Vas Népe, 1991. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
EK-trojka Belgrádban és Zágrábban Az Európai Közösségek három soros külügyminisztere kompromisszumos javaslatot tett a szlovéneknek és a belgrádi vezetésnek. Eszerint azonnali tűzszünet lépne életbe és a hadsereg visszavonulna a kaszárnyákba: a honát Stipe Mesicet beiktatnák szövetségi elnöknek - megjegyezzük, május 15-én Szerbia és más köztársaságok megakadályozták, hogy a rotációs rend szerint Mesic soros elnökként elfoglalja a helyét a harmadik feltételként Szlovénia és Horvátország is (?) - három hónapra felfüggesztené a függetlenségi nyilatkozatot. A kikiáltás ténye viszszafordíthatatlan - jelentette ki Kukan de Szlovénia elfogadja a feltételeket. A jelek szerint „Belgrád’' is hajlik a három pontos kompromisszumra. Lapzártakor vasárnap este újabb belgrádi és zágrábi tárgyalásra készült az EK-trojka. Légiriadó Szlovéniában „Halott város” volt vasárnap Szlovénia fővárosa, Ljubljana. Délelőtt kilenc órakor az egész országban légiriadót fújtak a szirénák, a lakosság a televíziós és rádiós felhívásra az óvóhelyekre vonult. A hadsereg repülőgépei mintegy fél óráig zúgtak fenyegetően Szlovénia légterében, majd néhány gép hosszabb ideig tovább manőverezett Ljubljana felett. Bombát nem dobtak le. Szlovéniából és Horvátországból is rendre érkeznek kisebbnagyobb összetűzésekről, lövöldözésekről a hírek. Nemcsak a szlovén területvédelmi erőknek és a hadseregnek vannak emberveszteségei, hanem sajnos civilek is meghalnak. A jugoszláv hadsereg több katonája dezertált. Eközben meg nem erősített hírek szerint Szerbiában és Boszniában szerb önkénteseket, tartalékosokat toboroznak a hadseregbe, egy részük Banja Luka térségében gyülekezik. A Karavanka-alagútnál, amelyet a hadsereg egy csoportja birtokol, egy területvédelmist ejtettek foglyul és úgy tudni, élelmiszerért kicserélnék. A horvát rádió hol terroristáknak, hol csetnikeknek nevezi azokat a szerbeket, akik Horvátország vegyes lakosságú területein vasúti síneket robbantanak fel, összetűznek a horvát fegyveres erőkkel vagy csak vaktában lövöldöznek. Más hírek szerint szerbek százai menekülnek Horvátországból Boszniába és Szerbiába. Hat kilométert egy nap alatt Tikkadó törökök - pusztuló állatok „Kutyavilág van” az osztrák-magyar határátkelőhelyeinknél, különösen Rábafüzesnél és Búcsúnál - adtuk hírül szombati számunkban. Szombaton délután fél háromkor érkeztünk Rábafüzesre. Még a falu előtt nagy autós konvoj közepén fékeztünk. Amikor elindult a sor, akkor láttuk, hogy kifelé várakozó kamionok zárják le a menetirányunk szerinti oldalt és rendőrök irányítják az egyetlen közlekedési sávon a forgalmat. A településre addig nem engednek újabb kamiont, amíg azzal nem tudnak a falun túl, az átkelő előtt megállni. Ötven-hatvan kamion várt szombat délután a hazánkból való kiléptetésre. Egy szlovén kamionos zsírt szállított Pápáról Olaszországba, péntek este hét-nyolc tájban érkezett Rábafüzesre. Hamarosan megtudtuk, katalizátor nélküli a masinája és nem hangtompított, tehát szentgotthárdi hétvégének néz elébe, mert az osztrákok szombaton háromig engednek ilyen kamionokat országukba. Pápáról induló szlovénünk így valószínűleg csak hétfő hajnalban mehet innen tovább. Éppen csak szóba állunk három kamionsofőrrel, máris nyolcan-tízen teremnek mellettünk. - Baj van?!? - kérdezik kissé idegesen. A kedélyek csillapodnak valamennyit, amikor megtudják, csak újságírók érdeklődnek. - Ez nem normális dolog! - mondja ki németül, ki szlovénül, ki horvátul. - Miért nem intézkednek? Miért nem kapnak erősítést a vámosok és a határőrök? Később aztán kiderül, nem kell a szokott rend szerint hétfőig várakozniuk, az osztrákok is igazodnak a (Folytatás a 2. oldalon) ! A tartalomból ! ■ Éjfélkor a takaródét fújtak ! ■ Önkormányzati biztos a szimfonikusoknál ! ! „A híd összeköt” Esztergomban rendezték meg vasárnap az építészeti világnap magyarországi országos ünnepségét. Ebből az alkalomból kiállítást nyitottak utópisztikus építészeti tervrajzokból a Balassa Bálint Múzeumban. A program részeként Szentágothai János akadémikus emlékoszlopot avatott fel az Esztergom-Párkány közötti, a II. világháborúban felrobbantott dunai híd csonka pillérjénél. Az embermagasságú oszlopra öt nyelven vésték rá „a híd összeköt” jelmondatot. Hazánk építészei ezzel is kifejezésre akarják juttatni azt az általános óhajt, hogy a szlovák és a magyar város között 45 éve felrobbantott hidat mielőbb újjáépítsék. Az emlékoszlop avatásán Párkány képviselői is részt vettek. Ki fizet a végén? Antall-utogatás Somlón Több ezren várták vasárnap délelőtt a Somló alján Antall József miniszterelnököt. Amikor begördült fekete Mercedes, az emelvényhez többen MDF-es zászlókat lobogtattak, éljeneztek. Antall József előtte meglátogatta a számára ismerős, gyerekkori élményeket rejtő somlói falvakat, tisztelgett a közelben nyugvó nagyszülei, rokonai sírjánál. Egyórás beszédét is emlékezéssel, a történelmi múlt felidézésével kezdte. Hangsúlyozta a nap jelentőségét, visszanyert függetlenségünket a legdrágább kincsnek nevezte. Hozzátéve, hogy most már csak rajtunk áll „rendezni közös dolgainkat”, értelmesen és türelemmel. Bár a Szovjetunió tovább hanyatlik, léte olyan realitás, amellyel hosszabb távon is számolnunk kell. Nem vitatkozni, kereskedni akarunk az oroszokkal, ukránokkal, grúzokkal, a Szovjetunió népeivel. De ehhez az kell, hogy tisztességesen fizessék ki tartozásaikat. A miniszterelnök megemlítette, hogy a szovjetek több mint másfél milliárd dollárral tartoznak, s nem kapkodják el a számla kiegyenlítését. Ezután belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Szólt a KGST „haláláról” és súlyos örökségéről. Keményen bírálta azokat, akik felelősek az ország mai állapotáért, ám bűnbánás és önmérséklet helyett - mintha mi sem történt volna - újból tippeket adnak, lassítják a demokratikus átalakulást. Beszédének végén további türelmet és bizalmat kért. Mert - szavaival élve - a jelenlegi kormány képes kivezetni az országot a válságból, s néhány év múlva rossz álomnak fog tűnni a mai helyzet. „Ha nem így lesz, ha elfogy a bizalmuk a kormányban és bennem, akkor félreállunk" - jelentette ki. A beszéd után körbevették a miniszterelnököt. Ismerősök és ismeretlenek igyekeztek néhány szót váltani vele. Akadt dolguk a biztonságiaknak, Antall nem könyörült rajtuk. Kocsiját hátrahagyva gyalogosan indult el a közeli faluba. Ekkor sikerült néhány kérdést feltennünk. Miniszterelnök úr, mit érez ma, a függetlenség első napján? - Hatalmas történelmi jelentősége van annak, hogy végre szabad az ország. Örülök, hogy ezt a napot, amelyről néhány éve még nem is álmodhattunk, megértem. Amikor gondokról és bajokról beszélünk, akkor egyidejűleg azt is tegyük hozzá, hogy nagyszerű időszakban vagyunk, élünk. Óriási lehetőségeink vannak. Az a néhány ezer ember, aki itt volt, átérezte és megértette a nap jelentőségét. Ez is egy minta a társadalomból. - Tegnap beszélt Ante Markovics jugoszláv miniszterelnökkel. Hallhatnánk erről? - A miniszterelnök közvetít a tagköztársaságok, valamint a politikai és katonai erők között. Amikor beszéltem Markoviccsal, akkor még abban reménykedett, hogy rövidesen összeülhet az államelnökség, s meg tudják végre választani a horvát elnököt. Ma a jugoszláv hadseregnek nincs főparancsnoka. Éppen ezért rendkívül fontos a választás. De erről most nem akarok többet mondani, mert nem akarok (Folytatás a 2. oldalon) Megemlékezés Rumi Rajki Istvánról 1981-ben emléktábla került szülőházára (Lesenyei Márta szobrászművész alkotása), de először igazán csak tegnap rendeztek Rumi Rajki István szobrászművészhez méltó megemlékezést szülőfalujában, Rumban. Most adatott meg, hogy minden kötöttség nélkül megemlékezhessünk róla - mondta a művész szülőháza előtt megrendezett ünnepségen Németh László, a község polgármestere. Halálának 50. évfordulóján tegnap többször is elhangzott: pótolni szükséges az elmúlt évtizedeket, amikor Rumi Rajkit agyonhallgatták, több művét barbár módon elpusztították. A rumi önkormányzat és az áprilisban Szombathelyen megalakult Rumi Rajki Műpártoló Kör is azon munkálkodik, hogy kerüljön végre méltó helyére a kiváló szobrász. A tegnapi évforduló alkalmából az önkormányzat felújíttatta a művész szülőházának homlokzatát, a műpártoló kör tagja, Csinger Péter kőfaragómester pedig rendbehozta a falu első világháborús emlékművét, Rumi Rajki alkotását. A szülőház falán elhelyezett emléktáblát is együtt koszorúzta meg az önkormányzat és a műpártoló kör. A falu kultúrotthonában tegnap kiállítás nyílott. Itt július 16-ig megismerkedhet bárki Rumi Rajki István életútjával. Művei közül csak a Magyar László emlékművet láthatják, többi alkotásáról fényképekről tájékozódhatnak az érdeklődők. Egyszer talán monográfia, bibliográfia is készül a megye jeles szobrászáról. N. M. Fotó: H. Cs. Poznan 1956 — Évforduló Poznanban pénteken nagyszabású megemlékezést tartottak az ottani 1956-os felkelés évfordulója alkalmából. A Mickiewicz téren az áldozatok emlékét idéző emlékműnél tartott ünnepségen az egész országból érkezett munkásküldöttek, képviselők és szenátorok, külföldi diplomaták vettek részt. Felolvasták Lech Walesa államfő üzenetét, amelyben hangsúlyozta, hogy Lengyelország nem felejti a hősöket, akik a jogért, a szabadságért és a kenyérért áldozták életüket. Az ünnepi misét Jerzy Stroba poznani érsek celebrálta. Egyetlen külföldiként hazánk nagykövete, Engelmayer Ákos mondott beszédet, aki emlékeztetett arra, hogy a poznani június a magyar október kezdetét jelentette, a két forradalom harca közös volt, s az 56-os magyarok a lengyelek mulatta úton indultak el. „Egy kiállítás képei’’ Kérdések és válaszok... Furcsa olyan helyen kószálni, ahová hétköznapi halandó ember - civil - eddig alig-alig vagy egyáltalán nem tehette be a lábát. Egy kaszárnya, ahol az elmúlt évtizedekben szovjet katonák éltek a maguk törvényei szerint. Hálók, fürdők, étkezdék, s mindezekre egyetlen kifejezés illik a legkevésbé: európai. Tegnap a délidőben megnyitott laktanya-kiállításon sok minden eszébe juthatott a látogatónak a saját megélt évtizedeiről is. Talán nem lenne célszerű fölsorolni, kinek-kinek a maga dolga elrendezni a megtörténteket vagy meg nem történteket. Célszerűbb talán azokról szólni, akik bemutatták az ilyen-olyan pillanatokat. Czika László, MTI-s fotóriporter kollégánk szovjet hadsereget jellemző, nagyméretű színes képei érzékeltették a legmeggyőzőbben, milyenek is voltak azok a bizonyos ideiglenesen itt állomásozók. A régi, sok-sok helyről összegyűjtött Lenin-szobrokat s más „csecsebecséket” eddig már láttuk korábban néhány irodában, tanácskozóteremben, tereken, utcákon - országban. Összegyűjtésükért egy újságíró kollégánk tett a legtöbbet. Horváth Szilárd, az Új Térkép munkatársa. (Folytatás a 2. oldalon)