Vas Népe, 1992. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

r Göncz Árpád új évi köszöntője : „Honfitársaim! Barátaim! Boldog új esztendőt kívánok valamennyiőtök­­nek. Boldog új esztendőt hazánk polgárainak, a nálunk menedéket találóknak, a szomszédos államokban élő és a távoli országokba szétszó­ródott magyarságnak, köztársaságunk minden barátjának, s a világ minden jóakaratú emberé­nek. Békét kívánok az új esztendőben. Békét a világnak, Európának, legkivált szomszédainknak és önmagunknak. Békét és bizalmat a népek, nemzetek, etnikumok között. Békét és bizalmat itthon, egymás között, mindazoknak, akiket a nézeteik, eltérő politikai szándékaik, vagy éppen az egyre növekvő társadalmi különbségek szem­beállítanak egymással. Amikor immár több mint egy éve hozzákezd­ünk az új, demokratikus Magyarország építésé­hez, egységesebben éreztünk és hittünk. Egysé­gessé tett bennünket, amit elutasítottunk: a régi rendet, a nemzeti kiszolgáltatottságot, a szélma­lomharcot, amellyel illúziókból próbáltunk való­ságot teremteni. Hittünk egy Európához jobban illeszkedő Magyarországban, ahol a jogrend védőernyője alatt nemcsak a társadalom egésze, hanem az egyes ember is könnyebben boldogul. Ma alig egy év múltán, szakadozik az egység és foszladozik a hit. Bundás indulatokkal támadnak egymásra a politikai erők, s olykor már a társadalmi indulatok is felparázslanak, mert a szokatlan lemondás és nélkülözés bizalmatlanságot csihol, békétlenséget szül. Pedig nagy utat tettünk meg 1991-ben nagy célunk, a független, demokratikus Magyarország felé, a sikeresebb gazdálkodást ígérő tulajdonvi­szonyok felé, s mindezt úgy, hogy hazánk a hétköznapok gondjai ellenére e sok vihart megélt térség legszilárdabb országa maradt. 1991-ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán ebben az esztendőben hagyta el hazánkat az utolsó - lelkünk legmélyén mindig is megszállónak tartott - idegen katona, ekkor szűnt meg a Varsói Szerződés és a KGST, térségünk e két sajátos intézménye, melyek oly sokat emlegetett proletárinternacionalizmusa még leplezni is csak rosszul leplezte kiszolgálta­tottságunkat. 1991-ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán olyan törvényeket alkotott immár szabadon - és a szó valós értelmében — választott parlamentünk, amelyek révén a peri­fériáról közelebb kerültünk a középponthoz, a bennünk élő Európa-eszméhez. Arra azonban kevesen gondoltak, hogy ered­ményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor nagyon is keserves ára. A társadalom legszéle­sebb rétegeit sújtó infláció és munkanélküliség, a szociális védettség csökkenése. És nyomukban olyan veszélyek járnak, mint a társadalmi ellentétek kiéleződése, a politikai indulatok elszabadulása, vagy éppenséggel a közbiztonság aggasztó romlása. Arra is talán csak kevesen gondolták, hogy a meghatározó politikai erők sem képesek a jobb jövő érdekében türelemmel viszonyulni a társa­dalmi-politikai más véleményhez. Sőt, történelmi küldetésük nem ritkán túlzott magabiztossággal vértezett tudatában maguk is hozzájárulnak az ellentétek éleződéséhez. Vagy éppenséggel nem figyelnek eléggé rá, hogy még a legígéretesebb távlatok reményében is összeroskadhatnak a jelen terhei alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legnagyobb súlyt rakta a mindenkori történelem. Falun és városon egyaránt. A mindenkori milliókra, a bérből, fizetésből élő­kre, nyugdíjasokra. Átalakulásunk legsúlyosabb terhét - s mind többet - ők cipelik. És ha a Magyar Köztársaság a térség legszilárdabb állama maradt, ha a reméltnél is biztatóbb eredményeink születtek, ha sikerült túljutnunk a legválságosabb helyzeteken, ha nem csapott jövőnket veszélyeztetően magasra a társadalmi elégedetlenség - márpedig nem csapott! -, akkor az egyedül az ország népe demokráciára érett felelősségtudatának, önfe­gyelmének köszönhető. A Magyar Köztársaság államfőjeként minde­nekelőtt ezt az önfegyelmet és felelősségtudatot szeretném megköszönni hazánk valamennyi polgárának. Elsősorban azoknak, akiknek hétről hétre nagyobb gondot jelent a család kenyerének előteremtése, a meleg otthon biztosítása, gyer­mekeik nevelése. Elsősorban nektek köszönöm meg barátaim, hogy Magyarország képes volt megőrizni hitét, hitelét és jóhírét szerte a világban. Az évnyitás mindig a számvetés és előretekin­tés ideje. Ilyenkor szívesen hisszük, hogy a ránk váró hetek, hónapok jobbak, szebbek, eredmé­nyesebbek lesznek, mint a mögöttünk hagyottak. Ilyenkor teli vagyunk bizakodással és hittel, hogy terveinket valóra váltjuk. Kívánom magunknak, hogy 1992-ben ez így is legyen. Bár jól tudom, hogy ez az év sem osztja majd könnyen a sikereket. Körülöttünk forrong a világ. A dolgunk sem lesz kevesebb vagy köny­­nyebb, mint tavaly volt. Mindenekelőtt magunkra kell támaszkodnunk. Egyénnek, családnak, közösségnek. A nemzet egészének. Meggyőződésem, hogy oly sok fogadkozás, oly sok kitérő után végre valóban a magyar gazdaság rendbetételére és megerősítésére kell fordítanunk minden erőnket. Mind a felelős politikai erőknek, mind az ország polgárainak nézetkülönbségeket félretéve azon kell munkál­­kodniok, hogy növekedjék az ország gazdasági ereje, és megszülessenek azok a szociális intézkedések, amelyek nagyobb létbiztonságot nyújthatnak mindenkinek. Ennek azonban a társadalmi megbékélés a feltétele, amely el- és leszámolások helyett, az ellenségeskedés és félelem szítása helyett közös cselekvésre ad lehetőséget. A magyarság és hazánk minden állampolgá­rának erkölcsi erejében, felelősségében bízva ehhez kérem Isten áldását az új esztendő minden napjára.” EXPRESSZ • A grúz fővárosban az új év első napján kiújultak a harcok. A szilveszter esti fegyvernyugvás után ismét nehézgépfegyvereket, ak­navetőket és más fegyve­reket vetettek be. Tengiz Kitovanit, az ellenzéki nemzeti gárda parancsno­ka, a parlament elleni de­cember 22-i támadás meg­indítója szerdán újságírók előtt kijelentette: a parla­ment ostroma elkerülhetet­len. A grúziai egészsé­gügyminisztérium adatai szerint a harcoknak eddig legkevesebb 53 halálos áldozata van és mintegy háromszázan sebesültek meg. • Tűzszünetben álla­podtak meg szerdán a ti­zenkét éve pusztító salva­­dori polgárháborúban szemben álló felek. ENSZ- források szerint a fegyver­nyugvás február 1-jén lép életbe. • Amerikai szakembe­rek, köztük a CIA vezetői amiatt aggódnak, hogy a felbomlott Szovjetunióból esetleg külföldre menekül­nek a korszerű haditechno­lógiák, illetve a technoló­giák kidolgozói - jelentette szerdai számában a The New York Times című napi­lap. A cikk szerint a techno­lógiák áruba bocsátásának jóval veszélyesebb követ­kezményei lehetnek, mint azoknak az atomfegyverek­nek az esetében, amelyek már „amúgy is rossz kezek­ben vannak”. • Kedd éjfélkor megtör­tént a jelképes „őrségvál­tás” a világszervezet élén: ekkor járt le Javier Pérez de Cuellár ENSZ-főtitkár mandátuma. Utóda But­­rosz Gáli egyiptomi politi­kus. A most 71 éves perui politikus tíz igen sikeres évet töltött az Egyesült Nemzetek Szervezetének vezető posztján. Főtitkár­sága idején sikerült meg­változtatnia az ENSZ-ről kialakult, mindaddig meg­lehetősen lesújtó képet és így Butrosz Gáli, aki csü­törtökön érkezik New York­ba, egy megnövekedett persztízsű vilászervezet irányítását veszi majd át. Elfogadták az 1992. évi költségvetést (Folytatás az 1. oldalról) A költségvetési fejezetek tár­gyalása során foglalkoztak a közszolgálati médiumok támoga­tási kereteivel is. A törvényhozás elvetette azt az indítványt, amely­nek értelmében több mint 150 millió forinttal kurtították volna a Magyar Rádió költségvetését. A korábbi vita során veszélybe került a televízió egymilliárd forintnyi állami támogatása. Ugyanis elhangzott olyan javas­lat, hogy ezt az összeget meg kell vonni a tv-től. Végül is a képvi­selők úgy döntöttek: egymilliárd forintnyi költségvetési támoga­tást zárolt számlára helyeznek, s a számla sorsáról az Ország­­gyűlés dönt. A televízió akkor juthat hozzá a pénzhez, ha teljesíti az állami számvevőszéki vizsgálatot követően a számára előírtakat. A Magyar Távirati Irodának a képviselők dologi kiadás címén pótlólag 100 millió forint többlettámogatást szavaz­tak meg. Határoztak a képviselők a fogyasztási adók emeléséről, így a motorbenzin árában felszámolt fogyasztási adók jövő évi alaku­lásáról. Ezek az adók két lépcső­ben fognak emelkedni az év elején, s várhatóan ez azt ered­ményezi, hogy az üzemanyagok drágulnak is. Az első lépcsőben január 6-át követően a 86-os, 92- es és 98-as oktánszámú benzin fogyasztási adója literenként 33,20-ról 38,30 forintra emelke­dik. Az ólommentes benzinnél a fogyasztási adó 33,60 forint lesz. Május elsejétől újabb adóemelés­re kerül sor, ami azt jelenti, hogy a motorbenzinek fogyasztási adó­ja literenként eléri a 42,40 forin­tot. Mintegy 45 órás folyamatos ülésezés és 20 órás szavazási procedúra után az Országgyűlés az év utolsó napjának délutánján, kedden két órakor a téli rendkí­vüli ülésszak befejezéseként el­fogadta az 1992. évi költségve­tést. A több mint ezer módosító indítvány megtárgyalása után néhány képviselő még felfede­zett valamilyen okból kallódó módosító indítványokat, ame­lyekről pótlólag szavaztak. Ezután Soós Károly Attila, a költségvetési bizottság elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a módosító indítványok követ­keztében a költségvetés módo­sult fő számait - amit Kupa Mihály pénzügyminiszter ismer­tetett a T. Házzal - a kormány nem terjesztheti elő. Ezt csak az illetékes költségvetési bizottság teheti meg. Rövid szünet után a képviselők elfogadták a költségvetési bizott­ság hamarjában elkészült módo­sító indítványát. Eszerint a jövő évi költségvetés hiánya 69,779 milliárd forint, a kiadások főösz­­szege 1050,741 milliárd forint. Ezt követően a honatyák - 215 támogató, 120 ellenző szavazat­tal, 3 tartózkodás mellett­­ elfogadták a Magyar Köztársa­ság 1992. évi költségvetését. A határozathozatal után Kupa Mihály pénzügyminiszter mon­dott köszönetet a vitában részt vevő képviselőknek, és kívánt boldog új évet mindenkinek. Az ülésszakot Szabad György házelnök zárta be. A parlament következő ülése január 6-án a szövetkezeti tör­vénytervezet, valamint annak hatályba lépéséről és az átmeneti szabályokról rendelkező törvény­­javaslat tárgyalásával kezdődik. Körmend is várja a befektetőket (Folytatás az 1. oldalról) Egy másik előterjesztés szintén olyan témával foglalkozott, amely körül már régóta indulatok gerjednek. Legutóbb arról döntöttek a városatyák, hogy a művelődési központ igazgatóját két évre nevezik ki. Az igazgató azonban ezt nem fogadta el, ő ragaszkodik az öt évhez. Előzőleg viszont elbocsátott 8 dolgozót, akiknek ügyében a Köz­­gyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszer­vezete a Munkaügyi Bírósághoz fordult. Békefi Gábor képviselő élesen bírálta a művelődési központ igazgatójának intézkedéseit, mondván, hogyha nincs jogalap az igazgató pályáztatásához, mert az intézmény nincs átszervezés alatt, akkor az igazgató miként pályáztathatta meg a dolgozókkal ilyen címen a saját állásukat. Miért kellett felmon­dani egy állandósított státuszú takarítónőnek, amikor volt szerződéses is. Bebes István hangsú­lyozta, hogy a költségvetés kialakításakor ugyan csökkentették a béralapjukat, de ez nem indokolta 8 ember elbocsátását. A testület végül úgy foglalt állást, hogy nem foglal állást. A salamoni döntés lényege, hogy nem nevezik ki öt évre az igazgatót, megvárják a Munkaügyi Bíróság döntését, mely a dolgozók esetleges visszahelyezésével minősíti majd a műve­lődési központ vezetőjét. Csak ezt követően lép az önkormányzat. A múlt évet búcsúztató ülésen olyan feladatok is terítékre kerültek, amelyek már a jövőt, Körmend várható fejlődését kívánják szolgálni. Döntöttek a városatyák a nemzetközibb standarek kiírásának feltételeiről. Ezek keretében rövidesen a külföldi befektetők is megismerkedhetnek a 8-as és a 86-os főútvonal kereszteződésének beépítési lehetőségé­vel, egy szálloda építésére alkalmas belvárosi ingatlan paramétereivel, és a volt tanácsépület áruházi hasznosításának feltételeivel. Ugyancsak figyelemreméltó, hogy a városi újság legutóbbi számában az MDF helyi szervezete bíráló tanulmánnyal tisztelte meg a testületet. A város­atyák a sértődés és a lap hasábjain történő üzengetés helyett felvették a kesztyűt és konzultációra hívták meg az őket bírálókat, mondván, együtt hátha még többet tudnak tenni a városért. F. S./Graffiti Horvátország Szilveszter éjszakáján sem szüneteltek a harcok Horvátország frontjain szil­veszter éjszaka sem szüneteltek a harcok, Kelet-Szlavóniától egé­szen Dalmáciáig mindenütt fegy­verropogás hallatszott. Az új év első napján számos sebesültet szállítottak kórházba, a harcok több halálos áldozatot is követel­tek. Sok városban légiriadót ren­deltek el. A legsúlyosabb helyzet ismét Károlyváros környékén alakult ki. Egyelőre nincs hír a perucai víztároló sorsáról. A Split kör­nyéki völgyzáró gátat a hadsereg ellenőrzi, ám a helyi katonai alakulatok állítólag a létesít­mény felrobbantásával fenyege­tőznek, annak bekövetkezte ha­talmas környezeti katasztrófát idézne elő. A helyzetről Cyrus Vance ENSZ-megbízottnak kel­lene tájékozódnia, ám nem tudni, hogy kapott-e elégséges informá­ciót Belgrádban az ügyről. Az amerikai diplomatát az ENSZ Biztonsági Tanácsa kérte fel kedden arra, hogy konzultáljon a perucai katasztrófa elhárításának lehetőségéről, a körzet demilitari­­zálásáról. Az ENSZ szerint ebbe a körzetbe mindenképpen békeerő­ket kellene küldeni. Szerbia után Horvátország is elfogadta a jugoszláviai konflik­tus rendezését célzó ENSZ-béke­­tervet. Ezt Cyrus Vance, az ENSZ-főtitkár jugoszláviai kü­­lönmegbízottja közölte szerdán, miután Zágrábban megbeszélést folytatott Franjo Tudjman horvát elnökkel. A horvát állásfoglalást jelentős lépésnek mondta a békeerők jugoszláviai telepítése szempont­jából, ugyanakkor megismételte: a kéksisakosok kiküldéséhez elő­feltétel, hogy a szemben álló felek szigorúan tartsák be a már s­okszor meghirdetett tűzszüne­tet. Új békekezdeményezéseket szorgalmazott Európa és a világ vezetőitől a jugoszláviai polgár­­háború azonnali beszüntetése érdekében II. János Pál pápa újévi üzenetében. Szerb vádak érték a magyar honvédséget Kedden szerb részről újabb súlyos vádak érték Magyar­­országot és a magyar honvédséget. A magyar honvédelmi minisztérium szóvivője határozottan visszautasította a beavatkozási vádakat. Zeljko Raznatovic-Arkan, a szerb önkéntes gárda pa­rancsnoka kedden a Borbában megjelent interjújában azt állította, hogy sugárhajtású magyar harci gépek föld-föld (?) rakétákat lőttek ki jugoszláviai célpontokra, Baranyára, Szlavóniára és Nyugat-Szerémségre. Szavai szerint három ilyen rakéta csapódott be Borovo Selo falu körzetében, s hét méter átmérőjű és 2,5 méter mély kráterek keletkeztek. Zeljko Raznatovic az interjúban kijelentette: nem tudja miért tartják titokban mindezt, s miért terjesztenek más „mesé­ket” a kráterekkel kapcsolatban. Raznatovic-Arkan szerint mintegy száz alkalommal sértették meg Magyarországról a jugoszláv légteret, háromszáz harckocsit állomásoztatnak a határ mentén, s számos kiképzőtábort működtetnek Magyarországon. Trombita helyett a betétkönyvet T­rombita helyett a betétkönyvet fújták meg Százhuszonötezer fo­rintját, némi valutát és egy ötezer forintos „smi­ke” jeligéjű autónyere­mény betétkönyvet sirat az a hódmezővásárhelyi család, akikhez szilvesz­ter éjszakáján hatolt be egy tolvaj. A betörő a téglakerítésen átjutva, ablakbetöréssel hatolt be a családi házba, ahol egy zárt egy kulccsal ellátott pénzes kazettát talált. Az egyiket felfeszí­tette, abból emelte ki a 125 ezer forint készpénzt. A másik fémdobozzal nem sok gondja volt. Annál nagyobb most a vásárhelyi rendőrkapi­tányságé - ahová hajnal­ban jelentették be a betö­rést - a szilveszteri láto­gató ugyanis „elegán­san” bőrkesztyűt viselt. 1992. január 2. Csütörtök

Next