglalkozik. A megjelenést a Berzsenyi Társaság kötltő, írói, szerkesztői segítik. Az idei ünnepre Pécsről kölcsönkapják a hetyei születésű Hetyei Sámuel püspök portréját, azt most ismerheti meg A falu. Magyar horror A horrornak mint a rémisztgetés műfajának, erőteljes nemzeti karakterei jöttek létre. Az amerikai horror például gyerekes, mondhatni szoft. Hogy aztán a legváratlanabb pillanatban szörfelállítóba menjen át. Az angol misztikusabb, vontatottabb, de meglepőbb. A döbbenetes poénra épít. A kutya itóbb fajtába tartozik az ázsiai horror, amely kemény mint a kö, szinte nézhetetlen a sok vértől. Időnként láthatunk egészen meglepő dolgokat a lengyelektől is. Sajna, ők mindenbe politikát kevernek: horroruk csúcsának tekinthető Walesa bajusztalanítása... És milyen a magyar horror? A magyar horror éppen módszert vált, valami egészen sajátos stílus megteremtésén fáradozik. Ez a stílus temetői, persze nem a végső megnyugvásra gondolva. Sőt! A magyar horror eredetiségét éppen az adja, hogy képes mérhetetlenül ízléstelent produkálni. Képes átírni a slágert „Kriptában csörögnek az élők”-re, hogy ezzel is felmutassa primitívségét. A magyar horrort bemutatta a magyar televízió. Láthattuk a fővárosi temetőket. Hallhattuk, hogy külön iparággá nőtte ki magát a sírkőlopás, vagy — megrendelésre — gyalázás. Ugyancsak temetői üzletág a — nem tévedés!! — prostitúció, örömre vágyó honleányaink két sír között állapodnak meg a tarifában, hogy az üzletmenetről már ne is szóljunk. Aztán az is kiderült, hogy lopják az urnákat, a virágokat. Megverik és kirabolják az idős látogatókat és így tovább. Minek folytatni. Már ennyivel is megnyernénk az első Nagy Horror Világbajnokságot. A fűszeres ember, a Cápa, a Rém, a kígyóagyú vámpír, az Elm utcai mészáros eltörpül a magyar temetői valóság mellett. Kozma Antik va jártamban-kertemben antikváriumot látok, mindig „betévedek". Nem csupán azért, mert szeretem a könyveket, hanem mert munkaköröm is kötődik az irodalomhoz. A minap is benéztem egybe. Itt történt az eset, hogy ifjú emberke (alig több tízévesnél) könyveket szeretett volna eladni. Az üzlet dolgozója közölte vele, mivel 18 éven aluli, ez nem lehetséges. Tőle sem könyvet, sem hanglemezt, sem újságok évfolyamait, de még csak egyes számait sem veheti át. Így szól a szabály, meg kell érteni. Slussz. Viszont. Ha ugyanezen ifjonc magyar állampolgár elsétál mondjuk Szombathelyen az Army Shopba, s pénze is van, tucatjával, vásárolhat magának 40 márkás (potom 1700 forint) előreugró pengéjű rugóskést. A turistaboltokban nem kell ennyit költenie. A szabadon vásárolható és originál (!) rohamkésért már „csak" egy Bartókot kell letenni. Antikvárium, antik!?) fegyverek. T. I.. Halotti vázákból vedelik a sört Barátom a könnyeivel küszködik, hogy is ne, nemrég vesztette el húszéves, szép leányát. Oly friss a szivet tépő seb s oly mély, hogy gyógyulásra csekély a remény. Nyílt és fájdalmas marad ez már mindig. Naponta járják a temetőt, simogatják a sírkövet, aprónál apróbbra gyűrik a hantot, ne terhelje a kisleányt, a tegnap még itt kacagót, a legdrágábbat, aki élt. Gyújtanák megint a búzában a gyertyát is, hogy égjen minden nap az örökmécses, mert ennyi maradt nekik a fényből, ennyi egy életre. De nincs ott a mécses a szombathelyi temető ,.amerikai" parcellájában, rombolás nyomai mindenütt és lábnyomok, síron és sírokon átgázoló bakancs és csizmatalpak, mert az éjszaka megint itt jártak a barbárok, meglopták a halottakat. Csütörtökre virradóra történt az eset, aznap a televízióban a budapesti temetők sírgyalázóiról is fájdalmasan beszéltek az emberek. Hallottuk és láttuk sokan, talán milliók. És csak állunk döbbenetünkkel, ahogy most itt állok Imre előtt is tehetetlenül, mert mit ér itt már a szó, csak magát marcangolja az ember tétova szomorúságában, esélytelenül, reménytelenül. A zsíroshajúak halotti vázákból vedelik a sort. —az— Siker-lapok (Lakatos Ferenc karikatúrája) 3