Vas Népe, 1992. április (37. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-03 / 80. szám

Csak egy legény volt talpon Vétón Garázda fradi szurkolók ellen fellépő vátiakról adtunk hírt a minap. A szombati focimeccsről hazafelé tartó „szurkolók” a véti kocsmában provo­káltak tömegverekedést. Az eset szemtanúja volt egy rádióriporter. A verekedésről szóló cikket ő írta, ám az eset nem egészen úgy zajlott le, ahogyan az lapunkban is megjelent - állítják a kocsma törzsvendégei. Két nappal később az útmenti bisztróban már semmi jele sincs a véres verekedésnek. A székek, asztalok sértetlenek, mellettük békésen kártyázó helybeliek. Közöttük akad egy szemtanú, aki akkor este is itt iszogatott. Ám egy szót sem lehet belőle kihúzni. Mindent látott és mindent hallott, de nem mond semmit. A bisztró vezetője is inkább boltja jóhírét félti, minthogy a tömegverekedésről nyilatkozzon. De elvezet ahhoz az emberhez, akinek köszönhető, hogy gyorsan befejeződött a csetepaté. A legerősebb váti, csak így becézik őt, azóta, amióta egyedül szállt szembe a túlerővel. Először nem kér a nyilvánosságból. Megvan rá az oka, hiszen nem csak kapott, adott is pofonokat akkor este. Aztán rááll, hogy elmesélje, mi is történt valójában.- Azzal a dobálós játékkal szórakoztam, nem is figyeltem annyira oda, amikor bejöttek a fradisták.- Sokan voltak?- Lehettek vagy harmincán. Annyian voltak, hogy a pult előtt nem lehetett lépni tőlük.- A rádióbemondó is ott volt már akkor?- Igen, egy kollégájával vacsorázott a fal melletti asztalnál.- Mikor tört ki a verekedés?- Az egyik barátom fröccsöket akart elhozni a pulttól. Elgáncsolták, majd nekiestek. Egy másik itteni, falába van szegénynek, felkelt az asztaltól, hogy arrébb húzódjon. Meg se várták, hogy felálljon, már adtak neki. Mondom magamban, ha nem megyünk oda segíteni, agyonverik őket. Csépelték őket rendesen. Székkel, üveggel, ami a kezük ügyébe került.- Szerencsétlen Imre akkor már úgy ki volt dekorálva, hogy attól féltem, hogy a szemünk láttára ütik agyon. Odaléptem. Az egyik „meg­kínált" egy székkel. Megkérdezte, hogy milyen az egészségem... A fejemen eltalált, de nem csuklot­­tam össze. Észrevettem, hogy melegség önti el a fejemet. Elkaptam tőle a széket, és azzal a: egyiket „elrendeztem”...- Ettől megijedtek az erős legények?- Mit mondjak?... Az abban a pillanatban összecsuklott. Lett erre olyan pánik! Hanyatt, homlok menekültek kifelé.- A többiek nem segítettek magának?- Biztos segítettek volna, de nem fértek hozzá... Tudja, hogy van az. Az ember megfogja a széket és ha olyat talál, arra leengedi.- Odakint is volt valami balhé?- Azt nem tudom, én oda már nem mentem ki. Hallottam, hogy a bicikliket dobálták össze, de aztán gyorsan elszeleltek. A többiek arra már felocsúdtak, és volt olyan, aki kimerészkedett. Ők írták fel az aütók rendszámát.- A rendőrök mikor érkeztek meg?- Nem sokkal azután, hogy elmentek. A kocsmáros hívta ki őket.- Az ittenieknek nem lett semmi baja?- Hát... Tudja, mi olyan szívós gyerekek vagyunk, hogy ha törött valami, ha nem törött, minket hagyjanak békén. Mi nem csináltunk semmit... Angyal László Visszatalálni a munka világába Újabb átképző központok BERUHÁZÁSOK NÉLKÜL AZ ÁTKÉPZÉS SEM MEGY Magyarországon megfordult a munkanélküliek átkép­zésének logikája. Mindeddig nem készültek el sem az országos, sem a megyei, vagy regionális gazdaság­­fejlesztési programok, ezért az állásukat vesztettek átképzését nem az határozza meg, hogy várhatóan milyen és mennyi szakemberre lesz szükség egy-két év múlva. Sokkal inkább nagyobb a befolyása annak, hogy mihez értenek az átképzés lebonyolítására vállalkozók. Dr. Benedek Andrást, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkárát Velemben, a dunántúli munkaü­gyi központok e témával foglalkozó munkatársainak továbbképzésén kérdeztük.- Vas megyében, ahol még nem olyan súlyos a munkanélkü­liség, mint az ország keleti felében, úgy tűnik, még spontán módon szerveződik a képzési piac. Több cég, sokféle átképzé­si programjához próbál támoga­tást szerezni. Az országos kép azonban nem ilyen. Magyaror­szág keleti felében nem koncent­rálódnak ennyire a képzési lehe­tőségek. A munkanélküliek nagy tömege rákényszeríti az ezzel foglalkozókat, hogy elemezzék, milyen átképzések adhatnak több embernek esélyt, hogy visszata­láljanak a munka világába. Az ennyire súlyos munkanélküliség itt nyugaton is összehangoltabb cselekvésre készteti majd a kép­zési piacot.- Már Vas megyében is csak­nem tízezren vannak munka nélkül, és a prognózisok további gyors romlást jeleznek. Van a kormánynak valamilyen elképze­lése a hatékonyabb átképzésre? — Éppen a napokban jelenik meg az újabb regionális átképző központok létrehozására kiírt pályázat. A már működő miskol­ci, és a szerveződő székesfehér­vári, debreceni, pécsi mellett újabb hét központ alakítására szán pénzt a munkaügyi tárca. Ezekkel nem uralni akarjuk a képzési piacot, hanem informá­ciós hátteret adó, a várható igényeket felmérő, a képzést ezek alapján szervező centrumo­kat szeretnénk létrehozni. Remé­lem, a nyugat-magyarországi régió is pályázik. A nagyobb beruházásokhoz kapcsolódva regionális képzési programok is kirajzolódnak. A szentgotthárdi General Motors, vagy az esztergomi Suzuki-be­­ruházás, és az ezekhez kapcsoló­dó beszállítói hálózat kiépülése meghatározza az átképzéseket.- Ön a legnagyobb beruházá­sokat említi. Ezekből azonban nagyon kevés van...- Sajnos, ha a befektetések nem gyarapodnak, ha az új technológiák, modem szerkezeti megoldások nem terjednek el eléggé a gazdaságban, akkor a képzési programok sem nyugod­hatnak szilárd alapokon. dugmanits Iskolák találkozója Erdélyi diákok Kőszegen Vendéglátó nép vagyunk, örömmel fogadjuk a hozzánk érkezőket. Megkülönböztetett szeretettel azokat, akik Erdély­ből kerestek fel bennünket, akik­kel közös anyanyelvűnkön kö­szönthetjük egymást. így volt ez kedden délelőtt is Kőszegen, a Jurisics Miklós Gimnáziumban. Messziről, Székelyudvarhelyről érkezett a buszffyi diák. Közü­lük jónéhány mindjárt az ismerős arcokat kereste a vendéglátók közül. A barátság, a kapcsolat a két iskola között már harmadik évébe lép, s egyre szélesebb, bensőségesebb formákat ölt. Az övék, ott Erdélyben, im­máron klasszikus írónk. Tamási Áron nevét viseli. Patinás, na­gyon régi gimnázium, egy esz­tendő híján négyszáz éve alapí­tották a jezsuiták. Falai között maturált egykoron Baráti Szabó Dávid, Szemlér Ferenc, valamint a mostani névadó. Híre, rangja elsősorban a magas szintű okta­tás révén van, sokfelé ismert; az ország első öt középiskolája között emlegetik. Mindezt a diákjaikat kísérő tanárok egyike, Ványolos István meséli büszkén. Hogy miként is vannak ők most itt, a kapcsolat létrejöttén bábás­kodó helybéli tanár, Greguss László szolgál egy kis visszate­kintő magyarázattal.- Egy Kőszegen élő, ám Székelyudvarhely környékéről származó ismert szobrászmű­vész, Tomay Endre András hív­ta fel a figyelmet arra, mennyire hasznos lenne mindkét részről egy ilyen testvéri viszony kiépí­tése. Jómagam ’90 tavaszán jártam odakint, és kerestem az alkalmat a személyes ismerke­désre. Szóba hoztam az ajánlatot, és ők lelkes örömmel fogadták. Még azon a nyáron ötven diák érkezett magyarországi építőtá­borba, közülük sokan Kőszegre is eljöttek „háztűznézőbe”. Ta­valy hasonlóképp történt, ám ősz­szel már a Jurisics-beliek közül is kéttucatnyian viszonozták a láto­gatást. Örök élményként marad meg a Hargitán, a Gyilkos-tónál tett kirándulás, a számos földraj­zi, történelmi és néprajzi neve­zetesség megismerése. A vi­szontválasz erre ez a mostani látogatás, az ötnapos kőszegi vendégeskedés. Ősszel és jövőre újra mi megyünk. A diákok többségét az itteni társak szülei látják vendégül, s gondoskodnak sokféleképpen ké­nyelmükről. Gazdag a program; szombathelyi, nagycenki, sopro­ni, fertődi kirándulás is szerepel benne. És persze megismerése a vendéglátó városnak és iskolá­nak, amelynek felszereltségét, színvonalát tekintve ki nem fogynak a jó szóból, elismerés­ből. Gál Csaba tanár, a gazdagon felszerelt nyelvi labort említi, minden osztályban a televíziót. s dicséri a szép kollégiumot. Náluk - mondja - szintén nagy hangsúlyt kap a nyelvoktatás (köztük a latiné is!), a tanulók szinte mindegyike legalább két nyugati nyelvet tanul a kötelező magyaron, románon kívül. — Jártatok-e már nálunk más­kor is? - kérdezem a gyerekek­től, s a túlnyomó többség hangos igennel felel. Kiderül: van kap­csolatuk más magyar középisko­lákkal is. Farkas Wellmann End­re büszkén mesél az általa szerkesztett diákújságról, amely kéthetente jelenik meg, és igazi nyomdában készül. Benne ripor­tok, versek, az iskolai közélet hírei. O maga maholnap országos hírű költővé lép(het) elő, hiszen már napvilágot is látott egy verseskötete. Katona Ági arról beszél, miként ünnepelte meg március 15-ét az iskolájuk, s maga, a negyvenötezres város, mely zászlódíszbe öltözött erre a napra. Irodalmi megemlékezés volt előbb, majd ünnepi szentmi­sére vonult a diákság, délután pedig az RMDSZ helyi szerve­zete tartott ünnepséget a főtéri kettős kopjafánál. Csillogó szemek, barátság, rokonság, egymásra találás. Gon­dos borításban pihennek még a gyönyörűen hímzett népviseleti ruhák, amelyeket majd ma dél­után öltenek magukra a közös műsor alkalmával, a gimnázium dísztermében. Sok ilyen szép őszinte találko­zást, kedves Gergely Tamás, Menyhárt Enikő, Vas Melinda, és nektek valamennyiőtöknek, akiknek szívét egyazon érzés dobogtatja, mint azokét, akikkel itt most összeölelkeztetek! L. F. Fotó: K. D. Igazságosabb lesz a vízdíj A MÉRT MENNYISÉG ALAPJÁN Izgatott lakótársak faggatják egymást, a házfelügyelőket arról, mi lesz a vízdíjjal. Eddig az állami bérlakásokban élők szobaszám szerint fizettek ­­akinek nem volt saját vízórája -, most azt rebesgetik, hogy személy szerint, de egy lakóra négyszáz forint vízsarcot vetnek ki havonta. Az idén még nem fizettek. Mi lesz velük, eladásodnak? Erről kérdeztük Németh Istvánt, a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóhelyettesét.- Az új víz- és csatornadíjakra a szombathelyi önkormányzat rendelke­zése már megszületett, amely kimondja, hogy a mért vízmennyiség alapján kell fizetni.- Hogyan működik ez a mechanizmus?- Az állami bérházakban lévő közös vízórát mi leolvassuk, számlázzuk az IKV-nak, amely létszámarányosan elosztja a fogyasztást, s eszerint fizet a lakosság.- Akiknek saját vízórájuk van?- Ok természetesen saját, mért fogyasztásuk után törlesztenek. De a vfzdíjat továbbító, továbbosztó IKV sok mindent figyelembe vesz az elosztásnál, például, hogy ki mossa rendszeresen az autóját stb. A variációk sora már megjelent az önkormányzat lapjában, ott utána lehet nézni.- A vízdíjban a csatornadíj is benne van?- Természetesen.- Mikorra várható az első számla?- A mechanizmus most indult be, hosszadalmas a folyamat.- Mennyit fizetünk az idén a vízért?- Többet mint tavaly, köbméterenként ötven forintot, de ez még mindig kevesebb az országos átlagnál. (szakály) „Büntetés” a részletért? Több ezer per az OTP ellen Megint csak „kifogtak” raj­tunk! Kezdetben volt ugye a „tanácsi lakás” - kapta rászo­ruló és rá nem szoruló egya­ránt, először ingyen, később szinte minimális használatba­vételi díjért. Mert - és ez csak természetes - lakni muszáj... Aztán eltelt néhány esztendő - kinek több, kinek kevesebb -, és mert senki sem szereti, ha nincs fedél a feje felett, sokan megúnták a várakozást. Meg­kísérelték anyagi lehetőségei­ket lakásra átváltani... És fi­zették, fizették a mind na­gyobb részleteket! Mígnem a „választott”, sőt: „szabadon választott” országgyűlés más­képp nem döntött: jött a felemelt kamat - plusz ezeröt­száz kemény magyar forint ­­talán büntetésből annak, aki megpróbálta sorsát kezébe venni. Már-már azt hiszem, akik a szavazógépezetben ül­nek, egyszerűen nem ismerik nem csak az emberi tűrőképes­ség, de a biológia határát sem! Minthogy egy rókáról is maxi­mum - egy bőrt lehet lehúzni. Többek között ezért is tar­tott fórumot a büntetőkama­tokkal sújtott lakosságnak a Jogvédő Liga. Annyian, any­­nyiféleképpen tiltakoztak már, hogy hihetnénk: kimerült az eszközök tárháza! Aztán re­ménykedni kezdtünk: talán mégsem! Híreket hallottunk olyan sorstársakról, akik ­­igaz „csak” másodfokon -, de pert nyerhettek az OTP jog­­tipró intézkedése ellen. A majd kétszáz főnyi tömeg zsúfolásig töltötte a termet. Dr. Sebestyén Péter a Tár­sadalmi Érdekegyeztető Ta­nács Jogi Bizottságának elnö­ke mondotta:- Az OTP azzal riasztja a országot, a perelni vágyókat: „ennek semmi értelme, csupán a pénz visszafizetésének ideje lesz hosszabb, és kamatterhük nő.” Akik ott voltak, hallhatták: nem igazán riadtak meg a perelni vágyók az effajta kilá­tásoktól! Változatlanul úgy gondolják, ha nem nyugsza­nak bele abba, hogy sakkfigu­raként bánjanak velük - talán eredményes lesz a tiltakozás. Nehéz elképzelni azt a csalá­dot, amely az egyre súlyosbodó anyagi gondok, a növekvő infláció, a fenyegető munka­nélküliség mellett, a már-már egekig szökő üzemanyag- és energiaárak után kibírná még a büntetőkamatot is. Többen elmondták: mennyire nőtt így a havi kiadásuk, mennyire viselte meg amúgyis szűkös pénzügyi helyzetüket ez a példátlan intézkedés. Végülis a megindult aláírás­­gyűjtéstől remélnek valamit, talán némi odafigyelést - hi­szen az eddigi több, mint 60 ezer név (pestiesen szólva) igazán „nem semmi”! Bányai Péter - a Jogvédő Liga elnöke - szerint:- Megpróbálunk először tárgyalni, ha ez nem vezet eredményre, az OTP több ezer perrel számolhat! Fried Alice / HT Press 1992. április 3. Péntek 4 Vfrfrrtfefog

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék