Vas Népe, 1991. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-20 / 143. szám

A vadaspark nem vadhajtás A szombathelyi vadasparkos Kovács Györgyről köztudott, hogy megszállott ember. Hét évvel ezelőtt fogott hozzá nagy álmának megvalósításához, egy vasi vadaspark létrehozásához. Már az induláskor falakba ütközött. Mindennapos harcait máig is vívja. Tegnap délelőtt a város önkormányzatának javaslatára szakembergárda gyűlt össze a parkban, hogy a helyszínen váltsanak szót az állatfarm jövőjéről. Az indulatok igen­csak fölforrósították az amúgy hűvös levegőt. Néhányan a park puszta létét mind a mai napig megkérdője­lezik. Mások azt állítják, le­gyen, szükség van rá, csak nem ott, ahol most van (a lovasisko­la szomszédságában). Egy, Ko­vács György részére küldött önkormányzati levélben pedig a többi között az olvasható, hogyha lesz is, „nem feltétle­nül az ön közreműködésével”. Ez, enyhén szólva furcsa meg­állapítás, nemigen tekinthető elismerésnek hét éve tartó küzdelméért s az eredménye­kért. Mert a Vadaspark már fogalom a szombathelyi gyere­kek körében, ez akkor is igaz, ha erről egyesek nem is vesz­nek tudomást. Sokféle kifogás elhangzott tegnap is. Szakszerűtlen egyes állatok elhelyezése, díjtalanul és jogtalanul használja Kovács György a területet, s egyébként is más a célja a városnak ezzel a résszel. Volt kifogás bőven. Jogosak is, hiszen például a szennyvíz elvezetése nem meg­felelő, és sorolhatnánk. A hi­vatal emberei azt mondták: települjön át a parkerdőbe, a város költségén. Kovács György szerint egyetlenegy ketrece sem bírná ki a költöz­tetést, ott se villany, se víz nincs. De ha mindezeket meg­teremtené az önkormányzat, akkor nem zárkózna el a költözéstől. A pécsi állatkert igazgatóhe­lyettese, Lengyel Zoltán is részt vett a szemlén. Megtudtuk tőle, hogy lelkesedés indította „út­jára” a pécsi állatkert ügyét is, az induláskor összefogott a város. Most pedig már évente úgy négyszáz­ezer vendéget fogadnak, és Pécs szerves részévé vált a park, mint ahogyan Veszprémben, Győr­ben, Debrecenben is így tör­tént. A szombathelyiről megje­gyezte: - Remélem, itt is mindenki segíti ezt az ügyet. Elmondta: most derült ki, hogy például a veszpréminek mind a mai napig nincs engedélye; az ő kertjük a bevételekből él, az ottani önkormányzat csak az alkalmazottak bérét fizeti. Hét év nem kevés idő, s az „se semmi”, hogy még bírja cérnával Kovács György. ,,Csak” egy színvonalas vadas­parkot szeretne, s ez egyedül nem megy. Sürgősen segíteni kellene neki, míg el nem megy a kedve az egésztől. És ne büntessük meg a vasi gyereke­ket! Szenkovits Péter TISZTELT GÉPJÁRMŰ­TULAJDONOSOK! Nálunk még JÚNIUS 30-án, VASÁRNAP is megköthetik a KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁST - amely EURÓPÁBAN okozott károkra is érvényes - fedezi a SZEMÉLYSÉRÜLÉSBŐL, TÁRGYRONGÁLÁSBÓL eredő károkat és természetesen az idegen JÁRMŰBEN okozott kárt. IRODÁINKBAN MUNKANAPOKON 18.00 ÓRÁIG, A HÓNAP UTOLSÓ KÉT SZOMBATJÁN ÉS VASÁRNAPJÁN 12.00 ÓRÁIG ÜGYFÉLSZOLGÁLATI ÜGYELETET TARTUNK. Ügyeleti időn túl irodáink bejárati ajtaján közzétett személyek lakásukon is készséggel állnak rendelkezésre. SZEMÉLYGÉPKOCSI TULAJDONOSOK az ÁB irodáiban kötött biztosításkötéskor azonnal 300,0 Ft jutalékot kapnak. „NÁLUNK ÖNMAGA ÜGYNÖKE LEHET!” ÉLJEN A LEHETŐSÉGGEL - VÁLASSZON MINKET A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS MEGKÖTÉSEKOR IS! (18­75. 1991. június 20. Csütörtök Egy pohárnyi vihar KÖZGYŰLÉST TARTOTT A NYUGAT-MAGYARORSZÁGI RÖVID- ÉS KÖTÖTTÁRU KERESKEDELMI VÁLLALAT Munkahelyféltés. Nagyon gya­kori jelenség manapság. Minden vállalatnál, nemcsak a szombat­­helyi székhelyű „Röviköt”-nél, ahol kedden közgyűlést tartot­tak. A mintegy kétszáz embert foglalkoztató vállalatnál többen az állásukat féltették, úgy látták, a vezetőség meggondolatlanul szerzi be a majdan eladandó áru egy részét, feltevéseik szerint ez csődbe viszi a vállalatot. Aláírás­­gyűjtést kezdeményeztek, hat­­vanketten adták kézjegyüket, s ez elég volt arra, hogy a közgyű­lést összehívják. Tudomást szereztünk róla, s szerettünk volna részt venni a tanácskozáson, ahol udvariasan a tudomásunkra hozták, hogy az alapszabály csak a meghívottak jelenlétét engedi meg. És minket nem hívtak, így hát arra szorítkoztunk, hogy tegnap kérjünk tájékozta­tást az ott lezajlott eseményekről. Németh Katalin igazgatónőt ke­restük meg. Először kézbe vehet­tük azt a felhívást, amely a vállalat dolgozói közt járt körbe, s amellyel a közgyűlést - az alapszabálynak megfelelően — összehívták: „Tisztelt igazgatónő! Alulírottak kérjük, hogy az igazgatónő 1991. június 17-re hívja össze a közgyűlést, és azon számoljon be a jelenlegi vállalati gazdasági helyzetről, valamint a vállalat jövőjéről, mert nem látjuk biztosítottnak és megnyug­tatónak a vállalat további műkö­dését és a munkahelyünket. 1991. június 6.” (Hatvankét aláírás) Be kell vallanunk, nem Vélet­lenül igyekeztünk éppen ennek a vállalatnak a közgyűlésére, hi­szen információkat szereztünk arról, hogy, idézzük: „Meggon­dolatlanul vásárolnak, Olaszor­szágból vettek több száz forintos harisnyákat, Franciaországból több ezer forintos pulóvereket. És ez nem fog elkelni.” Nos, Németh Katalin igazgató­nőtől megtudjuk, a vásárlás idő­pontjában nem lehet tudni az eladás alakulását, s amit ők az említett országokban vettek, az csak a második félévben kerül az itteni polcokra. Valóban vissza­esett a májusi forgalom, ez azonban nem ad alapot arra, hogy a dolgozók kétségbe esse­nek. A vállalat senkit nem akar elküldeni, így alaptalan volt a félelem. A közgyűlés is - amelyen nem vehettünk részt -, békésen zajlott le, és az előterjesztést a jelenlé­vők egy tartózkodás mellett (a többi igen szavazat) elfogadták. Feltesszük azonban a kérdést: Valóban „élt” egy harmincöt fős lista, amelyen azok szerepeltek, akiket el akartak bocsátani? Ilyen lista nem volt, nem lesz - hallottuk. A közgyűlésen is meg­fogalmazódott, az egyetlen cél, piacon maradni, még a jelenlegi nehéz helyzetben is, de létszám­­leépítésre nem gondolnak, így - a jelek szerint - a pohár vízben kavart vihar elült. A Röviköt dolgozik tovább, senkit nem bocsát el, és kínálja áruit, amelyeket beszerzett. Olaszor­szágból és a franciáktól esetleg. Az idő most nem alkalmas a mérlegkészítésre. komondi Mikrohullámon... Valamikor külföldre rohantunk érte, most már idehaza is lehet kapni, de még messze vagyunk attól, hogy minden család konyhájában ott legyen a mikrohullámú sütő. Reklámok sora dicséri, mert tiszta, gyors, nem kell az ételt kalancolni, csak beteszi az ember az ügyes kis masinába, s az néhány perc múlva sípolva jelzi: lehet tálalni! Bevallom - én is vágytam rá. Még most is vágyom, annak ellenére, hogy Beata Bishoptól a készülék másik tulajdonságáról is hallottam. Arról, hogy Angliában egész ételmérgezési hullám vonult végig amiatt, hogy a több sütés­főzést kívánó ételeket is mikrohullámú sütőben készítették. A gép ugyanis csak a belehelyezett étel burkát, külsejét süti át, a vastagabb, mélyebben, belül elhelyezkedő réteg nyers marad... s virulensek a benne lévő baktériumok is. A készülék másik ártalma a sugárzás. Amúgy is „sugárö­­zönben” élünk, a mikrohullámú sütőt még a legprecízebb technika sem tudja teljesen leárnyékolni. A poszmékert használó emberek figyelmét például külön felhívják, hogy ne menjenek az ilyen sütő közelébe. Tévedés ne essék: nem akarok hitelt rontani, nincs szándékomban riasztgatni! A mikrohullámú sütő századunk egyik nagy találmánya, az embert szolgálja, csak megfele­lően, jól kell használni. Melegszendvicsek, „vékonydongájú” ételek készítésére, melegítésre kitűnő, de meggondolandó, hogy mondjuk egy kiló marhahúst süssünk benne! (szakály) Ki kell képezni Valahogy, valamiért nem úgy sikerülnek a gyerekek, ahogyan azt a pillanatnyi foglalkoztatási helyzet kívánja. Próbálkoznak a szülők különb és különb gyerekeket csinálni (amint azt Weöres Sándor már felfedezte és megírta), de csaknem hiába. Ha sok az okos gyerek, az a baj, ha szabadulni akarnak az iskolától és inkább dolgoznának, akkor meg az. Ha elméletileg felkészítik őket és műveltek, akkor a munkaadók mozognak, mert nem dolgozni tanították meg őket. Ha a szakmai képzés erős, akkor meg csak egyvalamihez értenek, és nem tudnak gyorsan váltani. Legújabban pedig az az alapbaj, hogy itt vannak, a lehető legígéretesebb szakmát tanulták, és mégsem kellenek. Ősi igazságok dőlnek meg, például az, hogy aki péknek adja a gyerekét, biztos megélhetéshez juttatja. Csakhogy meg kell hallgatni a sütőipari szakon végző tanulókat, és kiderül, nincs biztos kenyerük, mert nem lesz állásuk a szakmában. Nem biztos háttér ma a vasút, az építőiparról nem is beszélve, mert kőműves és ács sem kell. Jó szakmák csillaga áldozott le, fodrász, autószerelő, szakács, pincér tanult hiába, másképp fog boldogulni, mint ahogy elképzelte. Hiába tanult? Nehéz megértetni azzal, aki feleslegesnek érzi magát, hogy nem hiába, a tudás egyike a valódi értékeknek. A fiataloknak nincs meg az a tapasztalata, ami a belátáshoz szükséges. A művészetből hozom a példát, mert „a kis ország vagyunk, nem tudunk ennyi művészt eltartani" vélemény igen régóta ismerős. Hol a zongorista volt sok, hol a festő, hol a költő, hol a színész, de mindig csak a fiatalja. Ezzel szemben az a mértékadó, az igazsághoz közel álló nézet, hogy a tehetséget ki kell képezni, a fiatalokat iskoláztatni kell. Mert csak akkor lehetnek önállók, életképesek és hasznosak, ha képzettek. Az esélyt adja meg, aki az iskolákat támogatja. b. r. □ □ □ Zugárus Feddhetetlenségi bizonyítványt tessék... (Lakatos Ferenc karikatúrája)

Next